Neveléstörténet (Hírfigyelő)

Holisztikus megközelítés a pedagógiában

Hogyan értelmezhető a holisztikus megközelítés? Nagy Zoltán írása

A képzőintézményekben a tanárok, oktatók összehangolt közös tevékenysége, együttműködése kiváló lehetőséget teremt a tantárgyak közötti transzfer biztosítására.

A holisztikus látásmód előcsarnokában a teljesség értelmezése helyezkedik el, továbbá annak kiterjedése a gondolatok és a cselekedetek szintjén. Majd tovább haladva a képzeletbeli holisztikus felfogást megtestesítő építményben a pedagógia vonatkozásában – annak sokszínűségére való tekintettel – egy végtelen halmaz képe bontakozik ki. Amit tökéletesen jellemez az a kép, amely akkor tárul fel, amikor a gyakorlatban megjelenő holisztikus szemléletmódra vetül a tekintet. Hiszen holisztikus szemléleten alapulnak konkrét reformpedagógiai törekvések, többek között a Waldorf-, illetve a Montessori-iskolák megközelítései. Majd folytatva a kitekintést a gyakorlati megvalósítási formák között az alternatív gyógyászat, a művészeti ágak transzferhatásának kiaknázása mellett az interkulturális értékek összefonódásán át számos megoldással lehet találkozni.

Mindez teljesen természetes, amikor a holisztikus megközelítés pedagógiai folyamatba ágyazásának kísérletére vállalkozik a gyakorló pedagógus. Mivel a teljesség a maga megannyi megnyilvánulási formájával számos lehetőséget kínál a mindennapok pedagógiai tevékenységéhez. Ez még inkább izgalmas kihívás elé állítja a fiatalokkal vagy felnőttekkel foglalkozó szakembereket, amikor a közoktatás viszonylag nyílt keretei között igyekeznek megvalósítani a holisztikus szemlélet érvényesülését. Jelen írás ehhez a fokozatos tudatkiterjedéshez kíván egyfajta megközelítési módot társítani. Fenntartva azt a korábbi gondolatot, hogy a holisztikus szemlélet érvényesülésének számtalan hatékony útja létezik.

A holisztikus megközelítés horizontális alapja

Módszertani szempontból a rendelkezésre álló és abból elsajátításra szánt tudásanyag tantárgyi csoportosításban kerül a nevelési-oktatási folyamatban résztvevők elé. Ami vitathatatlanul előnyös, viszont egyben gátat is képez a részismeretek összekapcsolhatóságának vonatkozásában. Ezért kezdeti lépésként kívánatosnak tűnik a tantárgyak ismeretanyagának közös rendszerbe ötvözése. Ami megnyilvánulhat tantárgyak tényleges összevonásában, vagy a különböző tárgyak ismeretanyagának kereszthivatkozásában. Ezzel egyrészt segítséget kapnak a tanulók, hallgatók a komplex értelmezés kibontakoztatásához, illetve elsajátíthatják a tudásintegrálás folyamatát, mely a hétköznapi életben elengedhetetlen. Hiszen a különböző élethelyzetekben számos tantárgy ismeretanyagát szükséges egyszerre, egy időben alkalmazni. Ráadásul a különböző kérdéskörök többirányú megközelítését is hivatott elősegíteni a tantárgyak közötti határvonalak részleges vagy teljes feloldása.

A képzőintézményekben a tanárok, oktatók összehangolt közös tevékenysége, együttműködése kiváló lehetőséget teremt a tantárgyak közötti transzfer biztosítására. Ennek gyakorlati megvalósítási formája lehet a természettudományokat felölelő tárgyak egy egységként való kezelése (a megvalósításhoz szükséges feltételek meglétével).

További lehetőségként kínálkoznak a művészeti tárgyak. Mivel azokban mélytudati és ébertudati elemek dominálnak. Ami a holisztikus rendszerben elhelyezkedő művészeti tantárgyak sajátosságaként kiváló lehetőséget teremt az individuum számára a tudásintegrálás folyamatának elsajátítására. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint az a tény, hogy a holisztikus pedagógiai megközelítés tárgyalásakor a művészeti képzés rendkívül gyakran kerül fókuszba. Tehát a műveltség pallérozása mellett, a tudásintegrálás miatt is elengedhetetlen a művészeti tantárgyak jelenléte a nevelés-oktatás rendszerében, függetlenül attól, hogy a képzési struktúra melyik szintjén helyezkedik el a képzéssel foglalkozó intézmény.

A holisztikus megközelítés vertikális felépítménye

Az alapokat megteremtő ismeretanyag elsajátítási folyamata pusztán egy pontja a holisztikus megközelítésnek. Még mindig az egyén szintjén maradva az ismeretelsajátításon túllépve a képességfejlesztés tágítja vertikális orientáltsággal a holisztikus megközelítés kiterjedését. Kizárólag példaként említve olyan feladatok megoldására lehet ez esetben gondolni, ami helyzetfelismerő, elemző, problémamegoldó képességet, kreativitást fejleszt. Vagyis az ismeretanyag elsajátítása mellett a nevelési-oktatási folyamat résztvevőinek egyéni képességfejlesztése is zajlik.

Tovább emelkedve a vertikális megközelítés mentén az egyéni szintet meghaladva a csoportszintű tevékenységhez szükséges kompetenciák színteréhez érdemes eljutni. Ekkor az előző fejlesztési területek művelésével párhuzamosan belépnek olyan képességfejlesztési célok is, amelyek a szociális területet érintik. Példaként említhető – a teljességre való törekvés lehetetlenségének figyelembevételével – az együttműködés, a tolerancia, egymás értékeinek felismerése és megbecsülése, avagy a hatékony kommunikáció megvalósítása.

Az egyéni és a szociális kontextusban való munkálkodás közepette az emberi mivoltból fakadóan felszínre kerülnek az érzelmi, lelki tartalmak, ami további részterülete a holisztikus megközelítésnek. Vagyis alkalmassá kell tenni a nevelési-oktatási folyamatban résztvevőket, hogy képesek legyenek felismerni és kezelni az egyéni érzelmi, illetve a szociális közegben jelentkező megnyilvánulásokat, történéseket. Ekkor már tudati szempontból mélyrétegek érintése kíséri a fejlesztést.

A holisztikus megközelítés mondhatni csúcspontja a transzcendentális irányultság kialakításának gyakorlatba ültetése. Nyilvánvaló, hogy ez a tanulók, a hallgatók és a pedagógusok hitrendszerét érinti, ami már a személyiség bizonyos fokig zárt, illetve intim része. Ezzel együtt a gyakorlati tapasztalatok is alátámasztják, hogy a transzcendentális területet érintő kérdések meglehetősen intenzív módon (természetesen eltérő mélységben) foglalkoztatják az embereket életkortól függetlenül. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint amikor a képzésben részt vevők maguk is szívesen aktív részeseivé válnak transzcendentális tapasztalatokat nyújtó gyakorlatoknak. Példaként említhető a meditáció, a relaxáció, az imagináció pozitív hatásának megnyilvánulása a tanórák keretein belül.

Mit segít elő a holisztikus megközelítés?

Támogatja a szigorú tantárgyi megközelítés lebomlását, az abból fakadó lehatároltságon való túllépést, mely eredményeként egy természetesebb, valósághoz közelebbi látásmód alakul ki. Ami elősegíti a helyzetek komplex rendszerben történő kezelését. Támogatja az elsajátított ismeretanyag, viselkedési, megnyilvánulási formák oktatási helyzettől eltérő új környezetben való adaptálását.

A gondolkodási séma a lineáris irányultságból továbbfejlődik a többirányú megközelítésen keresztül, a számos lehetséges elágazás és kimenet irányába. Ezzel együtt az integrálási művelet végzésére irányuló képesség is fejlődik, ami egyaránt vonatkozik az ismeretanyag, illetve az egyéni, szociális, transzcendentális közegben tapasztalt gondolati és viselkedési sémák integrálására. Mindezek eredményeként biztosítja a lehetőséget az individuális orientáltság értékeinek megtartása mellett, a szociális közegben történő eredményes kibontakozáshoz is. Továbbá az emberiség kulturális értékeinek megbecsülését, azok személyes, illetve kollektív tudatvilágba való beépülését is elősegíti a holisztikus irányultságú megközelítés által teremtett közegben zajló tanulás.

Valójában a holisztikus szemléletmód egyéni szükséglet, annak gyökerei a kiapadhatatlan megismerési vágyból táplálkoznak. A szükséglet kielégítettségi szintje természetszerűleg minden személynél más és más, ami elvezet(-het) az üdvözítő sokszínűséghez.

Holisztikus megközelítés érvényesülése a tanintézményekben

A pedagógusok világképének eltérősége miatt a holisztikus nézőpont érvényesülési lehetősége is meglehetősen széles sávban mozog. Ez így is van rendjén. Amit viszont fontos kiemelni, hogy minél inkább megvalósul a holisztikus látásmód bensővé válása, úgy horizontális, mint vertikális kiterjedésben, annál inkább lehetséges széles látókörű gyermekeket, felnőtteket nevelni, tanítani. Ennek hatása a társadalom megannyi szegletében pozitív hatást indukál. Az egyidejű minél komplexebb foglalkozás a nevelés-oktatás résztvevőivel közelebb hozza őket a valós élethelyzetekhez, könnyebben sajátítják el a helyzetfüggő rugalmas alkalmazkodás, elfogadás, avagy kezdeményezés művészetét.

A pedagógusoktól megköveteli számos műveltségi terület és kompetencia párhuzamos fejlesztését. Olyan idővonalon való gondolkodás szükségességét, amely akár évekkel későbbi követelményeknek való megfelelésre készíti fel a képzési folyamat alanyait. Ami lehet szakmai, egyéni, szociális vagy éppenséggel morális területet érintő.

Nyilvánvaló, hogy a vázolt horizontális és vertikális fejlesztési területek művelésének párhuzamossága kizárólag dinamikus rendszerben képzelhető el, amelynek sajátossága, hogy a fejlesztés alá vont területek időről-időre más és más súllyal felruházottak a pedagógiai tevékenység során. Továbbá a hitrendszerből fakadóan bizonyos, hogy sokak számára a transzcendentális tudathoz kapcsolódó fejlesztés már a megfoghatatlan misztikum szféráját érinti, így az számukra a gyakorlati megvalósítás szintjén az értelmezhetetlen kategóriába kerül.

Végeredményben a teljességen alapuló holisztikus megközelítés az embert – a képzésben közvetlenül/közvetett formában érintetteket – egy mindent átható komplex univerzumi rendszerben helyezi el, ebből fakadóan a nevelés, az oktatás szintén komplex módon számos területet érintően egy időben történik a gyakorlati lehetőségek által biztosított kereteken belül, ám a transzcendentális kiterjedést figyelembe véve végtelen kiterjedéssel.

Források

K. S. Min (2013): Toward a Holistic Pedagogy of Art Integration.

K. Tirri (2011): Holistic School Pedagogy and Values: Finnish Teachers’ and Students’ Perspectives. International Journal of Educational Research, 50 (2011). 159–165.

L. Dick (2014): Holistic Pedagogy.

S. Mahmoudi, E. Jafari, H. A. Nasrabadi és M. Liaghatdar (2012): Holistic Education: An Approach for 21 Century. International Education Studies, Vol. 5, No. 2; April 2012. 178-186.

A szerzőről: Nagy Zoltán (tolerancia)

A miskolci tanárképzés szerepe…

nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. november 15. 14:18

…a cigányság integrációjában. Horváth Zita és Rada János írása

A Miskolci Egyetem tehát meg kell, hogy tudja oldani a cigány fiatalok hatékonyabb beiskolázását, hogy hosszabb távon is stabilizálni tudja hallgatói létszámát.

Mintegy fél évszázada már, hogy egyre több figyelem irányul a roma felzárkóztatás ügyére, ezen belül pedig az oktatás jelentőségére, hiszen onnantól fogva, hogy a társadalomtudósok regisztrálták a roma társadalom egyre égetőbb problémáját – amellyel aztán politikusok is foglalkozni kezdtek –, igen szembeötlő volt, hogy a szociális nehézségek, a hátrányos helyzet és a társadalmi kirekesztettség rendre extrém alacsony iskolázottsággal jár együtt. (Forray R. 2009. 436–437.) Gyakorta hallani – napjainkban már szinte közhely –, hogy a cigányság felemelése/felemelkedése csakis az iskolapad útján lehetséges, ennek megfelelően a feladat a felsőoktatási intézmények – főleg a tanárképzéssel is foglalkozó egyetemek – számára is roppant jelentőséggel bír.

Összhangban a hazai felsőoktatás átfogó stratégiájával (Fokozatváltás 2014), Intézményfejlesztési Tervében a Miskolci Egyetem is céljaiba foglalta, hogy – mint a régió elsőszámú felsőoktatási intézménye – fokozni fogja a regionális társadalmi felelősségvállaláshoz fűződő misszióját, a társadalmi felzárkózás támogatását, elősegítését, ami főleg a nem-műszaki karok számára jelent feladatot. Ennek jegyében nem mellesleg Regionális Gazdasági, Társadalmi és Egészségügyi Felzárkózás Kiválósági Központ is létesült az egyetemi kiválósági központok sorában, amely a nem-mérnöki karokon folytatott fókuszált kutatásokat támogatja és fogja össze.

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara a társadalmi felelősségvállalás jegyében pozícionálta újra magát az elmúlt években, ami oktatási és kutatási jellegű tevékenységeit, projektjeit egyaránt áthatja. A társadalmi felzárkóztatást érintőleg a fakultás profitálni tud sajátos belső struktúrájából, hiszen a hagyományos bölcsészettudományok és a pedagógia mellett egyszersmind a társadalomtudományokat (például szociológiát) is itt oktatják és kutatják Miskolcon. A miskolci Tanárképző Intézetben Hátrány és Iskola Szakmai Műhely (Hiszem) jött létre, majd itt vezették be a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek eredményesebb, hatékonyabb képzését megcélzó ún. Komplex Instrukciós Programot (KIP) is. 2015-ben – egy kiemelt TÁMOP keretében – KIP Regionális Módszertani Központ is létesült a miskolci campuson. A kollégák társadalomtudatos, szociálisan érzékeny attitűdje mellett egy roppantul fajsúlyos felismerés is motiválta a bölcsészkart, amikor is célul tűzte ki a társadalmi felzárkóztatás még erőteljesebb támogatását: környezete, a térség adottságai, társadalmi problémái predesztinálták célhorizontját.

A cigányság társadalmi integrációjának a feladata ugyanis Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még égetőbb formában jelentkezik, mint máshol Magyarországon. Amíg például a megye teljes népessége 2001-ről 2011-re 7,8%-kal csökkent, addig a magukat romának vallók aránya az adott időintervallumban igen jelentősen, 25%-kal nőtt. A népszámlálás idején Északkelet-Magyarországon a lakosság 7,8%-a vallotta magát romának, amely arány meghaladta a többi régió értékét. Az északkelet-magyarországi régión belül ráadásul éppen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legmagasabb a romák részaránya (8,5%). A köz-, illetve a felsőoktatás jövője szempontjából külön is figyelemre érdemes, hogy a romák 37%-a 14 évnél fiatalabb volt a népszámláláskor – míg a lakosság egésze egyre inkább az elöregedés jegyeit mutatja. (KSH 2013. 9., 11., 23–25.) A tendencia tehát egyértelmű, amiből a régió elsőszámú egyeteme is le kell, hogy szűrje a megfelelő következtetéseket: a cigányság aránya a jövőben egyre jelentősebb lesz az érettségiző korosztályban – éspedig gyorsabb ütemben fog növekedni, mint más magyar egyetemek térségében. A Miskolci Egyetem tehát meg kell, hogy tudja oldani a cigány fiatalok hatékonyabb beiskolázását, hogy hosszabb távon is stabilizálni tudja hallgatói létszámát. Itt érdemes megjegyezni, hogy a jelen esszében vizsgált tanárképzés hallgatói bázisát elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén megye adja, a hallgatók főleg innen érkeznek. Láthatjuk tehát, hogy a Miskolci Egyetem számára a legkevésbé sem közömbös a roma társadalom integrációjának kérdése.

Jelen tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy a 2013-ban megújult tanárképzés a jövőben vajon hogyan járulhat hozzá a helyi cigányság oktatás útján való felzárkózásához, integrációjához. Mint a Bölcsészettudományi Kar főállású oktatói, egyszersmind a fakultás egykori hallgatói, sok éves tapasztalatokra, hallgatói példákra és elbeszélésekre egyaránt támaszkodni fogunk.

Szinte minden, a cigánysággal foglalkozó és kellőképpen reflektált kutatás szükségképp szembesül egy komoly definíciós problémával: kiket is kezeljünk romaként? (Kardos 2014. 55–56.) Roma az, aki – például egy népszámlálás során – annak vallja magát? Vagy roma az, akit a környezete tart annak? Egészen természetes, hogy egy egyetem sem tarthatja számon hallgatói származását, identitását. A Miskolci Egyetem esetében egyfajta mentőövet nyújt, hogy Görögkatolikus Cigány Szakkollégium működik itt, ami lényegében lehetőséget teremt, hogy kijelöljük, mely hallgatókra fókuszáljunk, ha a cigány hallgatóság attitűdjeit vizsgáljuk. Igaz, teljesen világos, hogy a minta cseppet sem teljes, hiszen nem minden cigány hallgató szakkollégista, sőt nem is minden szakkollégista cigány, hiszen egyes esetekben olyan hátrányos helyzetű fiatalokat is befogadnak, akik nem romák. Az esetleges pontatlanságokat azonban most vállaljuk.

A Miskolci Egyetem példája is igazolja, hogy a pedagógiai képzéseken – természetesen más felsőoktatási képzésekhez képest – a cigányok felülreprezentálják magukat. Jelenleg például a Bölcsészettudományi Karon, nappali tagozaton négy olyan tanári szakpáros hallgató folytat tanulmányokat, aki a cigány szakkollégium tagja is egyben. Érdemes itt megjegyezni, hogy napjainkban összesen 26 „bentlakásos” szakkollégistája van a miskolctapolcai kollégiumnak, vagyis a BTK-ra járó, osztatlan tanárképzéses hallgatók részaránya meghaladja a 15%-ot, amíg a Miskolci Egyetem egészében a tanári szak(pár)okon tanulók aránya jóval alacsonyabb: a mintegy 10 ezer fős campuson mindössze 99 nappali tagozatos hallgató tanul a BTK valamely osztatlan tanárképzésén. Ennek fényében megállapíthatjuk, hogy a cigány hallgatók aránya a pedagógiai képzésterületen messze meghaladja teljes arányukat az egyetemen. Jóllehet itt csupán a szakkollégistákról ejtettünk szót, és kizárólag a bölcsészkaron tanulókról, a szakkollégium tagja azonban négy zenetanár szakos hallgató is – ők a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet tanulói. Velük együtt a pedagógiai képzéseken tanuló romák aránya már a 25%-ot is meghaladja, mégpedig egy olyan egyetem szakkollégiumában, amely egyetem két legnagyobb létszámú fakultása e cikk írásának időpontjában (2017 tavasza) nem folytat tanárképzést (Gépészmérnöki és Informatikai, Gazdaságtudományi Kar).

A négy, a BTK-ra járó osztatlan tanárképzéses cigány szakkollégista mindegyike nő, holott – gondoljunk csak a férfiak körében is népszerűbb történelem szakpárra – az arányok többnyire jóval kiegyensúlyozottabbak az adott képzéseken, ami pedig azt sejteti, hogy a roma fiatalok hajlandóbbak a hagyományosabb nemi szerepeknek megfelelő képzéseket választani, így nőként például pedagógusi pályára lépni. Országos szinten is feljegyezték már, hogy a nők aránya a roma hallgatók között magasabb, mint ahogy azt is, hogy hajlamosabbak a pedagógiai jellegű pályák választására. (Forray R. 2003. 254–255.) A tanári és tanítói képzés régtől fogva a társadalmi felemelkedés népszerű útját jelentette egy-egy család számára, és az első generációs értelmiség körében mindig felülreprezentált volt a pedagógusok aránya, minden bizonnyal ezt figyelhetjük meg jelen esetben is.

A felsőoktatásban, ezen belül a Miskolci Egyetemen szerzett sok éves tapasztalatok alapján is úgy látjuk, hogy a cigány hallgatók jelenléte az Egyetemvárosban a nem roma hallgatók szemléletformálása szempontjából sem elhanyagolható jelentőséggel bír. A cigánysággal szemben kialakult előítéletek ugyanis a fiatalok – így az egyetemisták – között is fellelhetők, a roma diákok jelenléte egy-egy évfolyamon azonban jelentősen hozzájárulhat – s úgy látjuk: hozzá is járul – ahhoz, hogy a negatív sztereotípiákkal ellentétes pozitív példákat megismerve a diákok differenciáltabban gondolkodjanak a roma társadalomról. Megtapasztalják például, hogy a romák éppúgy képesek lehetnek felsőoktatási tanulmányok folytatására, mégpedig eredményes folytatására, mint ahogy a többségi társadalom tagjai is. Így tanári pályájukon – roma fiatalokat oktatva – szemük előtt lebeghet a későbbi felemelkedés lehetősége is, ami nem csekély szerepet játszhat a romák eredményesebb felzárkóztatásában/felzárkózásában.

A közoktatásban ugyanis gyakorta jelentkezik az a – szakirodalomban is regisztrált (Lásd pl. Forrai R. 2003. 256) – probléma, hogy a pedagógusok gyakran a tehetséges cigány fiatalokat sem az előkelőbb helyen jegyzett középiskolák, nem a jobb gimnáziumok felé orientálják, hanem a szakképzők felé, ekképpen csökkentik későbbi felsőoktatási továbbtanulásuk esélyeit is. Egy személyes történet: 2015-ben a Miskolci Egyetem is képviselte magát az évről évre megrendezett nyíregyházi pályaválasztási kiállításon. Miután általános iskolás gyermekek egy – túlnyomórészt roma – csoportja célba vette az egyetem standját, pedagógusuk hamar figyelmeztette a fiatalokat, másfelé orientálódjanak, hiszen ők oda sohasem fognak eljutni. Az eset cseppet sem egyedi: egy olyan jelenség húzódik a háttérben, amely széles körben tapasztalható, és amely egyike az eredményes felzárkózást gátló tényezőknek is.

A középiskola-választás jelentőségét sem lehet eléggé hangsúlyozni: a cigány szakkollégisták mindegyike – függetlenül attól, hogy milyen családi háttérrel rendelkezett – jó hírű miskolci gimnáziumból érkezett a Miskolci Egyetemre (Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Fráter György Katolikus Gimnázium, Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium). Kutatások igazolták már, hogy a cigányság lemorzsolódása az oktatási rendszerben jórészt még az érettségi előtt történik, és hogy az eredményesen leérettségizett roma fiatalok már jobb esélyekkel tanulnak tovább a felsőoktatásban. A pedagógusok így mind általános, mind középiskolai szinten fontos szerepet játszanak, a középfokú oktatásban például a meghitt tanár–diák viszony jelentősége is kimagasló a későbbi felsőoktatási karrier szempontjából. (Kardos 2014. 54. 56. 62–63.)

A középiskolai közeg komplex jelentőségére is fényt vet a Miskolci Egyetem BTK 4. éves, osztatlan tanári képzéses cigány származású hallgatójának elbeszélése:

A falusi általános iskola után nagy lépés volt a Jezsu [Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Miskolc], sokkal többet kellett tanulnom, de összességében jó jegyeim voltak. Később gondolkodtam rajta, hogy milyen jövőképek lettek voltak a fejemben, ha nem ide jövök…

A környezet nagyban befolyásolt, mindenki egyetemre készült, egy ilyen közegben pedig meg sem fordul az ember fejében, hogy ne tanuljon tovább. Mindenképpen gyerekekkel akartam foglalkozni. Eredetileg még óvónő szerettem volna lenni, de aztán a tanári pálya mellett döntöttem. A történelem szakpár választásában biztos voltam, merthogy a töri nagyon érdekelt, az etika [a hallgató másik szakpárja] csak később jött a képbe. Történelemtanárom sokat segített, támogatott.1

A középiskolában történtek tehát lényegileg alapozzák meg az egyetemi lehetőségeket, ám az általános iskola végén meghozott – a pedagógusok személyétől nem független – döntések szerepe is jelentékeny, így a felsőoktatási intézménynek az oktatási rendszer legalsóbb foka sem lehet közömbös. A Miskolci Egyetem tanárképzése – minthogy általános és középiskolai tanárokat egyaránt kibocsát – itt is, ott is jótékony hatást gyakorolhat.

Összességében mind a más kutatások által is feltárt országos tényezők, mind pedig a helyi, miskolci tapasztalatok alapján úgy gondoljuk, a tanárképzés többszörösen is fontos szerepet játszik a regionális társadalmi innovációt (is) nagyban megalapozó roma felzárkóztatásban. Egyrészt olyan képzéseket kínál, amelyek népszerűbbek a tradicionálisabb értékrendű roma fiatalok, elsősorban a nők körében, ami által segít javítani a diplomás cigányság arányát. Másrészt – hosszabb távon – a Miskolcon végzett pedagógusok maguk is tevékenyen hozzá fognak tudni járulni a hatékonyabb felzárkóztatáshoz – ahhoz, hogy egyre több cigány fiatal lásson perspektívát a felsőoktatási tanulmányokban, így akár a napjainkban preferált mérnöki pályában is. Harmadrészt azáltal, hogy cigány hallgatók járnak a campusra, a nem-roma hallgatók is pozitív példákkal találkoznak képzésük során. Úgy látjuk, így kevesebb negatív előítélettel lépnek majd pedagógusi pályájukra, és bátrabban fogják támogatni roma diákjaik útját a diplomához. A hallgatókkal való beszélgetések és a körükben nap mint nap tapasztaltak mindenképp reménykeltők.

Felhasznált irodalom

Fokozatváltás 2014 = Fokozatváltás a felsőoktatásban. A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai. [2014.]

KSH 2013. = 2011. évi népszámlálás. 3. Területi adatok 3.5. Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Központi Statisztikai Hivatal. Felelős kiadó: Dr. Vukovich Gabriella elnök. Miskolc, 2013.

Forray R. 2003. = Forray R. Katalin: Roma/cigány diákok a felsőoktatásban. Educatio XII/2. 2003. 253–264

Forray R. 2009. = Forray R. Katalin: Hátrányos helyzet – a cigányság az iskolában. Educatio XVIII/4. (Rendszerváltás és oktatáspolitika 1989–2009.) 2009. 436–446.

Kardos 2014. = Kardos Katalin: Roma/cigány származású hallgatók és a felsőoktatási tehetséggondozó intézmények kapcsolata. Kapocs XIII/1. 2014. 54–68.

A tanulmányban ismertetett kutatómunka az EFOP-3.6.1-16-00011 jelű „Fiatalodó és Megújuló Egyetem – Innovatív Tudásváros – a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése” projekt részeként – a Széchenyi 2020 keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

  • 1. Interjú a szerzők tulajdonában.
A szerzőről: Horváth ZitaRada János

Kétféle tudás

nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. november 11. 20:09

Újabb adalékok a kompetenciafogalom differenciáltabb értelmezéséhez. Knausz Imre írása

Előadásként elhangzott Nyíregyházán az Országos Neveléstudományi Konferencián 2017. november 11-én.

Ma már mindent kompetenciának nevezhetünk, ami a tudással és a képességekkel valamiképpen összefügg – írtam nyolc évvel ezelőtt, amikor először próbáltam szembenézni a kompetencia problémájával –, nem egy szövegben egyenesen az "értelmes", "valódi" tudás szinonimájaként szerepel. Mindez persze nem kedvez a szó tudományos, szakmailag megalapozott használatának, sőt eleve a gyanú árnyéka vetül azokra a szövegekre, amelyek a kompetencia fogalmával operálnak, vagy egyenesen azt állítják a gondolatmenet középpontjába.

Ezután felvázoltam a kompetencia egy modelljét, és sokáig úgy gondoltam, ezzel a magam számára megnyugtatóan rendeztem a problémát. Ami a modellt illeti, ma is úgy érzem, alapvetően rendben van. Csak éppen abban nem jutottunk előbbre, ami a kiinduló probléma volt: a kompetencia fogalma továbbra is parttalan, vagy legalábbis nagyon különböző képességfajtákat nevezünk egységesen kompetenciának. A sakkozás vagy az autóvezetés a kompetencia tankönyvi példáinak számítanak, de ugyanígy beszélünk anyanyelvi vagy idegen nyelvi kompetenciáról is. A pedagógusok minősítése is kompetenciaalapú. Csak emlékeztetőül, az egyik elvárt kompetencia így hangzik:

Pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz kapcsolódó önreflexiók.

De a NAT-ban is felsorolt kulcskompetenciák között pl. matematikai kompetenciával is találkozunk, amely kifejtve így hangzik:

A matematikai kompetencia azt jelenti, hogy felismerjük az alapvető matematikai elveket és törvényszerűségeket a hétköznapi helyzetekben, elősegítve a problémák megoldását a mindennapokban, otthon és a munkahelyen. E kompetencia teszi lehetővé a törvényszerűségek felismerését a természetben, és alkalmassá tesz az érvek láncolatának követésére, a matematika nyelvén megfogalmazott törvények megértésére.

Mindjárt az elején szeretném azonban leszögezni, hogy nem a megfogalmazások sokféleségével van bajom, nem is az absztrakció különböző szintjeivel, hanem azzal, hogy mintha teljesen különböző felkészültségi formákról lenne szó. Autót vezetni mégiscsak egészen más dolog, mint pedagógiai folyamatokat tervezni. A legszembetűnőbb különbség talán az, hogy az első esetben sokkal pontosabban meg tudjuk mondani, hogy milyen tudáselemek szükségesek, sőt egyenesen nélkülözhetetlenek az adott kompetencia működéséhez, míg a második esetben ebben sokkal bizonytalanabbak vagyunk. És mintha ez a bizonytalanság nem lenne véletlen. Tulajdonképpen ez a bizonytalanság és meghatározatlanság érdekel engem.

Másfelől persze szembeszökő a hasonlóság is a különböző felsorolt kompetenciák között. Mindegyik esetben arról van szó, hogy értünk valamihez, képesek vagyunk arra, hogy tudásunkat mozgósítva egy adott tevékenységet hatékonyan végezzünk el. Ha így van, akkor a különbség talán nem más, mint azoknak a tevékenységeknek a különbsége, amelyek megvalósításához az adott kompetencia szükséges.

Arisztotelész – és vele együtt az egész ókori görög gondolkodás – világos különbséget tett kétféle tevékenység között. Az egyik a létrehozás (poiésis), amit másként alkotásnak vagy – amint Hannah Arendt nyomán rögtön kitérek rá – munkának nevezhetünk, a másik a cselekvés (praxis). „A létrehozásnak ugyanis önmagán kívül eső célja van, ellenben a cselekvésnek nem, hiszen a jó cselekvés maga a cél” – írja Arisztotelész. Ez a kettősség Hannah Arendt politikai filozófiájában már hármasságként jelenik meg. Ő megkülönbözteti egymástól a természettel való anyagcserét közvetítő munkát (labor), a maradandó tárgyi világot (voltaképpen a világot) létrehozó munkát (work) és az emberek közötti kapcsolatokat szervező cselekvést (Arisztotelésznél: praxis, Arendtnél: action). Ez utóbbi voltaképpen a politika világa, ami a görögöknél az egyetlen szabad emberhez méltó tevékenység.

A cselekvés és a hozzá szükségszerűen kapcsolódó beszéd szükségességét Arendt a pluralitás jelenségéből vezeti le, egy olyan fogalomból, amely politikaelméleti gondolatvilágának középpontjában áll. A pluralitás azt jelenti, hogy közös ember voltunk ellenére „senki sem ugyanolyan, mint bárki más, aki valaha élt, él vagy élni fog”. Mindenki más nézőpontból nézi ugyanazt a világot, de arra vagyunk kényszerítve, hogy közös döntéseket hozzunk róla, vagyis hogy közös világnak ismerjük el. Ez a különböző perspektívák folyamatos egyeztetését teszi szükségessé, és éppen ez az, amit Arendt cselekvésnek nevez. Arendt a görög hagyományt követve a cselekvést elsősorban a politika vagy tágabban a közélet világához kapcsolja, könnyen belátható azonban, hogy a nézőpontok kommunikatív egyeztetésének szükségessége az élet más területein is jelen van.

Az egyik legfontosabb különbség a munka és a cselekvés között Arendtnél abban áll, hogy a létrehozó munka során egy tervet valósítunk meg, amely már megvan a fejünkben, mielőtt elkezdenénk a folyamatot, a munka során igyekszünk a tervhez igazodni, és ez legtöbbször nem is tűnik lehetetlennek, mindenesetre a munka eredményessége azon mérhető, hogy mennyire sikerült a már előre látott produktumot létrehozni. A cselekvések azonban történeteket hoznak létre, amelyek valódi értelme nemhogy előre, de sokszor menet közben sem látható. A történetet igazából csak az utólagos elbeszélő konstruálja, és sokszor csak utólag világosodik meg, hogy az egymásba fonódó cselekvések láncolata honnan hová vezetett. A cselekvések ugyanis más cselekvőkre irányulnak, őket befolyásolják, akik újabb cselekvéseket indítanak el láncreakciók lehatárolhatatlan hálózatát hozva létre. Ebből azonban az következik, hogy a cselekvések eredménye teljes mértékben soha nem bejósolható. A dolog alaptermészetéhez tartozik, hogy folyamatosan váratlan, előre nem látható következményekkel kell számolni, és ezekhez a következményekhez újabb és újabb cselekvések indításával lehet és kell alkalmazkodni.

A minden cselekvéssel lényegéből következően együtt járó kiszámíthatatlanság voltaképpen a szabad akaratból következik. A létrehozó folyamatokban az ember terv alapján működik, ezért a szabad akaratnak kevés tér nyílik. Cselekvésről ezzel szemben akkor beszélünk, amikor az ember szabadon dönt, és ahol szabad akarat van, ott a jövő soha nem jósolható meg teljes pontossággal. Első közelítésben azt mondhatjuk, hogy a gyártósorokon munkával, míg a választási harcban cselekvéssel találkozunk. Világos azonban, hogy ennél bonyolultabb a dolog. Mindenütt, az üzleti életben is, ahol csapatmunka van, ott megjelenik a cselekvés is. És fordítva: egy eldologiasodott világban a politika – és a magánélet és a pedagógia – is eldologiasodik, és az emberek befolyásolása ugyanolyan megtervezett ipari tevékenységgé válik, mint egy autó futóművének elkészítése.

Másfajta tudásra van-e szükség a tervezet szerint végzett munkához, mint a cselekvéshez? Arisztotelész mesterségről (tekhné) és okosságról (phronésis) beszél ebben az összefüggésben. A mesterség nem más, mint igaz gondolkodással (logosszal) párosult létrehozó lelki diszpozíció, míg az okosság hasonlóképpen igaz gondolkodással párosult cselekvő lelki diszpozíció. Talán nem rugaszkodunk el nagyon a Filozófus szándékaitól, ha azt mondjuk mai és hétköznapi nyelven, hogy a mesterség a létrehozásra, míg az okosság a cselekvésre való felkészültség. A mesterségbeli (azaz technikai) tudás arra készít fel – és itt már nem Arisztotelészt interpretálom –, hogy egy megtervezett létrehozási folyamatot végbe tudjunk vinni. Ez azt jelenti, hogy a munka elvégzéséhez szükséges ismeretek és műveletek előre láthatóak, azok mintegy listázhatóak, megtaníthatóak, és elsajátításuk ellenőrizhető. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mesterségbeli tudás pusztán ezekből az ismeretekből és készségekből (műveleti tudásból) állna. A kompetenciaelméletek egyik legfontosabb tanulsága, hogy az ilyen tudás csak akkor válik alkalmazhatóvá a gyakorlatban, ha újra és újra kontextusba helyeződik, és egy helyzetfelismerésként leírható implicit tudással párosul, egyszerűen kifejezve: nem elég tudni, hogyan kell fűrészelni, azt is tudni kell, hogy egy adott szituációban elővegyem-e a fűrészt, vagy ellenkezőleg, semmi szükség nincs rá. Az azonban, hogy van a technikai tudásnak egy ilyen – Polányi Mihállyal szólva – kimondhatatlan, hallgatólagos összetevője, nem változtat azon, hogy szituációfüggetlen komponensei pontosan azonosíthatók. Ezt nevezném én a technikai tudás kötöttségének: nem lehet szakács abból, aki nem tud rántást készíteni. És egy magára valamit adó képző intézmény nem fog bizonyítványt adni egy olyan szakácsjelöltnek, aki erre képtelen.

Itt azonban meg kell állni egy pillanatra. Bár a tekhnét, a technikai tudást Arisztotelész nagyon határozottan a poiésishez, a létrehozáshoz kapcsolja, továbbá a munka (work) tárgyakat létrehozó jellege döntő szerepet játszik Arendt tevékenységtipológiájában is, pedagógiai szempontból mégis tágítani kell a kört. Technikai jellegű kötött tudás ugyanis nemcsak a szigorú értelemben vett létrehozáshoz szükséges, hanem minden olyan tevékenységhez, amely tervezet szerint működik, és ennélfogva a megvalósításához szükséges ismeretek és műveletek halmaza jól körülírható. A kocsmáros nem hoz létre terméket, de aligha találunk jellegbeli különbséget az ő munkája és pl. a pálinkafőző munkája között, vagy ha van különbség – mert persze mondhatjuk, hogy az utóbbi komolyabb felkészültséget kíván –, az semmiképpen nem abból fakad, hogy a pálinkafőző esetében a munkafolyamat végén ott áll a termék. És hasonlóképpen: ha valaki gépkocsit akar vezetni vagy kosárlabdázni akar, vagy akár csak ugróiskolázni, ezekhez a tevékenységekhez szerkezetükben hasonló kompetenciákat kell elsajátítania.

Vannak azonban tevékenységek, amelyek lényegüket tekintve különböznek a korábban említettektől. A cselekvés arendti fogalmával leírható tevékenységekre gondolok természetesen: a közéleti részvételre, saját emberi kapcsolataink menedzselésére, a nevelésre. Ezeken a területeken is ügyesnek kell lennünk, vagy okosnak, hogy Arisztotelész magyar fordítójának, Szabó Miklósnak a szóhasználatát vegyem át. Ha azonban le akarjuk írni, hogy mi kell ehhez az okossághoz, milyen ismeretek, és milyen műveletek tudása, bajban vagyunk. Nem vitás, hogy szükség van a cselekvéshez tudásra, de azzal a furcsasággal találjuk szemben magunkat, hogy a szóba jöhető tudáselemek felcserélhetőek. Egy vitában meggyőzhetem az ingadozókat közgazdasági érvekkel, de ha nem vagyok járatos a közgazdaságtanban, akkor nem erre fogok alapozni, hanem például a történelmi felkészültségemre. Támaszkodj az erősségeidre! A cselekvés világában ez a főszabály. Az emberek ugyanis nem dolgok. Nem tudunk rajtuk előre kigondolt műveleteket végrehajtani, pontosabban nem tudjuk ezt megtenni velük, amikor mint emberekkel lépünk velük interakcióba. A fodrász, legyen bármennyire is kliensközpontú, fodrászként a hajkölteménnyel foglalkozik, ezért megengedheti magának, hogy mesteremberként viselkedjen: elgondolja a haj végső állapotát és a vendég engedelmével ezt a szerencsés fejen megvalósítja. Másfelől mesteremberként viselkednek velünk azok is – politikusok, gazdasági szereplők stb. –, akik emberi méltóságunkat zárójelbe téve erőforrásként tekintenek ránk, és úgy kalkulálnak várható reakcióinkkal, mint azzal, hogy hogyan reagál a marhaszegy a párolásra. De amikor valódi emberi interakciók jönnek létre, akkor történetek kezdődnek el, és különböző történetek fonódnak össze, és nincs az az ember, aki előre meg tudná mondani, hogy milyen tudásra van szükség ahhoz, hogy ezekben a történetekben okosan tudjunk cselekedni. Egyet tudunk: a jó cselekvéshez a világ ismeretére van szükség, és a sok tudás sokkal jobb, mint a kevés. De nagyjából ennyi, amit bizonyossággal megállapíthatunk.

Engedtessék meg nekem ezen a ponton, hogy illusztrációként egy, pontosabban két személyes emlékemet elevenítsem fel. Az utóbbi években részt vettem két képzésen, kaptam két oklevelet, és a képzések látszólag még hasonlítottak is egymáshoz, mindkettő az emberi testhez, illetve az egészséghez kapcsolódott. Az elsőn olyan leendő önkéntesek és szakképzett ápolók vettek részt, akik a hospice ellátásban kívántak tevékenykedni. A másik egy svédmasszázs tanfolyam volt. A masszázstanfolyam szigorú vizsgával zárult, és az oktató hangsúlyozta, hogy csak annak adhat oklevelet, aki a vizsgán bizonyítani tudja, hogy valóban elsajátította a vonatkozó kompetencia alapjait. Ami érthető is, hiszen a képző intézmény presztízse múlik ezen. A hospice-tanfolyam is vizsgával zárult, de valahogy sejthető volt, hogy nem ezen múlik az oklevél, hanem sokkal inkább a közös tevékenységekben való részvételen. Az előbbi egyértelműen technikát tanított, az utóbbi inkább beavató jellegű volt. Már a célközönség heterogenitása is jelez ebből valamit: laikusok és szakmabeliek egyaránt részt vettek a tanfolyamon. Ebből is látszott, hogy nem technikákat akartak átadni, inkább olyan tudásokat, amelyekről nem lehet tudni, hogy mikor lesz rájuk szükség, és összességükben mégis adnak egy képet arról a világról, amelyben majd helyt kell állni. Másrészt nagyon fontos volt az adott cselekvés melletti elkötelezettség erősítése, ami azután forrása lehet olyan további tudások elsajátításának, amelyek nem fértek bele a tanfolyam tantervébe.

A példa alkalmat ad arra is, hogy egy kicsit elmélkedjünk a kétféle tudás ellenőrzésének módjáról. Van az a mondás, hogy a jó tanár nem arra kíváncsi a vizsgán, hogy mit nem tud a hallgató, hanem arra, hogy mit tud. Úgy pontosítanám a mondást, hogy attól függ. Van olyan tudás, amely listázható, és ha a lista bármelyik eleme hiányzik, akkor azzal a tudással már – kisebb vagy nagyobb – baj van. Ezt nevezhetjük technikai tudásnak, mesterségnek vagy szép görög szóval tekhnének. És van olyan tudás, amelyben minden vagy majdnem minden deficit kompenzálható egy más területen való elmélyüléssel. Ezt nevezhetjük okosságnak, görögül phronésisnek. Az ilyen tudások egészen más beállítódást igényelnek az ellenőrzés során: elvétjük a dolog lényegét, ha a hibázásokat számláljuk, és nem a meglévő tudás komplexitására fókuszálunk.

Az iskolai oktatás hagyományosan olyan tudások közvetítésére jött létre, amelyeket a most ismertetett kategorizálás értelmében az okosság körébe sorolhatunk. A hagyományos műveltség átörökítéséről beszélek. Kémiai, földrajzi vagy történelmi ismereteket azért kell elsajátítani, hogy használjuk őket az életben, de nincs ember, aki megjósolhatná, hogy mikor és milyen kontextusban lesz szükségünk ezekre az ismeretekre, és főleg, hogy pontosan milyen ismeretekre lesz szükségünk. Ez nem valami posztmodern elbizonytalanodásból fakad, hanem a cselekvés, ha tetszik, ontológiai természetéből: ez egy ilyen dolog. Olvasunk vagy írunk, beszélgetünk vagy vitázunk, azaz különböző kommunikációs folyamatokban veszünk részt, és ha van használható tudásunk a világról, akkor ez a tudás szükség szerint aktiválódik elménkben, és hatékonyabbá teszi cselekvéseinket.

A tantervkészítők ezt évszázadokon keresztül pontosan tudták, ezért a tantervek hagyományosan szűkszavúak voltak. Az általános iskola 1946-os tantervében a történelem tantárgy négy évfolyamának tananyaga még ráfért egy A5-ös oldalra. Ez lehetővé tette az adott tanulócsoporthoz való alkalmazkodást. A 20. század közepétől azonban először Amerikában, majd Európában is, Magyarországon az 1978-as tantervi reformtól egyre inkább teret hódított az az elképzelés, amely az okosságot a mesterség, a phronésist a tekhné analógiájára gondolja el. Ennek folyománya, hogy a tantervek mind az ismereteket, mind a műveleti tudást taxonomikusan rendszerezik, bonyolult táblázatokká válnak, az iskolák pedig – ismét Hannah Arendtet idézve – „valamiféle szakképző intézményekké alakultak át”. A szakképzésre való utalás valószínűleg úgy kerül a képbe, hogy a követelmények egyre inkább a „megcsinálásra” irányulnak, vagyis azt várják el a tanulóktól, hogy képesek legyenek létrehozni különböző produktumokat – esszét, táblázatot, tablót, gyűjteményt stb. –, mert csak az ilyen értelemben vett produktív tudást tekintjük valódi tudásnak. Közben zárójelbe tesszük, hogy ennek a tudásnak a valódi és végső célja nem ez, hanem a cselekvés támogatása.

Ennek aztán szükségszerű folyománya az ismeret és készség rossz dichotómiája, amelybe mind a tanítás, mind az ellenőrzés egyre jobban belebonyolódik. Hogy a megtanulandó ismeretek listaszerű előírása tökéletesen kontraproduktív a műveltségközvetítés terén, az részben a fentiek értelmében, de más nyilvánvaló megfontolásokból is annyira magától értetődő, hogy ezzel nem kell itt foglalkozni. Ha viszont ezzel szemben a tananyagban és a követelményekben a készségek fejlesztése kerül előtérbe, akkor két eset van. Vagy megmarad a kötött tananyag – ezt az utat követik kezdettől a kétszintű érettségi követelményei –, és akkor lényegében ott vagyunk, ahol a part szakad. Vagy maradnak a puszta készségek, és akkor a tudás óhatatlanul kiüresedik, kilúgozódik belőle a világismeret, ami az egésznek az értelmét adja.

Erős a csábítás, hogy az előadást a helyes irány felvázolásával zárjam le. Ennek már csak az idő szorítása miatt is ellent kell állnom. De azért is, mert azzal túlságosan előre szaladnék. Helyes, ha előbb rendesen kiélvezzük a problémát, és csak utána teszünk javaslatot a megoldásra.

A felhasznált irodalomról

Korábban a kompetenciáról itt írtam: A kompetencia szerkezete és a kompetenciaalapú oktatás. Iskolakultúra, 2009/7-8., 71-83. o., az idézet a 71. oldalon található. A pedagógusmesterséghez szükséges kompetenciát innen idéztem: Útmutató a pedagógusok minősítési rendszerében a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatba lépéshez. Negyedik, javított változat. A matematikai kulcskompetencia leírását a 2012-es Nemzeti alaptantervből vettem át. Arisztotelészre a Nikomakhoszi etikában kifejtett gondolatok alapján hivatkozom, az idézet a 6. könyvből való (1140b), Szabó Miklós fordítása (Budapest, Európa Kiadó, 1987). Hannah Arendt gondolatait a The Human Condition (The University of Chicago, 1998) alapján idéztem fel. A pluralitásra vonatkozó idézet helye: 8. o., a cselekvés bejósolhatatlan jellegéről szóló gondolatokat elsősorban a 210-212. o.-on lehet megtalálni. Polányi Mihály elméletében a hallgatólagos (tacit) tudás fontos szerepet játszik. Személyes tudás c. könyvében egy helyen a „kimondhatatlan” szót használja természetesen nem misztikus értelemben (Papp Mária fordítása, Budapest, Atlantisz, I. köt., 155. o.). Az utolsó rövid Arendt-idézet forrása: Hannah Arendt: Az oktatás válsága. In: Uő: Múlt és jövő között. Ford.: Módos Magdolna, Budapest, Osiris Kiadó – Readers International, 1995, 190. o.

A szerzőről: Knausz Imre

Miért hagytam fel a frontális tanítással?

nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. november 8. 14:31

Hannelore Zehnpfennig írása. Falko Peschel kiegészítésével. Fordította: Fóti Péter.

Nem lehet könnyű a gyerekeknek, hogy úgy kell megoldást találniuk, ahogy a felnőttek mondják nekik, miközben az ő fejükben ott van egy másfajta megoldási út.

Az 1932-ben született, ma már nyugdíjas tanítónő „találta fel” 1985-ben a „nyílt tanítást” 20 évi frontális tanítással a háta mögött. Komoly ellenállással szemben dolgozott így tizenkét éven át. Egy 2004-ben készült rádióinterjúban így emlékezik a kezdetekre és arra, hogy miként alakította át osztályában a tanítást és tanulást.

Katedra nélkül

Pályám kezdetén, iskolába menet mindig azt mondtam magamnak: én ide tartozom, és nagyszerű dolgokat fogok ma véghezvinni. És ez így is volt. Emlékszem, gyerekként minden nap milyen nagy várakozásokkal mentem iskolába: mindig rendesen készültem, de gyakran csalódtam reményeimben. Ennek ellenére a következő nap ismét nagy lelkesedéssel indultam útnak.

Tanárként frontálisan oktattam, pont úgy, ahogy erre engem kiképeztek. Az ember az osztály előtt áll és elmond nekik valamit. Mindig kicsivel több tudással rendelkezik az adott témáról, mint a gyerekek. 1964-ben álltam először így gyerekek előtt. Egy Mikätzchen továbbképzést is elvégeztem. Ezt a továbbképzést még ma is jónak tartom. Egy éven keresztül délelőttönként osztályokat látogattunk, délután pedig megbeszéltük mindazt, amit délelőtt tapasztaltunk. Így megtanultunk magunk is önállóan tanulni, tanítani.

Ebben az időben még úgy gondoltuk, hogy vannak ún. tanítási céljaink. Ez azt jelentette, hogy minden tanteremben töltött percet előre megterveztünk.

1985-ben új alapelvek érkeztek az oktatási kormányzattól.1

Eleinte ezek az alapelvek elfértek egy vékony füzetben, amit az ember tényleg el tudott és el is akart olvasni. Néhány kiragadott mondat:

  • A tanítást úgy kell felépíteni, hogy a különböző személyiségű gyerekek akár különböző időtartam alatt és különböző utakon elérhessék céljaikat.
  • A gyerekeknek lehetőséget kell adni arra, hogy többet mozoghassanak az osztályban.
  • A gyerekek nagyobb mértékben vehessenek részt a tananyag tervezésében.

MICSODA FORRADALOM! – gondoltam magamban. – Az ilyen elveken működő iskola az, amiről én mindig is álmodtam! – A frontális tanítás számomra ezzel meghalt. Mindazt, amit 20 évig csináltam, teljesen megváltoztattam. Nem volt szükségem táblára, katedrára többé. Nem voltam többé olyan tanár, aki a terem elején állva darálja a szövegét.

Elkezdtem az osztálytermet teljesen átalakítani. Frontális oktatással ki lehet szűrni a jó és a rossz tanulókat, de sokkal nehezebb megtalálni a tehetségeket. Hogy a tehetséget felfedezzük, szükség van szabad térre. Hogy a gyerekek fejlődjenek, ahhoz az kell, hogy egyénileg fejlődhessenek, hogy a saját útjukat tudják járni. Ezt nem lehet frontális tanítás mellett megtenni.

Aki frontális tanítással dolgozik, az tudja, hogy ki a jó, a rossz és a közepes tanuló. De miből tudja meg mindezeket? Dolgozatokat írat. Ezt a dolgozatot aztán belehelyezi a jó, közepes vagy rossz kategóriákba. De hol találjuk így meg a tehetségeket? Csakis gyökeresen más tanítási forma mellett.

Ennek alapja az, hogy a gyerekeket a maguk természete szerint hagyom működni. A gyerekeket komolyan veszem.

Ehhez viszont egészen másfajta osztályteremre lesz szükség. A szokványos tanterem a tanár számára van berendezve. Hol fejlődjenek itt a gyerekek? A gyerekek itt a helyükhöz vannak láncolva és onnan várhatják, hogy a tanártól jöjjenek az információk.

Én azonban a termet máshogy rendeztem be. Munkasarkokat alakítottam ki: valahogy úgy, ahogy egy gyerekszobát: a gyerek mondja meg, mit hova szeretne helyezni. Ide egy polcot, oda egy kellemes sarkot rendezzünk be. Ha így csinálod, akkor az osztályterem olyan lesz, mint egy kényelmes nappali szoba.

Persze volt egy szabály: Nem lehet zavarni másokat és senkitől nem lehet a teret, amit használ, elvenni.

Volt egy ülőalkalmatosságokból kialakított kör, ahova mindazt, amit napközben csináltunk, összehordtuk, és megbeszéltük mire jutottunk velük. A nap többi részében a gyerekek maguk választották ki, hol munkálkodjanak.

Egy tanulságos történet

Elmesélek egy tanulságos történetet. A gyerek, akiről szó lesz, úgy érkezett hozzám, hogy azt mondták róla, nem iskolaérett.

Ez a gyerek az első héten csak mászkált fel s le, alig lehetett hozzászólni, mert nem reagált semmire, a saját világába volt bezárkózva. Ide-oda mászkált, egyik sarokból a másikba. Megtehette, mert a termünkben elég nagy szabad tér volt középen.

Tanárként az én feladatom a gyerek megfigyelése. Meg kell ismernem a gyereket. Ehhez először is békén kell hagynom, hagynom kell élni. Ennyit teszek. Ugyanakkor meg is kell tanítanom valamire. Tanuljon is az a gyerek valamit. Ott kell vele elkezdenem foglalkozni, ahol ő éppen tartózkodik. Mozgolódhatsz, mászkálhatsz, de nem zavarhatod a többieket. Ezt tehát a gyerek már tanulja. De mindeközben nem lesz egy helyre beszorítva. A többiek is tanulják azt, hogy a mászkáló gyerek ne zavarja őket, hogy ezt a gyereket is el kell fogadniuk. Közben a gyerek a környezetét így felfedezi.

Nem akarom az egész történetet elmesélni, csak annyit teszek hozzá, hogy ez a gyerek néhány hét után elkezdett magának felépíteni egy számítógépet. Eleinte nem is tudtam, mit csinál, egyszer csak leült egy asztalhoz, odavitt egy írógépet, hozzászerelt egy seprűnyelet, és egy papírtekercset. Nahát – mondtam magamban – hiszen ez a gyerek képes koncentrálni! Megkérdeztem tőle, mit csinál, erre azt felelte, „számítógépet építek”. Nem tudtam, mi jár a fejében, de mindenesetre itt rátalált a neki való foglalatosságra. Ettől fogva számos dolog iránt érdeklődést mutatott, és együttműködővé vált. Később még egyszer feltűnt nekem, még jóval karácsony előtt: a szorzótáblát gyakorolta. Ekkoriban fedezte fel a többi gyerek is az ilyen feladatokat. A korábban ide-oda lófráló gyerek odajött hozzám, és elém tette ezt: 19×21 = 399, hogy ellenőrizzem le. Ezt meg is tettem – a szokásos írásbeli szorzással. Aztán megkérdeztem tőle, ő hogyan számolta ezt ki? Gondoltam, talán bemagolta előre a végeredményt. „Egyszerű – mondta – kiszámolod, hogy 2x2 az 4. Akkor 20x20 az 400, és ebből kivonsz 1-et.” „ Nem értem – mondtam neki elképedve. – 20x20 az tényleg 400, de te 21x19-et számoltál ki.” „Igen – mondta – Itt van a 20 mint mínusz szám ott a 20 mint plusz szám. Így ebből lesz 1, amit le kell vonnod. 399.”

Hát, el kellett mondania párszor, mire felfogtam. A gyerekről kiderült, hogy matematikai zseni. Szokványos (azaz nem nyílt) oktatás mellett, ez a gyerek a szokásos követelményekkel lett volna terhelve: „Ülj le!”, „Ne beszélj bele az órába!”, „Figyelj már ide!” stb. Valószínű, hogy két hét elteltével azt kellett volna mondanom az anyjának, hogy a gyerek nem iskolaérett, hiszen nem lett volna együttműködő. Vissza kellett volna mennie az óvodába, hiszen a tanítást nagy mértékben akadályozta volna.

Olyan osztályban, ahol frontális tanítás folyik, képtelenség egy ilyen gyereket megtartani.

A tehetségről

A kiemelkedő tehetségről szeretnék szólni. Erről annak idején nem sok szó esett. Mi történik azokkal a gyerekekkel, akikről ez kiderül? A hagyományos frontális oktatás esetén nem túl sok. Talán megengedik nekik, hogy egy osztályt ugorjanak, vagy tanórákon kívül foglalkoznak vele.

Én azonban azt gondolom, hogy az iskola azért van, hogy az mindenféle, még a kisebb tehetséget is támogassa.

Megkérdeztem magamtól: mi az, hogy tehetség? Szerintem a legnagyobb tőke, amivel az ember dolgozni tud, ahogy én is tettem, az a gyerekben élő erős motiváció, amit magukkal hoznak az iskolakezdéskor. A legtöbb gyerek örül, hogy iskolába jöhet. Aztán ülnek ott, teli várakozással. Mondják is, hogy „Nézd, már tudok egy kicsit számolni. Tudom mennyi 3 meg 3!” A másik azt mondja, „Le tudom írni a nevemet!” Tele vannak tanulási vággyal. Ott ülnek, szeretnék megmutatni, amit tudnak, és ehhez szeretnének valamit hozzátanulni. Aki le tudja írni a nevét, az meg akarja tanulni a következő szót. Aki 10-ig tud számolni, szeretne tovább számolni. Aki 100-ig tud, az szeretne 1000-ig. Mindegyikük többet akar. Ebben egyformák. Még egy kicsit akarnak tanulni. Az én tanítási formám lényege, hogy hagyom a gyerekeket, hogy adják meg maguknak azt, amire nekik szükségük van.

Ehhez pedig nem kell, hogy a különlegesen tehetségeseket szétválasszam az osztály többi részétől. Az én tapasztalatom az, hogy a matematikában nagyon tehetséges gyerekek nem arra vágynak (amit én korábban a frontális tanításban alkalmaztam), hogy külön ültessem őket a hátsó padba nehezebb feladatokon dolgozni. Vagy a gyerek, aki már tud olvasni, nem szeretné, hogy külön ültesd, hogy amíg a többiek gyakorolják a hangos olvasást, ő olvashassa a saját könyvét. Ezt a gyerekek nem akarják. Nem akarják, hogy ők külön legyenek. Együtt szeretnének lenni a többiekkel.

Ezért kell olyan hangulatot teremteni az osztályban, ahol a tanulás öröm, ahol a tudás örömforrás. De nem csupán a „jó” tanuló szinten, hanem a „rossz” és „közepes” szinteken is.

Ehhez az kell, hogy a különféle szintekről, amelyekről indulnak, mindannyian megéljék azt, hogy valami sikerült nekik: találtam magamnak egy problémát, és én ezt a problémát magam megoldottam.

Egy sporthasonlat

Szeretnék egy sporthasonlattal élni. Mindenki olyan magasra teszi a magasugró lécet, amiről azt gondolja, hogy át tudja ugrani. Az egyik 30 cm-t ugrik, és azt mondja, ma megpróbálkozom 31-gyel. Ez sikerül neki, és ettől boldog. A másik 1 métert tud ugrani. Elhatározza, hogy aznap 1 méter 1 cm-t próbál. Megpróbálja és nem sikerül neki. Egye meg a fene! – mondja. Aki a 31-et megugrotta, odamegy ahhoz, aki az 1 méter 1 centit leverte, és azt mondja neki: „Ne kedvetlenedj el, én ma 31-et ugrottam”. Így kialakul egy olyan jó hangulat, ami mindenkire átterjed. Olyan csoportdinamika működik, ami azt közvetíti, mindegy, mennyit ugrasz, a fontos az, hogy megpróbáld. Célt kitűzni, megpróbálni és megcsinálni.

Ez velünk, felnőttekkel is így van. Ha mi erőlködtünk, és elértük, amit akartunk, akkor boldogok vagyunk.

Ha megpróbálnak minket egy szintre hozni, mint az a frontális tanítás során történik, és azt mondják, 40 vagy 50 cm-t mindenkinek át kell tudni ugrani, akkor az egy métert átugró csalódott lesz, és azt mondja „ez semmi, és aki 30 cm-t tud, az meg nem tudja átugrani. Ö is csalódott lesz.

A kiemelkedően tehetségesek nem tudnak a túl alacsony követelményekkel mit kezdeni. Aki pedig állandóan túlzottan alacsony követelménnyel szembesül, azzal ugyanaz történik, mint azzal, aki folyton túl magasakkal: elveszíti a tanulási kedvét, a motivációját. Végül már egyáltalán nem akar tanulni. Így történik az, hogy a kiemelkedő tehetségek elsikkadnak. Ülnek az iskolában, unatkoznak, aztán valamikor egyszer csak végleg kikapcsolnak. Azt mondják, engem ez nem is érdekel. Elvesztik a tanulási kedvüket, míg végül egy kisegítő iskolában kötnek ki.

Tudnék erre példát hozni, nem is egyet! A tizenkét év alatt, amíg így dolgoztam, évente legalább egy-két tanulót küldött hozzám az iskolai pszichológiai szolgálat. Ezek a gyerekek tanulási és magatartási zavarokkal jöttek. Nálam ki tudtak mászni a gödörből.

Amikor egy felügyelő meglátogatott, rögtön összehívta az iskola igazgatóságát, és utasította őket, hogy nézzék meg, hogyan tanítok. A felügyelők ajnároztak, de a gondnoknak például szálka voltam a szemében, mert nálam a padok nem párhuzamosan álltak, és ezért a takarítónőnek bonyolult volt felmosni, és a beszélgetőkor közepén a szőnyeget porszívóznia kellett.

Mindenkit meg kell győzni

Akkoriban az volt az elterjedt nézet, hogy ha valamiben örömöd leled, akkor az nem jó, az nem tanulás. A tanulásnak izzadtságszagúnak kell lennie. Sok szülő, akinek a gyerekei nem az én osztályomba jártak, ezt ugyanígy gondolták. Mivel nálam a beszélgetőkörben párnák voltak ülésekre odahelyezve, azt mondták, nálam a gyerekek csak alszanak. A gyerekek jól érezték magukat és tanultak, de a szülők csak kérdezték, mikor tanulnak meg a gyerekeik végre füzetekbe írni? Mikor nem fognak már a margón kívülre kalandozni?

Én meg magyaráztam a szülőknek, milyen lelkesedéssel dolgoztak a gyerekek. A gyerekeknek másfajta rendre van szükségük. Egy szomorú történetben a betűket szomorúra rajzolják. A betű sír. Erre koncentrálnak, és nem arra, hogy a füzetbe azt a mondatot, hogy „Peti kiment az utcára”, úgy írják le, hogy ne lógjon a margón túl. Sok dolgom volt a szülőkkel. De a tanulás öröme, a többletteljesítmény végül mindenkit meggyőzött.

Nem tehettem meg, hogy mindazt, amit „tudniuk kell”, ne tanítsam meg nekik. Ezért ezt, amit úgy neveztem, hogy az „alap”, a beszélgetőkörökben úgy mellesleg elintéztük. Például első osztályban a gyerekeknek 20-ig tudniuk kell számolni.

Az időstruktúrát megtörtem. Hagytam a gyerekeket dolgozni. Például, ha egy gyerek egy történetet ír, akkor lehet, hogy ezt két napon át teszi. Ha egy gyerek egy matematikai problémán dolgozik, nem fogom neki 45 perc után azt mondani, hogy hagyja abba, és csináljon valami mást.

Különben a matematika volt az, amit a legkésőbb, az utolsó négy évben kapcsoltam be a szabad, frontális oktatás nélküli tanításba. Ekkor mondtam a gyerekeknek, hogy itt is szabadon tevékenykedhetnek. (Ezt úgy értettem, hogy az alapokat, mint más tárgyak esetén is, velem megtanulták.)

A bátorságot, hogy ezt is megtegyem Wittman professzornak köszönhetem. Ő ugyanis meggyőzött, hogy nyugodtan hagyhatom a gyerekeket a számokkal zsonglőrködni.

Korábban azt gondoltam, hogy 2x2 az 4, és ennek megtanulása nem kíván se fantáziát, se kreativitást, se spontaneitást. Ezért ebben a vonatkozásban a gyerekek egyszerre tehetnek meg kis lépéseket, így ismerkedhetnek a dolgokkal, és érthetik meg azokat. Ez tévedés!

Aztán egy továbbképzésen E. Wittman professzor félbeszakítva lelkes előadásomat arról, hogy már az első osztálytól hogyan kezeljük kreatívan a betűket, szavakat és szövegeket, azt mondta: „Azt hiszi, hogy a számokkal mindez nem lehetséges?” Ezután kiterítette a maga számos-szőnyegét, én meg csak csodálkoztam. Számokkal lehetséges alattvalónkká tenni az univerzumot. Soha nem láttam ilyet: lelkesedéssel a mások által száraznak tartott matematikát közel lehet hozni magunkhoz. Lelkesedés töltött el engem is, és alig vártam, hogy ezt az én elsőseimnek is továbbadjam. Rögtön ezután elmeséltem az osztálynak, amit hallottam, és minden tárgyban bevezettem a szabad munkát. Nagy sikert arattunk, és minden gyerek átlagon felüli teljesítményt nyújtott.

A tanárképzésben mindig azt mondták, először az egyszerűt és utána kell a bonyolultabbat tanítani, tanulni. Később vettem észre, hogy a tanítványaim bonyolult szöveges gyakorlatokat csináltak. Amikor megvizsgáltam, hogyan oldották meg, láttam, mennyire bonyolult utakon jutottak a megoldásokhoz. Nem lehet könnyű a gyerekeknek, hogy úgy kell megoldást találniuk, ahogy a felnőttek mondják nekik, miközben az ő fejükben ott van egy másfajta megoldási út.

Visszatérve az általános tanításra: egyszer egy hónapban könyvtárba mentünk. Minden gyerek választott magának egy vagy több „szakkönyvet”. Nem szóltam bele a választásaikba. Még akkor sem, ha a téma túlzottan nehéznek tűnt. A tapasztalatom az, hogy az önként vállalt nehézségek erősen motiváló hatásúak. Ezután a gyerekek a saját maguk választotta könyv mellé ültek, a saját maguk választotta téma mellé, és ez teljesen lekötötte őket. Ilyenkor nem a tanár adja a motivációt; az belülről fakad, mert amivel foglalkozik, igazán érdekli. Minden gyereknek el kellett mondania a többieknek, ami a könyvben állt, és amit ő érdekesnek és fontosnak talált benne. Ehhez meg kellett érteni a könyvet, ami önmagában is nehéz, azután azt úgy előkészíteni, hogy a körben be tudja mutatni. Én csak abban segítettem, ha erre megkértek, hogy az egyes szavak jelentését tisztáztuk, vagy ha a témába vágó kérdések merültek fel, arra válaszoltam. Hogy a gyerekek hogyan látnak munkához, mit tartanak fontosnak, és miként mutatják ezt be a többieknek, azt ők maguk döntötték el. Ugyancsak ők döntötték el, hogy milyen formában jegyezzék le maguknak és társaiknak az eredményeiket. A kész munkalapot egy-két illusztrációval azután lemásoltuk mindenkinek. A végcél mindig a körben való bemutatás volt. Itt mindig újra bebizonyosodott, hogy csak azt lehet a többieknek bemutatni, amit már előtte magam is megértettem. Ekkor viszont az is sikerülni fog, hogy érthetően közöljem, és el tudjam magyarázni azt. Ha ez nem sikerül – és állítom, a legőszintébb, kertelés nélküli kritikusok a gyerekek maguk – akkor tovább kell dolgozni rajta és a munkalapot is fejleszteni kell.

Itt is bebizonyosodik, hogy a tanulást nem lehet 45 perces porciókra felosztani. Sok gyerek 45 perc után még csak ismerkedik a könyvvel. Azonban, ha hagyjuk, akkor előfordulhat az, ami Hannával történt: három napon át írt a kengurukról egy írógépen. Ezért kell időt hagyni, hogy egy-egy témában elmélyedhessenek. Nálam volt erre idejük. Hannának ez alatt a három nap alatt nem kellett számolnia, csak a kengurukról írnia, amit örömmel tett, és a kenguruk szakértője lett. Később a gyerekek ott ültek körben, és az egyik a sündisznókról mesélt, a másik a kengurukról, egy harmadik a hangyákról. Többet tudtak nálam. Elmesélték hányféle különböző hangya-törzs létezik. Arra kértem őket, hogy amit elmondanak, dokumentálják is. Így az írásnak volt értelme! Az iskola persze azóta megváltozott. Van projektmódszer, van szabad munka, stb. Aki tanító szeretne lenni, ezekről tudnia kell. De ezek még mindig különlegességek. Nem akarom lebecsülni ezeket, én is mind kipróbáltam – és mind elvetettem. Mert mindezek még távolról sem közelítették meg érdemben azt, amit én egész nap, minden nap csináltam.

Ráadásul ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam. Ez volt benne az izgalmas. Egész másfajta tanár válik belőled. Minden nap úgy mentem haza, hogy éreztem, rengeteget tanultam.

Aki azt kérdezi, hogy van-e ma követője Hannelore Zehnpfennignek, annak ajánlom figyelmébe Falko Peschelt. Ő így ír a nála töltött időről.

„Másfél évvel később meglátogattam őt. Általában napi négy órában tanít mint osztálytanító. Ezeket az időket félbeszakítják a sport- és zeneórák. A nap úgy kezdődik, hogy a hivatalos kezdés előtt a gyerekek találkoznak, és van idejük egymással beszélgetni, egymásnak dolgokat megmutatni vagy apróbb dolgokat elintézni. Ezután kezdődik a beszélgetőkör, így indul a nap: itt lehet megállapodni dolgokban, új híreket megosztani, vagy az egész csoportnak valamit bemutatni. Ha egy gyerek nem akar részt venni a kör munkájában, akkor nincs rákényszerítve. Ezzel a fegyelmezés szükségtelenné válik, ami valljuk be, egy rettenetesen fárasztó tevékenység. Így a beszélgetések kultúrája sokkal könnyebben szabályozza önmagát. Ez után a rövid találkozás után a gyerekek egyenként elbúcsúznak a körtől, azzal, hogy a csoportnak és a tanárnőnek elmondják, mi a tervük aznapra. Christina a bálnákról akarja folytatni a kutatómunkát, Georg a törtekkel akar számolni, Sára folytatja a történetírást. Azok a gyerekek, akiknek még nincs ötletük, a körben maradnak, tovább gondolkodnak, és végül a többiek aktivitása valamilyen irányba őket is tereli. Végül majdnem mindenki előáll valamilyen tervvel, és neki is fog megvalósítani azt. A tanárnő és a többiek szívesen adnak egyéni ötleteket. Azután a gyerekek a helyükre mennek a fal mellé felállított asztalokhoz. Nincs egy bizonyos központja az osztályteremnek. Az osztály közepén, a falhoz tolt asztalok között egy nagy tér marad, amit minden gyerek „birtokol”. Az osztály átlagos létszámmal működik, de a beszélgetőkörnek kialakított hely mellett így is tágasnak tűnik a tér. A gyerekek mindig változtatják a helyüket, de általában előnyben részesítik a sajátjukat. Egyesek matematikai feladatokkal foglalkoznak, amiket maguk találnak vagy keresnek ki. Mások történeteket írnak, vagy olvasnak. Kitalált történeteikben szembetűnő a fantáziadús szókincs, és a párbeszédek megjelenése. Van lehetőség arra, hogy a tanárnő, ha egy-egy feladatot meglepőnek, izgalmasnak talál, megkérdezze az alkotót, hogy hogyan kell azt megoldani, és aztán fel is jegyzi, amit hall. Így telik a délelőtt.”

Irodalom

Fóti Péter: A tanulásról a szabad iskolákban.

Fóti Péter: Miért tanulunk?

Falko Peschel: A harzbergi iskoláról.

Falko Peschel: Az iskola, ahol a gyerekek eredményesen és értelmesen tanulni tudnak és akarnak.

Falko Peschel: A tanulás demokratizálása.

  • 1. Arról, hogy Hannelore Zehnpfenniget más impulzusok is érték Falko Peschel számol be: Hannelore tantárgyai közül néhányban igyekezett nyitottabb lenni. Mivel az akkori helyzettel elégedetlen volt, a 80-as évek reformszellemében elkezdett tananyagokat készíteni, játékokat és gyakorlatokat talált ki. Ugyanakkor, mint korábban, is a tanítványait jól megfigyelte, és megpróbálta viselkedésüket megérteni, hogy ezzel is javíthassa azt, ahogy tanít. Egy nap egy kulcsfontosságú élmény érte: egy gyerek a nagy „szabadság“ kellős közepén megkérdezte, hogy mikor dolgozhat végre egyszer azon, amin szeretne. Ebben a pillanatban megértette, hogy amit ö „szabadságnak“ gondolt, amit olyan nagy munkával alkotott nem volt „szabadság“. Elrámolta a saját maga készítette anyagokat, és hagyta a gyerekeket az anyanyelvi tárgy keretében egyszerűen azt csinálni, amit akartak. Az eredmény meglepő volt: az előírt anyagok mellőzése senkinek nem volt probléma. Az első naptól kezdve a gyerekek történeteket találtak ki, amelyek egy pár szótól vagy képtől egészen nagy könyvekig terjedtek. A történeteket és a verseket felolvasták, átdolgozták, és némelyiket színpadra is vitték. Ez alatt a gyerekek teljesítménye a hiányzó tananyag ellenére (vagy éppen azért) megdöbbentően magas volt. Ettől az élménytől indíttatva ezentúl Hannelore a szabad munkát mindig alkalmazta a szaktárgyak keretén belül is.
A szerzőről: Zehnpfennig HanneloreFóti Péter

Ruppert Edit emlékére

nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. november 5. 17:18

Ruppert Edit 2014-ben ezeken az oldalakon búcsúztatta kollégáját, barátját, „főnökét”, a legendás bányatelepi iskolateremtő igazgatót, Istvánder Józsefet. Három év után az ő ravatalánál emlékezett a tantestület. Inhoff József búcsúszavaival idézzük fel emlékét.

Tisztelt emlékezők, barátok, ismerősök!

Mi, akik ma itt vagyunk és csendesen emlékezünk, elszorult torokkal állunk és nyeljük a könnyeinket. A mai napig nehéz elhinni, hogy Edit nénit a betegsége legyőzte, teste már nincs köztünk, nem istápol bennünket lelkes életszeretetével.

Nehéz megszólalni egy szerettünk koporsója mellett, de van, hogy mégis kell, mert kavarog bennünk egy halom gondolat, amit mindig is éreztünk, de nem biztos, hogy kimondtuk, vagy nem épp jókor, vagy nem megfelelő szavakkal. Sajnos hajlamos az ember arra, hogy előbb mondjon ki bíráló szót, kritikát, kétkedést, mint hálát vagy köszönetet. Ami jót az élettől kapunk, azt természetesnek vesszük, mert annak úgy kell lenni, az a rend, az jár nekünk. Sokunk életében ez a jó, ez a nekünk járó természetes ajándék Edit néni volt, és be kell látnom, hogy nem tudtam elég hálás lenni az élete folyamán azért a sok törődésért, amit tőle kaptam. Nem mondtam elégszer köszönetet, nem vittem neki életében virágot annyit, mint ma, nem vigyáztam rá eléggé, amikor eljött az idő, hogy én is jó legyek hozzá.

Bár pici gyerekkorom óta ismertem, és az elmúlt ötven évben nagyon sokat voltunk együtt, mégsem tudok róla eleget. Nem beszélhetek a munkájáról – hiszen azt a kollégái ismerhették –, csak arról beszélhetek, amit átéltem vele, amit átéltem általa, amit megéltem az általa létrehozott közösségben.

Vannak nagy egyéniségek, akik úgy alkotnak, hogy írnak, zenét szereznek, vagy építenek, és ezen dolgok, tárgyak fennmaradva haláluk után is mutatják alkotójuk nagyszerűségét. Edit néni közösséget kovácsolt, olyant alkotott, amit nem lehet mérni számokkal, csak emberséggel, barátsággal, jóakarattal, jó lélekkel.

Olyan egyedi és ritka közösséget, aminek a nagyszerűségét hirdeti az elmúlt ötven év és az eljövendő esztendők is. Színes ez a közösség, és sokfélék vagyunk, de megtanultuk tőled, hogy becsülnünk kell az emberséget, figyelni kell egymásra, és vigyázni.

A Hősök terére jártam általános iskolába, majd 18 éves koromban elköltöztem onnan, és az élet sokfelé sodort, de a barátaim ugyanazok maradtak, az életem része maradt a "Csapat", amit Edit néni hozott létre, ami Edit néni köré gyűlt, és megmaradt az évtizedek alatt is olyan összetartónak, mint annak idején volt. Fiatal korunkban tőled kaptuk az erőt, a bíztató szót, a bátorítást és útmutatást. Figyelmes voltál hozzánk és őszinte. Nemegyszer kaptunk tőled feddő szót vagy kemény kritikát, ami annak idején igazságtalannak tűnt, de az élet téged igazolt, hiszen az őszinteséged szeretetből fakadt. Mindig jótálltál értünk és kiálltál mellettünk. Bíztattál és bátorítottál egész életünk folyamán, a családodnak tekintettél bennünket. Együtt voltunk hétköznapokon és ünnepeken, örültél a sikereinknek és együtt szomorkodtál velünk a kudarcaink idején, de mindig mellettünk álltál. Ott voltál az esküvőkön, boldogságként élted meg a gyermekeink születését, vigyáztál ránk, óvtál bennünket.

Eljött az idő, hogy mi vigyázzunk rád és óvjunk, de erre nem adtál esélyt, váratlanul és gyorsan itt hagytál bennünket. Mire a tudatig eljutott volna súlyos betegséged, már nem segíthettünk. Nehezemre esik elköszönni Tőled, mert még nagyon sok dolgot kellett volna együtt megélnünk. Maradnak az emlékek és a szép élmények, amiket veled éltünk meg és általad. Tudunk-e elég hálásak lenni ezért neked? Nagyon szeretnénk, de nem tudunk. Annyit tehetünk, hogy megtartunk "jó emlékezetünkben" és tovább adjuk azt a szellemet gyerekeinknek és unokáinknak, amit tőled örököltünk, ami belénk ivódott, mert ez a természetes, és ez a jó. Ennek így kell lenni.

Drága Edit néni!

Mi, akik itt állunk a ravatalodnál, hogy utolsó utadra kísérjünk, szeretettel és szép emlékekkel gondolunk rád. Fájó szívvel veszünk tőled végső búcsút, már semmi sem lehet az, ami volt, nélküled szürke a hétköznap és szomorú az ünnep. Sokan összejöttünk. Volt munkatársaid, rengeteg tanítványod, ismerősök, barátok. Büszke lennél az összetartásunkra. Sokkal többen szerettünk, mint azt valaha hinni merted volna. Vígasztal bennünket az a hit, hogy nem csak az emlékeinkben élsz tovább, hanem a lelkünkben is, hogy ezután ugyanúgy vigyázunk egymásra, mintha te is köztünk volnál. Megmaradsz emlékezetünkben az örök mosolyoddal a jó lelkeddel.

Legyen veled örök béke! Drága barátaim, nekünk jó szerencsét!

A szerzőről: Inhoff József

Ruppert Edit emlékére

nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. november 5. 17:00

Ruppert Edit 2014-ben ezeken az oldalakon búcsúztatta kollégáját, barátját, „főnökét”, a legendás bányatelepi iskolateremtő igazgatót, Istvánder Józsefet. Három év után az ő ravatalánál emlékezett a tantestület. Inhoff József búcsúszavaival idézzük fel emlékét.

Tisztelt emlékezők, barátok, ismerősök!

Mi, akik ma itt vagyunk és csendesen emlékezünk, elszorult torokkal állunk és nyeljük a könnyeinket. A mai napig nehéz elhinni, hogy Edit nénit a betegsége legyőzte, teste már nincs köztünk, nem istápol bennünket lelkes életszeretetével.

