Könyvajánló
Ardai Ildikó textilművész
Az igényes kivitelű kiadvány kapcsolódik a 2013 október 17-e és november 24-e között a Budapest Galériában látható „Hosszú történetem" című, az életműből válogató kiállításhoz.
Bevezetőt Fitz Péter, a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtárának igazgatója írt. Kiemeli a művész jelentőségét: „Ardai Ildikó az az egyedülálló személyiség a magyar textilművészet területén, aki a műfaj minden ágában meghatározóan és folyamatosan van jelen, több mint negyven esztendeje. Ez a jelenlét már önmagában is páratlan, és akkor még nem is említettük művészetének sokrétegűségét. Nem szokott ugyanis előfordulni, hogy egy művész a tértextil területén, a modern design térfelén és az archaikus technikán alapuló, népművészeti újjáéledés terén egyaránt a legjobbak közül való. Ardai Ildikó egész munkásságára jellemző, hogy ő az, aki a tárgyalkotó művészek között talán a legpontosabban valósítja meg azt a kapcsolatot a népművészet-magasművészet között, amit végül is a Bartók-féle ideának tartunk."
A könyv két nagyobb fejezetre tagolódik: az elsőben maga a művész tekinti át eddigi életpályáját. Ardai Ildikó önéletírása igen személyes hangvételű, olyan, mintha elmesélné alkotói pályafutásának történetét. Ahogy a legfontosabb eseményeket felidézi, apró történeteket, életteli megjegyzéseket fűz hozzájuk, így maguk az ismertetett művek is még közelebb kerülhetnek az olvasóhoz. Megelevenedik például az a kivételes időszak, amikor a hetvenes években megélénkült az érdeklődés a magyar népművészet iránt, ekkor indult a táncházmozgalom is. Ildikó 1973-ban Sebő Ferenccel, Halmos Bélával és férjével, a filmrendező Szomjas Györggyel együtt járt Erdélyben, ahol a székely „festékes" szőnyegeket tanulmányozta. A szöveget archív, személyes, zömmel Szomjas György által készített fotóanyag egészíti ki.
A kötet második részében Fitz Péter átfogó, elemző tanulmánya olvashatót. Írásában jól nyomon követhetők a művész által használt különféle technikák, melyek nyomán változatos művek születtek. A szizál alkalmazása például, amely révén idővel térbe kilépő műveket is alkotott, szinte az egész életművön végigvonul. Az erdélyi tradicionális szőnyegszövés hatására nemcsak egyéni műveket készített, hanem sorozatgyártásra alkalmas, tehát bárki számára elérhető szőnyegeket is tervezett. Nevéhez fűződik a Sebő együttes emblémája, és első lemezük borítója, de több megbízást kapott nagyszabású, középületekben álló művekre, például a Hilton Szállóban egy térelválasztó textil kivitelezésére is. Érdekes, hogy Ardai Ildikó a textilművészet felől jutott el a vesszőfonással készült szobrok alkotásáig, amit más művészek a természetművészet részeként fedeztek fel. A legújabb alkotások rackagyapjú anyagú összegző lírai művek, mint például a 2012-es „Égi Madár".
Figyelemre méltó a két szöveg együttes szerepeltetése: végső soron ugyanazt a történetet mondják el két különböző nézőpontból: a művész szubjektívebb és a művészettörténész objektívebb szemszögéből. Ardai Ildikó szövege sok helyen magyarázza, kiegészíti Fitz Péter tanulmányát, az átéltség többletével gazdagítja az olvasót.
Az albumot Rosta József és Milos József számos nagyméretű és kiváló minőségű műtárgyfotója díszíti. Az eredeti művekhez méltó módon jelenítik meg a műalkotásokat: nemcsak azok színvilága, hanem struktúrája is kézzelfoghatóvá válik.
A kötetet függelék gyanánt kiegészíti a művész által folytatott tanulmányok, az általa kapott díjak ismertetése, az egyéni és a csoportos kiállítások válogatott jegyzéke, emellett a róla készült filmek és a művészetével kapcsolatos bibliográfia, illetve középületekben és közgyűjteményekben fellelhető műveinek felsorolása.
Művészetéről Fitz Péter így ír összefoglalóan: „Az eredeti források – természet, népművészet, kézműves technikák – ismerete, végiggondolása, alkotói átformálása, megőrizve újra teremtése az, ami művészete lényegét jelenti.[...] Ugyanez vonatkozik az anyagi, technikai és formai rendek szigorú és következetes betartására úgy, hogy az alapvető struktúrát megtartva erre az alapra építi fel szabad és autonóm világát."