Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején. Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének két meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Béla köré csoportosulnak, de Mozart, Michael Haydn, Stravinsky és Webern is főszerepet kap néhány írásban. Somfai László az ezredforduló körüli évtizedek legnagyobb hatású magyar muzikológusa, világszerte ismert és elismert Bartók- és Haydnkutató.

Több mint háromszáz tételt tartalmazó bibliográfiájából maga válogatta e kötet anyagát, amely tökéletesen tükrözi érdeklődésének főbb irányait és a rá jellemző kutatói ethoszt. Somfai László figyelme éppúgy irányul a zenetörténeti folyamatok, műfaji hagyományok vagy éppen szerzői életművek egészére, mint az egyes kompozíciók részletkérdésire, akár a legapróbb ornamensekig bezárólag. Otthonosan mozog a filológiától az analízisen át a legkülönfélébb zenetudományi aldiszciplínák területén, s ugyanolyan maximalizmus jellemzi, miként az általa tárgyalt zeneszerzőket. De bármily fontosak legyenek is számára a történeti, analitikus vagy filológiai kérdések, soha nem téveszti szem elől, hogy a zene elsősorban hangzó valóság, a muzikológus kutatási eredményeinek tehát a gyakorló muzsikust kell szolgálniuk. Ahogy az előszóban fogalmaz: ,,Pályám során mindvégig az inspirált, vajon fel tudjuk-e tárni, pontosan mit jelent a múltbéli nagy mesterek kottázása? S ha értjük az üzenetet, találunk-e szövetségeseket, bátor kipróbálókat az előadóművészek legjavából?" Somfai László (1934) a budapesti Zeneakadémián végezte zenetudományi tanulmányait. 1963-tól az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, 1972 és 2004 között a vezetője. 1969 óta tanít a Zeneakadémián, ahol 1997 és 2007 között a zenetudományi Doktori Iskolát irányította, jelenleg professor emeritus. A Magyar Tudományos Akadémia, az American Academy of Arts and Sciences, a British Academy, az Academia Europaea tagja; 1997-tól 2002-ig a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke.