„Az installáció globális rendszert alkot, mely sok módon értelmezhető, a néző feladata, hogy a maga módján élje meg. Az átlátszó csövekben guruló gömbök egyesítik az épület heterogén tereit, folytonosságot teremtve helyiségről helyiségre. Az installáció három műből áll. Az oldalsó termekben két, egymással szimmetrikus munkát találunk a mennyezet alatt futó, áttetsző műanyagcsövekben guruló gömbökkel. A mozgást két, a csövek végén elhelyezkedő ventillátor váltakozó működése hozza létre. A két oldalsó helyiséget folyosó köti össze, itt található az emberi légzést szimuláló, áttetsző fóliapárnából álló harmadik mű. Cseke Szilárdnak sikerült a szerkezet és az installáció között az egész épületben működő szinergiát teremteni.” (Federico Lo Porto, Disegno Industriale)

„Cseke Szilárd munkájában az identitásra gyakorolt globális hatásokat elemzi. Olyan kérdéseket érint, mint a migráció, a személyes véleményképek és döntési folyamatok. Absztrakt témák, melyhez formanyelvet találni valóban művészi feladat. (…) A helyszínen egy megadott pályán zajló, látszólag könnyed, légies mozgást látunk. Egy megérkezést, majd még egyet. Mindez azonban nem láncreakcióként értelmezendő, hiszen nem a közvetlen közelünkben és nem egymásba épülve zajlik. Az új mozgás egy másik csőben él, lehet, hogy közelebb hozzánk, lehet, hogy távolabb tőlünk. Láthatóan nem egymást követő reakciók, még ha hasonló jelleggel bírnak is: sebesség, méret, útvonal és megérkezés. Ebben a pillanatban érthetővé válik a formális, metaforikus szint is. Felismerjük a dinamikát, az individuumokat és mozgásaikat, s bár különböző irányokat, mindig egy megérkezést, mindig egy új mozgás feloldását. Egy soha véget nem érő színdarab. Azt, hogy hol végződik, nem tudhatjuk.”
(Ursula Drees, Plusinsight)

„A magyar pavilon szimbolikus és absztrakt rendszerének kontemplatív tere jól illeszkedik abba a kortárs nemzetközi gyakorlatba, amely a hang és műalkotás metaforikus tereit hozta létre idén a Giardiniben. (…) A mobil szobrok meditatív jelensége, a látvány folyamatos változása, a gondolkodásra és dialógusra késztető alkotás-együttes különleges élménnyel gazdagít, ám egyértelmű választ nem ír elő: ironikusan sejteti, hogy fenntartható identitások valószínűleg nincsenek.”
(Seres Szilvia, Balkon)

„Halk szavú, konceptuális, teljesen rabul ejtő mű. Cseke szokatlan közelítése a világ jövőjének problémájához és ezen a kontextuson belül az identitáskonstrukció helyének kérdésköréhez, tökéletesen eredeti."
(Hannah Nelson-Teutsch, Digicult)