A nyolcvan éve elhunyt Tornyai János festő az alföldi iskola kiemelkedő jelentőségű mestere volt. Kőszegfalvi Ferenc hódmezővásárhelyi nyugalmazott helytörténész, közgyűjteményekből, periodikákból, magánszemélyektől összegyűjtött 936 általa és hozzá írott, ismert és ismeretlen Tornyai-levelet. Tornyai Jánost, a művet létrehozó embert képeinél, rajzainál közvetlenebbül jellemzik különböző írásművei, egyéniségét, habitusát pedig leginkább levelei tükrözik. Konokul meg nem alkuvó lénye, egyénisége igazán levelezéséből ismerhető meg, ezekben az egyéni, eredeti hangú írásokban tárulkozik föl őszintén, mélyen a töretlenül a saját útját járó avatott művész és hétköznapi ember. Legegyszerűbb földijétől a legnagyobb művészekig mindenkivel a saját nyelvén tudott beszélni. Címzettjei a legszélesebb körből kerültek ki, szabómestertől az államtitkárig sokféle emberhez szólt. Levelei bepillantást engednek írójuk lelkébe, de bemutatják széles körű kapcsolatait is. Benne van ezekben önpusztító, meg nem alkuvó rajongása a művészetért, benne vannak élete tragédiái, ellentmondásai. Egyfajta korkép is ez a gyűjtemény. Benne van ezekben a levelekben a századforduló, s a 20. század első harmadának magyar élete, a vidéki mezőváros és Budapest.
tovább >>>

A kötet tanulmányai fél évszázad művészetét ölelik fel, a modern magyar művészet kezdeteitől annak két világháború közötti kiteljesedéséig. A válogatás a magyarországi művésztelepek összehasonlító elemzésével és a nagybányai művésztelep alapítóinak müncheni indulásával kezdődik. Két emblematikus nagybányai festmény eredeti keretének rekonstruálásával létrejöttük és korabeli recepciójuk eszmetörténeti hátteréről kapunk képet. A művészeti mező ágenseinek és intézményeinek tárgyalása során Nemes Marcell magyar művészeti gyűjteményén keresztül a mecenatúra és a műkereskedelem kérdéseiről esik szó. A Művészház történetét feldolgozó tanulmány középpontjában a modern törekvések népszerűsítésében kulcsszerepet játszó művészetszervező, Rózsa Miklós tevékenysége áll. A magyar művészek nemzetközi, elsősorban osztrák és német kapcsolatait a Művészház és a Der Sturm kiállításpolitikájának keretében, illetve egy nagyjelentőségű kölni kiállítás és az 1913-as Posztimpresszionista-kiállítás példáján mutatja be egy-egy tanulmány. A húszas évek neoklasszicizmusának hazai és közép-kelet-európai áttekintése mellett Derkovits Gyula művészetének nemzetközi kontextusba való helyezése zárja a kötetet.
tovább >>>

A budapesti Iparművészeti Múzeum a világ második leggazdagabb oszmán-török szőnyeggyűjteményét tudhatja magáénak. A múzeum közel 800 darabot számláló szőnyegkollekciójának egynegyedét teszi ki a 15-19. századi oszmán-török anyag. Kiállításunkon gyűjteményünk legszebb darabjai láthatók, szőnyegtípusok szerinti csoportosításban. A tárlaton végigkövethető három évszázad török szőnyegeinek motívumváltozása és az egyes szőnyegcsoportok variációgazdagsága. Az összképet a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből két ravatalkép, valamint a Szépművészeti Múzeum két festménye teljesíti ki egy-egy jellegzetes török szőnyeg ábrázolásával...
tovább >>>

A rajztanulás folyamatában az emberi alak megörökítése, az úgynevezett alakrajz jelenti az egyik legizgalmasabb, leginkább várt pillanatot. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, sok fontos szabályt, mesterfogást kell megismerni, alkalmazásukat gyakorolni. A szerző a kötetben összegyűjtött minden ahhoz szükséges tudnivalót, mesterfogást – az anatómiától a tónusok helyes alkalmazásáig –, hogy minél szebb és pontosabb tanulmányrajzokat készíthessünk.
tovább >>>

Gyarmathy Tihamér (Pécs, 1915. március 8 – Budapest, 2005. január 9.) a XX. századi magyar nonfiguratív festészet 1940-es években fellépő derékhadának egyik legfiatalabbja, majd az új évezredre már egyik utolsó élő klasszikusa. Martyn Ferenccel együtt tagja volt az Európai Iskola néven 1945-ben szerveződő modern művészeti csoportosulásnak, alapítója az abból kivált Elvont Művészek Csoportjának, résztvevője a Réalités Nouvelles 1947-ben, Párizsban megrendezett első nemzetközi kiállításának...
tovább >>>

tovább >>>

Az Esti Kornélt minden évben előveszem, és újra meg újra elolvasok belőle részleteket.
tovább >>>

A jeles könyvtáros és irodalomszervező visszaemlékezéseinek kötetét nagyapám adta kezembe, arra már nem emlékszem, hogy milyen kommentárral, de megemlítve, hogy ő még találkozott Várkonyival az Egyetemi Könyvtárban.
tovább >>>

Gyakorló apukaként alapvetően én is azokkal a szülőkkel értek egyet, akik azt mondják: ösztönből, nem pedig könyvből, „receptre” kell nevelni a gyermekeinket. Valóban a legtöbb „jó reakció”, a legtöbb olyan megoldás, ami például a gyerkőcöt megnyugtatja, mondjuk egy esést követő sírás, vagy egy fáradtságból eredő hiszti után, az belülről fakad.
tovább >>>

Semmelweis bevallja, nincs gyakorlata az írás és a könyvszerkesztés terén, mi a fordítás során mégis ragaszkodtunk Semmelweis mondataihoz, nem írtuk át modern fordítás címén, alig változtattuk meg struktúrájukat, messzemenően kifejezve ezzel azt a tiszteletet, amit a mai ember érez e kiemelkedő orvos iránt. Kegyelettel és hűséggel tekintünk küzdelmeire, melyek többek között stílusában is kifejezésre jutnak.
tovább >>>

tovább >>>

„A Bogar bárd meséi ifjú varázslók és boszorkányok számára írt történetek gyűjteménye. Évszázadok óta népszerű esti olvasmány, ennélfogva a pattogó fazék és a szerencse színes szökőkútja a roxforti diákok zömének éppolyan jó ismerőse, mint a mugli (varázstalan) gyerekeknek Hamupipőke vagy csipkerózsika” – kezdi a Bogar Bard meséiben J. K. Rowling a bevezetőt, aki a híres Harry Potter-sorozat megalkotója.
tovább >>>