Ove a szabályok embere. Nem szeret senkit, csak a feleségét. Bogaras? – Nem is kicsit! Idegesítő? – Eléggé... Imádjuk? – De még mennyire! Miután nyugdíjba küldik, és ezzel megfosztják a lételemétől, a munkától, Ovénak semmi egyéb vágya nincs, mint meghalni – hiszen már nincs miért élnie. Vagy mégis?

A kis lakónegyedbe új lakók érkeznek, akik nem tudnak utánfutóval tolatni (ráadásul valami nyavalyás külföldi autót vezetnek), nem bírnak maguktól megszerelni valamit (vagy, ha mégis, az balesettel jár), és még külföldiek is! Ove pedig egyszerűen nem érti, miért ragaszkodik mindenki őhozzá: a mamlasz a kis iráni feleségével, a csapzott, kóbor macska (akit persze, hogy Ovénak kell befogadnia...), de még a pattanásos kamasz is, aki nem hogy autót venni nem tud, de még biciklit szerelni sem!

 

A zsörtölődős vénember mindenkitől szabadulna, most mégis ezer a dolga, hiszen nélküle nem megy minden simán a lakónegyedben, ahol még a fehéringesek is felütötték a gonosz fejüket.

Ove néhol torokszorító, néhol szívmelengető, néhol pedig megmosolyogtató története egy nem hétköznapi mese: valóságos, tapintható érzelmekkel, szeretettel, hűséggel és egy különleges férfi élettörténetével mutatja be nekünk: ne ítéljünk elsőre, hiszen a szeretet többre képes, mint gondolnánk...

 

Kívánom, hogy a világban sok olyan ember éljen és tegye szebbé a világot, mint Ove, mert szükség van rájuk!

Ó, és még valami: „A lakónegyedben a járműforgalom tilos!”

Rógán Edina Anna
könyvtáros ajánlásával
Balatongyörök