A T3 Kiadó által megjelentetett kötetben székelyföldi művészek is megszólalnak, köztük Pál Péter (Marosvásárhely), Péter Alpár és Ütő Gusztáv, de interjú olvasható Pokorny Attila szintén Marosvásárhelyhez köthető szob­rásszal is (egyéni, Természetes frekvenciák című tárlatát 2013 nyarán mutatta be a sepsiszentgyörgyi Magmában). Magyarországi interjúalanyai között található az erdélyi származású, a természetművészet egyik meghatározó alkotójaként ismert Erőss István, a Sepsiszentgyörgyön korábban szintén bemutatkozott Bukta Imre, illetve a Pécsett oktató Colin Foster is. Utóbbi londoni származású szobrász, aki egyetemi tanárként pécsi diákjait hozta el 2014-ben a bikfalvi Naptelep természetművészeti alkotótáborba....

A természetművészet hajszálgyökerei egyébként Háromszéken is kitapinthatók, a már említett bikfalvi, nemzetközinek is tekinthető rendezvényt többször megszervezte Péter Alpár, a Naptelep műhelye tavaly a felújított olaszteleki Daniel-kastélyba költözött. Egyébként maga Grande is a Naptelep kapcsán került Háromszékre 2013-ban, előadást is tartott a Székely Nemzeti Múzeumban. 2015-ben már megjelent egy könyve Sepsiszentgyörgyön, a Természet-tükör a szerző első magyar nyelvű kötete, abban szintén olyan művészekkel készített beszélgetései olvashatók, akik a természetművészet, illetve a land art műfajában dolgoznak.
A mostani, Az érzékelés kapui (Gates of Perception) című kötethez precíz tájolóként írt előszót Keserü Katalin magyarországi művészettörténész. Mint fogalmaz, „A természettel való kapcsolat sokféle lehetősége közül John K. Grande-t, aki a Torontói Egyetemen kezdte művészettörténeti tanulmányait, s Montrealban fejezte be, az anyagokhoz, a környezethez fűződő egyszerű és közvetlen kapcsolatok érdekelték. 1987-től jelentek meg kritikái, előbb amerikai (Artforum) és kanadai (Structurist), brit és ír szakfolyóiratokban, majd szerte a világon. Több kiállítást is szentelt a természet, a kultúra és a művészet összefüggéseinek. Elkötelezettje annak a művészetnek, amely határozottan hordozza a természet jelenlétét, beszéli az élet természetes nyelvét, vagy egyszerűen a táj bejárásakor születő holisztikus élményt fogalmazza meg. A természetben látja ugyanis az ember tükrét, az átalakított természetben is, amely átalakult önmagunkkal való szembesülésre késztet. A természetművészeti alkotás szerinte éppúgy lehet mulandó, mint minden élőlény, ezáltal részt vehet a körforgásban, az emlékezetben, noha nem feltétlenül múzeumi tárgy. Csupán lábjegyzet a tájban, nem kíván annál több lenni. Ars poeticája költővé és vándorrá változtatta, aki szívesen látott vendég bármely földrész nemzetközi alkotótelepein. Érzékeny és nyitott szemmel-lélekkel, olykor mélyen megindulva, máskor játékosan viszonyul a természeti világ és művészet legkülönbözőbb jelenségeihez.”...