A Schrammel-napló című könyv a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas iparművész 31 naplójából kiválasztott írást, valamint a hozzájuk tartozó rajzokat gyűjtötte egybe...

A remek mívű kiadványt méltató laudátorként a barát, Fekete György kijelentette: „Schrammel Imre a magyar képzőművészet olyan ikonja, akinek a jelentőségét még nehéz átlátni. Naplóját ma is írja, és ebben az elmúlt évtizedek művészeti életének ritkaságszámba menő leképezését fedezheti fel az olvasó. A szövegek és a rajzok hatalmas kutatási területei lesznek majd azoknak, akik később korrajzot akarnak készíteni. A napló kivételes értéke, hogy megmutatja, micsoda katasztrofális ballépés a magyar vizuális képzés részéről, hogy egyre kevésbé foglalkozik a rajzzal. Pedig rajzolni öröm. Schrammel Imre elképesztő vizuális memóriával rendelkezik. Az igazi értelmiségi az egészet látja, Schrammel Imre ilyen ember" – mondta Fekete György. Schrammel Imre válaszként elmondta: „Nekem a rajz meditációs eszköz. Mikor megnézek valamit, akkor látom ugyan, de igazából csak akkor látom, amikor lerajzolom."
  Dvorszky Hedvig művészettörténész szerint „a könyvben az intimitások nélküli, szubjektív valóság olvasható. Lapjain egy gyötrődő és gyötrődéseket elviselő művész gondolati világa bontakozik ki"...