Scitovszky János (1785-1866) 

EsterhazyBölcseleti és teológiai doktor, bíbornok és esztergomi érsek, hercegprímás, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. 1785. november 1-jén született az Abaúj megyei Béden, ahol édesapja falusi tanító volt. Jolsván tanult, majd később támogatók segítségével Rozsnyóra került, ahol 1804-től az egyházmegye növendékei közé nyert felvételt. Innen küldték Nagyszombatba. 1808-ban bölcseleti, 1813-ban pedig a pesti egyetemen teológiai doktorává avatták. 1809-ben Rozsnyón pappá szentelték, egyúttal kinevezést kapott a helyi püspöki líceumban a bölcseleti és a matematikai tanulmányok vezetésére. 1881-re a teológia tanári címet is magáénak tudhatta. 1824-től rozsnyói kanonokká s a papnevelő-intézet igazgatójává, 1827-ben rozsnyói, 1838. november 19-től pécsi megyéspüspökké nevezték ki. 1849. július 21-én Magyarország hercegprímás, esztergomi érsek lett. 1850-ben a Szent Istvánról nevezett papnevelő-intézetet áthelyeztette Nagyszombatból Esztergomba. IX. Pius pápától I. Ferenc József ajánlatára 1853-ban bíbornoki kinevezést kapott, és még ugyanazon év márciusában a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjává választotta. A nagyszombati gimnázium alapítására adott 200.000 forintot; a nőnevelés végett alapított pécsi nőzárda és templomra pedig közel 280.000-et. Pécsett a tanítóképzőt maga tartotta fenn, ő fizette a tanárokat, az ifjak közül 10-12 szegényebb sorsút élelemmel és pénzzel segélyezett. Az esztergomi bazilika építésére 2.051.527 forintot fordított. Magyarország fő- és titkos kancellárja, a Szent István-rend főpapja, a Lipót-rend nagy keresztes vitéze, Őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa, Magyar Királyi Helytartósági tanácsos, Esztergom vármegye főispánja, a Hétszemélyes Ítélőtábla bírája volt. 1866. október 19-én, Esztergomban érte utol a halál.

Irodalom