Csak az tudom elmondani, ami a könyv fülszövegén olvasható, mert ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni: „Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, előítéletes kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?”
„Szerelőt kell hívnom!” – mondja az elromlott mosógép gazdája. „Menj orvoshoz!” – nyaggatjuk rokonunkat, ha a panaszai nem enyhülnek. „Bízzuk inkább informatikusra!” – látjuk be a tudásunk hiányát a laptop épsége érdekében. „Ezt csak egy nyelvész tudná megmagyarázni.” Vajon ez utóbbi mondat elhangozhatna egy köznapi beszélgetés végén?
Hatalmas hegyek, aranytetős kolostortok és szélben lobogó imazászlók. A nyugati emberek számára Tibet egy misztikus és rejtélyes ország az örök hó birodalmában. Varázsa sok embert, közöttük engem is megbabonázott. Ma már közel sem olyan elérhetetlen, mint Heinrich Harrer korában. A könyvtárak polcain mindenféle műfajban megírt műveket olvashatnak a Tibet után érdeklődők. Én először a Hét év Tibetben című filmet láttam, és a könyvet csak utána olvastam el. Sokan úgy gondolják, hogy a filmek nem tudják visszaadni a könyvekben leírtakat. Szerintem a Hét év Tibet című filmre is ez igaz. A történetet a rendező kissé hollywoodiassá tette, de kétségtelenül egy gyönyörű alkotás, és segít a nyugati embereknek Tibet sorsát megérteni.
Szeretek olvasni. Ez nem meglepő, hiszen mi másért vállaltam volna, hogy részt veszek e könyvolvasást népszerűsítő fotókiállításon?! Ugyanakkor válogatós, sőt, nyíltan kimondhatom, finnyás vagyok a könyvek terén. A tartalom és a könyves portálokon található vélemények többszöri elolvasását és az azt követő hosszas mérleges után ugyanott vagyok, ahol órákkal, néha napokkal előtte. Vagyis nincs mit olvasnom, mert valami megmagyarázhatatlan módon mégis úgy döntök, hogy sem időt, sem energiát, sem pénzt nem érdemes invesztálni a könyvbe.