Nehéz megszólalni egy szerettünk koporsója mellett, de van, hogy mégis kell, mert kavarog bennünk egy halom gondolat, amit mindig is éreztünk, de nem biztos, hogy kimondtuk, vagy nem épp jókor, vagy nem megfelelő szavakkal. Sajnos hajlamos az ember arra, hogy előbb mondjon ki bíráló szót, kritikát, kétkedést, mint hálát vagy köszönetet. Ami jót az élettől kapunk, azt természetesnek vesszük, mert annak úgy kell lenni, az a rend, az jár nekünk. Sokunk életében ez a jó, ez a nekünk járó természetes ajándék Edit néni volt, és be kell látnom, hogy nem tudtam elég hálás lenni az élete folyamán azért a sok törődésért, amit tőle kaptam. Nem mondtam elégszer köszönetet, nem vittem neki életében virágot annyit, mint ma, nem vigyáztam rá eléggé, amikor eljött az idő, hogy én is jó legyek hozzá.

Bár pici gyerekkorom óta ismertem, és az elmúlt ötven évben nagyon sokat voltunk együtt, mégsem tudok róla eleget. Nem beszélhetek a munkájáról – hiszen azt a kollégái ismerhették –, csak arról beszélhetek, amit átéltem vele, amit átéltem általa, amit megéltem az általa létrehozott közösségben.

Vannak nagy egyéniségek, akik úgy alkotnak, hogy írnak, zenét szereznek, vagy építenek, és ezen dolgok, tárgyak fennmaradva haláluk után is mutatják alkotójuk nagyszerűségét. Edit néni közösséget kovácsolt, olyant alkotott, amit nem lehet mérni számokkal, csak emberséggel, barátsággal, jóakarattal, jó lélekkel.

Olyan egyedi és ritka közösséget, aminek a nagyszerűségét hirdeti az elmúlt ötven év és az eljövendő esztendők is. Színes ez a közösség, és sokfélék vagyunk, de megtanultuk tőled, hogy becsülnünk kell az emberséget, figyelni kell egymásra, és vigyázni.

A Hősök terére jártam általános iskolába, majd 18 éves koromban elköltöztem onnan, és az élet sokfelé sodort, de a barátaim ugyanazok maradtak, az életem része maradt a “Csapat”, amit Edit néni hozott létre, ami Edit néni köré gyűlt, és megmaradt az évtizedek alatt is olyan összetartónak, mint annak idején volt. Fiatal korunkban tőled kaptuk az erőt, a bíztató szót, a bátorítást és útmutatást. Figyelmes voltál hozzánk és őszinte. Nemegyszer kaptunk tőled feddő szót vagy kemény kritikát, ami annak idején igazságtalannak tűnt, de az élet téged igazolt, hiszen az őszinteséged szeretetből fakadt. Mindig jótálltál értünk és kiálltál mellettünk. Bíztattál és bátorítottál egész életünk folyamán, a családodnak tekintettél bennünket. Együtt voltunk hétköznapokon és ünnepeken, örültél a sikereinknek és együtt szomorkodtál velünk a kudarcaink idején, de mindig mellettünk álltál. Ott voltál az esküvőkön, boldogságként élted meg a gyermekeink születését, vigyáztál ránk, óvtál bennünket.

Eljött az idő, hogy mi vigyázzunk rád és óvjunk, de erre nem adtál esélyt, váratlanul és gyorsan itt hagytál bennünket. Mire a tudatig eljutott volna súlyos betegséged, már nem segíthettünk. Nehezemre esik elköszönni Tőled, mert még nagyon sok dolgot kellett volna együtt megélnünk. Maradnak az emlékek és a szép élmények, amiket veled éltünk meg és általad. Tudunk-e elég hálásak lenni ezért neked? Nagyon szeretnénk, de nem tudunk. Annyit tehetünk, hogy megtartunk “jó emlékezetünkben” és tovább adjuk azt a szellemet gyerekeinknek és unokáinknak, amit tőled örököltünk, ami belénk ivódott, mert ez a természetes, és ez a jó. Ennek így kell lenni.

Drága Edit néni!

Mi, akik itt állunk a ravatalodnál, hogy utolsó utadra kísérjünk, szeretettel és szép emlékekkel gondolunk rád. Fájó szívvel veszünk tőled végső búcsút, már semmi sem lehet az, ami volt, nélküled szürke a hétköznap és szomorú az ünnep. Sokan összejöttünk. Volt munkatársaid, rengeteg tanítványod, ismerősök, barátok. Büszke lennél az összetartásunkra. Sokkal többen szerettünk, mint azt valaha hinni merted volna. Vígasztal bennünket az a hit, hogy nem csak az emlékeinkben élsz tovább, hanem a lelkünkben is, hogy ezután ugyanúgy vigyázunk egymásra, mintha te is köztünk volnál. Megmaradsz emlékezetünkben az örök mosolyoddal a jó lelkeddel.

Legyen veled örök béke! Drága barátaim, nekünk jó szerencsét!

A szerzőről: Inhoff József

ABSTRACTS in 1-2./2017


    Studies

      Závodszky, Géza

      Habsburg-Hungarian compromises

        A number of conflicts over the course of the centuries between the estates of the Hungarian realm and the attempts at assimilation by the Habsburg dynasty, who had been on the Hungarian throne since 1526, ended in “compromise”, but the de jure personal union remained intact. Absolutist rule followed the defeat of the 1848-49 Revolution and War of Independence. After the military defeat of the Empire, Franz Josef experimented with limited constitutionality. This study outlines the process, overseen by Ferenc Deák, from the personal union and the foundation of the laws of 1845 that led to the relinquishing of legal continuity and to real union. A controversial system was established that brought with it success but was incapable of renewal. The ruler had sovereign rights that were incompatible with civil constitutionality, leaving Hungarian politics no opportunity for meaningful decisions on questions of war and peace. The country’s economic, cultural and demographic growth were neutralized by the Treaty of Trianon at the end of WWI, the effects of which are felt to this day. The study stresses that history is not a determined process as there was an alternative to the Compromise of 1867.



          Kaposi, József

          Historical thinking and skill-building tasks

            We may be witness to the process of a cultural shift in pedagogy these days. In history education, the paradigm of history teaching based on stories and documents has become the rule. The aim of developing knowledge acquisition and processing skills, critical thinking, communication and cooperation have moved to the forefront of learning and teaching. Among the innovations of the recent period, it is worth noting so-called skill-building tasks which, in addition to developing transversal skills, are useful for developing methodological, intellectual, personal-social and communication competencies, while rewarding students for activities undertaken independently, in pairs or in groups. The solution to such tasks is based on interactivity and productivity, they require interpretive learning on the part of the students as well as the use of those competencies that play a decisive role in establishing historical processes and interpretive frameworks (patterns) and adapting those to different situations. The paper wishes to show that the use of skill-building tasks generally requires newer learning organization methods in which the self-confidence-enhancing function of task-solving, the acquisition of a learning language and system of tools, and the recognition of analogies play a key role. The paper also strives to show that the use of skill-building tasks can effectively support an understanding of both the past and present as well as an interpretation of future changes. Furthermore, it fosters the education of citizens who think independently, have critical skills and can weigh matters of importance, who are capable of participating in a democratic society with fairness and objectivity.



              Dahn, Thomas C.

              The tasks, difficulties and challenges of contemporary history teaching

                The author of this study begins by pointing out that the tasks and work of the historian and the history teacher are similar: both systematically study historical events and contexts and convey their results. For this reason, he pays special attention in the first part to source work and describing the difficulties and tasks that accompany it. Then he explains the tasks of history teaching – and of the history teacher – as well as their significance from the perspective of society as well as the individual. He describes the current situation and the problems that arise, and – seeing as he believes the occupation of teacher is by no means a hopeless endeavor – strives to lay out opportunities at present and in the future. The paper is especially interesting as the author of the thesis is a German history teacher who has lived in Hungary for years. It could be instructive for us to see how he views the situation of history teaching in Hungary.





                  Workshop

                    Zrinszki, János – Kinyó, László

                    The application of historical knowledge in the 8th grade: the results of a survey in Vas County

                      Our study relates to the traditions of evaluation and assessment in the subject of history. We examined the historical knowledge of eighth-grade students based on curriculum standards as well as background factors influencing their knowledge. The examination was conducted with the involvement of nine groups of students in schools in the Vas County teaching district during the 2015-2016 academic year. Primarily we looked for the answer to what kind of historical knowledge students have after four years of studying history.

                      The organizational structure of our study follows the usual traditions of interpretation of the results of empirical pedagogical research. In a review of professional literature, we first discuss the particularities of historical knowledge, comparing them with the characteristics of knowledge of the natural sciences. Then we review the skills and abilities that can be formed and developed as contained in the core as well as framework curricula. When presenting the results of the subject evaluation, we analyze the solutions to the test problems as well as the results of the sample-level analysis. We touch on the average results of the individual schools and examine whether special education needs students and those with social, learning and behavioral difficulties influence the results of some classes. In our analysis of background variables, we summarize the influencing roles of attitudes toward the subject, semester grades, grade point average and the results of girls and boys.



                        Pálmai, Judit

                        The image of the family in the early 20th century in public education documents

                        The family and the function of the family in curricula, textbooks and professional literature during the Horthy Era

                          The following research examines the image of the family in curricula, textbooks and professional journals of education in the period between the two world wars using a complex method of document and content analysis, allowing a qualitative as well as quantitative analysis of the topic at hand. The following article relates, for matters of scope, only the most important qualitative data. The examination seeks primarily to explore and analyze family life during the Horthy Era through family functions. The research shows that family image in the analyzed publications from the period are often at odds with the reality in society.



                            Schweininger, Péter

                            Local History in the Sixth Grade

                            An example of incorporating local history content into a history lesson in a village primary school with an ethnic German profile

                              Realizing that not just rulers and states, but the old man down the street and the village in which he lives, have a history is often fascinating for students learning history. Perhaps all practicing history teachers have experienced that students judge historical processes more realistic, more familiar if they explore these through examples related to their own communities (too). Thus it is not by chance that the role of local history content in history lessons now has a strong tradition in Hungarian education. The author of this paper, who teaches in a primary school with an ethnic German profile in the village of Szár, made a successful attempt to present a piece of the past of their small community, process it together and insert it into their history as a whole, both within the framework of a primary school lesson as well as without.



                                1-2. szám 2017.

                                Történelemtanítás (LII.) Új folyam VIII. 1-2. szám 2017. június

                                  Tartalom

                                    Lectori salutem!

                                      Tanulmányok Közlemények Műhely Szemle Horizont Kaleidoszkóp


                                      E számunk szerzői
                                      • Boxtel, Carla van: az Amszterdami Egyetem oktatója
                                      • Dahn, Thomas C.: tanár, Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola, Pécs
                                      • Drie, Jannet van: az Amszterdami Egyetem oktatója
                                      • Gyertyánfy András: doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem BTK Interdiszciplináris Doktori Iskola
                                      • Horváth Illés: színész-tanár, Őze Lajos Művészeti Iskola
                                      • Kaposi József: főtanácsadó (EKE-OFI); egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK
                                      • Katona András: ny. főisk. docens, ELTE BTK Történeti Intézet; szerkesztő, Történelemtanítás
                                      • Kelemen Bálint: tanuló, Kecskeméti Református Gimnázium
                                      • Kinyó László: egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet
                                      • Kucséber Erika: Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK
                                      • Németh Tibor: tanár, kutató, KLIK, Budapest
                                      • Pálmai Judit: adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
                                      • Pandel, Hans-Jürgen: prof. emeritus, Halle-Wittenbergi Egyetem
                                      • Schweininger Péter: Bárdos László Gimnázium és Szakgimnázium, Tatabánya
                                      • Tarnóczai Géza: tanár, Litéri Református Általános Iskola
                                      • Závodszky Géza: ny. főiskolai tanár (ELTE)
                                      • Zrinszki János: tanár, Béri Balogh Ádám Általános Iskola



                                      Lectori salutem!

                                      (hivatkozási azonosító: 08-01-01)


                                      Két kulcsszó kívánkozik e számunk ajánlása élére: a kiegyezés és a kompetenciafejlesztés, persze nem összetartozó jelleggel. A kiegyezés 150. évfordulója alkalmából különös érdeklődésre tarthat számot Závodszky Géza korábbi Habsburg-magyar kiegyezéseket értékelő tanulmánya, kicsit talán magát az 1867. évi eseményt is másképp láttatva. Tarnóczai Géza – dualizmus korabeli újságokat lapozgató sorozatában – pedig felidézi a kiegyezés és koronázás korántsem elfogulatlan visszhangját. A szintén „házi szerzőnknek” minősíthető Gyertyánfy András a kompetenciafejlesztésről szóló írásában, illetve fordításában kérdőjeleket rajzol fel az immár egy jó évtizede hazánkban uralkodó „pedagógiai divattal” kapcsolatban. Érdekes lenne, ha vitairataira visszhangokat is közölhetnénk.

                                        Szintén kettős tükör, az oktatásirányításé és a tanári gyakorlaté kerül történelemtanításunk elé, Kaposi József és Thomas C. Dahn tanulmányaiban. Utóbbi azért is érdekes lehet, mert egy hazánkban negyedszázada élő nem magyar tanár dolgozatában fogalmazódott meg. Vitára ingerlő írása szintén válaszokat igényelne. Folytatjuk Közlemények rovatunkban a díjnyertes OKTV-dolgozatok közlését, mely mindig rávilágít arra, hogy tehetségekben nem vagyunk híján. Kelemen Bálint ráadásul ezúttal nehéz XVI. századi forrásszövegekkel birkózott meg, Sylvester János talán kevésbé ismert bibliafordítását vizsgálva.

                                      Műhely rovatunk írásaiból a Zrinszki János – Kinyó László szerzőpáros az alkalmazóképes tudást veszi górcső alá, egy mintaszerű Vas megyei felmérés szakanyagára támaszkodva. Pálmai Judit a XX. század eleji családképet vizsgálja a korabeli közoktatási dokumentumokban (tantervekben, tankönyvekben, szakfolyóiratokban). A történelemtanítás gyakorlata számára nyújt segítséget Schweininger Péter írása, mely a helytörténet általános iskolai feldolgozási és tananyagba való integrálási lehetőségeit mutatja be Szár község példáján.

                                      Három teljesen eltérő tematikájú könyvre hívjuk fel olvasóink figyelmét Szemle rovatunkban. Závodszky Géza ismeretterjesztő munkája (Szabadság csillaga. Magyar történetek 1790–1849) bizonnyal sokak számára ismert a megelőzőkkel együtt, és adható érdeklődő tanítványaink kezébe is. Horváth Illés Prokopp Mária és Horváth Zoltán György könyvét, Nápoly középkori magyar emlékeit ajánlja figyelmünkbe. A Csík Tibor által szerkesztett többszerzős, A külföldi tankönyvek magyarságképe c. kiadvány azért érdekes, mert tükröt (tegyük hozzá gyakran eléggé torzat) tart elénk, és arra is rávilágít, hogy milyen felelősség más országokról, népekről véleményt alkotni, kellő tájékozódás nélkül.

                                      Horizont rovatunkban az említett kompetencia témákon kívül a történelmi gondolkodás fejlesztési lehetőségeit taglalja Kucséber Erika, holland szerzőpáros, Carla van Boxtel és Jannet van Drie, az Amszterdami Egyetem oktatói írása nyomán. Gyertyánfy András Hans-Jürgen Pandel, a Halle-Wittenbergi Egyetem professzor emeritusa elgondolkodtató írását közli saját tolmácsolásban, a kompetenciafejlesztés 12 évéről, „megfejelve” saját írásával. Kaleidoszkóp rovatunk – Tarnóczai Gézáé melletti – másik írása címében és tartalmában is igazi egzotikum. Németh Tibor Polinéz palimpszeszt c. munkája Francia Polinézia oktatásügyét – meg kissé az erősen központosító Franciaországét is – mutatja be, kissé tágabb kitekintést is nyújtva erre a sokunk által kevésbé ismert világra. Végezetül, de nem utolsó sorban egy újabb elektronikusan megjelenő laptársunkra, a Geometodikára hívjuk fel, főleg földrajz szakos és a tantárgy iránt érdeklődő kollégáink szíves figyelmét.



                                      A szerkesztők

                                      Ugrás a cikk elejére



                                      Závodszky Géza: Habsburg–magyar kiegyezések

                                      (hivatkozási azonosító: 08-01-02)


                                      Az 1526 óta magyar királyként is uralkodó Habsburg dinasztia beolvasztási törekvései és a magyar rendiség között az évszázadok folyamán számos „kiegyezéssel” végződött konfliktus volt, a de jure perszonálunió fönnmaradt. Az 1848/49-es szabadságharc veresége után azonban önkényuralom következett. Ferenc József a Birodalom háborús vereségét követően korlátozott alkotmányossággal kísérletezett. A tanulmány azt a folyamatot ábrázolja, amely Deák Ferenc vezérletével, részben ellenére a perszonálunió és az 1848-as törvények alapjáról a jogfolytonosság föladásig és a reálunióig vezetett. Egy ellentmondásos, sikereket hozó, de megújulni nem képes rendszer jött létre. Az uralkodó a polgári alkotmányossággal össze nem egyeztethető felségjogokkal rendelkezett, a magyar politikának a háború és béke kérdésében érdemi döntési lehetősége nem volt. Az ország gazdasági, kulturális és demográfiai gyarapodását semmivé tette az első világháborút lezáró békediktátum, melynek következményei máig hatnak. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a történelem nem determinált folyamat, az 1867-es kiegyezésnek is volt alternatívája.

                                        Cicero szavait idézve: „historia est testis temporum et magistra vitae”, azaz a történelem az idők tanúja és a történelem tanítómestere. A történelmi emlékezet ápolásának egyik eszköze a nemzet életét meghatározó események fölidézése kerek évfordulók alkalmával. Helyes azonban, ha ügyelünk arra, hogy ne mosódjék el a különbség az események megidézése, másfelől az ünneplés vagy a gyász között.

                                        1867. május 29-én a magyar országgyűlés képviselőháza elfogadott (jelentős számú ellenszavazat és tartózkodás mellett) egy törvényt, amely a magyar nemzet önrendelkezésének, alkotmányos életének, építkezésének kereteit hosszú évtizedekre meghatározta. Az 1867: XII. tc., az ún. kiegyezési törvény végleg leszámolt a centralizált Neu-Österreich kísérletével, és államjogi formulát alkotott a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság kölcsönös viszonyára. Ma is vannak nyitott gazdaság- és társadalomtörténeti kérdések, amelyek további kutatásokat igényelnek. Az évforduló jó alkalom az újragondolásra, de ez nem azonos az ünnepléssel.

                                        A kérdéseket múltunkról mindig a jelenből tesszük föl. Más szögből látjuk a kiegyezés művét 2017-ben, mint ahogy látták 1896-ban vagy 1920-ban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy forgatókönyveket készíthetünk hipotézisekhez. A történettudomány módszereivel csak a megtörtént eseményeket, lezajlott folyamatokat vizsgálhatjuk. A „mi történt volna, ha” kérdést – ez közhely – a tudományon kívül sem szokás föltenni. Ennek tükörképe azonban, hogy egyes történelmi fordulatok szükségszerűen következtek volna be, és szakmunkákban is – nem csak marxista szerzőknél – olykor ma is olvasható. Szögezzük le tehát ezúttal is: a történelmi folyamatok nem determináltak, döntési helyzetben mindig több választási lehetőség van, másfelől a mellőzött döntés feltételezett következményeit a történész nem konstruálja, alternatív történelmet nem ír.

                                        A rendek szabad királyválasztásától az alkotmányos forradalom vereségéig (1526–1849)

                                        A Habsburg-ház négyszáz évig birtokolta a magyar Szent Koronát. Amint Csorba László írja, e négyszáz éves történetnek egyik legfontosabb kérdése, hogy „mikor, miért mellőzhették Magyarország különállását és annak jogi biztosítékrendszerét a bécsi udvarban, illetve, hogy a magyar politikai elit a múló századok során mikor, milyen mértékben akarta és tudta érvényesíteni erre alapozott igényeit.”[1] Erre utal a cím is, amelyben a „Habsburg-magyar kiegyezések” kifejezés szerepel.

                                        A Habsburg-dinasztia négyszáz éves magyar királysága leszármazás alapján önmagában nem egyedi, nem különleges. Amíg beláthatóan követhető volt az Árpádok vérvonala ­– leányágon is – a magyar trónon más, mint Árpád leszármazottja szóba sem jöhetett. Az Árpád véréből származó Mária királynő férje, Luxemburgi Zsigmond házasság révén lett társuralkodó, majd koronás király. Leányának, Erzsébetnek férje, Albert csakúgy. Viszont utószülött gyermekükkel, az elorzott Szent Koronával megkoronázott V. Lászlóval szemben, az ország érdekét szem előtt tartva a magyar rendek többsége a fiatal lengyel királyt, Jagelló Ulászlót hívta meg a trónra, akinek immár semmilyen vérségi kapcsolata nem volt magyar királyi házzal. Bár dinasztikus házassági tervek szövődtek Ulászló uralkodásának alátámasztására, valójában a szabad királyválasztásra született precedens. (Csak az érdekesség kedvéért: mind Erzsébet, mind Albert az édesanyák révén IV. Béla magyar király – aligha számon tartott – nyolcadik generációs leszármazottja volt.)

                                        V. László halála után a Hunyadi párti rendek magyar honos királyt választottak, és pedig nem is királyi vérből. Mátyást utóbb nem követte természetes fia, Corvin János, ismét a rendek döntöttek. Luxemburgi Erzsébet leányági unokáját, Ulászlót választották, aki 1471 óta anyja jogán a cseh korona országait bírta (névleg, mert a címen osztoznia kellett Mátyással). Az ismert rákosi végzésben, 1505-ben a rendek ki is mondták, hogy többé leányági öröklést nem ismernek el, idegenből királyt nem hoznak, uralkodóvá csak született magyart választanak. 1526-ban a magyar történelem talán legtragikusabb eseménye adott a határozatnak aktualitást. Érvényesült a szabad királyválasztás. Választottak a tanácstalan, kapkodó rendi pártok királyt, kettőt is, Szapolyai Jánost, majd Habsburg Ferdinándot, Európa akkor legtekintélyesebb uralkodója, V. Károly német-római császár és spanyol király öccsét.

                                        A kettős királyválasztás nyitánya volt annak hullámzó küzdelemnek, mely a birodalmat építő Habsburg dinasztia és a magyar különállás védelmezői között évszázadokon átívelve folyt, miközben – a török időkben darabokra szakadt – Magyar Királyság tényleges központja az ország határain kívülre, Bécsbe került, a Habsburg uralkodók pedig hajlamosak voltak hazánkra úgy tekinteni, mint birodalmuk tartományára. A szabad királyválasztás előbb a Habsburg-ház férfitagjaira korlátozódott (1547: V. tc.), majd Buda visszafoglalását követően nem kis nyomásra az országgyűlés elfogadta a Habsburg férfiág (elsőszülöttségi) örökös királyságát (1687: IV. tc.), mely szerint a szabad királyválasztás az osztrák (és a spanyol) férfiág magva szakadása után száll vissza a magyar rendekre. A középkori magyar királyságban kialakult öröklési rend fényében – ha eltekintünk a birodalmi és abszolutisztikus törekvésektől – e törvények nem is jelentettek volna korszakos változást. Újabb törvény, a pragmatica sanctio-t kodifikáló 1723: I-II. tc. rendelkezett a Habsburg ház nő ágának örökléséről, mégpedig sorrendiséget állapítva meg III. Károly (német-római császárként VI. Károly), majd I. József, s végül atyjuk, I. Lipót lányai leszármazottainak javára.

                                        A pragmatica sanctio I. Lipót családi rendelkezése volt. A körülmények úgy alakultak, hogy III. Károly szükségesnek tartotta az öröklés megállapított rendjét az örökös tartományokban kihirdetni. A Magyar Királyság és a vele – a török kiszorítását követően – nem egyesített Erdélyi Fejedelemség de jure alkotmányos ország lévén, a házi szabályt az országgyűlésekkel is el kellett fogadtatni. A törvényben az öröklési rend megállapítása után következik a meglehetősen homályos, utóbb eltérő értelmezésekre, rabulisztikus[2] közjogi vitákra alkalmat adó – tárgyszerűen csak az adott konstellációban értelmezhető – szövegrész: […] a Németországban s azon kívül fekvő és Magyarországgal, meg az ehhez kapcsolt részekkel, országokkal és tartományokkal […] feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul, kölcsönösen és együttesen örökösödésileg birtoklandó más országaiban s tartományaiban is megállapított elsőszülöttségi rendhez képest, uralkodás és kormányzás végett átruházzák”[3].

                                        A „kölcsönösen” kifejezés már I. Lipót családi kölcsönös örökösödési szerződésében is szerepelt, és a családtagok egymáshoz való viszonyára vonatkozott. A „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul – indivisibiliter ac inseparabiliter” szókapcsolatot utóbb nyomatékosításként is lehetett értelmezni. Valójában az I. tc. 3. §, miközben az örökös tartományokban elfogadott szabályozást ismerteti, azok elválhatatlanságára is kitér, ugyanis ezek a családtagok közötti osztozkodást követően csak az oldalágak véletlenszerű kihalását követően kerültek ismét egy kézbe. A 4. § viszont, a fönti szabályozást továbbfűzi: „[…] azt a nőt, vagy annak férfi örökösét, aki a felséges osztrák ház előbb mondott országainak s tartományainak örököse lesz, ugyanezen utódlás és örökösödés jogán […] egyszersmind az ugyancsak feloszthatatlannak értendő Magyarország s az ahhoz kapcsolt részek, országok és tartományok kétségtelen királyának tartsák s koronázzák”. A „feloszthatatlan” jelző tehát nem redundancia, külön Magyarországra vonatkozik.

                                        A magyar rendek a pragmatica sanctio megszavazását feltételekhez szabták. Az alkotmányos biztosítékokat a 3. cikkelyben meg is kapták: „Ő legszentségesebb császári és királyi felsége az ország és az ahhoz kapcsolt részek összes hű karainak és rendeinek minden, úgy hitlevélbe foglalt, mint bármely más jogait, szabadságait, kiváltságait s mentességeit és előjogait, az alkotott törvényeket s helybenhagyott szokásokat […] az 1715-ik évi országgyűlés 1., 2. és 3. törvénycikkelyek s az ott foglalt esküforma értelmében […] kegyelmesen megerősíti és meg fogja tartani.”[4]

                                        A pragmatica sanctio a szatmári békével, mint előzménnyel modus vivendi volt a birodalmi politika és a magyar rendek érdekérvényesítése között feszülő ellentétben. Nevezhetnénk éppenséggel kiegyezésnek is. A rendi alkotmány – az olykor anakronizmusba tévedő kritikával ellentétben – olyan alapvető jogokat is védelmezett, mint a protestánsok vallásgyakorlata, és megőrizte a magyarság önazonosságát. A hasonló kompromisszumokra vagy kiegyezésekre korábban is sor került. Ilyen volt az 1606-os bécsi béke, az 1621. december 31-én Nikolsburgban, 1645-ben Linzben megkötött béke, de említhetnők a gyászévtizedet[5] lezáró, bár a megosztott országban békességet nem hozó soproni országgyűlést 1681-ben. A nagy különbség abban áll, hogy utóbbiakban valamilyen módon mindig szerepet játszott a Kárpát-medencében jelenlévő Oszmán Birodalom és a hol lazább, hol súlyosabb oszmán vazallusi függésben élő Erdélyi Fejedelemség fegyveres ereje.

                                        A szatmári béke tétje elvben különbözött a rendi szabadságküzdelmeket lezáró békekötésektől. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc – a spanyol örökösödési háború mellékhadszíntereként – a Magyar Királyság függetlenségének helyreállításáért indult: a kérdés az volt, hogy Magyarország szuverén államként lép-e a felvilágosodás útján elinduló Európa színpadára, vagy egy mind inkább abszolutisztikusan kormányzott birodalom protestáló alkotóeleme marad. Mint korábban említettük, tudományosan vizsgálni csak megtörtént eseményeket lehet, az önálló magyar államiság esélyeit vitató megállapítások ezért légüres térben vannak. A szövetségesek höchstädti döntő vereségét követően, 1704-ben a magyar esélyek szertefoszlottak, s a küzdelem a továbbiakban a rendi alkotmány megtartásáért és – biztosítékként – az Erdélyi Fejedelemség függetlenségének elismertetéséért folyt. A kompromisszum, a kiegyezés – Rákóczi háta mögött – meg is született. József császár váratlanul meghalt, a tehetséges katona és államférfi Savoyai Jenő pedig mindenképp el akarta kerülni, hogy Erdély kérdése a béketárgyalások napirendjére kerüljön.

                                        III. Károly az általa szentesített törvények jórészét nem tartotta meg. Halála után a birodalom részekre hullása reális lehetőség volt. Az új kiegyezést, a leánya, Mária Terézia által 1741-ben szentesített törvényeket, a magyar érdekeket képviselő rendi nyomásnak tett jelentős engedményeket akár át is ugorhatjuk. „[Mária Terézia] azt is kegyelmesen elhatározta, hogy az ország dolgait és ügyeit, az országon belül és kívül, magyarok által fogja végeztetni.”[6] Ellentételezésül Magyarország, Erdély és a kapcsolt részek csaknem 80 000 katonája harcolt – nem először –, de magyar parancsnokok vezényletével a magyar királyért (Mária Terézia „rex”), valójában a népek, nemzetek fölötti dinasztikus birodalomért.

                                        II. József abszolutisztikus eszközökkel akart végrehajtani felvilágosult reformokat, és azokat a német nyelvű Gesamtmonarchie (egységállam) megteremtésének kísérletével kötötte össze. A török háború veszteségei, a fenyegető magyar felkelés és a porosz katonai tüntetés a kísérlet látványos bukásához vezetett. A kalapos király öccse, II. Lipót, aki a francia forradalom kiteljesedésével elvesztette családi szövetségesét, az 1723: I., II., III. tc.-t idézve és magyarázva, az 1791: X. tc.-ben szentesítette, hogy „Magyarország a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (beleértve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánnyal bíró […] törvényesen megkoronázott örökös királyától […] tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország.”[7]

                                        Metternich, az újdonsült államkancellár 1809-ben, sajátos módon egy elszenvedett katasztrofális vereség után, a francia birodalom kvázi vazallusaként javaslatot tett Magyarország alkotmányos különállásának fölszámolására, akár fegyveres erővel, de Napóleon hozzájárulását nem kapta meg. I. Ferenc konzervatív abszolutizmusa epizódnak bizonyult. A magyar reformkorszak történetének mindnyájan jó ismerői vagyunk. E huszonöt év hordta ki a rendszerváltók egységét, az Ellenzéki Pártot, s a csillagok kedvező együttállása megnyitotta az utat a törvényes forradalom előtt. Végbement a polgári átalakulás, királyi szentesítéssel megszületett Magyarország polgári alkotmányának gerince.

                                        A szöveget hátsógondolatok mellőzésével elemezve a pragmatica sanctio-ból XIX. századi szinten – de jure – más, mint perszonálunió nem vezethető le. Az 1848-as felelős kormány erőfeszítései arra irányultak, hogy az áprilisi törvények alapján, azok szükség szerinti kiegészítésével de facto is perszonálunió jöjjön létre a Magyar Királyság és az (1804-től létező) Osztrák Császárság között. A fő ellentét 1848-ban, de a korábbi évtizedekben sem a különben nem létező osztrák nemzet és a szuverenitását védő magyar állam között volt – ha az egységes piacban érdekelt nagypolgárság körében csírázott is valamilyen nagyosztrák gondolat. A dinasztia egy sajátos birodalmi elitre támaszkodott, amelyről a méltatlanul elfelejtett Vay Dániel gróf találóan mondta (1847 végén, a felsőtáblán): látni, hogy „a fél német, fél cseh, fél olasz, de igazán megnevezve hazátlan [azaz még csak nem is osztrák] birodalmi tanács mint ette föl egymás után a rábízott alkotmányokat.”[8]

                                        A szentesített törvény betűje szerint független és felelős Batthyány-kormány hatáskörének korlátozására – voltaképpen a birodalomba integrálására – a birodalmi fél hivatkozási alapja a pragmatica sanctio szövegének anakronisztikus, kiterjesztő értelmezése volt.[9] A közjogi formulák persze annyit érnek, amennyi erő van mögöttük. Ismert, miként kényszerült a népképviseleti országgyűlés a közvélemény támogatásával, sőt nyomására a fegyveres alkotmányvédelemre. A küzdelmet Európa legnagyobb szárazföldi hadseregével rendelkező Oroszország beavatkozása megsemmisítő erővel eldöntötte, és Magyarországot kiszolgáltatta a katonai igazgatás kényének. Az oktrojált (birodalmi) alkotmány rövid közjátéka után az önkényuralom hosszú évei következtek. A hatalom a „jogeljátszás” elméletére igen, az aktualizált pragmatica sanctio-ra ekkor nem hivatkozott.

                                        Alkotmányos kísérlet 1860/61-ben

                                        A Birodalom 1859-ben a szárd-francia-osztrák háborúban vereséget szenvedett, és ez új helyzetet teremtett. A közvélemény a kezdeményezést az emigrációtól várta. A minimális program az 1848-as törvények helyreállítása, Kossuth és hívei viszont nem hittek abban, hogy Ferenc József és a birodalmi vezető körök hajlandók lennének ezt belső ellenállás vagy külső kényszer nélkül elfogadni. A Kossuth-emigráció elvi programja Magyarország teljes függetlenségének kivívása és polgári demokratikus újjászervezése volt (bár ez a hazai nyilvánosság számára nem vált teljesen világossá). Az emigráció kormányának szerepét betöltő Magyar Nemzeti Igazgatóság magáévá tette Kossuth 1851-iki kütahyai alkotmánytervét, amely a kor szintjén a nemzeti kisebbségek ügyére előremutató megoldást tartalmazott.

                                        Ferenc József konzervatív magyar arisztokraták munkálatai alapján 1860. október 20-án, a pragmatica sanctio-ra is hivatkozva, de teljhatalmának erejével népeinek „Császári Diplomát” ajándékozott, kijelentvén, hogy „az állami hatalomeszközöknek az európai szárazföld minden országaiban helyt foglaló összpontosítása folytán a legmagasb államfeladatok összefoglalt kezelése birodalmunkban, és ennek biztonsága s egyes alkotórészeinek jóléte céljából, elutasíthatatlan szükséggé fejlődött […]”[10] A megígért magyar országgyűlés hatásköre lényegében nem terjedt volna túl a tartományi autonómián, a tényleges államügyek intézése az uralkodó és a birodalmi tanács kezében maradt. A feudalizmus kori főkormányszékeket viszont az Októberi Diploma visszaállította.

                                        Az Októberi Diplomát a közvélemény óriási többsége fölháborodva visszautasította. Így tett a nagy erkölcsi tőkével és fölényes közjogi tudással rendelkező Deák Ferenc is, aki a Monarchia fönnmaradását szükségesnek tartotta, de szóbeli megnyilatkozásaiban – cikket ritkán írt – kiállt a Batthyány-kormány politikája mellett, amely a magyar hadügymisztériummal, a magyar irányítás alá rendelt hadsereggel, az önálló külpolitika első lépéseivel kísérletet tett arra, hogy az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság kapcsolatát a tiszta perszonálunióra korlátozza. A villafrancai fegyverszünet és a zürichi béke átmenetileg az emigrációt is elbizonytalanította, de 1860/61 fordulóján még Deák is úgy látta, hogy talán van esély úgy tárgyalni, hogy a birodalmi keret megtartásával Magyarország alkotmányos különállása sértetlenül helyreálljon.

                                        Ferenc József 1861. április 2-ra összehívta az országgyűlést, az 1848: IV. tc.-t figyelmen kívül hagyva nem Pestre, hanem Budára. Elvárta az Októberi Diplomához, valamint a birodalmi centralizációt erősítő Februári Pátenshez igazodó törvénykezést és koronázást. A kötélhúzás után végül Pesten tanácskozó országgyűlés csonka volt, mert Erdély, Horvátország, a Határőrvidék és Fiume nem kapott meghívást. (Fiumében a magyarbarát tüntetések miatt ostromállapotot hirdettek.) Viszont amint az országgyűlést naplózó kiadvány bevezetőjében megállapítja: „[A nemzet] nem vette számba, hogy az új oklevél [az Októberi Diploma] nem keletkezett törvényesen összegyűlt országgyűlésen, hogy ellenkezik alaptörvényeinkkel […] elfoglalva a kijelölt tért, egyelőre kinyilatkoztatta, hogy szigorúan ragaszkodva az 1848-ik évi szentesített törvényekhez, a majdan szabályszerűleg összegyűlendő országgyűlésen törvényesen fogja a magyar birodalom alkotmányos állását a fejedelemmel történt egyezkedés útján visszaállítani.”[11] A választást az 1848: V. tc. szerint bonyolították le, miután a korábban Ferenc József bizalmát élvező Szcitovszky János hercegprímás által elnökölt esztergomi értekezlet is így foglalt állást,

                                        Az emigráció programjának foglalatát Teleki László grófnak abonyi választói előtt 1861. március 26-án elmondott beszéde tartalmazta – bár személyes kapcsolata kétes helyzete miatt az emigrációval megszakadt. Teleki viszontagságos úton, nem éppen szabad akaratából került haza. Magánügyben a szászországi Drezdába utazott, ahol letartóztatták, és Ferdinand Beust, szász miniszterelnök – nemzetközi fölháborodást kiváltva – kiadta Ausztriának. Magyar konzervatívok tanácsára Telekit Ferenc József színpadias körülmények között szabadon bocsátotta, de elvárta, hogy a politikától távol tartsa magát. Az országgyűlés felsőtáblájára viszont Teleki László meghívólevelet kapott, és úgy vélte, hogy kötelezettsége alól felmentették.

                                        Telekit 1848-ban is Abony képviselőjévé választották. 13 év telt el az óta a gyönyörű nap óta – szólt választóihoz –, hogy utoljára találkozott abonyi honfitársaival. Akkor valósággá vált a nemzeti függetlenség, a jogegyenlőség, a nemzeti egybeolvadás. S mi következett a véres harcok, a dicsőség napjai után? „[…] A legvérengzőbb absolutismus, ostromállapot, hadbíróságok, ismeretlen törvények, erőszakos germanisatio, szintoly terhes, mint méltánytalan adók […]” Legyünk bizalommal, mert egy Diploma helyreállítja a jogrendet? „Még akkor is, ha ez így volna, lehetne-e feledni, ami 48 óta történt, feledni, kiket dicsőitünk és gyászolunk, vértanúinkat, feledni annyi ontott vért, s azt az irtóztató elnyomást annyi év alatt?” Mi az az irány, amelyet követnünk kell? – kérdezte. Semmi áron nem alkudni! A 48-as törvényekből semmit sem engedni! Nem baj, ha az országgyűlést eredmény nélkül szétkergetik, csak jogfeladás ne történjék. „Tovább megyek, nem elég a 48-i állapot […] mind alkotmányos, mind jogegyenlőségi tekintetben fejleszteni kell. Nekünk több garantiára van szükségünk, mint mennyit 48-i állapotban találunk.[12] Az országgyűlés megnyitását követően az abonyi programhoz csatlakozó képviselők frakcióját Határozati Pártnak nevezték, mert azt a – többségi – álláspontot képviselték, hogy törvényesen megkoronázott király hiányában az országgyűlésen majdan megszavazott dokumentumnak nincs címzettje, azt határozat formájában kell a világ tudomására hozni.

                                        Az országgyűlésnek Teleki mellett másik meghatározó személyisége a passzivitásból kilépett Deák Ferenc volt. Ferenc József formailag az ő közjogi értelmezése szerint sem törvényes magyar király, mert V. Ferdinánd 1848. december 2-án az osztrák császári címről mondott le, a magyar királyi trónról nem, Magyarország pedig nem része az Osztrák Császárságnak. „De miután az [a lemondás] csakugyan tettleg és változhatatlanul megtörtént” – fejtette ki Deák az általa készítetett első felirati javaslatban – haszontalan meddő vitatkozásba bocsátkozni, célszerűbb a jogi formahiányt pótolni. Magyarországhoz intézett okiratot szükséges igényelni mind V. Ferdinándtól, mind Ferenc Károlytól, mely szerint a koronáról, illetve az örökösödés jogáról már 1848-ban lemondtak.[13] Ez jellemzi Deákot, az 1861-es év politikusát, akit megkeményített az uralkodó merevsége és a Februári Pátens: semmit sem engedni 1848-ból, de úgy, hogy a kapcsolat, a tárgyalás fonala ne szakadjon meg. A javaslat alapos történeti és közjogi tudással fölépített, kikezdhetetlen dokumentum. Az abszolutizmust elítélő mondatok élessége nem is mindig különbözik az abonyi beszéd hangvételétől. A pragmatica sanctio –– így Deák – Ferenc József hivatkozásával homlokegyenest ellentétesen a tiszta perszonáluniót rögzíti. A javaslatot azonban felirat formájában kell az uralkodóhoz eljuttatni. Ezért nevezték Deák követőit Felirati Pártnak. Deák mögött álltak többek között az egykori centralisták és jobb híján csatlakoztak a 47-es konzervatívok.

                                        A tárgyalások folyamatát meg nem szakítandó, felirati javaslatában Deák nem vitatta, hogy bizonyos új jogalkotások a kiegyenlítés érdekében lehetségesek. Ezt a szövegrészt – melyet érdemes szó szerint idézni – Svédország és Norvégia jól működő perszonáluniójának példája vezeti be. „Midőn mi Magyarország alkotmányos önállását, függetlenségét a hatalom szava ellen védjük […] nem kívánunk ellenségesen föllépni az örökös tartományok népei ellen. Nem akarjuk mi a birodalom fönnállását veszélyeztetni, készek vagyunk azt […] mit önállásunk s alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk […] a méltányosság alapján, politikai tekintetekből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fönnállott absolut rendszer fonák eljárása összehalmozott [a Birodalom államadósságát] az ő jólétük s azzal együtt a miénk is össze ne roskadjon…”[14] Érdekeinket azonban, fejtette ki Deák, csak mint független szabad ország akarjuk egyeztetni független szabad országokkal. A 48-as jogrend helyreállításának meg kell előznie minden egyéb új törvényalkotást, s nem megfordítva, kiegyenlítést a hatalom támasztotta előfeltételek alapján. Az üzenet az osztrák-német polgárságnak szólt, amely az Októberi Diplomát kedvezően fogadta. A javaslat megismerését követően alapszövegként a többségben lévő határozati pártiak is elfogadták azzal a fönntartással, hogy változtatásokat kezdeményeznek (például a külügyi önrendelkezést illetően), formailag pedig határozatként hozzák nyilvánosságra.

                                        Deák felirati javaslata a képviselőház május 8-i ülésének napirendjén szerepelt. Teleki a vitára radikális módosításokkal készült. Soha el nem mondott beszédének félbehagyott kéziratából fogalmat alkothatunk, mit kívánt a feliratba iktatni. A hadsereggel rendelkezés jogát Teleki László az uralkodó kezéből az országgyűlés hatáskörébe utalta volna. Önálló magyar külpolitikát kívánt, s nem mellékesen a nyelvi-nemzeti kisebbségek számára a „jogkiosztásban” a lehető legbőkezűbb megoldás mellett tett hitet. A politikai szándék egyértelmű: nyitva hagyni a teljes függetlenség útját, vállalva akár a fegyveres küzdelmet és/vagy várakozni, míg az Osztrák Császárság új háborúba keveredik.

                                        Az országgyűlési vita megnyitásának előestéjén unokaöccse, Tisza Kálmán, akit más fiatal politikusokkal Teleki László emelt pártja élére, négy órát töltött a család Szervita téri palotájában. A Határozati Párt vezetői körében már ismert volt Kossuth tájékoztatója, amelyben becsületesen megírta, hogy a közeljövőben nem várható újabb olasz-osztrák háború. Kossuth kivárást javasolt, s mint korábban is, óvatosságra intett a kívülről kezdeményezett kalandor vállalkozásokkal szemben. Tisza Kálmán a hosszú beszélgetésben vélhetően mindent elkövetett, hogy Telekit lebeszélje a másnapi föllépésről, és érzékeltette, hogy közvetlen hívei nem követik az országgyűlés föloszlatásával számoló és a fegyveres készületet is vállaló politikában. A roncsolt idegzetű, légüres térbe került politikus május 7-éről 8-ára virradó éjszaka szíven lőtte magát. A magyar függetlenség mártírjainak tragikus serege újabb áldozattal gyarapodott.

                                        Teleki halála általános megrendülést váltott ki, sokan könnyeztek. A felirati javaslat előterjesztését a gyász okán május 13-ra halasztották. A május 16-án megkezdett vitában a Határozati Párt álláspontját a Teleki László helyére lépő Tisza Kálmán adta elő. Az alapkérdésben, az 1848-as törvények helyreállításában, mint előfeltételben az egyetértés általános volt, hasonlóan a perszonálunió értelmét és értelmezését illetően is, árnyalati különbségekkel. Az abszolutizmus bűneit a határozatiak sorából sokan és ritka szenvedélyességgel sorolták. Tisza Kámán, aki ugyan ekkor már erősen eltávolodott egykori patrónusa, Teleki László nézeteitől és az emigráció programjától, arról beszélt, hogy Ferenc József 1849. március 4-én maga tépte szét a kétoldalú szerződést, a pragmatica sanctio-t és fegyverrel igyekezett az országot meghódítani. „Ennek folytán […] ápril 14-én a nemzet is megsemmisíté a kétoldalú szerződésnek őt kötelező részét. A fegyver hatalmának kellett dönteni, s mert a harc kockája idegen hatalom beavatkozása folytán az osztrák fegyverek részére dőlt el, következett a 11 év kormányzat, nem a kötések, törvények, hanem egyedül a hódító jog fegyveres erő alapján.”[15] Keményebben fogalmazott Révész Imre debreceni református lelkész, aki a pragmatica sanctio megnevezést is hiába kereste az 1848 előtti törvényhozásban, idézte viszont a II. Lipót által szentesített 1790/91: X. tc.-t. A pragmatica sanctio nem fölbonthatatlan alapszerződés, hanem az 1723: I., II., III. tc., amely módosítható és magyarázható, amint az meg is történt 1790/91-ben és 1848-ban. Ferenc Józsefhez „sem mint koronás királyhoz, sem mint törvényes trónörököshöz föl nem írhatunk: nem írhatunk hozzá másként, mint meghódítottak a meghódítóhoz, mint subjugáltak a subjugálóhoz”.[16] Mandátumáról utóbb le is mondott. Az 1849-es hang, már csak a legalitás fenntartása érdekében is, taktikai megfontolásból, kevésszer és burkolt formában szólalt meg.

                                        A képviselőházban a határozati pártiak alkották a többséget, és – figyelemreméltó módon – őket támogatta csaknem valamennyi nemzetiségi képviselő. A június 5-i név szerinti szavazáson, sokak megrökönyödésére, mások fölháborodására mégis a felirat győzött, 3 szavazattal. (14-en nem szavaztak.) Néhány képviselő Tisza Kálmán környezetéből ugyanis különböző fondorlatokkal önleszavazást szervezett. Ez volt a kiegyezési törvényhez vezető úton az első alkalom, hogy színfalak mögötti egyezkedéssel a kisebbség akarata érvényesült. A határozatiak egy része ellentámadásba ment át. Sikerült a megszólítást a császár és király címek mellőzésével (Bónis Sámuel kezdeményezésére) „Fölséges Úr”-ra változtatni.[17] Várady Gábor javaslatára pedig a trónváltozás tényéről, mert arról törvényesnek nem tekinthető forrásból szereztek a képviselők tudomást, a felirat nem nyilatkozott. „A feliratot, mely a királyi jogokat sértve, nem Magyarország örökös királyához intéztetett”[18] Ferenc József visszautasította. Ezt követően az országgyűlési többség Deák helyreállított szövegét terjesztette föl. Kossuth a visszalépést a felirat korábbi megszavazásánál súlyosabb hibának minősítette. Az emigrációt és a függetlenség hazai híveit ugyanakkor súlyosan érintette Cavour miniszterelnöknek, az olasz–magyar együttműködés elkötelezett hívének váratlan halála (június 6-án).

                                        Ferenc József az országgyűléshez intézett július 21-én kelt leiratban az Októberi Diplomában foglaltakat változtatás nélkül fönntartotta, a felirati javaslat pontjaira provokatív válaszokat adott. A leirat az 1723: II. tc.-t például úgy idézi, mint amely a „birodalom” feloszthatatlanságát és szétválhatatlanságát mondta ki. „Magyarországunk a külföld irányában soha külön képviselve nem volt, s jelenleg is […] az ausztriai birodalom neve alatt foglaltatik” – hangoztatta az uralkodó. Fenyegetésként hatott „a magyar korona alá tartozó népségek” érdeksérelmeinek fölemlítése,[19] de hogy a nemzetiségi kérdés megoldásra vár, az a képviselők előtt is nyilvánvaló volt – a Kossuth-emigrációról nem is beszélve.

                                        Mint említettük, a nemzetiségi képviselők a Határozati Pártot támogatták. Véleményük szerint Deáknak jórészt feudalizmus kori törvényekre hivatkozó felirati javaslata csak felszínesen érinti a nemzetiségek ügyét. Popovics Zsigmond, a butyini kerület (Arad megye) román nemzetiségű küldötte a vitában kijelentette: „A közjogi kérdésen kívül én nem ismerek nagyobb fontosságú tárgyat, mint a nemzetiségi kérdést. E kérdésnek szerencsés vagy szerencsétlen megoldásától feltételeztetik hazánk alkotmányos függetlenségének, valamint a közszabadságnak most és jövendő megállapítása.” Kérte, hogy a feliratba kerüljön be a Ház asztalára letett módosítványa: „Törvény által kimondatni akarjuk, hogy e hazában valamint kiváltságos osztály, úgy kiváltságos nemzet ne legyen, legyen mindenik egyenlő, hogy egyenlően szerethesse a hazát mindenik […] megadni kívánunk a teljes jogegyenlőségnek alapján mindent, mi a közös haza integritásával nem ellenkezik.”[20] A javaslat, mivel az ország integritásának alapján állt, több vegyértékkel rendelkezett.

                                        Eötvös József a kérdés horderejét elismerve, nemzetiségi törvénytervezetet előkészítő bizottság kiküldését javasolta. A 27 tagú bizottságban, melyet az országgyűlés Eötvös javaslata szerint meg is választott, az országgyűlésben változatlanul többségben lévő határozatiak kisebbségbe kerültek. Tagok voltak viszont a felirati párt olyan meghatározó személyiségei, mint Eötvös József, Andrássy Gyula, Bartal György. Tag lett a határozati párti Podmaniczky Frigyes, aki naplójában maga beszéli el, hogy a nagy visszatetszést kiváltó önleszavazás az ő ötlete volt.[21] A munkálatban tehát – nem először – a kisebbség véleménye vált meghatározóvá.

                                        Az Eötvös József által, Deák Ferenc és Andrássy Gyula egyetértésével készített tervezet bevezető nyilatkozatában szerepel először az a tétel, mely a nemzetiségi kongresszusok által követelt territoriális autonómiákkal szemben leszögezi, hogy „Magyarországnak minden ajkú polgárai politikai tekintetben csak is egy nemzetet, a magyar állam históriai fogalmának megfelelő egységes és oszthatlan magyar nemzetet képezik.” Eötvös az egyéni jogok teljességének kimondásában nem tagadta meg liberalizmusát. „[…] Az országban lakó minden népek […] nemzetiségi igényeiket […] az egyéni és egyesülési szabadság alapján minden […] megszorítás nélkül szabadon érvényesíthetik.”[22]

                                        Az Eötvös vezette bizottság törvénytervezetéhez Popovics Zsigmond és Vlád Alajos (nagyzorlenci kerület, Krassó megye) képviselők különvéleményt csatoltak, mely az országgyűlési nyomtatványok között kiadásra került. A különvélemény szerint az országban lakó különböző nyelvű népek: románok, szlávok (a szlovák népnevet még nem használják), németek, szerbek, oroszok (ruszinok) a magyarral egyenrangú nemzetek, és együtt alkotják Magyarország politikai nemzetét. A törvényhatóságok nyelve, megyei szintig a többségi nyelv, de az államnyelv a magyar. E nemzeteket teljes kulturális önrendelkezés illeti meg. Bár Kossuth kytahiai alkotmánytervét itthon kevesen és töredékesen ismerték, Popovics és Vlád nemzetiségi képviselők javaslata, mely az ország területi egységét nem érintette, a – lényegesen kidolgozottabb – kytahiai alkotmánytervvel összeegyeztethető volt.

                                        Kossuth első változatban 1851-ben készített alkotmánytervének alapelve: az önkormányzat valamennyi szintjén érvényesített népfelség. Az egyéni szabadságjogok szavatolása ezzel nem azonos. Az államnyelv a magyar, a községekben, városokban, megyékben és székekben (gondolva például a szászokra) viszont a többségi nyelv legyen a hivatalos – ez egybecseng Popovicsék javaslatával. Kossuth figyelmét nem kerüli el az adott törvényhatóság területén élő többi kisebbség sem. Az alulról szerveződő és az államtól független protestáns egyházak képezik a mintát. […] Az egy vagy más nemzetiséghez tartozó honpolgárok nemzetiségi érdekeik előmozdítása végett társaságba állanak, községenként képviselet útján kerületi egyletet képezendnek, s a kerületeket egy köz Nemzeti Egyletbe összeforrasztandák – adnak maguknak oly szerkezetet, amint nekik tetszik. Választanak [országos] nemzeti főnököt […] társas önkormányzati szabadságban gondoskodnak mindazon erkölcsi s társas érdek előmozdításáról, miknek összességét „nemzetiségnek” nevezzük.”[23] Horvát–Szlavon–Dalmát országok belső kormányzatukban teljes függetlenséget élvezzenek, de ha úgy döntenének, Magyarországtól el is válhatnak, egy feltétellel: az osztrák házból maguknak uralkodót ne válasszanak.

                                        A július 21-i császári-királyi leiratot megismervén, az 1848-as törvények helyreállításának sokak által táplált reménye szertefoszlott – vagy a messzi jövőbe távozott. Az augusztus 8-án a képviselők elé terjesztett terjedelmes válaszfelirat, amelyet ismét Deák fogalmazott, határozottabbá vált. Az előterjesztő megszabadult a szakítás felelősségétől, számolt az országgyűlés rövid úton történő föloszlatásával. „Midőn az abszolút rendszernek tizenkét éven át reánk nehezedett uralma megszakadt, hittük, hogy véget érnek szenvedéseink […] reménylettük, hogy ha majd az országgyűlés összehívatik, s kifejti az ország jogos kívánatait, Felséged az alkotmányosság ösvényén tovább haladva, méltánylani fogja, mit a nemzet igazság és törvény alapján kér”[24]adott hangot a képviselők csalódottságának Deák. A leirat arról tanúskodik, hogy az uralkodó Magyarország alaptörvényeit „önhatalmával eltörli, és azok helyébe császári diplomát és pátenst állít”.[25] Az országgyűlés nem engedményekért folyamodik. A pragmatica sanctio elfogadásának egyik alapfeltétele volt, hogy az ország saját törvényei szerint kormányoztassék. E régi törvényeket hosszan elemzi, és cáfolja Ferenc József hivatkozásait. „[…] Ha az 1847/48-iki törvények újat teremtettek volna is, ha nemcsak alakjában, hanem lényegében is újraalkották volna Magyarország közjogát: joggal követelhetnők, amint követeljük is mindazt, ami azokban követeltetik.”[26] Nem igaz, hogy a királyi leiratban említett „rázkódtatásokat” a 48-as törvények okozták, hanem az, hogy ezeket a törvényeket nem tartották be.

                                        Deák arra törekedett, hogy a válaszfelirat elfogadása lehetőleg egységes legyen. Az államadósság méltányosságból történő megosztását ­például – mely az első feliratban szerepelt – most kétségessé teszi. Az adósságot a Birodalom az ország tudta és beleegyezése nélkül halmozta föl, abból az ország ügyeire mit sem fordított. Nem akarja a méltányos ajánlatot visszavonni, „de ha a mi politicai jogaink tekintetbe nem vétetnek […], ha az alapszerződések által biztosított ősi alkotmányunk helyett más, valamely octroyozott alkotmányt akarnak ránk kényszeríteni: akkor Isten és a világ előtt igazolva leszünk, ha semmi oly terhek és kötelezettségek elvállalásába szabad akarattal bele nem egyezünk, mikben részt venni törvény és igazság szerint nem tartoznánk”.[27]

                                        A hatalmas védirat és közjogi tanulmány terjedelméhez képest csak néhány sorban ugyan, de a 48-as törvények valamelyes módosítását sem zárja ki. Ezek között „vannak egyes pontok, miket a nép jogainak sértetlen fenntartása mellett mi magunk is ohajtunk célszerűbben átalakítani”,[28] de ezeket csak akkor fogadhatja el és terjesztheti föl az országgyűlés, ha törvény szerint kiegészül. A király által kívánt változtatásokat a (helyreállított) felelős minisztérium által adja elő, és a király, valamint az országgyűlés kölcsönös egyetértése esetén lesznek szentesítve. De a korábban szentesített törvények, melyek megváltoztatását egyik fél sem kívánta, vagy a változtatást a két fél közös megegyezéssel el nem fogadta, „minden újabb megerősítés nélkül is jogilag teljes értékűnek tekintendők”.[29] E sorok érdekessé a kiegyezési tárgyalások fonalának fölvételével váltak.

                                        A végkövetkeztés a fontos: A királyi leirat minden eszmecserét lehetetlenné tett – zárta le mondandóját Deák. „Kénytelen vagyunk […] az országgyűlési értekezletek fonalát megszakasztottnak tekinteni […]. Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetünk […]. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseinktől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait, mert mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.”[30] A képviselőház fölállva éljenzett és tapsolt. Egy kis csoportnak (Böszörményi László, Szilágyi Virgil) sikerült az emigrációval megszakadt kapcsolatot fölvenni, ők tartózkodtak.

                                        A feliratról Kossuth is elismerően nyilatkozott Jósika Miklósnak Brüsszelbe küldött levelében: „Deák, mint a törvényesség embere, a nemzet jogait törvényesen megvédette. Akárhova fordul a kocka, e második felírás után senki sem fogja mondhatni Európában akár azt, hogy a magyar a békés kiegyenlítés kísérletét ki nem merítette […]. Ha e felírás után törésre kerül a dolog, – Isten, világ s a történelem előtt csakis az osztrák házra háruland a felelősség.”[31] Ferenc József az országgyűlést, katonai erőt kilátásba helyezve, 1861. augusztus 22-én föloszlatta.

                                        Konzervatív javaslat dualista államra – emigrációs terv dunai szövetségre

                                        A konzervatív tanácsadók kudarca megerősítette a Februári Pátens ihletőjét, Anton von Schmerling államminisztert és az általa képviselt centralizációs törekvéseket. Az országot ismét parancsuralomnak vetették alá. Katonai erőt a törvénytelen adó erőszakos behajtására az országgyűlés tartama alatt is alkalmaztak, most széles hatáskörrel fölruházott haditörvényszékeket állítottak föl, katonai bíráskodást vezettek be. A törvényhatóságokat „ellenszegülésükre” hivatkozva föloszlatták. Magyar kancellár a „muszkavezető” – azaz a cári seregek mellett egykor császári biztos – Forgách Antal gróf lett.

                                        A Schmerling-provizórium keserves négy éve idején az elszántság az 1848-as törvények megtartására nem csökkent, és a teljes függetlenség kivívására szőtt ’49-es tervek is, itthon és külföldön egyaránt föllelhetők. Politikai és közigazgatási gyakorlattal az a közép- és kisbirtokos nemesség, valamint nemesi értelmiség rendelkezett, amely a reformkorszakban vezető szerepet játszott, és a szabadságharcból is kivette a részét. A passzív ellenállás folytatódott, de közülük sokakat elszegényedés, közhivatali állás elvesztése fenyegetett. A kezdeményezés a patthelyzet valamiféle föloldására mégsem innen, hanem az udvarral jó kapcsolatokat ápoló konzervatív arisztokrácia köréből indult el. 1862 végén Forgáchnak sikerült meggyőznie Ferenc Józsefet, hogy Apponyi György országbírót – aki 1848 márciusában együtt bukott Metternich-hel – kibontakozási tervezet elkészítésével bízza meg.

                                        A tizenvalahány nemzettel és nemzetiséggel nyilvánvalóan megvalósíthatatlan centralizált birodalommal szemben az „olyan egyenjogú [osztrák–magyar] dualizmus” – érvelt Apponyi – „amely a felségjogokat és az állami célok közösségét megóvja, nemcsak a pragmatica sanctio sarkalatos határozmányainak felelne meg, hanem megtörné azon passiv ellenállást, amelyet Magyarország önfenntartása ösztönéből, de a monarchia legfőbb állami céljai kárára eddig kifejtett”.[32] A külügyek irányítása vitathatatlan felségjog maradna, csakúgy, mint a hadsereg egységének, szervezetének meghatározása és közvetlen parancsnoklása. Aligha elkerülhető el viszont, hogy a hadkiegészítés megszavazása a magyar országgyűlés hatáskörébe kerüljön. Szerepel a quota fogalma, ami azt jelenti, hogy a magyar korona országai arányosan hozzájárulnak a birodalom kiadásaihoz és az államadósság fizetéséhez. A közös ügyeket közös, „birodalmi” miniszterek intézik, a törvényhozás, ellenőrzés szerepe pedig az országgyűlések által választott egyenrangú delegációké, a közös miniszterek a delegációknak felelősek. Elkerülhetetlen – ismerte el –, hogy a magyar korona országainak egységét helyreállítsák (természetesen Erdéllyel), és kerüljön sor magyar minisztérium kinevezésére. Az uralkodó joga marad az országgyűlés föloszlatása. Ha a fönti részletek iskolai tanulmányainkból ismertek a kiegyezés által létrehozott struktúra kapcsán, az korántsem véletlen. A konzervatívok emlékiratát azonban 1863-ban Bécsben elutasították. Schmerling helyzete még szilárd volt, és a bécsi udvart befolyásolta a lengyel januári felkelés is.

                                        Amíg Velence osztrák kézen volt, a háború esélye ott volt a látóhatáron. Az olasz diplomácia egyik célpontja – félhivatalosan – a formálisan török szuverenitás alá tartozó Szerbia és a dunai fejedelemségek voltak, s közben változatlanul kapcsolatot tartott a magyar emigrációval. Az olasz kormány háborús terveit befolyásolta, hogy számíthat-e a magyar felkelésre. 1862. május 18-án, rossz időpontban, egy jó szándékú, de nem a nyilvánosságnak szánt és kidolgozatlan szöveg jelent meg a milánói L’Alleanza című lapban: a Dunai Szövetség tervezete. A tervezetet Klapka korábbi fogalmazványa, valamint Kossuthtal folytatott megbeszélése alapján Antonio Canini olasz újságíró, kormánymegbízott készítette francia nyelven. Kossuth végül aláírásával hitelesítette, és tájékoztatásul a L’Alleanzának elküldte. A lapot Helfy Ignác, Kossuth odaadó híve szerkesztette. A munkaanyagként kapott tervezetet olaszra fordította, és szerepét félreértve, leközölte.

                                        A magyar politikusok, különösen az európai viszonyokban tájékozott emigránsok, tisztában voltak Magyarország geopolitikai helyzetével. Szerb és román politikusok is osztották Kossuth véleményét: az oszmán hatalom alól felszabaduló kis országoknak Magyarországgal kell szövetkezni, hogy ne kebelezze be őket a terjeszkedő Oroszország. A szövetkezés előnyös, mert egy magyar középhatalom gyönge ahhoz, hogy önállóságukat fenyegesse, együtt viszont elég erősek, hogy megvédjék magukat. A sikeres együttműködésnek természetes feltétele a magyarországi nyelvi-nemzeti kisebbségek helyzetének kielégítő rendezése. Az államok közötti szövetségnél szorosabb dunai konföderációt főként Teleki, majd Klapka szorgalmazta. Kossuth csak vonakodva fogadta el, hogy Erdély önállóságának lehetősége – népszavazást követően – szerepeljen az elképzelések között, valamint azt, hogy a közös intézmények székhelye váltakozzék (s ne állandóan Pesten legyen). Horvátország akár teljes önállóságának elismerése nem volt új elem. Fiume és a Muraköz hovatartozásáról szintén népszavazás döntött volna.

                                        A Dunai Szövetség tervezetének visszhangja viharos, utóélete hosszú volt.[33] Kossuth politikai ellenfelei a belemagyarázásoktól, hamis interpretációtól sem tartózkodtak, és maximálisan fölhasználták a volt kormányzó hitelének rombolására. Jellemző, hogy amikor Jókai a Magyar Sajtó május 3-i számában „biztos kútfőből” a dunai szövetség eszméjét „apokryph”-nak jelentette ki, a császári rendőrség beidézte, és helyesbítésre kötelezte.[34] Deák hallgatást javasolt, a Határozati Párt június 1-én tartott értekezlete a tervezet ellen foglalt állást. Kossuth a közlést indiszkréciónak minősítette, és a L’Alleanza 1862. 16. számában, május 25-i keltezéssel részletes „Fölvilágosítás”-t tett közzé. A Dunai Konföderáció a „népi demokratikus” korszakban a KGST-re és a Varsói Szerződésre tekintettel kapott az indokoltnál nagyobb hangsúlyt.

                                        A távolság a negyvennyolcasság hazai képviselői, valamint Kossuth hívei között a nyelvi-nemzeti kisebbségek jogainak megítélésében, valamint az átalakulás demokratikus programját illetően érzékelhetően nőtt. Schmerling mindent el is követett, hogy a nemzeti kisebbségek politikáját befolyása alá vonja, és e potenciális fenyegetéssel a magyar közvéleményt megossza. Jókai Politikai nemzetiség című írásában így karikírozta a Bécsből feltett álszent kérdéseket: „”Akarjátok-e a követelő nemzetiségek kívánatait teljesíteni?” – Ha azt mondjuk: igen, – bevádolnak bennünket a magyar nemzet előtt, hogy az ország felosztásába egyezünk. – Ha azt mondjuk “Magyarország épségét meg akarjuk őrizni”, akkor azzal vádolnak bennünket, hogy uralkodni akarunk a nemzetiségek felett.”[35] Növelte a csüggedők táborát, hogy 1863 tavaszán a hatalom fölszámolta Somogyi József egykori honvéd őrnagy vezette titkos szervezetet, 1864 márciusában pedig Nedeczky István honvéd százados, Almásy Pál, Beniczky Lajos honvéd ezredes fegyveres felkelést előkészítő csoportja lett besúgás áldozata.

                                        Deák Ferenc a provizórium éveiben

                                        A hazai ellenállás gyöngült, de Ferenc József türelme is fogyatkozott. Schmerling nem hozta, amit ígért. A Birodalmi Tanács kezdettől csonka volt, a magyarok, horvátok, olaszok nem küldtek képviselőket, utóbb a lengyelek és a csehek is távoztak. Külső fenyegetés is jelentkezett, a Schleswig-Holstein-i háború után tovább nőtt a feszültség Ausztria és Poroszország között. 1864. december végén Ferenc József nagybátyjának, Albrecht főhercegnek bizalmasa, Augusz Antal báró fölkereste Deák Ferencet Angol Királynő szállodai lakásában. Augusz a bárói címet császári biztosi érdemeiért kapta, de Deák még 1848 előttről ismerte, a negyvenes években Tolna megye alispánja volt, 1849 októberétől rövid ideig Somogy megye főispáni helytartója. Augusz a bizalmas beszélgetésről jegyzeteket készített, és – egyeztetés után – a feljegyzést elküldte Bécsbe. Ferenc József fölhatalmazta, hogy a megbeszéléseket folytassa. Az utolsó titkos megbeszélésen, 1865. április 7-én Deák átalakuló nézeteit írásban rögzítették.

                                        A Budapesti Szemle 1865. 1. számában Deáknak terjedelmes tanulmánya jelent meg Adalék a magyar közjoghoz címmel.[36] A kéziratot nagyjából Augusz első látogatása idején zárta le, de a munkához már 1863-ban hozzáfogott. Ekkor jelent meg ugyanis Bécsben Wenzel Lustkandl Schmerling biztatására írt könyve, amelyben csaknem 500 oldalt szentelt annak bizonyítására, hogy Magyarország a történelem során az osztrák birodalom része lett, az 1848-as jogalkotás pedig eleve törvénytelen körülmények között született. Deák az államjog fölényes ismeretében bebizonyítja, hogy az 1848-as törvények hatályban vannak – hacsak a fegyveres erőszakot nem tekintjük jogforrásnak – a pragmatica sanctio pedig tiszta perszonáluniót hozott létre a Habsburg dinasztia országai és tartományai között. A pragmatica sanctio-t „nem az osztrák tartományokkal kötötte a magyar nemzet, hanem saját fejedelmével, a magyar királlyal.”[37] Nem zárja ki azonban – általánosságban –, hogy az alkotmányerejű törvények változhatnak. „[…] A kormányzat és közigazgatás formáit törvények határozták meg, de ezen törvények nem zárták ki a tökéletesítés lehetőségét […]. Alkotmányunk történelmi alkotmány, nem egyszerre készült, hanem a nemzet életéből fejlett ki, s a nemzet szükségeihez és a kor igényeihez képest mind a nemzet jogait, mind a király jogokat illetőleg […] változásokon ment keresztül.”[…].[38]Nincs […] alkotmányunkban kizárva azon lehetőség” – írja máshol – „hogy akár a nemzetnek, akár a fejedelemnek valamely jogát módosíthassa […][39]

                                        Most már csak az volt hátra, hogy a háttér-megállapodást valamilyen formában a közvéleménnyel is megismertessék. Ezt Deák taktikusan Schmerling bécsi lapjában, a Botschafterben megjelent, a magyar „elkülönzést” bíráló cikkel vitatkozva tette meg. A „Húsvéti cikk” a Pesti Naplóban 1861. április 16-án, húsvétvasárnap, aláírás nélkül látott napvilágot.[40] A birodalom hatalmi helyzetét az 1861-es országgyűlés felirata sem kívánta veszélyeztetni – írja Deák. (Pontosabban Salamon Ferencnek tollba mondta.) Ezt azonban nem a törvények és ünnepélyes szerződések félrelökésével kell biztosítani. „[…] Arra kell törekedni, hogy mind a birodalom biztossága teljesen eléressék, mind a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fenntartassanak, mind a lajtántúli országok alkotmányos szabadsága […] biztosíttassék. Egyik cél tehát a birodalom szilárd fennállása […], másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának”, jogainak, törvényeinek betartása, „melyekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.”[41] Deák sodródását az magyarázza, hogy – Kossuthtal ellentétben – ragaszkodott az Eötvössel kidolgozott egy magyar politikai nemzet tételhez, és nem támogatta a választójog kiterjesztését, ami egy új érdekegyesítésnek elengedhetetlen feltétele lett volna. Annak feltételezése, hogy Deák engedékenységében közrejátszott unokaöccse, Nedeczky István halálos ítélete, melyet a bizalmas tárgyalásokat követően enyhítettek börtönbüntetésre, nem Deákra, hanem a gátlástalan eszközöket alkalmazó hatalomra vet árnyékot.

                                        A megegyezési szándék tételes kifejtése Apponyi lapjának, a bécsi Debatte-nek május 7–9. számában jelent meg.[42] Deák fejtegetéseit a lap szerkesztője, Ludassy Mór összefoglalta, majd miután Deák átnézte, a szerző megnevezése nélkül közreadta. A „májusi levelek” dualista monarchiát javasolt, melynek uralkodója, mint legfelső hadúr a hadsereg főparancsnoka és a diplomácia, azaz a külügyek irányítója. Ezek közös ügyek. Gondoskodni kell továbbá az uralkodói háztartás és a közös ügyek költségeiről, és dönteni annak megosztásáról (a kvótáról). A „májusi levelek” leszögezi, hogy „a diplomatia mindenre kiható közösséget követel, ez viszont a haderőnél nem szükséges”. Nemcsak a hadsereg kiegészítése tartoznék a magyar országgyűlés hatáskörébe, hanem szervezeti kérdések is, mint a szolgálati idő meghatározása, az újoncállítás módja, a hadsereg elszállásolása (feltételezhetően Magyarország területén). „A legmegrögzöttebb bureaukratának sem jut eszébe azt állítani, hogy hadseregünk hírneve a centralisatio óta vette volna kezdetét”. A vámterület és a kereskedelmi politika egységes. Deák kizárja a közös nagy parlamentet (amelyben a magyar képviselők fölolvadnának a többségben), a közös ügyeket teljes paritással, meghatalmazással bíró küldöttségek (delegációk) intéznék. A Pesti Napló május 23-án megírta, hogy a „májusi levelek” Deák Ferenc nézeteit tükrözik.

                                        A Debatte-ben megjelent cikkek itthon meglepetést okoztak. (A harmadik rész hazai közlését a cenzúra nem engedélyezte.) A kiegyezést sürgetők nem találták elég következetesnek, mások, nem alap nélkül, Apponyi konzervatív nézeteit vélték viszontlátni. A határozati párti Ghyczy Kámán, az 1861-i országgyűlés elnöke Deákhoz írott levelében aggodalmának adott hangot: „Te meredek lejtőn indultál meg […] a határozó legfőbb körökben még nem fogsz tiszta, egyenes jóakarattal találkozni; de azt sem tudom, hogy hol fogsz, kezdetben kimondott utolsó szavad után is még folyvást engedményekre késztetve megállhatni.”[43] Ghyczy arra is figyelmeztetett, hogy az ország közvéleményéről nehéz megbízható képet kapni, és a pesti politikai atmoszféra semmiképp sem tükrözi az ország egészét.

                                        Időközben Schmerling kísérlete nyilvánvalóan kudarcot vallott. A félalkotmányos birodalmi tanácsban kétszer is leszavazták, mire benyújtotta lemondását. Július 27-én, a birodalmi tanács ülésének berekesztésével egyidejűleg Schmerlinget Ferenc József végleg fölmentette hivatalából, és miniszterelnökké a föderalista átalakulást szorgalmazó Richard Belcredi grófot, Csehország helytartóját nevezte ki. Belcredi kinevezése azt sejteti, hogy a császár még nem döntött a dualizmus mellett, és nem is törekedett gyors megoldásra. Konzervatív arisztokraták kerültek a magyar kancellária és a helytartótanács élére, valamint a birodalmi kormányba is, de Ferenc József nem hagyott kétséget a felől, hogy a döntéseket magának tartja fönn, és ha lesz valamilyen megegyezés, azt ő fogja megkötni a magyarokkal (és nem az „osztrák” politika). Az önkényuralom eszköztára, tartva az 1859/61-ben tapasztalt politikai hangulat föléledésétől, jórészt megmaradt. A császári zsandáralakulatokat nem vonták ki az országból. Az 1852-es sajtótörvény érvényben maradt, az egységes osztrák birodalmi kapcsolat elleni izgatást megtorolták. Az azonban „mind inkább és mind fájdalmasabban kiderült […], hogy a birodalom megosztására vonatkozó magyar feltételeket teljesíteni kell.”[44]

                                        Kísérlet az 1848-as alap megőrzésére

                                        1865. szeptember 17-én az uralkodó fölfüggesztette a Februári Pátenst, és rendelkezett a magyar országgyűlés (valamint a lajtántúli Landtagok) összehívásáról. A választásokat „középponti választási választmányok” bonyolították le, ezeket egy alkalomra életre hívott, de a politikai vitától eltiltott megyei bizottmányok és szabad királyi városi önkormányzatok állították föl. A kancellár (Majláth György) és a főispánok a „mérsékelt” Deák-párti jelöléseket támogatták. (Még Deák-párti jelöltek visszaléptetése is előfordult.) A maga módján persze Deák is politizált. A határozatiak balszárnyának fölvetésével szemben, mi szerint az 1861-es országgyűlés követeit kellene újraválasztani, a Pesti Napló 1865. október 19-i számában, nyílt levélben foglalt állást, mondván, hogy bár a képviselőket „a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdéseknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől”. S valóban, érzékelhető volt az engedmények árán is kiegyezést kívánók arányának növekedése a politizáló felső és középrétegekben. Végül az 1861-es képviselők alig felét választották újra. Az országgyűlésben a Deák-pártnak körülbelül 180, a volt Határozati Párt balközépnek nevezett utódjának 94, a konzervatívoknak („szélsőjobb”) 21, a „szélsőbalnak” 20 képviselője volt. A nemzetiségi képviselők az erdélyi képviselők beérkezése után is a teljes létszám alig 10%-át tették ki.[45] A országgyűlés december 14-i megnyitása törvényellenesen ismét Budán történt, ez ellen azonban most csupán Madarász József emelt szót.

                                        A rövid trónbeszédben Ferenc József kijelentette, hogy szándéka a közjogi kérdések útjában álló akadályok elhárítása. „Jogvesztés egyrészről, merev jogfolytonosság másrészről kiegyenlítésre nem vezethetének.”[46] A pragmatica sanctio-ból következik az uralkodóház országainak és tartományainak elválaszthatatlansága – és kiterjesztőleg: azok összegének nagyhatalmi állása. A pragmatica sanctio szavatolja Magyarország területi egységét is, de az 1848-as törvényeket – bár alaki kifogás azokat nem érheti – az uralkodói jogok és kötelmek tekintetében előzetesen módosítani kell.

                                        Az országgyűlés a válaszfölirat elkészítésére 30 tagú bizottságot választott. A legtöbb szavazatot Deák kapta. A Deák-pártiak mellett helyet foglalt a bizottságban a határozati Tisza Kálmán, Nyáry Pál, Bónis Sámuel, Ghyczy Kálmán, Várady Gábor.[47] Mielőtt a bizottság megkezdte volna munkáját, Deák a képviselőház mindkét nagy „párt” tekintélyes tagjai előtt kifejtette álláspontját. Andrássy azt kívánta, hogy a felirat tartalmazza a nagyhatalmi állás méltánylását is. Ghyczy, Tisza, Nyáry, kiki temperamentumának megfelelő stílusban ez ellen szólt. Deák most rájuk is támaszkodva hárította el Andrássy javaslatát. A harmincas bizottság végül Deák tervezetét vitatta meg. A vita során Apponyi György más oldalról, a konzervatívok képviseletében az 1848-as törvények előzetes módosítását szorgalmazta. Deák a jogfolytonosság elvének föladását tőle szokatlan eréllyel utasította vissza. Deák intranzigenciáját[48] tapasztalván – amely tovább növelte országos népszerűségét – mind Ferenc József, mind a kiegyezést mindenáron keresztülvinni szándékozók részéről fölmerült, nem kellene-e Deákot mellőzni a további tárgyalások folyamán. Gorove István naplója szerint a Bezerédj László lakásán február 12-én tartott szűk körű értekezleten különösen Andrássy, Eötvös és Lónyay voltak elégedetlenek Deák politikájával. A kérdés az volt, föllépjenek-e vele szemben a válaszfelirat vitájában.[49]

                                        Deák 1866. február 22-én tartott nagy beszédében kifejtette, hogy a magyar alkotmány szerint mind a király, mind az országgyűlés rendelkezik törvénymódosítási joggal. Az országgyűlés képviselői által, a király felelős minisztériuma által gyakorolja ezt a jogot. Magyarország közjogának alapelvei szerint törvényt alkotni csak a király és a nemzet egyetértésével lehet, a felségjogokat csak a koronázott magyar király gyakorolhatja, a király a koronázás előtt köteles hitlevelet kiadni, amelyben ünnepélyesen megígéri, hogy az ország jogait, szabadságát, törvényeit megtartja és másokkal is megtartatja. A beszéd kitér arra, hogy a folyamat bonyolult, de az országgyűlés kimondta, hogy nincs szándékában a birodalom biztonságának veszélyeztetése, és méltányolni fogja a társországok jogos igényeit. A kölcsönös bizalomnak tehát megvan az alapja. Szász Károly följegyzése szerint (Egy képviselő naplójegyzetei) „Vannak az előbbi balközépen […], kik a legnagyobb elragadtatással szólanak Deák Ferenc fölirati javaslatáról (Nyáry), s vannak a legszorosabb Deák-pártban, kik csak belenyugodtak, s némi részben elég kelletlenül is, mert veszélyeztetve látják általa a mindenekfölött óhajtott kibékülést, csak Deák tekintélye, személyisége […] tartóztatja vissza őket, hogy ellene szóljanak.”[50]

                                        Az államjogi vitának tehát két lépcsőfoka volt. Először: kinevezi-e az uralkodó a jogfolytonosság elvi alapján a felelős kormányt az 1848-as törvények előzetes módosítása nélkül. Másodszor: születik-e mindkét fél által elfogadható megoldás a közös ügyek (és az uralkodói felségjogok) tekintetében. Ferenc József a feliratot nem fogadta el, „a jogfolytonosságba nem egyezhet”. Az 1848-as törvények „világrendítő viszonyok nyomása alatt keletkezvén, a rögtönzés jellegét viselik magukon”.[51] Kiemelte az 1848: II., III., IV. tc.-eket, melyek királyi jogokba ütköznek, és eltörlésre ítélte a nemzetőrségi törvényt (XXII. tc.). A második felirati javaslat (március 19.), melyet szintén Deák készített, kimondja, hogy „mi a legmagasabb királyi leirat azon részét illeti, mely a jogfolytonosság, a felelős minisztérium kinevezése és a törvényhatóságok alkotmányos visszaállítása iránti kérelmünket megtagadja: erre nézve kötelességünk […] tartózkodás nélkül föltárni Felséged előtt nézeteinket és fájdalmas érzelmeinket.[52]” Az álláspontok, úgy tűnt, megmerevedtek.

