Könyvajánló
5. Textilművészeti Triennálé : Pesti Vigadó, 2016. február 23. - március 27.
IMAGO
A latin imago-kifejezés – amely napjainkban is elevenen él; a keresőprogramba írva több százezres hivatkozást dob ki a számítógép – általánosságban ábrázolást, ábrázatot, ábrát jelent, de jelentésköre felöleli a képet, a képmást is. Az orvosi nyelv beképzelésként, a pszichológiai (mélylélektani) terminus példaképként, magatartási mintaként, míg a biológiai a rovarok utolsó fejlődési fázisaként, a bábból való kilépési szakaszként, a teljes átalakulásként jelöli, illetve értelmezi.
Az imago-tól a számunkra legfontosabb képszerű ábrázoláshoz érkezve fontos leszögeznünk, hogy a kép valakinek vagy valaminek, esetleg valaki vagy valami konkrétan nem létezőnek az ábrázolása, illetve elmondhatjuk, hogy az imago maga az alkotás – a képalkotás –, amely a látható-tapasztalható valósággal lehet kapcsolatban, és e valóságtól való látszatszerű elszakadás – a teljes képi átalakulás – révén születhet meg. Az imago tradicionális értelemben síkszerű megjelenítés, de a sík és a tér fogalmát is olyannyira átértelmezte, megkérdőjelezte a modern képalkotás, hogy a két szféra közötti határok teljesen elmosódtak.
A képalkotás, az ábrázolás tehát korunkra mind tartalmi, mind formai-anyagi vonatkozásban, mind a megjelenítés módozataiban határtalanul szabaddá vált: de hogy szabadságával hogy gazdálkodik, azt az minősíti, hogy mi válik napjainkban fontos, totális, hiteles, a szó nemes értelmében vett imago-vá.
Wehner Tibor