Könyvajánló

Kiadó:
Palamart
ISBN:
963 86146 0 9
Kiadás éve:
2000
Mű a katalógusban:

A diktátor avagy A megjátszott isten a francia és az angol regényben

A diktátor avagy a megjátszott isten című esszé a történelem, a mítosz és a fikció határán örökkön felbukkanó diktátor archetípusát elemzi a modern angol és francia regényekben. „A lidércnyomás nem racionális jelenség. Titka – vagy inkább titokzatossága – az mindenesetre van, amelynek kibogozásához Vuillemin professzor komparatista elszántsága és módszeressége is hozzásegít. Nem is akárhogyan”. [Tímár Antal (N. R.), író]

Korunk lidércnyomásos hangulata elevenedik meg Charlie Chaplin híres filmje, A diktátor képsorain. Adenoid Hynkel, Tománia diktátora és Benzino Napoli, Baktéria diktátora egyértelműen a történelem két szörnyetegét jelenítették meg benne, akik a film készítésének idején, 1940-ben, pusztító hatalmuk teljében voltak. Az irodalom nem igazán nyújt számunkra e filmmel egyenértékű alkotást. Mint ahogy Alain Vuillemin rámutat, egyetlen francia vagy angol irodalmi mű sem született A diktátor címmel, kivéve Francis de Miomandre egy rövid elbeszélését, amely 1926-ban jelent meg egy minden függőséget elutasító folyóiratban, a Les Ouvres Libres-ben. Pedig a modern irodalomban igen sűrűn találkozunk a diktátor lenyűgöző, egyszersmind visszataszító alakjával, amiről pusztán e könyv gazdag bibliográfiáját szemlélve is meggyőződhetünk. A szerző igen nehéz felderítő munkára vállalkozott, bátorság kellett ahhoz, hogy erre a területre merészkedjen, és kitartás, hogy el is időzzön itt. Hiszen az irodalmi kutatás igazi kaland, amelyből sohasem kerülünk ki teljesen sértetlenül. A lista meglehetősen vegyes. David Herbert Lawrence A tollas kigyója vagy Albert Camus A bukása a XX. század klasszikus alkotásai, Michel Tournier olyannyira ellentmondásos A rémkirály c. regénye elnyerte a Goncourt Akadémia díját, George Orwell 1984-e és Anthony Burgess Earthly Powers-e (Földi hatalmak) világszerte elismert művek. Ám a szerző rávilágít az olyan művek fontosságára is, amelyekről nem állíthatnánk ugyanezt, példaként említsük csak Michel Rachline Le Bonheur Nazi ou la mort des autres (A Náci Boldogság avagy mások halála) vagy Georges The Portage to San Cristobal of A. H. (A. H. átszállítása San Cristobalra) című művét. Ami nem azt jelenti, hogy Alain Vuillemin tanulmánya egyenlőségjelet tenne e regények közé, ez irodalmilag vétkes eljárás volna. Ellenkezőleg: a szerző szándéka az, hogy az elfogadott értékeléseket felülvizsgálva friss, szabad tekintettel szemlélje ezt a hatalmas irodalmi termést, amely elbátortalanítana mindenkit, aki kevésbé megszállottja a témának.