                                        Deák nem engedte a folyamat befagyását. Javaslatára az országgyűlés 67 fővel közösügyi bizottságot küldött ki. A legtöbb szavazatot Deák Ferenc, a legkevesebbet Apponyi György gróf kapta.[53] A 67-es bizottság az érdemi munka elvégzésére 15 tagú albizottságot hozott létre (május 4-én). Mindkét bizottság elnökévé – Deák nyomatékos kérésére – Andrássy Gyulát választották. Tagja lett a bizottságnak a Deákkal elégedetlenkedők közül Lónyay, Eötvös, Gorove, valamint a „szélsőjobb” Apponyi. A bizottság lényegében a májusi levelek programját követte, a többségi véleményt Deák öntötte végső formába. Figyelmes olvasásra érdemes, ami a közös védelemről szerepel: „Ami a hadügyet illeti, elismerjük, hogy közösen intézendő mindaz, ami az egész hadseregnek, és így a magyar hadseregnek is egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét illeti.” Andrássy vetette föl (május 11-én), hogy a közös hadseregen kívül külön erőt szervezhessen az ország. A hadsereg kiegészítése, a katonák élelmezése, elhelyezése, a szolgálati idő hosszának meghatározása a magyar országgyűlés hatásköre lenne. Nem esik szó arról, hogy a hadsereg egységes szervezete mellett – ami technikai kérdés – mi lenne a Magyarországról kiállított katonaság vezényleti nyelve.[54] A közös védelem, mint közös ügy föntiek szerint a delegációkhoz tartoznék, ami bizonyos szintű alkotmányos kontrolt jelent. Magyarország mint a múltban, úgy a jövőben is kész mindazt teljesíteni, amit a közös biztonság védelme és fönntartása múlhatatlanul megkövetel, „másrészről oly kötelezettségeket, melyek e célon túlterjednek, s annak elérésére nem okvetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.”[55] Például, ha a jövőben bekövetkezett eseményekre gondolunk: ilyen a területgyarapítás vagy általában a támadó háború. A bizottság négy balközéphez tartozó tagjának (Nyáry, Ghyczy, Ivánka, Tisza) kisebbségi javaslata szerint az uralkodó a legfőbb hadparancsnokként bírt hatáskört a két fél „erre megbízott minisztereinek ellenjegyzése mellett” gyakorolhassa.

                                        1866. április elején, amikor a feszültség Ausztria és Poroszország között tovább nőtt, Deák azt nyilatkozta, hogy háború esetén az országgyűlés szünetelteti tevékenységét. Június közepén, a háború küszöbén viszont úgy döntött, hogy fölgyorsítják a 67-es bizottság munkálatát, és kész helyzetet teremtenek. Attól tartott, hogy ha a Birodalom megnyeri a háborút, a birodalmi körök és a császár álláspontja megkeményedik, míg vereség esetén a magyar balközép és társadalmi bázisa lép föl túlzó követelésekkel. Végül Ferenc József az országgyűlést, már a háború kitörése után június 24-i keltetéssel napolta el. A 15-ös albizottság ugyane napon elfogadta Deák tervezetét, a 67-es bizottság rábólintott, 25-én közzétették. Kossuth utóbb keserűen megjegyezte: az abszolutizmus rendőrsége, amely a Deák-párt ellenzékének beszédeit nem engedte kinyomtatni, e munkálat terjesztését hathatósan elősegítette.[56]

                                        Az országgyűlés a munkát június 26-án függesztette föl. Deák bejelentette, hogy az elnapolás jogszerű, és reményét fejezte ki, hogy Ferenc József szerencsésen befejezvén a háborút, az országgyűlés folytathatja tanácskozásait. A törvényesség látszatának abszurditását az országgyűlés valamennyi baloldali irányzatának egyetértésével Tisza Kálmán fogalmazta meg. A háborút egy abszolutisztikus eszközökkel irányított birodalom vívja, a magyar országgyűlés nem több tanácskozó testületnél. „Jelen kormány az országgyűlés minden loyalitása és készsége dacára – mondta Tisza – elmulasztotta az alkotmány visszaállítását, úgy hogy ma is a nemzet befolyása nélkül rendelkeznek a nemzet vérével és pénzével.[57]

                                        A magyar emigrációt a háború előkészítésénél Bismarck is megtalálta. Kossuth erőfeszítéseket tett, hogy nemzetközi támogatást szerezzen, amennyiben a hadiesemények következtében Magyarországon ellenállás bontakoznék ki. Megfelelő biztosítékok mellett még Bismarckkal is kész volt együttműködni, de a „forradalmár” Kossuth helyett Bismarck Klapkával tárgyalt. A hadviselő Olaszországban, az emigráció belső bajai ellenére Kossuth személyének még mindig hitele és súlya volt. Remény volt a balkáni kapcsolatok erősítésére is. A több oldalról szorongatott Cuza fejedelem titkos ügynököknek úgy nyilatkozott, hogy kész a dunai konföderáció programját elfogadni, és Obrenovics Milán változatlanul pártolta a szövetséget egy független Magyarországgal. A hazai kapcsolatokat azonban állítólagos kiterjedt titkos szervezetre hivatkozva az országot ekkor elhagyó Komáromy György (1861-ben képviselő) és Csáky Tivadar gróf kisajátította. Komáromy az olasz kormánytól jelentős összeget kapott, melynek útja követhetetlen.[58]

                                        Az olasz kormánnyal ellentétben Bismarck a magyar kapcsolatot csak nyomásgyakorlásnak szánta. Csáky Tivadar és Klapka Kossuth feltételeinek mellőzésével kötött megállapodást Bismarckkal és szervezett magyar légiót, amellyel – egyébként már a porosz–osztrák fegyverszünet megkötése után – Klapka Trencsén megyénél átlépte a határt. A poroszoktól, akik a Habsburg Birodalom fennmaradásában voltak érdekeltek, nem kapott katonai támogatást, és csak szerencséjének köszönhette, hogy a kalandot ép bőrrel megúszta. Az olaszok, bár Custozzánál vereséget szenvedtek, III. Napóleon kezéből megkapták Velencét. Ezzel okafogyottá vált az olaszországi magyar légió létjogosultsága, és olasz részéről a magyar emigráció jelentősége megszűnt. Súlyát vesztette az a program, mely az egy magyar politikai nemzet helyett a nemzetek Magyarországát tűzte ki célul. Kossuth, Garibaldi és Türr neve országszerte népdalokban visszhangzott, de az országos politikáról a néptömegek mit sem tudtak.

                                        Deák a königgrätzi csatát követően, de még a fegyverszünet előtt (július 19-én) a császári audiencián úgy nyilatkozott, hogy bármi legyen is a háború kimenetele, nem fognak a magyarok többet követelni, mint amennyit a 15-ös albizottság tervezete tartalmaz. Utóbb ezt a következőképpen indokolta pesti választói előtt: „Volt a nemzetnek egész erélye mellett annyi tapintata, hogy nem csigázta föl követeléseit, hanem továbbá is csak azt követelte […], mit akkor követelt volna, ha a birodalmat a szerencsétlenség nem éri.[59] A kicsikart engedmények, mondta máshol, magukban hordozták volna az újabb fölbomlás magvát. Sürgette viszont – az audiencián – a felelős kormány kinevezését. A miniszterelnökséget azonban kérdésre elhárította, e posztra Andrássy Gyulát javasolta.

                                        A jogfolytonosságtól a jogfeladásig

                                        A poroszokkal kötött prágai békét követően a megegyezés Ferenc Józsefnek megint nem volt sürgős. Még mindig nem emésztette meg a birodalom dualista átszervezésének gondolatát. Az események a Teleki Lászlót egykor kiszolgáltató szász államférfi, Beust külügyminiszteri kinevezésével vettek határozott irányt. Beust meggyőzte a császárt, hogy revánsra csak egy német–magyar vezetésű duális monarchia lehet képes. November 19-én megnyílhatott az országgyűlés új ülésszaka. A királyi leirat viszont megismételte, hogy a felelős kormány kinevezését az 1866. március 3-áról keltezett leiratban is kifejtett feltételek teljesítésétől, egyebek között az 1848-as törvények előzetes módosításától teszi függővé.

                                        A képviselők a politikai palettán elfoglalt helyüktől függően csalódással, elkeseredéssel vagy fölháborodással fogadták a leiratot. Tisza Kálmán és tábora különösen azt nehezményezte, hogy a 15-ös bizottság által készített és számos ponton egyoldalú engedményeket tartalmazó javaslatot az uralkodói leirat „kiindulásnak és végirányzatnak[60] minősítette, noha azt az országgyűlés, de a 67-es bizottság sem tárgyalta. A 67-es bizottság megalakulása és az ott folyó munkálat az előzékenység és a bizalom jele volt, mondta Tisza, s nem azért történt, hogy miközben „a jogfolytonosság elvét hangoztatjuk, tetteinkben hagyjuk magunkat beljebb és beljebb vezettetni”, míg végül magunk mondunk le a jogfolytonosságról. Azzal, hogy a feliratba a (birodalmi) kormány beemelte az albizottsági munkálatot, „a képviselőház jövendő vitatkozásainak részesévé tette a fejedelem sérthetetlen személyét” – fogalmazott taktikusan a felirathoz kapcsolódó indítványának indoklásában. Tisza indítványa szerint „feliratunkban kimondjuk, miszerint addig, míg alkotmányunk teljesen visszaállítva nem lesz, munkálkodásainkban […] még bizottságok útján is tovább nem haladhatunk.”[61] Keglevich Béla gróf – nem egyedül – élesebb hangot ütött meg: „Azt látjuk a múltból és a jelenből, hogy a fő akadály, a fő per, mely Magyarország és az osztrák kormány politikája közt létezett, semmi egyéb, mint az, hogy hazánktól úgy a vére, mint a pénze […] elvonatik.”[62]

                                        Deák a lényeget tekintve egyetértett, de az arany középutat járva az országgyűlési munka folytatását javasolta, amihez meg is kapta a többség támogatását. Ez újabb patthelyzetet eredményezett volna. A folyamatot azonban már nem Deák irányította. Rá a nélküle megkötött alkuk elfogadtatása várt. A politika közben kilépett a független sajtó híján meglehetősen elszigetelt országgyűlés falai közül. Gorove István írja naplójában, hogy „mindenfelől jönnek a hírek, hogy az ország érzülete naponként forradalmibbá válik. Kecskeméten az olasz foglyokat ezrek fogadják roppant lelkesedéssel. Fejér megyében a nép kinyilatkoztatja, hogy készebb az erdőkbe futni és magát eltorlaszolni, mint magát a mészárszékre vitetni […] Pesten a külvárosok zúgnak; az ifjúság legnagyobb része veres tollat tűzött.”[63] December 6-án nagy tömeg tüntetett a pesti utcán a kiegyezés ellen, Kossuthot éltetve.

                                        Az emigrációban egyre magányosabb Kossuth álláspontja nem változott. Független Magyarországot hirdetett, szabad társadalommal. „Nyelvviszonyaink” nagy kötelességeket ruháznak a magyarokra – írta Negyvenkilenc című Olaszországból hazacsempészett lapjában, melyet Helfy Ignác segítségével szerkesztett. „Beható figyelemmel szükség kísérni délkeleti szomszédainknál a haladási törekvések erős áramát […] A független Magyarország hivatása „előlmenni azon munkában, melynek feladata a Duna mentében kifejteni s megszilárdítani a szabadságnak és a népek békés együttélésének alakzatát.”[64] Az önkényuralmi sajtórendszabályok érvényben voltak, nyilvánosságot csupán a kiegyezést kevesebb vagy több engedmény árán elfogadók véleménye kaphatott. Kossuth szerény orgánumában pontról pontra kimutatta – egyelőre csak a bizottsági javaslat volt szőnyegen – a közösügyi alku kockázatait. „Visszaadják […] a magyar alkotmány beligazgatási provinciális rongyait, azon feltétel alatt, hogy Magyarország adja fel cserébe állami törvényes függetlenségét”, hogy „az osztrák ház Magyarország állami létének romjain újra nagyhatalommá emelkedni megkísérthesse.[65]

                                        Amikor a karácsonyi szünet után 1867. január 12-én a képviselőház XXXV. országos ülését Szentiványi Károly elnök megnyitotta, 9-e és 11-e között már lezajlott Beust és más kormánytagok, köztük Belcredi, valamint Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért és Eötvös József részvételével – Deák háta mögött – egy értekezlet. Beust ugyanis Deákkal történt december 20-i megbeszélésén – vitának is mondhatnánk – meggyőződött arról, hogy Deákot elvi álláspontjáról elmozdítani nem tudja. Az országgyűlés tevékenysége, a leiratok és válaszföliratok váltakozása túlságosan lassú. A leendő magyar kormánytagokkal kell tehát dűlőre jutni. Andrássyék elfogadták, hogy a hadügy felségjog, az uralkodó alkotmányos ellenőrzés nélkül intézkedik a szervezetről, vezényletről, intézkedik a tiszti kinevezésekről, jutalmaz és fegyelmez, hadat üzenhet és békét köthet. Tehát nem „közös ügy”, amint a 15-ös bizottság tervezetében volt, hanem abszolutisztikus uralkodói jogkör. Arról is megállapodtak, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések a közös külügyminiszter hatáskörébe kerülnek. Utóbbi Lónyay kezdeményezésére történt, és nagy eredménynek tartotta, mert az 1848-as törvények e tárgyra nem tértek ki.

                                        Deák a leendő miniszterekkel tartott értekezleten kijelentette, hogy a változtatásokat nem pártolja, a titkos egyezmény a lényegben tér el a 67-es bizottság tervezetétől. Lónyay Menyhért meglehetősen elfogult naplója szerint Andrássy nagyon indulatosan azt válaszolta, ha Deák nem ígéri meg támogatását „semmi esetre sem lép be a kormányba […] hogyha a kiegyezés dugába dől, a felelősség ezért nem bennünket fog terhelni. Deák magatartásából látszott, hogy ő megijedt a rá váró teendőktől […].”[66] Andrássy kijelentette, hogy képviselői mandátumáról is le fog mondani. „Este […] Andrássynál […] jöttünk össze Eötvössel. Andrássy is, Eötvös is erősen kifakadtak Deák ellen […]”[67] Deák néhány napi habozás után engedett a zsarolásnak, és hozzájárult, hogy a 67-es bizottság még a felelős kormány kinevezése előtt tárgyalja az alkotmányosságot gyengítő változtatásokat, és tekintélyével el is érte – január végére – azok elfogadását.

                                        Ferenc József február 7-én elbocsátotta a dualizmust ellenző, szlávbarát föderalista Belcredit, és a német protestáns Beustot nevezte ki miniszterelnökké. Másnap fogadta Deákot. Megnyugvással vette tudomásul, hogy a magyar politika vezéregyénisége fönntartja korábbi álláspontját, és nem vállal miniszterelnökséget. Felelős kormány kinevezésére azonban még mindig nem került sor. Ferenc József további engedményeket kívánt. A miniszteri posztra esélyesek pontról pontra megtárgyalták az 1848-as törvények módosításával kapcsolatos igényeket. Deáknak ezeket meg sem mutatták, a módosítások megvitatásából teljesen kihagyták. Deák személye háttérbe szorult, pedig a kiegyezés mikéntje szempontjából ezek a titkos tárgyalásokkal telt februári napok voltak a legfontosabbak. Andrássyék elfogadták ­az – 1848-ban történelmi szerepet játszott – nádori jogkör betöltésének elhalasztását, a nemzetőrségről szóló törvény fölfüggesztését, és azt, hogy az uralkodó a minisztereket a miniszterelnök előterjesztésére nem megerősíti, hanem kinevezi, és joga lesz az országgyűlést az előző évi zárszámadás és a következő évi költségvetés elfogadása előtt is föloszlatni, de e célból még az évben ismét összehívja. A kiegyezési folyamatra a február 14–15-én Ferenc József elnökletével tartott, a magyar miniszterjelöltekkel kibővített kormányértekezleten került pont. Február 17-én Andrássy megkapta magyar miniszterelnöki kinevezését. Említésre méltó körülmény, hogy a lajtántúli Landtagokat a császár február 18-ra hívta össze. A magyar miniszterelnök kinevezése ezen a napon jelent meg a hivatalos lapban. Az Osztrák Császárság parlamentje, a Reichsrath csak május 20-án alakult meg.

                                        Deák ismét nehéz választás elé került: vagy segít az országgyűlésben megszavaztatni a szellemében és tartalmában átalakult törvénytervezetet, vagy elutasítás esetén zsákutcába jut a kiegyezés általa kezdeményezett folyamata. A legsúlyosabb új elem azonban, amely az 1848-as törvények pontonkénti módosítását messze fölülírta, nem jelent meg a paragrafusokban. Ez az úgynevezett előszentesítési jog volt, amelyről Ferenc Józseffel Andrássy egy személyben állapodott meg. Az előszentesítési jog azt jelentette, hogy a kormány vagy kormánytag csak abban az esetben nyújthatott be törvénytervezetet vagy országgyűlési határozatot, ha azt az uralkodó előzetesen jóváhagyta. Deákot Lónyay az új engedményről csak február 26-án tájékoztatta. A 67-es bizottság a közös ügyeket Deák fogalmazásában formalizálta, és ez az évszázadokig de jure fönnállott perszonálunió reálunióvá alakulását jelentette. Az előszentesítési jog viszont azt a parlamentáris működést kérdőjelezte meg, amelyet 1848-ból Deák a kiegyezés legfőbb vívmányaként szeretett volna átmenteni.

                                        Az uralkodó előszentesítési jogát a kormány március 17-én működési szabályzatába formálisan is beiktatta. Erről március 28-án Deák, szólásra emelkedvén az országgyűlésben, súlyos vívódások után, kényszerűen hallgatott. Beszéde nagy ívű volt, igaz, különösebb meggyőző erőre nem volt szükség. Amint Somossy Ignác, 1849-ben kormánybiztos, egyébként a baloldalról megjegyezte: „Itt mi mindnyájan egy célra törekszünk […] nagy részben egy politikai iskolában nevelkedtünk”[68], hogy a közös hazát teljes odaadással boldogítsuk. Deák három utat vázolt föl: […] vagy fegyverrel vívni ki jogainkat; vagy várni a véletlentől és oly eseményektől, amelyeket se előidézni, se irányozni és vezetni képesek nem valánk; vagy arra törekedni, hogy meggyőzzük a fejedelmet és az el nem fogult közvéleményt arról, hogy alkotmányunk visszaállítása a birodalom biztosságával is összhangba hozható”.[69] Jogos kérdés, hogy a jórészt birtokos nemesekből és arisztokratákból álló országgyűlés mennyiben képviselte a közügyek iránt érdeklődést mutató – részben választójoggal nem is rendelkező ­– különböző nyelvű magyar honosok véleményét, az 1865. évi választások körüli visszásságokról nem is beszélve.[70] Deák a közvéleményre hivatkozó szónokoknak azt válaszolta, hogy „midőn minket a nép megválasztott, hogy képviselői legyünk, nem azt várta, hogy tőle kérjünk tanácsot, hanem azt, hogy mi adjunk neki tanácsot.”[71] Az országgyűlés március 30-án, az általános vita lezárása után a közösügyi javaslatról úgy szavazott, hogy az előszentesítési jogról mit sem tudott, a közvélemény később sem. Egy – föl nem derített – kiszivárogtatás csupán 1897-ben történt.

                                        Nem tudhatjuk, csak sejthetjük, hogy milyen érzések dúltak annak a férfinek a lelkében, aki az 1848-ban alakult első felelős kormány minisztere volt, részt vett a honvédelem megszervezésében, egészen a bicskei küldetésig mindent elkövetett az alkotmányos forradalom eredményeinek legalább részleges konszolidálásáért, és Világost katasztrófaként élte meg. Másfelől a kiegyezést, a békés nemzeti építkezés feltételeinek helyreállítását, ha korlátokkal is, olyan égetően fontosnak tartotta, hogy azt a nélküle kötött és elveivel ellenkező alkukkal együtt erélyesen támogatta. A március 28-i beszéd elején viszont emelkedett fogalmazásban tett hitet 1848 vívmányai mellett, és a név kimondása nélkül elismeréssel adózott Kossuth Lajosnak, a gyalázkodó névtelen levelekkel nem törődve, s annak ellenére, hogy Kossuth ekkor közvéleményformáló politikai ellenfele volt. „Magyarország közjogának történelmében legfontosabb korszakot képez azon átalakulás, mely 1847–48-ban tétetett”, mert ha akkor az országgyűlés szabaddá nem teszi a népet és a földet, nem osztja meg a jogokat és terheket, a következő nehéz évek idején a nemzet összeroskadt volna, a művelt világ szánalma és részvéte nélkül. „Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak nevével, ki azt 48-ban megindította és ernyedetlen eréllyel keresztülvitte. (Éljenzés.) Dacára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, művének ezen része fönnmarad és fenn fog maradni, míg nemzetünk él és országunk áll, s ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva.”[72]

                                         Kossuth Lajos a reálunióról

                                        A közösügyi vita előrehaladott stádiumában, néhány nappal a végszavazás előtt Böszörményi László (csak imént engedélyezett) Magyar Újsága Kossuth Lajos május 22-éről keltezett nyílt levelét közölte. A levél különnyomatként is megjelent, nagy példányszámban forgott. Irodalmi alkotásként is megállja a helyét. A forma lírai hangütésű baráti levél, ami a meggyőző erőt fokozza, de a tartalom tapasztalt, alapos államjogi ismeretekkel fölvértezett reálpolitikus elemzése. Kasszandrára, a jóstehetséggel megvert trójai királylányra Kossuth hivatkozik a hatásos zárómondatokban, az írást Kasszandra-levélként emlegetjük, de szó sincs baljóslatról, váteszi szerepről. Deák 1861-ben még a perszonálunió mellett állt ki – hangsúlyozza Kossuth –, ennek köszönheti példátlan befolyását, most viszont „a jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeláldozás sikamlós terére”[73] jutott. Kossuth nem tudhatott az előszentesítési jogról, és még nem ismerte pontosan az uralkodó abszolutisztikus, korlátozás nélküli rendelkezési jogát a hadsereg fölött, de azzal, hogy a hadügy „a magyar ministeri felelősség alól elvonatik […] nemzetünk […] elveszti azon tehetségét, hogy a népekre annyi szerencsétlenséget árasztó háborújogot saját nemzeti érdekei szempontjából önállólag fékezhesse […]”. Magyarország volt kormányzóelnöke a reáluniót utasítja el, mely egy olyan nagyhatalmi állás érdekében alakul, amely szomszédainkat ellenségünkké teszi; „a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását […] lehetetleníti”. Szónoki a kérdés, de tényekre tapint: „[…] mély fájdalommal kell kérdenem, mi marad még feladni való a nemzet önállásából?” És a rezignált válasz is talál: „Lassan-lassan lelebben a fátyol a Béccseli alkudozások titkairól.”

                                        Kossuthnak – kritikusai ellenében – volt aktuális és távlatos programja. A Kasszandra-levél amellett érvel, hogy a nemzet várjon, és készüljön. Fölveti a választható utak között ezt Deák is március 28-i beszédében, de erős kérdőjelekkel, és sorolja a kockázatokat. Várni és készen állni, mondja Kossuth. „Nemzetnek lehet elnyomást tűrnie”, de jogai érvényesítésének esélyéről „nem szabad […] önkényt, örök időkre lemondani”. A társadalmat demokratikus alapra kell építeni, a magyarországi nemzeteket egyenlő helyzetbe kell hozni. Kossuth képe a Duna-medence népeinek jövőjéről csak akkor tűnik illúziónak, ha néhány évtized rácsai közé zárjuk. Koncepciója az elmúlt 150 év alatt más-más formába újra meg újra fölbukkant, s mert a régióban alapkérdések megoldatlanok, bizonyos elemeiben ma is releváns.

                                        Kitekintés

                                        Az 1867: XII. tc. természetesen nem lezárása, hanem fundamentuma annak a törvénykezésnek, amely a dualizmus kori Magyarországot – jogállamként – fölépítette. A kiegyezésnek és az azt követő évtizedek történetének kiterjedt irodalmát, az egymással is vitatkozó értékelések ismertetését tudatosan mellőztük – egy historiográfiai összefoglalás egyébként is vaskos kötetet igényelne. Tényeket állítottunk sorba, elsődleges, bár nem ismeretlen forrásokra támaszkodva, tényeket, amelyek folyamatos sodródást mutatnak egy társadalmi támogatást élvező, a nemzeti önrendelkezésből nem engedő, a Kárpát-medencei népek egyenjogúságát elismerő programtól a kiegyezés kompromisszumáig, miközben az építőmesterek köre szűkült, legitimitásuk csökkent. Ez a kompromisszum a nemzeti–hatalmi állás illúzióját adta, mikor az ország egy olyan nagyhatalom egyik mestergerendája lett, amely éppen a térség nemzeti törekvéseinek útját torlaszolta el. Az alkotmányosság illúzióját adta egy olyan monarchiában, amelyben az uralkodói felségjogok kiterjedt köre az abszolutisztikus kormányzás elvi lehetőségét fönntartotta. Korral haladást ígért, de a népfelség kiterjesztése magát az építményt rendítette volna meg.

                                        Tényekről szólva nem hallgathatunk arról a nemzeti kulturális emelkedésről, amely a kiegyezést követő évtizedekben végbement. Az indusztrializáció ugyan – Szabad György szavával – nem ideológiafüggő, gyorsuló ütemben folytatódott az Csehországban is, s hazánkban is lendületet vett már az önkényuralom éveiben, de a tehetséges szakminiszterek és államtitkárok a nemzet számára kedvező irányba kormányozhatták a folyamatokat. Ha valaki az 1850-es évek elején született, és az első világháború kitörése előtt elhunyt, a maga társadalmi körében békében és többnyire gyarapodó javak birtokában élhette le az életét.

                                        Tény viszont az is, hogy a „közös védelem” jegyében alig tíz évvel a kiegyezés után Ausztria–Magyarország már terjeszkedett. Az csupán kérdésként vethető fel, hogy Szerbia hogyan választott volna Bosznia, valamint az Adriai-tengeri kijárat, illetve a bács-bánáti szerbség között. A kiegyezés indoklásában az egyik érv az, hogy a független Magyarország nem állhatott volna meg Oroszország árnyékában. Erre nincs válasz, mert a történelem nem adott esélyt egy önálló magyar diplomáciának. Az viszont tény, hogy Oroszországgal szemben konfliktus esetén az Osztrák–Magyar Monarchia sem volt elég erős, és rá volt utalva kontinentális hegemóniára törő német szövetségesére.

                                        Ismerjük az első világháborúhoz vezető utat, és mindazt, ami az első világháború következménye volt. Tudjuk, hogyan és miért történt, ami történt, de ez esetben is tanácsos óvatosan bánni a „szükségszerű” jelzővel, akár a háború kitörését illetően is. 1867 az akkor szentesített, önkorrekcióra alkalmatlan struktúrájával egyike a (történelemben mindig létező) elágazási pontoknak az első világháborúhoz vezető úton, amely háborúba a kvázi magyar állam hatalmi tényezőként lépett be. A történelmi Magyarország földarabolása és azon túl, a magyar etnikai tömb súlyos amputálása nincs ok-okozati kapcsolatban a dualizmus kori nemzetiségi politikával. Kérdés azonban: a kárpát-medencei magyarság fogyatkozását tapasztalva, több milliónyi magyar ember kisebbségi létezésének súlyát ismerve nem cserélnénk-e el örömmel a mai helyzetet a „felső-magyarországi szlávok” túrócszentmártoni vagy a szerbek karlócai nemzeti kongresszusán 1861-ben megfogalmazott, túlzásoktól sem mentes igényeire? Autonómia helyett akár államhatárként?

                                        Az 1867-es kiegyezés jelentős fordulat volt a magyar nemzet életében. A másfél emberöltő a kortársak számára több előnnyel bírt, mint hátránnyal. Egy kerek évforduló jó alkalom arra, hogy a történteket újra átgondoljuk, a lezáratlan kérdéseket tovább kutassuk. Higgadtan, ünneplés és hamis analógiák nélkül.



                                          ABSTRACT

                                            Závodszky, Géza

                                            Habsburg-Hungarian compromises

                                              A number of conflicts over the course of the centuries between the estates of the Hungarian realm and the attempts at assimilation by the Habsburg dynasty, who had been on the Hungarian throne since 1526, ended in “compromise”, but the de jure personal union remained intact. Absolutist rule followed the defeat of the 1848-49 Revolution and War of Independence. After the military defeat of the Empire, Franz Josef experimented with limited constitutionality. This study outlines the process, overseen by Ferenc Deák, from the personal union and the foundation of the laws of 1845 that led to the relinquishing of legal continuity and to real union. A controversial system was established that brought with it success but was incapable of renewal. The ruler had sovereign rights that were incompatible with civil constitutionality, leaving Hungarian politics no opportunity for meaningful decisions on questions of war and peace. The country’s economic, cultural and demographic growth were neutralized by the Treaty of Trianon at the end of WWI, the effects of which are felt to this day. The study stresses that history is not a determined process as there was an alternative to the Compromise of 1867.



                                                JEGYZETEK

                                                  [1]Csorba László (2005): Az önkényuralom kora (1849–1867). In: Magyarország története a 19. században. Szerk. Gergely András. Osiris Kiadó, Budapest, 283.

                                                  [2]’fondorlatos, szövevényes’

                                                  [3] 1000 év törvényei. III. Károly, 1723. évi II. tc. 7. §
                                                  https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=4529
                                                  (Letöltve: 2017. jún. 18.)

                                                  [4] 1000 év törvényei. II. Károly, 1723. évi III. tc.
                                                  https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=4530

                                                  [5] Az 1871 és 1781 közötti időszak, amelyben protestáns lelkészeket és tanítókat kényszerítettek hitük és/vagy hazájuk elhagyására a Wesselényi- (Nádasy-, Zrínyi-) féle mozgalomban (Habsburg terminológiával ’összeesküvésben’) való részvétel vádjával.

                                                  [6] 1000 év törvényei. 1741. évi XI. tc. 1. §
                                                  https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=4721

                                                  [7] 1000 év törvényei. 1790/1791. évi X. tc.
                                                  https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=4884

                                                  [8] Az 1847/48. országgyűlés Főrendiházi Naplója. Pest, 1848. 10. Idézi: Závodszky Géza (2016): Egy rendhagyó Magyarország-történet. Történelemtanítás (LI.) Új folyam, VII. 3-4. szám 2016. december
                                                  http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2016/12/zavodszky-geza-egy-rendhagyo-magyarorszag-tortenet-07-03-02/
                                                  (Letöltve: 2017. jún. 18.)
                                                  Csaknem húsz évvel később ugyanezt fogalmazta meg – képviselői minőségben – Jókai Mór az 1865/1867-es országgyűlés felirati vitájában 1865. febr. 2-án: nem a németekről (vagy osztrákokról), de „szó van azon bürokrata nemzetről, melynek nincs hazája, csak hivatala, mely ivadékról ivadékra rendszeres hitvallás gyanánt növekszik abban a hitben, hogy kell lenni egy nagy országnak, melyben ő minden jövedelmet hajtó állást elfoglalhasson.” 1865-iki országgyűlés képviselőházának naplója (1866). I. köt. Szerk. Greguss Ágost. Emich Gusztáv, Pest, 284.

                                                  [9] Az 1847/48-ik évi törvénycikkek Előbeszéde „pragmatica sanctio”-ként megnevezve utal arra, hogy a „Karok és Rendek” az 1723: I. és II. tc.-re figyelemmel voltak.

                                                  [10] Az Októberi Diploma. In: Deák Ferenc beszédei (1903). Összegyűjtötte Kónyi Manó. 2. kiadás. Franklin Társulat, Budapest, II. köt. 493–495. Az 1. és 2. kiadás lapszámozása eltér.

                                                  [11] Az 1861-ki évi magyar országgyűlés. Osterlamm Károly, Pest, 1861. I. köt. 1.

                                                  [12] Teleki László abonyi programbeszéde: Csorba László (1998): Teleki László (Magyar szabadelvűek). Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 187-188.

                                                  [13] Deák első felirati javaslata: Az 1861-ki évi országgyűlés i. m. I. köt. 164-184.

                                                  [14] Uo. 171.

                                                  [15] Uo. 198–199.

                                                  [16] Uo. II. köt. 324-325.

                                                  [17] Uo. III. köt. 145.

                                                  [18] Uo. III. köt.182.

                                                  [19] Uo. III. köt. 227., ill. 229.

                                                  [20] Uo. III. köt. 76–77.

                                                  [21] B. Podmaniczky Frigyes (1887–1888): Naplótöredékek 1824–1887. III. köt. Grill Károly kiad., Budapest, 115.

                                                  [22] Az 1861-ik évi országgyűlés i. m. III. köt. 388–389.

                                                  [23] A legújabb közlést használtam: Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény. Szerk. Pajkossy Gábor. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 385–404.

                                                  [24] Az 1861-ik évi országgyűlés i. m. III. köt. 239.

                                                  [25] Uo. 241.

                                                  [26] Uo. 256–257.

                                                  [27] Uo. 151.

                                                  [28] Uo. 273.

                                                  [29] Uo. 274.

                                                  [30] Uo. 293–294.

                                                  [31] Kossuth Lajos (1882): Irataim az emigrációból III. Athenaeum, Budapest, 648.

                                                  [32] Deák Ferenc beszédei (1903) i. m. V. 2. kiad. 302–315.

                                                  [33] Kossuth az ügyről: Irataim az emigrációból III. köt. Athenaeum, Budapest, 1882. 735–739. Számos dokumentum: Deák Ferenc beszédei (1903) i. m. V. köt. 11–71.

                                                  [34] Uo. 47–48.

                                                  [35] Jókai Mór összes művei (1975). Cikkek és beszédek. VI. köt. Szerk. Láng József – Rigó László – Kerényi Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 119.

                                                  [36] Önálló kötetben is: Deák Ferencz (1865): Adalék a magyar közjoghoz. Észrevételek Lustkandl Venczel munkájára: Das Ungarisch-österreichische Staatsrecht. A magyar közjog történelmének szempontjából. Pfeifer Ferdinánd kiad., Pest.

                                                  [37] I. m. 159.

                                                  [38] I. m. 88.

                                                  [39] I. m. 90.

                                                  [40] Még néhány szó a „Botschafter”-nek ápril 9-iki cikkére. Deák Ferenc beszédei i. m. III. 1889. 305–316.; Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény i.m. 437–442. A Húsvéti cikk szövege még elérhető:
                                                  http://keh.hu/deak_ferenc/1518-Husveti_cikk

                                                  [41] Uo.

                                                  [42] Deák Ferenc beszédei (1889). 1. kiad. III. 327–334. A „májusi levelek” II. és III. részét közli: Molnár András (1998): Deák Ferenc. Magyar szabadelvűek. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 209–313.

                                                  [43] Deák Ferenc beszédei i. m. III. 334–335.

                                                  [44] Id. Király Béla (1993): Deák Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 161.

                                                  [45] Becsült adatok.

                                                  [46] Az 1865. dec. 10-dikére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának irományai (1866). Emich Gusztáv kiad., Pest, 1.

                                                  [47] 1865-dik évi december 10-dikére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója (1866). I. köt. Szerk. Greguss Ágost. Emich Gusztáv kiad. Pest, 147.

                                                  [48] ’hajthatatlan, hajlíthatatlan’

                                                  [49] Gorove István naplóját idézi Deák Ferenc beszédei i. m. III. 401–402.

                                                  [50] Id. Deák Ferenc beszédei i. m. III. 403.

                                                  [51] Irományok i. m. I. 45–46.

                                                  [52] Irományok i. m. I. 51.

                                                  [53] Irományok i. m. I. 49.

                                                  [54] Ez expressis verbis az 1867: XII. tc.-ben sem szerepel, és egyik hivatkozási alapja a dualizmus kori „mérsékelt ellenzék”, utóbb „nemzeti ellenzék” magyar vezényleti nyelvért és a nemzeti jelvények alkalmazásáért folytatott küzdelmének.

                                                  [55] Deák Ferenc beszédei i. m. III. 556.

                                                  [56] A közös ügyek hálója. Kossuth Lajos iratai. VII. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc. Athenaeum, Budapest, 1900. 291.

                                                  [57] 1865-iki országgyűlés képviselőházának naplója i. m. II. 179.

                                                  [58] Kossuth Lajos irata i. m. VII. 100–104.

                                                  [59] Deák Ferenc beszédei (1897) i. m. IV. 5.

                                                  [60] Az 1865-iki országgyűlés képviselőházi irományai i. m. II. 1.

                                                  [61] Az 1865-iki országgyűlés képviselőházának naplója i. m. III. 6–7.

                                                  [62] Uo. 11.

                                                  [63] Id. Deák Ferenc beszédei i. m. III. 578.

                                                  [64] A közös ügyek hálója i. m. Kossuth Lajos iratai. VII. 322–323.

                                                  [65] Uo. 324–325.

                                                  [66] Id. Deák Ferenc beszédei i. m. IV. 196–197.

                                                  [67] Uo.

                                                  [68] Az 1865-iki országgyűlés képviselőházának naplója i. m. IV. 118.

                                                  [69] Uo. 109.

                                                  [70] Böszörményi László „szélsőbal” képviselő 1867. február 23-án 12 társával indítvánnyal élt, mely szerint „a képviseleti kormányzat kívánatához képest a jelen országgyűlés feloszlatásának, majd egy másik országgyűlés összehívásának szüksége állt elő“. Az indítvány tárgyalását a képviselőház nagy többséggel elutasította. I. m. III. 189–190., ill. Irományok II. 59.

                                                  [71] Uo. 117.

                                                  [72] Uo. 108.

                                                  [73] Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény i. m. 460–466.


                                                    A cikk letölthető:

                                                    Ugrás a cikk elejére


                                                    Kaposi József: A történelmi gondolkodás és a képességfejlesztő feladatok

                                                    (hivatkozási azonosító: 08-01-03)


                                                    Napjainkban egy pedagógiai kultúraváltás folyamatának lehetünk szemtanúi. A történelemoktatásban szinte általánossá vált a történetekre és dokumentumokra épülő történelemtanítási paradigma. A tanulás-tanítás fókuszába az ismeretszerzési és -feldolgozási képességek, a kritikai gondolkodás, a kommunikáció, valamint az együttműködésre való fejlesztési szándékok kerültek. Az elmúlt időszak innovációi közül mindenképpen kiemelendők, az ún. képességfejlesztő-feladatok, amelyek a transzverzális készségek fejlesztése mellett alkalmasak módszertani, intellektuális, személyes-társas és kommunikációs kompetenciák fejlesztésére, miközben a tanulókat önálló, páros vagy csoportos tevékenységre ösztönzik. A feladatok megoldása interaktivitásra és produktivitásra épül, a diákok oldaláról értelmező tanulást igényel, valamint azoknak a kompetenciáknak a használatát, amelyek meghatározó szerepet játszanak történelmi folyamatok és az értelmezési keretek (mintázatok) kialakításában, illetve azok különböző helyzetekben való adaptálásban. Az írás azt kívánja bemutatni, hogy a képességfejlesztő feladatok alkalmazása általában újszerű tanulásszervezési módszereket igényel, amelyben kulcsszerep jut a feladatmegoldás önbizalom-növelő funkciójának, a tanulás nyelvének és eszközrendszerének elsajátításának, az analógiák felismerésének. Az írás igazolni igyekszik azt is, hogy a képességfejlesztő feladatok alkalmazása hatékonyan elősegíthetik a múlt vagy a jelen megértését, a jövőbeni változások értelmezését. Továbbá olyan önállóan gondolkodó, kritikai képességgel rendelkező, mérlegelni tudó polgárság nevelését segítik elő, amelynek tagjai a méltányosság és az objektivitás jegyében képesek a demokratikus közélet működtetésére.

                                                      Bevezetés

                                                      A XX. század második felének társadalmi és szellemi változásai kikerülhetetlenné tették a történelemnek mint tudományos fogalomnak olyan irányú újradefiniálását, mely szerint „a történelem nemcsak látás, hanem a látottak átgondolása is. És ilyen vagy olyan értelemben a gondolkodás mindig értelmezés.”[1] Felvetődött a történelemnek nevezett konstrukció[2] múlthoz való viszonyának meghatározása is. Egyre jelentősebb körben született meg az a felismerés, hogy „van a múlt; van az emlékezetben őrzött múlt; van a feljegyzett múlt. A múlt nagyon nagy, és minden percben nagyobb lesz: nem ismerjük és nem ismerhetjük teljes egészében. A maradványai segítenek, de azok is ezerfélék; nem lehet mindent összegyűjteni és lejegyezni. […] A történelem tehát több mint a feljegyzett múlt: a feljegyzett, a feljegyezhető és az emlékezetben őrzött múltból áll”.[3] Ennek kapcsán a múlt feldolgozásának építőkockáiról, vagyis a forrásokról való vélekedések is átalakultak „a történeti adatok, források, szövegek, tények nem maguktól értetődőek, nem elég összeilleszteni őket, sokkal inkább elmúlt korok tanúi, akik önmaguktól nem beszélnek, hacsak nem kérdezzük őket. A jó történészt […] a problémaérzékenység, a “kérdezni tudás” választja el a rossz történésztől.”[4] Sőt, új megvilágításba kerültek a történészi munkához mint professzióhoz szükséges készségek is: „[…] a történésznek tárgyával szemben mindig meg kell őriznie indeterminista nézőpontját. Folyton a múlt olyan pontjára kell helyezkednie, ahol az ismert tényezők még különféle kimeneteleket engednek meg.”[5]

                                                      A pedagógiai tudománya és ezen belül a tanuláselméletek egyik meghatározó jelentőségű felismerése az, hogy „fontos szemponttá kellene válnia a gondolkodás fejlesztésének, az értelem csiszolásának, az egyéni, illetve a csoportos munkára nevelésnek, valamint azon képesség ki-, illetve továbbfejlesztésének, amely lehetővé teszi az önálló, hatékony információ-felvételt, -feldolgozást, valamint -alkalmazást.”[6] Ebből kiindulva érdemes felidézni, hogy a szakirodalom két egymástól elkülönülő transzferálási folyamatot különböztet meg: az egyszerűt (lowroad) és az értelem csiszolására vonatkozót (highroad), noha az elemzésekben ezeket egymástól nem elválasztva kezeli.[7] Az egyszerű transzfer működésének folyamata ekképpen írható le: „megtanulunk, majd változatos helyzetekben gyakorolunk egy kognitív elemet, ami a változatosságnak köszönhetően fokozatosan automatikussá és flexibilissé válik. Az automatikusság biztosítja, hogy később, a tanulási szituációhoz hasonló helyzetekben elő tudjuk hívni az érintett flexibilis elemet, amely rugalmasságának köszönhetően illeszkedik az új szituációhoz.”[8] A „highroad” transzfer az absztrakció és az alapelvek alkalmazására épül, mely során az „absztrakciók explicit, tudatos szabályokba rendezése folyik, továbbá az alapelvek, fő ötletek, stratégiák, eljárások dekontextualizálása, általános sémákká alakítása.”[9]

                                                      A történettudományban és a neveléstudományban is lezajlott egy olyan paradigmaváltás, amely a történelmi megismerés folyamatát döntően átértékelte, és elfogadottá vált, hogy a történeti tanulás nemcsak – és nem elsősorban – a történelmi ismeretek megtanulását, hanem differenciált történelmi gondolkodás elsajátítását jelenti. A történelemtanítás ezáltal a narratív struktúrák (idő, cselekmény, szereplők, perspektíva, szándékok) és a megismert történetsémák, forgatókönyvek révén komoly információ-feldolgozási, tanulási technika közvetítésére alkalmas. Ugyanakkor a narratív szemléletmód – miként a szociálpszichológiai kutatások bizonyítják – átélhető történeteivel és a közös kulturális kódrendszer megismertetésével komoly szerepet játszik az egyéni és a közösségi identitásképzésben.[10]

                                                      A szakmai közvélemény már évtizedekkel korábban megállapította, hogy a történelmi gondolkodás egyik alapja a narratív kompetencia, amely alkalmassá teszi a diákokat a különböző sémák, forgatókönyvek (script) beazonosítására. Ez olyan differenciált történelmi gondolkodás elsajátítását jelenti, amelynek keretében a tanulók képesek „a múlt-jelen-jövő hármas dimenziójában az adatok, a tények, a fogalmak, a történettudomány által kínált konstrukciók (sémák) rugalmas adaptálása, illetve a történettudomány vizsgálati eljárásainak (történeti probléma felismerése, megfogalmazása, a kritika, az interpretáció)” alkalmazására.[11] Az új szemléletű történelemtanítás képessé teszi a tanulókat, hogy felismerjék és megértsék, hogyan és miért éreztek, gondolkodtak, cselekedtek másként az emberek a múltban, mint a jelenben élő utódaik. A történelemmel való foglalkozás hozzásegíti őket a történetileg és kulturálisan eltérőnek, másnak, különbözőnek a megértéséhez. Ehhez egyfajta kritikus gondolkodást kell elsajátítaniuk, hogy a történeti szöveges és képi forrásokban meglássák az azt létrehozó szerzők érdekeit, elfogultságát, szubjektivizmusát stb. A történelemtanulásnak ez a felfogása végül is azt a belátást erősíti, hogy az emberek gondolatai és cselekedetei idő-, tér- és érdekfüggőek, valamint azt, hogy a történelmi változások nem maguktól történnek, hanem emberi cselekedetek által jönnek létre.

                                                       

                                                      Képességfejlesztő feladatok

                                                      Az ún. képességfejlesztő feladatok hangsúlyosan a történelmi kulcskompetenciák fejlesztését állítják középpontba. Kognitív oldalról tekintve a történelmi gondolkodás fejlesztését (thinking), az értelmező (meaningful) tanulás, a történelmi folyamatok átlátását, azonosítását segítő különböző forgatókönyvek (script-ek) alkalmazását, továbbá ezek révén a folyamatokat háttérben befolyásoló mintázatok (template) kialakítását szolgálják. Az affektív szférát illetően az ún. fejlesztő feladatokhoz hasonlóan törekednek a tanulói érintettségre, illetve a próbálkozás elismerése, valamint a nem egyszer „nyitott” megoldási alternatívák okán is segítik a flow élmény megélését. Megoldásuk alapvetően a tanulói tevékenykedtetést, problémamegoldást és/vagy interaktivitást, valamint produktivitást igényel. A képességfejlesztő-feladatok meghatározó jellemzője, hogy nem valamilyen korábban megismert jelenség vagy szabály alkalmazását várja el begyakorlás céljából, hanem az ismeretfeldolgozó és készségfejlesztő elem szervesen összekapcsolódik bennük, és megoldásuk valamilyen alkalmazásszintű intellektuális mozzanatot igényel, kiegészülve a feltehetően sikeres megoldással járó emocionális többlettel. Ennek nyomán a képességfejlesztő-feladatok alapvetően nem egy megismert „rutin” begyakorlását szolgálják, hanem egy új ismeretelem vagy összefüggés felismerését teszik lehetővé.

                                                      A képességfejlesztő feladatok készítését az is szükségessé tette, hogy a nemzetközi történelemtanítási trendekbe kiemelt helyre került a kulcskompetenciák fejlesztése.[12]  A szakirodalom által megfogalmazott történelmi kulcskompetenciák alapvetően a történelmi dokumentumok (írott, íratlan, elsődleges, másodlagos, szöveges, képi stb.) feldolgozásához és értelmezéséhez, illetve a kritikai gondolkodás kialakulásához szükséges alapvető képességek elsajátítását és problémahelyzetekben való alkalmazását szorgalmazták.[13] A történelemtanítás egyik legfőbb feladatává vált, hogy alapja legyen a historical literacy kialakításának, mely adaptálható értelmezési keretként lehetővé teszi, „hogy a történelemórákon feldolgozott események, megismert folyamatok jól strukturált, új helyzetekben is hatékonyan alkalmazható és könnyen felidézhető tudássá váljanak”, és segítsék elő a múlt vagy a jelen megértését, illetve járuljanak hozzá a jövőbeni változások értelmezéséhez.[14]

                                                      Meghatározó jelentőségű a fejlesztésben a narratív megismerés és gondolkodás fontosságának általános felismerése. Eszerint minden, ami velünk történik, az epizodikus memóriánkban rögzül, és legtöbbször történetsémákba rendeződik.[15] Továbbá a „történeti elbeszélés […] olyan szociális konstrukció, amely az elbeszélést, mint önálló törvényekkel rendelkező megismerés (kognitív) eszközt alkalmazza.”[16] A történelemtanítás ezáltal a narratív struktúrák (idő, cselekmény, szereplők, perspektíva, szándékok) és a megismert történetsémák,forgatókönyvek révén komoly információfeldolgozási, tanulási technika közvetítésére alkalmas. Ugyanakkor a narratív szemléletmód – miként a szociálpszichológiai kutatások bizonyítják – komoly szerepet játszik az átélhető történeteivel és a közös kulturális kódrendszer megismertetésével az egyéni és a közösségi identitásképzésben.[17]

                                                      A képességfejlesztő-feladatok alapvetően az általános tanulási képességek kialakítására és fejlesztésére szolgálnak, de meghatározó módon a módszertani, intellektuális kompetenciákra összpontosítanak, és alkalmazásuk a kommunikációs és személyes-társas kompetenciákat is fejlesztheti.[18] Mindez azt jelenti, hogy alkalmazásuk azon módszertani képességek és készségek fejlesztésére irányulnak, amelyek során fejleszthető a diákok megismerési és cselekvési rutinja, és intellektuálisan a megszerzett ismereteket az adott célnak megfelelően és kreatívan tudják felhasználni gondolkodásukban és a problémahelyzetek megoldásában. Ezért is rendelkeznek jelentős transzfer és adaptív hatásmechanizmussal, amelyek révén például történelmi narratívumaiból kihámozható egy olyan mintázat (template) „amely rejtett történetszervező sémaként”[19] alkalmas különböző történelmi korszakok analógiáinak beazonosítására. A narratívumok „mögött” meghúzódó mintázat például: békés életmód → idegen erők támadása → válság, szenvedés → hősies küzdelem → végül győzelem az idegen erők fölött → békesség. Ez a séma, miközben feltétlenül segíti az értelmes tanulás (meaningful learning) lehetőségét,[20] aközben alkalmas lehet leegyszerűsítő és ideológia vezényelt történelemoktatási gyakorlatra.

                                                      Fontos azt is rögzíteni, hogy az általános fejlesztő- és a képességfejlesztő-feladatok különböző típusú és nevelési-oktatási célú tanulási-tanítási helyzetekben is alkalmazhatóak, így az ismeretszerzés, gyakorlás, rendszerezés és rögzítés keretei között is, továbbá különböző munkaformákban is megjelenhetnek.[21] A fejlesztőfeladatok tekintetében arra is mindenképpen utalni kell, hogy az ilyen típusú feladatok készítésénél, alkalmazásánál kiemelt jelentősége van a fejlesztési célok meghatározásának és ezzel összefüggésben a Blum taxonómia[22] kognitív követelményrendszerének, mert ezek alkalmazása révén lehet leginkább személyre vagy csoportra differenciált feladatokat készíteni. Továbbá ezek figyelembe vételével lehetséges különböző tanulási szituációkhoz adaptálni a feladatokat.

                                                      A képességfejlesztő feladatok egyrészt hangsúlyosan a transzverzális készségek fejlesztésére (kritikus gondolkodás, problémamegoldás, kooperativitás) irányulnak, másrészt egyszerre alkalmasak módszertani, intellektuális, személyes-társas és kommunikációs kompetenciák fejlesztésére, a kapcsolódó forrásokból következő feldolgozási tevékenységek milyenségétől függően. Alkalmazásuk nem feltétlenül igényel teljes tanórát. A megoldások során fontos a pár- vagy a csoportmunka alkalmazása a megoldási stratégia közös egyeztetésére, valamint a kooperatív készségek fejlesztése okán. Lényeges hangsúlyozni, hogy ezen feladatok esetében is döntenie kell a készítőnek a feladatok megoldását igénylő munkaformáról és a tanulóktól elvárt tevékenységek eredményeiről, valamint pontosan meg kell határozni a megoldást segítő tartalmi, módszertani eszközöket, formákat. Törekedni kell az átgondolt fejlesztési lépésekre, „hiszen a didaktikai folyamatokban vannak olyan fázisok, amikor még nem képes a tanuló önálló munkára vagy a tanultak alkalmazására, ilyenkor az elérendő cél a felismerés, a rendszerzés, és ezzel lehet jól előkészíteni egy közvetkező produktív lépést.”[23] A képességfejlesztő-feladatok épülhetnek drámapedagógiai elemekre vagy újszerű tanulási módszerekre, fókuszukba kerülhet az ún. kódváltás vagy a történelmi megismerési folyamat induktív/deduktív/analógiás alapú modellálása, de irányulhatnak komplex problémamegoldásra is.

                                                      A drámapedagógiai módszerekre épülő feladatok lényege, hogy a tanulók belépnek egy-egy történelmi szituációba, elképzelik, hogy mit tennének egy adott helyzetben. Ennek révén az anyag feldolgozása nemcsak magasabb szintű kognitív tevékenységet igényel, hanem valamilyen szintű érzelmi azonosulást, vagyis végső soron a tudás személyessé válik. Kulcsfogalmai: szerep és azonosulás. A drámapedagógiai alapú feladatok bizonyos esetekben arra is lehetőséget adnak, hogy interakcióba lépjen a tanuló saját személyisége és a karakter, így bekövetkezik a helyzetben rejlő probléma belsőleg átélt megértése.[24] A drámapedagógiai feladatok alkalmazása kapcsolódhat a korábban megismert anyagok elmélyítéséhez, de számos esetben arra is alkalmasak, hogy elindítsák egy-egy új korszak jellegzetességeinek feltárását, vagy valamilyen eddig még nem ismert történelmi szituáció körüljárását, megértését. A drámapedagógia eszköztárába tartozó gyakorlatok például szerepkártya, megjelenítés, vita, disputa. Lásd erre példaként az 1. mintafeladatot!

                                                        1. mintafeladat

                                                        In: Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem II. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 25.

                                                          A korszerű tanulást támogató egyéni és kooperatív módszerek közül feltétlenül kiemelendő a projektmódszer, illetve a portfólió. A projektmódszer pedagógiai alkalmazása az Egyesült Államokhoz, a reformpedagógiához és John Dewey nevéhez és elveihez kapcsolódik. Döntően azon sajátos tanulásszervezési formákat értjük rajta, amelyek során a tanulók általában közösen, együttműködve, belső indíttatásból valamely produktum, termék létrehozása érdekében dolgoznak. A pedagógia területén való alkalmazásának hátterében az a meglátás állt, hogy „a tantervek nem az életből, hanem a tudományok rendszeréből indulnak ki, dekontextualizálják a tudást, azaz elszakítják azoktól a problémáktól, amelyek megoldására hivatott, és egy diszciplináris logikába helyezik bele. A projekt ezzel szemben jellemző módon interdiszciplináris, viszont az elsajátítandó tudásanyag mindig szorosan kapcsolódik valamely megoldandó gyakorlati problémához.”[25] A képességfejlesztő-feladatoknál meghatározó módon a kutatási projektek jellemző ismérvei azonosíthatók be, hiszen a cél egy téma teljes körű feldolgozása önálló kutatásra épülve. Természetesen itt is meghatározó jelentőségű a produktum, vagyis ebben az esetben az írásmű. Lássunk erre is egy példát (2. mintafeladat).

                                                            2. mintafeladat

                                                             

                                                            In: Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem III. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 95.

                                                              A portfólió szó eredetileg a gazdasági élethez kötődött, szó szerinti jelentése: irattáska, tárca, egy-egy termékcsoport összes alkotóelemét tartalmazó valóságos vagy képletes „dossziét” ért alatta a gyakorlat. A korszerű tanuláselméletben a portfólió kifejezés a tanulási folyamat dokumentációját jelenti, olyan dossziét, amelyben összegyűjtjük a tanulás közben szerzett tapasztalatokat és az elért eredményeket. Ez esetben pedagógiai funkciója az, hogy képet kaphatunk a tanulási folyamat fontosabb állomásairól, így értékelhetővé válik a tanulási eredményesség. A portfólió tehát a tanulási tevékenység tükre, hiszen tartalmazhatja a feldolgozásához kapcsolódó kérdéseket,felismeréseket, tevékenységeket és tapasztalatokat.[26] Egyik lehetséges struktúrája a „Tudom, tudni akarom, megtanulom”, amelyet a szakirodalom így is használ: KWL = Know, Want to know, learn.[27] E tanulási módszer komoly gyűjtőmunkát, rendszerezést és produktivitást igényel a diákoktól, hiszen a „dossziéba” bekerülhet minden írásos munka, rajz, múzeumlátogatás során kitöltött feladatlap, tanári értékelő feljegyzés és az önálló gyűjtőmunka bármely eredménye. Továbbá a dosszién belül ki lehet alakítani különböző struktúrákat, fejezeteket a könnyebb áttekinthetőség érdekében, valamint ez a tanulási módszer arra is lehetőséget ad, hogy a későbbiekben kiegészüljenek jegyzetekkel, megjegyzésekkel, reflexiókkal az elsődleges tanulási tapasztalatok. Ennek a tanulási módszernek egyik tipikus példája lehet a 3. mintafeladat, amely értékelési útmutatóval kiegészítve jelenik meg.

                                                                3. mintafeladat

                                                                A feladat a második világháború témaköréhez kapcsolódó hat lecke feldolgozásának folyamatos dokumentációja. Készítsen az alábbi minta alapján minden leckéről feljegyzést! A feladat megoldását követően töltse ki az önértékelő lapot!

                                                                 

                                                                In: Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem IV. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 78.

                                                                  A képességfejlesztő-feladatok egyik jellegzetes csoportját azok a feladatok alkotják, amelyek egy-egy történelmi forrás megértését kívánják elősegíteni. Ennek jellemzőjeként „át kell váltani” a szöveget táblázattá, ábrává, vagy az ábrából, térképből kell szöveget alkotni. Az ilyen típusú feladatokat értelmezhetjük kódváltásként (code-switching) is – melyet a nyelvoktatás elmélete a párbeszédeken belül két vagy több nyelv váltakozó szintű értésekor alkalmaz.[28] A nyelvoktatás elméletében ez a fogalom alapvetően a kétnyelvűség problémájához kötődik, noha a kódváltás az egynyelvűség esetében is értelmezhető, „mivel az egyén élete során nem csupán egy nyelvváltozatot ismer meg és sajátít el. Gyakran adódnak olyan beszédhelyzetek és színterek, melyek más és más nyelvváltozatot követelnek meg. Ilyenkor az egynyelvű egyén a rendelkezésére álló nyelvváltozatok közül választ annak megfelelően, hogy mit kíván meg tőle a színtér és a beszédhelyzet. így az egynyelvű egyén is kódot vált.”[29] A képességfejlesztő-feladatok esetében ennek a fogalomnak a használatát az teszi indokolttá, hogy a vizualitás (kép, ábra) magyarázata, vagyis verbális kódra való fordítása, illetve az írott szöveg újra strukturálása (ábrába, táblázatba) számos esetben hasonlóságot jelent a nyelvhasználati kódváltással, amelyet jelentős módon meghatároz a megértés és a kifejtés viszonyrendszere. E feladattípusból számosat tartalmaznak a képességfejlesztő munkafüzetek is.[30] Lássunk erre is egy példát (4. mintafeladat).

                                                                    4. mintafeladat

                                                                    In: Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem IV. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 79.

                                                                      A történelmi megismerés és gondolkodás fejlesztésének egyik kulcseleme az események és jelenségek ok- és következmény rendszere, illetve az ezen belüli hierarchia felfedezése. Ennek a képességnek a kialakítása paradox módon egyszerre várja el a konvergens (összetartó) és divergens (széttartó) gondolkodás fejlesztését, alkalmazását, mivel egyszerre kell összpontosítani magukra a tényekre, valamint az ezeket előidéző és ezekből következő explicit és implicit elemekre. Az alkalmazható tudás megszerzésében különösképpen a narratív megismerést igénylő tárgyaknál – miként erre Csapó Benő[31] rámutatott – kiemelt szerepe van az egyedi és megtapasztalt jelenségekből általánosításra következtető induktív gondolkodásnak. Az induktív gondolkodás alapvetően azt a folyamatot jelenti, amikor az egyediből történik meg az általánosítás. „Amikor valaki különböző helyzeteket összehasonlítva szabályokat ismer fel, analógiákat keres, tapasztalatait új helyzetekben alkalmazza. Lényegét tekintve a dolgok tulajdonságainak és a dolgok között lévő kapcsolatoknak az összehasonlításán, a hasonlóságok és különbségek megállapításán alapszik. Az induktív gondolkodás segítségével alapvetően új tudás keletkezik.”[32] Sajátos módon a múlt eseményeinek történelemmé formálásában (a tények, események történetírássá alakításában) is meghatározó jelentősége van az induktív gondolkodásnak, hiszen a történelemtudomány az egyedi jelenségek általánosítása révén alkotja meg azokat az értelmezési kereteket, sémákat, melyek egy-egy történelmi konstrukció feldolgozásához szükségesek.[33] Természetesen a deduktív, illetve az analógiás gondolkodásmódnak is komoly szerepe van a történelmi tanulmányok során, hiszen ezek révén válik lehetővé a jelenben vagy a jövőben tapasztalandó folyamatok, jelenségek beazonosítása, értelmezése. Ezt a például a következő típusú gondolkodásfejlesztési feladatok (5. mintafeladat) tudják segíteni.

                                                                        5. mintafeladat

                                                                          „A cél szentesíti az eszközt” 12. évfolyam Cél ~ A tanulók ismeretszerzési képességének fejlesztése mellett fontos, hogy a tanulók tapasztalják meg, hogy a történészi gondolkodás egyik jellegzetessége olyan sajátos, egyedi helyzetek (szituációk) felismerése, amelyek alkalmasak a történelmileg értelmezhető általánosítások (sémák) megfogalmazására. További cél, hogy a történelmi általánosból a tanulók egyedi történelmi helyzeteket tudjanak beazonosítani. Szervezés ~ Szükséges eszközök: papír, toll. Munkaforma, idő: egyéni és pármunka ~ A feladat első részének elvégzésére kb. 5 perc, a pármunkára kb. 5 perc, a prezentációra 5 perc, a lezárásra kb. 2 perc.

                                                                           

                                                                          Dokumentum

                                                                          „Ezért megjegyezendő, hogy egy ország elfoglalásakor a hódítónak számba kell vennie, milyen sérelmeket kénytelen elkövetni, s egyszerre kell megtennie valamennyit, nehogy megismételni kényszerüljön, s így a megújrázást elkerülve, biztonságot adhat az embereknek, és kedvezésekkel megnyerheti őket. Aki ellenkezőleg cselekszik, félelemtől vagy rossz tanácstól vezérelve, kivont karddal maradjon. Alattvalóiban soha meg nem bízhat, mert azoknak a friss és állandó sérelmek miatt nincs benne bizodalmuk. A sérelmeket mind egyszerre kell elkövetni, mert így kevésbé érzik őket, és kevésbé bántanak; a kedvezéseket pedig apránként kell adagolni, hogy jobban éreztessék hatásukat. S főként: az uralkodónak alattvalóival olyan viszonyban kell lennie, hogy azon sors ne változtasson; mert ha a dolgok rosszra fordulnak és szükséged lenne rá, nem folyamodhatsz a rosszhoz; és a jó, amit cselekszel, nem lesz hasznodra, mert úgy ítélik, csak kínodban tetted, és senki más nem lesz hálás érte.” (Machiavelli: A fejedelem)

                                                                           

                                                                          Előkészítő szakasz Motiváció
                                                                          Az uralkodókat, mióta léteznek, meghatározó módon foglalkoztatják a hatalom megszerzésének és megtartásának különböző eszközei, módszerei. Az uralkodók ezért az Ő hatalmukat az ilyetén módon segítő javaslatokat mindig nagy becsben tartották. Az uralkodóknak szánt talán leghírhedtebb tanácsokat a reneszánsz kori Itáliában élő Machiavelli A fejedelem című művében fogalmazta meg. Ebből a műből vált szállóigévé az alábbi gondolat: a cél szentesíti az eszközt. Megoldási szakaszok Feladatok Műveletek
                                                                          (utasítások megértése, feldolgozása, elvégzése) Kompetenciák Egyéni feladatok Megoldási szakasz 1. Azonosítsd be és húzd alá a szövegben azt a mondatot, mely az uralkodónak szánt legfőbb tanácsot tartalmazza! Rendszerezés.
                                                                          A kulcsinformáció megkeresése a szövegben. Személyes kompetenciák – Döntéshozatali képesség 2. Állapítsd meg, hogy a XX. századi magyar történelem mely korszakára illik a fejedelemnek ajánlott uralkodási gyakorlat! Megértés, analógiakeresés.
                                                                          A kulcsinformáció és a korábbi ismeretek összerendezése. Személyes kompetenciák – Problémamegoldó képesség 3. Igazold néhány konkrét eseménnyel, intézkedéssel, felsorolással döntését, megállapítását! Alkalmazás.
                                                                          A megállapítás igazolása példákkal. Személyes kompetenciák – Problémamegoldó képesség. Páros feladatok Megoldási szakasz 4. Vitassátok meg párokban a fejedelemnek ajánlott uralkodási gyakorlatot a megjelölt korszak hivatalos ideológiájával! Vita.
                                                                          Érvekkel alátámasztott következtetések megfogalmazása. Módszertani: a gondolkodási háló analógiás és transzfergondolkodás alkalmazása. 5. Készítsetek 2-3 mondatos értékelést Machiavelli uralkodónak szóló tanácsai és az általánosan elfogadott erkölcsi normák viszonyáról. Értékelés.
                                                                          Összehasonlítás, szövegalkotás. Módszertani komparatív képesség alkalmazása. Prezentáció Utófázis Néhány önként jelentkező és kiválasztott pár mutassa be az uralkodónak szóló tanács értékelését az osztálynak! A szaktanár a legszakszerűbb megfogalmazásokat ismételje meg és emelje ki! Történeti, erkölcsi tartalmak megértése és előadása. Források és leírások/elbeszélések interpretációja. Módszertani: komparatív képesség alkalmazása

                                                                            HEFOP (Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program) fejlesztő feladatok: tanszertar.hu

                                                                              A képességfejlesztő feladattípuson belül különböző típusú források felhasználása révén készülhetnek komplex problémamegoldó feladatok is, amelyek megoldásához a kognitív struktúrák majd mindegyik szintjét alkalmazni szükséges. Így az egyszerű ismeretszerzésen és feldolgozáson túl alkalmazni kell a magasabb rendű műveleteket, az elemzést (analysis) és az értékelést (evaluation) is. Az ilyen típusú feladatok összetettségük révén lényegüket tekintve már-már az ún. fejlesztő feladatnak is értelmezhetők. Ugyanakkor a képességfejlesztő-feladatként beazonosított feladatok legtöbbször az általános fejlesztőfeladatok építőköveinek is tekinthetők, hiszen több képességfejlesztő-feladat egymásba illesztésével olyan „feladatblokk” hozható létre, amely teljesen megfelel a fejlesztőfeladatok definíciójában rögzítetteknek. Erre látunk jó példát a következő, 6. mintafeladatban.

                                                                                 6. mintafeladat

                                                                                  A szovjet csoda 12. évfolyam Cél ~ A tanulók készségszinten alkalmazzák a különböző típusú forrásokból történő ismeretszerzési képességeket, továbbá ismerjék fel a komparatív összehasonlítás sajátosságait, előnyeit és hátrányait. A feladat megoldása azt is célul tűzi ki, hogy a tanulók legyenek képesek egy történelmi folyamat átfogó értelmezésére, értékelésére, továbbá készüljenek fel az esszéíráshoz szükséges anyaggyűjtésre, strukturálására. Szervezés ~ Szükséges eszközök: papír, toll. Munkaforma, idő: pármunka ~ A feladat első részére és ismertetésére kb. 10 perc, a második részre és ismertetésére kb. 5-5 perc, a harmadik részre 5-5 perc, a lezárásra kb. 2 perc.

                                                                                   

                                                                                  Dokumentum

                                                                                  1. forrás

                                                                                    „Aki most nem halad nagy léptekkel, az visszamarad. Aki visszamarad, az vereségre ítéli magát. Mi nem akarjuk, hogy legyőzzenek bennünket. Nem! Ezt nem akarjuk. […] Emlékeztetlek benneteket a költő versére a forradalom előtt: “Szegény vagy te, Oroszország anyácska, mégis tele vagy bőséggel. Hatalmas vagy, mégis tehetetlen, Oroszország anyácska.” […] Ötven vagy akár száz évvel kullogunk a földkerekség fejlett népei mögött. Ezt tíz év alatt be kell hoznunk. Vagy behozzuk ezt a lemaradást, vagy a többiek szétzúznak minket.” (Sztálin beszéde 1931-ben.)
                                                                                    „… mindegyiken túltett az 1929–30-as kuláktalanítások sokmilliós áradata. Valóságos népvándorlás, etnikai katasztrófa volt ez […], most nem vacakoltak azzal, hogy előbb a családfőt kapják el, aztán majd el lehet dönteni, mi legyen a családdal. Ellenkezőleg, ezúttal egyszerre egész fészkeket égettek ki, egész családokat gyűjtöttek be […] Összeterelve kellett menniük, mindnek ugyanarra a helyre, ugyanabba a közös pusztulásba.” (Alekszander Szolzsenyicin: A Gulág szigetvilág 19191945. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1993. 7273. oldal.)
                                                                                     

                                                                                    2. forrás


                                                                                       

                                                                                      3. forrás

                                                                                        A kollektivizált parasztgazdaságok aránya (%)

                                                                                         

                                                                                        4. forrás


                                                                                           

                                                                                          5. forrás

                                                                                            „A szovjet gazdaságban bekövetkezett változásoknak megfelelőn társadalmunk osztályösszetétele is megváltozott. A földbirtokosok osztálya tudvalevően már a polgárháború győztes befejezésével likvidálásra került. Ami a többi kizsákmányoló osztályt illeti, azok követték a földbirtokosok sorsát. Eltűnt a mezőgazdaságból a kapitalista osztály. Eltűntek a kereskedők és a spekulánsok is az áruforgalomból. Ezzel a kizsákmányoló osztályokat felszámoltuk. Megmaradt viszont a munkásosztály. Megmaradt a parasztok osztálya. Úgyszintén az értelmiség is. Téves volna azonban azt gondolni, hogy ezek a társadalmi csoportok ez idő alatt nem mentek át változásokon […]” (Sztálin elemzése 1936-ban)

                                                                                             

                                                                                            Előkészítő szakasz Motiváció
                                                                                            A Szovjetunióban a ’20-as évek közepétől a ’30-as évek végéig hihetetlen nagyarányú változások történtek a társadalmi-gazdasági életben. Azt lehet mondani, hogy egy évtized alatt átformálta a bolsevik diktatúra Oroszország képét. Ez a folyamat az erőszak különböző formáinak alkalmazásával ment végbe. Vizsgáljuk meg a folyamatot! Tárjuk fel, hogy az erőszak mely területeket érintett, és milyen eszközökkel valósult meg. Értékeljük is a lezajlott változásokat! Megoldási szakaszok Feladatok Műveletek
                                                                                            (utasítások megértése, feldolgozása, elvégzése) Kompetenciák Páros feladatok Megoldási szakasz 1. feladat Fogalmazzanak meg a csoportokhoz kapcsolódó források alapján 5 felismerésből és magyarázatból álló megállapítást. Rendszerezés
                                                                                            A kulcsinformáció megkeresése a szövegben. Megértés, analógiakeresés. Személyes kompetenciák – Döntéshozatali képesség. Forrás Felismerés Magyarázat 1 2 3 4 5 2. feladat Készítsenek a megkapott források és az 1. feladat megoldása alapján 2-3 mondatos összegzést a Szovjetunióban zajló társadalmi/gazdasági átalakulás céljairól, módjairól, eredményeiről! Alkalmazás
                                                                                            A megállapítás igazolása példákkal
                                                                                            Érvekkel alátámasztott következtetések megfogalmazása. Személyes kompetenciák

                                                                                            Problémamegoldó képesség. Összegzés szövege:
                                                                                            ………………………………………………………………………………………………
                                                                                            ………………………………………………………………………………………………
                                                                                            ……………………………………………………………………………………………… 3. feladat Készítsenek 2-3 mondatos tényekre alapuló értékelést a lezajlott társadalmi/gazdasági folyamatokról! Értékelés
                                                                                            Összehasonlítás, szöveg­alkotás. Módszertani: a gondolkodási háló analógiás és transzfergondolkodás alkalmazása. Értékelés szövege:
                                                                                            ………………………………………………………………………………………………
                                                                                            ………………………………………………………………………………………………
                                                                                            ……………………………………………………………………………………………… Prezentáció Utófázis Készítsenek otthon ellentétes szemléletű plakátokat a szovjet csodáról (a kor stílusának megfelelően)! A 2. és 3. csoport a változások pozitívumait, az 1., 4. és 5. csoport a negatívumait hangsúlyozza! Történeti, erkölcsi tartalmak megértése és előadása. Források és leírások/elbeszélések interpretációja. Módszertani: komparatív képesség alkalmazása

                                                                                               

                                                                                              Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem IV. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 44-45. alapján

                                                                                               

                                                                                              Összegzés

                                                                                              A történelemtanítás egyik mindenki által elfogadott kulcskérdése a történelmi gondolkodásra való felkészítés, már csak azért is, mert ennek szükségességének felismerése tulajdonképpen egykorú lehet az egyes kultúrák, civilizációk létrejöttével. Az egyes közösségek, népek történetét feldolgozó mítoszok ugyanis azon kívül, hogy a közösségi identitás megteremtését, valamint a közösen vallott társadalmi normarendszer átörökítését szolgálták, valójában értelmezési keretet is adtak, hiszen a „történelem nemcsak látás, hanem a látottak átgondolása is. És ilyen vagy olyan értelemben a gondolkodás mindig értelmezés”.[34] Vagyis minden a múltról szóló történet feldolgozásához szervesen kapcsolódik az értelmezés és a gondolkodás, és a jelen és a jövő dimenziója, azért is, mert „ha a jövőről írunk vagy beszélünk, ezt úgy tesszük, hogy emlékezünk rá”, vagyis „előrefele élünk, de csak hátrafele tudunk gondolkodni”.[35]

                                                                                              Feltehetően a történelmi gondolkodás része vagy alapja a történelmi tudatnak, amely az életből szerzett tapasztalatok, illetve a formális iskolai keretek között alakul ki. A kialakuló történelmi tudat kialakításának fontos építőkövei, az idő-, térdimenzió megismerése és alkalmazása, valamint a szereplők és a cselekmény kapcsolatának felfedezése, amelyek már az alsó-, középfok során a történetek feldolgozása révén elsajátíthatók és ezáltal válhatnak az ún. narratív megismerés[36] alapjaivá. E folyamatban fontos a realitás és a fikció megkülönböztetésének folyamatosan kialakítandó képessége.[37] A magasabb iskolai fokozatban – nem egyszer a történetek hátterének feldolgozása során – alakítható ki az a fogalmi rendszer, amely többek között beazonosítható társadalmi kategóriákból és egy-egy korszak sajátos társadalmi-gazdasági viszonyrendszerének alapstruktúráinak megismeréséből továbbá a különböző történelmi nézőpontok, perspektívák felismeréséből áll.

                                                                                              A történelmi gondolkodás kialakulásában, kialakításában bizonyára komoly jelentősége van annak, ha a tanulmányok során a diákok számára világossá válik, hogy egy „hétköznapi” esemény miként válik megkerülhetetlen történelmi ténnyé a kollektív emlékezet és a történeti értelmezés, feldolgozás során, és ebben az összefüggésrendszerben az adott történelmi esemény milyen okokkal és következményekkel magyarázható. Hasonló fontosságú annak a felismertetése is, hogy a múltról tudottakat, vagyis a történelmet honnan – milyen források alapján – ismerjük (pl. eredeti dokumentum, illetve korabeli vagy későbbi történetírói munka) és amit ismerünk, azt mennyire támasztják alá más típusú bizonyítékok vagy feldolgozások, interpretációk, vagyis miként azonosítható be a nézőpont. Ezért is nagy jelentőségű a különböző nézőpontokat megjelenítő multiperspektivikus és kontroverzív személet megismertetése. A történelmi tanulmányok során kikerülhetetlen, hogy a diákok felismerjék azt a paradoxont, hogy a történelmi időben, térben látszó események egyszerre mutatják a múlt állandó jelenlétét, folyamatosságát (pl. életviszonyokban, gondolkodásmódban, mentalitásban), és jelzik a múlt folyamatos változásait (pl. technikai eszközökben, a természethez való viszonyulásban).

                                                                                              Az bizonyára megkérdőjelezhetetlen, hogy az emberi gondolkodás alaptermészetéhez hozzátartoznak – szinte gyerekkortól kezdődően – a múlt, jelen, jövő dimenziói, ezért is lehet azt állítani, hogy a történelem valójában az emberi gondolkodás elkerülhetetlen formája.[38] Ugyanakkor a történelmi gondolkodás – amely az emlékezésen túl számos módszertani kompetenciát is feltételez – nem automatikusan alakul ki a pszichológiai fejlődés során „[…] valójában szemben áll azzal, ahogy általában gondolkodunk.”[39] Ebből is következően a történelmi gondolkodás fejlesztése sajátos felkészítést és módszertan alkalmazását teszi szükségessé. Ennek lényege, hogy olyan felkészítési folyamat valósuljon meg, amely a gondolkodáshoz, történelmi tudat kialakulásához szükséges szakmai és módszertani kompetenciákat tervszerű, rendszerezett fejlesztés keretében valósítja meg. Ennek lényege, hogy olyan motiváló környezet teremtődjön – alapvetően a tanulóknak delegált egyéni vagy csoportos feladatok révén –, amely egyszerre kíván a diákoktól intellektuális és emocionális erőfeszítést, a magasabb rendű gondolkodási szintek alkalmazását, melyek eredményeként explicit módon történelmi ismeretekhez jutnak, míg implicit módon kialakul bennük a történelem értelmezésének – például analógiás gondolkodásnak – a képessége.

