This book brings together the work of fifty contemporary artists of different backgrounds and generations.These include major figures in the industry such as Bil Donovan, Aurore de la Morinerie, Piet Paris and Cecilia Carlstedt, a new wave of acclaimed illustrators such as Bijou Karman, Laura Laine and Connie Lim, as well as young talents who burst onto the scene with great success such as Alexandra Grahame, Samuel Harrison and Ángel Hernández. The book is divided into a series of thematic blocks that groups the chapters devoted to the artists. Each chapter comprises a selection of their magnificent and unique artwork, in addition to a brief presentation of their career, sources of inspiration, themes,techniques, influences and select clients. Showing countless and highly diverse artistic languages and styles (abstraction, realism, expressionism, figurativism), the anthology seeks to reflect the different ways of interpreting fashion from the perspective of the fine arts. Ana de Izaguirre is a linguist, editor, and writer. After graduating in philology, she completed studies in publishing, graphic design, and photography.

Over the past 40 years, Japanese designers have led the way in aligning fashion with art and ideology, as well as addressing identity and social politics through dress. They have demonstrated that both creative and commercial enterprise is possible in today's international fashion industry, and have refused to compromise their ideals, remaining autonomous and independent in their design, business affairs and distribution methods. The inspirational Miyake, Yamamoto and Kawakubo have gained worldwide respect and admiration and have influenced a generation of designers and artists alike...

"One is never over-dressed or under-dressed with a Little Black Dress" - Karl Lagerfeld

Ninety years after British Vogue dubbed Coco Chanel's simple short black 'Ford' dress 'the frock that all the world will wear', Chloe Fox celebrates the best LBDs in Vogue Essentials: Little Black Dress. From the bold, dramatic designs of Zandra Rhodes to the eye-catching LBDs by Vivienne Westwood, from the pared-down simplicity of Calvin Klein's shift dresses to an asymmetric shoulder evening gown by Versace, Vogue Essentials: Little Black Dress celebrates the very best of the LBD...

Mióta logó a logó? Mitől jó és miért értékes? És mi történik akkor, ha egy tervező grafikus nem a logótervezés fortélyaira keresi a választ, hanem a márkák belső működését firtatja? Nem lesz trendi, viszont megérti, hogyan hat az, amit tervez. Ez a könyv leás a vizuális érzékelés alapjaiig, körbejárja az identitás fogalmát, bepillant a márkák működési mechanizmusába, és rendszerezési sémát ad a tervezők, kreatív szakemberek kezébe. A vizuális identitás megtervezett érzés. A kreatív szakmákban tevékenykedők mindezt a márkafogalommal azonosítják. ..

Az időgép egy olyan, egyelőre csak elméletben létező szerkezet, melynek segítségével a múltba vagy a jövőbe repíthetjük fizikai testünket. A virtuális időutazás ezzel szemben hosszú előzményre tekint vissza: a művészek évszázadok óta ábrázolják az elmúlt és jövendő korokat saját tudásuknak, elképzeléseiknek, vágyaiknak megfelelően az irodalom, a képzőművészet vagy a film eszközeivel, miközben műveikben dokumentálják saját korukat is. A Ludwig Múzeum új kiállítása nem az időutazás tudományos-fantasztikus lehetőségével foglalkozik, hanem az idő és a művészet viszonyát vizsgálja különféle szempontokból, és magukat a műveket tekinti olyan időgépeknek, melyek lehetővé teszik számunkra a mentális utazást. Az Időgép című kiállítás eredeti szándékai szerint a jelenből kiindulva vizsgálta volna a múzeum gyűjteményét, a kétezres évek munkáit állítva a fókuszba...

Dr. Egri Petra könyve a kortárs divatipar egyszerre varázslatos és megtévesztő eszközeiről szól. Divatfilmekről, divatperformanszokról, az egyre inkább teret hódító digitális divat (NFT) és a block chain kapcsolódásának legújabb trendjeiről. A kötet ezeken a médiumokon keresztül olyan márkák kommunikációs trükkjeit elemzi, mint a Dior, a Moschino, vagy a Balmain. A neves külföldi divattervezők, Alexander McQueen, Maison Martin Margiela, Hussein Chalayan vagy Rei Kawakubo munkái mellett hazai példákra is kitér, főként Rotschild Klára és Király Tamás jelentőségére és alkotásaira. A kötet lapjain egyaránt megelevenedik a piacnak behódoló és a radikálisan lázadó divat világa is. 

„[…] gyanítom, hogy a vizuális jelek megelőzték az emberi beszédet...” – írja jelen könyv bevezetőjében a különféle tudományok iránt örökké érdeklődő Schrammel Imre. És valóban így van: a különféle kultúrák jelbéli kifejezéseit kutató ikonográfusok megfejtései és a máig használt kínai képes betűk ékes bizonyítékai ennek. A modernkori íráselemzők, a grafológusok pedig állítják, hogy maga a kézi írásmód gazdag térképét adja az emberi karakternek, pszichének.

