Bár olyan művészóriások rejtőznek a KUT rövidítés mögött, mint Vaszary János, Márffy Ödön vagy Egry József, és a művésztársaság a két világháború közötti évek legmeghatározóbb alkotóit fogta össze, a szélesebb közönség számára máig ismeretlen. Igaz, hatalmas létszáma és túlságosan is sokszínű tagsága miatt nem forrhatott közösséggé, hiába biztosított kiállítási lehetőséget számukra, tartott fenn pártoló tagságot, saját folyóiratot. Ennek ellenére a KUT-hoz tartozás a modern művészet melletti demonstratív kiállást jelentette a tagok számára.

Kopócsy Anna másfél évtized kutatásait összegezve mutatja be azokat a művészeket, akiktől egyaránt távol állt a Horthy-korszak neoklasszicizmusa és a polgári radikálisok avantgárdja. Mindeközben éleslátó, tömör fejezetekben tisztázza a korszak olyan alapvető problémáit, mint a kubizmus, az ún. Párizsi Iskola és a modernista építészetelméletek hatása a képzőművészetben, vagy az art deco hazai megnyilvánulásai. Kötete emiatt nemhogy nem szorítkozik részletproblémákra, hanem a 20-as, 30-as évekről is legalább olyan pontos képet ad, mint a társaság történetéről.