A dal intim műfaj. Megértéséhez, befogadásához lelki béke, nyugalom szükséges. Sajnos ezzel a különleges élménnyel csak ritka pillanatokban rendelkezünk, pedig a vers és a zene szépségeinek feltárulásához ilyen pillanatokra van szükség...

Nem véletlen, hogy olyan kevés dalestet rendeznek, és énekeseink is nagyon ritkán vállalkoznak dalok éneklésére. Rohanó világunk nem tűri a lazítást, a látszólagos semmit tevést, elsodorja, aki útjában áll. Pedig milyen emberi dolog megcsodálni egy szép virágot, mélyet szippantani a tavasz illatából, vagy gyönyörködni egy szép dallam fordulatain... nem lehet, sietni kell... Lassan már arról is leszokunk, hogy saját gyönyörűségünkre dudorásszunk.

És mit csináljon az a zeneszerző, akit egész élete folyamán végig kísér a dalírás kényszere. Nem tehet mást, megírja dalait, és bízik a jobb időkben, amiben végre az ember is megtalálja önmagát. Én is ezzel a hittel bocsátom útjára dalaimat, "tegyék a dolgukat", én már megtettem.

 

Kocsár Miklós