No és a Művész rajzai? Nagyon különleges lehetőséget fedezhettünk föl, amikor 1974-ben Schrammel kézzel írt naplólapjaiból a nyomdai szöveg illusztrációjaként néhányat megjelentethettünk. Újabb felfedezést aztán a 2014-ben kiadott Napló című, vaskos kötet révén szerezhettünk, amelyben a szituáció ihlette rajz és kézírás egymással összefonódó hatása elementáris erővel mutatja Schrammel Imre belső látásának, bravúros képi és írásbeli kifejezőképességének együttesét. A rangos magyar és nemzetközi díjjakkal elismert művészről ez újabb, különleges könyv ismét más élményt nyújt: egyszerre szép, tisztelgő és megható. A most kilencvenéves örök újító művész úgy mutatja be válogatott rajzain és kommentárjain keresztül mesterségbeli látásmódjának fokozatos alakulását ifjúkori kezdőlépéseitől indítva a jövőbeli művészeknek, ahogy csak egy őszinte Pedagógus, és egykori mestereit megbecsülő Művész képes. Ezzel a kötettel a Kiadó egy újabb, a szépséget megragadni vágyó alkotó beláthatatlan gazdagságú univerzumába avatja az olvasókat.

Lakner László a magyarországi neoavantgárd legfontosabb alkotói közé tartozik: művészetét tematikus és stiláris sokrétűség, folyamatos kísérletezés jellemzi. Életművén belül gyökeresen eltérő stílustendenciák férnek meg egymás mellett, amelyek azonban nem kizárják, hanem inkább kiegészítik egymást. Lakner bizonyos művei köthetők a szürnaturalizmushoz, a pop arthoz, a fotórealizmushoz, a konceptualizmushoz, a szkripturális karakterű informel festészethez, majd egyre hangsúlyosabbá válik az életműben egy posztkonceptuális szemléletű – oldottan geometrikus, gyakran betű- és szövegalapú – festőiség...

A Dresszkód: Szecesszió című kiállítás az 1895-1915 közötti időszakot fedi le. Ehhez megközelítőleg 60 műtárgyat válogatott össze a muzeológus – estélyi, nappali és szabadidős női viseleteket. Két darabot kölcsönzött társosztálytól: az adattárból egy jelmezes estélyre szóló meghívót, valamint egy gyönyörű szecessziós nyakéket az ötvösgyűjteményből. A katalógusba bekerült néhány olyan műtárgy is, amelyet 2021-ben a Ráth György-villa helyi adottságai miatt nem tudott a múzeum bemutatni...

Csalár Bence immár harmadik könyve a fenntartható divat egyik legfőbb pontjára fókuszál egy nagyot, nevezetesen az önismeretre, amely elengedhetetlen része minden változásnak, legyen szó egy fenntarthatóbb gardróbról, tudatos öltözködésről vagy önmagunk mélyebb megismeréséről. Sokszor beszélünk arról, hogy nem szabad lemondanunk megunt ruháinkról, érdemes új szemmel nézni rájuk, átalakítani, formálni, szeretni minél tovább. Ez hatványozottan igaz önmagunkra is, akár a belsőnkről, akár a külsőnkről van szó. Éppen ezért a szerző ezúttal egy, a selyem és lenvászon alatt rejlő mélyebb utazásra invitálja az olvasót. Egyúttal pedig arra biztat mindenkit, hogy habár lehet egy adott keretrendszer vagy mások elvárásai szerint öltözködni, a nap végén úgyis csak az számít, mi hogyan érezzük magunkat a bőrünkben..

A kortárs magyar képzőművészet legnagyobb hatású, nemzetközi viszonylatban is jelentős mesterének, Bukta Imrének kiállítása, Műveljük kertjeinket! címmel. A művész születésének 70. évfordulója alkalmából létrejött tárlaton kizárólag új művek jelennek meg. A művész a legkorszerűbb technikákra épülő látvánnyal közvetíti azt a világot, ami körülöleli őt a vidéki Magyarországon. A kivételes művészeti esemény több mint 1000 m2-en, a Godot Kortárs Művészeti Intézet óbudai, négyszintes kiállítóterében látogatható...

A tárlat a művészi újrajátszások – ún. artistic reenactmentek – működés- és létmódját, antropológiai, szociokulturális, (művészet)történeti kontextusait kívánja feltárni. Olyan sajátos, döntően részvételen és együttműködésen alapuló performatív eljárásokat, mint amikor a művész előtérbe állít egy már lezajlott történést, vagy megelevenít egy általa közvetlenül nem megtapasztalt, de a kulturális emlékezethez hozzátartozó eseményt, esetleg újrabeállít, új kontextusba helyez egy (mű)tárgyat. Ekkor a múltra való hivatkozás nem pusztán a történelem és a megtörténtek megerősítése vagy épp öncélú újra át- és megélése, hanem az itt és most szempontjá­­ból mindig másként hozzáférhető és megtapasztalható emlékkép és hagyomány kritikai újrafelfedezése is...