Könyvajánló

Kiadó:
L'Harmattan
ISBN:
978-963-414-018-4
Kiadás éve:
2015
Mű a katalógusban:

Rablás Brüsszelben

MILYEN HARCOK FOLYNAK a brüsszeli folyosókon a multinacionális cégek beszivárgott lobbistáival? HOGYAN PRÓBÁLTA ALÁAKNÁZNI az EU egészségügyi irányelvét a dohánycégek konspirációja? A MEZŐGAZDASÁG KEMIZÁLÁSÁBAN ÉS A TERMÉSZET VÉGSŐKIG VALÓ KIZSAROLÁSÁBAN érdekelt agrokémiai vállalatok hogyan férkőznek a legfelsőbb döntéshozatali szintek közelébe?

JOSÉ BOVÉ ELSŐ KÉZBŐL MUTATJA BE és leplezi le a mindannyiunk életét kockára tévő hatalmi mechanizmusokat, hogy szembesítsen bennünket azzal a feladattal, amiért európai állampolgárokként mind felelősek vagyunk.

Ahogy az egyik előszó fogalmaz: „Ez a könyv kiváló gyógyír mindazok fatalizmusára, akik úgy érzik, kezdenek végleg kiábrándulni a politikából. Azáltal, hogy a demokrácia követelményét a politikai gyakorlat lényegének pozíciójába emeli, rehabilitálja egy olyan közjó létezésének gondolatát, amely a vesztegető és/vagy megvesztegethető értéktagadókkal szemben védelemre szorul.”

José Bové az Európai Parlamentben is a kisközösségek érdekében emeli fel hangját, és a glóbusz erőforrásait kizsákmányoló hatalmakkal folytatott harcai közepette is a derű megtestesítője maradt.

José Bové agromozgalmárként, az elhíresült 1999-es McDonald’s-rombolás főszereplőjeként, a globális tőke ésszerűtlensége és a „big business” elleni harc szupersztárjaként találta magát 2009-ben az Európai Unió parlamentjében, a Zöldek frakciójában. Szabadságharcos, aki a végsőkig ragaszkodik a haladó Európa eszményképéhez, és akinek hangja messze kiemelkedik a mostanság divatos etatista-nacionalista demagógia kórusából. Így aligha van hitelesebb forrása annak a felvetésnek, hogy ideje lenne végre összeírni és a nyilvánosság elé tárni az európai intézményrendszer körül keselyűként köröző érdek- és lobbicsoportokat. Ezek az árnyékban, az érintettek többségének leghalványabb sejtelme nélkül végzik munkájukat. Miközben – részben éppen emiatt – szerte Európában terjed a politikai nihilizmus, ami nem más, mint „a gazdasági érdekkörök nyomásával szembeni tehetetlenségünk elfogadása”.