Geszler Mária 1941-ben született Budapesten. 1965-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola kerámia tanszakán, mestere Csekovszky Árpád volt. Kerámiatörténetet és művészetet gyakorlati évei és felfedező utazásai tanult Hódmezővásárhelyen, Szovjet-Közép-Ázsiában, Grúziában és Örményországban. 1966-tól máig Szombathelyen él és alkot. Az elmúlt évtizedekben számos helyen nyílt egyéni és csoportos kiállítása (Szombathely, Budapest, Szeged, Bécs, Párizs, Gifu /Japán/, Ausztrália, USA, Korea stb.), műveit sok köz- és magángyűjtemény őrzi a pécsi Janus Pannonius Múzeumtól – csak néhány példát említve – Budapesten át Japánig, Kanadáig és az Amerikai Egyesült Államokig...

Munkásságáért számos alkalommal részesült szakmai elismerésben: a hosszú sorból a Munkácsy-díj (1979) és a Bajor Állami díj (1985) mellett a két alkalommal kapott bronzdíjat (2002, Japán; 2004, Taiwan) emeljük ki. Szép helyezéseket ért el a pécsi Országos Kerámia Biennálén is: 1975-ben III., 1982-ben II., 2000-ben I. díjat szerzett, és a szakmai zsűri 2013-ban szintén az ő teljesítményét értékelte a legjobbnak az Első Országos Kerámia Quadriennalén Pécsett. Ez utóbbi elismerés miatt a rendezvény szervezői (immár hagyományosan) mintegy különdíjként kamarakiállítással és katalógussal ismerik el az első helyezett teljesítményét.

„A benne élő értékek valóságát veti össze és ütközteti a mindennapok valóságával” – írja Sárkány József művészettörténész, a tárlat kurátora Geszler Máriáról a kiállítás különösen szép kivitelű, számos fotóillusztrációt, s az alkotó visszaemlékezéseit, ars poeticáját tartalmazó katalógusában. A gondolat így folytatódik: „Alkotásai a kerámiaszobrászat nemzetközileg elismert új értékei. Expresszív, egyéni mitológiát teremtő munkássága egyrészt szervesen kapcsolódik a műfaj progresszív törekvéseihez, eleven kapcsolatot teremt más művészeti ágakkal, másrészt sajátos szintézisét adja az európai és a távol-keleti kultúrkörnek”.