                                                                                              A szakmai közvélemény már évtizedekkel korábban megállapította, hogy a történelmi gondolkodás egyik alapja a narratív kompetencia, amely alkalmassá teszi a diákokat a különböző sémák, forgatókönyvek (script) beazonosítására. Ez olyan differenciált történelmi gondolkodás elsajátítását jelenti, amelynek keretében a tanulók képesek „a múlt-jelen-jövő hármas dimenziójában az adatok, a tények, a fogalmak, a történettudomány által kínált konstrukciók (sémák) rugalmas adaptálása, illetve a történettudomány vizsgálati eljárásainak (történeti probléma felismerése, megfogalmazása, a kritika, az interpretáció)” alkalmazására.[40]

                                                                                              A tanulmányban bemutatott képességfejlesztő feladatok egyik meghatározó ismertetőjegye, hogy kíváncsiságot és a megértés élményét kívánják elérni. Egyik ismertetőjegyük, hogy tartalmuk nem feltétlenül kötődik szorosan a klasszikus tantárgyi tartalmakhoz, hanem inkább műveltségterületekhez vagy tantárgyközi és speciális fejlesztési területekhez kapcsolódnak. Másik ismérvük, hogy alkalmazásuk általában újszerű tanulásszervezési módszereket igényel (drámapedagógia, projekt stb.), és nem feltétlenül rendelődik hozzájuk szummatív típusú értékelés. Ebben az összefüggésben nem a feladat kipipálható, sikeres megoldása válik egyedüli céllá, hanem a próbálkozás, a megfigyelés, a kísérletezés, a tervezés, az analógiák felismerése, az alternatívák számbavétele. Vagyis alkalmazási célként egyrészt a tanulás nyelvének és eszközrendszerének megtanulása, másrészt a gondolkodás fejlesztésének csiszolása, továbbá a mindennapi életben is hasznosítható problémamegoldási készség fejlesztése, illetve a feladatmegoldás önbizalom-növelő funkciója emelendő ki.

                                                                                              A képességfejlesztő feladatok vonatkozásában lényeges rögzíteni, hogy kiemelt jelentősége van az egyes feladatelemekhez és tevékenységekhez kötődő operacionalizációnak, azaz annak, hogy kijelölődjenek és a tanuló számára világossá váljanak azok a konkrét cselekvések, megoldási elemek, amelyeket a tanulóknak végre kell hajtaniuk. Az operacionalizáció alapja a munkáltatásnak, hiszen ennek révén lehet a tevékenységeket tanulóra vagy tanulók csoportjaira bontani.[41] Továbbá azt is tudatosítani érdemes, hogy ezen feladatok esetében is alkalmazni lehet ún. zárt típusúakat. Többek között azért is, mert ezek alkalmasak lehetnek egy-egy bonyolultabb képességterület apró lépéseinek megismeréséhez, gyakorlásához,[42] illetve szerepük lehet a személyre szabott tanulásban vagy más néven a differenciálásban. Tudniillik a feladatok zárttá tételével a nehézségi szintjük is módosulhat és az egyéni szükségleteknek megfelelően más-más mértékű segítség előzetes ismeret rendelhető hozzájuk.[43] A feladatok alkalmazásakor ugyanakkor számos esetben szükség van vagy lehet arra, hogy pontos képe legyen a szaktanárnak a közreműködő diákok előzetes tudásáról. Emellett kiemelten fontos, hogy a szaktanár a lehető legaktívabban és változatos formában részese legyen a motiváció felkeltésében, továbbá segítse a diákokat abban, hogy felismerhessék a feladatban megjelenő problémahelyzetet. Emellett sokszor arra is koncentrálni kell a szaktanárnak, hogy a diákokat késztesse arra, hogy a feladatok megoldását megelőzően tanulmányozzák a feladatban megfogalmazott probléma összefüggéseit és állítsanak fel hipotézist. A feldolgozás, megoldás során arra is érdemes felhívni a diákok figyelmét, hogy törekedjenek annak végiggondolására, hogy a feladat problematikája miként jelenik meg az adott kor kontextusában, illetve a feladatmegoldók nézőpontjában, hiszen az előbbi azt teszi lehetővé, hogy nem anakronisztikus megoldások születnek, az utóbbi pedig megteremti a saját életre vonatkozó reflexió (személyes érintettség) lehetőségét.

                                                                                              A képességfejlesztő feladatok készítésének és alkalmazásának egyik meghatározó gondolata, hogy érdekes és élményszerű tanulási helyzetekben valósuljon meg a transzverzális készségek (pl. kritikus gondolkodás, problémamegoldás, kooperativitás) kialakítása, továbbá a transzfer gondolkodás fejlesztésének mindkét formája. Az egyszerű (lowroad), amelyben az ismeretek változatos helyzetekben való gyakorlása automatizmushoz és új helyzetben való alkalmazáshoz vezet, illetve az értelem csiszolására vonatkozó (highroad), amelyben az elvonatkoztatások általános sémákhoz vezetnek.[44] Ebből következően a feladatok megoldása döntő mértékben tanulói tevékenykedtetésre, interaktivitásra és produktivitásra épül. A kognitív szférát illetően mindenképpen igénylik a diákok oldaláról az értelmező (meaningful) tanulást, és azoknak a kompetenciáknak (lásd melléklet) a kialakítását, használatát, amelyek meghatározó szerepet játszanak történelmi folyamatok-, és az értelmező forgatókönyveknek (script-eknek) kialakításában, valamint a háttérfolyamatokra utaló mintázatok (template) rögzülésében és más helyzetben való alkalmazásában. Az érzelmi szféra vonatkozásában pedig a feladatok az „érintettség felkeltése” nyomán, valamint a próbálkozásnak, mint megoldási eredmény elismerésével a flow élmény elérésére törekednek.  A képességfejlesztő feladatok szakmai és didaktikai jelentőségét az adhatja, hogy olyan módszertani megoldásokat alkalmaznak, amelyek nemcsak felkeltik a tanulók érdeklődését, motivációját, hanem az érintettség és az újszerű problémahelyzet révén kihívást jelentő intellektuális erőfeszítést igényelnek, és amelyekben nemcsak a jó megoldások hoznak érzelmi töltést, hanem maga a tanulási út végigjárása is emocionális gazdagodást jelent.




                                                                                                MELLÉKLET – A képességfejlesztő feladatok kompetenciaterületei

                                                                                                Módszertani kompetenciák

                                                                                                Azoknak a jellemző megismerési és cselekvési módoknak a rutinja, amelyekkel a megszerzett ismereteket, tudást alkalmazni képesek a tanulók tanulmányaikban és mindennapi életükben.

                                                                                                Megfigyelés és vizsgálódás

                                                                                                • Jelenségekkel kapcsolatos, explicit információgyűjtés megadott szempont alapján.
                                                                                                • Egy folyamat és kölcsönhatásainak követése és leírása.
                                                                                                • Hipotézisek felállítása egy probléma megismerése vagy megoldása érdekében.

                                                                                                Adatgyűjtés, -számítás, -rendszerezés, -tervezés

                                                                                                • Adatok és jellemzők megállapítása, egyszerű összehasonlítások alkalmazása.
                                                                                                • Adatok, jellemzők, folyamatok rendszerezése.
                                                                                                • Tervezés, irányítás és végrehajtás (egyéni és csoportmunkában).

                                                                                                Információkezelés és -feldolgozás, kommunikációs technika alkalmazása

                                                                                                • Információk kiválogatása, összegyűjtése, rögzítése.
                                                                                                • Összegyűjtött információk értelmezése, felhasználása, vizuális vagy akusztikus kódváltás, adaptálás.
                                                                                                • Információs és kommunikációs technológia alkalmazása (számítógépes ismeretek).

                                                                                                 

                                                                                                Intellektuális kompetenciák

                                                                                                Azok a személyes képességek, készségek, amelyek birtokában a tanulók az ismereteiket, az információkat az adott célnak megfelelően és kreatívan tudják felhasználni gondolkodásukban és problémahelyzetek megoldásában.

                                                                                                Időbeli és térbeli tájékozódás

                                                                                                • Eligazodás a történelmi periódusok és földrajzi régiók között.
                                                                                                • Időbeli és térbeli összehasonlítások felismerése, értelmezése.
                                                                                                • Hosszabb időtávú szemléletmód az időbeli és térbeli folyamatokról, változásokról.
                                                                                                • Adatok kigyűjtése, rendszerezése és értelmezése kronológiákból, térképekről.
                                                                                                • Különböző perspektívájú és struktúrájú térképek olvasása, értelmezése.

                                                                                                Összehasonlítás, csoportosítás, osztályozás, rendszerezés

                                                                                                • Adatok, jellemzők gyűjtése, csoportosítása, összehasonlítása, rendezése.
                                                                                                • Explicit és implicit azonosságok és különbségek felismerése, összehasonlítása.
                                                                                                • Kulcsfogalmak és fogalmak felismerése, összehasonlítás, definícióalkotás.
                                                                                                • Osztályozással kialakított csoportok közötti összefüggések, kapcsolatok feltárása, megjelenítése, rendszerezése.
                                                                                                • Rendszerezett adatok alapján hipotézisek megfogalmazása.

                                                                                                Oksági gondolkodás, analógia-, alternatíva- és modellalkotás

                                                                                                • Ok-okozati hálók azonosítása, összefüggések rendszerének felismerése.
                                                                                                • Azonosságokra, különbségekre példák gyűjtése, analógiák felismerése, osztályozása.
                                                                                                • A probléma(k) lehetséges megoldási módjainak, alternatíváinak áttekintése.
                                                                                                • Jelenségek, változások, folyamatok modellezése.
                                                                                                • Mintázatok felismerése, kreatív modellalkotás.

                                                                                                Kritikai gondolkodás és problémamegoldás

                                                                                                • Kérdések, feltevések, vélemények, érvek megfogalmazása, személyekről, jelenségekről, folyamatokról.
                                                                                                • A történelmi források hitelességének vizsgálata, az elfogultságok feltárása.
                                                                                                • A múlt és a jelen életviszonyainak, nézőpontjainak, értékrendjének összehasonlítása.
                                                                                                • Jelenségek, folyamatok és a változások összefüggéseiről elméletek megfogalmazása.
                                                                                                • Problémahelyzetek elemzése, értékelése.

                                                                                                 

                                                                                                Kommunikációs kompetenciák

                                                                                                A tanuló képessége arra, hogy a társakkal információcserét bonyolítson le: információkat fogadjon, adjon és továbbítson, valamint érzéseit és gondolatait a lehető legpontosabban, a kontextushoz kapcsolódó szociális normák által szabályozott viselkedésben tudja kifejezni és a címzetthez eljuttatni.

                                                                                                Szóbeli és írásbeli kifejezőképesség

                                                                                                • Szóbeli reflexiók, vélemények, érvek, kritikai megjegyzések megfogalmazása.
                                                                                                • Szóbeli, szerkesztett beszámoló és előadás összeállítása és elmondása.
                                                                                                • Írásbeli feljegyzések, jegyzetek, vázlatok készítése.
                                                                                                • Írásbeli válaszadás, beszámoló, elemzés és értékelés készítése.
                                                                                                • Szóbeli és/vagy írásbeli prezentáció készítése, bemutatása.

                                                                                                Vizuális és akusztikus információforrások feldolgozása, alkalmazása

                                                                                                • Ábrák, állóképek, mozgóképek, animációk értelmezése, átalakítása.
                                                                                                • Akusztikusan hangzó ismeretforrások azonosítása, értelmezése.
                                                                                                • Képi információ előállítása rajzolással, állókép és/vagy mozgókép készítésével.
                                                                                                • Feldolgozás és megjelenítés drámapedagógiai eszközök alkalmazásával.
                                                                                                • Multimédia-készítés és annak értékelése.

                                                                                                 

                                                                                                Személyes és társas kompetenciák

                                                                                                A személyes kompetenciák azok a személyiségjellemzők, amelyek meghatározzák és befolyásolják a tanulók teljesítményeit. A társas kompetenciák pedig olyan személyes tulajdonságok, készségekés képességek, amelyek jellemzően társas helyzetekben nyilvánulnak meg, és szükségesek az interperszonális kapcsolatokban, az együttműködésekben, a társadalmi életben.

                                                                                                Nyitottság, empátia, társas együttműködés

                                                                                                • Érdeklődés az újdonságok iránt, új megközelítések keresése, elfogadása.
                                                                                                • Mások szempontjainak azonosítása, beleélés.
                                                                                                • Kapcsolatépítés, társak véleményének mérlegelése, elfogadása.
                                                                                                • Együttműködés a megoldások keresésében és az eredmények megosztásában.

                                                                                                A társadalmi érzékenység felelősségérzet, pozitív gondolkodás, etikai érzék

                                                                                                • Az egyéni és közösségi felelősségek, érdekek belátása, egyeztetése.
                                                                                                • Felelősségérzet az egyéni és a közösségi tevékenységekben.
                                                                                                • A tudományos normák, nézetek elfogadása.
                                                                                                • Pozitív beállítódás, etikus hozzáállás.

                                                                                                Szervező- és döntésképesség

                                                                                                • Az egyéni és kooperatív munka eredményes tervezése, szervezése.
                                                                                                • A döntési pontok, alternatívák azonosítása, alkalmazása.

                                                                                                Önértékelés és önfejlesztés

                                                                                                • A saját tanulási folyamat reflektív megközelítése, értékelése.
                                                                                                • Az önszabályzó tanulás elemeinek kialakítása.
                                                                                                • Közösségi életmód és értékrend elfogadása, alkalmazása.



                                                                                                  IRODALOM

                                                                                                    • Báthory Zoltán (1992): Tanulók, iskolák, különbségek. Egy differenciált tanításelmélet vázlata. Tankönyvkiadó, Budapest.
                                                                                                    • Csapó Benő (2002A): A tudáskoncepció változása: nemzetközi tendenciák és a hazai helyzet. Új Pedagógiai Szemle, 52. évf. 2. sz. 38-45.
                                                                                                      http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2002-02-ko-csapo-tudaskoncepcio
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 5.)
                                                                                                    • Csapó Benő (szerk.) (2002B): Az iskolai tudás. Osiris Kiadó, Budapest.
                                                                                                    • Einhorn Ágnes (2012): Feladatkönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
                                                                                                    • Dárdai Ágnes (2006): A történelmi tanulás sajátosságai. In: Hegedűs Gábor –Lesku Katalin (szerk.): Az MTA Pedagógiai Bizottság Szakmódszertani Albizottság. II. Országos Szakmódszertani Tanácskozás. Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, Kecskemét, 95–105.
                                                                                                    • Gyurgyák János – Kisantal Tamás (szerk.) (2006): Történelemelmélet I-II. Osiris Kiadó és Szolgáltató Kft, Budapest.
                                                                                                    • Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem I. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Budapest.
                                                                                                    • Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem II. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Budapest.
                                                                                                    • Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem III. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Budapest.
                                                                                                    • Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem IV. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Budapest.
                                                                                                    • Knausz Imre (2001): A tanítás mestersége. Egyetemi jegyzet. Miskolc-Budapest.
                                                                                                      http://mek.niif.hu/01800/01817/01817.htm
                                                                                                      (Letöltés: 2009. jún. 6.)
                                                                                                    • Knausz Imre (2002): Műveltség és autonómia. Új Pedagógiai Szemle, 52. évf. 10. sz. 3-8.
                                                                                                      http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2002-10-ta-Knausz-Muveltseg
                                                                                                      (Letöltés: 2009. jún. 6.)
                                                                                                    • Kojanitz László (2013): Az értékelőlapok tanulságai. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás keretében készült szakértői vélemények, értékelőlapok vizsgálata és elemzése. Kézirat. OFI, TÁMOP 3.1.1 Produktumtár.
                                                                                                    • Kratochvil, Viliam (2014): A történelemtanári kulcskompetenciák kialakításáról, avagy a fa metaforája. In: Csóka-Jaksa Helga – Schmelczer-Pohánka Éva – Szeberényi Gábor: Pedagógia – Oktatás – Könyvtár. Ünnepi tanulmányok F. Dárdai Ágnes tiszteletére. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pécs, 205-209.
                                                                                                    • László János (2003): Szociális emlékezet: A történelem szociálpszichológiája. Magyar Tudomány, 47. évf. 1. (108.) 2-4.
                                                                                                      http://www.matud.iif.hu/03jan/laszlo1.html
                                                                                                      (Letöltés: 2009. jún. 6.)
                                                                                                    • Lukacs, John (2005): Egy nagy korszak végén. Európa Kiadó, Budapest.
                                                                                                    • Molnár Gyöngyvér (2002): Tudástranszfer. Iskolakultúra, 12. évf. 2. sz. 65-74.
                                                                                                      http://epa.oszk.hu/00000/00011/00057/pdf/iskolakultura_EPA00011_2002_02_065-074.pdf
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 5.)
                                                                                                    • OECD (2002): Fejlesztőértékelés. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budape
                                                                                                    • Németh Andrea (2001): A kódváltás pragmatikai kérdései egy kétnyelvű közösségben. Társadalomtudományi Szemle, 3. évf. 3. sz. 87-114.
                                                                                                      http://epa.oszk.hu/00000/00033/00008/nemeth.htm
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 16.)
                                                                                                    • Pataki Ferenc (2003): Szociális emlékezet: A történelem szociálpszichológiája. Magyar Tudomány, 47. évf. (108.) sz.
                                                                                                      www.matud.iif.hu/03jan/pataki.html
                                                                                                      (Letöltés: 2009. jún. 6.)
                                                                                                    • Pataki Ferenc (2010): Kollektív emlékezet és emlékezetpolitika. Magyar Tudomány, 54. évf. (171.) sz. 778-798.
                                                                                                      http://epa.oszk.hu/00600/00691/00079/pdf/mtud_2010_07_778-798.pdf
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 5.)
                                                                                                    • Réthy Endréné (1998): A tanítás-tanulási folyamat motivációs lehetőségeinek elemzése. Akadémia Kiadó, Budape
                                                                                                    • Sinka Edit – Kalivoda Katalin (2001): A tanulási képességek fejlesztése – A tankönyvek tükrében. Új Pedagógiai Szemle, 51. évf. 6. sz. 74-87.
                                                                                                      http://epa.oszk.hu/00000/00035/00050/2001-06-mu-Tobbek-Tanulasi.html
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 5.)
                                                                                                    • Strandling, Robert (2001): Teaching 20th-century European history. Council of Europe Publishing.
                                                                                                      http://www.storiairreer.it/sito_vecchio/Materiali/Materiali/estradling-20.pdf
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 5.)
                                                                                                    • Vajda Barnabás (2010): Forgácsok egy új történelemdidaktikából Óratervezés: a tevékenységek operacionalizációja és taxonómiája. Történelemtanítás (XLV.) Új folyam I. évf. 4. sz.
                                                                                                      http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/12/4-szam-2010/
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 13.)
                                                                                                    • Wineburg, Sam (2007): Unnatural and essential: thenature of historical thinking. Teaching History, sz.
                                                                                                      https://andallthatweb.files.wordpress.com/2013/04/wineburgunnatural_and_essential.pdf
                                                                                                      (Letöltés: 2017. jún. 5.)



                                                                                                      ABSTRACT

                                                                                                        Kaposi, József

                                                                                                        Historical thinking and skill-building tasks

                                                                                                          We may be witness to the process of a cultural shift in pedagogy these days. In history education, the paradigm of history teaching based on stories and documents has become the rule. The aim of developing knowledge acquisition and processing skills, critical thinking, communication and cooperation have moved to the forefront of learning and teaching. Among the innovations of the recent period, it is worth noting so-called skill-building tasks which, in addition to developing transversal skills, are useful for developing methodological, intellectual, personal-social and communication competencies, while rewarding students for activities undertaken independently, in pairs or in groups. The solution to such tasks is based on interactivity and productivity, they require interpretive learning on the part of the students as well as the use of those competencies that play a decisive role in establishing historical processes and interpretive frameworks (patterns) and adapting those to different situations. The paper wishes to show that the use of skill-building tasks generally requires newer learning organization methods in which the self-confidence-enhancing function of task-solving, the acquisition of a learning language and system of tools, and the recognition of analogies play a key role. The paper also strives to show that the use of skill-building tasks can effectively support an understanding of both the past and present as well as an interpretation of future changes. Furthermore, it fosters the education of citizens who think independently, have critical skills and can weigh matters of importance, who are capable of participating in a democratic society with fairness and objectivity.



                                                                                                            JEGYZETEK

                                                                                                              [1] Lukacs, John (2005): Egy nagy korszak végén. Európa Kiadó, Budapest, 57–58.

                                                                                                              [2] Gyurgyák János – Kisantal Tamás (szerk.) (2006): Történelemelmélet I-II. Osiris Kiadó és Szolgáltató Kft, Budapest, 30–31.

                                                                                                              [3] Lukacs (2005) 57‑58.

                                                                                                              [4] Gyurgyák – Kisantal (2006) 32.

                                                                                                              [5] Lukacs (2005) 63.

                                                                                                              [6] Molnár Gyöngyvér (2002): Tudástranszfer. Iskolakultúra, 12. évf. 2. sz. 72.

                                                                                                              [7] Molnár (2002) 71.

                                                                                                              [8] Uo.

                                                                                                              [9] Uo.

                                                                                                              [10] Pataki Ferenc (2003): Szociális emlékezet: A történelem szociálpszichológiája. Magyar Tudomány, 49. (110.) évf. 1. sz.
                                                                                                              www.matud.iif.hu/03jan/pataki.html
                                                                                                              (Letöltés: 2017. márc. 28.)

                                                                                                              [11] F. Dárdai Ágnes (2006): A történelmi tanulás sajátosságai. In: Hegedűs Gábor – Lesku Katalin (szerk.): Az MTA Pedagógiai Bizottság Szakmódszertani Albizottság. II. Országos Szakmódszertani Tanácskozás. Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, Kecskemét, 95‑105.

                                                                                                              [12] Strandling, Robert (2001): Teaching 20th-century European history. Council of Europe Publishing.
                                                                                                              http://www.storiairreer.it/sito_vecchio/Materiali/Materiali/estradling-20.pdf
                                                                                                              (Letöltés: 2017. jún. 12.)

                                                                                                              [13] Strandling (2001)

                                                                                                              [14] Lee, Peter (2004): Historical Literacy. Theory and Research. International Journal of Historical Learning, Teaching and Research, 5.:1. 1−12. Id.: Kojanitz László (2013): Az értékelőlapok tanulságai. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás keretében készült szakértői vélemények, értékelőlapok vizsgálata és elemzése. Kézirat. OFI, TÁMOP 3.1.1 Produktumtár, 36‑37.

                                                                                                              [15] Knausz Imre (2002): Műveltség és autonómia. Új Pedagógiai Szemle, 52. évf. 10. sz.
                                                                                                              http://epa.oszk.hu/00000/00035/00064/2002-10-ta-Knausz-Muveltseg.html
                                                                                                              (Letöltés: 2017. jún. 12.)

                                                                                                              [16] László János (2003): Szociális emlékezet: A történelemszociálpszichológiája. Magyar Tudomány, 47. (108.) évf. 1. sz. 2-4.
                                                                                                              http://www.matud.iif.hu/03jan/laszlo1.html

                                                                                                              [17] Pataki (2003) 49.

                                                                                                              [18] Ld. Melléklet.

                                                                                                              [19] Pataki (2010) 78.

                                                                                                              [20] Molnár (2002) 72.

                                                                                                              [21] Einhorn Ágnes (2012): Feladatkönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,115.

                                                                                                              [22] Báthory Zoltán (1992): Tanulók, iskolák, különbségek. Egy differenciált tanításelmélet vázlata. Tankönyvkiadó, Budapest, 147.

                                                                                                              [23] Einhorn (2012) 126.

                                                                                                              [24] Knausz Imre (2001): A tanítás mestersége. Egyetemi jegyzet. Miskolc-Budapest.
                                                                                                              http://mek.niif.hu/01800/01817/01817.htm
                                                                                                              (Letöltés: 2017. márc. 28.)

                                                                                                              [25] Knausz (2001)

                                                                                                              [26] Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem IV. Képességfejlesztő munkafüzet. Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Budapest, 78.

                                                                                                              [27] old.wekerle.gov.hu/download.php?doc_id=2349
                                                                                                              (Letöltés: 2017. márc. 28.)

                                                                                                              [28] Bartha Csilla (1999): A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 119. Id.: Németh Andrea (2001): A kódváltás pragmatikai kérdései egy kétnyelvű közösségben. Társadalomtudományi Szemle, III. évf. 3. sz.
                                                                                                              http://epa.oszk.hu/00000/00033/00008/nemeth.htm
                                                                                                              (Letöltés: 2017. jún. 11.)

                                                                                                              [29] Lanstyák István (1998): A magyar nyelv szlovákiai változatainak sajátosságai. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 23. Idézi: Németh (2001)

                                                                                                              [30] Képességfejlesztő munkafüzetek: Kaposi József – Száray Miklós (2009): Történelem I. 135. old. 1. feladat; Történelem II. 127. old. 1. feladat; Történelem III. 150. old. 3. feladat; Történelem IV. 54. old. 2. feladat. (Mind: Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest)

                                                                                                              [31] Csapó Benő (szerk.) (2002B): Az iskolai tudás. Osiris Kiadó, Budapest, 26.

                                                                                                              [32] Sinka Edit – Kalivoda Katalin (2001): A tanulási képességek fejlesztése – A tankönyvek tükrében. Új Pedagógiai Szemle, 51. évf. 6. sz.
                                                                                                              http://epa.oszk.hu/00000/00035/00050/2001-06-mu-Tobbek-Tanulasi.html
                                                                                                              (Letöltés: 2017. jún. 11.)

                                                                                                              [33] Gyurgyák János – Kisantal Tamás (szerk.) (2006): Történelemelmélet I-II. Osiris Kiadó és Szolgáltató Kft, Budapest, 30-31.

                                                                                                              [34] Ortega Y. Gasset, José: The Revolt of the Masses, Notre Dame, Ind., University of Notre Dame Press, 1985. 150-170. Idézi: Lukacs, John (2005): Egy nagy korszak végén. Európa Kiadó, Budapest, 57-58.

                                                                                                              [35] Idézi.: Lukacs (2005) 57-58.

                                                                                                              [36] Csapó (2002/B) 26.

                                                                                                              [37] Kratochvil, Viliam (2014): A történelemtanári kulcskompetenciák kialakításáról, avagy a fa metaforája. In: Csóka-Jaksa Helga – Schmelczer-Pohánka Éva – Szeberényi Gábor: Pedagógia – Oktatás – Könyvtár. Ünnepi tanulmányok F. Dárdai Ágnes tiszteletére. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pécs, 205-209.

                                                                                                              [38] Lukacs (2005) 57-58.

                                                                                                              [39] Wineburg, S. (2007): Unnatural and essential: the nature of historical thinking. Teaching History, 129. sz. 11.
                                                                                                              https://andallthatweb.files.wordpress.com/2013/04/wineburgunnatural_and_essential.pdf
                                                                                                              (Letöltés: 2017. jún. 13.)

                                                                                                              [40] F. Dárdai (2006) 95‑105.

                                                                                                              [41] Vajda Barnabás (2010): Forgácsok egy új történelemdidaktikából I. Óratervezés: a tevékenységek operacionalizációja és taxonómiája. Történelemtanítás (XLV.) Új folyam I. évf. 4. sz.
                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/12/4-szam-2010/
                                                                                                              (Letöltés: 2017. jún. 13.)

                                                                                                              [42] Einhorn (2012) 126.

                                                                                                              [43] Einhorn (2012) 128.

                                                                                                              [44] Molnár (2002) 71.


                                                                                                                A cikk letölthető:

                                                                                                                Ugrás a cikk elejére


                                                                                                                Thomas C. Dahn: A korszerű történelemtanítás feladatai, nehézségei és kihívásai

                                                                                                                (hivatkozási azonosító: 08-01-04)


                                                                                                                Jelen tanulmányban abból indul ki a szerző, hogy a történész és a történelemtanár feladatai és munkája tulajdonképpen összehasonlíthatók: a történelmi események és összefüggések módszeres tanulmányozása és ennek eredményeinek továbbítása. Ezért különös figyelmet fordít az első részben a forrásmunka és az ezzel járó nehézségek és feladatok leírására. Majd kifejti a történelemtanítás – és ezzel a tanár – feladatait, valamint a jelentőségét mind a társadalom, mind az egyén szempontjából. Vázolja a jelen helyzetet és az adódó problémákat és – mivel a tanári tevékenységet semmiképp sem tekinti reménytelen vállalkozásnak – igyekszik a jelenlegi és jövőbeli lehetőségeket is felvázolni. Az írás külön érdekességét adja, hogy diplomamunka szerzője évek óta Magyarországon élő és tanító német történelemtanár. Tanulságos lehet számunkra, hogy ő hogyan látja hazai történelemtanításunk helyzetét.

                                                                                                                  Bevezető

                                                                                                                  Az utóbbi időben – nem csak Magyarországon – folyton folyvást azt a követelést hangoztatták, hogy át kellene alakítani a történelemoktatást és ezen alkalommal alapos “lomtalanítást” is végezni kell. Több alkalommal – többé vagy kevésbé sikeresen – bevezettek reformokat is. Az ehhez felhozott érvek tulajdonképpen nem újszerűek, sem nem kifejezetten meglepőek. A tanulók túlterheltsége miatt a tananyag mennyiségét kellene csökkenteni. Ráadásul úgyis csak bebiflázzák a számukra semmitmondó évszámok hosszú sorozatait anélkül, hogy megértenék az összefüggéseket a fő események között. De nem csak a történelmi folyamatok belső fejlődési vonalát nem képesek látni, hanem az összefüggéseit a jelennel, ezen aktuális helyzettel, amelyben a mindennapjaikat töltik. Ebből adódik a tanulók látszólagos közömbössége, hiszen kevés gyakorlati hasznát látják a történelem­tanulásnak: az informatikaórában tanultakat legalább néha alkalmazhatják, viszont a történelmi események annyira életteleneknek tűnnek, mint rég meghalt főszereplői. Gyakran a következő megjegyzéshez hasonló módon fogalmazzák meg kételyeiket: „Ez mind csak régi cucc – mi köze van a mostani mindennapokhoz?”  Ráadásul régóta ismert tény, hogy a diákok többsége nem képes (vagy csak nem tanulták?) az egyik tárgyban (elvileg) tanultat felhasználni egy másik tanórán: a történelemórára már mindent elfelejtettek, amit a földrajzórán tanultak, és gyakran nem is tudják, hogy hol vannak az éppen említett helyek.

                                                                                                                  Emellett – és ez sem újdonság – a szakemberek beszélni szoktak a nevelés és a pedagógia válságáról, Nagy József még drasztikusabban „a hagyományos pedagógiai kultúra csődjéről” ír.[1] Ennek az egyik okát, életmódunknak különösen az utolsó pár évtizedben vészes gyorsa­sággal történő átalakulását, Marx György, a 2002-ben elhunyt fizikus és filozófus szemléle­tesen a következő szavakkal írja le: „Egy mai ember annyi változást ér meg élete folyamán, amennyit az ókori Mezopotámiában csak száz egymást váltó generáció tapasztalhatott.”[2] És mintha ez még mind nem lenne elég nyugtalanító, a PISA felmérések rendszeresen nagy port kavarnak, nemcsak a közmédiákban[3], hanem tudományos cikkekben is, ahol például Csapó Benő és a társszerzőik a 2012-ben végzett felméréssel kapcsolatban rezignáltan konsta­tálják, „hogy az általános iskola végéhez közeledve minden ötödik tanuló funkcionális analfa­béta.”[4]

                                                                                                                  E háttér ismeretében ebben a tanulmányban kifejtem a történelemtanítás – és ezzel a történelemtanár – fel­adatait, valamint jelentőségét, mind a társadalom, mind az egyén számára. Vázolom a jelen helyzetet és az adódó problémákat, továbbá – mivel a tanári tevékenységet semmiképp sem tekintem reménytelen vállalkozásnak – igyekszem a mostani és jövőbeli lehetőségeket is fel­vázolni. Ezek leírását négy részre bontottam, és tulajdonképpen a következő kérdésekre kere­sek választ:

                                                                                                                  1. Hogyan lehet a történelmet megérteni? (Mi a történelem?)
                                                                                                                  2. Hogyan lehet a történelmet magyarázni? (Miért van szükségünk rá?)
                                                                                                                  3. Mi a történelemtanítás helyzete, mik a fő problémai?
                                                                                                                  4. Milyen módszerek állnak rendelkezésre a hatékony történelemtanítás érdekében?

                                                                                                                  Abból a premisszából indulok ki, hogy tulajdonképpen a történész és a történelemtanár fela­datai és munkája összehasonlíthatók – tudniillik a történelmi események és összefüg­gések módszeres tanulmányozása és eredményeinek továbbítása egy érdeklődő (vagy az iskola esetében nem mindig annyira érdeklődő) publikum számára. Ezért számomra a tör­ténelemtanítási problematikán túl a fent már említett történelemelméleti kér­déssel való foglalkozás nem csak hasznos, de teljesen nélkülözhetetlen. Különös figyelmet fordítok az első rész­ben a forráselemző munka és az ezzel járó nehézségek és feladatok leírására. Az eredeti anyagokkal való foglalkozás ugyanis feltétlenül szükséges a történelem felelősségteljes és autentikus bemutatásához. Ha ez elmaradna, vége lenne a kutatásnak, és – esetleges új és szellemes interpretációktól eltekintve – a történetírás már csak abból állna, hogy az egyik történész átértelmezi a másikat. Az utóbbi években Magyarországon nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a forrásközpontú történelemtanításnak.[5] Így a tanárnak is alapos tudásra van szüksége a forráskritikai módszerekről, sőt, meg kell tudnia magyarázni a tanulók számára a források sajá­tosságait!

                                                                                                                  Tanulmányomban elsősorban a tanár szempontjából vizsgálódok. Mivel a tanárnak úgy is csekély befolyása van több külső tényezőre (mint pl. a kerettanterv kialakítása), így inkább azokkal a terü­letekkel foglalkozom, ahol a tanárnak maradt valamennyi alkotó mozgástere.

                                                                                                                   

                                                                                                                  1. A történelemtudomány és -tantárgy alapvető jellemzői és az ebből adódó feladatok a történész és a történelemtanár számára

                                                                                                                  1.1 Mi a történelem?

                                                                                                                  Annak ellenére, hogy a legtöbb embernek van valamilyen elképzelése a történelemről – különösen akkor, ha az iskolában már tanult valamit róla –, a válasz erre a kérdésre egyál­talán nem annyira egyszerű. Marc Bloch az 1941-ben írt „A történelem védelmében avagy a történész mestersége” c. esszéjében a következő megállapítással mutatja be és vonja kétségbe az egyik nagyon elterjedt véleményt: „Azt mondják néha: ,a történelem a múlt tudománya’. Azt hiszem, nem jól mondják.” Ezt a gondolatot „abszurdnak” nevezi, és a következő kérdéssel már eltalálja a dolog lényegét: „Hogyan is lehetne minden előzetes szűrés nélkül a racionális megismerés tárgyává tenni megannyi jelenséget, amelyekben semmi közös sincs azon kívül, hogy nem a mi időnkben játszódtak le?[6]

                                                                                                                  A történelem sem a múlt, sem a múlt tudománya, hanem egy híd a múlt és a jelen között, a múlt események reprodukciója és tükröződése, szóval egy konstrukció. A Bloch által tudato­san használt kifejezés „előzetes szűrés” különben nagyon találó, mivel közismert tény, hogy minden – bármilyen tudományos módszerekkel is történt – szűrés terméke a konzisztenciájára tekintettel már egyáltalán nem azonos az eredeti “folyadékkal”. Ellenkezőleg, minden szűrés válogatást, és ezért a kezdetben még létező elemek egy részének veszteségét is jelenti.

                                                                                                                  A fentiekben felvázolt gondolatokkal látszólag szöges ellentétben áll a következő Leo­pold von Ranke (1795–1886) megfogalmazott közlés: „A történelemnek tulajdonították azt a feladatot, hogy megítélje a múltat, tanítsa a kortársakat a jövő évek érdekében, de ennyire igényes fel­adatokat jelen kísérlet nem vállal el, csak azt akarja mondani, hogy valójában hogyan tör­tént.[7] Az első pillanatban ez a vélemény nagyon naivnak hangzik, de itt Ranke tulajdonkép­pen csak megmutatta a történelem célját. A kötet következő oldalain viszont arra utal, hogy ez csak a források alapos tanulmányozásával érhető el, de ezt bizonyítja a számos művében mutatott módszeres munkájával is. Ezért Ranke minden joggal a modern forrásalapú történetírás egyik megalapítójának számít, Németországban gyakran a „történelemtudomány atyjaként” em­lítik.[8]

                                                                                                                  A francia történész Charles Seignobos (1854–1942), aki Németországban is járt egyetemre, ahol személyes kapcsolatba is került Ranke-val, egy 1901-ben írt esszében elég szemléletesen mutatja be a történelemírással járó problémákat: „Felmerül tehát az összes történeti kutatást megelőző kérdés: hogyan ismerhetünk meg egy, már nem létező valós tényt? Lássuk az 1830-as forradalom példáját: a párizsiak (akik mára már mind halottak) elfoglaltak a katonáktól (akik szintén halottak) egy épületet (amely ugyancsak nincs többé). […] Hogyan férhetünk hozzá egy olyan tényhez, amelynek egyetlen elemét sem lehet immár megfigyelni? Hogyan ismerhetünk meg egy olyan cselekvéssort, melynek sem szereplője, sem színhelye nem lát­ható többé?”[9] Szerinte a múlt eseményeinek feldolgozása mégis lehetséges, mivel ezek a már nem létező tények hagytak hátra nyomokat, vagy „közvetlenül megragadható tárgyak, vagy – leggyakrabban – közvetetten, írások formájában, olyan emberek tollából, akik szemtanúi voltak ezen eseményeknek. Ezek a nyomok a források, a történeti módszer pedig a források vizsgá­latából áll, amely lehetővé teszi, hogy megállapítsuk azon múltbeli tényeket, amelyek nyomai a források.”[10]

                                                                                                                  A történelmi forráskutatás ekkorra a történészek körében már régóta általánosan elfogadott módszerré vált, példáként szeretném a szintén francia történészt Numa Denis Fustel de Coulanges-t (1830–1889) megemlíteni, aki 1887-ben ezt írta: „Fölösleges elmondanunk, hogy a történelmi igazság csak a forrásokban található meg. Ezt Franciaországban már négy évszá­zada tudjuk.”[11] Ez az idézet a történész számára nemcsak azért érdekes, mert szerepel benne a történelmi igazság fogalma, hanem szemléletesen bemutatja azt a tényt, hogy a történész is valamilyen környezetben nő fel, jár iskolába és egyetemre, és ez nemcsak a személyiségét befolyásolja, hanem a művét is: a fenti idézetből nem nehéz kitalálni, hogy Fustel de Coulanges francia volt. Mindkét kérdést tárgyalni fogom az alábbiakban.

                                                                                                                   

                                                                                                                  1.2 Hogyan lehet a múltat megfoghatóvá tenni? – A források

                                                                                                                  A múlttal való tudományos foglalkozás, a modern történetírás kezdete a XIX. századra datál­ható. Akkor – különösen Franciaországban és Németországban – több tudós látott hozzá a történelmi források rendszerező feldolgozásához. Számukra ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy tudományos módon feltárják a múltat. Nem túl meglepő, hogy általában hasonló ered­ményekhez jutottak. Ezért is, mint már láttuk, folytak nagyon élénk eszmecserék francia és német tudósok között – min­den politikai feszültségek ellenére is. Ez azonban nem akadályozott meg alkalomszerű oldalvágásokat, mint például a német történész Ernst Bernheim (1850–1942) a francia kollegájának, Charles Seignobos-nak szóló megjegyzése, hogy az általában rendesen felismeri a források jelentését, de a nem írott forrásokkal, tudniillik a maradványok­kal (Überreste) elég mostohán bánik.[12] Bernheim „Lehrbuch der historischen Methode und der Geschichtsphilosophie” (A történelmi módszer és a történelemfilozófia tankönyve) c. alapos művét[13] mindenesetre évtizedeken át standardként használták – számos fordításban Németországon kívül is.

                                                                                                                    1. táblázat: Történelmi források Bernheim nyomán Történelmi források 1. Maradványok (a mindennapi használatban voltak)   Tárgyi maradványok Absztrakt maradványok Írásbeli maradványok  
                                                                                                                    • építmények
                                                                                                                    • intézmények
                                                                                                                    • üzleti levelek
                                                                                                                     
                                                                                                                    • utak, közlekedési eszközök; határjelzések és -erődítmények
                                                                                                                    • jogi, alkotmányi adottságok
                                                                                                                    • hivatalos iratok
                                                                                                                     
                                                                                                                    • eszközök, fegyverek
                                                                                                                    • hagyományok
                                                                                                                    • jogszabályok, törvények
                                                                                                                     
                                                                                                                    • művészeti termékek
                                                                                                                    • népdalok
                                                                                                                    • újságok, irodalmi termékek stb.
                                                                                                                     
                                                                                                                    • kézművességi és ipari termékek stb.
                                                                                                                    • graffiti
                                                                                                                    • magán levelek, magán naplók; e-mail-levelezés, blogok (kortörténet!)
                                                                                                                     
                                                                                                                    • filmek, rádióműsorok
                                                                                                                    • nyelv stb.
                                                                                                                    • plakátok, röplapok
                                                                                                                    2. Tradiciók (rögzített kijelentések, szándékos hagyaték)   Képi ábrázolások Szóbeli (és zenei) tradíciók Írásbeli tradíciók  
                                                                                                                    • történelmi festmények
                                                                                                                    • elbeszélés, monda
                                                                                                                    • történelmi feliratok
                                                                                                                     
                                                                                                                    • topográfiai ábrázolások (térképek stb.)
                                                                                                                    • anekdoták
                                                                                                                    • krónikák, genealógiák, évkönyvek, naptárak, statisztikák
                                                                                                                     
                                                                                                                    • történelmi szobrok
                                                                                                                    • közmondások
                                                                                                                    • biográfiák
                                                                                                                     
                                                                                                                    • heti filmhíradók, propagandafilmek, TV-híradók
                                                                                                                    • zenei alkotások, történelmi dalok
                                                                                                                    • feljegyzett beszédek, interjúk; emlékiratok stb.
                                                                                                                         
                                                                                                                    • média-kampányok (kortörténet!)

                                                                                                                     

                                                                                                                    Bernheim a források csoportosítását és leírását Johann Gustav Droysen (1808–1886) „Grundriss der Historik” (A történettudomány vázlata) c. műve alapján fejlesztette tovább, ráadásul két nagy (mindkettő több mint 200 oldalnyi) fejezetben részlete­sen foglalkozik a forráskritika és az -interpretáció módszereivel is. A forrásoknál két főcsoportot különböztet meg: maradványok (véletlenül fenn­maradt, nem hagyatéknak szánt dolgok; ném. Überreste) és tradíciók (szándékos hagyaték; ném. Tradition). Az általa kidolgozott rendszer – valamilyen módosítással és bővítéssel – tulajdonképpen a mai napig használatos; az első táblázat segítségével összefoglalom a lényeget.[14]

                                                                                                                    Ezen a helyen szeretnék rámutatni a források mennyiségére és sokoldalúságára. Sokat kitűnően lehet alkalmazni az órá­kon, például történelmi festmények, régi térképek, mindennapi használati tárgyak, törvények szövege, de például a modern nyelvben található jövevény- és vándorszavak is egész történe­tet mesélhetnek el (például vö. magyar árpa és török arpa, magyar alma és török elma; vagy például a németből átvett szavak, mint obsitos, muszáj stb.). A források végtelen sokféleség­ben állnak rendelkezésre. Csak fel kell őket használni! De ahhoz először a tanár lelkesedésére és elszántságára van szükség. De a szakmai tudás állandó ápolásra és továbbfejlesztésre szo­rul. Különösen a történelem területén rendkívül fontos, de nagyon nehéz is a tudást állandóan frissíteni és naprakésszé tenni. Állandóan új forrásokat tárnak fel, ha például eddig elzárva tar­tott archívumok hozzáférhetőkké válnak a nyilvánosság számára – ez rendszerint az adott zárolási határidő lejárása után történik, de ez több országban a rendszerváltás után kövezett be. A régészek is mindig új felfedezésekkel szolgálnak, amelyek jobb betekintést engednek a múlt­ba. A tanár feladata abból áll, hogy állandóan tájékozódjon ezekről a lehetőségekről, felhasználja őket. Számára nagy segítséget jelenthet az egyes témák  szakemberei által tartott továbbképzéseken való részvétel – az erre vonatkozó kínálatot bővíteni kell. Ráadásul a modern informá­ciós technológiák számos lehetőséget nyújtanak a tanórák igényesebb kialakítására: például a powerpoint segítségével képeket, grafikonokat, térképeket stb. lehet bemutatni, és az internet is majdnem kimeríthetetlen bőséggel kínál mindenféle hasznos anyagot.[15] Ennek az értelmes feldolgozására pedig megfelelő munkamódszerekre van szükség. Ezeket a ta­nárnak nem csak saját magában kell kialakítani, de tovább kell adni a tanulók számára is. Semmiképpen sem szabad a felelősséget csak áthárítani az informatikatanárra: az új mód­szerek okos és célszerű alkalmazását a történelemórákon is be kell gyakorolni a tanulókkal együtt! Ehhez például a tanórákon sorra kerülő kiselőadások és ezeknek a közös kiértékelése kitűnő módszer lehet.

                                                                                                                     

                                                                                                                    1.3 Hogyan válik a múlt történelemmé? – A források továbbítása, megőrzése

                                                                                                                    A források ismerete mindig csak az első lépés lehet egy hosszabb folyamatban. A rendel­kezésre álló anyagokat át kell rostálni, a valóságtartalmat ellenőrizni, a szerző(k) szándékát elemezni, a források „megőrzésének”, illetve továbbításának körülményeit és feltételeit tanul­mányozni kell. Ehhez az eredeti szerző(k) értékrendszerét, álláspontjait és céljait ismerni kell, szóval a keletkezési időt és a körülményeket is figyelembe kell venni. Ez megint egyformán mind a történész, mind a történelemtanár feladata, mivel mindketten az így nyert információ­kat megfelelő feldolgozás után továbbítják az adott közösség számára. Az angol történész Edward Hallett Carr (1892–1982) enyhén ironikus szavakkal összegzi ezt a folyamatot: „A történelem a felderített tények összessége. A történész úgy halássza ki a tényeket a dokumentumok, leírások, feliratok tengeréből, akár a halász a halat. Miután kihalászta, hazaviszi, megfőzi, és a szája íze szerint való körítéssel tálalja fel.”[16] Később megint felveszi ezen gondolatok fonalát: „A tények csak akkor szólalnak meg, ha a törté­nész megszólaltatja őket: ő dönti el, melyik tény jusson szóhoz, s milyen sorrendben, illetve kontextusban.”[17] Ugyanezt a szerepet a történelemtanárnak is vállalnia kell. Erről a következő fejezetben még bővebben lesz szó. Jelenleg elég megjegyezni, hogy az interpretátor – legyen ő történész vagy történelemtanár – a múlt esemény és a befogadó publikum között lévő szűrő egyike.

                                                                                                                      2. táblázat: A múlt történelemmé válik – több szűrőn keresztül

                                                                                                                        Az első szűrés már a forrás keletkezésénél megtörténik. Nézzük először a maradvá­nyokat. Ezek tulajdonképpen olyan dolgok, amiket elsősorban a közvetlen, akkori használatra hoztak létre. Mivel ezekkel kapcsolatban nem volt semmi szándék az utókor befolyásolására, ezek alapján látszólag közvetlenebb, objektívabb képet lehet alkotni az akkori adottságokról. Ez természetesen tévhit. Ha felvizsgáljuk a maradványokat, gyakran azzal kell szembenéz­nünk, hogy ezek aránylag nagy részét inkább az uralkodó elitek hozták létre, mivel számukra jobb minőségű, azaz általában drágább, de tartósabb alapanyag, jobb eszközök, valamint több humán erőforrás állt rendelkezésükre: a piramisokat a mai napig ismeri minden gyermek, az óegyiptomi építőmunkások vagy parasztok sírjai viszont majdnem kivétel nélkül eltűntek a múlt mélységében. Ezen példa már elég világosan bemutatja a források hiányosságát. Az egy­szerű emberek élete sose olyan jól dokumentált, mint az uralkodó csoporté. Ha viszont a tradíciókat, azaz a szándékosan továbbadott forrásokat nézzük meg, szintén az akkori való­ság­nak csak egy elég szűk szegmense nyílik meg előttünk. Azt jegyezték fel, ami nekik fontos volt,[18] és mivel a hagyományozók a legtöbb esetben szintén az elitcsoportokhoz tartoztak, újra szűkül a látáskörünk. Ráadásul ezekben a „termékekben” természetesen tükröződnek az adott körökben uralkodó nézetek és ideológiák: a történelmi események leírása gyakran szépítő, illet­ve elítélő módon történt, néha kifejezetten propagandisztikus szándékkal. Találomra idézem az iráni Biszotun (Behistun) nevű település melletti sziklafalba vésett, I. Dareiosz (Dārayavauš; uralkodott Kr. e. 522–486) perzsa király sikeres hadjáratait dicsőítő háromnyelvű feliratot: „Én (vagyok) Dārayavauš, a nagy király, a királyok királya, király Parszában, az országok királya …”[19] Az egyoldalú fogalmazásuk ellenére ilyen szövegek semmiképpen sem értéktelenek teljesen a történész számára, sőt gyakran nagyon érdekes információval szolgál­nak, mint a fenti óperzsa példa esetében a király genealógiájáról és néhány földrajzi adatról. Ehhez viszont elengedhetetlen feltétel az elemző felkészültsége és ébersége – mindenképpen át kell látni az ideológiai szemfényvesztést. Erről az alábbiakban még bővebben lesz szó.

                                                                                                                        A forrás későbbi értékelésénél természetesen esetleg még figyelembe kell venni némely személyi tényezőt, mint például a szerző(k) rokoni és barátsági viszonyait, de a szimpátiát, illetve antipátiát is, amit éreznek és mutatnak másik személy, csoportok iránt.

                                                                                                                        Következik a második szűrés, ami lényeges a forrás fennmaradásával (illetve veszteségével) kapcsolatban. Megint számos tényező összejátszik. Néhány forrásnak már előre nincs hos­szabb élettartama, mert nem tartós anyagból készült, és már a normális időjárási viszonyok mellett könnyen elpusztul. Adott esetben elemi csapások, mint árvíz vagy tűzvész, illetve háborúk tovább rontják a készletet. Nem ritka különböző anyagok szándékos megsemmisí­tése, ami erőszakos hatalomátvétel esetében közkedvelt gyakorlat, mivel gyorsan el kell elpusztítani minden anyagot, ami a régi hatalom képviselőit terhelheti – ez például a rend­szerváltás alatt több kelet- és közép-európai országban is megtörtént. Hasonlóan szörnyű kihatása volt különböző könyvégetéseknek. Néha politikai-ideológiai okok miatt történt – a náci Németországban mindenféle „nem kívánatos” iratok ennek a vandál gaztettnek estek áldozatul. Többször is előfordult, hogy vallási okokból megindították a „heretikus” tárgyak, illetve szövegek megsemmisítését, ami a spanyol inkvizíció jól bevált gyakorlata volt. A Mexikóban tevékenykedő püspök Diego de Landa 1562-ben megparancsolta minden pogány kultikus tárgy és több tucat maja kódex nyilvános elégetését, ami pótolhatatlan veszteséget okozott mindenki számára, akik a maják, illetve Közép-Amerika történetével foglalkoznak – a bennszülött népek kulturális értékeinek elvesztéséről nem is beszélve.[20]

                                                                                                                        Egy különleges esettel a történelmi hamisítás formájában találkozunk. Az úgynevezett Constantinusi Adománylevél (Donatio Constantini), amely valószínűleg a VIII. század második, illetve a IX. század első felében jött létre, semmiképp sem – amit a szerzői állítanak – I. Constantinus római császár idejében (uralkodási ideje 306–337).[21] Annak ellenére, hogy a szöveg hitelességét már a XV. században megkérdőjelezték, a mai napig nem sikerült egyértelműen kideríteni, hogy ki, hol és milyen szándékból készítette ezt a „dokumen­tumot”.[22] Ha viszont sikerülne, nem csak a hamisítás tényét, de a háttérben rejtett szándékot is tisztázni kell, egy ilyen anyag fontos információval szolgálhat, természetesen – a fent említett példa esetében – nem Constantinusról és az egyházzal való kapcsolatairól, hanem inkább a hami­sítókról, a korszakukról és az akkori hatalmi viszonyokról. Mindenki, aki komolyan foglal­kozik a történelemmel, előbb-utóbb találkozik ezzel a problematikával. Ezért véleményem szerint ezt feltétlenül egy jól dokumentált példa elemzésével a (középiskolai vagy gimná­ziumi) történelemórák keretében is be kell mutatni. Csak így lehet azt elérni, hogy a tanulók kifejlesszenek egy kritikus magatartást egyoldalú, propagandisztikus, illetve hamisított forrá­sok­kal szemben – ez a kritikus magatartás viszont manapság, amikor különösen az interneten keresztül már rendszeres információs és dezinformációs áradat önti el az embert, túlélési kérdéssé lépett elő. És tudjuk egyáltalán, hogy mennyi jól elkészített és ezért fel nem fedett hamisítással élünk még ma is?

                                                                                                                        Sokkal banálisabb, de legalább annyira hatékony egy másik tényező: a változó divatok és trendek miatt a történelem folyamatán mindig számos dologról szoktak megfeledkezni, és ezek ezért elvesznek. Az elveszett dolgok értékét, illetve fontosságát megállapítani utólag természetesen lehetetlen, és ezért nyugodtan indulhatunk ki abból, hogy a mai szempontból sok érdektelen anyag mellett néhány igazi „gyöngy” is örökre eltűnt az ismeretségi és látó­körünkből.

                                                                                                                        Az eddig leírt úton az eredeti múlt eseményektől kezdve a jelenkor felé így már elég sok áldo­zatot megsirathatunk. De még nincs vége a tortúrának: mielőtt a múltról hagyott kép eléri a mai szemlélőt, az interpretátor (legyen történész vagy történelemtanár) szétszedi, és újra össze­rakja az adatokat, néhány általa jelentéktelennek tartott töredéket ki is dob, és az új képződményt bemutatja az igazság valódi képeként. Az elemzőnek tehát a történelmi megértés folyamatában döntő jelentőséget kell tulaj­donítani. Erről a következő részben lesz szó.

                                                                                                                         

                                                                                                                        1.4 Hogyan találunk szilárd alapot a lábunk alatt? – A források kiválasztása, interpretálása, értékélése

                                                                                                                        1.4.1 Forráskritika

                                                                                                                        A különböző forrásállományok gyakran – legalábbis a laikus számára – teljesen áttekinthetetlenek. Néha az információk hiányossága okoz gondot, és fáradságos munkával a csekély adatok alapján kell rekonstruálni az eseményeket. De az is lehet, hogy a rendelkezésre álló adatok túláradó bősége miatt elveszti az ember az áttekintés képességét. Mind a két esetben szükség van valaki­re, aki rendbe hozza a zűrzavart. Ez az interpretátor feladata, aki viszont a fent említett folya­matban a harmadik szűrőként szerepel (ld. 2. táblázat). A történésznek (illetve történelem­tanárnak), aki interpretálja a múlt eseményeit, megbízható kalauznak kell lennie. Ha nem, akkor az történhet, amivel egy debreceni kutató egy vitacikkben vádolja egyik kollégáját, tudniillik, hogy „saját konstrukciós modelljét, eszközét erőszakolja rá a megfigyelés tárgyára, s így előfeltevését igazolja”.[23] Az eddig leírtak alapján már meg lehet állapítani, hogy a törté­nelemben nincsen „objektivitás”, sőt, nem is létezhet. Mivel mindig függünk másodkézből szerzett információktól, soha nem lehet teljes értesítést kapni egy adott eseményről, és ha esetleg nagyjából tudjuk, hogy mi történt, gyakran megmarad a kérdés, hogy milyen okokból. De már itt felmerül a következő gond. Még a vallások legszentebb írásai is a legkülönbözőbb, egymástól gyakran teljes mértékben eltérő értelmezéseket szenvedik el, ezért az nem okozhat nagy meglepetést, ha ugyanez megtörténik más történelmi forrásokkal is. Sőt, a történész itt egy elég széles mozgástérrel rendelkezik – legalábbis elvileg. (A korlátozásokról még lesz szó.) Reinhart Koselleck ennek a szerepét a következő szavakkal írja le: „A források ellenőrzése megszabja, hogy mit nem szabad állítani. A lehetséges állításokat azonban nem írja elő.”[24] A történész, mint a múltnak korlátlan ura? Ezt az elviselhetetlen szarvashibát csak akkor lehet kizárni, ha a történész elfogad egy olyan szabályzatot, amelyet a kollégaival együtt köte­lezőnek tart: „az adott csoport tagjai által elfogadott vélemények, értékek és technikák halma­za”, amit Thomas Kuhn, amerikai fizikus és tudománytörténész „diszciplináris mátrixnak” nevez.[25] Ideális esetben a történész minden forrást, valamint ezen források minden már megtörtént értékelését alaposan felülvizsgálja. Ehhez feltétlenül szüksége van a megfelelő módszerekre. Az első feladat a külső és belső forráskritika. A külső elemzéshez tartozik a valódiság ellenőrzése, a keletkezési idő és hely, valamint a szerző megállapítása, de a külső állapot, valamint a forrás továbbítási és megőrzési körülményeinek vizsgálata is. A belső ellenőrzése nyelvi és tartalmi elemzést jelent. Ez után következik a forrás kiértékelése és feldolgozása, ami a más forrásokkal való összevetés, valamint a szakirodalomban található adatok alapján történik. Végül is a forrás relevanciájáról, a kifejezőértékjéről kell dönteni. A szerző(k) szándékát meg kell állapítani, ezeknek akkori környezetét elemezni és a kontextust, a történelmi és társadalmi helyzetet tisztázni kell. Ehhez egy egész módszerkészlet áll rendelkezésre.[26] De a forráskritikai munkálatok önmagukban még semmiképpen sem garantálhatják a vállalkozás sikerét.

                                                                                                                        1.4.2 A történész szerepe

                                                                                                                        Nehézségek különböző külső tényezőkből is támadhatnak, mint például a történész személyéből és környezetéből, valamint a társadalmi körülményekből és elvárásokból. Eredményként egy adott történelmi esemény egyik leírása lényegesen eltérhet a másiktól. F. Dárdai Ágnes velő­sen fogalmazza meg ezen tényállást: „Múlt csak egy van, a dolgok egyszer történnek meg visszavonhatatlanul, viszont történelem több is lehet.”[27] A történelem a történész terméke, a „termelésnek” viszont – mint fent már leírtam – elég szigorú, a tudományos közösség által elfogadott szabályok szerint kell történnie. Ezeknek a betartása viszont a „termelőtől” függ, és itt van a kutya elásva. A történész – és eddig, mint a következőkben is ezen mindig a történelemtanárt is értem, mivel a feladatai és módszerei hasonlók, csak a publikuma különbözik az akadémikus történészétől – legyen okos ember, rendelkezzen a szükséges tudással, alkalmazza a megfelelő munkamódszereket, szóval feleljen meg telje­sen a felkészültségével és munkájával szemben támasztott elvárásoknak. Mégis ember marad, és ez a tény egyrészt nagy előnyt jelent, például gondoljunk csak az emberi alkotóképességre, más­részt lényegesen befolyásolhatja a munkájának eredményességét. Előfordul, hogy az anyagot egyoldalúan válasz­tja ki, és ennek a bemutatásánál és interpretálásánál is inkább rokon- illetve ellenszenv dönt a történelmi esemény megítélé­séről. Ráadásul mi a garancia arra, hogy a munkája előítéletektől mentes marad, és nem a saját beállítottsága, ideológia, korszellem stb. alapján készül el? Emellett bármikor előfordulhat, hogy vala­mit félreért vagy – esetleg tudáshiánya miatt – nem képes helyes elemzés­re. Végül a történész is csak ember, aki hibázhat.

                                                                                                                        Akkor mindennek vége van? Ezt nem hiszem, mert ezeket az emberi gyengeségeket kompen­zálni lehet. Előfeltétel ehhez viszont a tudatosság, illetve reflexió. Ha a történész tudatosan tisztázza a saját helyzetét, a saját beállítottságát, előszereteteit és előítéleteit, de a társadalom részéről támadt elvárásokat is, és emellett szintén tudatosan betartja a „játékszabályokat”, amelyek ellenőrző mechanizmusként is működnek, akkor legalább közel jut a történelem objektív bemutatásához. Teljes objektivitás, mint például a forráskritikával kapcsolatban észrevehettük, úgy sem érhető el, mert soha sem rendelkezünk az ahhoz szükséges adatokkal teljes egészében: nem voltunk ott, amikor történt, és ha egy eseménynek szemtanúi lettünk volna, akkor is csak a valóságnak egy számunkra felfogható részét láttuk volna, és nem a teljes való­ságot, ami a bonyolult kauzális összefüggési hálózatával együtt gyakran meghaladja az ember értelmi képességeit. De legalább közel lehet jutni az „igazsághoz”, ez viszont elérhető és – ha tisztességes munkával történik – nemes cél. Egyszerűen szólva: a történész (ill. a történelem­tanár) legjobb tudása és lelkiismerete szerint, a „játékszabályok” (azaz elismert módszerek) betartásával magyarázza a múltat – ebből lesz a történelem.

                                                                                                                         

                                                                                                                        2. Miért fontos a történelem?  –  Feladatok a történész és a történelemtanár számára – A társadalmi elvárások

                                                                                                                        2.1 Mi a történelemírás és -tanítás lényege?

                                                                                                                        A történész feladatát E. H. Carr a következő velős mondatban foglalja össze: „A történésznek nem az a dolga, hogy szeresse a múltat, vagy hogy magát a múlttól függetlenítse, hanem hogy birtokba vegye és megértse, hisz a jelen megértésének a múlt a kulcsa.”[28] Ez a kijelentés, ami mutatis mutandis a történelemtanárra, sőt, a tanulóra is vonatkozik, tükröz egy alapvető meg­fontolást: a jelen világot, valamint a saját helyzetünket ebben a világban csak akkor tudjuk igazán megérteni, ha ismerjük azokat az eseményeket és változásokat, amelyek a világ mai állapotát létrehozták. Másképp szólva: minél többet tudunk a múltról, annál jobban értjük a jelent. Ezen a felismerésen alapul az aktuális magyarországi tantervek és érettségi vizsgakövetelmények kidolgozása is. F. Dárdai Ágnes és Kaposi József  a történelem érettségi vizsgájával kapcsolatban a következőket írják: „A vizsgafejlesztés egyik további fontos tar­talmi szempontja volt, hogy a tanítási folyamatban és a vizsgán nagyobb súllyal szerepeljenek azok a konkrét történelmi tartalmak és elemzési szempontok, amelyek a jelen világának megértéséhez szükségesek.”[29] A történelemmel való foglalkozás – legyen ez akadémikus kutatás vagy a történelemtanítás az iskolában, aminek a széleskörű hatása miatt roppant nagy jelentő­sége van – végül is mindig egy nagyon fontos célt szolgál: gyakorlati útmutatást kell adni az embernek egy egyre bonyolultabb, nehezebben érthető világban. Ez természetesen nem mindig volt így. Régen a történelemírásnak nem volt ez a – mondjuk „demo­­kratikus” – célja, leginkább az uralkodó elit hatalmának legitimálását, illetve tetteinek a dicsőítésére szolgált. „Az európai középkor nagy részében”, állapítja meg Ormos Mária, „viszonylag könnyű volt elérni, hogy a király kegyeitől függő udvari szerző vagy a saját hierarchiájának alárendelt egyházi krónikás azt írja meg, amit a felette állók hallani akartak, ez a művelet azonban az idők során egyre nehezebbé vált”.[30] Hosszú ideig az Isten kegyelméből való uralkodást szilárd dogmaként kezelték, mígnem olyan gondolkodók léptek fel, mint Hume, Montesquieu és Voltaire, „akik az isteni gondviselést szinte teljesen kiiktatták a történelemből”. [31] A történelemnek ezen „”világi” átfogalmazása”[32] döntő lépést jelentett a modern felfogás felé – és tudománnyá vált, ami az okok és okozatok vizsgálatával is foglalkozott. Bár „a történettudomány még jó ideig megmaradt a szellemóriások, illetve a politikai szereplők és események kutatásánál és kronológiai ismertetésénél”,[33] különösen a marxi gondolkodási mód befolyása alatt, illetve az ezzel történő vitatkozás következtében a történészek figyelmünket inkább a társadalmi és gazdasági viszonyokra irányították, úgyhogy a „manapság valamirevaló történeti összefoglaló munka mégsem képzelhető el anélkül, hogy tartalmazná a gazdasági trend, a gazdasági fejlődési ütem, a gazdaságpolitika és annak összes szelete, továbbá a társadalom rétegződése, mobilitása, aktivitása, politikai irányultsága stb. kérdéseit”.[34]

                                                                                                                        Ez a modern felfogás a társadalomra való tekintettel egy sokkal átfogóbb szemléletmódon alapul és ezért lehetővé teszi, hogy olyan társadalmi csoportok, amelyek régen a történelmi leírásokban alig (vagy egyoldalúan) szerepeltek, szintén fókuszba kerüljenek, mint pl. az „alsó réteg” tagjai, a nők, etnikai és vallási kisebbségek stb. A kép, ami a múltról formálódik, sokkal differenciáltabb és színesebb lesz: már nem absztrakt eseményekről vagy az elitek hatalmi játszmájáról van szó, hanem emberekről, akik éltek, örültek és szenvedtek… A történelem érthetővé és felfoghatóvá válik. És csak így tesz igazi jelentőségre szert a ma élők számára, tanulni lehet belőle, és ha már jobban értjük, hogy hogyan és miért jutottunk a jelenlegi helyzetünkbe, azt hatékonyabban is elemezhetjük, és könnyebben dönthetünk a jövőnkről. Ebből a perspektívából nézve most már az is lehetővé válik, hogy olyan társadalmi célokat tulajdonítsunk a történelemtanításnak, mint a kritikus, önálló állampolgárrá nevelést.

                                                                                                                        Az „Állampolgárságra, demokráciára nevelés” alcím alatt a 2012-ben kiadott Nemzeti Alaptan­tervben következőket olvashatjuk: „Az iskola megteremti annak lehetőségét, hogy a tanulók megismerjék a főbb állampolgári jogokat és kötelezettségeket, és ennek keretében biztosítja a honvédelmi nevelést. A részvétel a közügyekben megkívánja a kreatív, önálló kritikai gondol­kodás, az elemzőképesség és a vitakultúra fejlesztését.”[35] Ezzel kapcsolatban nyugodtan alkalmazhatjuk a „műveltség” fogalmát is, ami F. Dárdai Ágnes és Kaposi József szerint „egyfajta tájékozódást, a köznapi életben való eligazodást, alkalmazható tudást jelent”.[36]

                                                                                                                        Ennek elengedhetetlen előfeltétele, hogy a történelemírásnak és a történelemtanításnak teljes mértékben megbízhatónak kell lennie. De nem abban az értelemben, hogy minden esetben a teljes objektivitás a cél. Ez így lehetetlen vállalkozás lenne; ennek az okait, amelyek lényegében az emberi felfogó- és ítélőképesség korlátozottságából adódnak, fent már érintettük.[37] A megbíz­hatóság viszont a tények alapos és elismert módszereken alapuló vizsgálatának és leírásának eredménye. Ezeket a módszereket a tanár ne csak saját maga használja, de mutassa be a diá­kok számára is! Fischerné Dárdai Ágnes ezt következőképpen foglalja össze: „Mivel a tör­ténelmi magyarázat sohasem abszolút érvényű, ezért a történeti tanulás nem korlátozódhat kizárólag a történelmi ismeretek megszerzésére, hanem olyan képességek birtoklására, amelyek segítségével a tanuló képes a források kritikai felhasználásával a múlt önálló rekonstruálására. Így válhat a történelemtanítás a problémamegoldó gondolkodás terepévé.”[38]

                                                                                                                         

                                                                                                                        2.2 Feladatok a történész és a történelemtanár számára

                                                                                                                        Az eddigieket összefoglalva: a tények felelősségteljes kezelése, a források kritikai felhasználása a történelemírás és -tanítás alapja, de a „kezelőnek” az álláspontja, illetve beállítottsága is döntő fontosságú. Semmiképp sem szabad ezeket a tényeket a személyes előszereteteinek, vagy valamilyen ideológiának alárendelni. Természetesen ez elég gyakran megtörtént, ma is előfor­dul. Egy különösen undorító példát szolgál a promoveált osztrák történész és az osztrák NSDAP társalapítója Richard Suchenwirth, aki a bestsellerré avanzsált „Deutsche Geschich­te” (Német történelem) c. több százezres példányban kiadott, akkor majdnem minden német (és osztrák) háztartásban megtalálható könyvének előszavát a következő szavakkal kezdte: „Attól a naptól kezdve, amikor a Cimberek és Teutonok hordái előrenyomulnak délfelé, vagy pontosabban, amikor Arminius a teutoburgi erdőben legyőzi a rómaikat, megkezdődik a né­met történelem.”[39] Hasonló módon esztelenkedik a továbbiakban is: „Egy olyan nép vagyunk, ami még nem érte el a kiteljesedését. Németország még mindig inkább gondolat, mint való­ság. A fitestvéreink milliói idegen uralom alatt szenvednek, az anyanyelvük használata vesze­delembe került, kényszer hatása alatt idegen hadseregekben szolgálnak és el vannak vágva a hazájuktól.”[40] A több mint 600 oldalas könyvét a következő mondattal fejezi be: „A német győzelemmel viszont feltámad egy új világ.”[41] Szerencsére nem lett igaza.

                                                                                                                        Észrevehető, hogy az utolsó pár sort nem olyan visszafogottsággal és kimértséggel írtam, mint amit általában elvárnak egy történésztől. Azt megengedve, hogy a fent használt szóválasztá­somról vitatkozni lehessen. Amikor az „undorító” szót írtam, egy kevésbe emocionális – de mégis elítélő – kifejezés talán helyénvalóbb lett volna. Nem is igyekeztem semlegesen bemu­tatni ezt a könyvet, ami csak úgy csöpög az ideológiai közhelyektől és hazugságoktól. Ez nem a történész halálos bűnbeesését jelenti? Hol maradt az „objektivitás” – amennyire egyáltalán létezik –, nem kell betartani a „semlegesség” elvét a történelmi események, személyiségek ér­tékelésénél? Ellenkezőleg, inkább azt lehet kérdezni, hogy szabad-e olyan visszafogottan és nyugodtan leírni olyan történelmi eseményeket vagy – a fent említett példában – gondolat­meneteket, amelyek ennyire sok fájdalmat és emberek millióinak vesztét okozta, mint bár­mely más történelmi eseményt, például a Szuezi-csatorna megnyitását? Véleményem szerint ezt nem szabad, mert pont így – talán alig észrevehetően, de mégis csak a legrosszabb módon – hamisítanánk meg a tényeket!  Mert mi, a mai szempontunkból nézve ezt már nem fogad­hatjuk el. Ezért minden csak szempont kérdése? A történelemszemlélet szóval legyen teljesen szubjektív és relatív, alávetve a mindenkor uralkodó divatnak és trendeknek?  Biztos, hogy nem, viszont megmarad a kérdés: „Mit szabad a történésznek, a történelemtanárnak, és mit nem szabad?

                                                                                                                        A már többször említett angol professzor Edward Hallett Carr ezen problematikával kapcso­latban két elismert történészt idézett példaként. „Toynbee professzor”, így írja, „Mussolini Abesszínia elleni 1935-ös invázióját “előre megfontolt szándékkal elkövetett erkölcsi bűn­nek” nevezte; […] Sir Isaiah Berlin pedig idézett esszéjében, amellett tör lándzsát, hogy “a történésznek kötelessége elítélni Nagy Károlyt, Napóleont, Dzsingisz kánt, Hitlert vagy Sztá­lint az elkövetett tömeggyilkosságokért”. […]”[42] Ellenpéldáként szólaltatja meg az angol tört­é­nészt, David Knowlest (1896-1974), aki a cambridge-i egyetemen tartott székfoglaló előadá­sában megállapította: „A történész nem bíró, még kevésbé vérbíró.”[43] Némely fenntartással Carr is csatlakozik ehhez a nézethez, majd feltesz egy „tanulságos kérdést”: „[H]a a törté­nésznek nem feladata egyének erkölcsi megítélése, mondjon-e erkölcsi ítéletet valamely múlt­béli esemény, intézmény vagy politika felett?” És azonnal megadja rá a választ: „Feltétlenül, hisz ezek az ítéletek teszik a történészt azzá, ami.” A történelem egyéni szereplőinek megíté­léséről viszont elég tartózkodóan nyilatkozik: „Azok, akik mindenáron ragaszkodnak az egyén erkölcsi megbélyegzéséhez, néha, akaratukon kívül, egész csoportoknak és társadal­maknak szolgáltatnak alibit.”[44] Egyrészt ez minden bizonnyal egy megfontolandó érv; más­részt arra is kell gondolni, hogy egy ilyen gondolat életünk minden tevékenységének az alap­jaként, szükségszerűen teljesen megbénítana minket úgy, hogy már semmi ésszerű gondolatra nem juthatunk majd, és még kevésbe cselekedhetünk.

                                                                                                                        Ha a történésznek adott esetben szabad, hogy absztrakt és elvont módon gondolkodjon ilyen erkölcsi kérdésekről, a történelemtanárnak már nem mindig megengedett ez a luxus, mivel nevelési feladatot kapott, amit bizonyos – ha minden jól megy, társadalmi konszenzuson ala­puló, de mégis irányadó – normák és szabályok szerint kell teljesítenie. Ezeknek a legmeg­foghatóbb formáját a különböző tantervekben és a tankönyvekben kapják meg.

                                                                                                                        A történésznek is szüksége van ám szilárd talajra a lába alatt, légüres térben nehéz dolgozni! Így a – régen kapott nevelésétől, valamint számtalan másik tényezőtől függő – személyisége és beállítottsága, általa kedvelt szempontok és álláspontok szükségszerűen valamilyen szere­pet játszanak a munkájában is, különösen a történelmi események, intézmények és személy­ségek értékelésében, és morális mércét alkotnak. Teljesen érthető, mivel ő is ember, ráadásul – a természettudományokkal ellentétben – emberi tevékenységgel is foglalkozik.

                                                                                                                        Véleményem szerint elfogadható az is, ha tudományos módszerek (pl. a fent leírt forrás­kritika) mellett reflexiószerűen elmélkedik a saját álláspontján, a saját beállítottságán. Mert a történész teljes „semlegessége” talán mindig is csak illúzió volt, de legkésőbb a náci koncentrációs táborok után abszolút lehetetlenné vált! Közvetett módon különben – terjengős fejtegetések után – Carr utal erre is, tulajdonképpen beismeri: „Napjainkban kevés tudomány – legkevésbé a társadalomtudomány – követelhet magának teljes függetlenséget.”[45]

                                                                                                                         

                                                                                                                        2.3 A viszonyok és kölcsönhatások a történetírás/-tanítás és a társadalom között

                                                                                                                        A történész és a történelemtanár nem furcsa tünemény, aki teljes izolációban tengeti remete­életét, hanem a társadalom aktív tagja. Polgárként befolyásolhatja a társadalmat és részt vesz kialakításában és továbbfejlődésében. Néhány különbség viszont észrevehető az épp említett két csoport között: míg az akadémikus történész inkább egy eléggé korlátozott – álta­lában szakemberekből és leendő szakemberekből álló – csoportot szólít meg, a történelem­tanár szélesebb körben érhet el eredményt; ráadásul gyakran még olyan emberekkel is kapcso­latban áll, akik számára az egyetlen vagy a legfontosabb lehetőség a múlt eseményeivel való foglalkozásra az iskolai tanórák keretein belül van. Az olyan eset, ahol az egyetemi történész merész gondolataival nagyszabású nyilvános vitát vált ki, inkább ritka kivételnek számít. Kiváló példa erre az úgynevezett „Historikerstreit” (a német történészvita), ami 1986-ban és 1987-ben nem csak az akadémikus köröket vonta be, hanem a médiumokon keresztül gyorsan elérte a nyilvánosságot is. „A “Historikerstreit” szó nem lehet teljesen ismeretlen kifejezés azok számára, akik már átléptek egy bizonyos korhatárt – mondjuk már betöltötték a negyvenedik  életévüket – és akik egy olyan műveltségi szinttel rendelkeznek, ami magában foglalja az érdeklődést a napilapok tárcái iránt.”  Így írja le Friedrich Pohlmann a vita társadalmi kihatását.[46] A vita tulajdonképpen a nemzetiszocialista múlt feldolgozásával kapcsolatos problematika miatt tört ki, de gyorsan áramlatok harcává vált a baloldal és a konzervatívok (illetve „revizionisták”) között. Az akadémikus diszkusszió kiterjedt tűzzé vált, ami a ‘60-as évek egyetemi hallgatók által kirobbantott tiltakozó mozgalma után még egyszer jelentősen átalakította a német szövetségi társadalmat, fejlesztette a vitakultúráját és nagymértékben hozzájárult az akkori német társadalom életképességéhez mind a belső, mind a nemzetközi kihívásokkal szemben.[47]

                                                                                                                        Magyarországon is többször folyt, illetve – különösen a szocialista időszak értékelésével kapcsolatban – a mai napig folyik hasonló vita. Érdekes példát nyújt erre a múlt század ‘60-as és különösen a ‘70-es éveiben érzékelhető Osztrák-Magyar Monarchia történeti átértékelése, amikor néhány történész (pl. Hanák Péter, Berend T. Iván, Ránki György és Katus László) kifejtették azt a tételt, „hogy a kiegyezés reális kompromisszum volt az adott körülmények között”,[48] ami pozitív megítélést érdemel. Ezért sok kritikát kellett eltűrniük.

                                                                                                                        Általában azt lehet megállapítani, hogy a vita annál élesebb, minél közelebb áll a tárgyalt tematika napjainkhoz. Gyakran kerül az aktuális politika is a disputába. Így jön létre ez a sajátságos kölcsönhatás a történelem(írás és -tanítás) és a társadalom között. Bármilyen irányba menne a hatás, a történelemtanárnak – akár tetszik, akár nem – mindig központi szerepe van.

                                                                                                                        Egy számomra megdöbbentő és bizony szélsőséges példát idézek arra, hogy mennyire összefonódhat a napi politika a történelemmel. Ezt Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője 2012. április 3-án szolgál­tatatta a Parlamentben történt felszólalásával. Elég váratlanul felidézte a 130 évvel ezelőtt történt tiszaeszlári eseményeket, amikor 1882-ben a mai napig tisztázatlan körülmények között eltűnt a tizennégy éves Solymosi Eszter, valamint az erre következő pert, amelyben a helyi zsidóság egyes tagjait vádolták meg a keresztény lány rituális meggyilkolásával. Baráth felszólalása végén arra a nehezen felfogható következtetésre jutott, hogy „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk”. Mind a Parlamentben, mind a nyilvános vitában nagy megrökönyödéssel fogadták ezt a nyilatkozatot.[49]

                                                                                                                        A fent idézett példát bizonyosan szélsőséges esetként lehet elkönyvelni, de az mindig előfordulhat, hogy egy politikai esemény beleszól a történelemórába. Ami tulajdonképpen nem is rossz dolog, mivel akkor a sokat gáncsolt, „porlepte” történelem végül azt is bebizonyíthatja, hogy mégis van haszna az aktualitások jobb megértéséhez. Ez viszont előfeltételezi a tanár alapos tájékozottságát és felkészültségét, valamint gyakorlatát és rutinját az információk és források kezelésénél és összevetésénél. Csak így fog neki sikerülni a történelmi események és folyamatok összevetése a társadalmi kérdésekkel és a napi politika fejleményeivel. Ez pedig mindig fontos lépés kell, hogy legyen, ha abból indulunk ki, hogy a múlttal való foglalkozással szolgálja a most jobb megértését.

