Ezt folytatva, kiegészítve közel 120 épület adatait gyűjtöttem össze a szakirodalomból , vagy kutattam fel korabeli dokumentumok alapján és készítettem fotót ezekről. E gazdag, épített örökségben jelentős és ismert köz- és magán épületek (például Szerbiában a szabadkai Városháza, vagy ugyanitt a Raichle-palota, a marosvásárhelyi Városháza és Kultúrpalota Romániában és természetesen hazai: kecskeméti, debreceni, pécsi, kiskunfélegyházi városképeket meghatározó épületek) mellett vannak kevésbé ismertek és különlegesek (például a szlovákiai trencsén-teplici fürdőépület orientalizáló burkolatával, a szarajevói régi városháza Bosznia-Hercegovinában, a belgrádi Moszkva Hotel szintén Szerbiában).
Először kerültek egy csoportba a bécsi épületek, közülük a legjelentősebbek az Equitable Biztosítótársaság belvárosi épületének gazdag belső burkolata, az egykori Polyklinika épületének homlokzata, a Portois és Fix üzletház, vagy a Zacherl-gyár különleges orientalizáló homlokzata. Az egykori Hotel Krantz (ma Hotel Ambassador) híres majolikapincéjéről készült archív felvétel is első közlésű.
Összességében tehát a kelet-európai régió különleges -a nyugati és keleti kulturális/művészeti hatásokból egyaránt táplálkozó- ám napjainkban más sajnos nem egyszer veszélyeztetett építészeti/kulturális örökségünket alkotják ezek a színes Zsolnay kerámiával burkolt/díszített épületek. Könyvünkben mindezek bemutatása mellett az építészeti kerámia gyártásába is betekintést kaphatunk, valamint megismerkedhetünk azokkal az építészekkel, szobrászokkal és kézművesekkel, akik tervezték és létrehozták ezeket.
Merényi György