Az új kiállítást döntően a művész egykori műtermében, az özvegye tulajdonában lévő kibernetikus szobrokra építjük, s a tárlat megvalósításában aktív szerepet vállal maga Eléonore Schöffer is. Az állami garanciával megvalósuló kiállítás ebben a valamikori műteremben tárolt hatalmas anyagból mutat be válogatást. A legnagyobb hangsúlyt a tárlaton a művészt ismertté tevő kibernetikus és kinetikus szobrai kapják, de emellett bepillantást nyújt az anyag a festőként induló Schöffer korai munkáiba, valamint a meg nem valósult építészeti, olykor város méretű terveiből fennmaradt vázlatokba is. Schöffer kibernetikus szobrai a maguk korában úttörőnek, esztétikai szempontból hipermodern téri alkotásoknak számítottak. A kibernetikus szobrászat újfajta látásmódot adott a városi tereknek, ahol az alkotások nem csupán megjelennek, hanem a környezetre, pl. az időjárásra, hangra, fényre más-más módon reagálnak. Mai érdekességüket éppen az azóta felgyorsult, digitális-technikai forradalommal való összevetésük adja. Ma ezek a művek egyfajta „futurisztikus-retro” hangulatot árasztanak, azzal szembesítik korunk emberét, hogy milyennek láttuk közel fél évszázaddal ezelőtt a jövőt. A tárlat kurátora Rockenbauer Zoltán és Szegő György.