                                                                                                                        A történelemtanítás és a társadalom közötti viszonyok másik aspektusát az elvárások jelentik, amiket a társadalom, valamint különösen ennek a szervezeti megtestesítése, az állam, vele szemben kifejezésre juttat. Ezt a gondolatot Gérard Noiriel is megemlíti, amikor a francia történészek (és ezzel egyben a saját) helyzetéről ír: „Mint a francia állam által fizetett alkalmazottak becsületbeli ügynek tekintették, hogy eleget tegyenek “közszolgálati kötelezettségeiknek”. A köztársaság által rájuk rótt küldetésnek megfelelően ezért szolgálják egyszerre a tudomány és a nemzet érdekeit.”[50] Vagy, a német közmondás szerint: „Wes Brot ich ess, des Lied ich sing!” (Kinek kenyerét eszem, annak dalát énekelem.)

                                                                                                                        Szolgálati főhatóságként az állam beavatkozik az oktatásba. Minden joga meg van hozzá, mivel ez garantálja a különböző helyszínen történő tanítás minőségi és tartalmi összehasonlíthatóságát és kompatibilitását. Réti Mónika azt állapítja meg, „hogy a tantervi szabályozás az oktatási rendszerek szabályozásának csak az egyik eszköze, és ezen belül is a tartalmi fejlesztés a lehetséges intézkedéstípusok közül csak egy, bár kétségkívül kiemelten fontos (hiszen folyamatjellegű) beavatkozási módot jelent.”[51] A társadalmi/állami igényeken alapuló központi tanterv indoklását – megint Réti Mónika nyomán, aki Bárdossy Ildikót idézi – a következő módon lehet összefoglalni:

                                                                                                                        • Biztosítani kell a közvetített tudás (a nemzeti műveltség) alapvető egységét.”
                                                                                                                        • Biztosítani kell, hogy egy minimális tudást minden tanuló megkapjon.”
                                                                                                                        • Biztosítani kell az iskolarendszer átjárhatóságát.”
                                                                                                                        • Lehetővé kell tenni, hogy a tananyag lépést tartson a kor követelményeivel.”[52]

                                                                                                                        A központi tantervek a Nemzeti Tanterven alapuló kerettantervek, amiket „a megadott keretek között saját viszonyaikra adaptálják az iskolák.”[53] Ez a konstrukció elvileg biztosít némely szabadságot az iskolák és a tanárok számára. A gyakorlatban pl. a „Kerettanterv a szakgim­náziumok 9-12. évfolyama számára[54] a történelemtanítást leíró része tartalmilag annyira zsúfolt és annyira szűk is az órakeret, hogy valójában nem sok mozgástér marad a tanárok számára. Ennek a következménye, mivel az output az érettségire való felkészítés, hogy a kooperatív elemek aránylag jelentéktelen szerepet játszanak, és a történelemórák zöme (több vagy kevesebb interaktív elemmel megtűzdelve) frontális módon folyik. Az interaktív elemekről a következő részben még lesz szó. Mindenesetre az adott lehetőségeket kell felhasználnia a tanárnak. Ezért sok minden a tanár beállítottságától, a felkészültségétől, az elánjától és – végül de nem utolsósorban – a történelem iránti lelkesedésétől függ.

                                                                                                                         

                                                                                                                        3. A történelemtanítás és  -tanulás  helyzete és problematikája

                                                                                                                        3.1 A tanteremben

                                                                                                                        Szándékosan hagytam sok teret az alapok bemutatására: a történelemtanárnak tisztában kell lennie a történelem jellegével, az alkalmazandó módszerekkel, a követendő célokkal és a társadalmi normákkal és elvárásokkal. A következőkben – a teljesség igénye nélkül és inkább amolyan problémafelvetésnek – mutatok be néhány számomra nagyon fontos problémát és nehézséget. Ha eddig a súlypont az elméleti aspektusokon volt, innentől kezdve főleg a gyakorlati kérdésekkel fogok foglalkozni.

                                                                                                                        Az általános céloktól, amelyeket leegyszerűsítetve azzal a megfogalmazással lehet leírni, hogy „a múltból kiindulva jobban meg lehet érteni a jelent”, meg kell különböztetni a tanár személyes céljait, illetve preferenciáit, amelyek inkább a saját világnézetéből származnak. Lehet, hogy ő abból indul ki, hogy az emberiség egyre magasabb fejlődési szintek irányába halad (haladás – az ember tanul az elkövetett hibáiból), vagy az évszázadokon és évezredeken keresztül igazából semmi sem változott (stagnálás – annak ellenére, hogy felületesen nézve sok változás történt, különösen az anyagi és technológiai oldalon, az ember egész idő alatt nem vált emberségesebbé). Lehet az is, hogy beáll a kultúr­pesszimisták és a világ végét felidéző proféták soraiba (hanyatlás – érthető álláspont, ha csak az utolsó száz „modern” évben az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekre gondo­lunk).[55] Mivel a történelmi folyamat végcéljának keresése gyakran összemosódik ideológiai vagy vallási világnézetekkel, ez ne legyen a történelemórák témája – a nácik által propagált „tausendjähriges Reich” (ezeréves birodalom) a történelem szemétlerakó helyére került, a vallási apokalipszisekkel is inkább a hittanórán kell foglalkozni.

                                                                                                                        A tanárnak viszont így is elég sok gondja akad a történelemórákon. Nem mindig fogadják tetszésviharral a tanulók. Gyakran inkább arra panaszkodnak, hogy a történelem unalmas, a valóságtól távoli tárgy. („Mi közöm van hozzá?” – a diákoknál sokszor elhangzó kérdés.) Természetesen erről a problematikáról már több tudományos kutatás is született. Ezek ered­ményei számomra sajnos nem mindig annyira tiszták és egyértelműek, mint első pillantásra látszanak. Csapó Benő például „Az iskolai tudás” c. könyvében összefoglalja a tantárgyakkal kapcsolatos attitűdökről történt kutatásainak eredményeit. Többek között az egyik következte­tése a következő: „Az általános tendencia az, hogy a középiskolások sokkal negatívabban nyilatkoznak az egyes tantárgyakról, mint a hetedikesek, egyetlen kivétel ebben a tekintetben az idegen nyelv.”[56] Viszont, ha megnézzünk a következő oldalon található, bizonyítéknak szánt statisztikai táblázatokat, már kicsit másképpen fest a kép. Itt szerepel az 7. és a 11. osztályban lévő tanulók által minden tantárgynak adott „kedveltségosztályzat” összegzése. Ehhez ötfokozatú skálát használt, az „egyes”-től („nagyon nem szeretem”) az „ötös”-ig („nagyon szeretem”). Megdöbbenő módon a tantárgyakkal kapcsolatos attitűdök a 11. osz­tály­ban a vizsgált nyolc tárgyból hétnél jobbak, mint a 7. osztályban, ami teljesen ellenkezik az előbb leírtakkal! Az egyik kivétel egyébként a történelem, hol az értékek majdnem azono­sak: 3,62 a 7. osztályban és 3,61 a 11. osztályban.[57] A statisztikai adatok alapján Csapó Benő fent idézett következtetése számomra megfoghatatlan.

                                                                                                                        A megállapítás viszont, hogy sok tanuló nem különösebben érdeklődik a történelem iránt, bizonyosan nem alaptalan, sokszor ezt én is hallottam személyes beszélgetések során a gyere­kektől. Ennek ellenére F. Dárdai Ágnes és Sárváriné Lókay Gyöngyi az általuk 1999 tavaszán Baranya megyében megvalósított történelmi készségeket mérő tudásfelmérés eredményéként azt állapítja meg, hogy „[a] tanulók szeretik a történelmet”.[58] Erre a kérdésre véleményem szerint úgy sincs végérvényes válasz – néhányan jobban szeretik, néhányan kevésbé. Talán ez nem is annyira fontos. Sokkal érdekesebb, hogy foglalkozzunk a történelemtanítással és -tanu­lással kapcsolatban újra meg újra kinyilvánított elégedetlenség főbb pontjaival és okaival. A tantárgy természetéből adódik a tanulók számára az első – és talán a legterhelőbb – probléma: sok adatról (események és évszámok) és személyről van szó, amit első pillantásra áttekintet­len információhalmaznak látnak. Ezt rendszerezni kell, hogy az összefüggések tisztán kikris­tályosodjanak. Máskülönben csak tanulnak, de nem értenek, vagy inkább „bebifláznak” és gyorsan elfelejtenének mindent, amit nagy nehezen igyekeztek memorizálni. De a diáknak nem csak a történelem belső összefüggéseit, hanem az előzményeit, valamint a későbbi idő­szakokra és a jelenre való kihatásait, a múlt aktualitását is kell érezni és felfogni. Természetesen sok minden a tananyagtól függ, de a tanárnak is fontos szerepe van. Meg kell mutat­nia, hogy tulajdonképpen mi a történelem – nem száraz, elméleti szőrszálhasogatás, hanem arról van szó, hogy igazi emberek élték az igazi életüket és igazi problémákkal küzdöttek. Akkor ezek és korszakuk viszonyai majdnem annyira reálissá válnak, mint mi, a kortársaink és a mindennapjaink! Szerencsére a tantervekbe is bevonult azon törekvés, hogy jobban kidol­gozzák az összefüggéseket és egy élethűbb történelemi képet alkossanak; példáként a szak­gimnáziumok számára érvényes aktuális tantervből idézek, ahol „A fejlesztés várt eredményei a két évfolyamos ciklus végén” címe alatt a következő leírás található: „A múltat és a történel­met formáló, alapvető folyamatok, ok-okozati összefüggések felismerése […] és egyszerű, átélhető erkölcsi tanulságok […] azonosítása, ezeknek jelenre vonatkoztatása, megítélése. Az új- és modern korban élt emberek, közösségek sokoldalú élet-, gondolkodás- és szokásmód­jainak azonosítása, a hasonlóságok és különbségek árnyalt felismerése, több szempontú értékelése.”[59] Ez tükröződik a tankönyvekben is; így a fent már megemlített Száray Miklós például ezt írja: „Reméljük, tankönyvünk az időszak fontos kérdéseiben segíti majd a tisztán­látást, az események okainak, következményeinek a megismerését!” És az előszó utolsó mon­datában folytatja a gondolatmenetet: „Kívánjuk, hogy tankönyvünk ne csak a múlt megisme­résében legyen megbízható útitársuk, hanem segítse a jelen megértését is![60]

                                                                                                                         

                                                                                                                        3.2 Kooperatív módszerek vs. „frontális tanítás”

                                                                                                                        A történelemórák főként a hagyományos módon folynak. Véleményem szerint a „frontális tanítás” kifejezés ilyen esetekben nem mindig célszerű, mivel ezt, talán a „katonás” mellék­ízének köszönhetően, gyakran már kifejezetten negatív értelemben használják. Egyébként ilyen módon is eléggé interaktív órákat lehet tartani, a tanulók messzemenő bevonásával.

                                                                                                                        A kooperatív módszereknek[61] kétségtelenül megvannak a maguk nagy előnyei, de a zsúfolt tantervek miatt ezen módszerek mégis ritkán kerülnek alkalmazásra, mert általában elég időigényesek, és a szükséges idő gyakran nem áll rendelkezésre. Ráadásul a gyakorlatban gyakran kiderül, hogy – a tanár által történt gondos előkészületek ellenére – a tanulási ered­mények mégsem sikerülnek mindig olyan fényesre, mint azt elvárták. A kooperatív módsze­rek a tanuló együttműködési szándékát feltételezik és az elszántságukat arra, hogy autonóm és önálló munkát végezzenek; ez viszont a gyakorlatban – sajnos – gyakran hiányzik. Ennek a fő oka bizonyára az a tény, hogy egyszerűen nem szokták meg: ezeket a technikákat már az álta­lános iskolától kezdve rendszeresen gyakorolni kellett volna. Egyébként nem is minden csoport hajlandó és alkalmas egyformán ilyen fajta együttműködésre. Ezért, mint számos beszélgetésben kiderült, több kollégám szívesen végeztetne gyakrabban is csoport­munkát, ha több idő állna rendelkezésére; de ez még ilyen körülmények között is nagyon nehéz vállalkozásnak bizonyulna némely osztályban. Néhány tanár egyébként a kooperatív módszereket azért se nagyon kedveli, mert szöges ellentétben állnak a megszokott – az individualizmuson, a versengésen és az ebből adódó teljesítménykényszeren alapuló – gya­korlattal. Az előállított “termékeket” másképpen is kell értékelni, mint az egyéni teljesítményt, ami a tanárt bizony kikényszeríti a „komfortzónájából”.

                                                                                                                        Másik fontos nézőpont, hogy a módszer tudatos megválasztása mindenkor az adott tananyag­tól is függ. Például egy 2016 februárjában a pécsi Babits Gimnáziumban történt hospitálás alkalmával tanúja lehettem annak, ahogy egy nagyon tapasztalt történelemtanár a francia forradalom bemutatására a frontális tanítást preferálta. Ezen jól strukturált, számomra nagyon eredményes órát követő megbeszélésen teljesen elfogadhatóan magyarázta el a döntését. Elég bonyolult a tematika, és az események megértéséhez feltétlenül szükséges a kulcsfogalmak pontos magyarázata és az akkori viszonyok részletes bemutatása. Ráadásul az események sor­rendjét precízen ki kell dolgozni. A frontális tanítás alkalmazását azzal is indokolta, hogy zsú­folt a tanterv, és ezért egyáltalán nincs idő arra, hogy mindig kooperatív módszereket alkal­mazzon, sőt gyakran „feszített tempóban” kell haladni, hogy a tanterv szerint kötelező anyagot egyáltalán át lehessen venni. Ez egyébként egy gyakran hallott érv.

                                                                                                                        Ennek ellenére a kooperatív módszerek alkalmazása néhány tematikus területen nagyon ha­tékony és hasznos lehet, ahol az összehasonlítás a saját élettapasztalatokkal kézzelfoghatóbb a gyerekek számára, mint például egy forradalom vagy háború kitörése esetében. A csoport­munkában történő feldolgozásra különösen alkalmas témák például a gazdaság, művelődés vagy az életmód.

                                                                                                                        Mivel az érettségin – különösen emelt szinten – a tanulók gyakran az esszéírásnál veszítenek pontokat, közös munkájuk eredményeinek bemutatása az egész osztály számára kitűnő le­hetőséget nyújt arra, hogy a tanulók gyakorolják a fogalmazási képességeiket. Ráadásul elő­segíti az együttműködést és különösen a szociális készségeket. E célból arra kell nagyon vi­gyázni, hogy a csoportok minden szempontból „vegyesek” legyenek, ami azt jelenti, hogy ne legyenek barátok együtt ugyanabban a csoportban, „jó” és „rossz” tanulók egy csoportban együtt dolgozzanak, a csoportok nemek szerinti összetétele is legyen arányos.

                                                                                                                        A saját óraimon, valamint a hospitált órákon szerzett tapasztalataimból tudom, hogy a koope­ratív módszereknek gyenge pontjai is vannak: az óra irányítása gyakran már nem a tanár kezé­ben van, az óra eredményessége és ütemezése teljesen a tanulók aktív és határidőre szabott együttműködésétől – valamint jóindulatától – függ. Ami tulajdonképpen se nem rossz se nem veszélyes dolog, de a gyakorlatban az időbeosztás igazi gondot jelenthet. Ha az óra befeje­zetlen marad, a tanulók által kidolgozott “termékeket” (kiselőadás, powerpoint prezentáció stb.) időhiány miatt már nem lehet az órán bemutatni, csalódás és kudarcérzet ragadhatja el a diákokat, akik viszont akkor sem kifejezetten lelkesek, ha ezért elmarad a megérdemelt szünet.

                                                                                                                        Megfontolandó az a tény is, hogy a csoportmunka nem csak a megvalósításában időigényes – sok esetben egy iskolai óra kevésnek bizonyul. A fent említett „balesetek” elkerülése érdeké­ben a szorgalmas előkészítés elengedhetetlen előfeltétel, ami gyakran minden egyes tanórára többórás felkészülést jelent.

                                                                                                                        A kooperatív módszerek alkalmazása kedvező körülmények között viszont nagyon hatékony lehet. Kompromisszumos megoldás lehet az is, hogy néhány kooperatív elem beépül egy egyébként hagyományos stílusban irányított órába.[62] Így fokozni is lehet a tanulók figyelmét és aktív részvételét az óra „frontálisan leadott” részeiben.

                                                                                                                         

                                                                                                                        3.3 A történelemóra, mint a kritikai gondolkodásra való nevelés eszköze

                                                                                                                        A tudatlanság vagy – ami még rosszabb! – a félműveltség szörnyű ellenfél a történelmi összefüg­gések megértése számára. Friedrich Nietzsche nagyon precízen írta le a problémát a követke­ző szavakkal: „A féltudás győzedelmesebb, mint az egész tudás: egyszerűbbnek tudja a dolgo­kat, mint amilyenek s ezért megfoghatóbban és meggyőzőbben alkotja meg róluk a vélemé­nyét.”[63]

                                                                                                                        Mivel Magyarországon a trianoni békeszerződés és a következményei a mai napig traumaként hatnak és így még nagy mértékben meghatározzák a társadalmi életet, jogos a kérdés, hogy milyen szerepet játszottak Magyarország és az akkori magyar miniszterelnök az első világ­háború kitörésénél. Gyakran azt lehet hallani ezzel kapcsolatban, hogy a németek és az osztrá­kok akarták a háborút, a magyarok viszont nem. Micsoda kényelmes egyszerűsítés, ami mel­lesleg még inkább kihangsúlyozza a „békediktátum” igazságtalanságát. Az események hord­ereje miatt viszont nagyon fontos egy differenciáltabb leírás. Különösen újabb dolgozatokban ez meg is történt, ifj. Bertényi Iván nagyon alapos „Tisza István és az I. világháború” c. tanul­mányát[64] szeretném idézni. Bertényi arra utal, „hogy Tisza egészen július közepéig ellenezte a háborút”,[65] azért is, mert a háború kitörésének esetében tartott a román és az orosz interven­ciótól.[66] De július 10. és 14. között változott az álláspontja, úgy, hogy 14-én Tisza a Szerbiá­hoz intézett ultimátummal kapcsolatban „nem tanúsított ellenkezést a pontos éles megfogal­mazásával szemben, sőt néhol ő maga javasolta a keményebb hangot”.[67] Nagyon tanulságos az utalás az akkori közhangulatra Magyarországon, ahol Bertényi a 1914. július 26-án megje­lent Budapesti Hírlapra való hivatkozással a következő jelenetet írja le: „A háborús lelkesedés és összefogás – a korban szinte megdöbbentő – példája volt, hogy egy vendéglőben vacsoráló németországi társasággal együtt énekelték a magyarok a Wacht am Rhein, a Himnuszt és – a Gotterhaltét!”[68] A tankönyvben az egész így hangzik: „A háborút a magyar miniszterelnök, Tisza István kezdetben ellenezte. Végül azonban beleegyezett a kemény fellépésbe, mert meggyőződött arról, hogy a németek támogatják a Monarchiát. A németek valóban harcra tüzelték a Monarchiát […].”[69] Világos, hogy a tankönyv mindig rövidítésre és ezzel párhuza­mosan egyszerűsítésre szorul. Tulajdonképpen nem is hamis a leírás, de félrevezető, és – mint adott esetben – elég egyoldalú leírás az eredménye, ez számomra a tanár kötelezettsége, hogy rámutasson erre és pótolja az információhiányt: a Budapesti Hírlap – mint más kortárs újsá­gok – az interneten hozzáférhető, léteznek fotók, sőt filmfelvételek is ebből az időből (ill. dokumentumfilmek erről az időről[70]), amelyeket kiegészítésként fel lehet használni.

                                                                                                                        Ezzel kapcsolatban szeretnék az illusztrálásért még két példát idézni. Az utóbbi években, Németországban – de nem csak ott – néhány szélsőséges jobboldali csoport előrenyomulása vehető észre. Idegengyűlöletet propagálnak, és végeredményben nemcsak a korszerű demo­kratikus társadalom szolidaritását, hanem ennek a létezését is megkérdőjelezik. Ezért főleg a kelet-németországi tartományokban a külföldiek, különösen a menekültek elleni erőszakos bűncselekmények száma drasztikusan megemelkedett. Erre reagálva Stanislaw Tillich, Szás­zország miniszterelnöke 2016. júniusában bejelentette, hogy korábbi reformokat hatályon kívül helyezve a következő tanévtől kezdve az iskolai történelemoktatás megint kötelező legyen minden diák számára. „A fiataloknak meg kell ismerni és érteni a különbséget a sza­badság és a demokrácia, valamint a totalitarizmus és a diktatúra között”, így indokolta ezt a lépést.[71]

                                                                                                                        Nagy gondot okoz szintén az úgynevezett „Iszlám Állam” (ill. Daesh) terrorszervezetének rekrutálási tevékenysége több nyugat-európai országban, különösen Franciaországban, Bel­giumban és Németországban elő muszlim fiatalok körében.[72] Alapos és kitartó felvilágosító munkával a történelemórák keretein belül meg lehet menteni ezeket a fiatalokat a súlyos lelki vagy testi sérelmektől, illetve a haláltól.

                                                                                                                        Tulajdonképpen bármikor előfordulhat, hogy az aktualitás “betolakodik” a történelemórára. Ezt nem szabad zavarnak tekinteni, inkább lehetőségként kell használni arra, hogy a történelem­óra érdekesebb és vonzóbb legyen; de így lehet hozzájárulni aktuális társadalmi problémák megoldásához vagy javulásához is. A tanárnak fel kell vállalni a szerepét, feladatát és felelősségét mint történész, mint a múlt események tudatos interpretátora, valamint a társdalom felelősségteljes tagja!

                                                                                                                         

                                                                                                                        4. Javaslatok, lehetőségek és kívánalmak

                                                                                                                        4.1 Szervezeti és módszertani javaslatok

                                                                                                                        Ahogy például a fent említett szász példánál láttuk, a reformok túlbuzgalma mindig azzal a veszéllyel jár, hogy kiöntjük a gyereket a fürdővízzel együtt. Gyakran olyan politikai dönté­sekről van szó, ahol a közvetlenül érintetteknek kevés vagy semmi lehetősége nincs a keletke­zési folyamatban való részvételre. A történelemoktatás társadalmi fontossága és felelőssége miatt viszont jogos a politikai szférának címzett követelés, hogy inkább több, mint kevesebb törté­nelemóra legyen. A tantervekkel kapcsolatban néhány pozitív változás vehető észre. Az újabb tankönyvek forrásközpontúsága bizony fontos lépés előre, még ha a források kiválasztása és prezentációja néha kicsit gyengél­kedik is. Nagyon pozitívnak látom azt a tényt, hogy a nemzetiségek problematikájának több jelentőséget tulajdonítanak. Jó példa erre Száray Miklós „Történelem 11.” c. tankönyvében található feladat: „Nézzen utána a vértanúk nevének és nemzetiségi összetételének![73] De még sokkal jobban ki kellene dolgozni – mind a tantervekben, mind a tankönyvekben – az össze­függéseket a nemzetiségi kérdés hosszú éveken keresztül történt elhanyagolása, a magyaro­sítás kínos kihatásai és a trianoni szerződés a mai napig traumaként ható következményei között.

                                                                                                                        De ezen feladatok – mint említettem – nagyjából a tanárok hatáskörén kívül vannak, ezért itt még tennék pár javaslatot az iskolai tevékenységekkel kapcsolatban. Nem mindent lehet a történelemórán belül megvalósítani, néhány javaslat ezért inkább tanórán kívüli, esetleg hosz­szabb távú projekt formájában realizálódhat.

                                                                                                                        F. Dárdai Ágnes 2006-ben a következőket írta: „A történelemtankönyvek renoméja kifeje­zetten rossz.” Ez minden igyekezet ellenére – mint említettem, történt valamilyen fejlesztés – lényegében nem változott. Ezért olyan eszközök bevezetését ajánlja, amelyeket „élvezettel “fogyasztják“” a tanulók, például történelmi filmeket, regényeket, játékokat, múzeumok láto­gatását. [74] Ez a felsorolás majdnem tetszés szerint kibővíthető, különösen az interneten talál­ható, szintén óránként bővülő ajánlatra való tekintettel.

                                                                                                                        De hogyan sikerülhetne a leglelkesebb tanárnak is, hogy a teljesen áttekintetlen anyagtömeg­ben megtalálja azt, amire éppen szüksége van? Ezzel kapcsolatban az egyik, számomra elen­gedhetetlen kívánalom lenne egy bibliográfiai kézikönyv a történelemtanár számára, ami­ben mindent megtalál, ami hasznosnak bizonyulhat, a forrásgyűjteményektől az órán alkal­mazható weboldalakig. Olyan összehasonlítások tulajdonképpen már léteznek, mint például a Gyertyánfy András által közretett „A történelemtanítás módszerei, eszközei, színterei (1994–2014)” c. válogatott bibliográfia.[75] De a sok helyen szétszórt információkat össze kellene gyűjteni, az anyag jellege, valamint a történelmi korszakok szerint csoportosítani és – lehetőleg digitális formában – publikálni. Sok munkát jelentene, ezért talán pályázati lehetőségeket kelle­ne felhasználni a készítéséhez.

                                                                                                                        A másik kívánalom a továbbképzési ajánlat kibővítése olyan tréningszerű kurzusokkal, amelyeknek keretein belül elismert szakemberek (történészek, régészek, történelmi kérdé­sekkel foglalkozó informatikusok) közvetlenül a történelemtanár számára a legfrissebb kuta­tási eredményekkel és módszerekkel szolgálnak.

                                                                                                                         

                                                                                                                        4.2 Tudatos felelősségvallás a társadalmi kontextusban

                                                                                                                        A történész-történelemtanár a társadalom tagja, a történelem társadalomtudománynak számít, ebből véleményem szerint – az oktatási és nevelési feladatokon túl – még egy különös kötele­zettsége adódik: munkájával pozitívan befolyásolhatja az emberek egy adott országban tör­ténő együttélését és hozzájárulhat egy jobb életminőség eléréséhez. Ez első pillantásra talán nagyon elméletinek hangzik, de az alapgondolat egyszerű: mindennapjaink, életünk kialakítása történelmi események és folyamatok eredménye. Más szóval: az a nép, amely „kibékült” a saját történelmével, nyugodtabban és boldogabban él, mint az a nép, ami még valamilyen történelmi trauma fogságában szenved. A magyarok viszont inkább szen­vednek. Ormos Mária „A történeti traumákról” c. cikkében azt írja, hogy „a 16. századtól kezdve történetük – néhány rövid békés periódussal tarkítva – a tőlük valóban független sok­kok halmazatából állt.”[76] A tatárjárás, a török behódoltság, majd a Habsburgok elleni szabad­ságharcok… Könnyen feledésbe merül Magyarország a XIX. század második felében, a dualiz­mus korában megélt virágkora, ami a modern ország alapjait teremtette meg: „Nagy építkezé­sek indultak be, kialakult a korabeli modern ipar alapja, az országot behálózta a vasút, csak­nem minden gyerek eljuthatott az iskolába, fellendült a kultúra valamennyi ága, és jelentős tudományos eredmények születtek.”[77] Ezeket a „boldog békeidőket”[78] hirtelen befejezte az első világháború, ami „nemcsak halottakat és rokkantakat hagyott maga után, de a trianoni békeszerződés néven ismert rémálmot is.”[79] Következett a belső politikai feszültségektől, valamint a nagy gazdasági világválságtól beárnyékolt Horthy-korszak, majd a német megszállás, a magyar fasisz­ták hatalomátvétele és a második világháború borzalmai. A náci uralom alól való felszabadulás csaknem egybeesett a szabadság újbóli elvesztésével és a szovjet impériumba való erőszakos beiktatással. Majd jött a rendszerváltás. „Csakhogy”, írja Ormos Mária, „az elszenvedett sorozatos traumák által kiváltott és rögzült viselkedési zavarok nem tűntek el a “ruszkik” kíséretében. A magyarok “túlérzékenysége” sok más népével együtt, amelyek szintén traumasorozatokat szenvedtek el, fennmaradt. Továbbra is bizalmatlanok, ami tükrözi az önbizalom hiányát is, hajlanak arra, hogy eredménytelenségüket vagy kudar­caikat továbbra is másokra hárítsák át, mert azt szokták meg, hogy sorsukat nem maguk irá­nyítják.”[80]

                                                                                                                        Majdnem száz évvel Trianon után véleményem szerint már itt a legfőbb ideje, hogy Magyarország kiszabadítsa magát a traumától. Másoknak is sikerült, és nem lenne jobb a megbékélés a szomszédjaival? Ők is szenvedtek. Együtt egyszerűbb lenne azon nehézségek leküzdése, amelyeket a jövő még biztosan hozni fog. Ráadásul a magyaroknak is elég oka van arra, hogy büszkék legyenek. Büszkék lehetnek például arra, hogy 1989-ben az akkori ma­gyar kormány bátran megnyitotta a magyar-osztrák határt az NDK-ból menekültek számára. Büszkék arra, hogy 2004-ben saját akaratból csatlakoztak a szabad demokratikus európai országok közösségéhez. És nem utolsósorban arra is, hogy a rendszerváltás, ha nem is probléma mentesen, de békésen és rendezett körülmények között történt, vérontás és polgárháborús jelenetek nélkül. Ez figyelemre méltó történelmi teljesítmény!

                                                                                                                        Ezt mind figyelembe véve talán lehetséges, hogy előre irányítsák a tekintetüket és a régi trau­mákat egyszer és mindenkorra legyőzzék, de ehhez szükség lesz jelentős társadalmi erőfeszí­tésekre. A történészek és történelemtanárok lényegesen hozzájárulhatnak ezen vállal­kozás sikeréhez.



                                                                                                                          IRODALOM

                                                                                                                            • 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről. Magyar Közlöny 67. évf. 162. sz. 39622–39695.
                                                                                                                            • Arató Ferenc – Varga Aranka (2008): Együtt-tanulók kézikönyve. Bevezetés a kooperatív tanulásszervezés rejtelmeibe. Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, Budapest
                                                                                                                            • Bánkuti Zsuzsa – Lukács Judit (szerk.) (2008): Tanulmányok az érettségiről. Hatásvizsgálat, tantárgyi vizsgák értékelése, feladatfejlesztés. OFI, Budapest
                                                                                                                            • Bernheim, Ernst (1908): Lehrbuch der historischen Methode und der Geschichtsphilosophie, 5. u. 6. völlig neu bearbeitete und vermehrte Aufl., Verlag von Duncker & Humblot, Leipzig
                                                                                                                            • Bertényi Iván, ifj. (2005): Tisza István és az I. világháború. In: Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Osiris Kiadó, Budapest
                                                                                                                            • Bloch, Marc (1996): A történész mestersége. Történetelméleti írások. Fordította: Babarczy Eszter, Kosáry Domokos, Pataki Pál. Utószó: Benda Gyula. Osiris Kiadó, Budapest
                                                                                                                            • Borowsky, Peter – Vogel, Barbara – Wunder, Heide (1989): Einführung in die Geschichtswissenschaft I: Grundprobleme, Arbeitsorganisation, Hilfsmittel. 5. überarbeitete und aktualisierte Auflage. Westdeutscher Verlag GmbH, Opladen
                                                                                                                            • Bruch, Rüdiger von – Müller, Rainer A. (1991): Historikerlexikon. Von der Antike bis zum 20. Jahrhundert. Verlag C.H.Beck, München
                                                                                                                            • Carr, Edward Hallet (1995): Mi a történelem? (Fordította Bérczes Tibor) Osiris Kiadó, Budapest [Eredeti kiadás: What is History? Penguin Books Ltd., Harmondsworth, 1986]
                                                                                                                            • Csapó Benő (2002): Az iskolai műveltség: Elméleti kertek és koncepciók. In: Csapó Benő (szerk.): Az iskolai műveltség. Osiris Kiadó, Budapest
                                                                                                                            • Csapó Benő (2002b): Az iskolai tudás. Osiris Kiadó, Budapest.
                                                                                                                              Online-kiadás: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/iskolai-tudas-eloszo/adatok.html
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 21.)
                                                                                                                            • Csapó Benő – Fejes József Balázs – Kinyó László – Tóth Edit (2014): Az iskolai teljesítmények alakulása Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. In: Kolosi Tamás – Tóth István György (szerk.): Társadalmi Riport 2014. TÁRKI, Budapest, 110–136.
                                                                                                                              Online: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b327.pdf
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 21.)
                                                                                                                            • Doblhofer, Ernst (1964): Zeichen und Wunder. Die Entzifferung verschollener Schriften und Sprachen. Deutscher Taschenbuch Verlag, München
                                                                                                                            • Droysen, Johann Gustav (1882): Grundriss der Historik. Dritte, umgearbeitete Auflage. Verlag von Veit & Comp, Leipzig
                                                                                                                            • Dárdai Ágnes (2006a): Történelmi-megismerés – történelmi gondolkodás. I. kötet. ELTE BTK – Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, Budapest
                                                                                                                            • Dárdai Ágnes (2006b): Történelmi-megismerés – történelmi gondolkodás. II. kötet. ELTE BTK – Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, Budapest
                                                                                                                            • Dárdai Ágnes – Kaposi József (2008a): A kezdet vége, avagy a történelemérettségi vizsga fejlesztésének további lépései. In: Bánkuti – Lukács (2008) 169-186.
                                                                                                                            • Dárdai Ágnes – Kaposi József (2008b): A problémaorientált történelemtanítás és a fejlesztőfeladatok. In: Bánkuti – Lukács (2008), 353-369.
                                                                                                                            • Dárdai Ágnes – Sárváriné Lókay Gyöngyi (2006): A történelmi készségeket mérő tudásfelmérés tapasztalatai Baranya megyében. In: F. Dárdai (2006a) 84-115.
                                                                                                                            • Fóris Ákos (2014): A nemzetiszocialista múlt historizálásának kérdése a német történészvitában. In: Paletta. I. Új- és Jelenkortörténeti Tudományos Diákkonferencia. Tanulmánykötet. Szerkesztette: Fekete Bálint – Nyul ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, Budapest, 105-131.
                                                                                                                              http://itoth.yolasite.com/resources/paletta_2_kesz_boritoval.pdf
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 20.)
                                                                                                                            • Coulanges, Numa Denis Fustel de (2007): A történelmi szövegek elemzéséről (1887). Részletek. Fordította: Németh Orsolya. In: Lajtai L. László (szerk.) (2007): A történetírás mint tudomány. A történészi hivatás kialakulása a XIX. századi Franciaországban. Napvilág Kiadó, Budapest, 299-305
                                                                                                                            • Gyáni Gábor (2007): Relatív történelem. Typotex Kiadó, Budapest
                                                                                                                            • Gyertyánfy András (szerk.) (2015): A történelemtanítás módszerei, eszközei, színterei (1994–2014). Válogatott bibliográfia. In: Történelemtanítás. Online történelemdidaktikai folyóirat. Új folyam VI. 1-2. sz.
                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2015/07/a-tortenelemtanitas-modszerei-eszkozei-szinterei-1994-2014-06-01-14/
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 24.)
                                                                                                                            • HVG (Online-kiadás) (2012. ápr. 4.): Botrány a parlamentben a tiszaeszlári beszéd miatt.
                                                                                                                              http://hvg.hu/itthon/20120404_tiszeszlar_parlament_jobbik
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 20.)
                                                                                                                            • Index (Online-kiadás) (2012. ápr. 4.): A tiszaeszlári vérvádról beszélt a Jobbik.
                                                                                                                              http://index.hu/belfold/2012/04/04/a_tiszaeszlari_vervadrol_beszelt_a_jobbik/
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 20.)
                                                                                                                            • Halász Gábor – Lannert Judit (szerk.) (2000): Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Országos Közoktatási Intézet, Budapest
                                                                                                                              http://mek.oszk.hu/08400/08451/08451.pdf
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 20.)
                                                                                                                            • Kerettanterv szakgimnázium (2012). 14. melléklet az 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelethez: Kerettanterv a szakgimnáziumok 9-12. évfolyama számára
                                                                                                                              http://kerettanterv.ofi.hu/kiegeszites/
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 20.)
                                                                                                                            • Kovács István – Kovács Istvánné – Óbis Hajnalka (2015): A változó történelemoktatás. Debreceni Egyetem Tanárképzési Központ – Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen
                                                                                                                              http://tanarkepzes.unideb.hu/szaktarnet/kiadvanyok/valtozo_tortenelemoktatas.pdf
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 5.)
                                                                                                                            • Marx György (2005): Gyorsuló idők. Marx György válogatott írásai. [Szerkesztették: Juhász Ferenc, Patkós András, Sükösd Csaba.] Typotex, Budapest
                                                                                                                            • Miethke, Jürgen (2008): Die „Konstantinische Schenkung“ in der mittelalterlichen Diskussion. Ausgewählte Kapitel einer verschlungenen Rezeptionsgeschichte. In: Goltz, Andreas – Schlange-Schöningen, Heinrich (Hrsgg.): Konstantin der Große, Das Bild des Kaisers im Wandel der Zeiten. Böhlau Verlag, Köln, Wien, 35-109 (Beihefte zum Archiv für Kulturgeschichte; 66.)
                                                                                                                              http://archiv.ub.uni-heidelberg.de/volltextserver/10588/
                                                                                                                              http://archiv.ub.uni-heidelberg.de/volltextserver/10588/1/Miethke2008.pdf
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 3.)
                                                                                                                            • Mulder, Dwayne H. (2004): ObjectivityInternet Encyclopedia of Philosophy.
                                                                                                                              http://www.iep.utm.edu/objectiv/#SH2f
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 3.)
                                                                                                                            • Nagy József (2010): Új pedagógiai kultúra. Mozaik Kiadó, Szeged
                                                                                                                            • NAT 2012: Nemzeti Alaptanterv. Melléklet a 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelethez. Magyar Közlöny 68. évf. 66. sz. 10639–10847.
                                                                                                                            • Noiriel, Gérard (2001): A történetírás „válsága”. Elméletek, irányzatok és viták a történelemről tudománnyá válásától napjainkig. Napvilág, Budapest
                                                                                                                            • Novotny Katalin (2013): Rémek a 20. században. Egy történelemórai feldolgozásjavaslat. Színtér. Módszertani folyóirat. Szeged (Mozaik Kiadó) 1. évf. 2. sz. 13–19.
                                                                                                                            • Óbis Hajnalka (2015): Az IKT alkalmazása a történelemórán. In: Kovács – Kovácsné – Óbis (2015) 65–118.
                                                                                                                            • ÓhidyAndrea (2005): Az eredményes tanítási óra jellemzői. Kooperatív tanulási formák a gyakorlatban. Új Pedagógiai Szemle,  évf. 12. sz. 100-108.
                                                                                                                            • Ormos Mária (2012): Van-e történelem? Kossuth Kiadó, Budapest
                                                                                                                            • Pallaske, Christoph (2007): Rezension von: Schreiber, Waltraud – Körber, Andreas – Borries, Bodo von u.a.: Historisches Denken. Ein Kompetenz-Strukturmodell, 2. Auflage, Neuried: Ars Una 2006, in: sehepunkte 7 (2007), Nr. 10 [15. 10. 2007].
                                                                                                                              http://www.sehepunkte.de/2007/10/12674.html
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 13.)
                                                                                                                            • Pohlmann, Friedrich (2008): Der deutsche „Historikerstreit“ im Wandel des Zeitgeistes. In: Kronenberg, Volker (Hrsg.): Zeitgeschichte, Wissenschaft und Politik. Der „Historikerstreit“ – 20 Jahre danach. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden, 154-169.
                                                                                                                            • Prager, Christian Manfred (2002): Die Inschriften von Pusilha. Epigraphische Analyse und Rekonstruktion der Geschichte einer klassischen Maya-Stätte. Bd. 1. Philosophische Fakultät der Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität; Magisterarbeit, Bonn
                                                                                                                            • Ranke, Leopold (1824): Geschichten der romanischen und germanischen Völker von 1494 bis 1514. Erster Band. G. Reimer, Leipzig und Berlin
                                                                                                                              https://books.google.hu/books?id=G4NBAAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=hu#v=onepage&q&f=false
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. okt. 31.)
                                                                                                                            • Réti Mónika (2015): A tanterv szerepe és lehetőségei a tartalmi szabályozásban – nemzetközi kitekintés alapján. In: Bánkuti Zsuzsa – Lukács Judit (szerk.): Tanterv, tankönyv, vizsga. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 11-32
                                                                                                                            • Schreiber, Waltraud – Körber, Andreas – Borries, Bodo von – Krammer, Reinhard – Leutner-Ramme, Sybilla – Mebus, Sylvia – Schöner, Alexander – Ziegler, Béatrice (2006): Historisches Denken. Ein Kompetenz-Strukturmodell. “ars una” Verlag Neuried
                                                                                                                              http://www.ku.de/fileadmin/140205/Publikationen/Sonderdruck_Kompetenzen_2Auflage.pdf
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. nov. 13.)
                                                                                                                            • Seignobos, Charles (2007): A történeti módszer alkalmazása a társadalomtudományokra (1901). Részletek. Fordította: Takács Erzsébet. In: Lajtai L. László (szerk.): A történetírás mint tudomány. A történészi hivatás kialakulása a XIX. századi Franciaországban. Napvilág Kiadó, Budapest, 380-390.
                                                                                                                            • Spiegel-Online (2016). Tillichs Kampf gegen Rechts. Unterricht gegen Neonazis. In: Spiegel-Online, 09.06.2016
                                                                                                                            • Hat Sachsen nichts aus der Geschichte gelernt? Stanislaw Tillich, der Ministerpräsident des Landes, will den Schulunterricht umstellen, um Rechtsextremismus vorzubeugen.
                                                                                                                              http://www.spiegel.de/lebenundlernen/schule/sachsens-ministerpraesident-tillich-will-unterricht-gegen-rechts-a-1096637.html
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. okt. 28.)
                                                                                                                            • Stuart, David Strickland (1995): A Study of Maya Inscriptions. Vanderbilt University, Nashville, Tennessee (disszertáció)
                                                                                                                              http://www.academia.edu/3048577/A_Study_of_Maya_Inscriptions
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. okt. 28.)
                                                                                                                            • Suchenwirth, Richard (1940): Deutsche Geschichte. Vom Verfasser neu bearbeitete und erweiterte Auflage. Verlag von Georg Dollheimer, Leipzig
                                                                                                                            • Száray Miklós (2016): Történelem 11. A négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest
                                                                                                                            • Vitzthum, Thomas (2016): Wenn im Geschichtsunterricht Jahreszahlen egal sind. In: de(gemeinsame Website von WELT und N24), 2016. aug. 22.
                                                                                                                              https://www.welt.de/politik/deutschland/article157807774/Wenn-im-Geschichtsunterricht-Jahreszahlen-egal-sind.html
                                                                                                                              (Hozzáférés: 2016. okt. 28.)



                                                                                                                              ABSTRACT

                                                                                                                                Dahn, Thomas C.

                                                                                                                                The tasks, difficulties and challenges of contemporary history teaching

                                                                                                                                  The author of this study begins by pointing out that the tasks and work of the historian and the history teacher are similar: both systematically study historical events and contexts and convey their results. For this reason, he pays special attention in the first part to source work and describing the difficulties and tasks that accompany it. Then he explains the tasks of history teaching – and of the history teacher – as well as their significance from the perspective of society as well as the individual. He describes the current situation and the problems that arise, and – seeing as he believes the occupation of teacher is by no means a hopeless endeavor – strives to lay out opportunities at present and in the future. The paper is especially interesting as the author of the thesis is a German history teacher who has lived in Hungary for years. It could be instructive for us to see how he views the situation of history teaching in Hungary.



                                                                                                                                    JEGYZETEK

                                                                                                                                      [1] pl. Nagy József (2010): Új pedagógiai kultúra. Mozaik Kiadó, Szeged, 14-22.

                                                                                                                                      [2] Marx György (2005): Gyorsuló idők. Marx György válogatott írásai. Typotex, Budapest, 33.

                                                                                                                                      [3] mint pl. a 2015. szept. 29-én a „24.hu” c. weboldalon megjelent cikk: „Tragikus Pisa-felmérés: utolsók vagyunk Európában”
                                                                                                                                      Online: http://24.hu/kozelet/2015/09/29/tragikus-pisa-felmeres-utolsok-vagyunk-europaban/
                                                                                                                                      (Utolsó hozzáférés: 2016. okt. 31.)

                                                                                                                                      [4] Csapó Benő – Fejes József Balázs – Kinyó László – Tóth Edit (2014): Az iskolai teljesítmények alakulása Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. In: Kolosi Tamás – Tóth István György (szerk.): Társadalmi Riport 2014. TÁRKI, Budapest, 110–136.
                                                                                                                                      Online: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b327.pdf
                                                                                                                                      (Utolsó hozzáférés: 2016. okt. 31.), 113.

                                                                                                                                      [5] ld. a Nemzeti Alaptantervben: „A 9–12. évfolyamokon a tanítás a forrás- és tevékenység-központú tananyag-feldolgozásra épül.”  NAT 2012: Nemzeti Alaptanterv. Melléklet a 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelethez. Magyar Közlöny 68. évf. 66. sz., 10708.; vö.: Kovács István – Kovács Istvánné – Óbis Hajnalka (2015): A változó történelemoktatás. Debreceni Egyetem Tanárképzési Központ – Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 40. Száray Miklós tankönyvének előszavában írja: „Tankönyvünk sorozatcíme: Új forrásközpontú történelem. Nem véletlenül!” (Száray Miklós /2016/: Történelem 11. A négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 3.)

                                                                                                                                      [6] Bloch, Marc (1996): A történész mestersége. Történetelméleti írások. Osiris Kiadó, Budapest, 23. – A kiemelés jelen dolgozat szerzője által történt.

                                                                                                                                      [7] Ranke, Leopold (1824): Geschichten der romanischen und germanischen Völker von 1494 bis 1514. Erster Band. G. Reimer, Leipzig und Berlin, V-VI. – „Man hat der Historie das Amt, die Vergangenheit zu richten, die Mitwelt zum Nutzen künftiger Jahre zu belehren, beygemessen: so hoher Aemter unterwindet sich gegenwärtiger Versuch nicht: er will bloß sagen, wie es eigentlich gewesen.” A kulcsszó „eigentlich” két módon értelmezhető: 1. tény­legesen, valójában; 2. tulajdonképpen. Figyelembe véve Ranke mester voltát a német nyelv használatában, ez az ambivalencia kétségtelenül szándékos volt!

                                                                                                                                      [8] Bruch, Rüdiger von – Müller, Rainer A. (1991): Historikerlexikon. Von der Antike bis zum 20. Jahrhundert. Verlag C.H.Beck, München, 248.

                                                                                                                                      [9] Seignobos, Charles (2007): A történeti módszer alkalmazása a társadalomtudományokra (1901). Részletek. In: Lajtai L. László (szerk.): A történetírás mint tudomány. A történészi hivatás kialakulása a XIX. századi Franciaországban. Napvilág Kiadó, Budapest, 381-382.

                                                                                                                                      [10] Seignobos (2007) 382.

                                                                                                                                      [11] Coulanges, Fustel de (2007) 299.

                                                                                                                                      [12] Bernheim, Ernst (1908): Lehrbuch der historischen Methode und der Geschichtsphilosophie, 5. u. 6. völlig neu bearbeitete und vermehrte Aufl., Verlag von Duncker & Humblot, Leipzig, 256. 1. lábjegyzet

                                                                                                                                      [13] A mű fontossága abból is kiderül, hogy rendszeresen újra (és általában átdolgozott és bővített formában) ki­adták: 1. kiadás: 1899; 3. és 4. kiadás: 1903; itt a 1908-ból szármázó 5. és 6. kiadást használtam.

                                                                                                                                      [14] A leírás nagyjából Bernheim (1908) 258-259. alapján történik, összevetve a következőkkel: Droysen, Johann Gustav (1882): Grundriss der Historik. Dritte, umgearbeitete Auflage. Verlag von Veit & Comp, Leipzig; Borowsky, Peter – Vogel, Barbara – Wunder, Heide (1989): Einführung in die Geschichtswissenschaft I: Grundprobleme, Arbeitsorganisation, Hilfsmittel. 5. überarbeitete und aktualisierte Auflage. Westdeutscher Verlag GmbH, Opladen, 124-126, saját kiegészítések. – A célom nem volt – és nem is lehetett! – egy teljes fel­sorolás. Ráadásul minden ilyen összevetésnek szükségszerűen provizórikus jelleme van. Az egyes pontok beso­rolása néha vitás is lehet, pl. „graffiti” vagy „plakátok, röplapok” tartozhatnak a „maradványok” rovatba, de a „tradiciók”-hoz is!

                                                                                                                                      [15] A modern információs technológiákkal járó lehetőségekről bővebben ír Óbis Hajnalka: Az IKT alkalmazása a történelemórán. In: Kovács István – Kovács Istvánné – Óbis Hajnalka (2015): A változó történelemoktatás. Debreceni Egyetem Tanárképzési Központ – Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 65-118.

                                                                                                                                      [16] Carr, Edward Hallet (1995): Mi a történelem? Osiris Kiadó, Budapest, 9.

                                                                                                                                      [17] Carr (1995) 11.

                                                                                                                                      [18] Kiváló példát a közép-amerikai maja klasszikus korszákból (kb. 300-950) származó feliratok szolgálnak, amelyek az uralkodók legfontosabb életrajzi adatait és tetteit, valamint különös ceremóniákat, mint például egy templom szentelését írják le, ezen kívül nem adnak semmi további információt, mondjuk a gazdasági viszonyokról, illetve a nép mindennapi életéről. Vö. Stuart, David Strickland (1995): A Study of Maya Inscriptions. Vanderbilt University, Nashville, Tennessee (disszertáció), 152. sk.; Prager, Christian Manfred (2002): Die Inschriften von Pusilha. Epigraphische Analyse und Rekonstruktion der Geschichte einer klassischen Maya-Stätte. Bd. 1. Philosophische Fakultät der Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität; Magisterarbeit, Bonn, 49. sk.

                                                                                                                                      [19] Doblhofer, Ernst (1964): Zeichen und Wunder. Die Entzifferung verschollener Schriften und Sprachen. Deutscher Taschenbuch Verlag, München, 111.

                                                                                                                                      [20] Ha a tanulmány jelen részében a történelmi események leírásánál látszólag nem vagyok semleges, hanem inkább kifejezem azt a borzadályomat, amit ezek bennem keltenek, ez véleményem szerint a történész jogában áll. Fontos viszont, hogy (1) legyen világos (esetleg csak a kontextusból), hogy értékelésről van szó és (2) meg legyen adva a referenciakeret. Félreértések elkerülése érdekében ezt pontosítani kell. A kö­vet­kezőkben visszatérek erre a problematikára.

                                                                                                                                      [21] Miethke, Jürgen (2008): Die „Konstantinische Schenkung“ in der mittelalterlichen Diskussion. Ausgewählte Kapitel einer verschlungenen Rezeptionsgeschichte. In: Goltz, Andreas – Schlange-Schöningen, Heinrich (Hrsgg.): Konstantin der Große, Das Bild des Kaisers im Wandel der Zeiten. Böhlau Verlag, Köln, Wien, 35-109. (Beihefte zum Archiv für Kulturgeschichte; 66.) 35.

                                                                                                                                      [22] Miethke (2008) 36.

                                                                                                                                      [23] Id. Gyáni Gábor (2007): Relatív történelem. Typotex Kiadó, Budapest, 208.

                                                                                                                                      [24] Reinhart Koselleck (1923-2006) az egyik leghíresebb német történész és történetfilozófus; Id. Gyáni (2007) 211.

                                                                                                                                      [25] Noiriel, Gérard (2001): A történetírás „válsága”. Elméletek, irányzatok és viták a történelemről tudománnyá válásától napjainkig. Napvilág, Budapest, 70.

                                                                                                                                      [26] Itt csak nagyon röviden foglaltam össze az alapműveleteket. Ezek részletesebb leírása: ld. például Borowsky–Vogel–Wunder (1989), 162-173. vagy Bernheim (1908) 324-561. Bernheim csak a különböző hamisításoknak több mint negyven oldalt szentel! (Bernheim /1908/ 331-373)

                                                                                                                                      [27] F. Dárdai Ágnes (2006a): Történelmi-megismerés – történelmi gondolkodás. I. kötet. ELTE BTK – Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, Budapest, 19.

                                                                                                                                      [28] Carr (1995) 24. – A kiemelés jelen tanulmány szerzője által történt.

                                                                                                                                      [29] F. Dárdai Ágnes – Kaposi József (2008a): A kezdet vége, avagy a történelemérettségi vizsga fejlesztésének további lépései. In: Bánkuti Zsuzsa – Lukács Judit (szerk.) (2008): Tanulmányok az érettségiről. Hatásvizsgálat, tantárgyi vizsgák értékelése, feladatfejlesztés. OFI, Budapest, 171.

                                                                                                                                      [30] Ormos Mária (2012): Van-e történelem? Kossuth Kiadó, Budapest, 123.

                                                                                                                                      [31] Ormos (2012) 124.

                                                                                                                                      [32] Uo.

                                                                                                                                      [33] Ormos (2012) 126.

                                                                                                                                      [34] Ormos (2012) 127.

                                                                                                                                      [35] NAT 2012, 1064. sk. – A kiemelés jelen tanulmány szerzője által történt.

                                                                                                                                      [36] F. Dárdai – Kaposi 2008a, 171, vonatkozással Csapó Benőre: Csapó Benő (2002): Az iskolai műveltség: Elméleti kertek és koncepciók. In: Csapó Benő (szerk.): Az iskolai műveltség. Osiris Kiadó, Budapest.

                                                                                                                                      [37] Dwayne H. Mulder az „Objectivity” c. cikkében alkalmazza a következő megfogalmazást: „A szubjektív benyomásokban való bezártságunk korlátozza a lehetőségeinket abban, hogy tudást szerezzünk az objektív világról.” Mulder, Dwayne H. (2004): ObjectivityInternet Encyclopedia of Philosophy.
                                                                                                                                      http://www.iep.utm.edu/objectiv/#SH2f
                                                                                                                                      (Hozzáférés: 2016. nov. 3.)

                                                                                                                                      [38] F. Dárdai (2006a) 24. – A kiemelés jelen tanulmány szerzője által történt.

                                                                                                                                      [39] Suchenwirth, Richard (1940): Deutsche Geschichte. Vom Verfasser neu bearbeitete und erweiterte Auflage. Verlag von Georg Dollheimer, Leipzig, 11. – Az osztrák író eredeti neve különben Richard Suchanek volt, ami számára túl szlávosan hangzott. Ezért 1922-ben felvette a Suchenwirth nevét.

                                                                                                                                      [40] Suchenwirth (1940) 11.

                                                                                                                                      [41] Suchenwirth (1940) 611.

                                                                                                                                      [42] Carr (1995) 72. – Az ebben a passzusban található lábjegyzeteket az idézetben kihagytam. – A szerző.

                                                                                                                                      [43] Uo.

                                                                                                                                      [44] Mindhárom idézet: Carr (1995) 73.

                                                                                                                                      [45] Carr (1995) 79.

                                                                                                                                      [46] Pohlmann, Friedrich (2008): Der deutsche „Historikerstreit“ im Wandel des Zeitgeistes. In: Kronenberg, Volker (Hrsg.): Zeitgeschichte, Wissenschaft und Politik. Der „Historikerstreit“ – 20 Jahre danach. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden, 154

                                                                                                                                      [47] Vö.: Pohlmann (2008) 154-169; magyarul például: Fóris Ákos (2014): A nemzetiszocialista múlt historizálásának kérdése a német történészvitában. In: Paletta. I. Új- és Jelenkortörténeti Tudományos Diákkonferencia. Tanulmánykötet. Szerkesztette: Fekete Bálint – Nyul Viktor. ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, Budapest, 105-131.

                                                                                                                                      [48] Gyáni (2007) 117-119.

                                                                                                                                      [49] Index 2012. április. 4. és HVG 2012. április. 4.

                                                                                                                                      [50] Noiriel (2001) 93.

                                                                                                                                      [51] Réti Mónika (2015): A tanterv szerepe és lehetőségei a tartalmi szabályozásban – nemzetközi kitekintés alapján. In: Bánkuti Zsuzsa – Lukács Judit (szerk.): Tanterv, tankönyv, vizsga. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 11.

                                                                                                                                      [52] Réti (2015) 16.

                                                                                                                                      [53] NAT (2012) 10844.

                                                                                                                                      [54] Ld. 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet: 14. melléklet – Kerettanterv a szakgimnáziumok 9-12. évfolyama számára.
                                                                                                                                      http://kerettanterv.ofi.hu/20160825_szakgimnazium.doc

                                                                                                                                      [55] Edward Hallet Carr „A történelem mint haladás” c. előadásában részletesen foglalkozik ezen kérdéssel; ld. Carr 1995, 105-126. Annak ellenére, hogy a fejtegetései a bevált módon buzdítanak a további gondolkodásra, azokkal nem mindig értek egyet. Különösen az a kérdés, hogy „Cui bono?”, avagy „kinek áll érdekében?”, véleményem szerint felelet nélkül marad. De a kérdés jogos és fontos, mert a háttérben rejlő érdekeltségekre mutat: legyenek ezek ideológiailag vagy gazdaságilag motiváltak. Az utóbbi kategóriánál gondolok például a számos publikációra, amiben a 2012. évi apokalipszist prognosztizálták – jó üzlet volt, legalábbis 2012. december 22-ig (a nap a meg nem történt világ vége után), majd új dátumot kellett keresni…

                                                                                                                                      [56] Csapó Benő (2002b): Az iskolai tudás. Osiris Kiadó, Budapest.
                                                                                                                                      Online-kiadás: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/iskolai-tudas-eloszo/adatok.html
                                                                                                                                      (Hozzáférés: 2016. nov. 21.), 30 – A kiemelés jelen tanulmány szerzője által történt.

                                                                                                                                      [57] Csapó (2002b) 31.

                                                                                                                                      [58] F. Dárdai  Ágnes – Sárváriné Lókay Gyöngyi (2006): A történelmi készségeket mérő tudásfelmérés tapasztalatai Baranya megyében. In: F. Dárdai (2006a), 105.

                                                                                                                                      [59] Kerettanterv szakgimnázium 2012, 260. sk.

                                                                                                                                      [60] Száray (2016) 3.

                                                                                                                                      [61] Egy tömör, de mégis tartalmas összefoglalás Óhidy Andrea cikkében található: Óhidy Andrea (2005): Az eredményes tanítási óra jellemzői. Kooperatív tanulási formák a gyakorlatban. Új Pedagógiai Szemle, 55. évf. 12. sz. 100-108. – Részletes leírás: Arató Ferenc – Varga Aranka (2008): Együtt-tanulók kézikönyve. Bevezetés a kooperatív tanulásszervezés rejtelmeibe. Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, Budapest.

                                                                                                                                      [62] Novotny Katalin érdekes példával szolgál a kooperatív módszerek alkalmazásra a történelemórában: ld. Novotny Katalin (2013): Rémek a 20. században. Egy történelemórai feldolgozásjavaslat. Színtér. Módszertani folyóirat. Szeged (Mozaik Kiadó) 1. évf. 2. sz. 13–19. Az „óratervét” (15-19. old.) viszont a következő szavakkal mutatja be: „A tananyagot érdemes két-három tanórában feldolgozni.” Megint felmerül az egyik főprobléma: a kooperatív nagyon időigényes lehet.

                                                                                                                                      [63] Nietzsche-aforizmák (A Menschliches, Allzumenschliches-ből). Fordította: Schöpflin Aladár.
                                                                                                                                      http://mek.oszk.hu/04800/04824/04824.htm
                                                                                                                                      Eredeti idézet: Nietzsche, Friedrich: Menschliches, Allzumenschliches. In: Nietzsche, Friedrich (1954): Werke in drei Bänden. München, Band 1, S. 707.

                                                                                                                                      [64] Bertényi Iván, ifj. (2005): Tisza István és az I. világháború. In: Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Osiris Kiadó, Budapest.

                                                                                                                                      [65] Bertényi (2005) 85.

                                                                                                                                      [66] Bertényi (2005) 40.

                                                                                                                                      [67] Bertényi (2005) 45. – A kiemelés jelen tanulmány szerzője által történt.

                                                                                                                                      [68] Bertényi (2005) 54.

                                                                                                                                      [69] Száray (2016) 129.

                                                                                                                                      [70] Például: A magyarok és az első világháború. 1. rész: Meggondoltan, megfontoltan. MAFILM 1982-1997. (A riportok a 80-as évek közepén készültek.)
                                                                                                                                      Youtube-on: https://youtu.be/FYq_Z8-ejh4 – Használni lehet például egy fotoszekvenciát 11’44 – 12’50; de vannak érdekes interjúk is, amelyeket részletesen be lehet mutatni.

                                                                                                                                      [71] Spiegel-Online 2016; http://www.spiegel.de/lebenundlernen/schule/sachsens-ministerpraesident-tillich-will-unterricht-gegen-rechts-a-1096637.html
                                                                                                                                      (Hozzáférés: 2016. okt. 21.)

                                                                                                                                      [72] Ld. például: „De plus en plus de Françaises dans les rangs djihadistes”
                                                                                                                                      https://www.franceinter.fr/monde/de-plus-en-plus-de-francaises-dans-les-rangs-djihadistes
                                                                                                                                      (Hozzaférés: 2016. nov. 25.);
                                                                                                                                      „Comment Daech recrute dans les quartiers de Bruxelles”
                                                                                                                                      http://www.europe1.fr/international/comment-daech-recrute-dans-les-quartiers-de-bruxelles-2705335
                                                                                                                                      (Hozzaférés: 2016. nov. 25.)

                                                                                                                                      [73] Száray (2016) 58.

                                                                                                                                      [74] F. Dárdai (2006a) 27.

                                                                                                                                      [75] Gyertyánfy András (szerk.) (2015): A történelemtanítás módszerei, eszközei, színterei (1994–2014). Válogatott bibliográfia. In: Történelemtanítás. Online történelemdidaktikai folyóirat. Új folyam VI. 1-2. sz.
                                                                                                                                      http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2015/07/a-tortenelemtanitas-modszerei-eszkozei-szinterei-1994-2014-06-01-14/
                                                                                                                                      (Hozzáférés: 2016. nov. 24.)

                                                                                                                                      [76] Ormos (2012) 83.

                                                                                                                                      [77] Ormos (2012) 85.

                                                                                                                                      [78] Száray (2016) 119.

                                                                                                                                      [79] Ormos (2012) 85.

                                                                                                                                      [80] Ormos (2012) 87. sk.


                                                                                                                                        A cikk letölthető:

                                                                                                                                        Ugrás a cikk elejére


                                                                                                                                        Kelemen Bálint Csaba: „Az magyar nípnek, ki ezt olvassa”

                                                                                                                                        (hivatkozási azonosító: 08-01-05)

                                                                                                                                        Sylvester János 1541-ben megjelent Újszövetség fordításának létrejötte és jelentősége a magyar kultúrtörténetben


                                                                                                                                        Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, Történelem – pályamunka, 2016/2017. tanév

                                                                                                                                          Iskola: Kecskeméti Református Gimnázium

                                                                                                                                            Felkészítő tanár: Tóth Attila

                                                                                                                                             

                                                                                                                                            (Kelemen Bálint Csaba, a 2016/2017-es tanév történelem OKTV 2. helyezettje)


                                                                                                                                            A Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtára hatalmas értékeket őriz. Arról, hogy mifélék is ezek, eddig csupán felszínes ismereteim voltak. A változást a reformáció 500 éves évfordulójára való készülődés hozta el, amikor is bemutattak nekünk egy nem túl nagy, krémszínű borítójú Bibliát, melyen a megfakult címer alatt egy feketével nyomott évszám áll: 1541. A könyv nem más, mint az első Magyarországon íródott, magyar nyelven nyomtatott könyv, Sylvester János Újszövetség-fordítása. A világon talán négy példány maradt fenn belőle. Annak ellenére, hogy ilyen hatalmas jelentőségű műről van szó, könyvtárunk vezetője arról számolt be, még nem készült teljes összefoglaló tanulmány az egyházközségi példányról. Ekkor határoztam el, hogy éppen aktuális pályamunkám témájának ezt a Szentírást fogom választani, mely nyelvezetében és stilisztikájában is egy általam igen kedvelt történelmi korszakot idéz meg. Akkor még nem tudtam, hogy milyen hatalmas mennyiségű írott forrás kapcsolódik ehhez a kis könyvhöz, sem pedig azt, hogy mekkora elhivatottsággal kutatják és jegyzik fel sorsának alakulását a könyvtár munkatársai, melyhez remélem én is hozzátehetek valamennyit. Az a tény, hogy ráadásul egy a humanizmus és a reformáció határán lévő, mindkét szellemi áramlatból merítő műről van szó, még jobban megerősítette elhatározásomat, mivel mindig is érdekelt, hogyan fonódnak össze a különböző irányzatok, miként olvasztják szinte észrevétlenül egymásba kulturális örökségüket, gazdagítva ezzel az egyetemes emberi civilizációt. Munkám célja, hogy bemutassa a könyv keletkezésének korát és megszületésének feltételeit. Szeretnék fényt deríteni arra is, hogyan volt lehetséges, hogy ekkora jelentőségű kiadvány túlélje a történelem viszontagságait és fennmaradhasson, mint az egyházunk felbecsülhetetlen kincse.

                                                                                                                                               

                                                                                                                                              1. Bevezetés

                                                                                                                                                1.1 A reformáció

                                                                                                                                                  A keresztyén egyház másfél évezredes története során számos alkalommal előfordult, hogy az elvilágiasodás és az ebből fakadó eretnekmozgalmak előidézték tekintélyének csökkenését. Válaszul azonban mindig született egy megújulási kísérlet, ami részben, vagy teljesen megoldotta az egyház deformációit.

                                                                                                                                                  „Hasonló válságba zuhant a pápaság a 14-15. században, mikor is a francia befolyás alól felszabadult egyházfők a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása után a zsinati mozgalommal, a római arisztokrata családok küzdelmeivel és új veszélyes hatású eretnekmozgalmakkal kényszerültek szembenézni”[1]. A nemzeti egyházak erősödésével és az abszolút államok kiépülésével a pápaság politikai hatalma immár csupán az általa birtokolt itáliai területekre terjedt ki. Az egyházfők figyelme egyre inkább a reneszánsz kultúra irányába fordult. Róma hamarosan a humanista értelmiség fellegvára lett, ugyanakkor annak sajátos világfelfogása miatt általánossá vált a szimónia és a nepotizmus. A pápák hatalmas összegű kiadásaik fedezésének érdekében az üdvösséget pénzen árulták, súlyos egyházi adókat vetettek ki az emberekre. A zsinati mozgalom bukása miatt most elmaradt az átfogó reform, így a válság állandósult. A reneszánsz pápák tekintélyük növelésének egyik kulcsát a művészetekben látták. Ez a törekvés azonban nem sikerült, az egyházzal szembeni feszültségek robbanásszerűen törtek felszínre[2]. „A XVI. század elején a nyugati egyház minden fontos személyisége reformációért kiáltott.”[3]

                                                                                                                                                  A meghatározó folyamatok színterévé a széttagolt Német-római Birodalom vált, nem véletlen, hiszen az egyház befolyása erős volt, ugyanakkor hiányzott a központi hatalom, mely azt korlátozhatta volna. Így mikor Albert mainzi érsek szimóniájának fedezésére és a Szent Péter bazilika építésére búcsúcédulákat kezdtek árulni, a wittenbergi bibliaismeret tanár, Luther Márton (1483-1546), aki a Római levelet olvasva rádöbbent: „Az igaz ember hitből él”. Felismerte a századok során a bibliai keretre rárakódott dogmák és tanok evangéliumoktól való idegenségét, 95 tételében kritikával élt a búcsúcédulák árusításának gyakorlatával szemben. Azt mindenszentek ünnepén vitára is bocsátotta, a hagyomány szerint a vártemplom kapujára szegezve. A közhiedelemtől eltérően nem állt szándékában szétszakítani a katolikus egyházat, hanem a krisztusi forráshoz kívánt visszanyúlni, ezt bizonyítja, hogy mikor Cajetan bíborossal folytatott hitvitát Augsburgban, még a zsinatok eredményeire hivatkozott[4]. A katolikus egyház elvilágiasodásával szállt szembe, amit fő tételei is szemléltetetnek. Nézetei négy fő pontban foglalhatók össze, melyeket a reformáció alapelveinek tekintünk. Az első a „Solus Christus”, vagyis egyedül Krisztus által. E szerint csupán a Fiú az, aki a bűnöket megbocsáthatja, vagyis feleslegesek a búcsúcédulák, a szentek, a pápa kultusza, illetve azon szentségek, amiket nem Jézus rendelt el. A második a „Sola fide”, ami kimondja, egyedül hit által üdvözül az ember, ahhoz a jó cselekedetek nem elegendőek. A harmadik a „Sola gratia”, egyedül kegyelemből, miszerint az örök élet egyedül Isten ingyen kegyelméből van. Az utolsó a „Sola scriptura”, mely szerint a kijelentés egyetlen forrása a Biblia, így mindenkinek joga van azt az anyanyelvén olvasni. Tagadta az egyház világi hatalmának szükségét. A szerzetesrendek feloszlatását, a tized eltörlését és az egyházi földek szekularizációját helyezte kilátásba. Utóbbi gondolatai voltak azok, amelyek segítségével maga mellé tudta állítani a német fejedelmek egy részét, akik a reformációtól hatalmuk és vagyonuk növekedését remélték. Hamarosan komoly eredményeket értek el, így már az 1526-os speyeri gyűlés a vallási kérdéseket a helyi fejedelmekre bízta. Sikerük oka, hogy a Lutherrel nyíltan szembenálló V. Károly figyelmét lekötötték a háborúi. Komoly ellenlépésre is csupán a cambrai-i béke megkötése után, 1529-ben került sor, mikor is az ismét Speyerben ülésező birodalmi gyűlés kimondta a lutheri tanok terjesztésének tilalmát, amire annak hívei protestálással válaszoltak. Nem fogadta el a gyűlés egy évre rá a Melanchton által írt kompromisszumnak szánt ágostai hitvallást sem. „A pápaság nem érezte elég erősnek magát a reformációval való nyílt színi vitára, ezért nem engedett V. Károly kérésének.”[5] A következő nagy előrelépésre csupán a hamarosan kirobbanó 1531–1555-ig tartó vallásháború után került sor, amit ugyan a protestáns fejedelmek elvesztettek, de az augsburgi béke kimondta a „cuius regio, eius religio” elvét, mi szerint a fejedelmek szabhatják meg, milyen vallásúak alattvalóik.

                                                                                                                                                  Luther, habár komoly változtatásokat javasolt az egyházon belül, a korszakban gazdaságilag megerősödő polgárság számára ez sem volt elég: egyszerű-demokratikus egyházat szerettek volna. Az ő vágyaikat testesítették meg a svájci reformátorok, Ulrik Zwingli (1484–1531) és Kálvin János (1509–1564) tanai. Történelmi távlatban különösen Kálvin nézetei jelentősek, melyek meghatározták a protestáns munkaetikát és a korai polgári forradalmak eszmerendszerét is. Teológiájának központi eleme az Augustinus által az európai hagyományban már ismert predestináció, azaz az eleve elrendelés tana. Isten mindenkinek felkínálja az üdvösség útját, és a mi döntésünk, hogy ezzel élünk-e vagy sem. A polgári fejlődésre nézve a legmeghatározóbbak a gazdaságról és a hatalomról vallott nézetei. A munka, a vagyon a polgárság erényei, az előbbit úgy kell űzni, mint egy hivatást, az utóbbit pedig úgy kell befektetni, hogy a közösségnek és az egyénnek is hasznot hozzon. Ezért engedélyezi a tisztes, 5%-os kamat szedését is. Úgy véli, az emberek közösségeiken keresztül maguk alakítják a sorsukat, a hatalom az emberi közösségtől, nem Istentől ered, annak visszaéléseivel szemben jogos az ellenállás, még a zsarnok megölésével is. Ezen tételeivel hozzájárult a polgári alkotmányos társadalmi rend kialakulásához. Sokaknak, azonban még Kálvin tanai sem voltak elegendőek, sorra ütötték fel a fejüket szélsőséges irányzatok, mint a felnőtt keresztséget és a vagyoni egyenlőséget hirdető anabaptizmus, és az Atya és a Fiú egylényegűségét, a Szentlélek isteni létét tagadó antitrinitáriusok.[6]

                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                  1.2 A reformáció hatása az egyetemes kultúrára

                                                                                                                                                    A hitújítás óriási hatással volt a kontinens kulturális életére. „A humanizmus műveltsége elsősorban a szellemi elit körében terjedt el, az általa felhalmozott szellemi értékek azonban átszűrődtek a vallási megújulásba is.”[7] A reformáció tehát a humanizmus számos szellemi vívmányát felhasználja, de mivel azt túl megalkuvónak tartja, később el is határolódik tőle. Ezt bizonyítja, hogy Luther a Szolga akaratáról című elleniratában elutasítja a nagy humanista, Rotterdami Erasmus rokonszenvét.[8] Luther kezdetben hirdette a bibliaolvasás mindenkinek szóló programját a „sola scriptura” elvből kiindulva. Ahhoz, hogy a hívő tudhassa, mely tanok szerepelnek a Bibliában meg kellett teremteni az olvasás lehetőségét. Ehhez persze szükség volt annak nemzeti nyelvre történő lefordítására is. Ugyanakkor a német parasztháború (1524–1526) tanulságai és az egységes tanok hiánya miatt kínlódó gyülekezetek látványa arra készteti, hogy a bibliaolvasás helyébe a katekizmust, a kérdés-feleletre épülő tételes hitvallást helyezze.[9] A folyamat már megállíthatatlan volt. A könyvek, köztük is a nemzeti nyelvű Bibliák iránti igény hatalmas növekedésnek indult.

                                                                                                                                                    Ennek az igénynek a kielégítését szolgálhatta Gutenberg találmánya, a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás. Előzményének a XIII. században elterjedő kínai eredetű táblanyomatok tekinthetők, melyekkel játékkártyákat, majd szentképeket gyártottak. Ugyanakkor ennek a módszernek egy nagy hiányossága volt, hogy a betűket nem lehetett szétszedni és újra felhasználni, így csupán kis terjedelmű művek sokszorosítására volt alkalmas.[10] Gutenberg többek között ezt a problémát is megoldotta a mozgatható betűfémek elkészítésével. Módszerének nagyszerűsége azonban nem ebben rejlett, hanem hogy a modern nyomtatáshoz szükséges négy összetevőt, betűmintákat, festéket, nyomógépet és a papírt egy gyártási folyamatban a lehető legoptimálisabban össze tudta hangolni.[11] A nyomtatási folyamat két szakaszból állt. Az előkészületek során kézi öntőkészülék segítségével készítették el a betűket és az írásjeleket. Ezután egy szedővas segítségével összeállították a nyomóformát, majd bekenték festékkel, és egy prés segítségével rányomták a papírlapokat.[12] Ez a módszer hosszabb terjedelmű könyvek, a reformáció teológiai iratainak és a nemzeti nyelvű Bibliáknak a tömeges gyártását tette lehetővé.

                                                                                                                                                    Így robbanásszerű növekedés indult a nyomdák számában is.  Ahhoz, hogy megfelelő számú olvasó is rendelkezésre álljon növelni kellett a műveltség szintjét. Sorra jöttek létre a protestáns iskolák, az alsótól a felsőfokú oktatási intézményekig. A protestáns liturgiák részeként megjelent az anyanyelvi éneklés. A reformáció tehát a XVI. században kulturális forradalmat eredményezett, ami az anyanyelvű kultúrára, a nyomdászatra, az iskolahálózatra és a művészetekre egyaránt kiterjedt, és amit semmi sem bizonyít jobban, mint az európai szellemi és kulturális élet teljes átalakulása.

                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                    1.3 A reformáció elterjedése Magyarországon

                                                                                                                                                      A reformáció Magyarországot vészterhes időkben érte el. A Mátyás király halála után kialakuló rendi anarchia és a nyugati országok közönye miatt az ország már nem volt képes feltartóztatni a szultán seregét, az ország három részre szakadt, nagy része török megszállás alá került. A katolikus egyház elvilágiasodása Magyarországon is megfigyelhető volt. Az alsópapságot műveletlenség, az egyházi vezetést a tisztségekért és a hatalomért való versengés jellemezte. Súlyos válság figyelhető meg a szerzetesrendeken belül is. Bár korábban sem voltak kirívóan sokan, a török pusztítás, a szegénység és az elöregedés miatt számuk igencsak megcsappant. „Ugyanakkor a hívek vallásossága a helyi egyháziak felügyelete alatt jelentős átalakuláson ment keresztül: számos vallásos társulat, a zarándoklatok fellendülése, a templomok részére tett alapítványok, a kódexirodalom virágzása mind azt bizonyítja, hogy az embereket érdekelte a hitük, és sok szempontból a 15–16. század fordulója a vallásos műveltség virágkora volt.”[13]

                                                                                                                                                      A hitújítás két egyházszervezetet – szervezettség nélkül – több vallás töredékét találta Magyarországon. A lakosság 80-85 százalékát a római katolikus egyház erősítette, a maradék jórészt a görögkeleti ortodoxiához tartozott. Csak elenyésző kisebbséget alkottak a különböző eretnek hagyományok őrzői és a nagyobb városokban élő zsidók.[14] A reformáció ugyanakkor érte el Magyarországot, mint Európának a Német-római Birodalmon kívül eső többi részét.[15] Már 1518-ban eljutott a 95 pont másolata hazánkba, a pápai átoklevelet, pedig Szatmári György, az esztergomi érsek hirdette ki 1521-ben. Ugyanebben az évben a Budai Főiskola tanárai lutheri szellemben prédikáltak, majd egy évre rá már megindult a peregrináció, a külföldi egyetemjárás, elsősorban Wittenbergbe, majd más nyugati intézményekbe. Szintén a nyelvi kapcsolatoknak köszönhetően a reformáció megjelent Habsburg Mária udvarában is. A királyné humanista műveltsége miatt rokonszenvezett Luther tanaival, álláspontját pedig a köré gyűlt klerikusok erősítették meg, akik közül többen Wittenberget is megjárták. A lutheri reformáció első befogadói elsősorban a nyelvi kapcsolatok miatt a szepességi németek és az erdélyi szászok voltak. A felvidéki városok 1522-től nagy rokonszenvvel fordultak a tanok felé. A szászok reformációját az egyházszervezetük és kiváltságaik is segítették. A reformáció terjedése Mohács előtt még komoly akadályokba ütközött a magyar nyelvű lakosság körében.

                                                                                                                                                      Az új hit legfőbb ellenségei a főpapok és a köznemesség voltak: az előbbiek veszélyes eretnekséget, az utóbbiak pedig „német praktikát” láttak a rohamosan terjedő eszmerendszerben.[16] Szembenállásukat mutatja, hogy az 1523-as budai országgyűlés máglyahalált helyez kilátásba az eretnekeknek. A magyarok körében való tömeges terjedésére éppen történelmünk egyik legnagyobb katasztrófája, a mohácsi vész nyitja meg a kaput. Ennek okai rendkívül egyszerűek: a magyar egyházi vezetés nagy része odaveszett a csatatéren, így nem volt, aki akadályozhassa a folyamatot, ráadásul a lakosság nagy része isteni büntetésnek tartotta a török dúlást, így nyitottá vált a hitújítás felé. A protestantizmus terjesztésében hatalmas szerepe volt az ország előkelőségei közül kikerülő mecénásoknak, mint Perényi Péter, Thurzó Elek, vagy a tanulmány témájaként szolgáló mű kiadója, Nádasdy Tamás. Sajátos felfogásuk miatt számos elemet megőriznek a katolicizmusból. Ennek oka az, hogy míg a tridenti zsinat nem szentesítette az egyházszakadást, hittek abban, hogy az állapot csak átmeneti.[17] Álláspontjukat erősítette, hogy a szekularizáció révén lehetőséget láttak a Mohácsnál hatalmas vérveszteséget szenvedett katolikus egyház világi pozícióinak gyengítésére is.

                                                                                                                                                      A lutheri irányzat azonban csupán elsősorban a németajkú népesség körében tudott gyökeret verni. Az ország nagy része az 1550-es évektől jelentkező helvét irány hívévé vált. Első nagy prédikátora a zwingliánus Kálmáncsehi Sánta Márton volt, aki több templomból is eltávolíttatta az oltárt a Tiszántúlon, ezzel kihívta az evangélikusok ellenszenvét. Kálvin tanai gyorsan terjedtek a vitézlő rend, a cívisek, a parasztok, illetve az evangélikusok között. „A kálvini tanítás több pontja a magyar társadalmi fejlődés sajátosságai miatt csak erőteljesen módosult formában valósult meg.”[18] A presbitérium intézménye csupán késve jelenik meg, a gyülekezetek vezetését egyelőre a lelkészek látták el, illetve a gazdaság állapota miatt nem érvényesültek Kálvinnak a kamatról való nézetei sem. Ugyanakkor a zsarnokölés elve igen gyakran megjelenik a Habsburgokkal szembeni mozgalmak keretében, így például Alvinczi Péter erre alapozva igazolta a Bocskai-szabadságharc jogosságát.[19] Terjedését az ország összes területén kiváló és elhivatott prédikátorok segítették, így a Tiszántúlon Melius Juhász Péter, a hódoltságban pedig Szegedi Kis István.

                                                                                                                                                      A reformáció teljesen átalakította Magyarország vallási térképét. Immár az ország lakosságának, a minimális becslés szerint is, 75-80%-a valamely protestáns egyház tagja volt. A népesség körülbelül 50%-a a helvét, míg 25%-a a lutheri reformáció eszméit vallotta magáénak.[20] A katolicizmus helyzete válságossá vált. Híveik nagy része, de a klérus egy része is valamely protestáns gyülekezethez csatlakozott. A XVI. század elején meglévő négyszáz-ötszáz kolostor 95%-a eltűnt. Számos szerzetes a reformáció mellé állt, de hasonló kárt okoztak a korabeli háborúk és a vallásüldözések is. „Ugyanakkor, fennmaradt a teljes egyházszervezet: az esztergomi érsektől a plébánosig – megfogyatkozott számú elemmel ugyan – a teljes hierarchia láncolata működött.”[21] Eltűntek a különböző eretnekmozgalmak, ennek oka, hogy követőik azonosulni tudtak a hitújítással. Az ortodox lakosság zöme megőrizte a hitét, de köztük is van példa áttérésre.[22] Ezen állapotok egészen a 17. század elejéig, az ellenreformáció kezdetéig fennmaradtak és az azzal való szembeszállás a protestantizmus számára is újabb lökést adott műveltségük fejlesztésében.[23]

                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                      1.4 A protestáns irányzatok szétválása és egyházaik létrejötte Magyarországon

                                                                                                                                                        Az új irányzatok esetében az 1550-es évektől nem beszélhetünk egységről, mikor ugyanis a helvét és a lutheri reformáció követői közötti ellentétek felszínre kerültek. Szétválásuk nem egyszerre ment végbe, köszönhetően az ország korabeli széttagoltságának, hanem a különböző térségek eltérő időpontokban szentesítették egyházaik létrejöttét. Így fokozatosan elkülönült a két irányzat az ország egész területén, az egyes egyházak önállóságát a különböző zsinatok mondták ki.

                                                                                                                                                        A XVI. század végére befejeződött a protestantizmus két nagy irányzatának szétválása és egyben intézményesedése is. Mint már korábban is említettem, az ország sajátos társadalmi felépítése és politikai helyzete miatt jelentősen módosult formában alakult ki az egyházszervezet. A kialakuló egyházmegyék alapjai valószínűleg a középkorban a főesperességek papsága által létrehozott társulási formák, a senioratusuk voltak.[24] Az egyházmegyék vezetője az esperes volt, akinek a munkáját az alesperesek segítették. Az egyházmegyék nagyobb szerkezeti egységekben, egyházkerületekben egyesültek, amelynek a vezetője a szuperintendens volt. Mind a megyékben, mind a kerületekben évente kétszer zsinatot tartottak, melynek határozatai mindenkire nézve kötelezőek voltak, akik az adott igazgatási egységbe tartoztak.[25]

                                                                                                                                                        A lutherinél radikálisabb református egyház létrejötte utat nyitott továbbá az unitárius szervezkedés előtt is. Legfőbb hazai vezetői Blandrata György és Dávid Ferenc püspök voltak, akik fő feladatuknak tekintették hitük terjesztését. 1568-ban a tordai vallásbéke, köszönhetően János Zsigmond rokonszenvének, bevette őket a megtűrt felekezetek közé, így lehetőségük nyílt egyházszervezetük kiépítésére.

                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                        1.5 A reformáció hatásai a magyar kultúrára

                                                                                                                                                          Sylvester János fordítása elsősorban tudós, humanista mű. Ugyanakkor az, hogy létrejöhetett, elsősorban annak a kulturális forradalomnak a következménye, amit a hitújítás hoz magával, és ami műveltség szellemi és anyagi tényezőinek az átalakulását eredményezte.[26]

                                                                                                                                                          A szellemi ébredés előzménye a könyvek használati cikké válása, a nyomtatás elterjedése volt. A középkorban azok jelenléte az egyházhoz volt köthető, számuk, elsősorban az elkészítésük módja, a kézzel másolás és díszítés nehézségei, és az így kialakult magas áruk miatt, igen csekély volt. Az irántuk való igény a humanizmus szellemi környezetében igen megemelkedett. Ezt az igényt elégítette ki a nyomtatás első és második forradalma. Az első magához Gutenberghez köthető, aki megteremtette a könyvek tömegtermelésének lehetőségét. Ugyanakkor nem javított a művek kódexformátum miatti kezelhetőségén. Ezt a problémát oldja meg a második forradalom, Aldus Manutinus munkássága által, aki megteremti a fillérekért áruható zsebkönyvek „divatját”.

                                                                                                                                                           A könyv tömegcikké válásával párhuzamosan kialakult az „olvasó ember” jelensége, és átalakult az értelmiség szerkezete. A XV. század folyamán visszaszorult az analfabetizmus aránya a népességen belül, köszönhetően annak, hogy az egyházi és a világi hivatalok egyre több embert igényeltek. Másrészt átalakult az olvasás funkciója is: munkából szórakozássá vált. Az így kialakult olvasóközönség létrejöttét a XVI. században kiadott számos szépirodalmi, egyházi, illetve tudományos mű bizonyítja.[27]

                                                                                                                                                          A műveltség hordozóinak átalakulása az iskolákban a humanista jellegű oktatás létrejöttével összegződik.[28] Előzménye az úgynevezett „iskolaügy” megjelenése volt az ország vezetőinek gondolkodásában. Ezt bizonyítja a pozsonyi országgyűlés 1548-ban, amikor a rendek az oktatás megszervezését mind az egyházi, mind a világi hatóságok kötelességévé tették. Az egyházak, a falvak helyi hatóságai és a főurak is számos iskola létrejöttét támogatták. Az új iskolák ellenőrzése az 1560-as évektől a protestáns felekezetek kezébe került. Két hullámban alapították meg intézeteiket, a XVI. században a peregrinációról hazatérő diákok hozzák létre őket, míg a XVII. században az ellenreformációra való válaszlépés tartalmazza az oktatási intézményeik számának növelését. Az első hullám részeként jönnek létre a máig fennálló, neves gimnáziumok, mint a brassói, a mezőtúri, a pápai, a debreceni és a sárospataki. Nem ritka eset az sem, hogy az említett gimnáziumok tanítókat küldtek kisebb mezővárosi iskolákba, akik ott az oktatáson túl meghonosították az anyaintézmény rendjét is. Ezen iskolák a nagy kollégiumok particulái lettek, és hozzájárultak egy, az egész országot behálózó oktatási rendszer kialakulásához. Ráadásul a kollégiumok sajátos énekei további lendületet adtak a fellendülő anyanyelvi éneklésnek. Átalakult a tanítás módszere is. Az írást immár sablonok, a számolást szorzótáblák, a hitelveket pedig katekizmusok segítségével oktatták az alapszintű intézményekben. A gimnáziumok kritikai gondolkodásra nevelték diákjaikat. Az új módszerek által megadták a diákoknak a felsőfokú tanulmányokhoz szükséges alapot, illetve sokszor támogatták ottani tanulmányaikat is. Nagy problémát jelentett azonban a magyar egyetem hiánya. Több próbálkozás történt ugyan a XVI. században, például a szász városok, Báthory István és Oláh Miklós részéről, de tartósan nem jött létre ilyen jellegű intézmény.

                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                          2. Az út a bibliafordítás létrejöttéhez

                                                                                                                                                            2.1 A népi bibliaolvasás programja

                                                                                                                                                              A középkorban a szent iratok birtoklása az egyház kiváltsága volt. Sylvester János, a fordítás címlapján egyértelműen kijelentette, hogy a művet a magyar nép üdvösségére készítette. A XVI. századra számos, Sylvesterre nagy hatást gyakorló gondolkodó megfogalmazta, hogy a nép kezébe kell adni a Bibliát. Ez az elképzelés először a humanizmus és a reneszánsz által jelent meg az európai kultúrában. A humanisták példaképeiket az ókor nagy alakjaiban találták meg. Felismerték, mennyivel egyszerűbbé vált a latin nyelv az évszázadok során. Ezért fő eszményükké vált az „ad fontes” elve, vagyis a forráshoz való visszatérés. Ez azt jelentette, hogy Cicero és Horatius nyelvét követték, nem a középkori latint. Ennek a gondolkodásmódnak a második fázisa volt a vallási életben is az eredeti szövegek, így a Biblia újrafelfedezése. Egyre fontosabbá vált nekik az egyéni ájtatosság a vallás formaságaival szemben. Ez vezetett oda, hogy azt kezdték hirdetni, az örök élet kulcsa a Biblia forgatása.

                                                                                                                                                              Ehhez azonban az „antik mesterekhez” hasonló műveltségre volt szükség, így hozzáláttak az analfabetizmus visszaszorításához. Ezzel megteremtve az alapot a reformáció számára, mely az emberközpontú módszerek nélkül nem lehetett volna olyan sikeres. Ezen népi bibliaolvasással kapcsolatos elképzelések, hasonlóan XIV–XVI. század összes hitújítójához (John Wycliff, Husz János, Luther Márton), Sylvester Jánosnak is vezérelvei közé kerültek. Fontos megemlíteni, hogy az említett gondolkodó közül kettő, Wycliff és Luther le is fordította a Szentírást anyanyelvére, csakúgy, mint Husz követői tették halála után. Közülük is kiemelkedik a német Biblia, mivel Luther Erasmus eredményeit ismerve tudta, a Vulgata számos filológiai tévedést tartalmaz. Ezért nem is annak szövegét, hanem az eredeti görög forrásokat vette alapul.

                                                                                                                                                              Sylvester munkáját olvasva azonnal feltűnik az avatott szem számára a fordítás igényessége. Az alkotó végig törekszik a görög szavak megfelelő stílusárnyalatának visszaadására, kerüli az idegen szavakat, a nehezen értelmezhető kifejezésekhez szójegyzéket készít. Ezen vonások a művet a humanista gondolkodók, köztük is Erazmus felé közelítik. Hatása Sylvester gondolkodására megkérdőjelezhetetlen, azt valószínűleg a „Visztula menti Athénnak” nevezett Krakkóban, a korszak egyik nagy humanista központjában ismerte meg. Erazmus jelentősége nem kicsiny, hiszen őt a személyes bibliaolvasást hirdető program kialakítójaként tisztelhetjük.

                                                                                                                                                              Erasmus programjának fő előzménye az a XV. században kialakult egyházi mozgalom volt, mely magát Devotio Modernának nevezte, és fő célja a vallási külsőség helyébe az egyéni áhítat helyezése volt.[29] Ágoston rendi szerzetesként ennek a mozgalomnak maga a nagy humanista is tagja volt. Így, mikor 1504-ben Lorenzo Valla egy munkáját olvasta arról, hogy a latin bibliafordítások sok helyen hibásak, új nézetek fogalmazódtak meg benne: az ősi forrásokat fel kell tárni, és hozzáférhetővé kell tenni a közemberek számára is. A bibliai tanításokon túl minden más hitelv hamis. A közösségek célja egymás művelődési szintjének emelése.[30] Ez vezérelte akkor is, mikor az Újszövetséget görögről latinra újrafordította, majd 1515-ben Bázelben kiadatta. Előszavában a következőket mondta: „Kívánnám, hogy az evangéliumokat és Pál apostol leveleit a legegyszerűbb falusi asszony is megismerhesse, lehetőleg anyanyelvén.[31] Ez az egy mondat akár munkásságának összefoglalója is lehetne, ám rögtön feltűnik, hogy nemzeti nyelvű Szentírásról beszél, és latinra fordít. Ennek oka, hogy úgy vélte, hogy azok elkészítése a helyi tudósok dolga, ő csupán a tüzet akarta felszítani. Olyan szöveg kellett, amit bárhol megértenek, erre pedig alkalmas volt a latin nyelv, hiszen azt szülőföldtől függetlenül minden értelmiségi beszélte.[32] Alkotását a tudományos körök nagy örömmel fogadták, hatására beindult a fordító tevékenység egész Európában, aminek a reformáció programja újabb lendületet adott. Később Erazmus irányzatát mind a protestantizmus, mind a katolicizmus igyekezett elszigetelni, ugyanis az egyik túl megalkuvónak, a másik túl forradalminak tekintette.[33]

                                                                                                                                                              A „bibliaolvasás programja” Luther gondolkodásmódjában is helyet kapott a „sola scriptura” hitelvvel kapcsolatban. Tagadta az egyház közbenjáró szerepét, az üdvösség kulcsának pedig a Szentírást tekintette. Gondolkodásmódja rokonságot mutat Erasmusszal, ugyanakkor – míg a humanista gyakorlati következmények nélkül gondolkodott, addig – a reformátor azokat gondolatba is igyekezett átültetni. Később gondolkodásmódjában az egyéni ájtatosság háttérbe szorul, elsősorban praktikus okok miatt.[34] Mivel sohasem akart egyházszakadást, kezdetben nem folytatott egyházszervező tevékenységet, nem adott ki olyan iratot, ami egyértelművé tette volna, miben különböznek tanításai a katolicizmustól. Így számos lelkészt kétségek gyötörtek azzal kapcsolatban, mit szabad és mit nem. Ezért végül félve a hitelvek német parasztháború kirobbantóihoz hasonló téves értelmezésektől rászánta magát és katekizmust szerkesztett kettős céllal, hogy megkülönböztesse egyházát a katolicizmustól és kihangsúlyozza az attól való hitelvi különbségeket.[35] A dogmarendszer és az egyházszervezet létrejöttével, a hangsúly az egyéni értelmezésről a közösségire terelődött, a „bibliaolvasás mindenkinek szóló programja” háttérbe szorult a kátékkal szemben, bár sohasem vált tiltottá.

                                                                                                                                                              A másik nagy reformátor, Kálvin meg sem hirdette a programot, hiszen ő kezdettől fogva egyházszervezőként lép fel, a tanok pontos betartását helyezi előtérbe. Azt vallja, Jézus az igét mindenkinek adta, nem azért, hogy egyesek azt önző módon kisajátítsák, sajátosan értelmezzék. Ezért kap aránytalanul nagy hangsúlyt a kátétanulás, hogy ne legyen lehetőség tévtanok hirdetésére. A felfogás megállja a helyét, hiszen a korabeli emberek nagy része még katolikus szellemben nevelkedett, könnyen félreértelmezhették volna azokat.[36] Fontos tisztázni, hogy bár nagy hangsúlyt fektet a katekizmusokra, Kálvin tanainak egyik alappillére, hogy semmilyen irat sem szoríthatja háttérbe a Bibliát és úgy kell élni az egyéni és közösségi vallási életet egyaránt.

                                                                                                                                                              A program, mint minden országban, így nálunk is megjelent a köztudatban, és végig ott is maradt, bár a XVI. században még nem hajtották végre. Ezt mutatja a Tarcal-Tordai hitvallás szövege is: „Valaki a szent könyveknek olvasását az emberektől megtiltja, tudja meg, hogy azoktól minden bizonyos vigasztalásnak és idvességnek reményét elveszi.[37] Többször hitet tettek mellette nagy reformátoraink is, így Melius Juhász Péter és Károli Gáspár. Ahhoz azonban, hogy egy népnek lehetősége legyen egyéni ájtatosságra, három dolog szükséges: széles tömegeknek kell képesnek lenni olvasni, az idegen szövegeket le kell fordítani, és valamilyen módon a kész munkákat sokszorosítani kell. Mind a három azonban Magyarországon az ország politikai helyzete miatt ritkán volt jelen egyszerre, ennek köszönhető, hogy még a vizsolyi Biblia elkészülte után is sok lelkész a prédikáció alatt, élőszóban fordította a textust.[38]

                                                                                                                                                              Összességében tehát a nagy reformátorok nem helyeztek nagy hangsúlyt a Biblia hívők kezébe adására, szemben Erazmusszal. De ahogy a XVI. századi mondás is tartja, „Erasmus rakta le a tojást, és Luther töltötte ki.”[39] Azaz Erasmus gondolatai teremtették meg a vágyat az emberekben, hogy egyházukat végre kiemeljék az évszázados „fertőből” és új módszereket keressenek a vallásos élet megélésére. Ugyanakkor Erasmusnak egyedül nem volt elég ereje ehhez, ő csupán a szavak embere volt, kellett egy Luther, aki a tettek mezejére lép, és gyakorlatba is átviszi a reformációt. Ezért tekinthető Sylvester János alkotása a reformáció eredményének, mivel az teremtette meg a feltételeket a létrejöttéhez.

                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                              2.2 Komjáti Benedek és Pesti Mizsér Gábor részfordításai

                                                                                                                                                                Sylvester János Újszövetség-fordítása az első teljesen magyar nyelvű, hazánkban nyomtatott könyv, bár korántsem az első bibliafordításunk. Számos korábbi részfordítás ismert, közülük is kettőt kell kiemelni, ezek a hasonlóan erazmusi szellemben írottak: Komjáti Benedek: Szent Pál levelei és Pesti Gábor: Újszövetség magyar nyelven.

                                                                                                                                                                A nemzeti nyelven való terjesztés kívánalma nem a XVI. század szülötte. Csupán erre a korra tehető, hogy az a reformáció miatt a hívők olvasási igényével társult. Így már korábban, a Jordánszky és Érdy Kódexben felvetődik a teljes bibliafordítás igénye.[40] Számos középkori egyházi szöveg, így szerzetesi perikópák, híveknek szóló gyóntatószövegek és liturgiai elemek is anyanyelven szólaltak meg.

                                                                                                                                                                Az első erazmusi igénnyel készült munka Komjáti Benedek 1533-ban kiadott Szent Pál levelei.  A szerző pozsonyi kanonok volt egészen 1527-ig, mikor Bécsbe ment, hogy az egyetemen tanulhasson. Hazatérte után nem sokkal Perényi Gáborné Frangepán Katalin felkérte, legyen megárvult fiának, Jánosnak a tanítója. Az ajánlatot elfogadta, és 1529-ben elutazott Nyalábvárra, ahol az özvegy már számos tudóst gyűjtött maga köré. Munkája során kezébe került egy régi Pál apostol leveleit tartalmazó fordítás, melynek nyelvezete már nehezen érthető volt. Az úrnő unszolására aztán hozzákezdett annak „felújítására”. Erről ő maga is így emlékszik: „Tenagyságod nekem emlegetni kezdé, hogy Szent Pál apostal leveleit örömest akarná hallani.[41] Az elkészült alkotást az úrnő pénzén 1533-ban Abádi Benedek tanítója, a nyomdászmester Vietor jelentette meg Krakkóban. Címlapján a Frangepánok címere áll, minden levelet metszet, summázat és iniciálé kezd, záródísz fejez be.[42] Munkájához Erasmus Novu Testamentuma szolgált alapul, de a Vulgata szövegét is figyelembe vette. Felhasználta mások fordításait is, ezt a különböző nyelvjárások bizonyítják, illetve több helyen is felismerhető a Döbrentei kódex szövege. Fontos megemlíteni, hogy hitet tesz a pápa mellett, így kizárható a reformáció hatása, csupán tudós, humanista műről van szó.

                                                                                                                                                                A másik előzményfordítás Pesti Gábor négy evangéliuma. A szerző pesti patrícius család sarja volt, már fiatalon bejáratos volt II. Lajos (1516–26) udvarába. Az 1530-as években gyulafehérvári kanonok, majd küküllői főesperes János király (1526–41) szolgálatában. Minden bizonnyal a gyulafehérvári szellemi központban fordított, Adrianus Wholphardus társaságában.[43] Kiváló viszonyt ápolt a bécsi humanistákkal, akiknek a közbenjárására sikerül műveit kinyomtattatnia Bécsben. Ez bizonyítékként szolgál arra is, hogy alkotása tudós, humanista mű.[44] Összesen három kiadvány jelent meg a nevével, 1536-ban az említett Újszövetséget magyar nyelven, és Esopus fabuláit adta ki a Singrieger nyomda[45], végül pedig Hatnyelvű szótárát 1538-ban. Az Újszövetség filológiai szempontból csodálatos alkotás. Alapszövege szintén Erasmus Novum Testamentuma, ugyanakkor már tudatos nyelvművelő szándékkal lépett fel. Jól ismeri a magyar nyelv szabályszerűségeit, szépségeit, fordulatait. Pesti Gábor 1538-ban elhagyta Bécset, mivel nem találta meg számításait és visszatért János királyhoz, illetve Izabella királynéhoz (1539–1559), és az erdélyi kancellárián vállalt munkát.[46] Fordítása mai napig megállja a helyét, egyes helyeken még Sylvesterénél is jobb, aki munkája során sokszor zavarossá válik, mivel a pontos kifejezéseket keres minden görög szóra.

                                                                                                                                                                Sylvester János tehát munkája során más erazmusi fordítókat is ismerhetett, fel is használhatott volna. Bár ezen fordításokat saját bevallása szerint figyelemmel kísérte[47], fel nem használta.  Míg ők Erazmus munkáját vették alapként, addig Sylvester az „ad fontes” jegyében még mélyebbre, a görög szövegekig nyúlt vissza. Ez az, ami alkotásának értékékét megsokszorozza.

                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                3. Sylvester János: Új testamentum Melyet magyar nyelvre újonnan fordítánk az magyar népnek keresztyén hitben való épülésére

                                                                                                                                                                  3.1 A szinérváraljai diák útja Sárvárra

                                                                                                                                                                    „Az első magyar nyelvtan- és szótáríró, a teljes magyar Újtestamentum első magyar tolmácsolója, a magyar időmértékes verselés első igazi művésze”,[48] Sylvester János a Szatmár megyei Szinérváralján született 1504 körül. Családja valószínűleg tehetősebb, de jobbágyi származású volt.

                                                                                                                                                                    Már a neve számos találgatásra ad okot. Egyes feltételezések szerint keresztnévből kialakult családnévről van szó, talán éppen édesapját hívták Szilveszternek. Ezt bizonyítja, hogy a Krakkói Egyetem anyakönyvébe Jo(h)annes Ambrosij Sylvestri néven iratkozik be, ami „János, Ambrosius Sylvester fiát” jelent. Ugyanakkor a szinérváraljai összeírás csupán egy Ambrosius nevű személyt tartalmaz, akinek a vezetékneve Erdős. Ez a név azonban fordítható latinra Sylvesterként, így elképzelhető, hogy Melanchtonhoz hasonlóan humanista szellemben latinosította vezetéknevét. A tehetséges ifjú hamarosan a nagybányai iskolába került, ahol az írás-olvasás és számolás tudományán túl a latin nyelv alapvető elemeit is megismerte. Az utóbbit ekkor már azért oktatták, hogy a diákok számára megfelelő alap álljon rendelkezésre az egyetemi tanulmányok megkezdésekor. 1526-ban beiratkozott az egyetemre Krakkóban, útját számos mecénás támogatta. Megemlékezik földesuráról, Perényi Jánosról, akin azonban mivel ezalatt még igen fiatal volt, valójában apját, Perényi Gábort, a nagy művészetpártolót érti.[49] A főúr kiváló kapcsolatokat ápolt a krakkói egyetemmel, így valószínű, hogy még mielőtt életét vesztette volna Mohácsnál, ő intézte el, hogy az ifjú Sylvester János egyetemre mehessen. A Rosarium című művét az egri püspöknek, Erdődi Simonnak ajánlja, tehát útját a világin túl az egyházi hatóságok is támogatták.

                                                                                                                                                                    Krakkóban, a korszak nagy humanista központjában számos szellemi irányzattal ismerkedett meg. Ezek mindegyike nyomot is hagyott benne, ezt az egyetemen keletkezett alkotásai is bizonyítják.[50] Igen hamar a magyar diákok Bursájának seniorává lesz, megismerkedik a kor egyik legnagyobb tudósával, Cox Lénárddal. Bekerül Cox számos nagy tudóst magába foglaló körébe és általa megismeri Erasmus műveit, amelyek nagy hatással lesznek rá egész élete során. Ezt bizonyítja az 1527 tavaszán megjelent latin nyelvű Rosarium című alkotása, melynek Mária-kultusza, a nagy humanista hasonló jellegű alkotására vezethető vissza. A Rosarium két részre tagolódik, első felében Szűz Mária örömeiről szóló imádságokat beszél el, amit Szent Kelemen története követ a második részben.[51]  Ezután magyar nyelvű értelmezéseket készít Hegendorf nyelvtanához, illetve fordításokat egy társalgási kézikönyvhöz. Ezen tolmácsolatok jelentősége, hogy nem tükörfordítással készültek, hanem a korabeli beszélt nyelven szólnak, így belőlük megismerhetők annak szófordulatai.[52] Tökéletesíti verselési tudományát is[53], korrektorként dolgozik Vietor nyomdájában, ahol nyomdatechnikai ismertetekre is szert tesz. Nincsenek pontos információink arról, hogy meddig marad Krakkóban, ugyanakkor 1528-ban már nem ő a magyar diákok körének seniora. Így valószínű, hogy nem sokkal Cox Lénárd távozása után ő is elhagyta a „Visztula menti Athént”.[54]

                                                                                                                                                                    Útja nem sokkal később német földre, a reformáció szülőföldjére, Wittenbergbe vezetett, ahol 1529. július 31-én iratkozik be a nyári félévre, mint az első magyar diák az intézményben.[55] Elhatározásán, miszerint ellátogat Wittenbergbe, Cox hatása érződik, aki számos alkalommal méltatta Melanchtont, mint humanistát. Az egyetemen, ahogyan az egész keresztyén világban, ez éppen a reformok kora, mikor Luther tanácsára az ókori filozófiai művekből elhagyják a középkori kommentárokat és az oktatás középpontjába a görög nyelvet helyezik. Hamarosan túlsúlyba kerül azonban a teológia a tudományokkal szemben, így hanyatlás is megfigyelhető az iskolában, ugyanis a beiratkozó hallgatók száma, a két nagy reformátor vonzerejének ellenére csökken.[56] Sylvester, sok más diákhoz hasonlóan felnézett tanárára[57], akit „praeceptor nostes”-nek nevezett, benne azonban elsősorban a humanistát látta, és nem a reformátort. Átveszi annak gondolkodásmódját, miszerint a népek eltévelyedésének oka az írás félreértelmezése, így az üdvösség csak akkor lehetséges, ha azt nemzeti nyelven, tökéletes értelmezésben adják a hívők kezébe. Ennek a gondolatnak a hatására határozta el, hogy lefordítja az Újszövetséget magyarra, illetve, hogy az tökéletes lehessen, elmélyíti nyelvi ismereteit. Fontos megemlíteni, hogy bár csak közvetve, de Luther gondolatai is hatással voltak rá, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy többször hivatkozik annak bibliafordítására.

                                                                                                                                                                    Sylvester életében hazatérte után fordulat állt be, amit nyelvtanának az ajánlásában így fejt ki: „Más vagyont most úgysem ajándékozhatok neked. Mert atyámtól és őseimtől örökölt javaimat részint a gonosz polgárok, részint azok, akik presbiter névvel büszkélkednek, méltatlanul birtokolják.”[58] Ismeretlen okokból kiforgatták örökségből és átmenetileg bujdosnia kellett. Lehetséges, hogy erre wittenbergi tanulmányai miatt került sor, ám ez nem valószínű.[59] Bujdosása azonban hamarosan véget ér és elérkezik életének sorsfordító mozzanatához, mikor is 1534-ben egy addigiaknál sokkalta bőkezűbb és befolyásosabb támogatóra tesz szert.

                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                    3.2 Az Újszövetség megszületése

                                                                                                                                                                      Sylvester János hazatérte után tehát koldusbotra jutott. Helyzetét súlyosbította, hogy ekkor született meg Tódor fia, így sürgősen kereset után kellett néznie. Ezért felkereste a köztudottan művelt főurat, Nádasdy Tamást, akinél kérése megértő fülekre talált, és nem csupán munkát biztosított számára újonnan létrehozott iskolájában, hanem lehetőséget és szabadságot, hogy tehetségét kibontakoztassa.

                                                                                                                                                                      Nádasdy Tamás (1498–1562) Horvátország és Szlavónia bánja, főispán, 1542-től Magyarország országbírája és katonai főparancsnoka, 1554-től nádora, kiváló politikus és hadvezér[60], ősi, felkapaszkodó nemzetség sarjaként látta meg a napvilágot. Édesapja Mátyás király alatt lovasezred kapitánya volt. Az ifjú Tamást Grazba küldte németet tanulni, majd hazatérte után nagybátyja költségén Bolognába, Bécsbe, majd Rómába ment tanulni. Az utóbbi városban ismerkedett meg Cajetan de Vio bíborossal, aki kegyébe fogadta és II. Lajosnál 1523-as látogatása során elérte, hogy a tehetséges diákot királyi titkárrá tegye. 1525-ben ő képviselte a királyt a speyeri birodalmi gyűlésen, ahol katonákat kért számára a török ellen, igaz sikertelenül. A Mohács utáni megosztottságban Ferdinánd mellé állt, akitől adományokat is kapott. Harcolt annak 1527-es hadjáratában. Amikor 1529-ben Buda Szapolyai kezére került fogságba esett, ám a király felfigyelt rá és saját hívévé tette. Életének fordulópontja 1532-ben következik be, mikor eljegyezi a nagy múltú Kanizsai család utolsó sarját, Orsolyát. Hatalmas vagyon birtokosa lesz, többek közt a sárvári váré is.[61] Mivel a török igen közel kerül Kanizsához, ezt a helyet szemeli ki új székhelyének. Azt azonban rangjához is méltóvá akarja tenni, így reneszánsz szellemi központot kíván belőle kialakítani. Ennek érdekében teljesen átalakítatta a környéket, kiirtották a sűrű erdőt, gyümölcsösöket, kerteket hoztak létre.[62] A munkálatokat Sylvester is megemlíti: „Sziget városa a Sárvárnak nevezett vár mellett fekszik… Nevét onnan kapta, hogy két folyó folyik körülötte, melyek közül egyiknek Rába, a másiknak pedig Gyöngyös a neve. Mi Neanesisnek (Újsziget) mondjuk, mivel urunk adott neki új formát.[63]

                                                                                                                                                                      Ennek a törekvésnek a jegyében alapított iskolát 1534-ben azon diákoknak, akik nem tudnak külföldre menni, és amelynek a rektorává Sylvestert tette. Meghívta a „magyar Luther” néven emlegetett Dévai Bíró Mátyást is intézményébe. Elsősorban az iskolai anyagok sokszorosítására az urat és a rektort is foglalkoztatta egy nyomda létesítésének lehetősége.[64] Erről a tervről már 1536-ban tényként beszéltek és hamarosan meg is tették a szükséges lépéseket annak létrehozására.

                                                                                                                                                                      Ezt a nyomdát úgy tartjuk számon, mint az első hazánkban működő magyar nyelvű műhelyt. Ennek ellenére ekkor már komoly hazai előzményei is voltak ennek az iparágnak. Az első nyomda – nem meglepő módon – Mátyás király (1458–1490) reneszánsz udvarában jött létre. 1470-ben bizalmasát, Karai Lászlót Rómába küldte, hogy megszerezze II. Pál támogatását a cseh hadjárataihoz. Karai azonban nem csupán a pápa beleegyezésével, hanem egy nyomdászmesterrel, Hess Andrással tért haza, aki nem sokkal később elkészítette az első magyar nyomtatott könyvet, a Chronica hungarorumot.[65] Jelentősége, hogy bár még a király uralkodása alatt befejezte működését, meghonosította a technológiát hazánkban. Ezután mintegy 60 évig nem beszélhetünk nyomdáról. Újbóli megjelenésük a reformációnak köszönhető, hiszen feltétlenül szükség volt a teológiai művek nagy számban való terjesztésére. Így nyílt meg 1530-ban Nagyszebenben Trapoldner Lukács, majd 1535-ben Brassóban Henckel János műhelye.[66] Ezek azonban még nem készítettek magyar nyelvű kiadványokat, azok elsősorban a szomszédos országok, így például Bécs, vagy Krakkó nyomdáiban készültek.

                                                                                                                                                                      Sylvester 1536-ban beterjesztette a fordításról szóló tervét Nádasdynak Kanizsán, mint egy már folyamatban lévő munkát.[67] A főúr teljes támogatásáról biztosította, több okból is: Egy olyan történelmi helyzetben, mint a XVI. század, egy nemzeti nyelvű Újszövetség reményt adhatott az „isteni büntetés” terhét viselő népnek.[68] Inspirálhatott más fordítókat is, így hozzájárulhatott a nemzeti nyelv fejlődéséhez. Ezt az igényt maga a főúr is szívén viselte, ezt bizonyítja, hogy udvarban megkövetelte a magyar nyelv ismeretét, leveleit is magyarul írta.[69] Végül, de nem utolsó sorban szánhatta ezt a hőn szeretett, ámde a latint nem beszélő feleségének nászajándékként is. A fordítás hamarosan el is készült, és 1538-ban meg is érkezett a régen várt német nyomdász, Strutius. Ennek ellenére a munka igen lassan haladt, a mester halogató magatartásának hála, amit Sylvester is nemegyszer szóvá tett. A bécsi nyomdász inkább értett a fametszetek készítéséhez, mint a nyomdászathoz, így munkájának elodázására számos ürügyet talált, például költséges utakat tett a Habsburgok városába. Szakértelméről ugyanakkor maga Sylvester is megemlékezik, mikor azt írja annak elbocsájtása után: „tudományának nyomait itt hagyta nálunk.”.[70]

                                                                                                                                                                      1539-ben elkészül Sylvester másik nagy jelentőségű műve, a Grammatica Hungaro-latina, melyet a fordítás során keletkező kényszer szült.[71] Ahhoz, hogy erasmusi tisztaságú fordítás születhessen, elengedhetetlen volt ugyanis a helyesírás és a nyelvtan szabályozása. Ezért ebben az alkotásban tisztázta a magyar és a latin nyelv sajátosságait. Jelentősége, hogy külön részt szentelt anyanyelvének, és olyan jelenségeket is tárgyalt, amik a latin nyelvben nincsenek. Ezzel a nyelvművelés egyik alapkövét tette le.[72] 1540-ben megváltak a német mestertől, akit Nádasdy „sok ideig nagy költsigvel itt tartott”, és posztjára az ifjú Abádi Benedeket kérték fel. A mester valószínűleg Tiszaabádon született 1514 körül. 1533-40-ig a krakkói egyetem diákja volt, a nyomdászattal Vietor műhelyében ismerkedett meg, részt vett Dévai Ortographia Ungaricájának kiadásában. Így valószínűsíthető, hogy maga a reformátor ajánlotta be Nádasdynál.

                                                                                                                                                                      Abádi szaktudását mutatja, hogy a munkát egy év alatt befejezte, és több-kevesebb sikerrel kijavította Strutius hibáit, ám volt, amin már nem tudott segíteni az idő szűke miatt. A munka siettetésének oka, hogy a készülő fordításnak már híre ment és nem akarta magát lejáratni a kései megjelenéssel, illetve „büszke magyarként” nem akarta, hogy más népek hasonló szövegei hamarabb készüljenek el. 1541 januárjában Sylvester végre kezébe foghatta életének nagy művét, az első magyar földön nyomtatott, magyar nyelvű könyvet, az Újszövetséget, melyet 1541. január 26-án útnak indított Bécsbe, pártfogójának.[73]

                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                      3.3 A fordítás ajánlása és filológiája

                                                                                                                                                                        A kalandos úton elkészült könyvnek már maga címe is fontos információkat hordoz magában. Mindenekelőtt Sylvester a „magyar nípnek keresztyén hitben való épülésére” címezi, ezzel bizonyítja, hogy a XVI. században már kialakult őseink nemzetfogalma. Ez nem meglepő, hiszen a „két pogány” közé szorult országban a túlélés zálogává vált a nemzeti öntudat.

                                                                                                                                                                        A címet egy, szintén a magyar népnek szóló ajánló vers követi, amelyről a következő fejezetben részletesen szeretnék szólni. A disztichonok után egy latin ajánlás kap helyet, ezt a „legkegyelmesebb hercegeknek[74], I. Ferdinánd (1526–1564) fiainak, Miksának és Ferdinándnak címezi. Annak, hogy a trónörökösöket szólítja meg több oka is van. Egyrészt Erasmus mintáját követi, aki Újtestamentumát V. Károlynak címezte, illetve Nádasdy tanácsa is meghatározó, mely szerint ezzel elnyerheti a királyi udvar tetszését, így biztosítva későbbi előrehaladását. A szöveg felütésében tevékenységének célját meséli el, hogy a magyar népnek mely „…az egyiptominál rosszabb szolgaságban szenved a töröktől…”[75] egy „…üdvhozó horgonyt jelent, amelyhez menekülhetnek, és amelytől vígasztalást és reményt kérhetnek.”[76] Ezután tételesen felsorolja a kínokat, amiken a nemzetnek keresztül kellett menni a pogányok dúlása miatt. Majd kiemeli, hogy a „nagy Erasmus” szerint a fejedelmeknek tisztsége gondoskodni az alattvalóikról, így felhívja azokat a nép oltalmazására. Méltatja Nádasdy tevékenységét, aki „…gondoskodásával, kitüntető figyelmével és nagy anyagi segítsége révén…[77] a fordítás nyomtatott formában is napvilágot láthatott. A zárlatban felsorolja, miért a „legkegyelmesebb hercegeknek” ajánlotta alkotását. Az okok közt egyrészt Erasmus példáját említi, aki „e műhöz szóló magyarázatait” a császárhoz és annak apjához ajánlotta, mert az ő dolga, hogy pásztora legyen a keresztyéneknek. Másrészt említi Jagelló Annát, „…aki a mi népünkből származik…” és mélyen vallásos, élete nagy részét ájtatossággal tölti. Végül pedig arra hivatkozik, hogy úgy hallotta, nem idegen a magyar nyelv a királyfiaktól sem, így azok is forgathatják.

                                                                                                                                                                        Az előszövegek után következik a mű érdemi része, az Újszövetség magyar tolmácsolása. Sylvester fordítási gyakorlatát az utókor saját írásában olvashatja egy 1547-ben keletkezett levélben, melyben egy zsoltárfordításról mondja el véleményét Nádasdynak. Ebben kifejti: a cél mindig a szabatos munka elkészítése. Ez a gondolat egyértelműen Erasmus hatását mutatja, illetve nem mellékes, hogy úgy vélte, hogy a pontosságon az üdvösség is múlhat egy bibliai szöveg esetében. Ezért munkáját alaposan előkészítette, végig pontosan dolgozott, és ami meglepő, gyorsan is. 1536-os levelében, amit Nádasdynak írt arról számol be, hogy hamarosan Szent Pál leveleinek magyarosításával is kész lesz. Nem mondja ki, de valószínű, hogy munkáját a könyvek sorrendjében végezte, tehát ekkorra, már az Újszövetség nagy részével készen volt. Forrásait számos helyről válogatta össze. A Vulgatát, Erasmushoz hasonlóan elvetette, annak hibái miatt. A szövegek nagy része az eredeti görögből származik, de a „nagy humanista” munkáit, mint annak hűséges tanítványa, figyelembe vette. Ugyanakkor, egyes helyeken a görög forrásra hivatkozva felül is bírálta azt.[78] Ezeken túl más munkákat is ismert, ezt szintén a már említett 1536-os levélből tudjuk, mikor azt mondja, Szent Pál leveleinek tolmácsolásával már mások is foglalkoztak.[79] A mások alatt talán éppen Komjáti Benedeket értette, akinek az alkotását a Perényi családdal való kapcsolatai révén könnyen olvashatta is, vagy akár magára Lutherre is utalhatott, akinek Bibliáját Wittenbergben szintén áttanulmányozhatta.

                                                                                                                                                                        Ezen dolgok ismeretében nem véletlen, hogy az Újszövetséget a legtudományosabb bibliafordításként tartja számon az utókor. Jellemzői a gazdag szókincs, a jövevényszavak kerülése. Ezzel a tudományos műnyelv első úttörőjének is tekinthető Sylvester János.[80] Szövegei az élőbeszédet követik, kerüli az idegen mondattan alkalmazását. Ugyanakkor gyakran fél a szenvedő szerkezetet cselekvőre váltani. A filológiai pontosság jegyében számos görög szót több magyar szóval fejezett ki, hogy annak stílusárnyalatát tökéletesen adhassa vissza.

                                                                                                                                                                        A fordítás legnagyobb eredményei nem a fő részben, hanem a kísérőszövegekben találhatóak, amik mind a tudományos műnyelv első próbálkozásait, mind az első magyar nyelven írt időmértékes metrumú verseket is magukban foglalják.

                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                        3.4 Az Újszövetség kísérőszövegei

                                                                                                                                                                          A XVI. században a bibliai szövegek versekre osztásának gyakorlata még nem volt elterjedt. Sylvester sem tagolta a szöveget részekre, csupán az egyes könyvekben lévő fejezeteket választotta el. Fejében ugyanakkor felmerült a gondolat, hogy jó volna valamiféle összefoglalást adni az egyes részekről.

                                                                                                                                                                          Mikor 1540-ben a nyomdába adott részeket javítgatta, Krakkóban szerzett verstani jártasságának hála, felfigyelt a magyar nyelvű szövegek daktilusos lejtésére. Így akaratlanul is megtette a hazai irodalomtudomány egyik legnagyobb felfedezését, ugyanis bebizonyította, hogy nyelvünk az ütemhangsúlyos verselésen túl alkalmas az antik minták követésére is. Felismeréséről, szinte gyermeki izgalommal számolt be Nádasdynak: „Néhány évvel ezelőtt még a szemünkre vetették a többi nemzetek, hogy bár az oroszoknak is van evangéliumuk a maguk nyelvén, a magyaroknak nincsen. Ám ezután a keresztyén nemzetek nemcsak, hogy nem tehetnek nekünk szemrehányást emiatt, hanem még irigyelni fognak bennünket, nevezetesen nyelvünknek jeles volta miatt, amelyet még utánozni sem tudnak. Melyik külföldi nemzet ne csodálkoznék, hogy valaki a görög és latin mintájára magyar nyelven mindenféle verset tud írni.[81] Ezen információ tudatában hamarosan megírta az első magyar disztichonokat, melyeknek nem is akadt párja egészen a XVIII. századig. Öt versét találjuk meg a fordításban, négy könyvekhez fűzött summázatot és egy ajánlást. Prozódiai szempontból disztichonjai tökéletesek.[82] Az összes egy-egy nyelvi egész, nagyrészük egy mondat, csupán néhányat találunk, mely összetett, vagy többszörösen összetett mondat volna. Mind lezártak, ponttal végződnek. Megfigyelhető, hogy a hexameterek és a pentameterek közt, ahogyan sok más ilyen versben, enjambement található.[83] Beszédmódjuk világos, a régies kifejezések megértésüket ritkán zavarják. Irodalmiságuk szempontjából fejlődés figyelhető meg, míg a három evangéliumnak (Máté, Lukács, János) és az Apostolok cselekedeteinek summázata kezdetlegesebb, addig az ajánlás már nem is lehetne költőibb. Az előbbiekben felismerhető Erasmus hatása, azok többé-kevésbé annak saját fordításához kiadott összefoglalóival rokoníthatók. A kapcsolat nem egységes, míg a Máté evangéliumhoz készült vers szinte annak fordítása lehetne, addig a Lukácshoz tartozó igen független attól.[84] A fordítás elején található a „Az magyar nipnek: ki ezt olvassa” című vers mindegyik korábbit felülmúlja. Ebből arra is lehet következtetni, hogy ez készült utoljára. A többitől eltérően ez már nem összefoglalás, hanem a szerző gondolatait, érzéseit írja le, illetve tanácsot ad Magyarország minden lakójának, ezzel bizonyítva, hogy a vers egy tudatos költő műve.[85]

                                                                                                                                                                          Az erasmusi tanok híveként, példaképéhez hasonlóan, számozatlan lapokon jegyzeteket és szójegyzéket és mellékelt az újszövetséghez. „Az olyan igíkről való tanúság, melyek nem tulajdon jegyzísben vítettek” gondolatai nyelvtörténeti szempontból kimagaslók, hiszen Magyarországon először hívta fel a figyelmet a szavak konnotatív jelentésére és ezzel kapcsolatosan a népköltészet értékére. Megfigyelte, hogy a nyelvben az adott tárgyakhoz kötődő elnevezések az idők folyamán másodlagos jelentést kaphatnak. Leírta, hogy vannak olyan jelképes kifejezések, melyek több nyelvben meghonosodtak. Így például a kenyér a magyar és a héber nyelvben is egyaránt jelentheti a megélhetést, a mindennapi betevőt is. Úgy vélte, ezek fordítása igen egyszerű, ugyanakkor vannak olyan szófordulatok is, amik egy adott nyelv sajátosságai, így ezeket igen nehéz megértetni az olvasóval.[86] Felismerte azt is, hogy ezek a kifejezések az irodalom által meghonosodhatnak más népek nyelvében is. Sőt tovább is ment, kifejtette, hogy az átvitt jelentések nem csak az emelkedett alkotásokra jellemzőek, hanem a vulgáris költészetre is. Itt hangzott el a híressé vált megjegyzése, melyben a virágénekeket méltatta: Habár a közmegvetés sújtotta alkotásokat ő sem emelte piedesztálra, sőt elutasította szerelmes tartalmukat, kiemeli a kifejezésmódjukban rejlő lehetőségeket.[87] Igen találóan így fogalmaz velük kapcsolatban: „… az ganéjban aranyat keresek… ”.[88] A műhöz csatolt szójegyzék tudományos műnyelvünk kialakítására tett első kísérletként fogható fel. Benne a Bibliában előforduló betegségeket, pénzeket, mértékegységeket magyarázta elsősorban, de tizenhárom magyar szót is körülírt. Ezeknek elsősorban görög eredetére hívta fel figyelmet, azonban nem tudta, hogy azok más népek nyelvéből származtak át a magyarba.[89]

                                                                                                                                                                          Az Újszövetséghez kapcsolt utolsó kísérőszöveg Abádi Benedeké, aki a nyomtatás mikéntjéről nyilatkozott. Benne elnézést kért a sajtóhibákért, melyek közül 11 nagyobbat meg is nevezett. A „nyomásban való vítkek” jelenlétét azzal magyarázza, hogy a munkát nem ő kezdte, hanem „más, akit az jó úr sok ideig nagy költsígvel itt tartott”.[90] Idegenkedve nyilatkozott a gótszerű betűkről, melyeket szíve szerint lecserélt volna, ám az idő rövidsége miatt arra nem volt mód. Végül ő is szót emelt Nádasdy tevékenységéről, és kiemelte a nemzet megmaradásáért vállalt tetteit. Végső soron tehát, habár a fordítás magában is számos újítást tartalmaz, irodalmi és nyelvtörténeti szempontból jelentősége eltörpül a kísérőszövegek mellett, melyek páratlanok a korszakban, és azok is maradnak még nagyon hosszú ideig.

                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                          3.5 Az Újszövetség betűi és díszítései

                                                                                                                                                                            A könyvet lapozgatva a szemlélő számára azonnal feltűnik a számos szöveget kísérő illusztráció, illetve a ma már nehezen olvasható gót betűk, és az azok közé vegyülő cursiva és antikva megjegyzések, iniciálék. Ezen alkotások látványa egyértelművé teszi: az újszövetség-fordítás nem csak a XVI. század legcsodálatosabb alkotása, hanem a legdíszesebb is.

                                                                                                                                                                            Ezen tények a sárvári nyomda gazdag felszereltségéről is árulkodnak. Eszerint latin, gót és görög betűkkel, több száz fametszetes illusztrációval, fametszetes héber betűkkel és fejezetcímekkel is büszkélkedhetett.[91] Bár a magyar nyelv sajátos hangjai miatt nagy szükség lett volna rá, a betűk nem saját készítésűek voltak, hanem más külföldi műhelyek kiselejtezett eszközei, melyeket vagy Nádasdy vásárolt, vagy Strutius hozott magával. Az utóbbit bizonyítja, hogy annak leváltása után eltűnnek a könyvből a korábbi cursiva típussal nyomott ószövetségi utalások, bizonyítva, hogy ez a betűkészlet az ő tulajdonát képezte.[92] Az újszövetség betűtípusa első ránézésre fraktúr, azonban ez csalóka, hiszen az inkább a francia bastarda betűkkel rokonítható, melyek az előbbinél közelebb állnak az antikvához. Használatuk mellett Sylvester több okból döntött. Egyrészt úgy vélte, ezekkel a nyomdász származása miatt könnyebben boldogulhat, másrészt nem tetszett a cursiva típus, amivel a Grammatica készült. Végül pedig ezt a készletet vélte legkevésbé hiányosnak. Strutius elsősorban fameszetekkel foglalkozott. Ezt bizonyítja, hogy számos betűn szükség szülte megoldásokat, átalakításokat végzett, elsősorban az ékezetek terén. Ha szakmája lett volna a betűmetszés, akkor Abádihoz hasonlóan újakat készített volna. 1540-ben utódának érkezése, minőségben hatalmas ugrást jelentett. Abádi megoldotta a problémákat, a folyamat gyorsítására a gyakran előforduló betűpárokhoz ligantúrákat készített. Többször szót emelt a bastarda készlet ellen, azt azonban végül nem cserélte le, az idő szűke miatt, bár a mű második részében megjelennek az antikva iniciálék.[93]

                                                                                                                                                                            Az Újszövetség több mint száz metszetét minőség szerint három részre lehet osztani. A csúcsot a három evangélium illusztrációi jelentik, ennél alacsonyabb színvonalúk a Jelenések könyvének néhol széteső képei. A legkevésbé kidolgozottak az Apostolok cselekedeteihez csatoltak. A címlap kerete és az egyesített címer a kiváló bécsi mesterek munkájához hasonló. Az előbbi a Sigrenius nyomdában használtakhoz hasonló, míg a Nádasdy címer kidolgozottsága miatt valószínűleg a már említett nyomda mesterjegyét is elkészítő Hans Rebel műve.[94] Erre az enged következtetni, hogy a korszakban hasonlóan felkészült magyar művész nem volt.[95] A címeren található évszám a nyomda alapítási évét jelöli.[96] Az alján található mondat jelentése: „Amit az isten összekapcsolt, ember nem választhatja el”. A kísérőképek közt hat nagyobb apostolábrázolást és több száz kisebb képet találhatunk. A kicsik sokkal szebbek a nagyobbaknál, mivel ezeknek már hosszú időre visszanyúló hagyományai voltak ekkorra. A hat apostolon I.S. kézjegyet találhatunk, ami számos találgatásra ad okot. Sylvestert és Strutiust egyaránt jelölhetik, az előző alkotói tevékenységét a szintén ezzel a szignóval ellátott kálváriakép bizonyíthatja[97], melyen az INRI felirat tudós-módon több nyelven is megtalálható.[98]

                                                                                                                                                                            A Biblia jövőjét a nyomtatáshoz felhasznált betűk is befolyásolták. Nehéz olvashatósága miatt nem tudott nagy számban elterjedni. Ez bizonyítékként szolgálhat ahhoz, miért a vizsolyi Biblia vált irodalmi nyelvünk alapjává, és nem ez, az annál sokrétűbb alkotás.

                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                            4. A Kecskeméti Református Egyházközség példánya

                                                                                                                                                                              4.1 Az újszigeti szellemi központ pusztulása

                                                                                                                                                                                1541-ben az újszigeti nyomda 300 példányt készített az Újszövetségből. Éppen eleget ahhoz, hogy reményt adjon, terjedjen, és inspiráljon más fordítókat az elgyötört, életéért küzdő XVI. századi Magyarországon.

                                                                                                                                                                                Nádasdy nem tartott igényt a nyomda profitjára, csupán néhány példányt kért saját használatra, illetve a családtagjainak ajándékba. Az értékesítésre szánt példányokat Sylvester kapta meg, aki azonban nem csinált jó üzletet. Bizományba küldte szét őket, a fizetséget pedig nem, vagy nehezen tudta behajtatni. Számos példány veszett el a viszontagságos út során, illetve a mester arról is beszámol, hogy számos példány el sem kelt, ott porosodott a kastélyban. Az utóbbinak az oka rendkívül egyszerű: 1541-ben Buda elvesztése után komoly harcok kezdődnek, ami lehetetlenné teszi a kultúra virágzását, de a romló életkörülmények miatt azoknak a száma is csökkent, akik meg tudták volna vásárolni a kiadványt. Helyzetét rontotta a nehéz olvashatósága, ami a bastarde betűkből eredt.[99] Abádi, aki személyesen házalt a rájutó példányokkal, szintén arról szól, hogy még az útiköltsége sem térült meg. Ezért Sylvester Mihállyal, a humanistánk testvérével, aki már Strutius alatt is a nyomda munkatársa volt, önköltségen huszonöt példányos különnyomatot vontak le. Ezt megtudva Sylvester „éktelen haragjában” elkobozta azokat, és feljelentette Nádasdynál társait. Őt azonban ekkor már, mint országbírót, sokkal nagyobb jelentőségű, az egész ország jövőjét meghatározó gondok gyötörték, nem volt ideje efféle perpatvarok rendezésére, de ami még fontosabb, a nyomdára sem. Így a konfliktus mihamarabbi elsimítására 1543-ban Abádinak ösztöndíjat biztosított Wittenbergbe, aki hazatérte után, mint „az új hit papja” is megállta a helyét.[100] Sylvesternek egy birtokot és egy házat adott használatra, a Sopron vármegyei Gógánfalván. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, a nagy humanista nem ért a földműveléshez, így 1542 őszén Nádasdy támogatásával beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol 1543-ban a héber nyelv tanára lett.

                                                                                                                                                                                Az egyetem ekkortájt nehéz időszakot élt át, a pestis, az 1529-es ostrom nem csak a diákok, hanem a tanárok számát is megtépázta.[101] Így eshetett, hogy külföldi tanítót fogadtak fel. A korszakból elsősorban görög és latin nyelvű alkotásai ismertek, még abban az évben megírta De bello tructis inferando című költeményét, a török elleni harcra való buzdításként. 1544–45-ben a magyar diákok egyletének prokurátora volt, 1546-ban a görög nyelv professzora lett. Ebben az évben ír verset egy Bécs történetét elbeszélő műbe, Prosopopoeia Viennae címen. 1547-ben sírverseket szentel az elhunyt Jagelló Annának, akit már az Újszövetség ajánlásában is emleget. Hasonló költeményt ír három évre rá egy elhunyt diáknak, Wilhelm Mammingernek. Életének utolsó fordulata 1550-ben következik be, mikor meggondolatlanul a birtokának megerősítését és beiktatását kéri Ferdinánd királynál. Ezzel maga ellen fordítja Nádasdyt, a korábbi jótevőjét, aki jobbágyaival elűzette Sylvester Gógánfalván maradt családját házából.[102] Ezen viszontagságok közt írta utolsó alkotását, a Querela fidei-t, melyben még utoljára hitét teszi Erasmus tanításai mellett. Életének utolsó része homályba vész, talán 1552 elején hagyta el ezt a világot, hatalmas életművet hagyva maga után, mely miatt az utókor méltán lehet rá büszke. Fő művét, az Újtestamentumot halála után nem sokkal, 1574-ben kinyomtatták Bécsben, Stainhoffner Gáspár nyomdájában, ám ebből már kihagyták a verses ajánlást, az í-ző nyelvjárást e-zőre váltották, és átalakították a helyesírási rendszerét is.

                                                                                                                                                                                Nem várt szép jövő a megüresedett nyomdára sem. Felszerelésének nagy részét széthordták, betűi hamar elvesztek, ugyanakkor számos eszköze többször feltűnt a történelem folyamán. Egyes metszetek felbukkannak Huszár Gál 1560-ban kiadott énekeskönyvében, a Grammatica címlapját díszítő képet pedig 1562-ben Debrecenben használták. Legtovább az O iniciálé[103] útja követhető, mely miután megjárta Kassát, Semptét, Detrekőt és Vizsolyt, 1780-ban Bártfán bukkant fel.[104] A nyomda felszerelése azonban nyom nélkül eltűnt.

                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                4.2 A Biblia útja Kecskemétre

                                                                                                                                                                                  A Kecskeméti Református Egyházközség könyvtárának története szorosan összeforrott a város protestáns oktatásának történetével. Múltja elsősorban az iskolát vezető rektorok feljegyzéseiből rekonstruálható.[105] Az első említést az iskola könyvanyagáról egy 1653-ban készült elszámolás tartalmazza, mely három könyvet vesz számba, köztük az Öreg graduál egy példányát. A könyvtár alapítását az 1701-es évhez kötjük, ekkor készült el ugyanis az első könyvtári bejegyzés. Kezdetben csupán a Krakkóba és Heidelbergbe induló itt végzett peregrinusok, a professzorok, a lelkészek és a városlakók adományai révén bővült az állomány. Ezen Varjas János rektor változtatott, aki 1750-ben könyvtáralapot hozott létre.[106] A könyvtárügy következő nagy lendülete Nagy István 1810–1830-ig tartó rektorsága alatt következett be. Katalógust készített az akkor itt található 1341 kötetről és megírta az iskola és a könyvtár történetét. Az ő áldozatos munkájának köszönhető a fellelhető 200 „Régi magyar könyvtárba” tartozó könyv nagy részének beszerzése is.[107] Egészen napjainkig úgy tartottuk, az Újszövetség beszerzése is neki köszönhető.

                                                                                                                                                                                  Az állítást alátámasztotta, hogy a rektornak igen széles ismeretségi köre volt irodalmi és felsőbb körökben egyaránt, például kapcsolatot tartott fenn a kor neves költőjével, Mátyási Józseffel. Bizonyíték volt még, hogy a Biblia fedőlapjába írt bejegyzésen, mely az 1842-ben ismert példányok lelőhelyeit sorolja fel, szintén az ő neve található. A rendszerváltás utáni könyvtárrendezés során a levéltár legrégebbi forrásai közül előkerült egy levél, melynek csatolmányaként a Bibliát megküldték az Egyházközségnek.[108] Ezen szintén Nagy István aláírás van. Tanulmányom készítése során, amikor a „rektor professzorról” olvastam, arra lettem figyelmes, hogy 1830-ban elhagyta Kecskemétet, és egy évre rá Cegléden a kolerajárvány áldozata lett. Az ellentmondás miatt rögtön segítséget kértem a könyvtár vezetőjétől, Bán Magdolnától, aki elmondta az információ nem téves, Nagy István valóban elhunyt 1831-ben.

                                                                                                                                                                                  Tehát a Biblia beszerzése nem a rektorhoz, hanem annak egy névrokonához köthető, akinek kiléte az évszázadok során köddé vált. Az egyetlen biztos pont vele kapcsolatban a tisztsége volt, ami az ajándékozó levélen olvasható: fő jegyző. A Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárában folytatott kutatásom során azt a tanácsot kaptam, hogy a nevet az 1843. évre vonatkozó presbiteri jegyzőkönyvben, vagy a Jogakadémia évkönyvében próbáljam meg felkutatni, mert a Bibliát az ajándékozó levél hátlapjának irata szerint az 1843. december 12-én tartott egyházi gyűlés iktatta. Ez a próbálkozás kudarcba fulladt, ugyanis a presbiteri jegyzőkönyvek közül az 1843-58-as periódus hiányzik, a jogakadémia évkönyvei pedig csupán az 1860-as években kezdődnek. Másik logikus forrásnak a Kecskeméti egyházmegye protocolluma tűnt, de abban 1826 és 1916 között nem találtunk bejegyzéseket. Megpróbálkoztam még a Dunamelléki Református Egyházkerület jegyzőkönyvével is, de annak 1843-ra vonatkozó rendelkezései között sincs szó Nagy István nevű főjegyzőről. A Kecskeméten fellelhető iratok hiányában a Ráday Levéltár segítségét kértük, de ők sem tudtak többet. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap egy 1842. évi száma reménykedésre adott okot, mivel található benne egy Nagy István életrajz, aki akár lehetne a rejtélyes főjegyző, mert magas egyházi tisztséget töltött be a korszakban és kötődése volt egyházmegyénkhez.[109] Ez is egy vakvágánynak bizonyult, mivel 1841-ben ő is eltávozott az élők közül. Kértük még az Országos Levéltár segítségét is azonban ők a határidő leteltéig még nem tudtak érdemleges információval szolgálni. Nagy István kiléte egyelőre rejtély marad. Ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy a levéltár iratanyagának feldolgozottsági szintje még igen alacsony, így lehetséges, hogy idővel előkerülnek a hiányzó információk.

                                                                                                                                                                                  Bár személye egyelőre nem tisztázott, valószínűsíthető, hogy a főjegyző széles kapcsolatrendszerrel rendelkezett felsőbb körökben. Ezt bizonyítja, hogy elérte Jankovich Miklósnál – a korszak legnagyobb magángyűjteményének és levéltárának a tulajdonosánál –, hogy a Bécsben, 160 pengőforintért vásárolt Bibliát a Kecskeméti Református Egyházközségnek adományozza. A donátor kilétéről a könyv borítójába írt ajánlás és az adománylevél egyaránt tudósít.

                                                                                                                                                                                  Egyházunk Bibliája a fennmaradt példányok közül is kiemelkedik, történetének és egyedi vonásainak köszönhetően. Hosszú ideig az első biztos támpontunk előéletével kapcsolatban az a bejegyzés volt, amelyet Jankovich Miklós írt a borító belsejébe, és amelyben arról számol be, Bécsben vásárolta 160 pengő forinttért.[110] Mint már fent is érintettem, az 1990-es évek második felében előkerült az 1843. december 7-én kelt ajándékozó levél, mely újabb, meghökkentő tényeket tárt elénk a könyvvel kapcsolatban. A titokzatos Nagy István arról számolt be, hogy a Biblia Nádasdy Tamásné Kanizsai Orsolya tulajdona volt, majd a Bornemissza családhoz került. Hangsúlyozza, hogy már akkor a kivételesen jó állapotban megőrzött példányok közé tartozott. A kecskeméti Újszövetség értékét tovább növelik azon egyedi vonásai, melyek csupán ennek az egy példánynak jellemzői. Az első maga a krémszínű, címeres kötés.[111] Ez nem korabeli, hiszen akkor még nem állt rendelkezésre olyan technika, amivel elkészíthető lett volna. Talán a XIX. század második felében készülhetett, de erről nincsenek biztos információink. Az, hogy ez későbbi, a XVI. századi viszonyokkal magyarázható. A nagyméretű analfabetizmus és a háborús viszonyok miatt, csupán egy szűk réteg volt képes könyvek megvásárlására. Ez a réteg könyvtáraiban ragaszkodott a könyvek egyféle kötéséhez. Ezért a nyomdákban gyakorlattá vált, hogy az elkészült alkotásokat nem kötötték be, hanem azt a majdani tulajdonos ízlésére bízták. Ez magyarázza a későbbi kötésen túl azt is, hogy az Osztrák Nemzeti Könyvtár példánya teljesen más borítóval rendelkezik.[112] Másik különlegessége a mi példányunknak, hogy az első számozatlan ívek egyikén Sylvester János aláírásával egy latin szöveg található.[113] Ez a szöveg egy buzdítást tartalmaz az ige befogadására minden ember számára, illetve megjelöli a kiadás helyét, 1541. Újsziget. A kézirat nem egyedi, a Biblia latin nyelvű ajánlásának része. Az Újszövetség harmadik egyedi vonása Nagy István nevéhez kapcsolható. A fedőlap belsejébe ugyanis feljegyzést írt, melyben feltünteti, hol található az akkor ismert másik tizenöt példány. Olyan helyeket említ meg, mint a marosvásárhelyi Teleki Tékát, a debreceni és a sárospataki kollégiumokat, Jankovich Miklós gyűjteményét vagy a Magyar Tudós Társaság könyvtárát.

                                                                                                                                                                                  Ebből a tizenöt kötetből napjainkra csupán igen kevés maradt fenn. Magyarországon kettő példányról van tudomásunk, a kecskemétiről és egyről az Országos Széchényi Könyvtárban, ezen túl található egy a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtárban, és talán még egy Londonban is. Mindez tovább növeli a kecskeméti példány értékét. Csak úgy, mint az, hogy a hazánkban fellelhető másik könyvet nem is a piros címlappal nyomtatták, hanem az olcsóbban előállítható egyszínű fekete betűkkel.[114]

                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                  4.3 A kecskeméti példány története egyházunkban

                                                                                                                                                                                    Miután 1843. december 12-én az egyházi gyűlés leltárba vette, a Biblia története szorosan összefűződött a Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának fordulatokban és viszontagságokban gazdag életével. Az évek során számos olyan behatás érte, amely akár vesztét is okozhatta volna, költözködés, világháborúk, elkobzás, ám egyházunk mindenkori művelt, tettre kész tisztviselőinek hála, minden egyes veszélyt sikerült elhárítani.

                                                                                                                                                                                    Nagy István professzor áldozatos munkája meghozta eredményét, 1828-ban Kecskemét városi tanácsa határozatot hozott arról, hogy az 1564 óta fennálló, a Debreceni Református Kollégium partikulájából kibontakozó[115] neves intézményt főiskolai rangra emeljék. Erre azonban csupán a rektor távozása után, 1831-ben került sor.[116] Megindult a jogi és teológiai képzés, így olyan oktatási komplexum jött létre, melyben elemi, középiskolai és felsőfokú képzés egyaránt zajlott. Ez fordulópont volt a könyvtár számára is, hiszen az újonnan felépülő Ókollégium[117] épületének első emeletén végre saját könyvtárszobát kaphatott. Ugyanakkor a különböző intézmények gyűjteményei elkülönültek egymástól. Az értékes iratok, így az Újszövetség biztonságos tárolása még nem volt megoldott, hiszen a hely szűke miatt a könyveket szakok és főcsoportok szerint lehetett csak elkülöníteni, zárt helyen tárolni nem. A széttagoltságnak az 1907-es esztendő vetett véget, amikor Főiskolai Könyvtár néven egyesítették, majd 1908-ben közkönyvtárrá nyilvánították a gyűjteményt.

                                                                                                                                                                                    A következő nagy változást az Újkollégium felépítése hozta, 1912-ben.[118] Már annak első tervein is szerepelt az olvasószobára, irodára és raktárra tagolódó könyvtár vázlata.[119] Itt végre lehetőség nyílt a könyvek numericus currens rendszerben való tárolására. Ez azt jelentette, hogy azokat nem a látogató vette le a polcokról, hanem katalógus alapján a dolgozók adták oda nekik a raktárból, védve ezzel azok állapotát. Ide került át az Újszövetség is, melyet tűzbiztos ajtó mögött, a mai napig ott álló vaspolcokon, egy zárható faszekrényben helyeztek el, sok más hasonlóan értékes mű között. Biztonságukat legközelebb az oly sok életet követelő világégések veszélyeztették. 1944 márciusában a német hadsereg kaszárnya, illetve hadikórház célokra lefoglalta az épületet, majd miután a város a kezükre jutott, a szovjet hadsereg szintén gyógyintézetet rendezett be benne.[120] Az oroszok súlyos károkat okoztak a könyvtárnak, számos kötetet elpusztítottak, megrongáltak. A Sylvester-féle Bibliát azonban már nem találták itt. Kovács Bálint és Tóth Endre lelkipásztorok valamint Tollas Béla könyvtáros ugyanis hamar felismerték a veszélyt, így még a megszállók megérkezése előtt a gyűjtemény legértékesebb darabjait magánházak pincéiben elrejtették.

                                                                                                                                                                                    A háború vége mind az egyháznak, mind a könyvtárnak a fennmaradásért folytatott harcok korának kezdetét jelentette. Az utóbbi állományának jelentős része a megszállók jelenléte miatt elpusztult, a megmaradt könyvek rendezésére nem került sor. Ráadásul 1948-ban a hatalmat megszerző kommunisták egy gyors rendeletben államosították az egyházi iskolákat, azok vagyonát lefoglalták. Az Újkollégium nagy része az ő kezükbe került, csupán a lelkészi és gazdasági hivatalnak és a könyvtárnak otthont adó szárny maradhatott az egyháznál. Az utóbbi könyvei közül azon darabokat, melyekben nem csak az egyházközség, hanem a főiskola pecsétje is benne volt, lefoglalták. Ez a sors várt volna a Sylvester-féle Újszövetségre is, de sikerült elrejteni, így nálunk maradhatott. Nem így 1954-ben, amikor az egyház zsinata a könyvtárat a Ráday Gyűjtemény fiókkönyvtárává tette és elrendelte a legértékesebb kötetek Budapestre szállítását. Így került a Biblia átmenetileg a fővárosba, ahol Benda Kálmánnak, a Dunamelléki Református Egyházkerület levéltárosának közreműködésével mikrofilmet készítettek róla. Ez az állapot nem állt fenn sokáig, hamarosan Kecskemét sikeresen kérelmezte annak visszaadását, mely így az újonnan készült mikrofilmmel együtt visszatért. Érdekes, hogy az utóbbi a mai napig szintén használható állapotban maradt.

                                                                                                                                                                                    A ’60-as években Adorján Imréné munkássága révén megkezdődött a meglévő anyag rendszerezése a könyvtárban, ugyanakkor a zűrzavart egészen a rendszerváltozásig nem sikerült kiküszöbölni.[121] Ekkor, ahogyan az egész egyház, úgy a könyvtár is hatalmas növekedésnek indult. Többszörösére bővült az állomány, számba vették a régi kéziratokat, katalógust készítettek. A legbecsesebb könyvek számára a már régóta meglévő tűzbiztos ajtó mögé még egy páncélszekrényt is sikerült beszerezni. Itt helyezték el a Bibliát is, amit a korábban említett faszekrény már látszólag sem védett. Biztonságának garantálására még egy bélelt borítékba is betették. Megtekintése és kézbe vétele is csupán a megfelelő kesztyűvel, a dolgozók „vigyázó szeme” mellett lehetséges. Végre sikerült örökségéhez méltó módon elhelyezni, és garantálni fennmaradását még igen hosszú ideig.

                                                                                                                                                                                    Sylvester János Újszövetségének Kecskeméten fellelhető példányát ugyan „hét lakat alatt” őrzik, de ez nem jelenti azt, hogy az el van zárva a nyilvánosság elől. Az elmúlt évek során számos alkalommal bocsájtotta az egyházközség különböző kiállítások rendelkezésére. Része volt a Kálvin hagyománya című kiállításnak a Nemzeti Galériában, „járt” az Országos Széchényi Könyvtárban és két alkalommal „szülőföldjére” Sárvárra is eljutott. Nálunk is számos alkalommal megtekinthető volt. Szigorú felügyelet mellett, de megnézheti mindenki, akit vonz egy olyan korszak, melyben hazánk a puszta létéért küzdött ugyan, de képes volt olyan hatalmas jelentőségű mű útjára bocsájtására is, mint Sylvester János Újszövetség fordítása.

                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                    5. Összegzés

                                                                                                                                                                                    Újszigeten sikerült egy olyan könyvet megalkotni, mely meghatározóvá vált a magyar keresztyénség, irodalom, nyomdatörténet és így az egész kulturális fejlődés számára. Legcsodálatosabb vonása a benne rejlő kettősség. Bár elsősorban a humanizmus hatása érződik rajta, de mint már annyiszor hangsúlyoztam, méltán tekinthető a reformáció szellemi örökségének is. A humanizmus egymagában nem volt képes annyira felvirágoztatni az anyanyelvű kultúrát, hogy a lakosság körében igényt teremtsen a nemzeti nyelvű Biblia iránt és nem tudta a nyomdászatot sem tartósan elterjeszteni hazánkban, mint azt Hess András története bizonyítja. A műhelyek létrejöttéhez szükség volt a hitújítás hitvitázó, vallásos irodalmának térhódítására. A reformáció révén váltak a főurak a művészetek pártolóivá. Végül pedig ahhoz, hogy Sylvester filológiai szempontból ilyen tökéletes munkát tudjon kiadni a kezéből, elengedhetetlen volt az a tudás, amire Wittenbergben, Luther városában tett szert. Ezért vélem úgy, hogy bár a nagy humanista élete végéig nem tett olyan megjegyzést, amiből egyértelművé vált volna, mely felekezet tagja is volt valójában[122], jogosan helyezhetjük el életművét a protestantizmus jeles alakjainak sorába.



                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                      MELLÉKLETEKKépek, térképek, ábrák

                                                                                                                                                                                        1. ábra: Európa vallásai a 16. század végén

                                                                                                                                                                                        (Száray Miklós: Történelem 10. Oktatáskutató és Fejlesztő intézet, Budapest, 2015)

                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                           
                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                          2. ábra: Gutenberg és a nyomdai sajtó korabeli ábrázolása

                                                                                                                                                                                          (http://typographia.oszk.hu/html/hun/gutenberg.htm)

                                                                                                                                                                                             
                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                            3. ábra: Korabeli nyomda egy rekonstrukciós rajzon

                                                                                                                                                                                            (Horváth Andrea – Horváth Levente Attila: A középkor és a kora újkor története. Történelem 6. Mozaik Kiadó, Szeged, 2005. 113.
                                                                                                                                                                                            http://www.mozaweb.hu/mblite.php?cmd=open&bid=MS-2656&page=113)

                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                              4. ábra: Rotterdami Erasmus és a Novum Testamentum címoldala

                                                                                                                                                                                              (http://etc.usf.edu/clipart/186700/186781/186781-profile-portrait-of-man.htm, https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3a/Erasmus_1516_title_page.JPG)

                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                5. ábra: Luther és 1522-ben kiadott bibliafordításának címlapja

                                                                                                                                                                                                (http://www.dewoesteweg.nl/wp-content/uploads/2012/09/Maarten-Luther-9.jpg,  http://www.mozaweb.hu/mblite.php?cmd=open&bid=MS-2656U&page=51)

                                                                                                                                                                                                   
                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                  6. ábra: Magyarország vallásai a XVI–XVII. század fordulóján

                                                                                                                                                                                                  (http://www.e-kompetencia.si/egradiva/zgo_ds/18%20reformacio/index4.html)

                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                    7. ábra: Magyarország lakosságának felekezeti megoszlása a XVI. században

                                                                                                                                                                                                    (Stemler Gyula – Szentpéteri József /2000/: Magyar kódex 3. A szultán és a császár birodalmában. Kossuth Kiadó, Budapest, 305. alapján)

                                                                                                                                                                                                       
                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                      8. ábra: Hazánk nyomdái a 16. században

                                                                                                                                                                                                      (http://mek.oszk.hu/01600/01601/html/image1343.jpg)

                                                                                                                                                                                                         
                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                        9. ábra: Komjáti Benedek: Szent Pál levelei és Pesti Gábor: Újtestamentum

                                                                                                                                                                                                        (http://biblia.drk.hu/books/show/year/11, http://biblia.drk.hu/books/show/year/12)

                                                                                                                                                                                                           
                                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                                          10. ábra: A sárvári vár madártávlatból

                                                                                                                                                                                                          (https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rv%C3%A1ri_v%C3%A1r#/media/
                                                                                                                                                                                                          File:S%C3%A1rv%C3%A1r_-_Castle.jpg
                                                                                                                                                                                                          )

                                                                                                                                                                                                             
                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                            11. ábra: Gróf Nádasdy Tamás és ifjú hitvese Kanizsai Orsolya

                                                                                                                                                                                                            (https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/be/N%C3%A1dasdy_Tam%C3%A1s3.jpg, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kanizsai_Orsolya#/media/File:Kanizsai_Orsolya.jpg)

                                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                              12. ábra: Abádi Benedek szobra

                                                                                                                                                                                                              (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ab%C3%A1di_Benedek#/media/File:LapisAbadiKJ.JPG)

                                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                13. ábra: Sylvester János: Grammatika hungaro-latina

                                                                                                                                                                                                                (http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/magyar-tortenelmi-terkeptar/kepgyujtemeny/sylvester-janos-grammatica-hungarolatina)

                                                                                                                                                                                                                   
                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                  14. ábra: Az 1780-ban Bártfán felbukkant O iniciálé

                                                                                                                                                                                                                  (http://typographia.oszk.hu/html/kepek/nyomdak/huszar/nagy/huszargal2.jpg)

                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                    15. ábra: A kecskeméti Ókollégium 1870-ben

                                                                                                                                                                                                                    (http://www.radaymuzeum.hu/hu)

                                                                                                                                                                                                                       
                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                      16. ábra: A kecskeméti Újkollégium 1912-ben

                                                                                                                                                                                                                       (http://egykor.hu/kecskemet/ujkollegium/2956 )

                                                                                                                                                                                                                         
                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                        17. ábra: Nagy István adománylevele


                                                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                                                          Pesten December 7. 1843.

                                                                                                                                                                                                                            Fő Tisztelendő Generalis Notárius Úr,
                                                                                                                                                                                                                            Különösen Tisztelt Uram!

                                                                                                                                                                                                                              Tábla bíró Vadasi idősbb Jankovich Miklós Úr, vallásunk iránt több ízben nyilvánított hajlandóságának újabb jelét adni kívánván, múlt october hónapban hozzája intézett írásbeli bizodalmas kérésemre e fenn levelem mellé csatolt és Silvester János által 1541-dik esztendőben kiadott igen szép magyar bibliát küldi ajándék képpen a Kecskeméti Ref. Főoskola Könyvtárának számára.

                                                                                                                                                                                                                              Nevezetes ezen példány azért: mert először Nádasdy Tamásné Kanisai Orsolyának, annak utána pedig a Bornemissza nemzetségnek tulajdona volt- s ezen fellyül egyike a’ legszebb példányoknak mellyek száma 15-re mégyen, s ez ideig fel találtattak.

                                                                                                                                                                                                                              Méltoztassék fő Tisztelendő Úr mint a fő oskolai igazgatóság elnöke rendeltetése helyére az tétetni s fogadni azon szerénységgel, mellyel az ajándékozó köz tiszteletű ősz férjfiú azzal kedveskedik.

                                                                                                                                                                                                                              Ki egyéb iránt midön szerencsésnek tartom magamat: hogy e ritka becsü kiadásnak kézhez szolgáltatója lehetek, tapasztalt igen becses hajlandóságiba ajánlott egép tisztelettel vagyok

                                                                                                                                                                                                                              fő Tisztelendő Generális Notárius Úrnak

                                                                                                                                                                                                                                alázatos szolgája
                                                                                                                                                                                                                                Nagy István< fő jegyző.

                                                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                18. ábra: Jankovich Miklós, a nagy műértő

                                                                                                                                                                                                                                (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jankovich_Mikl%C3%B3s#/media/
                                                                                                                                                                                                                                File:Jankovich_Mikl%C3%B3s_Pesky.jpg
                                                                                                                                                                                                                                )

                                                                                                                                                                                                                                   
                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                  19. ábra: Sylvester János verses ajánlása a Bibliánkban, az oldal alján jól látható a főiskola pecsétje, ami miatt el kellett rejteni a könyvet 1948-ban

                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                    Sylvester János: Az magyar nípnek, ki ezt olvassa

                                                                                                                                                                                                                                      Próféták által szólt rígen néked az isten,
                                                                                                                                                                                                                                      Az kit igírt, ímé, végre megadta fiát.
                                                                                                                                                                                                                                      Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,
                                                                                                                                                                                                                                      Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess.
                                                                                                                                                                                                                                      Néked azért ez lűn prófétád, doktorod ez lűn.
                                                                                                                                                                                                                                      Mestered ez most es, melyet az isten ada.,
                                                                                                                                                                                                                                      Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten
                                                                                                                                                                                                                                      Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.
                                                                                                                                                                                                                                      Itt ez írásban szól mostan es néked ezáltal,
                                                                                                                                                                                                                                      Hitre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
                                                                                                                                                                                                                                      Az ki zsidóul és görögül és vígre deákul
                                                                                                                                                                                                                                      Szól vala rígen , szól néked az itt magyarul:
                                                                                                                                                                                                                                      Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
                                                                                                                                                                                                                                      Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.
                                                                                                                                                                                                                                      Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
                                                                                                                                                                                                                                      Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad.
                                                                                                                                                                                                                                      Lelki kenyér vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
                                                                                                                                                                                                                                      Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.
                                                                                                                                                                                                                                      Azki teremt tíged s megvált, örök íletet ess ad
                                                                                                                                                                                                                                      Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.
                                                                                                                                                                                                                                      Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
                                                                                                                                                                                                                                      Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
                                                                                                                                                                                                                                      Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond:
                                                                                                                                                                                                                                      Bódogok eljövetek, vesszetek el, gonoszok.

                                                                                                                                                                                                                                       
                                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                                      20. ábra: Az Újszövetség oldalai

                                                                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                21. ábra: A kálváriakép, amin jól látható a három nyelvű INRI felirat

                                                                                                                                                                                                                                                   
                                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                                  22. ábra: A kecskeméti Biblia sajátosságai

                                                                                                                                                                                                                                                       
                                                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                                                      23. ábra: A sokkal később keletkezett címeres kötés, ami majdnem tökéletes állapotban van

                                                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                                                         
                                                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                                                        24. ábra: Jankovich Miklós ajánlása a fedőlap belsejében

                                                                                                                                                                                                                                                           
                                                                                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                                                                                          25. ábra: Az országban található egyetlen piros betűs címoldal, a betűk elcsúszása mutatja a készítés módját. A színes felirat később, egy második nyomással került a lapra.

                                                                                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                              26. ábra: Az ajánlás kiírt részlete, Sylvester János aláírásával[123]

                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                (A mondat eleje hiányzik) …gyermekeket, ifjakat, öregeket, időseket, erőseket, gyengéket, gazdagokat szegényeket. Buzdítja a férjeket, feleségeket, szülőket, gyermekeket, özvegyeket, szüzeket, végül is mindenkit, akik az úr Krisztusban nevet szereztek. Őbenne van ugyanis a kiengesztelődés és a kegyelem igéje (Szó szerint „beszéde”) a lélek erősítő tápláléka, az élő víz forrása és az örök élet igéje. Ezt méltóztassék övéinek bőven osztani az Isten, akinek neve legyen áldott mindörökké. (szó szerint „századokon keresztül”)

                                                                                                                                                                                                                                                                  Kiadva Újszigeten, az üdvözülés 1541. évében

                                                                                                                                                                                                                                                                   
                                                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                                                  27. ábra: Az egyesített Nádasdy-Kanizsai címer, melynek felirata: “Amit isten összekapcsolt, azt ember nem választhatja szét.”



                                                                                                                                                                                                                                                                      IRODALOM

                                                                                                                                                                                                                                                                        • Acta Historiae Litterarum Hungaricarum. Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, Szeged, 2006.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Balázs János (1958): Sylvester János és kora. Tankönyvkiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Bán Magdolna (2003): A Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának Régi magyar könyveinek számítógépes feldolgozása (szakdolgozat) Szeged
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Barcza József – Szigeti Jenő (1985): „A Szentírás jobb és pontosabb megismeréséért”. Theologiai Szemle, 28. évf. 6. sz. 314-342.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Bartók István (2007): „Nem egyéb, hanem magyar poézis” – Sylvester János nyelv- és irodalomszemlélete európai és magyar összefüggésekben. Universitas, Budapest (Irodalomtudomány és Kritika – Klasszikusok)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Benczédi László – Hegyi Klára – Makkai László – Pach Zsigmond Pál – Péter Katalin – Sinkovics István – R. Várkonyi Ágnes – Zimányi Vera (1976): Magyarország története 3/1-2. köt. 1526-1686. Főszerk.: Pach Zsigmod Pál. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Bitskey István – Fazekas Gergely Tamás – Luffy katalin – Száraz Orsolya (2016): In via eruditionis – Tanulmányok a 70 éves Imre Mihály tiszteletére. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen
                                                                                                                                                                                                                                                                          http://real.mtak.hu/40790/1/FazakasGergelyMartiriumBethlenK.pdf
                                                                                                                                                                                                                                                                          (Letöltés: 2017. jún. 4.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Bottyán János (2009): A magyar Biblia évszázadai. Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Chadwick, Owen (1998): A reformáció. Osiris Kiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Csepregi Zoltán (2013): A reformáció nyelve. Tanulmányok a reformáció első negyedszázadának vizsgálata alapján. Balassi Kiadó, Budapest (Humanizmus és reformáció 34.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Cserbik János – Tonhaizer Tibor (2008): A Biblia évszázada. BIK Könyvkiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Erdős Károly (1940): Az első teljes magyar nyelvű újtestamentom Isten igazsága; Pál apostol levele a Rómabeliekhez. Ford. és magy. Karner Károly: (könyvismertetés) Magánkiad., Debrecen
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Fabiny Tamás – Márkus Mihály – Pecsuk Ottó – Rózsa Huba – Varga Gyöngyi (2008): Biblia sacra Hungarica. A könyv, „mely örök életet ád”.: Heltai János – Gáborjáni Szabó Botond. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest (Bibliotheca Nationalis Hungariae)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Faggyas Sándor (2016): Protestáns hősök – Félszáz portré az elmúlt fél évezred magyar történetéből. Press Pannonica Media – Amfipressz Bt., Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Gáborjáni Szabó Botond (2008): Biblia és olvasás. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 17. évf. 7. sz. 3-16.
                                                                                                                                                                                                                                                                          http://epa.oszk.hu/01300/01367/00191/pdf/3k_EPA01367_2008_07_001-016.pdf
                                                                                                                                                                                                                                                                          (Letöltés: 2017. jún. 2.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Gerézdi Rabán (1968): Janus Pannoniustól Balassi Bálintig. Tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Gerézdi Rabán – Klaniczay Tibor – V. Kovács Sándor – Pirnát Antal – Stoll Béla – Varjas Béla (1964): A magyar irodalom története I. (1600-ig) Szerk.: Klaniczay Akadémiai Kiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                          http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/01/index.html
                                                                                                                                                                                                                                                                          (Letöltés: 2017. jún. 2.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Győri János (1997): A magyar reformáció irodalmi hagyományai. Kézikönyv református középiskolák számára. Református Köznevelési és Közoktatási Intézet, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Harsányi András (1941): Sylvester János. Protestáns Szemle, 56. évf. 1. sz. 174-182.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Herber Attila – Martos Ida – Moss László – Tisza László (2001): Történelem 4 (1500–1789-ig). Reáltanoda Alapítvány, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Heussi, Karl (2000): Az egyháztörténet kézikönyve. Osiris Kiadó – Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest (Osiris kézikönyvek)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Horváth Mihály (1838): Gróf Nádasdy Tamás élete, némi tekintettel korára. Magyar Királyi Egyetem, Buda (Hasonmás kiadás, Históriaantik Könyvesház, 2012)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Katus László (2009): A kereszténység. Rubicon, 20. évf. 11. sz. 20-25.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Kecskeméti Református Egyházközség levéltári anyagai:
                                                                                                                                                                                                                                                                          http://www.krekbib.hu/sites/default/files/pictures/leveltar/krel_fondjegyzek_honlapra.pdf
                                                                                                                                                                                                                                                                          (Letöltés: 2017. jún. 3.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Kovács Miklós (2012): Abádi Benedek: nyomdász és prédikátor a reformáció hőskorában. ADG Stúdió, Szeged
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Mályusz Elemér (2007): Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Missura Tibor (2013): A humanizmus és a reformáció határán. Sylvester János (1504?–1551). Lelkipásztor, 88. évf. 10. sz. 365–370.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Nemeskürty István (2002): Deáki bötüről magyar nyelvre. Szent István Társulat, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Ötödfélszáz esztendők (2014) – Mozaikok a 450 éves kecskeméti református oktatás köréből. Szerk. Kiss Zsuzsanna – B. Horváth Cecília. Kecskeméti Református Egyházközség, Kecskemét
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Papp Vilmos (1991): Sárvár 1541. Református Élet, augusztus.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Péter Katalin (1985): A Bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon. Századok, 119. évf. 4. sz. 1006-1028.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Péter Katalin: A reformáció Magyarországon. In: Péter Katalin (1995): Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Szerk.: Benda Kálmán. Ráday Gyűjtemény, Budapest, 15-30.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Péter Katalin: Nádasdy Tamás mecénási tevékenységéről. In: Péter Katalin (1995): Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Szerk.: Benda Kálmán. Ráday Gyűjtemény, Budapest, 56-65.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok okt.-nov. 27-34. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Stemler Gyula – Szentpéteri József (2000): Magyar kódex 3. A szultán és a császár birodalmában. Kossuth Kiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Szabadi István (2009): A kálvini ellenállási jog és magyar értelmezései, Rubicon 11. évf. 9. sz. 47-47.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Szabó András (2016): Sylvester János. In: Faggyas Sándor (2016): Protestáns hősök – Félszáz portré az elmúlt fél évezred magyar történetéből. Press Pannonica Media – Amfipressz Bt., Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Szabó Zsuzsa (2009): Kecskemét reformációja [előadás]. Kecskeméti Református Templom, október 29.
                                                                                                                                                                                                                                                                          http://www.krek.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=182&Itemid=188&lang=hu
                                                                                                                                                                                                                                                                          (Letöltés: 2017. jún. 3.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Szakály Ferenc (1995): Mezőváros és reformáció. Balassi Kiadó, Budapest (Humanizmus és reformáció 23.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Szuromi Lajos (1987-1988): Sylvester János magyar disztichonjai. Metrikai elemzés. Irodalomtörténet, 69-70. évf. 19-20. sz. 627-681.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Tevan Andor (1984): A könyv évezredes útja. Gondolat Kiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                          http://mek.oszk.hu/01600/01650/html/
                                                                                                                                                                                                                                                                          (Letöltés: 2017. jún. 3.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Tóth-Kása István –Tőkéczki László (2006): Egyháztörténet I. Református Pedagógiai Intézet, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Varjas Béla (1958): A sárvár-újszigeti nyomda betűtípusai. Irodalomtörténeti Közlemények 62. évf. 2-3.sz. 140-151.
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Varjas Béla (1960): Sylvester János: Újtestamentum. Újsziget, 1541. Akadémiai Kiadó, Budapest, (Bibliotheca Hungarica Antiqua I.)
                                                                                                                                                                                                                                                                          http://mek.oszk.hu/06900/06987/pdf/00kisero.pdf
                                                                                                                                                                                                                                                                          (Letöltés: 2017. jún. 3.)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Zoványi Jenő (1922): A reformáczió Magyarországon 1565-ig. Géniusz kiadás, Budapest (Reprint kiadás: Állami Könyvterjesztő Vállalat, Budapest 1986)
                                                                                                                                                                                                                                                                        • Zvara Edina (2003): „Az keresztyén olvasóknak” – Magyar nyelvű bibliafordítások és –kiadások előszavai és ajánlásai a 16-17. századból. Balassi Kiadó, Budapest



                                                                                                                                                                                                                                                                          JEGYZETEK

                                                                                                                                                                                                                                                                            [1] Herber Attila – Martos Ida – Moss László – Tisza László (2001): Történelem 4 (1500–1789-ig). Reáltanoda Alapítvány, Budapest, 38.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [2] Herber–Martos–Moss–Tisza (2001) 39.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [3] Chadwick, Owen (1998): A reformáció. Osiris Kiadó, Budapest, 9.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [4] Tóth-Kása István –Tőkéczki László (2006): Egyháztörténet I. Református Pedagógiai Intézet, Budapest, 119.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [5] Herber–Martos–Moss–Tisza (2001) 43.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [6] Az egyes irányzatok területi elhelyezkedését az 1. ábra szemlélteti.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [7] Herber–Martos–Moss–Tisza (2001) 44.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [8] Tóth-Kása–Tőkéczki (2006) 120.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [9] Péter Katalin (1985): A Bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon. Századok, 119. évf. 4. sz. 1006-1028.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [10] Tevan Andor (1984): A könyv évezredes útja. Gondolat Kiadó, Budapest, 89.
                                                                                                                                                                                                                                                                            http://mek.oszk.hu/01600/01650/html/
                                                                                                                                                                                                                                                                            (Letöltés: 2017. jún. 3.)

                                                                                                                                                                                                                                                                            [11] Vö. 3. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [12] Gutenberg nyomdája (Mainz 15. század), 3D animáció:
                                                                                                                                                                                                                                                                            www.mozaweb.hu/Search/Global?search=gutenberg

                                                                                                                                                                                                                                                                            [13] Stemler Gyula – Szentpéteri József (2000): Magyar kódex 3. A szultán és a császár birodalmában. Kossuth Kiadó, Budapest, 300.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [14] Benczédi László – Hegyi Klára – Makkai László – Pach Zsigmond Pál – Péter Katalin – Sinkovics István – R. Várkonyi Ágnes – Zimányi Vera (1976): Magyarország története 3/1-2. köt. 1526-1686. Főszerk.: Pach Zsigmod Pál. Szerk.: R. Várkonyi Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 506.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [15] Péter Katalin: A reformáció Magyarországon. In: Péter Katalin (1995): Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Szerk.: Benda Kálmán. Ráday Gyűjtemény, Budapest, 15-30.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [16] Stemler – Szentpéteri (2000) 300.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [17] Faggyas Sándor (2016): Protestáns hősök – Félszáz portré az elmúlt fél évezred magyar történetéből. Press Pannonica Media – Amfipressz Bt., Budapest, 7.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [18] Stemler – Szentpéteri (2000) 303.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [19] Szabadi István (2009): A kálvini ellenállási jog és magyar értelmezései, Rubicon 11. évf. 9. sz. 46.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [20] Ezt szemlélteti a 6-7. ábra térképe és kördiagramja.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [21] Benczédi–Hegyi–Makkai–Pach–Péter–Sinkovics–R. Várkonyi–Zimányi (1976/I.) 509.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [22] Benczédi–Hegyi–Makkai–Pach–Péter–Sinkovics–R. Várkonyi–Zimányi (1976/I.) 506.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [23] Péter (1995) 15-30.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [24] Tóth-Kása–Tőkéczki (2006) 158.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [25] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [26] Benczédi–Hegyi–Makkai–Pach–Péter–Sinkovics–R. Várkonyi–Zimányi (1976/I.) 543.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [27] Benczédi–Hegyi–Makkai–Pach–Péter–Sinkovics–R. Várkonyi–Zimányi (1976/I.) 544.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [28] Benczédi–Hegyi–Makkai–Pach–Péter–Sinkovics–R. Várkonyi–Zimányi (1976/I.) 549.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [29] Kovács Miklós (2012): Abádi Benedek: nyomdász és prédikátor a reformáció hőskorában. ADG Stúdió, Szeged, 54.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [30] Kovács (2012) 54.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [31] Nemeskürty István (2002): Deáki bötüről magyar nyelvre. Szent István Társulat, Budapest, 137.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [32] Péter (1985) 1006-1028.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [33] Idézi: Nemeskürty (2002) 137.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [34] Péter (1985) 1006-1028.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [35] Péter (1985) 1006-1028.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [36] Péter (1985) 1006-1028.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [37] Idézi: Barcza József – Szigeti Jenő (1985): „A Szentírás jobb és pontosabb megismeréséért”. Theologiai Szemle, 28. évf. 6. sz. 341.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [38] Gáborjáni Szabó Botond (2008): Biblia és olvasás. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 17. évf. 7. sz. 3-16.
                                                                                                                                                                                                                                                                            http://epa.oszk.hu/01300/01367/00191/pdf/3k_EPA01367_2008_07_001-016.pdf
                                                                                                                                                                                                                                                                            (Letöltés: 2017. jún. 2.)

                                                                                                                                                                                                                                                                            [39] Chadwick (1998) 36.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [40] Gerézdi Rabán – Klaniczay Tibor – V. Kovács Sándor – Pirnát Antal – Stoll Béla – Varjas Béla (1964): A magyar irodalom története I. (1600-ig) Szerk.: Klaniczay Tibor. Akadémiai Kiadó, Budapest, 295.
                                                                                                                                                                                                                                                                            http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/01/index.html
                                                                                                                                                                                                                                                                            (Letöltés: 2017. jún. 2.)

                                                                                                                                                                                                                                                                            [41] Idézi: Nemeskürty (2002) 138.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [42] Bottyán János (2009): A magyar Biblia évszázadai. Református Kálvin Kiadó, Budapest, 43.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [43] Gerézdi – Klaniczay – V. Kovács – Pirnát – Stoll – Varjas (1964) 294.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [44] Nemeskürty (2002) 149.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [45] Tevan (1984) 180.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [46] Nemeskürty (2002) 149.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [47] Gerézdi – Klaniczay – V. Kovács – Pirnát – Stoll – Varjas (1964) 299.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [48] Balázs János (1958): Sylvester János és kora. Tankönyvkiadó, Budapest, 5.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [49] Balázs (1958) 17.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [50] Balázs (1958) 49.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [51] Szabó András (2016): Sylvester János. In: Faggyas (2016) 7.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [52] Szabó (2016) In: Faggyas (2016) 8.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [53] Balázs (1958) 58.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [54] Balázs (1958) 88.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [55] Szabó (2016) 8.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [56] Balázs (1958) 106.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [57] Missura Tibor (2013): A humanizmus és a reformáció határán. Sylvester János (1504?–1551). Lelkipásztor, 88. évf. 10. sz. 365–370.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [58] Idézi: Balázs (1958) 143.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [59] Balázs (1958) 143-144.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [60] Kovács (2012) 71.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [61] Vö. 10-11. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [62] Kovács (2012) 77.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [63] Idézi: Kovács (2012) 77.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [64] Kovács (2012) 80.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [65] Tevan (1984) 120.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [66] Vö. 8. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [67] Péter Katalin: Nádasdy Tamás mecénási tevékenységéről. In: Péter (1995) 56-65.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [68] Papp Vilmos (1991): Sárvár 1541. Református Élet, 12. (1.) évf. 8. sz.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [69] Kovács (2012) 80.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [70] Idézi: Kovács (2012) 82.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [71] Vö. 13. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [72] Gerézdi – Klaniczay – V. Kovács – Pirnát – Stoll – Varjas (1964) 300.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [73] Varjas Béla (1958): A sárvár-újszigeti nyomda betűtípusai. Irodalomtörténeti Közlemények 62. évf. 2-3.sz. 140-151.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [74] Idézi: Zvara Edina (2003): „Az keresztyén olvasóknak” – Magyar nyelvű bibliafordítások és –kiadások előszavai és ajánlásai a 16-17. századból. Balassi Kiadó, Budapest, 46. (Lázár Dávid fordítása)

                                                                                                                                                                                                                                                                            [75] Idézi: Kovács (2012) 85.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [76] Idézi: Zvara (2003) 47. (Lázár Dávid fordítása)

                                                                                                                                                                                                                                                                            [77] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [78] Balázs (1958) 145.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [79] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [80] Kovács (2012) 91.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [81] Idézi: Balázs (1958) 294.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [82] Szuromi Lajos (1987-1988): Sylvester János magyar disztichonjai. Metrikai elemzés. Irodalomtörténet, 69-70. évf. 19-20. sz. 627-681.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [83] Szuromi (1987-1988) 627-681.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [84] Balázs (1958) 306.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [85] Balázs (1958) 307.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [86] Balázs (1958) 276.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [87] Balázs (1958) 283.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [88] Idézi: Faggyas (2016) 12.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [89] Balázs (1958) 289.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [90] Idézi: Balázs (1958) 310.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [91] Varjas (1958) 140-151.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [92] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [93] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [94] Vö. 27. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [95] Kovács (2012) 96.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [96] Balázs (1958) 313.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [97] Vö. 20. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [98] Kovács (2012) 96.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [99] Kovács (2012) 98.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [100] Kovács (2012) 9.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [101] Szabó (2016) In: Faggyas (2016) 9.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [102] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [103] Vö. 14. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [104] Kovács (2012) 99.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [105] Ötödfélszáz esztendők (2014) – Mozaikok a 450 éves kecskeméti református oktatás köréből. Szerk. Kiss Zsuzsanna – B. Horváth Cecília. Kecskeméti Református Egyházközség, Kecskemét, 50.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [106] Ötödfélszáz esztendők (2014) 50.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [107] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [108] Vö. 17. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [109] Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, 1842. (1. évf.)  34. sz. (nov. 11.) 410.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [110] Vö. 24. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [111] Vö. 23. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [112] http://digital.onb.ac.at/OnbViewer/viewer.faces?doc=ABO_%2BZ206151408
                                                                                                                                                                                                                                                                            (Letöltés: 2017. jún. 3.)

                                                                                                                                                                                                                                                                            [113] Vö. 26. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [114] Vö. 25. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [115] Ötödfélszáz esztendők (2014) 24.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [116] Bán Magdolna (2003): A Kecskeméti Református Egyházközség Könyvtárának Régi magyar könyveinek számítógépes feldolgozása (szakdolgozat) Szeged, 14.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [117] Vö. 15. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [118] Vö. 16. ábra

                                                                                                                                                                                                                                                                            [119] Ötödfélszáz esztendők (2014) 52.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [120] Ötödfélszáz esztendők (2014) 64.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [121] Ötödfélszáz esztendők (2014) 52.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [122] Faggyas (2016) 7.

                                                                                                                                                                                                                                                                            [123] Dr. Károlyfalvi József tanár úr fordítása, a tanulmányom készítésekor


                                                                                                                                                                                                                                                                              A cikk letölthető:

                                                                                                                                                                                                                                                                              Ugrás a cikk elejére


                                                                                                                                                                                                                                                                              Zrinszki János – Kinyó László: A történelmi tudás alkalmazása 8. évfolyamon: egy Vas megyei felmérés eredményei

                                                                                                                                                                                                                                                                              (hivatkozási azonosító: 08-01-06)


                                                                                                                                                                                                                                                                              Tanulmányunk a történelem tantárgy mérési-értékelési hagyományaihoz csatlakozik. A 2015/2016-os tanévben 8. osztályos tanulók történelmi tudásának tantervi előírásokhoz kapcsolódó eredményességét, valamint a tudásukat befolyásoló háttértényezőket vizsgáltuk Vas megyei tankerületek iskoláiban, kilenc tanulócsoport bevonásával. Elsődlegesen arra kerestük a választ, hogy milyen jellegű történelmi tudással rendelkeznek a diákok négy év történelemtanulást követően.

                                                                                                                                                                                                                                                                              Tanulmányunk szerkezeti felépítése az empirikus pedagógiai kutatások eredményeinek interpretálásakor megszokott hagyományokat követi. A szakirodalmi áttekintésben elsőként a történelmi tudás sajátosságait tárgyaljuk a természettudományi tudás ismert jellemzőivel összevetve, majd a történelemtanulás során fejlesztendő, kialakítandó készségek és képességek alaptantervi és kerettantervi tartalmait tekintjük át. A tantárgyi mérés eredményeinek bemutatásakor a mintaszintű elemzések eredményei mellett a tesztfeladatok megoldásai elemezzük. Kitérünk az egyes iskolák átlageredményeire, majd megvizsgáljuk, hogy az SNI-s és BTM-es tanulók befolyásolják-e az egyes osztályok eredményeit. A háttérváltozókkal végzett elemzéseinkben a tantárgyi attitűdök, a félévi osztályzatok, a tanulmányi átlag és a nemek eredményeket befolyásoló szerepére összpontosítunk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                Bevezető gondolatok

                                                                                                                                                                                                                                                                                Mivel a történelem tantárgy nem része az országos kompetenciaméréseknek, csak viszonylag kevés, főként az önszerveződés és a tudományos érdeklődés motivációira visszavezethető mérési-értékelési kezdeményezések jóvoltából rendelkezhetünk némi információval arról, hogy a magyar diákok milyen szintű történelmi tudással rendelkeznek.[1] Az általános iskolai képzési ciklus végén különösen fontos kérdés, hogy tanulóink vajon megfelelő alapot szereztek-e, és a későbbi tanulmányaik folyamán képesek lesznek-e további ismereteket elsajátítani és használható történelmi látásmódot kiépíteni maguknak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                Elméleti háttér

                                                                                                                                                                                                                                                                                  A társadalomtudományi és történelmi tudás

                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az ezredforduló környékétől kezdődően egyre jobban felértékelődött a társadalomtudományi tudás szerepe. A gazdaságban, a társadalmi élet különböző területén, de mindennapi ügyeink intézésében is egyre több humán műveltségben járatos emberre van szükség. A munkaerő-piaci változások következtében az iparban is egyre kevesebb ember vesz részt a termelésben, miközben egyre többen foglalkoznak az adott termék tervezésével, értékesítésével, hatásvizsgálatával, népszerűsítésével. A szolgáltatások területén is megnőtt a humán műveltséggel felvértezett munkaerő utáni igény; elegendő, ha az utazási igények gyors növekedésére, vagy a szabadidő eltöltésének sokszínűségére gondolunk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A demokrácia valós megéléshez napjainkban fejlett kommunikációra, kritikai szemléletre, vélemények értelmezésére, értékek szintetizálására van szükség. A humán műveltség mibenlétéhez, sajátosságainak megismeréséhez közelebb juthatunk, ha az ismert jellemzőit összevetjük a reál tudás szerveződésével. Míg a humán területeken meghatározó a verbalizáció és a képi megjelenítés, a reálterületeken hosszabb folyamat eredménye a fogalomalkotás. Reálterületeken a fogalmi rendszer absztrakciós piramisa meredekebb és többszintű, míg a humánterületen alacsonyabb, de szélesebb alapokon nyugszik. Mindez befolyással lehet a tudás szerveződésére is. Különbözik a két területen az iskolán kívüli előzetes tudás szerepe is. A természettudományok területén a tanulók saját közvetlen tapasztalataikra is építhetnek (kognitív konstruktivizmus), míg a társadalomtudományok területén inkább mások elbeszéléseiből meríthetnek (szociálkonstruktivizmus).  A társadalomtudományok több területének közös vonása az időbeliség sajátos dimenziója és az idődimenziókban keletkezett történetek egymásutánisága.[2]

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A narratív (elbeszélő) megismerés a XX. század utolsó évtizedeiben vált a társadalomtudományok meghatározó irányzatává. A történetek elsajátítása mutatja, mit tart egy közösség jónak, helyesnek, rögzítik a közösség normáit, értékeit, így a narratív megközelítésnek az oktatással azonos szerepe van a nevelésben, a személyiség formálásában. Ugyanakkor a társadalomtudományi tudás sem nélkülözheti a reálterületeknél kidolgozott és jól mérhető folyamatokat, a logikai következtetéseket, ok-okozati összefüggéseket, az indukciót vagy a dedukciót. A bruneri két megismerési forma – a paradigmatikus és a narratív – valójában jól megfér a társadalomtudományi, azon belül elsősorban a történelemi tudás vizsgálatánál.[3]

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A történelemoktatás hazánkban nincs könnyű helyzetben, mivel a diákokon és a szülőkön kívül gyakran az oktatás berkein belül is kritikák fogalmazódnak meg a tantárgy fontosságával kapcsolatban.[4] Paradox módon ez egyszersmind a tantárgy fontosságát is jelzi, s ha óraszámának csökkentésére tettek is kísérletet, szerepe az érettségi tárgyak között máig nem kérdőjeleződött meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A történelemmel laikusként foglalkozó emberek a történelmi tudást általában a történelmi ismeretekre és annak reprodukálására egyszerűsítik le, holott a történelmi tudás nem önmagában lévő tudás, része a diák átfogó tudásrendszerének, bár az erős tantárgycentrikusság miatt a diákok, sőt gyakran a pedagógusok is különállóként kezelik.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A tantárgy erős szubjektív társadalmi és szakmai megítélése miatt a történelemtanítás céljairól és konkrét tartalmáról is gyakran kérdések merülnek fel.[5] A történelemi tények megítélése korról korra változik, az aktuális korban kutató történészek és a társadalom gondolkodásmódja befolyásolja, mikor, milyen kép alakul ki egy-egy eseményről.[6] A XXI. század felgyorsult és globalizált világában egyre nehezebb meghatározni a gyermekek számára elsajátítandó korszerű történelmi tartalmakat. A történelemmel foglalkozó kutatók, szakemberek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a történelem oktatását is a szakértelem, műveltség, kompetencia helyes arányaira kell helyezni, kiemelve a (történelmi) gondolkodás fejlesztését.[7] Történelmi gondolkodás történelmi ismeretek nélkül viszont nem fejleszthető. Képesség nem működik ismeret nélkül, különösen igaz ez a történelem tantárgyra,[8] melynek tanulása esetén a diák folyamatos elvonatkozatásra kényszerül. Azt azonban nehéz meghatározni, kinek, mennyi legyen a szükséges történelmi ismeret évszámból, fogalomból, nevekből stb. A kerettanterv kísérletet tesz erre, de a valóság sokszor távol áll az elvárásoktól. Bár kevés történelemdidaktikai kutatás lelhető fel Magyarországon, és maga történelemdidaktika is identitáskereséssel küzd[9] mind a szakértők, kutatók, mind a véleményt nyilvánító történelemtanárok egyöntetű megállapítása szerint a magyar diákok történelmi tudásában komoly hiányosságok fedezhetők fel.[10]

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A történelmi gondolkodás

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A gondolkodás kutatásában elért pszichológiai eredmények – némi megkésettséggel ugyan – a társadalomtudományok körében is megjelentek. Bár hazánkban jóval kevesebb kutatás zajlott a történelmi gondolkodással összefüggésben, mint Nyugat-Európában, az 50-es, 60-as években Kelet-Európában is elindultak a taxonómiai, illetve történelmi gondolkodással kapcsolatos kutatások,[11] az utóbbi években hazánkban is egyre fontosabb kérdéssé vált a történelmi gondolkodásról való gondolkodás. Fontos lenne tudni „[…] milyen kognitív folyamatokat tartalmaz a történelmi megismerés, milyen gondolkodási képességek fejlődnek a tanulókban a tantárgy tanulása során”.[12]

                                                                                                                                                                                                                                                                                    Dárdai Ágnes szerint[13] a történelemtanulás elsősorban történelmi gondolkodást jelent, annak a képességnek a birtoklását, hogy valaki a múlt, jelen, jövő hármas dimenziójában tudjon gondolkodni. Szebenyi és Vass a kritikai gondolkodással kapcsolatban az ok-okozati viszonyok megértését sorolja a történelmi gondolkodáshoz.[14] Kojanitz László[15] négy lehetséges iskolai történelmi gondolkodás-fejlesztési irányt különbözet meg:

                                                                                                                                                                                                                                                                                    • a történelmi ismeretek mibenlétéről való gondolkodás fejlesztése;
                                                                                                                                                                                                                                                                                    • a történelemírás sajátos problematikájának megismerése;
                                                                                                                                                                                                                                                                                    • adaptív történelmi műveltség megismerése;
                                                                                                                                                                                                                                                                                    • történelmi tudatosság kialakítása jelen viszonyainkat illetően.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kojanitz[16] a történelmi tudás tartóoszlopaiként a képességfejlesztést, a jól adaptálható értelmezési kereteket (események, adatok értelmezése, összehasonlítása), történelmi tudatosságot (múlt és jelen összefüggése) és a reflektív történelemszemléletet (történelemkutatásról, történelmi tudásról való gondolkodás) határozza meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kaposi[17] rámutat, hogy differenciált történelmi gondolkodáshoz a történelmi megismerés által juthatunk el. Gönczöl[18] a történelmi tudást (gondolkodást) olyan hálózatként írja le, ahol a háló pontjait az adott időben és térben bekövetkező események alkotják, a pontokat összekötő hálókat pedig az eseményeket összekötő logikai értelmezés.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A fenti megközelítések kapcsolatban állnak Kinyó és Barasevich[19] megközelítésével, mely szerint a történelmi gondolkodás az általános (kritikai) gondolkodás része, de átnyúlik a kognitív kereteken. Egy speciális gondolkodási forma, mely nem merülhet ki a memorizálásban, a tanultak reprodukciójában. Fejlődéséhez sokféle képesség szükséges, központjában pedig a történelmi megértés áll. A történelmi gondolkodás része tehát a már tárgyalt történelmi megismerés, fogalmi fejlődés, vagy a részletesebben később tárgyalandó a tantárgyhoz kapcsolódó általános és „speciális” képességek, készségek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A történelmi gondolkodással kapcsolatban a kutatók többnyire külön említik a kritikai gondolkodást. Nem vitás, hogy a fejlett történelmi gondolkodás nem nélkülözheti a kritikai gondolkodás képességét. A kritikai gondolkodás alapvető célkitűzése a NAT-nak és a kerettantervnek is, de 5. osztályban az életkori sajátosságok miatt igen nehéz megalapozni, s a pedagógusok szubjektív beszámolói alapján még 8. osztályban sem működik sokkal jobban. A cél az lenne, hogy a diákok meg tudják különböztetni a valóságot a fikciótól, a tényeket a véleményektől, észrevegyék a döntések mögött húzódó egyéni érdekeket. A tanulmány szerzői egyetértenek azzal, hogy a kritikai gondolkodás általános értelemben az oktatás ideális kimenete lehet, hiszen az a tudomány, a demokratikus társadalom, de hovatovább a mindennapi életünk alapjának is tekinthető[20]. Plasztikusan mutat rá a kritikai gondolkodás egyre jobban felértékelődő szerepére: „Abban a világban, melyet eluraltak az érzelmi kitörések, a szövegkörnyezetükből kiragadott idézetek, a gyújtóhangú beszédek, az érzelmeket inkább felszító, mint lecsillapító publicisztikai elemzések, az emberek ösztönös gondolkodását fegyelmező történelmi gondolkodás szerepe még soha nem látszott ennyire fontosnak”.

                                                                                                                                                                                                                                                                                    A történelem oktatásának nehézségeit látva egyetérthetünk Wineburg egy másik kijelentésével is: „A történelmi gondolkodás nem egy természetes folyamat, és nem is valami olyan dolog, ami magától kialakul a pszichológiai fejlődés során, valójában szemben áll azzal, ahogy valójában gondolkodunk.”[21]

                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                    Történelmi készségek és képességek

                                                                                                                                                                                                                                                                                      Az (általános) készségek, képességek, ismeretek kialakítása és fejlesztése iránti elköteleződés megfogalmazódik a köznevelési törvény bevezető fejezeteiben,[22] miközben a történelemoktatás már egy évtizede magáénak vallja a képesség jellegű tudás kialakításának fontosságát,[23] a történelmi képességek kutatásával foglalkozó szakemberek (is) beépítették gondolatmenetükbe a képesség, készség, kompetencia terminusokat. A történelemdidaktikai munkákban számos képességgel találkozhatunk; olvashatunk érvelési képességről, feladatértelmezési képességről, olvasási képességről, feleletalkotó, elemző, lényegkiemelő, problémamegoldó, szövegértő, összefüggés-teremtő stb. képességekről.[24]

                                                                                                                                                                                                                                                                                      Az iskolai történelemtanulást lezáró érettségi vizsgakövetelmény öt kompetenciát nevesít: források használata és értékelése, szaknyelv használata, tájékozódás térben és időben, eseményeket alakító tényezők feltárása, történelmi eseményeket alakító tényezők tematikus szempontú bemutatása.[25]

                                                                                                                                                                                                                                                                                      Tanulmányunkban azon képességek bemutatására térünk ki részletesebben, melyek a történelemtanítás fundamentumait képezik, és az általunk lebonyolított vizsgálat mérőeszközében tartalmi lefedésüket meg tudtuk valósítani.

                                                                                                                                                                                                                                                                                        Időrendiség, kronologikus gondolkodás

                                                                                                                                                                                                                                                                                          A történelmi idő eseményekhez kapcsolódik, melyeknek van sorrendje, tempója, nélkülük nem értelmezhető az előtte, utána, a fejlődés, haladás fogalma.[26] Évszámok nélkül nem beszélhetünk történelmi gondolkodásról, tartalom nélkül történelmi képességfejlesztésről, ugyanakkor az évszámok puszta ismerete sem nevezhető történelmi tudásnak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                          Vita tárgyát képezheti, mennyi az az évszám, amely feltétlenül szükséges egy hétköznapi kötetlen (információkeresés nélküli) „történelmi témájú” beszélgetésékhez. Kojanitz[27] 30-40 olyan memorizálandó évszámot említ, amelyeket a diákok rendszeresen ismételve, a maguk történeti helyzetébe belehelyezve elmélyíthetnek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                          A történelmi időszemlélet fejlődésének fontos pillére a korszakolás (periodizáció). Elvárásként fogalmazódhat meg, hogy egy-egy korszak hallatán annak alapvető jellemzői, eseményei felidőződjenek a diákok gondolkodásában. Az olyan komplex fogalomrendszerek, mint például a „nagy földrajzi felfedezések kora” kialakuláshoz igen sok háttérismeret egységbe szerveződésére, hálózatosodására van szükség.[28] A szilárd alapok elsajátítását követően pedig további fejlesztésre nyílhat lehetőség, ha […] azonos időben, de egymástól távoli terekben zajló történések között […] (szinkronizmus) teremtünk kapcsolatokat […] vagy egyazon helyszínen, különböző korokban felvett pillanatképeket”[…] kapcsolunk össze.[29]

                                                                                                                                                                                                                                                                                          A diákok többsége 11–12 éves korban már rendelkezik a kronologikus gondolkodás alapjaival. Ugyanakkor a gyermekeket tanító kollégák közül minden bizonnyal többen megkérdőjelezik ezt a kijelentést, és inkább Gautschival értenek egyet, aki úgy véli, egy 10–12 éves gyermek számára az időstruktúrák nagy része teljesen üres, jelentés nélküli.[30] A valós helyzet empirikus kutatásokkal megfelelő pontossággal feltérképezhető lenne, de addig is abban bizonyosan egyetértenek a történelemtanárok, hogy az általános iskolai történelemtanítás négy éve alatt a „kvantitatív időkezelés”[31] folyamatos gyakorlására, alakítására, finomítására van szükség.

                                                                                                                                                                                                                                                                                            Tájékozódás térben

                                                                                                                                                                                                                                                                                              A térbeli tájékozódás fejlesztése kevesebb kihívást rejt, mint az időérzékelés kialakítása, hiszen a tér könnyebben szemléltethető.[32] A diákok már alsó tagozatban megtanulják az égtájakat, kontinenseket, tanulmányoznak falitérképet és atlaszt, ismerkednek a szimbólumokkal, egyszerűbb térképjelekkel. Azonban mindez nem jelenti azt, hogy akár csak az égtájak esetében alkalmazható tudással rendelkeznének.

                                                                                                                                                                                                                                                                                              10–11 éves kortól – amikortól a kivetített térbeli gondolkodás is megjelenik – a tér független struktúrákat kezd alkotni. A történelmi térképen való tájékozódás segít a tanulónak ismeretet szerezni, megkönnyíti a történelmi folyamatok megértését, fejleszti a transzformálási képességet, így a történelmi gondolkodás fejlődését.[33] A térképismeret fejlesztéséhez – hasonlóképpen, mint az időszemlélet esetében – bizonyos mennyiségű szilárd alapismeretre van szükség (kontinensek, óceánok, főbb tengerek, folyók, stb.). Bár a kerettanterv mind az évszámokat, mind a helységneveket felsorolja, mégis kevésbé járulnak hozzá a cél eléréséhez, mert gyakran nem a történelemhez, hanem a földrajzhoz kapcsolódnak, és rejtve maradnak az egymásra épüléshez szükséges viszonyítási pontok.

                                                                                                                                                                                                                                                                                              Az oktatás ideális kimenete az lenne, ha a tanult helységeket többféle méretarányú, különféle témájú és típusú térképen, esetleg földgömbön is megtalálnák a diákok. Ha a történelemórákon egy-egy témánál csak egyféle térképen szemléltetjük az eseményeket, a tanulók feltehetően csak ugyanazon a térképen fogják megtalálni a tanultakat, de nem lesznek képesek transzformálni tudásukat. Átgondolt, alaposan megtervezett térképhasználattal tematikus történelmi tudás is kialakulhat: érdemes lehet például egy-egy terület változását időben nyomon követni, vagy összevetni a múltat a jelen állapotával. További lehetőség, ha a térbeli tájékozódás csomópontjait, fontosabb viszonyítási pontjait többszörös kontextusba helyezzük, integráljuk a történelmi tudás hálójába, hogy tér, idő, fogalom és esemény együttesen aktivizálódjon.

                                                                                                                                                                                                                                                                                              Vajda[34] a térképpel kapcsolatos gyakorlatokat három szakaszra osztja: (1) megismerkedés a térképpel (színek, jelmagyarázatok), (2) információgyűjtés, történelmi jelenségek értelmezése, (3) történelmi jelenségek interpretációja (mozgás és változás bemutatása). A történelmi térben való tájékozódás a hétköznapi életben is hasznunkra válhat; utazások, kirándulások alkalmával magabiztosságot adhat. Bármilyen típusú térképet használ is a pedagógus (vaktérképet, animációs térképet, történelmi atlaszt, falitérképet), alapvető cél, hogy a térkép a megértést segítse elő. A térben és időben való rutinos tájékozódáshoz absztrakciós képességre van szükség,[35] melynek fejlesztése eredményesebben megvalósulhat térképeken, mint fogalmakon keresztül.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                Történelmi fogalmak  

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A gyerekek egy része spontán módon számos társadalomtudományi fogalmat sajátít el környezetéből, majd az iskolában tömegesen szembesülnek új tartalmú fogalmakkal, gyakran olyanokkal is, amelyek eltérő jelentéssel bírnak egy-egy tanórán. Az általános iskolában a fogalmak (főleg a történelmi fogalmak) tanítását gyakran a gyermekek személyes, konkrét tapasztalatának hiánya nehezíti meg és teszi elvonttá.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A szakirodalom hangsúlyozza a kulcsfogalmak fontosságát, és a kerettanterv is különbséget tesz tartalmi, illetve értelmező kulcsfogalmak között. A történelem tantárgy esetében a fogalmi fejlődés egy hálózatba szerveződött fogalmi hálóként ragadható meg, melynek részei az értő gondolkodásunk alapjait és az alkalmazható történelmi tudás kialakulását képező kulcsfogalmak.[36] A 2008-as kerettanterv csupán (történelmi) fogalmakat sorol fel, a 2012-es (és 2014-ben módosított) már kulcsfogalmakat, adatokat, és (történelmi) fogalmakat. A kulcsfogalmak sikeres tanítása lehetővé teszi az új tartalmak eredményes befogadását, elősegítik, hogy a tanulók gondolkodni tudjanak arról, mit, milyen mértékben értettek meg; ebben az értelemben a metakognitív és az önszabályozó tanulást is segíti.[37]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Hazánkban Eperjessy Géza és Szebenyi Péter[38] végzett vizsgálatot a történelmi fogalmi fejlődés területén a 10–18 éves korosztály bevonásával, több, mint 7000 fős mintán.[39] Kutatásuk megállapításait (szemléletes-képi, konkrét, rendszeres fogalmi gondolkodás szintjei) az oktatásirányítás is beépítette a kerettantervek bevezető szövegeibe.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A fogalmi fejlődés akadályozó tényezője lehet a pedagógus és a diák eltérő minőségű és szintű gondolkodása. Mivel a történelmi kulcsfogalmak „egyértelműen a rendelkezésre állnak” a pedagógusok számára, az igazi kihívás azt jelenti, hogy a diákok részére történő értelmezést sokoldalúvá tudjuk-e tenni. Sikerül-e a fogalmakat valósághoz közeli feladatokkal vagy grafikonelemzésekkel[40] hálózatba kapcsolni és rendszeresen előhívhatóvá tenni?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A történelmi tudással kapcsolatos elméleti összefoglalásnak az volt a célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet a tantárgy oktatásához szükséges szakdidaktikai tudás fontosságára. Bár a történelemdidaktika, a történelem oktatásának eredményességéhez kapcsolódó mérések még nem érik el a természettudományok oktatásával kapcsolatos vizsgálatok mennyiségét (a történelem kötelező érettségi tárgy, miközben nem szerepel az országos kompetenciamérés területei között), de az utóbbi években e terület mérése-értékelése esetében is némi pozitív irányú változás tapasztalható.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A kutatás céljai, kérdései

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A kutatás célja, hogy megismerjük, miként kapcsolódik a tanulók történelmi tudása a tantervi előírásokhoz, valamint a tudásukat befolyásoló háttértényezőkhöz. Arra keressük a választ, hogy (1) milyen jellegű történelmi tudással rendelkeznek a diákok négy év történelemtanulást követően, és (2) rendelkeznek-e a tanulók a történelmi tudás általunk vizsgált jellemzőivel. Információhoz kívánunk jutni (3) a végzős diákok tanulással, tantárgyakkal – kifejezetten a történelemmel – kapcsolatos attitűdjeiről. Célunk között szerepel, hogy megvizsgáljuk, (4) a kutatásba bevont háttérváltozók (pl. a tanulók SNI vagy BTM minősítése) milyen hatást gyakorolnak a diákok teljesítményére.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Módszerek

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Minta és adatgyűjtés, adatelemzés

                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A vizsgálatot a vasvári tankerület iskoláinak tanulói körében kívántuk lebonyolítani. Azonban a tervezés során kiderült, hogy a tankerületben nem lesz elegendő számú diák az adatok számítógépes elemzéséhez, így a szomszédos tankerületek – szombathelyi, zalaegerszegi, körmendi – egy-egy iskoláját is felkerestük. A vasvári tankerület nem csak Vas megye legkisebb tankerülete, de egyben a leghátrányosabb helyzetű is. A tankerület 736 tanulójának 16,84 százaléka integrált keretek között tanuló SNI-s diák (tankerületi adat), ami további 6,8 százalék BTM-s tanulóval egészül ki. A mérésben a BNO F70-es diákok nem vettek részt. A kerületben lévő öt iskola (vasvári, győrvári, püspökmolnári, gersekaráti, csehimindszenti) és a kerületen kívüli három iskolával együtt (nádasdi, jáki, egervári) nyolc iskola 8. osztályos tanulói kerültek a felmérésbe. Többségük községi, általános tantervű iskola, mindegyik iskolába több környező kistelepülésről járnak be a diákok. A történelmet 8.-ban mindenütt a 2/2008. (II.8.) OKM rendelete alapján oktatják heti két órában, de ötödikben és hatodikban – a nem szakrendszerű oktatás miatt – több helyen is kettőnél kevesebb történelemóra volt. A minta jellegéből, kiválasztásából adódóan véletlenszerű, nem reprezentatív, így a mintára vonatkozó megállapítások sem általánosíthatók, de tanulságok levonására alkalmasak. A minta főbb jellemzőit az 1. táblázat mutatja be.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. táblázat: A minta jellemzői

                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Az adatfelvételre 2016 februárjában szaktanári felügyelet mellett került sor. Az adatok elemzéséhez az SPSS 20 statisztikai szoftvert használtuk. Az ábrák és a jelentős számú képek miatt a 14 feladat elhelyezése 8 feladatoldalt igényelt. Mivel a teszt nem közvetlenül mér ismeretet, az alkalmazott feladatok nagyobb terjedelmet foglaltak el a diákok által megszokott tanórai tesztekhez, dolgozatokhoz képest. A teszt 45 perc alatti megoldásához készségszintű olvasással kellett rendelkezni, így azok időzavarba kerülhettek, akik olvasási nehézséggel küzdenek (SNI-s, BTM-s diákok). Az időprobléma viszont esetükben egységesen jelentkezett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A teszt bemutatása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A tesztnek – melyet a javítási és kiértékelési útmutatóval együtt az 1. mellékletben közlünk – nem volt és nem is lehetett feladata a kerettantervi tartalmak teljes lefedése. A 2–3. táblázat a követelményszintekről, illetve a feladattípusok megoszlásáról tájékoztat. A feladatlap követelményrendszere a Bloom-taxonómián alapul (a teszt részletes taxonómiai rendszerét a 2. melléklet tartalmazza), de egyes feladatok kapcsolódnak a SOLO-taxonómiához is: például a 12., 13., 14. feladatok sikeres megoldása a tudáselsajátítás magas szintjét bizonyítja.[41] A teszt megoldását segítette, hogy a követelmények 51,4 százaléka ráismerés volt (l. 2. táblázat), a zárt és nyílt feladatok közel azonos arányban voltak jelen a tesztben (3. táblázat).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                          2. táblázat: Az itemek alkalmazási szint szerinti százalékos eloszlása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                            3. táblázat: A zárt és nyílt típusú feladatok aránya a tesztben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A NAT és a Kerettanterv irányelveinek megjelenése a tesztben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A teszt összeállítása során a kerettantervi tartalmakból indultunk ki. A tantárgyat tanító pedagógusok egyidejűleg két tantervi változat szerint végzik a munkájukat: 8. osztályban a 2008-as, 5–7. osztályban pedig a 2012-es kerettanterv alapján készült helyi tantervet kell alkalmazniuk. A két tantervben – a különbségek ellenére – sok közös vonás van. Mindkét tanterv alaptevékenységként kezeli az ismeretszerzést, a kritikai gondolkodást, a térbeli, időbeni tájékozódást. A mérésben alkalmazott teszt feladatai illeszkednek a tantervekhez, ugyanakkor a tantervekben szereplő elemek teljes számonkérésére nem vállalkozhattunk. A tesztet, a hozzá tartozó kiértékelési útmutatót, valamint a taxonómia rendszerét tanulmányunk 1–2. mellékletében közöljük.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A kapott eredmények értelmezésekor a kritériumorientált tesztelésben használatos elsajátítási kritérium fogalmára támaszkodunk. Az elsajátítás kritériumszintjét (minimumát) 70 százalékban állapítottuk meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A teszt feladatai a készségek és képességek alábbi rendszeréhez illeszkednek:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Ismeretszerzési és feldolgozó képesség (1., 3., 6. feladat)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Legfontosabb történelmi fogalmak, kifejezések készségszintű alkalmazása (4., 9., 10. feladat)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Folyamatosság és a változások szerepének ismerete a történelmi, társadalmi, gazdasági, technikai folyamatokban (7., 14., 12. feladat)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Események időbeli, térbeli elhelyezése (2., 5., 8., 13. feladat)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Kritikai gondolkodás (4., 11. feladat)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Ismeretszerzési és ismeretfeldolgozási képesség

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A 2008-as kerettanterv a fejlesztendő képességek között nevesíti az egyszerűbb szöveg megalkotását, az átkódolás, transzformációs képességeket (kép-szöveg, szöveg-szöveg, egyszerűbb ábra-szöveg) vonatkozásában.[42] A teszt 1. feladata kódváltást[43] kér, az ábrán látottakat kell értelmezni, majd szöveges formában megjeleníteni. A feladat a szöveg megértését, értelmezését és újrastrukturálását várja el a diákoktól, s egyben hatékony információgyűjtést is szimulál.[44] A 6. feladatban is diagramokról kellett információt gyűjteni, majd az információval műveletet végezni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A 9. feladatban információk elkülönítésére, kulcsinformációk megtalálására és ismeretére volt szükség. Utóbbira volt szükség a 12. és a 14/c feladatban is. A 3. feladat túllép az egyszerű szövegértés keretein, mert a szövegből tételmondatot kellett alkotni szöveg kiegészítésével. A tanterv 8. osztályos belépő tevékenységként határozza meg az írott szövegből történő lényegkiemelést és tételmondat meghatározást.[45] A feladat nehézsége a tételmondat jellegéből fakadt, mert a „ha”, „mivel”, „vagy” alkalmazása deduktív (arisztotelészi logikai) gondolkodási elemek mozgósítását kérte a tanulóktól.[46]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Tájékozódás az időben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Az időbeli gondolkodás szerepével kapcsolatban egyetérthetünk Kojanitz megállapításával: „A múltról szóló ismeretekről való értelmes gondolkodásnak alapvető feltétele a kronologikus időszemlélet kialakítása”.[47] E képesség kialakítása és fejlesztése iránti szándék a tantervi dokumentumokban is helyet kap: „A történelem és állampolgári ismeretek tantárgy célja […], hogy megértesse a folyamatosság és a változás-változtatás történelmi szerepét.”[48]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A diákok időbeli gondolkodása fejlettségének mérését-értékelését az alkalmazott feladatlap több feladata is célul tűzte ki. A 2. feladatban adott történelmi korszakra jellemző fiktív eseményeket kellett a megfelelő történelmi korba helyezni. Az eseményeket tartalmazó mondatokban esetenként több kulcsinformáció is segítette a diákot. A 8. és a 14. feladat is az időrendiségre épült, míg a 12. feladatban segítséget jelentett, ha a diák rendelkezik az időszámítás alapjaival, és alkalmazni is tudja azt. A 8. feladatban fontos történelmi eseményekből képzett idősorok helyességét kellett megítélni a tanulóknak. A 14. feladatban a diákoknak kellett idősorokat alkotniuk, azonban a feladatban nem események vagy történelmi korszakok szerepeltek, hanem az életmód, gondolkodásmód, technikai fejlődés sajátosságai. Ez a feladat eleget tesz annak a tudásnak a mérésére, melyet az újabb tanterv fogalmaz meg: a tanulás során egy-egy témát (pl. viselet, oktatás változásait, […] az előző korokban élt emberek, közösségek élet-, gondolkodás- és szokásmódjainak felidézését […]”) hosszmetszeti módon is szükséges áttekinteni, megismertetni.[49]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A 7. feladatban a kronologikus gondolkodás folyamatjellegűségére volt szükség, ugyanakkor a feladat kapcsolható az induktív gondolkodáshoz is, hiszen meglévő (képi és szöveges) elemekből fejlődési sorokat – és ezzel új információt – kellett képezni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Kulcsfogalmak, kritikus gondolkodás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Tanulmányunk korábbi részében részletesebben foglalkoztunk a történelmi fogalmak szerepével. A 10. feladat alapvető, jól elkülöníthető, napjainkra is hatást gyakorló történelmi fundamentumok fogalommagyarázatát kérte a diákoktól ráismerés szintjén. A 4. feladatban a diákoknak történelmi állításokat kellett kritikusan értelmezni. A feladatban a kerettantervekben megtalálható kulcsfogalmak, ismeretek (diktatúra, demokrácia, vallás, Trianon, nemzetiség) alkották az egyes részmondatokat, melyek egymáshoz való viszonyát kellett a diákoknak megvizsgálni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Mindkét kerettanterv kiemelt szerepet szán a gazdasággal kapcsolatos ismereteknek, de a gazdaság és a történelmi események, illetve a társadalmi változások összefüggésének felismerése nehézséget okoz a diákoknak. Az ok-okozati összefüggés kérdései a 12. feladatban a gazdasági változások és a történelmi események kontextusában jelentek meg. Az összefüggések szöveges formában szerepeltek, a diákoknak ezeket az összefüggéseket kellett transzformálniuk egy gazdasági folyamatokat bemutató ábrába. Mindegyik szövegrészben olyan történelmi fogalmak (kulcsfogalmak) szerepeltek, melyek segíthették a diákokat a feladat megoldásában.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A 11. feladatban ismert magyar események közül kellett kiválasztani a sorsfordítót. E kérdéskörnek a tantervek szintén kiemelt jelentőséget tulajdonítanak.[50] A 9. feladat az európai (egyetemes) történelemhez kapcsolódott, a diákoknak képek feliratai alapján kellett azonosítaniuk egy-egy országot, majd kulcsinformációkat (eseményeket) kellett az adott országhoz hozzárendelniük.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Térbeli tájékozódás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A diákok a feladatlap megoldásához használhatták a földrajzi és a történelmi atlaszaikat, melyre az adatfelvételi útmutatóban és a feladatutasításban is felhívtuk a figyelmüket.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A térképek használata mindennapos a történelemórákon, azonban a pedagógusok mindennapi munkájukban feltehetően kisebb hangsúlyt fektetnek a 2008-as tantervben megjelenő transzformációs képességre, az eltérő méretarányú térképek használatára.[51] A 13. feladatban az egykori Magyar Királyság területén lévő városok helyét kellett transzformálni egy mai közép-európai térképre, történelmi helyszínt kellett megtalálni egy mai országban, továbbá földrajzi területet, illetve híres történelmi várost kellett eltérő méretarányú térképen jelölni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Jellegzetes (emblematikus) képi információk felismerése, egy-egy korszakra jellemző kép felismerése szintén mindkét tantervben szerepel. Az 5. feladatban szereplő képanyag illeszkedik a kerettantervhez: a tanulóknak transzformálással kellett beazonosítani a képhez kapcsolódó kontinenst.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A háttérkérdőív

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A háttérkérdőív kiindulópontját a Szegedi Tudományegyetem 1998-ban használt kérdőíve adta, melyet aktualizáltunk, illetve kiegészítettük a történelem tantárgy tanulásával kapcsolatos kérdésekkel. A kérdőív kérdései hat területet fognak át: (1) iskolai attitűdök (iskolába járás, tantárgyi kedveltség), (2) tanulmányi eredmények (teljesítményelégedettség, humán- és reáltantárgyi jegyek), (3) szülők végzettsége és saját tanulási elképzelések, (4) szociális háttér, (5) tanulási szokások, (6) tanulási problémák (SNI, BTM).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Eredmények

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A teszt feladatainak és itemeinek elemzése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A teszt reliabilitásmutatója 0,91, ami a humán tárgyakhoz kapcsolódó tudásszintmérés esetén igen jónak tekinthető. A 68 itemes tesztet 122 tanuló töltötte ki (lásd 4. táblázat), átlagos teljesítményük 58,57 százalékpont (továbbiakban: %p, %pont) volt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    4. táblázat: A teszt empirikus adatai a teljes mintán

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Az 50%pontos eredmény volt a leggyakoribb, a 122 diákból heten értek el ilyen eredményt. A minta teljesítményének középső értéke 57,3%pont. A legalacsonyabb teljesítmény 17,64%pontos, míg a legmagasabb a 95,58%pontos volt, a terjedelem – a maximum és a minimum eredmény közötti sáv – széles intervallumot fog át (77, 94 %pont).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A tanulók teszten elért teljesítményének eloszlását az 1. ábra mutatja. Jól láthatóan a minta több móduszú, azaz a diákok tudása nem egységes, eltérő tudású diákcsoportok azonosíthatóak. A tanulók egy körülbelül 20 százalékos csoportja az 55–65%pontos teljesítménysávban, újabb 20 százalékuk a 65–75 %pontos teljesítmény körül csoportosul.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        1. ábra A teszten elért teljesítmény eloszlás a teljes mintán

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A teszt teljesítményének eloszlásáról pontosabb képet kaphatunk, ha összehasonlítjuk a normáleloszlással. A Kolmogorov-Smirnov próba eredménye szerint a teszt teljesítményeloszlása megegyezik a normáleloszlással (Z=0,77; p=0,59). A grafikon vizuális megjelenése viszont kissé eltér a normáleloszlásra jellemző haranggörbétől, ezért megvizsgáltuk a csúcsossági (kurtosis) és ferdeségi mutatók (skewness) értékeit is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Mivel a ferdeségi mutató -0,27 (nem haladja meg a -1 értéket), a csúcsossági mutató pedig 0,33, (nem haladja meg a standard hiba kétszeresét, ami 0,22), az eloszlás a K-S próbának megfelelően normális és szimmetrikusnak tekinthető.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A teszt feladatainak megoldottságát a 2. ábrán követhetjük figyelemmel. A feladatok a 40–50, 50–60, 60–70, 70–80%pontos intervallumokban csoportosulnak a 10. feladat kivételével. A feladatok kapcsolatrendszerét mutatja a klaszterábra is (3. ábra). A klaszteranalízis az 50 százalékos megoldottság alatti és fölötti feladatokat helyezte két nagy csoportba. A 10. feladat bizonyult a legnehezebbnek: a diákoknak nem sikerült elsajátítani, tartós tudássá tenni a legfontosabb történelmi kulcsfogalmakat. A feladatot mindössze négy diák tudta teljesen megoldani, 43-an viszont egyáltalán nem. Feltehetően a társadalommal, a kormányzási formákkal kapcsolatos témák távol állnak a diákok életkori és érdeklődési sajátosságaitól. A kapott eredmény egyébként illeszkedik egy Baranya megyében végzett történelmi fogalmak ismeretére vonatkozó felmérés eredményeihez, melynek átlaga 25%pont volt. „A világos fogalmak egyértelmű használata pedig fontos feltétele (lenne) annak, hogy az iskolából kikerülő fiatalok a felnőtt világ kommunikációra, együttműködésre és közös problémamegoldásra képes, aktív, felelős és sikeres tagjaivá válhassanak.”[52]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            2. ábra: A teszt feladatainak átlaga növekvő megoldottsági sorrendben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A 14-es, a 2-es, a 12-es és a 13-as feladatokat az ismeret alkalmazásának sajátos módja és az alacsony szintű megoldottság (40–50%pont közötti) kapcsolja össze. A 2. feladatban a diákok 80 százaléka 50%pontos teljesítményt ért el. A diákok vagy nem tudták értelmezni az eseményeket, vagy ha meg is értették, nem tudták a megfelelő történelmi korba helyezni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                3. ábra: A feladatok klaszteranalízisének dendrogramja

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A 14. feladat megoldásához a történelmi korszakokkal kapcsolatos látens tudásra volt szükség. A feladat itemszintű vizsgálata alátámasztotta azt a sejtést, hogy 14. c) szöveges item megoldottsága lesz a legkevésbé sikeres (átlaga 27%pont), míg a női öltözetek időrendbe állítása a legsikeresebb (55%pont). Ez az egyszerű feladat is mutatja, hogy a diákok gondolkodás alapvetően képi, és az olvasott szöveg számukra sok buktatót rejthet magában.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A 14. a) item 55%pontos eredménye ahhoz képest jónak tekinthető, hogy a diákok valószínűleg kevés ilyen jellegű feladatot oldottak meg korábban, és akár a média (történelmi filmek, számítógépes játékok) közvetítésével befogadott információ is segíthette a megoldást.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A 13. feladatról – amely topográfiai alkalmazási tevékenységeket mért – azt feltételeztük, hogy megengedett térképhasználat mellett is alacsony lesz a megoldottsága. Az e–g) itemekről feltételeztük, hogy a diákok többségének problémát fog okozni, mivel bonyolultabb transzformációt igényelnek, mint az a–d) itemek. Igen magas szórásértékek mellett a 13. e) 25%pontos, a 13. f) 16%pontos, a 13. g) item megoldottsága 35%pontosra sikerült. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált mintában lévő diákok topográfiai ismereteinek alkalmazási szintje nem alakult ki az elvárható módon.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Az 50-60%pont közötti teljesítménykategóriába a 4. és a 9. feladat tartozik, ebben a sávban található a teszt átlaga is. A 4. feladatban – amely kapcsolódik a 10. feladathoz – történelmi állítások mondatrészei közötti relációról kellett dönteni a diákoknak. A mondatokban kulcsfogalmak, kulcsesemények szerepeltek hívószavakként. Nem meglepő, hogy az e) item megoldottsága lett a legmagasabb (72%pont), hiszen a vallás és az ünnepek kapcsolata kézzelfogható összefüggést jelentett a diákoknak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A 9. feladatban történelmi eseménysorokat kellett a megfelelő országokat jelképező iskolai képekhez párosítani. Problémát okozhatott, hogy az eseménysorokban több fontos esemény több helyen is szerepelt, tehát a diákoknak meg kellett keresni azokat az eseményeket, melyek elkülönítik a sorokat egymástól. A képek azonosításához némi tantárgyi koncentrációra (vagy általános tájékozottságra) volt szükség, hiszen az iskolákat ábrázoló képeken az adott ország nyelvén szerepelt az iskola felirat. Az itemek átlageredményei 44–64%pont között mozogtak, a legalacsonyabb eredményt a c) item megoldottsága mutatta: a tanulók több mint fele nem tudta francia gyermekek képéhez a Napóleon és XIV. Lajos hívószavaival tűzdelt eseménysort hozzárendelni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A legmagasabb megoldottsággal az 1., 3., 5., 7. feladatok rendelkeznek. Az 5. feladat képanyagával (piramis, kínai nagy fal, Colosseum) a diákok a televízióban, interneten is gyakran találkozhatnak, és 5. osztályra a kontinenseket is ismerniük kellene. A d) és az e) item megoldásához tantárgyi koncentrációra volt szükség. Lehetséges, hogy ez hozzájárult a d) item (sydney-i operaház) alacsony megoldottságához (65%pont), a sydney-i operaház térképen történő elhelyezését minden bizonnyal az iskolán kívülről származó műveltség is befolyásolhatta.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Az 1. feladat megoldottsága megegyezik az 5. feladatéval. A diákoknak egy jól strukturált, táblázatba rendezett ábra adataival kellett hiányos szöveget kiegészíteniük, amely 8. osztályban már mindenkitől elvárható; ábraolvasás nélkül napjainkban már kevés esély van az önálló tanulásra.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A 7. feladat eredményes megoldásához a diákok motiváltsága járulhatott hozzá, de bizonyára az is ösztönzően hatott, hogy mindennapjaink világa (mobiltelefon, lézernyomtató, szuperexpressz) is kapcsolódott a feladat történelemi jellegéhez. A feladat ennek ellenére jól differenciált, mivel 56 és 92%pont között változott a megoldottsága. A legkönnyebb feladatelemnek a vasúti közlekedés fejlődési sorrendje bizonyult, a legnehezebbnek pedig az e) item, amelyben sok tanuló a (első világháborús) kézigránátot a dinamit feltalálása elé tette.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A tanulmány szerzői a 3. feladatot a történelemtanulás egyik fundamentumának tartják. Különböző típusú (folyamatos és nem folyamatos) szövegek megértése, értelmezése, rövidítése, lényegkiemelése nélkül nem csak a történelemtanulásra, de az élethosszig tartó tanulásra sincs esély. A feladat nehézségét feltehetően az okozta, hogy a lényegkiemelésben a „ha, mivel, vagy” relációk valamelyike jelen volt benne. A feladat megoldottsága megfelelt az előzetes várakozásainknak. Azt feltételeztük, hogy az a-d) item jobban, míg az e-f) item megoldása kevésbé fog sikerülni. Az itemek megoldottsága széles sávban (54–87%pont) mozgott. Úgy tűnik, hogy a „vagy” reláció egy négysoros történelmi szövegben komoly problémát jelenthet, az egyszerű rövid szövegszint értésének elégtelenségét is jelezheti. Ez összefügg azzal a problémával, hogy a diákok szövegértési, szövegértelmezési szintje gyakran nem elegendő a felsőben tanított tantárgyak teljesítéséhez. A feladat szövegei rövid narratívának is tekinthetőek, melyek napjainkhoz kapcsolódnak (Savaria karnevál, déli harangszó), vagy alapvető erkölcsi tanulsággal szolgálnak (elvtelenség, megalázkodás). Ha a diákok nem értik meg a szövegek lényegét, nem fogják érteni azokat az értékeket sem, melyeket a szövegek sugallni kívánnak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A feladatokat eddig a megoldottságuk alapján csoportosítottuk és elemeztük, azonban a tantervi tudás című fejezetben a feladatok csoportosítása a tantervek alapján történt. Érdemes tehát ebből a szempontból is összefoglalni az eredményeket. Bár egy-egy feladat nem sorolható be pusztán egy tevékenységi vagy gondolkodási szintbe, mégis érdemes kitérni a tantervi követelmények teljesülésére.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ismeretszerzési és feldolgozási képesség

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A három ismeretszerzési és feldolgozási képességet mérő feladat (ábraolvasás, szövegértelmezés, diagramelemzés; 1., 6., 3. feladatok) megoldottságának átlaga 72%pont, ami elfogadhatónak tekinthető. Ha ezeket a történelemtanulás alapvető képességeiként határoznánk meg (és kritériumorientáltan is mérhetnénk), mivel ezeket a képességeket és a velük járó tevékenységeket készségszintre kell fejlesztenünk, akkor a minimumteljesítményt 70, de akár 80 százalékban is megállapíthatnánk. Beigazolódott az a hipotézis, hogy jobb eredményhez vezetnek az általános ismeretszerzési és feldolgozási képességet igénylő feladatok a történelmi ismeretet és gondolkodásmódot igénylő feladatoknál.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Tájékozódás az időben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Az időbeli tájékozódást vizsgáló négy feladat (történelmi korszakba helyezés, fejlődési idősorok felállítása, időrendi sorrendek megítélése, idősor alkotás; 2., 7., 8., 14., feladat) átlaga 55%pont. A négy feladatból kettő eredménye a 40%pontos átlaghoz, a másik kettő a 70%pontos eredményhez közelít. Az eredményeket bizonyára befolyásolta a feladat jellege, de attól függetlenül is kijelenthető, hogy a minta tanulói nem rendelkeznek megfelelő kronológiai tájékozottsággal.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Kulcsfogalmak, kritikus gondolkodás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A teszt eredményeiből a kulcsfogalmak, kritikus gondolkodás tantervben megjelenő követelményinek teljesítésére következtethetünk legkevésbé. A feladatok többségében szükség volt történelmi fogalmak azonosítására, a kritikus gondolkodás egyes aspektusai a 4., 9., 11. feladatban jelentek meg, de a taxonómia alapján csak a 4. és a 10. feladat (történelmi tételek, történelmi alapfogalmak) eredményeiről tehetünk megállapításokat. E két feladat átlaga 44 %pont, vagyis a tanulók fogalmi ismerete nem felel meg az elvárható (70%pontos) szintnek, a fogalmak alkalmazási szintű műveleteivel nem rendelkezik a mintában szereplő diákok többsége.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Tájékozódás térben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Az 5. feladat topográfiai részét a képhez társított földrészek ismerete nélkül nem lehetett sikeresen megoldani. A feladat a vizuális kapcsolás által vált történelmi feladattá, ezért együtt értékeljük a 13. feladattal. A 62%pontos eredmény egy magasabb (77%pontos) és egy alacsonyabb (47%pont) megoldottsággal rendelkező feladat átlagából származik. Eredményeik szerint a térlátás (13. feladat) bizonyult problémásnak; a mintában szereplő diákok alkalmazási szintű topográfiai képességei és ebből következően a térbeli gondolkodásuk nem alakult ki megfelelő mértékben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A tesztfejlesztés lehetőségei

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A tesztfeladatok megfelelően korrelálnak a teszt egészének átlagával, gyenge korrelációk nem találhatóak: a feladatok közepesen (1–3., 5., 7–8., 10., 12., 14. feladatok) vagy erősen (4., 6., 9., 11., 13. feladatok) korrelálnak egymással. Az itemkihagyásos reliabilitásvizsgálat során nem azonosítottunk negatív korrelációval rendelkező itemet, egyetlen feladatelem elhagyása sem növelné a teszt megbízhatóságát.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Az egyes feladatok hozzájárulását a teszt egészéhez regresszióanalízissel vizsgáltuk. Az elemzés rámutat, mely feladat hány százalékban magyarázza a teszteredmények varianciáját. Az elemzés eredményei alapján minden feladat hozzájárulása szignifikáns, tehát a tesztet nem érdemes rövidíteni feladatok mellőzésével. Nincs olyan feladat, amely kiugróan alacsony vagy magas mértékben magyarázná a teszt egészének varianciáját a többihez képest. Legnagyobb mértékben (11,7%) a 13. feladat (térkép) járult hozzá a teszten elért eredmény varianciájához.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A teszt magas papírszükséglete miatt gazdaságosabbnak bizonyulna a számítógép használata. A színes ábrák és a dinamikus feladattípusok segítenének fenntartani a diákok motivációját, a nyílt feladatok minimális gépeléssel is megválaszolhatóak lennének.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A résztvevő iskolák eredményei

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A minta nyolc iskola kilenc osztályában készült. Egy iskolában két párhuzamos osztály vett részt a vizsgálatban. Bár a tesztet megírt osztálylétszámok nem túl magasak (egyik sem érte el a 20 főt), sőt az egyik iskola létszáma igen alacsony (5 fő), érdemes megvizsgálni van-e szignifikáns különbség az iskolák teljesítménye között (az iskolák tesztátlagát a 4. ábra mutatja be). Az osztályok tekintetében igen eltérő kép rajzolódik ki. Van olyan osztály, ahol nincs SNI-s, BTM-s tanuló, és van, ahol a tesztet megírt tanulók 80 százaléka annak tekinthető. Ez a körülmény minden bizonnyal befolyásolta a teszteredményt is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          4. ábra: Az iskolák tesztátlaga

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az iskolák eredményeit varianciaanalízissel hasonlítottuk össze. Az elemzés három csoportot különített el egymástól, de a 7-es számmal ellátott iskola helye bizonytalan, tartozhat az első, de akár a második csoportba is: (1.) 4-es kódszámú iskola (és a 7-es kódszámú), (2.) (7-es kódszámú,) 6-os, 2-es, 1-es, 8-as, 9-es, 3-as kódszámú iskolák, (3.) 5-ös számmal jelölt iskola.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A tesztet kitöltők 8,1%-a SNI-s, 11,4%-uk BTM-s tanuló volt. Az SNI-s, a BTM-s és a többségi diákcsoportokra elvégzett varianciaanalízis utóelemzésének eredménye szerint szignifikáns különbség mutatkozik az SNI és BTM-s összetartozó csoportok és a tanulási problémával nem küzdők csoportja között. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyes iskolák egyes osztályainak eredményét befolyásolta a tesztet megírt SNI-s, vagy BTM-s tanulók aránya.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Megvizsgáltuk, mennyiben változik egy-egy osztály eredménye, ha az elemzésekből kivesszük az SNI, BTM-s tanulók eredményét. A változásokat az 5. ábra mutatja. Látható, hogy az eredményeket befolyásolja, hogy az adott osztályban van-e BTM-s vagy SNI-s diák. Van olyan iskola, amely a hatodik helyről a harmadikra lép elő, ha az SNI-s, BTM-s tanulók eredményét nem vesszük figyelembe. Megállapítható, hogy az osztály teljesítményét befolyásolja az SNI-s és BTM-es diákok aránya, de az nem jelenthető ki, hogy emiatt a tanulási problémával nem rendelkezők is gyengébb eredményt érnének el.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              5. ábra: Az iskolák teljesítménye az SNI, BTM tanulók eredménye nélkül

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A háttérváltozók szerepe

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A félévi jegyek, a tanulmányi átlag és a tantárgyi attitűdök szerepe a teszt eredményeiben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Az osztályzatok hazánkban többnyire „helyi értékkel” bírnak, a helyi feltételekhez igazodnak, a jegyek mögött meglévő tudás így iskoláról iskolára változik. A tanárok személyisége, az észlelés bizonytalanságai mind befolyásolják az osztályzatokat.[53] Az alábbiakban elsőként megvizsgáljuk, milyen kapcsolatban állnak a félévi osztályzatok a tesztátlaggal (5. táblázat). Ha a történelemjegyek a teszttel mért tudással arányosak lennének, akkor a jegyek és a tesztátlag között korreláció az egyhez közelítene. Ez azt is feltételezné, hogy az iskolák azonos teszteket íratnak, azonos képességeket, azonos ismereteket, azonos szinten igyekeznek a pedagógusok a diákokkal elsajátítani.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A történelemhez kevésbé kapcsolódó tantárgyak alacsonyabb korrelációval rendelkeznek, mint a történelemhez közelebb álló tantárgyak. Utóbbiak közül kivételt képez az irodalom, mely meglepően alacsony összefüggést mutat a tesztátlaggal. Az 5. táblázatból leolvasható, hogy azok a diákok írták meg nagyobb eséllyel jól a tesztet, akik félévkor földrajzból és történelemből is jó jegyet szereztek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    5. táblázat: A félévi jegyek és a tesztátlag korrelációja

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    *minden korreláció szignifikáns p<0,01 szinten

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A kérdőívben feltüntetett tantárgyak átlaga is erősen korrelál (r=0,63) a tesztátlaggal, amelyből az a munkahipotézis fogalmazódhat meg, hogy minél jobb egy tanuló tanulmányi átlaga, annál eredményesebb a történelemtesztben is. A 6. ábrán látható, mely tanulók teljesítettek az elvárható szint (a modell által illesztett lineáris regressziós egyenes) alatt és felett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        6. ábra: A tanulók teljesítménye a tanulmányi átlag függvényében

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A tanulók közötti legnagyobb teljesítménykülönbségek a kettes és a hármas tanulmányi átlaggal rendelkező diákok csoportjában tapasztalhatóak, ebben a sávban az eredmények 20 és 70%pont között szóródnak. Az elégséges és közepes átlaggal rendelkező diákok többségének teszteredménye megfelel a jegyátlaghoz hagyományosan kapcsolódó százalékos értékeknek, ugyanakkor a jó és a jeles tanulmányi átlaggal rendelkezők többsége alulteljesített. Az is látható, hogy aki jobb félévi átlaggal rendelkezett, annak a teszteredménye is nagyobb eséllyel volt jobb, ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a tanulók 42,6 százaléka a trendvonal alatt helyezkedik el, vagyis az elvárható szint alatt teljesít.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Az SZTE Neveléstudományi Intézet tesztjeihez kapcsolódó kérdőíveken évtizedek óta rendszeresen szerepelnek olyan kérdések, melyek a diákok iskolával, tantárggyal, tanulással kapcsolatos érzelmeire, viszonyulásaira vonatkoznak. A 6. táblázat egyes tantárgyi attitűdök kapcsolatát mutatja a tesztátlaggal. Látható, hogy az attitűdöknek nincs jelentős szerepe a teszteredményekben. A vizsgált attitűdök – főként az irodalom, a matematika, a fizika attitűd – kapcsolata alacsony a tesztátlaggal.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            6. táblázat: A tesztátlag és a tantárgyi attitűdök korrelációja

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            * Az összefüggés p<0,01 szignifikancia szinten szignifikáns
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            n.s.: nem szignifikáns

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A felmérésben részt vett diákok közül többen szeretnek iskolába járni, mint ahányan nem, de a tanulók többségének inkább közömbös a viszonya az iskolával szemben. Azok, akik az első két választ jelölték meg (30 fő, 24%) – vagyis összességében inkább nem szeretnek iskolába járni – átlagosan 56,2 százalékos eredménnyel teljesítették a tesztet (23-80%pont között szóródva). Ez meglepően jó eredmény, és egyúttal rávilágít arra a problémára is, hogy a gyerekek jelentős része jó képességekkel rendelkezik, de nem motivált a tanulásra.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Hat tantárgy közül az attitűdök vizsgálata a történelem kedveltségét hozta az első helyre. Az eredményt feltehetően befolyásolhatta az a tényező is, hogy a diákok nagyobb kedveltséget tulajdonítottak annak a tantárgynak, amelyet éppen vizsgálnak, mint azt egyébként tennék. A biológia kedveltsége (61,1%) alig maradt el a történelemtől (62%), a legkevésbé kedvelt tantárgy nem a fizika (43%), hanem a matematika lett (34,7%). A matematikát a minta 20%-a nem kedveli, míg történelem esetében 8% az elutasítók aránya.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A történelem attitűd pozitív irányú változása együtt jár a teszteredmények javulásával is: akik nem kedvelik a történelmet, alacsonyabb teljesítményt nyújtottak, mint akik kedvelik a tantárgyat (7. táblázat). Törés a ”nagyon szeretem” választ választók esetében látható, ők átlagosan egy százalékkal teljesítettek jobban (63,47%), mint azok, akik a „szeretem” válaszlehetőséget jelölték be (62,5%).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                7. táblázat. A történelem tantárgy iránti attitűdök összefüggései a teszteredményekkel

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Nemek szerinti különbségek a történelem iránti attitűdökben és a teszteredményben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A történelem attitűdök nemek szerinti sajátosságait a 8. táblázat mutatja be. A táblázat adatai alapján a fiúk jobban kedvelik a történelmet, mint a lányok, s ez empirikusan is alátámasztható, a tantárgy kedveltségében szignifikáns különbség mutatkozik a fiúk javára (Mann-Whitney U=-2,419, p=0,02). Örömteli, hogy a lányok több mint fele is pozitívan nyilatkozott a történelem tantárggyal kapcsolatban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      8. táblázat: A történelem tantárgy iránti attitűdök nemek szerinti megosztásban

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az attitűdök mellett a teszt eredményeit is érdemes nemek szerint megvizsgálni (lásd 9. táblázat). Az alapstatisztikai mutatók alapján úgy tűnik, a fiúk és a lányok hasonló átlageredményt értek el a teszten. A kétmintás t-próba alátámasztja feltételezésünket, miszerint nemek szerint nincs különbség, a fiúk és lányok azonos átlagteljesítményt értek el (F=1,91 p=0,17).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          9. táblázat: A teszten elért teljesítmény alapstatisztikai mutatói nemek szerint

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A Kolmogorov-Smirnov próba eredménye szerint a fiúk és a lányok teljesítmény-eloszlásában sincs szignifikáns különbség (z=0,723, p=0,67). A feladatok szintjén mindössze a 4., és a 9. feladat esetében mutatkozott szignifikáns különbség. A 4. feladatban a lányok (F=12,04 p<0,01), a 9. feladatban a fiúk (F=9,73 p<0,01) teljesítették szignifikánsan jobban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A háttérváltozókkal kapcsolatos vizsgálatokat – tanulmányunk célkitűzésének megfelelően – elsősorban a teszteredménnyel kapcsolatban végeztük el, de az adatok elemzésére számos további lehetőség nyílhatna (pl. az egyes kérdések eredményeinek összehasonlító elemzése, szülők iskolázottsága szerepének vizsgálata).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Összegzés

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Tanulmányunk elméleti hátterében a történelmi tudás alkotóelemeit tekintettük át azzal a kérdéssel összefüggésben, hogy 8. osztály végére a tanulóknak milyen mértékben sikerül a történelmi megismerést, az információszerzést elsajátítani, mennyire tájékozottak a történelemi időben, annak fontos eseményeiben, illetve tisztában vannak-e az alapvető történelmi kulcsfogalmakkal, összefüggésekkel.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Megállapítottuk, hogy az információszerző feladatok megoldásának eredményessége jobb, mint azoknak a feladatoknak, amelyekben a történelmi ismereteket alkalmazniuk is kellett a diákoknak. Ez nem azt jelenti, hogy elégedettek lehetnénk az ismeretszerző képességet mozgósító feladatok eredményeivel, mivel az egyszerű történelmi szövegek megértése is több diáknak problémát okoz. A tanórákon erőfeszítéseket kell tenni a történelmi szövegek feldolgozására, mert azok […] értelmezése, elemzése, a bennük rejlő rejtett üzenetek megtalálása, párhuzamok és ellentmondások felismerése jelentős fejlesztő hatást gyakorolhat a tanulók intellektuális képességeire” is.[54]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Eredményeink alapján a diákok többsége nem rendelkezik megfelelő kronologikus tudással. Az általános iskolában rengeteg évszámot megtanulnak a diákok, de mindez használhatatlan információ marad, ha a rendszerbe foglalásukra már nem kerül sor. Hasonló, bár a tantárgyon túlmutató problémát azonosítottunk a térbeli tájékozódással kapcsolatban is. Úgy tűnik, hiába van jelen a topográfia a földrajzban is, mégsem tudnak a tanulók az elvárt szinten különböző méretarányú térképek között transzformációt végezni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Eredményeink rámutattak, hogy a történelmi fogalmak alkalmazás szintű műveletei a legnehezebbek a diákok számára, kulcsfontosságú fogalmakkal nem rendelkeznek a minta tanulói, pedig a fogalmak biztos ismerete egyik előfeltétele annak, hogy a kritikus gondolkodás alapjai kiépüljenek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A vonatkozó szakirodalmi megállapításokhoz hasonlóan saját vizsgálatunkban is azt az eredményt kaptuk, hogy a tudásszintmérő tesztek eredménye nincs összhangban az osztályzatokkal, a diákok jelentős része alacsonyabban teljesített a féléves osztályzatához képest. Meglepő eredményként azonosítottuk, hogy a jobb osztályzatokkal rendelkező diákok jelentős része is alulteljesített.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az iskolák közötti különbségekkel kapcsolatos előzetes várakozásaink csak részben igazolódtak, mivel a különbségek nem mutathatóak ki egyértelműen. Árnyalja a képet az SNI-s és BTM-s tanulók aránya, illetve az egyes osztályok alacsony elemszáma is. Megállapítottuk, hogy a tanulási problémákkal küszködő tanulók gyengébb eredményt értek el a többségi társaiknál, továbbá rámutattunk arra is, hogy az SNI-s, BTM-s diákok integrált oktatása miatt nem romlott a többi diák teszten mért teljesítménye történelemből.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A háttértényezők vizsgálata során megállapítottuk, hogy azok befolyásolták a teszt eredményét, de némileg eltérő módon, mint azt korábbi vizsgálatokban láthattuk. Mintánkban a fiúk jobban kedvelték a történelem tantárgyat, mint a lányok, de a tantárgyi attitűdöknek csak gyenge hatását tudtuk kimutatni a teszteredményre. A teszten elért eredményeket a kitöltők neme nem befolyásolta.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A gyakorló pedagógusok minden bizonnyal az egyes feladatok sikeres megoldásához szükséges történelmi ismeretek és képességek meglétére vagy hiányára kíváncsiak. Ha elfogadjuk, hogy a teszt feladatai, a vizsgálat eredményei olyan fontos kérdésekre világítottak rá, amelyek a történelmi tudás mibenlétét, illetve annak hiányát mutatják, akkor ezeket a kérdéseket érdemes magunknak is feltenni és választ keresni rájuk. Bízunk benne, hogy a jövőben vizsgálatunkat nagyobb mintán is elvégezhetjük, és az eredmények kiterjeszthetőek, általánosíthatóak lesznek a tanulók nagyobb részére is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Köszönetnyilvánítás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Köszönettel tartozunk a mérésben résztvevő intézmények igazgatóinak, pedagógusainak a segítőkész együttműködésükért. Külön köszönet illeti a Vasvári tankerület igazgatóját Dobolán Gábort, valamint a Győrvári Béri Balogh Ádám Általános Iskola igazgatónőjét, Polgár Antalnét.



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              IRODALOM



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  MELLÉKLETEK

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1/A MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Történelem – 8. évfolyam

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Történelmi tudás alkalmazásának mérése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Tantárgyi mérés, 2016.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Név: …………………………………… kód: …………………

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. Egészítsd ki az ábra alapján a hiányzó szöveget!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)    A kőkorszak ………………… darab fő részre osztható.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b)    Az alsó kőkorszakban a(z) ………………… volt az uralkodó emberfajta.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c)    A mai ember Krisztus előtt…………………évvel jelent meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d)    A neolitikumban, vagyis az újkőkorban már ………………… is épültek.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      2. Mikor történhettek az alábbi események? Írd a betűket a táblázat megfelelő részébe!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)    Ezüsttel megrakott spanyol vitorlás süllyed el a Dél-Amerikából hazafelé tartó úton.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b)    Egy francia keresztes lovag beleszeret egy arab nőbe a Szentföldön.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c)    Megindul a lánctalpgyártás az újonnan harcrendbe állított tankokra.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d)    Pestisjárvány elől menekül egy itáliai család.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e)    Tömegek kiabálják Párizs utcáin a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavakat.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    f)     Mesterembereket toboroznak a jáki templom építéséhez.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Középkorban

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Újkorban

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mindkettőben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Egyikben sem

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    ……… ……… ……… ………

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      3. Szövegértelmezés. Egészítsd ki a szövegrészek alapján a mondatokat!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Róma hatalma csúcsán a mai Dunántúl, az egykori Pannónia területére is kiterjesztette hatalmát. Claudius császár i.sz. 40 körül megalapítja Savaria városát, a mai Szombathely ősét. A város 400 éven keresztül virágzott. Múltját a mai város igyekszik felhasználni. 2001 óta rendeznek nagy látogatottságú történelmi karneválokat, melyek a város ismertségét, népszerűségét növelik. Így segíti a múlt a jelenben élőket.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a-b) Ha a rómaiak nem alapítják meg ………………………… nem lenne ma ………………………… Szombathelyen.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1456-ban a pápa az egész egyházra előírta a déli harangszót. Célja az volt, hogy a keresztényeket imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért. Így a mindennapos déli harangozás először Magyarországon lett szokássá és később innen terjedt át Európa többi keresztény országára. Hunyadi János hadseregével 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadal során győzelmet aratott a török sereg felett. A déli harangszó ezután is szokás maradt a keresztény világban a küzdelem emlékére.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c-d) Mivel Hunyadi 1456-ban ………………………… Nándorfehérvárnál, a pápa által elrendelt ………………………… szokás maradt Európában.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    II. Rákóczi Ferencnek 1711-ben a szabadságharc bukása után a Habsburg udvar felajánlotta, hogy hűségesküért cserébe kegyelmet kap, és megtarthatja óriási birtokait minden vagyonával együtt. A fejedelem nem volt hajlandó megtagadni korábbi elveit, inkább elhagyta az országot, s szeretett hazájába csak holta után „térhetett” vissza.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e-f) A fejedelem vagy a ………………………… választja, vagy …………………………

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      4. Értelmezd az alábbi állításokat, majd tegyél a táblázatba soronként egyetlen „X”-et!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)    Ma Romániában nagy számban élnek magyar nemzetiségű emberek, de őseik még a Magyar Királyságban éltek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b)    A Trianoni béke hazánk számára előnyös volt, következményeként az országban minimálisra csökkent a nemzetiségek aránya.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c)    A diktatúra a demokrácia ellentéte, hiszen a diktatúrában biztosítják a szólás és sajtószabadságot.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d)    A gazdasági problémák társadalmi problémákhoz vezethetnek, ha ezek a problémák megoldatlanok maradnak, erősödhetnek a szélsőséges nézetek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e)    A vallás nem volt meghatározó az emberiség történetében, mai ünnepeink egyike sem kapcsolódik a valláshoz.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    mondat betűjele csak a mondat első fele igaz csak a mondat második fele igaz a mondat minkét fele igaz a mondat egyik fele sem igaz a) b) c) d) e)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      5. Melyik kontinens történelmi, kulturális emlékei az alábbi képek? Írd a betűjeleket a megfelelő négyzetbe!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      6. A válaszold meg a diagramok együttes vizsgálatával kérdéseket!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A mezőgazdaságban dolgozók aránya (%) néhány európai országban
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A hazai összlakosság foglalkozás szerinti megoszlása (%)  

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)    Nevezd meg azt a három külföldi országot, ahol a lakosság több mint 30 százaléka mezőgazdaságban dolgozott 1930- ban!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    …………………………………………………………………………………………

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b)    A legfejlettebb 1930-ban az az ország, ahol a lakosság többsége nem a mezőgazdaságból élt. Melyik ez az ország?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    …………………………………………………………………………………………

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c)    A lakosság hány százaléka élt hazánkban mezőgazdaságból 1930-ban?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    …………………………………………………………………………………………

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Igaz, vagy hamis? Írj megfelelő kezdőbetűt a diagramokkal kapcsolatos állítások után!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d)    Hazánkban az ábrázolt időszakban fejlődik az ipar. …….

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e)    Hazánk gazdaságában az ipar és a kereskedelem a meghatározó. …….

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    f)     Amennyivel csökkent hazánkban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, pontosan annyival nőtt az iparban foglalkoztatottak aránya. …….

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      7. A jelen a múlt jövője. Készíts az alábbiakból válogatva összetartozó fejlődési sorokat! Írd a betűket a megfelelő téglalapba!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A) mobiltelefon / B) Stephenson gőzmozdonya / C) Suzuki S- modell /

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    D) Nobel dinamitja E) Puskás Tivadar telefonközpontja /

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    F) TGV szuperexpressz / G) Gutenberg nyomdagépe /

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    H) villanyégő / I) Ford T-modell / J) kézigránát / K) lézernyomtató

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      8. Vizsgáld meg az időrendi sorokat! Tegyél soronként a megfelelő oszlopba „X”-et!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Időrendi sor Igaz Hamis a)    Egyiptomi Birodalom>>Római Birodalom fénykora>>Iszlám terjedése>>Felvilágosodás kora>>I. világháború b)    Görög városállamok kora>>II. ipari forradalom>> Polgári nemzetállamok létrejötte>>II. világháború>>Magyar kalandozások c)    Árpád- ház uralkodása>> Vegyes házi királyok kora>> Török világ hazánkban>>Reformkor és szabadságharc>>Kiegyezés, a dualizmus, az Osztrák-Magyar Monarchia kora d)    Népvándorlás, a Római Birodalom bukása>> Honfoglalás és államalapítás>>Angol és francia polgári forradalmak>>Magyarország három részre szakadása>>A sztálini és a náci diktatúrák e)    Nagy földrajzi felfedezések>>I. ipari forradalom>> Horthy- korszak hazánkban>>II. világháború>> Gyarmatosítás kora

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      9. Melyik iskolában melyik történelmi eseménysort kellene a legjobban ismerni? Írd a megfelelő betűt a megfelelő kép négyzetébe!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A)   római hódítás északon, Robin Hood története, amerikai polgárháború, napóleoni háborúk, Gandhi politikája, II. világháború

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    B)   római hódítás, keresztes háborúk, XIV. Lajos uralma, napóleoni háborúk, világháborúk

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    C)   római hódítás, arab hódítás, Don Quijote története, nagy felfedezések, polgárháború

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    D)   vikingek története, mongol hódítás, kommunizmus, sztálini diktatúra, világháborúk

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E)   római – germán háborúk, keresztes háborúk, reformáció, II. ipari forradalom, polgári nemzetállamok létrejötte, világháborúk

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    10. Írj egy-egy nagybetűt válaszként a kisbetűs kérdésekhez!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)    Mikor tartunk demokratikusnak egy államot a 19. sz-ban? …… b)    Mikor tartunk polgárinak egy államot a 19.sz-ban? …… c)    Mikor beszélhetünk középkori kormányzásról? …… d)    Mikor tartunk középkorinak egy társadalmat? ……

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A)   Ha a hatalmi ágak szét vannak választva, és időnkénti szabad választással dől el, hogy kinek a kezébe kerül a hatalom.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    B)   Ha korlátlan a demokrácia és mindenki személyesen részt vehet a parlamenti törvényhozásban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    C)   Ha a kiváltságos rétegek hatalmi befolyása a döntő, a felemelkedés esélye minimális. Ha a születési jog, vagy a szerzett kiváltság a meghatározó.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    D)   Ha az állam szorgalom, tehetség alapján „jutalmazza” polgárait, ha az államnak érdeke, hogy művelt, egészséges, vidám, törekvő állampolgárok lakják az országot.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E)   Ha a királyok egy személyben, vagy tanácsadói testületeik meghallgatásával döntenek. Ha a lakosság 80-90%-ának nincs beleszólása az ország ügyeibe.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    11. Melyik esemény a sorsfordító esemény? Csoportonként egy betűt karikázz!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A)   Jáki templom építése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    B)   Honfoglalás és államalapítás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    C)   Szent László törvényei

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    D)   Könyves Kálmán megszerzi Dalmáciát

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E)   Az Árpád-ház kihalása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      b)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A)   Nagy Lajos hadjáratai

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    B)   Zsigmond német-római császár lesz

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    C)   Hunyadi Mátyás hódításai

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    D)   Dózsa parasztháború

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E)   Hazánk három részre szakadása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      c)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A)   Eger török ostroma

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    B)   Bethlen Gábor hadjáratai

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    C)   Zrínyi Miklós halála

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    D)   Török kiűzése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E)   Rákóczi-szabadságharc d)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A) Mária Terézia és II. József rendeletei

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    B) Széchenyi István tevékenysége

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    C) Kossuth Lajos politizálása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    D) Trianoni béke

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E) Haynau rémuralma

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    12. A gazdaság állapotának mindig fontos hatása volt a történelmi eseményekre. Melyik történelmi eseményre ismersz rá az alábbi leírásokból? Segít az ábra! Írd a leírások betűjelét, a gazdasági folyamatokat bemutató ábra megfelelő négyzetébe!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)    A forradalmak – melyeket népek tavaszaként szoktak emlegetni és amelyek végigfutottak a 19.sz-i Európán-, igazi kiváltó oka egy gazdasági válság volt. Két éven át nagyon rossz volt a termés, emiatt mindenhol megemelkedett az élelmiszerek ára. Mindezt tetézte, hogy sok országban, -köztük hazánkban is- elavult politikai berendezés működött.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b)    Két válság határozható meg, amelyek különbözőképpen keletkeztek, de később összekapcsolódtak, és egymást erősítve segítették a nagy forradalom kirobbanását.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    I. Gazdasági válság. Ezt erősítette a rossz termés, és az ezt követő rendkívül hideg tél, amely komoly éhínséget idézett elő.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    II. Pénzügyi válság, amely átnőtt politikai válságba. A XVIII. századi háborúk igen megterhelték a francia államkasszát, óriásira duzzadt a hiány. A kormány az összeomlás szélére került. Kénytelen volt összehívni a rendi gyűlést.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c)    A nagy gazdasági világválság a megcsonkított és legyengített Németországot sújtotta  legjobban Európában. A legnagyobb ipari visszaeséssel és munkanélküliséggel kellett szembenézniük a németeknek. Mivel a hagyományos politikai pártok már nem tudták megoldani a problémákat, helyettük új hangokat és arcokat akartak látni a kiábrándult tömegek. Ennek volt tulajdonítható, hogy a szélsőséges kommunista és a náci párt egyre népszerűbb lett a nagy válság idején.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d)    A nagy háború előtt szárnyalt a gazdaság. Új találmányok, mint a villanyégő, a belsőégésű motor, vagy a telefon könnyítették meg az emberek mindennapjait. Látszólag semmi nem utalt katonai konfliktusra. A nagyhatalmak azonban – köztük elsősorban a nemrég létrejött és gyorsan fejlődő Németország -, akár háború árán is növelni, vagy megerősíteni akarták hatalmi pozíciójukat. Így hamarosan két szembenálló tömb (antant és a központi hatalmak) alakult ki.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    13. Térkép (Használd térképeidet!)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Írd a 2. térkép megfelelő négyzetébe az alábbi betűket! Segít az 1. térkép!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) = Kassa; b) = Kolozsvár; c) = Pozsony

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d)    Rajzolj pontot a 2. térképre, Nándorfehérvár helyére!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e)    Satírozd be a 3. és a 4. térképen a Balkán-félszigetnek azt a félszigetét, ahol a híres görög katonaállam Spárta található!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    f)     Jelöld ponttal a 3. és a 4. térképen Bizáncot, a későbbi Konstantinápolyt, vagyis a mai Isztambult!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    g)    Melyik mai országba utazzak el repülővel, ha az ókori Karthágó romjait szeretném megtekinteni? …………………………

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    14. Állítsd számozással időrendi sorrendbe külön-külön a képsorokat, ill. a szövegeket! Mindig az 1-es legyen a legrégebbi!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    William gróf megborzongott a rémülettől, amikor arra gondolt, hogy esetleg az ő testét is szenteletlen földbe helyezhetik, kitéve az alvilág ördögeinek és szörnyeinek kényére, kedvére. Ő bizony sohasem fog összeveszni az ő püspökével! Hódított a színház és az éneklés. Aiszkhülosz és Phrünikhosz tragédiái tömegeket vonzottak a színházakba, ahol nemesek és közrendűek, teljes jogú polgárok és idegenek, sőt néha még rabszolgák is egymás mellett foglaltak helyet és fordították elragadtatott, gyakran áhítatos figyelmüket azokra a művekre, melyek örökbecsűek lesznek. A kastélyban nem volt WC, hordozható árnyékszéket is csak a királyi családnak tartottak fenn. A számtalan inas és szolga természetesen ott könnyített magán, ahol tudott, folyosókon, sötét sarkokban. Versailles-ban mindezen okokból mindenki parfümöket használt, ruhán, parókán, kesztyűn. Ha meg akarjuk menteni az Egyesült Ki­rályság negyvenmilliós lakosságát a gyilkos polgárháborútól, nekünk, gyarmatpolitikusoknak, új földterü­leteket kell szereznünk, hogy letele­píthessük a fölös lakosságot, és új piacokat biztosítsunk azoknak az áruknak az elhelyezésére, amelyeket a gyárakban és bányákban termel­nek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1/B MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Történelem – 8. évfolyam

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Történelmi tudás alkalmazásának mérése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Javítási és kiértékelési útmutató

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Minden helyes válasz 1 pontot ér, minden más esetben 0 pont adható!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) három

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) Homo erectus

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) 30.000, vagy harmincezer

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) városok

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) Újkor

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) Középkor

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) Egyik sem

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) Mindkettő

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e) Újkor

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    f) Középkor

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    3. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) Savariát

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) (történelmi) karnevál

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) győzött

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) harangszó

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e) hűségesküt

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e) száműzetést, a haza elhagyását, emigrációt (a két válasz sorrendje felcserélhető)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    4. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) a mondat mindkét fele igaz

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) csak a mondat második fele igaz

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) csak a mondat első fele igaz

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) a mondat mindkét fele igaz

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) a mondat egyik fele sem igaz

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    5. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) Európa

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) Ázsia

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) Afrika

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) Ausztrália

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e) Észak- Amerika

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    6. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) Franciaország, Románia, Jugoszlávia (az item akkor adható, ha mindhárom és csak ez a három ország neve szerepel)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) Nagy-Britannia (Anglia nem fogadható el)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) 51,8

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) I

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e) H

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    f) H

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    7. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) kép>>E>>A

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) B>>kép>>F

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) kép>>G>>K

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) I>>kép>>C

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e) D>>J>>kép

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    8. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) I b) H c) I d) H e) H

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    9. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) E b) C c) A d) B

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    10. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) A b) D c) E d) C

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    11. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) B b) E c) D d) D

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    12. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) beírása balról a második négyzetbe (1847-48)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) beírása balról az első négyzetbe (1789)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) beírása balról az ötödik négyzetbe (1929-33)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) beírása balról a negyedik négyzetbe (1913-14)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    13. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) beírása balról a negyedik négyzetbe

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) beírása balról az ötödik négyzetbe

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) beírása balról a második négyzetbe

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    d) a Duna és a Száva összefolyásához pont rajzolása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    e) Peloponnészosz fsz. besatírozása mindkét térképen (az item csak akkor adható, ha mindkét félszigetet, és csak azt a kettő félszigetet satírozta be)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    f) Pont rajzolása a Márvány- és a Fekete-tenger kapcsolódásához. A térképtől függően 2-5 mm eltérés megengedett (az item csak akkor adható, ha mindkét térképen megfelelő helyre rajzolta a pontot).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    g) Tunézia

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    14. feladat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az itemek csak akkor adhatók meg, ha hibátlanok a számsorok!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    a) balról jobbra haladva 3>>1>>4>>2

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    b) balról jobbra haladva 2>>4>>1>>3

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    c) fentről lefelé haladva 2>>1>>3>>4

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Történelem – 8. évfolyam

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Történelmi tudás alkalmazásának mérése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    TAXONÓMIA

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    TARTALOM

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    KÖVETELMÉNY FELADATTÍPUS

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    FELADATOK

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ábraértelmezés átalakítás nyílt: rövid válasz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    formula- szöveg 1.a,b,c,d Szövegértelmezés átalakítás nyílt: rövid válasz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    szöveg- szöveg 3. a,b,c,d,e,f Diagram elemzés értelmezés nyílt: rövid szöveges válasz 6. a,b,c,d,e,f Történelmi korok ráismerés zárt: csoportba sorolás 2. a,b,c,d,e,f Technikai folyamatok ráismerés zárt: soralkotás 7. a,b,c,d,e Események, történések, adatok időbeni viszonya ráismerés zárt: alternatív választás 8. a,b,c,d,e Viselet,- életmód és gondolkodástörténet ráismerés zárt: soralkotás 14. a,b,c Jellemző képek elhelyezése felidézés nyílt: rövid válasz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    kiegészítés kép-szöveg 5. a,b,c,d,e Tájékozódás eltérő méretarányú és tartalmú térképeken kivitelezés nyílt: rövid válasz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    formula – formula 13. a,b,c,d,e,f,g Történelmi tételek értelmezése értelmezés nyílt: relációanalízis 4. a,b,c,d, e Történelmi alapfogalmak ismerete ráismerés zárt: feleletválasztás 10. a,b,c,d Történelmi fordulópontok ráismerés zárt: feleletválasztás 11.a,b,c,d Történelmi jelenségeket befolyásoló tényezők ráismerés zárt: feleletválasztás 12.a,b,c,d Történelmi események azonosítása, szelektálása. ráismerés zárt: feleletválasztás 9.a,b,c,d,



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      ABSTRACT

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Zrinszki, János – Kinyó, László

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        The application of historical knowledge in the 8th grade: the results of a survey in Vas County

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Our study relates to the traditions of evaluation and assessment in the subject of history. We examined the historical knowledge of eighth-grade students based on curriculum standards as well as background factors influencing their knowledge. The examination was conducted with the involvement of nine groups of students in schools in the Vas County teaching district during the 2015-2016 academic year. Primarily we looked for the answer to what kind of historical knowledge students have after four years of studying history.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          The organizational structure of our study follows the usual traditions of interpretation of the results of empirical pedagogical research. In a review of professional literature, we first discuss the particularities of historical knowledge, comparing them with the characteristics of knowledge of the natural sciences. Then we review the skills and abilities that can be formed and developed as contained in the core as well as framework curricula. When presenting the results of the subject evaluation, we analyze the solutions to the test problems as well as the results of the sample-level analysis. We touch on the average results of the individual schools and examine whether special education needs students and those with social, learning and behavioral difficulties influence the results of some classes. In our analysis of background variables, we summarize the influencing roles of attitudes toward the subject, semester grades, grade point average and the results of girls and boys.



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            JEGYZETEK

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [1] Kinyó László – Molnár Edit Katalin (2012): Történelem és társadalomismeret, állampolgári kompetenciák. In.: Csapó Benő (szerk.): Mérlegen a magyar iskola. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 289–326.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [2] Csapó Benő (2002a, szerk.): Az iskolai műveltség. Osiris Kiadó, Budapest.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [3] Csapó (2002a)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [4] Sávoly Mária (2010): Történelemtanítás és/vagy történelemoktatás? (Halaszthatatlan szemléletváltás). Történelemtanítás, Új folyam I. évf. 1. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/02/savoly-maria-tortenelemtanitas-esvagy-tortenelemoktatas-halaszthatatlan-szemleletvaltas/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2015. október 14.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [5] Dárdai Ágnes –­ Dévényi Anna (2011): A történelemtudománytól a történelemtanításig: problémák, kapcsolatok, kihívások – Beszámoló a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaság éves konferenciájáról és közgyűléséről. Történelemtanítás, Új folyam II. évf. 4. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://epa.oszk.hu/01900/01954/00008/pdf/EPA01954_tortenelemtanitas_02_04_09_Dardai_Devenyi.pdf
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2017. szeptember 20.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [6] Dárdai Ágnes (2010): Történelemtanítás Magyarországon a XXI. század elején (Helyzetkép és perspektíva). Történelemtanítás, Új folyam I. évf. 1. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/02/fischerne-dardai-agnes-tortenelemtanitas-magyarorszagon-a-xxi-szazad-elejen-helyzetkep-es-perspektiva/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. június 5.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [7] Dárdai Ágnes (2006): A történelmi készségeket mérő tudásfelmérés tapasztalatai Baranya megyében. In: F. Dárdai Ágnes: Történelmi megismerés – történelmi gondolkodás I. kötet. Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata – ELTE BTK, Budapest, 2006. 84-115.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://lib.pte.hu/sites/docs/polc/documents/F-Dardai-Agnes-Tortenelmi-megismeres-tortenelmi-gondolkodas-i-ii-ELTE-BTK-Pecs-2006/html/index.html
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. október 3.);

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Kaposi József (2015): A fejlesztő- és képességfejlesztő feladatok a történelmi gondolkodás kialakításában. U.ő:Válogatott tanulmányok II. köt. (Tanterv, történelem, módszertan). Szaktudás Kiadó Ház Zrt., Budapest, 27-66.; Kojanitz László (2013): A történelmi gondolkodás fejlesztése. Iskolakultúra, 23. évf. 2. sz. 28-48.; Kratochvíl, Viliam (2014): A történelemtanári kulcskompetenciák kialakításáról – avagy a fa metaforája.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://lib.pte.hu/sites/docs/polc/documents/Csoka-Schmelczer-Szeberenyi-Pedagogia-oktatas-konyvtar-Pecs-PTEEKTK-2014/pdf/Csoka-Schmelczer-Szeberenyi-Pedagogia-oktatas-konyvtar-Pecs-PTEEKTK-2014-203-214.pdf
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. február 3.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [8] Gyertyánfy András (2014): Gondolatok történelemtanításunk helyzetéről. Történelemtanítás, Új folyam V. évf. 2-4. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2014/12/gyertyanfy-andras-gondolatok-tortenelemtanitasunk-helyzeterol-05-02-03/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. szeptember 15.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [9] Kinyó László (2005): A narratív készség fejlődése és szerepe a történelemtanításban. Magyar Pedagógia, 105. évf. 2. sz. 109-126.; Dárdai (2010)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [10] Ravaszné Mitzki Erzsébet (2012): Történelmi tájékozódás időben (Egy méréssorozat eredményei és tanulságai). Történelemtanítás, Új folyam III. évf. 2-4. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2013/01/ravaszne-mitzki-erzsebet-tortenelmi-tajekozodas-idoben-egy-meressorozat-eredmenyei-es-tanulsagai-03-02-05/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. február 18.);
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Gyertyánfy (2014); Kinyó (2005); Kojanitz László (2014): A kerettanterv változásai – a történetmesélésétől a reflektív történelemszemléletig. Történelemtanítás, Új folyam V. évf. 1. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2014/04/kojanitz-laszlo-a-kerettanterv-valtozasai-–-a-tortenetmeselesetol-a-reflektiv-tortenelemszemleletig-05-01-02/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. február 3.); Dárdai (2006)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [11] Részletesebben lásd: Szebenyi Péter (1991): Történelemmetodikai kutatások a kelet-európai országokban (1945–1989). Magyar Pedagógia, 91. évf. 1. sz. 19-24.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [12] Csapó (2002a) 135. o.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [13] Dárdai (2010)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [14] Csapó (2002a)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [15] Kojanitz (2013)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [16] Kojanitz (2014)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [17] Kaposi (2015)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [18] Gönczöl Enikő (2014): A történelmi tudás hálózata. Történelemtanárok Egylete,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.tte.hu/toertenelemtanitas/toertenelemtanitas-a-gyakorlatban/7914-goenczoel-enik-a-toertenelmi-tudas-halozata
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. június 9.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [19] Kinyó László –  Barassevich Tamás (2010): A társadalomtudományi műveltség fejlődésének befolyásoló tényezői és a fejlesztés megalapozása kisiskoláskorban. Új Pedagógiai Szemle, 60. évf. 1-2. sz. 32–54.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [20] Kinyó – Barassevich (2010); Tóth László (2007): Kritikai olvasás, kritikai gondolkodás. Pedellus, Debrecen; Sam Wineburg (idézi: Kojanitz /2013/ 46.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [21] Wineburg, S. (2007): Unnatural and essential: the nature of historical thinking. Teaching History, 129. sz. Idézi: Kojanitz (2013) 30.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [22] Köznevelési törvény (2011) „1.§ /1/) A törvény célja olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztése révén, és ezáltal erkölcsös, önálló életvitelre és céljaik elérésére, a magánérdeket a köz érdekeivel összeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevel. Kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás.” Magyar Közlöny 67. évf. 162. sz. 39622.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [23] Ld. Dárdai (2006)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [24] Sávoly (2010); Vajda Barnabás (2009): Bevezetés a történelemdidaktikába és a történelemmetodikába. Selye János Egyetem, Komárom. A történelmi képességekről részletes áttekintést nyújt Kaposi (2015) 27-66. és Vajda (2009) 54-64. munkája.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [25] Sávoly (2010)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [26] Katona András – Sallai József (2002): A történelem tanítása. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest; Vajda (2009)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [27] Kojanitz (2014)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [28] Kojanitz (2014)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [29] Gönczöl (2014); Katona – Sallai (2002; Vajda (2009)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [30] Kratochvíl (2014)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [31] Katona – Sallai (2002) 121.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [32] Katona – Sallai (2002)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [33] Száray Miklós (2010): A térkép szerepe és elemzése a történelemórán. Történelemtanítás, Új folyam I. évf. 2. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/05/szaray-miklos-a-terkep-szerepe-es-elemzese-a-tortenelemoran/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2016. július 4.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [34] Vajda (2009)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [35] Gönczöl (2014)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [36] Gönczöl (2014); Kaposi (2015)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [37] Kojanitz (2013)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [38] Eperjessy Géza – Szebenyi Péter (1976): A tanulók történelmi fogalmainak fejlődése. Tankönyvkiadó, Budapest.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [39] Szebenyi (1991)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [40] L. Csepela Jánosné (2010): A szám is számít (Történelmi információk szerzése és feldolgozása táblázatokból, diagramokból). Történelemtanítás, Új folyam I. évf. 1. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/02/csepela-janosne-a-szam-is-szamit-tortenelmi-informaciok-szerzese-es-feldolgozasa-tablazatokbol-diagramokbol/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (Utolsó megtekintés: 2015. november 28.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [41] Részletesebben lásd: Pintér Henriett (2015): A tudás reprezentációjának vizsgálata a SOLO taxonómia alkalmazásával. Magyar Pedagógia, 115. évf. 1. sz. 19–45.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [42] Kerettanterv (2008)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [43] Kaposi (2015)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [44] Kojanitz (2014)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [45] Kerettanterv (2008) 31.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [46] Csapó Benő (2002b, szerk.): Az iskolai tudás. Osiris Kiadó, Budapest.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [47] Kojanitz (2014) 6.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [48] Kerettanterv (2008) 6.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [49] Kerettanterv (2013) 2., 17.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [50] Kerettanterv (2013) 3. o.; Kerettanterv (2008) 16.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [51] Kerettanterv (2008) 7., 16.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [52] Gönczöl (2014)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [53] Csapó, (2002a)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              [54] Csapó (2002a) 309.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A cikk letölthető:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Ugrás a cikk elejére


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Pálmai Judit: 20. század eleji családkép a közoktatás dokumentumaiban

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                (hivatkozási azonosító: 08-01-07)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A család és a család funkciói a Horthy-kori tantervekben, tankönyvekben és szakfolyóiratokban


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Az alábbi kutatás a két világháború közötti tantervek, tankönyvek és pedagógiai tartalmú szakfolyóiratok családképét vizsgálja a dokumentum- és a tartalomelemzés komplex módszerével, mely lehetővé teszi a kérdéses téma kvalitatív és kvantitatív elemzését is. Az alábbi cikk terjedelmi okok miatt azonban csak a kvalitatív adatokra vonatkozó legfontosabb eredményeket közli. A vizsgálat a Horthy-kori családok életét elsősorban a családfunkciók mentén tárja fel és elemzi. A kutatás igazolja, hogy az elemzett kiadványokban a kiválasztott időszak családképe gyakran nem esik egybe a társadalmi valósággal.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Bevezetés

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A család és annak feladatai minden kor számára nagy jelentőséggel bírtak. Ám az utóbbi száz évben disputák tárgya lett a család válságának kérdése. Laikusok, tudósok, kutatók, politikusok és egyházi emberek küzdenek és szállnak szembe a családok szétesése és egyes funkcióinak eltűnése ellen, vagy néhányan azok mellett, hiszen sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés velejárója bizonyos funkciók eltűnése, átalakulása.[1]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy egy olyan időszakban, amelynek hajnalán elindult a család szerkezetének és funkcióinak átalakulása, miként ábrázolták az oktatás meghatározott dokumentumaiban a családot és annak feladatait. Ezen belül is kíváncsi voltam, hogy a család és tagjai milyen feladatokat látnak el, milyen szerepeket töltenek be és milyen értékeket közvetítenek a Horthy-kori pedagógiai tartalmú dokumentumok lapjain keresztül.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A téma kiválasztásakor eredetileg az volt a terv, hogy a család funkcióit az egész XX. századi tankönyvkínálatban vizsgálom. Ám a dokumentumok feltárásakor az 1950-es évekig eljutva hamar kiderült, hogy hatalmas mennyiségű anyag áll rendelkezésemre, melyet érdemes szűkíteni, és időben korlátozni. Így az 1900–1950 közötti perióduson belül a jól körülhatárolható Horthy-korszakra (1919–1945) esett a választásom.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Manapság igen népszerűek azok a kutatások, amelyek azt vizsgálják, hogy a családokat milyen hatások érik a modern kor technikai és ipari változásának következtében. Az 1960-as évek óta Magyarországon is elterjed a családkutatás, a család összetételével és átalakulásával foglakozó tudományterület. Ellenben kevéssé lehet napjainkban olyan kutatásokat találni, amelyek a tradicionális család összetételét, múltját, értékeit analizálnák. Gondolhatnánk, hogy elavultak, a mai gyorsan változó világban „haszontalanná” váltak azok az értékek, normák, hagyományok, amelyeket a tradicionális család képviselt. Dolgozatomban egy átmeneti időszak családképét vizsgálom, amelyben a változás szele már jócskán feltámadt, mégis az emberek fejében nagyon sokáig élt a hagyományos értékek és a család ideáltipikus eszményképe. Számos jelenkori kutatás is azt bizonyítja, hogy még napjainkban is meghatározóak a hagyományos női és férfi szerepek Magyarország lakosságának körében.[2] Bár az értékek, normák és a családhoz kapcsolódó tradicionális tevékenységek idejét múltnak tűnhetnek, vagy csak nehezen illeszthetők be a modernkori életfelfogásba, és főként mindennapi életünkbe, ennek ellenére kijelenthetjük, hogy a tradicionális értékek vágyottak maradnak a modern társadalmakban is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Felvetődhet a kérdés, miért a családdal kapcsolatos normák avulnak a legnehezebben. Fentebb jól láthattuk, hogy számos kutatás bizonyítja: a XXI. század elején, amikor a kétkeresős családmodellnek több évtizedes „hagyománya” van,[3] nemcsak hazánkban, de a nyugat-európai országokban is, a nők jóval többet dolgoznak, mint a férfiak, és ez elsősorban azért lehetséges, mert a háztartási munka még mindig inkább a női szerepek velejárója.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Célom tehát az volt, hogy megvizsgáljam, miként ábrázolták az oktatás meghatározott dokumentumaiban a családot. Ezen belül is arra voltam leginkább kíváncsi, hogy a család és tagjai milyen funkciókat látnak el, milyen szerepeket töltenek be és milyen értékeket közvetítenek a Horthy-kori pedagógiai tárgyú dokumentumok lapjain.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A kutatás módszere

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kutatásom módszerének a tartalomelemzést és a dokumentumelemzés komplex módszerét választottam, amellyel a kérdéses téma kvantitatív és kvalitatív elemzése is elvégezhető. A kvantitatív adatok segítségemre voltak a kvalitatív elemzésben, azonban a kutatás alapját a kvalitatív elemzés adja. Elemzési egységeim a tantervekben és a folyóiratokban a szavak, míg a tankönyvekben, ahol szép számmal képeket is találunk, a képek és a szavak voltak. Az elemzés elsősorban a szövegekre terjedt ki, a képeket a szövegekhez kapcsolva, kiegészítésként, illusztrációként illesztettem be a dolgozatba, azok ikonográfiai elemzése egy későbbi kutatás feladata lehet.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A tartalomelemzés egyik fontos lépése a kategóriaképzés. A kategóriaképzésnek két módja is lehetséges,[4] mégpedig az előre meghatározott, illetve a vizsgálat folyamatában kibontakozó kategóriák. Kutatásomban mindkét lépés párhuzamosan megtalálható. A kutatás célját szem előtt tartva azonban a kategóriákat két jól elkülöníthető tartományra osztottam. Az előbbi a családot és annak tagjait foglalja magába, míg az utóbbi a család funkcióit írja le.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      a) A család kategóriái

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A család leírására az alábbi szavakat használtam: család, otthon, apa, anya, szülő, férfi, nő, gyerek, nagypapa, nagymama, nagyszülők. A vizsgálat folyamán gyakran említésre kerültek a testvér, illetve ritkán, de előfordultak a rokon kifejezések is, így ezen két kategória is bekerült a család lebontásába. Azt vizsgáltam, hogy ezek a fogalmak hányszor jelentek meg a dokumentumokban. Egy említésnek számított, ha például a család szó egyszer felbukkant a mondatban, vagy például a tankönyvekben a családot együtt ábrázolták egy képen. Ez utóbbi esetben családnak tekintettem, ha a szülőket és a gyerekeket, esetleg a nagyszülőket is együttesen jelenítették meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A szülők, az apa és az anya szavakat külön kategóriaként kezeltem, bár a két utóbbit az előbbi alá is be lehet sorolni, ennek ellenére a három fogalom elkülönült megjelenésére voltam kíváncsi, s ezen belül is elsősorban az apa és az anya kifejezések előfordulásának megoszlására. Hasonlóképpen jártam el a nagyszülők, a nagypapa és a nagymama szavak esetén is. Mindkét esetben a kutatás fontos eredményeket hozott a szétválasztott kategóriáknak köszönhetően.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A férfi és a kategóriába olyan szavak vagy képi ábrázolások kerültek, amelyek a fenti – apa, anya, nagypapa, nagymama – kategóriákba nem fértek be. Ezen kategóriák összesítésére alkalmaztam a „Férfi_össz.” és a „Nő_össz.” csoportot, amely magába foglalta a fenti kategóriákat, így az előbbi klaszterben összevontam a férfi, az apa és a nagyapa kategóriákat, míg az utóbbiban a , az anya és a nagymama fogalomköröket.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A gyermek csoportba olyan esetek kerültek, amelyek a konkrét kifejezést tartalmazták, vagy olyanok, amelyek esetében nem lehetett eldönteni, hogy a gyermek fiú vagy lány. A testvér kifejezés ritkábban bukkant fel az elemzett kiadványokban, ilyen esetekben a testvér szó alá például a báty, öcs, húg, nővér szavakat soroltam. A rokon kategória, amennyiben megjelent, az alábbi kifejezések formájában történt: keresztszülők, keresztanya, unokatestvér.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        b) A családfunkciók kategóriái

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A kategóriák tartományának második osztályát a család funkciói alkották, melyek minden korban és társadalomban hasonlóak voltak, bár a hangsúlyuk folyamatosan eltolódott az évszázadok folyamán. Ezek alapján a kutatásban megkülönböztettem gazdasági, fogyasztási, reprodukciós, szocializációs és felnőttek védelme funkciókat.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A gazdasági funkcióba olyan eseteket soroltam, amelyekben a család anyagi helyzetét említik, vagy munka közben ábrázolják a család tagjait. A fogyasztási funkcióba például az étkezés és a vásárlás tevékenységei, a reprodukciós funkcióba a születés, a házasság, a válás és a halálozás említése kerültek. A felnőttek védelme feladatai közé pedig a szülőkről, de leginkább a nagyszülőkről való gondoskodás esett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A szocializációs funkció kategóriáját azonban érdemesnek találtam egyéb alkategóriákra osztani, hiszen mindhárom dokumentum fő funkciója a nevelés, amelynek szerteágazó területei vannak. Így a további alcsoportokat hoztam létre: nevelési, erkölcsi nevelési, ideológiai nevelési és egészségnevelési funkciókat.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A nevelési funkcióba olyan utalások kerültek, mint a gyermekek játéka, tanulása és a szülők, nagyszülők nevelési tevékenységei (meseolvasás, ismeretközlés). Az erkölcsi nevelésbe a jóra és a helyes cselekedetekre való okítás és a vallási nevelés, az ideológiai nevelésbe a hazával, a haza szeretetével és a haza védelmével kapcsolatos említések, míg az egészségnevelésbe a betegség megelőzésével és gyógyításával, az egészség megőrzésével kapcsolatos tevékenységek lettek besorolva.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A szocializációs funkción belül még egyéb kategóriák is előfordultak az elemzésben, így megnéztem, hogy a család milyen kapcsolatokkal rendelkezik, milyen ünnepeken keresztül ábrázolják, milyen normákat, szabályokat közvetít és a tisztelet kérdése hogyan kerül elő a kiadványok hasábjain. A tisztelet alá az olyan szakaszokat soroltam, amelyek a családtagok szeretetéről, egymás iránt érzett tiszteletükről szólnak, vagy a családtagoktól elvárt tekintély kérdését boncolgatták.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          c) Az adatok rögzítése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A kapott adatokat az SPSS Statistics 17.0 programban rögzítettem és elemeztem. A két kategóriacsoport megjelenését együttesen jegyeztem le olyan módon, hogy külön oszlopba rögzítettem a család és külön a funkciók felbukkanásának mennyiségét. Azt néztem meg, hogy amennyiben a család kategóriái közül előfordult egy szó, az milyen funkción keresztül jelent meg. Mindegyik kategória kapott egy saját kódszámot, és ahányszor előkerült egy családdal kapcsolatos kifejezés, a kódszám annyiszor került rögzítésre, szintúgy a funkció és a hozzá tartozó szám is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Az SPSS programot nem a tartalomelemzés módszerére hozták létre. A téma és a módszer lényegéből adódik, hogy a statisztikai számítások nagy része értelmét veszti a populációval való összevetés kapcsán. Éppen ezért a számítások többsége a gyakorisági eloszlásban és a kereszttáblás vizsgálatban merült ki, tehát a program elsősorban a rögzítést és az adatok rendezését segítette. A dolgozat nagyobb részét teszi ki viszont a dokumentumok kvalitatív elemzése, amely részben strukturáltan összegzem és idézetekkel támasztom alá a kvantitatív elemzésben kapott eredményeket.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            d) A kutatás mintája

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Tantervek

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A kutatási dokumentumok kiválasztása három pilléren nyugodott. Ebből az elsőt azok a dokumentumok képezik, amelyek az oktatást szabályozó legfelső szintről érkeztek, tehát az illetékes minisztériumban fogalmazódtak meg. Ilyenformán esett a választásom egyrészről a kor tanterveire. A kijelölt periódusban négy világi tanterv jelent meg Magyarországon, így a mintába belekerültek az 1925-ös, 1928-as, 1932-es és az 1941-es tantervek. Ugyanezen szakaszban az állami tantervek mellett, több felekezeti kiadvány is napvilágot látott, ezek közül kiválasztottam az egyik legnagyobb felekezet tanterveit, ekképpen mintám még négy másik katolikus tantervvel bővült, mégpedig az 1926-os, az 1931-es, az 1936-os és az 1942-es kiadványokkal. Abban, hogy a választott időszakban milyen tantervek kerültek kiadatásra Horánszky Nándor: Közoktatási tantervek 1868–1971 című munkája segített.[5]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Tankönyvek

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az elemzésbe bevont kiadványok kijelölésénél a másik szempont az volt, hogy azok az anyagok is analizálva legyenek, amelyek a „felhasználók”, tehát a gyermekek szintjén jelennek meg. Ekképpen esett a választásom a tankönyvek vizsgálatára.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A két világháború között kiadott tankönyvekből mintát vettem a Népiskolai tankönyvek 1867–1945 című katalógus alapján. A katalógusban tantárgyak és osztályok szerint találhatók meg a különböző kiadványok.[6] A tantárgyak közül a magyar irodalmat emeltem ki. A választásom azért esett erre a tantárgyra, mert a tantervek elemzése során kiderült számomra, hogy a legtöbb említés a családra és a család tagjaira a magyar nyelv tantárgyon belül található. A tantervekben a magyar nyelv magába foglalta a Beszéd- és értelemgyakorlatok, Olvasás és olvasmánytárgyalás, Írás, Fogalmazás és Helyesírás részeket, amelyek közül elsősorban a Beszéd- és értelemgyakorlatokban és az Olvasás és olvasmánytárgyalásban található a legtöbb említés a családról. Ezen részeket pedig elsősorban az olvasókönyvek tartalmazzák.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mivel a vizsgált időszakban számos tankönyvet jelentettek meg, így következő lépésként le kellett szűkítenem az elemzendő dokumentumok körét. Először tehát kijelöltem azokat a tankönyveket, amelyek időben megfelelnek kutatásom kritériumainak. A kiadási évek alapján azonban az olvasókönyvek nagyon eltérő eloszlást mutattak, így ez a módszer alkalmatlannak bizonyult az analizálandó dokumentumok számának csökkentésére. Ekképpen végül, adott perióduson belül, listát készítettem az olvasókönyvekből a kiadók alapján. A lista alapján kiderült, hogy a legtöbb könyvet a Lampel Kiadó és a Szent István Társulat adta ki a kérdéses időszakban. Ilyenformán a korszak négy legnagyobb tankönyvkiadójából – Athenaeum, Franklin, Lampel, Szent István Társulat[7] – kettő bekerült a mintába. Így a Lampel Kiadó és a Szent István Társulat könyveiből osztályonként kiválasztottam kettő-kettőt, és az ekképpen kapott tizenhat könyvet 1–4. osztályig elemeztem. A tanterveknél is jól látható szekuláris és katolikus variáns a fenti felosztásban is megtalálható.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Pedagógiai folyóiratok

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A kutatás harmadik pillérét pedagógiai tartalmú folyóiratok jelentették. Az általam vizsgált anyagok azonban nemcsak a szakembereket szólították meg, hanem igen gyakran magukat a szülőket is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A nagyszámú és szerteágazó periodikák között A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája 1841-1958 című kiadvány segített kiigazodni és nyújtott támpontot. A folyóiratok kiválasztásánál szintén két fontos szempontot igyekeztem figyelembe venni, tehát azt, hogy a világi és a katolikus jellege dokumentumtípusban is jelen legyen, illetve a folyóiratok megjelenése lefedje a vizsgált időszakot. Több újság látott napvilágot a kérdéses ciklusban, de ezek közül sok csak egy-két évig jelent meg. A bibliográfia alapján végül két olyan folyóiratot találtam, amely megfelelt a fenti kritériumoknak. Ennek következtében az állami merítésbe A Gyermek című, míg a katolikus kiadványok közé a Katolikus Nevelés című folyóirat került be.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Elmondható, hogy mindkét orgánum egy-két szám kihagyásával 1919 és 1944 között folyamatosan megjelent. Azonban, mivel nem szerettem volna az elemszámok tekintetében túl nagy eltérést, ezért a szisztematikus mintavétel szabályaiból kiindulva, A Gyermek folyóirat esetében az első tíz évben a páros éveket, a második tíz évben pedig a páratlan éveket emeltem ki. Végül az alábbi számokat elemeztem A Gyermek című pedagógiai tartalmú periodikából: 1926, 1928, 1930, 1932, 1934, 1935, 1937, 1939, 1941, 1943.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ugyanilyen szisztémával válogattam ki a Katolikus Nevelés számait is, azonban itt igyekeztem a fent kimaradt éveket kivenni. Tehát az első tíz évben a páratlan, a második tíz évben pedig a páros éveket emeltem be. A Katolikus Nevelés című folyóiratból végül az alábbi évek jutottak az elemzett dokumentumok közé: 1925, 1927, 1929, 1931, 1933, 1936, 1938, 1940, 1942, 1944. Ekképpen tíz-tíz számot elemeztem a két folyóiratból, 1925–1944 között minden év lefedésre került.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Bár Horthy-korszakról 1919–1944-ig beszélhetünk, a folyóiratok kiválasztását az 1925. évtől kezdtem. Ennek két oka volt. Az egyik a már fentebb említett szempont, hogy az elemszámok ne térjenek el túlzottan. A másik pedig, hogy a tankönyvek kiadási évei esetében megfigyelhetjük, hogy a korszak első évtizedének első fele felülreprezentált a mintában, szemben a korszak második felével. Így az amúgy is nagyszámú folyóiratokból 1925-től vettem mintát, remélve, hogy ezzel kiegyensúlyozom az esetleges különbségeket a ciklus eleje és vége között.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         A kutatás főbb eredményei

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A dolgozat elsődleges célja a Horthy-kori pedagógiai kiadványok által közvetített családkép feltárása volt. Kiindulási pontként feltételeztem, hogy a család ábrázolása gyakran bukkan fel mindhárom dokumentumtípusban a kiemelt időszakban, tehát a tantervekben, a tankönyvekben és a periodikákban is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ennek bizonyítására megvizsgáltam a család szó megjelenésének gyakoriságát először a tantervekben, ahol a család szó 368-szor, majd a tankönyvekben, ahol 251-szer és végül a folyóiratokban, ahol 859-szer jelent meg a kifejezés. Ha a vizsgált szavak összelemszámához viszonyítunk, akkor a tantervek kerülnek az első, a folyóiratok a második, a tankönyvek pedig a harmadik helyre a család szó megjelenését illetően.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ám a tankönyvek esetében az alacsony említési szám igen félrevezető. A kérdéses kiadvány esetében a család jóval többször fordul elő a lapok hasábjain, mint ahányszor maga a szó megjelenik. A tankönyvekben a történetek gyakran egy hétköznapi család életén keresztül demonstrálódnak az iskolaév kezdésétől a következő iskolaév kezdetéig, ezáltal felölelve a nyarat és a nyári munkákat is. A kutatás elején azonban leszögeztem, hogy egy említésnek számít, ha például a család szó egyszer megjelenik a mondatban, vagy például a tankönyvekben a családot együtt ábrázolják egy képen. Ez utóbbi esetben a család kategória alá rögzítettem azt a képet, ahol a szülőket és a gyerekeket, esetleg a nagyszülőket is együttesen jelenítették meg. Viszont a család tagjainak prezentálása ennél jóval sűrűbben fordult elő, így például az apa a fiával, vagy az anya a leányával. Ennek ellenére ezeket az ábrázolásokat csak saját kategóriáik alá rögzítettem, nem pedig a család alá. Ez tehát azt jelenti, hogy a tankönyvekben sokszor foglalkoznak a családokkal, de maga a fogalom, vagy a család komplex képi ábrázolása csak 251-szer jelenik meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ha a kérdést afelől is megközelítjük, hogy a családot a család kifejezésen kívül a szülők, az apa, az anya, a nagyszülők, a nagypapa, a nagymama, a gyermek és a testvér kifejezések is jellemzik, akkor már pontosabb és árnyaltabb képet kaphatunk arról, hogy mely kiadványokban foglalkoztak inkább a család prezentálásával. Ilyenformán kiderül, hogy a szavak megjelenésének összege az alábbi módon alakul a különböző nyomtatványokban: a tantervekben 868-szor, a tankönyvekben 4428-szor és a folyóiratokban 5730-szor tűnnek fel. Így módosul a kiadványok sorrendje aszerint, hogy melyik foglalkozik gyakrabban a család és tagjainak kérdéseivel.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ennek ellenére elmondható, hogy a családok ábrázolása igen gyakori a vizsgált kiadványokban, szinte minden téma köréjük szerveződik, mint ahogy az látható a tankönyvek építkezésében, vagy a tantervek és a folyóiratok témájában is. Ez utóbbiak figyelembevételével tehát kijelenthető, hogy a család kiemelt szerepet kap, és gyakran bukkan fel mindhárom dokumentumtípusban.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A folytatásban megvizsgáltam, hogy a család funkciói miként jelennek meg a vizsgált kiadványokban. Azt feltételeztem, hogy megoszlását tekintve mindhárom kiadványban a család a szocializációs funkción belül emelkedik ki. A szocializációs funkción belül pedig elsősorban a nevelési funkció említése gyakoribb, míg más szocializációs alfunkciók háttérbe szorulnak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az állítás első fele egyértelműen igazolódott mind a kvantitatív, mind a kvalitatív elemzés során, hiszen a kiadványok funkcióját tekintve is elmondható, hogy nyilvánvalóan olyan tevékenységeket ábrázolnak leggyakrabban, melyek a gyermekek szocializációját hivatottak segíteni. Ezen belül a családot a tankönyvekben, majd a folyóiratokban és végül a tantervek lapjain prezentálják a legsűrűbben szocializációs funkción belül.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az állítás második fele azonban csak a szakfolyóiratok és a tantervek esetében igazolódott, hiszen ezen két kiadványcsoport kapcsán mondható el ténylegesen, hogy a nevelési funkció minden más al- és főkategóriát is megelőz. A tankönyvek esetében azonban az a helyzet állt elő, hogy nem a nevelési, hanem az ideológiai nevelés emelkedett ki minden kategória közül. Tehát kijelenthető, hogy a Horthy-kori tankönyvek lapjain a családot és annak tagjait leggyakrabban az ideológia nevelés feladatainak elvégzése közben demonstrálták.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A vizsgálat következő szempontja a dokumentumok típusára vonatkozott, mégpedig arra, hogy attól függően, hogy szekuláris vagy felekezeti nyomtatványról volt-e szó, feltételeztem, hogy a szocializációs funkció mindkét típusban gyakran ábrázolt, ám alfunkcióit illetően a világi kiadványokban inkább az ideológiai, míg a katolikusban az erkölcsi nevelés gyakoribb.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Már a hipotézis első felét illetően is ellenmondásos képet kapunk. A tantervekben egyáltalán nincs hasonló eredmény a szocializációs funkció kapcsán, mert úgy tűnik, hogy a katolikus kiadványban majdnem kétszer akkora gyakorisággal jelennek meg a család tagjai szocializációs feladatok közben, mint a szekulárisban. Hasonlóképpen igaz ez az állítás a tankönyvekre is. Ellenben a folyóiratoknál megfordul a tendencia, és a világi periodikában bukkan fel a szocializációs funkció többször. Ennek oka, hogy a szekuláris periodikákat kiegészítettem az 1925-ös számmal, amelyben egy rovat csak a család témájával foglalkozik, és ez a lépés megnövelte az összelemszámot, amely által módosult a mérés eredménye is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az állítás második fele – tehát, hogy az állami kiadványokban az ideológiai nevelés, a katolikus nyomtatványokban pedig az erkölcsi nevelés megjelenése gyakoribb – csak a tantervek lapjain igazolódott. Mindkét másik esetben azonban kijelenthető, hogy mind az ideológiai, mind pedig az erkölcsi nevelés a katolikus anyagokban gyakoribb.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Továbbá elemezésre került, hogy a család egyéb funkciói milyen gyakorisági sorrendben jelennek meg a vizsgált kiadványokban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A tantervekben a szocializációs funkció után a második helyet a család gazdasági funkcióban való ábrázolása foglalja el, majd azt követi a fogyasztási, a reprodukciós és a felnőttek védelme funkció, ezek azonban jóval elmaradnak minden egyéb kategóriától. Így, ha az összes kategória sorrendjében figyeljük meg a főfunkciókat, akkor az eredmény módosul, és a főfunkciók jóval elmaradnak a többitől. Ebben az esetben a gazdasági a 2., a fogyasztási a 8., a reprodukciós a 11. és a felnőttek védelme a 12. helyre szorul.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A tankönyvekben a gazdasági funkció ismét a szocializációs funkciót követi, és a sorrend a fentiekhez hasonló marad: szocializációs, gazdasági, fogyasztási, reprodukciós és felnőttek védelme funkció. Az összesített kategóriában a főfunkciók ismét hátrébb kerülnek, így a gazdasági a 3., a fogyasztási az 5., a reprodukciós a 10. és a felnőttek védelme funkció a 12. helyre csúszik.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A folyóiratok esetében azonban módosul kissé a fenti sorrend, mivel a szocializációs funkciót nem a gazdasági, hanem a reprodukciós funkció követi ekképpen: szocializációs, reprodukciós, gazdasági, fogyasztási és felnőttek védelme funkció. Az összesített kategóriában pedig az alábbi sorrend rajzolódik ki: a reprodukciós a 3., a gazdasági a 4., a fogyasztási a 10. és a felnőttek védelme funkció a 12. helyet foglalja el. A fenti sorrend magyarázata, hogy a folyóiratok gyakran foglalkoznak és adnak tanácsot a serdülőkori problémákkal kapcsolatban, így a szerelem, a házasság vagy a szexualitás kérdésében, amely eseteket a reprodukciós funkció alá soroltam be.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Összesítve tehát elmondható, hogy a folyóiratok kivételével, ahol a szocializációs funkciót nem a gazdasági, hanem a reprodukciós funkció követte, minden más esetben a sorrend hasonlóképpen alakult. Ki kell emelni a felnőttek védelme funkciót, mely mindhárom dokumentumban a sorrend végére került, tehát egyik pedagógiai orgánum sem tartotta ezen feladatokat a család kapcsán hangsúlyosnak. Ezek alapján megállapítható, hogy a XX. század eleji Magyarországon a család felnőtteket oltalmazó és betegeket gondozó szerepe fokozatosan háttérbe szorult a család funkciói közül.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A kutatás feltárja a nemek megoszlását is a vizsgált kiadványokban, feltételezve azt, hogy a család tagjai közül elsősorban a férfiak, így a fiúgyermek, az apa és a nagyapa gyakrabban jelennek meg a vizsgált dokumentumokban, mint a nők, így a leánygyermek, az anya és a nagymama.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A fenti feltételezés igazolódott a kutatás során, hiszen a tantervek esetén kétszeres, a tankönyvek esetén háromszoros többletről beszélhetünk a férfiak javára. A periodikáknál elmondható, hogy ott is a férfiak javára dől a mérleg, de nem akkora különbséggel, mint a többi dokumentumnál. Az összesített kategóriákat vizsgálva pedig – ahol az összes férfi és az összes női faktor összevonásra került – még kisebb különbség regisztrálható, mint az előző két kiadvány esetén. Ennek egyik oka, hogy a korabeli pedagógiai folyóiratok előszeretettel foglalkoztak a fiúk és a leányok tanulásbeli különbségeivel, illetve az illedelmes, katolikus leány nevelésével, ezzel növelve a női alakok számát a vizsgált kiadványokban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A nagypapa és a nagymama személyének megjelenítésében is kiadványonként eltérés mutatkozik. Kétszeres különbség rögzíthető a tankönyvek esetén a nagypapa javára, ellenben a tanterveknél egyáltalán nem találunk különbséget, míg a folyóiratoknál ismét a nagypapa javára jegyezhető fel elenyésző többlet.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Igen érdekes dolog figyelhető meg a vizsgált dokumentumok eredményei között a szülők megjelenésének számát illetően. Míg minden nyomtatványban egyöntetűen kirajzolódik a férfiak többlete, addig a szülők esetében ez megfordul. Az édesanya megjelenítése, a tankönyvek kivételével, minimum kétszerese az édesapáénak. A tankönyvekben is az édesanyák jelennek meg gyakrabban, de a két nem említésének különbsége ebben az esetben kicsivel több csak, mint száz. A tantervekben háromszoros, a folyóiratokban pedig kétszeres többlettel vannak jelen az édesanyák.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A kvantitatív adatokon kívül a kvalitatív elemzésből is kiolvashatjuk azt a propagandát, amelyet a két világháború közti pedagógiai tartalmú dokumentumok végeztek az édesanyai hivatás megszerettetésére és tiszteletük kivívására. Különösen érdekes az az agitáció, amelyet a katolikus folyóiratok hirdetnek az egykézés ellen és az anyaság népszerűsítéséért.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A folytatásban elemzésre került a nemek ábrázolása a családfunkciók mentén. A vizsgálatból kiderült, hogy a különböző családkategóriák más-más funkcióban emelkedtek ki. Így a tantervek esetén a nők az egészségnevelésben, az édesanya a tiszteletben, a nagymama pedig egyik kategóriában sem bukkant fel.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A tankönyvekben a nők, az édesanya és a nagymama személye a nevelési funkcióban jelent meg a leggyakrabban. Az erkölcsi nevelésben a nők csoportja csak a második helyet birtokolja.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A folyóiratokban a nők és az édesanya az első helyet a nevelési, a nagymama az erkölcsi nevelésben foglalják el, míg ez utóbbiban is kiemelkednek a nők és az édesanya a második helyen.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A férfiak csoportját illetően elmondható, hogy a tantervekben az ideológiai nevelésben emelkednek ki, második helyen viszont az erkölcsi nevelésben. Az édesapa és a nagypapa kategóriáknál azonban ez nem igazolódott be, mert az előbbi a tiszteletben, míg az utóbbi a szocializációs alfaktorok egyikében sem prezentálódik.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A tankönyvekben a férfiak csoportja az ideológiai nevelésben, az édesapa és a nagypapa a nevelési funkcióban tűnnek fel sűrűbben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A folyóiratok esetében a férfiak osztálya az erkölcsi nevelésben, az apa és a nagypapa azonban a nevelési funkcióban domináns, nem pedig az ideológiai nevelésben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Fel kell hívni a figyelmet arra az ellentmondásra is, amely a Horthy-kori tankönyvek sajátja, hogy a férfiak csoportját, az édesapa és a nagypapa kategóriáit gyakrabban ábrázolják a tankönyvekben nevelési funkció során, mint ezen alakok női karaktereit. A férfiak csoportját illetően ez a megállapítás a tantervekre is igaz, míg a folyóiratok esetében a nagypapa és a férfiak csoportjára. A tankönyvekben és a folyóiratokban hasonlóan érdekes eredményt kapunk az erkölcsi- és az egészségnevelés feladatai kapcsán, hiszen a férfiak csoportja emelkedett ki a folyóiratokon belül az erkölcsi nevelésben, míg az egészségnevelésben a nők játszottak nagyobb szerepet.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Továbbá a kutatásban vizsgáltuk, hogy a nők és a férfiak milyen házi vagy ház körüli munkában jelennek meg a kiadványokban. Feltételezhetjük, hogy a nők elsősorban otthon végzett munkában és a fogyasztási funkcióban, míg a férfiak sokkal inkább az otthonon kívül végzett tevékenységekben voltak kiemelve. Az édesapa feladata inkább a család anyagi biztonságának megteremtése, a család külső kapcsolatainak képviselete. Gyakran inkább munka közben ábrázolják, mintsem a családjával együtt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Mindhárom kiadvány esetében kijelenthető, hogy az édesanyát gyakrabban ábrázolták a gazdasági és a fogyasztási funkción keresztül, tehát munka és vásárlás közben, mint az édesapát. A tanterveknél az édesanya gazdasági funkción belüli prezentálása még a nevelési tevékenységekben való demonstrálását is megelőzte. A kvalitatív elemzésben pedig arra a megállapításra jutottam, hogy az édesanya munkáját kizárólag a házban, esetleg a ház körül végezte, míg az édesapa a házimunkában egyáltalán nem vett részt. A falusi családoknál az ő tevékenységi köre a mezőn vagy a földeken volt, a városi családok esetében pedig inkább a hivatalban, de ez utóbbiról információt csak alig kapunk, szemben a falusi férfiak munkájával. Mindhárom anyagból kiderült, hogy az apa feladata a család anyagi biztonságának megteremtése.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az összesített férfi és nő kategóriák esetében azonban a folyóiratok kivételével a férfiak gyakrabban tűnnek fel a gazdasági funkcióban, mint a nők. A család külső képviseletét is egyértelműen az apa végezte, erről elsősorban a tankönyvekből értesülhetünk. A történetekből kiderül, hogy néhányszor az édesanyához is érkeztek látogatók, ám az édesanya ritkán hagyta el ilyen célból a házat, inkább őt látogatták meg a rokonok vagy a szomszédok. Azonban erre is mindössze csak néhány említést található.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Fontos azonban, hogy az édesapa ábrázolása a Horthy-kori tankönyvekben és folyóiratokban egyértelműen inkább a családja és a gyermekei körében történik, mintsem például a gazdasági funkción belül.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A dolgozatban feltárásra került a nagyszülők megjelenési gyakorisága és családfunkción belül való ábrázolásuk is. A nagyszülők, ezen belül a nagypapa és a nagymama ábrázolása mindhárom dokumentum esetén nagyon ritka. Amennyiben mégis megjelennek elmondható, hogy vegyes képet látunk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A tantervekben a nagyszülők szó inkább a nevelési, míg a nagymama és a nagypapa szavak a gazdasági funkcióban, munka közben jelennek meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A tankönyvekben a nagypapa és a nagymama a nevelési funkcióban, míg a nagyszülők a tisztelet kategóriájában emelkednek ki. A tankönyvek esetén két érdekesség figyelhető meg, hogy a nagypapa kétszer nagyobb arányban jelenik meg nevelési funkció közben, mint a nagymama, illetve ez utóbbi személy nem ritkán már halott vagy gondozásra szoruló egyénként bukkan fel ezen kiadványokban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ha a fogalmak gazdasági funkcióban való ábrázolását elemezzük, az látható, hogy a két nem a tantervekben azonos számban jelenik meg, ellenben a tankönyvekben és a folyóiratokban a nagypapát ábrázolják gyakrabban munka közben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A fenti megállapításokat figyelembe véve kijelenthetjük tehát, hogy a hagyományos nemi szerepek a Horthy-kori pedagógiai orgánumokban felcserélődnek, mert a női szerepnek minősülő feladatokat, például a nevelést, egészség- és erkölcsi nevelést a Horthy-kori tankönyvek lapjain gyakrabban végezik férfiak, édesapák és nagypapák, a hagyományosan férfiaktól elvárt feladatok pl. a munka közben való ábrázolás, pedig elsősorban a nők tevékenysége.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Vizsgáltam a gyermekek és a testvérek ábrázolását és a családfunkciók mentén való megjelenésüket is. Kiderült, hogy a gyermekek és a testvér szó ábrázolása minden esetben a szocializációs funkcióban, a gyerekek ezen belül pedig a nevelési funkcióban emelkednek ki a kiadványokban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A dolgozat kvalitatív elemzéseiben jól látható, hogy a gyerekeket gyakran ábrázolják a nyomtatványokban tanulás és játék közben, azonban a tankönyvekben a testvér szó inkább az ideológiai nevelésben bukkan fel gyakrabban. Ennek legfőbb oka „A hős honvéd fiai” című negyedikes olvasókönyv, amely tankönyv igen erős nacionalista eszméket tartalmaz, s amelyben minden történet egy fiútestvérpár szemén keresztül tárul elénk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Feltárásra került a rokonok ábrázolása is a két világháború közti kiadványokban, azonban velük kapcsolatban elmondható, hogy ábrázolásuk ritka, de sokrétű, mégis minden esetben inkább a szocializációs funkción belül történik. A tantervekben és a tankönyvekben a gazdasági funkción belül, az erkölcsi nevelésben és a kapcsolatokban is, míg a folyóiratokban a nevelési és az erkölcsi nevelési funkcióban tűnnek fel leggyakrabban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A fenti adatok összegzése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A két világháború közötti pedagógiai tartalmú dokumentumok számos érdekességet és eltérést mutatnak azokkal az elvárásokkal szemben, amelyeket a mai tankönyvkutatások mutatnak ki. A kutatásban megkérdőjeleződik a család funkcióinak hagyományos nemi szerepek szerinti felosztása, mivel a vizsgálatban kapott eredmények azt igazolják, hogy ezen szerepek és a hozzájuk tartozó feladatok gyakran felcserélődnek a vizsgált dokumentumokban. Így, bár a férfiak feladata a család anyagi biztonságának megteremtése és külképviselete, ennek ellenére kiderül a kutatásból, hogy az édesapát gyakrabban ábrázolják nevelési tevékenységek közben, gyermekeikkel együtt információközvetítés és kirándulás során, mint az édesanyát. Azonban nem csak a nevelési, de egyéb feladatok esetén is megfigyelhetjük a szerepek felcserélődését a két világháború közötti pedagógiai kiadványokban, hiszen az édesanyák gazdasági funkcióban való ábrázolása meghaladja az édesapák ilyen feladatokban való megjelenítését, s szintúgy magas a férfiak megjelenése a hagyományosan női feladatnak minősülő egészség- vagy erkölcsi nevelésben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A vizsgálat kimutatta továbbá, hogy a Horthy-kori dokumentumok családképe nincs összhangban a kor társadalomtörténeti valóságával, különösen, ami a nők foglalkoztatását és a családok szerkezetét illeti. A XX. század eleji Magyarországon a nők egynegyede már kereső foglakozást űzött,[8] a vizsgált dokumentumokban azonban a nők nem lépnek ki a házi és ház körüli munkákból.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A kutatásból megtudhatjuk továbbá, hogy a családszerkezetet illetően a kiadványok szinte minden esetben többgyerekes, de minimum kétgyerekes családokat ábrázolnak, háromgenerációs családok csak képeken jelennek meg, a nagyszülők a szövegekben minden esetben külön élnek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A kutatásban feltárul, hogy az elemzett dokumentumok elsősorban községekben, falvakban lakó, mezőgazdaságban dolgozó családokat ábrázolnak, annak ellenére, hogy már az 1920-as években a magyar lakosság 35 %-a városban élt.[9]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Az értékek közvetítése tekintetében is bővelkednek a dokumentumok, a vizsgálat pedig feltárja a kiemelt kiadványokban a családok és ezáltal a korabeli társadalom értékpreferenciáit is, mint pl. a nacionalizmust, a családszeretetet, a szülők, leginkább az édesanya tiszteletét, az elesettek megsegítését. Mindenképpen kiemelendő a tankönyvek erős nacionalista, olykor agresszív revizionista felhangja, a Trianon miatt elszenvedett sérelmek miatti elégtétel kívánsága, a haza szeretete és védelme, a katonaság mint hivatás tisztelete, a hősiesség és a hazáért való önfeláldozás gyakran szerepelnek a kiadványok lapjain. Erős a környező országokkal és népekkel szembeni előítélet, de pozitív például, hogy a zsidóság irányában egyértelműen a nyitás és az elfogadás olvasható ki a tankönyvekből.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A család egységének értéke, az egykézés elítélése, a szülők, legfőképpen az édesanya tiszteletének kivívása, illetve az édesanyai hivatás népszerűsítése, szintén igen markáns módon jelenik meg a vizsgált anyagokban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ezen kívül meglehetősen erős az erkölcsi és a vallási nevelés is, az egymás elfogadása, a fogyatékkal élők, az árvák, a rokkantak és a szegények irányában tapasztalható szolidaritás, vagy az állatkínzással szembeni drasztikus fellépés.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A családi funkciók esetében egyértelműen a szocializációs funkció emelkedik ki. Ezt követve a gazdasági és a reprodukciós funkciók, s majd a fogyasztási és a felnőttek védelme funkciók jelennek meg a kiadványokban. Ez utóbbit annyira ritkán ábrázolják, hogy ez a tény azt jelzi, hogy ezen családfunkció már a XX. század eleji magyar társadalomban is háttérbeszorult.



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          FORRÁSOK ÉS IRODALOM

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Elemzett tantervek

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tanterv az elemi népiskolák számára. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1925.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tanterv és utasítás a katholikus elemi népiskolák számára. Szent István Társulat, Budapest, 1926.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tanterv az elemi népiskolák számára. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1928.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Katolikus elemi népiskolák számára. Szent István Társulat, Budapest, 1931.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tanterv és utasítások a népiskolák számára. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1932.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tanterv és utasítások a katolikus elemi népiskolák számára. Szent István Társulat, Budapest, 1936.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tanterv és útmutatások a nyolcosztályos népiskola számára. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tanterv és utasítások a katolikus nyolcosztályos népiskolák számára. Szent István Társulat, Budapest, 1942.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Elemzett tankönyvek

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A Lampel Kiadó könyvei:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Benedek Elek (1921): Elemi iskolások olvasókönyve. A III. osztály számára. Lampel, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Benedek Elek (1922): Elemi iskolások olvasókönyve. A IV. osztály számára. Lampel, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Benedek Elek–Kőrösi Henrik–Tomcsányi János (1923, szerk.): Magyar olvasókönyv az elemi népiskolák III. osztálya számára. Lampel, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Benedek Elek–Kőrösi Henrik–Tomcsányi János (1921, szerk.): Magyar olvasókönyv az elemi népiskolák II. osztálya számára. Lampel, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Kozma László–Mihány Ferenc (1926b): A hős honvéd fiai. Olvasókönyv az elemi népiskolás I. osztálya számára. Lampel, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Kozma László–Mihány Ferenc (1926a): Pista és Juliska. Olvasókönyv az elemi népiskolák II. osztálya számára. Lampel, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tomcsányiné Czukrász Róza (1920, szerk.): A magyar gyermek első könyve. Magyar ABC és olvasókönyv az elemi népiskola I. osztály számára. Lampel, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tomcsányiné Czukrász Róza (1933, szerk.): A magyar gyermek első olvasókönyve. Magyar ABC és olvasókönyv az elemi népiskola I. osztálya számára. Lampel, Budapest

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A Szent István Társulat könyvei:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Mócsy Antal–Petrovácz József–Walter Gyula (1925): Második olvasókönyv a katolikus népiskolák második osztálya számára. Szent István-Társulat, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Nagy T. Perpetua (1936): Betűbokréta. Új ABC a katolikus népiskolák első osztálya számára. Szent István-Társulat, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Nagy T. Perpetua (1938, összeáll.): Betűbokréta. Magyar olvasókönyv a katolikus népiskolák második osztálya számára. Szent István-Társulat, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Nagy T. Perpetua (1940, összeáll.): Betűbokréta. Magyar olvasókönyv a katolikus népiskolák harmadik osztálya számára. Szent István-Társulat, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Olvasó- és tankönyv a katolikus osztatlan elemi népiskolák III. osztálya számára. Szent István-Társulat, Budapest, 1936.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Olvasó- és tankönyv a katolikus osztatlan elemi népiskolák IV. osztálya számára. Szent István-Társulat, Budapest, 1929.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Olvasókönyv az osztott és részben osztott katolikus elemi népiskolák IV. osztálya számára. Szent István-Társulat, Budapest, 1936.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Pohárnok Jenő (1940, szerk.): Új betűvetés. Abécés könyv a katolikus népiskolák számára. Szent István-Társulat, Budapest

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Elemzett szakfolyóiratok

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A Gyermek:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Ballai Károly–Nógrády László (1932, szerk.): A Gyermek. Magyar Gyermektanulmányi Társaság Nagy László Emlékbizottság, Budapest, XXIII-XXIV. évf., 1-2. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Cser János (1934, szerk.): A Gyermek és az Ifjúság. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, XXIV. év, 1-3. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Cser János (1935, szerk.): A Gyermek és az Ifjúság. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, XXVII. év, 1-3. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Cser János (1937, szerk.): A Gyermek és az Ifjúság. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, XXIX. év, 1-2. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Koszterszitz József (1939, szerk.): A Gyermek és az Ifjúság. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, XXXI. év, 1-2. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Koszterszitz József (1941, szerk.): A Gyermek és az Ifjúság. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, XXXIII. év, 1-2. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Koszterszitz József (1943, szerk.): A Gyermek és az Ifjúság. Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, XXXV. év, 1-2. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Nagy László (1925, szerk.): A Gyermek. A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság, Budapest, XVIII. évf., 1-10. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Nagy László (1926, szerk.): A Gyermek. A Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság, Budapest, XIX. évf., 1-4. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Nagy László–Nógrády László (1928, szerk.): A Gyermek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, XXI. évf., 1-10. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Nagy László–Nógrády László (1930, szerk.): A Gyermek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, XX. évf., 1-6. sz.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Katolikus Nevelés:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Gigler Károly (1929, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXI. évf., 2., 4., 6.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Gigler Károly (1931, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXIII. évf., 1., 3., 5., 9.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Gigler Károly (1933, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXV. évf., 2., 5., 9.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Gigler Károly (1936, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXVIII. évf., 1., 3., 5., 9.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Gigler Károly (1938, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXX. évf., 2., 4., 6., 10.,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Hamvas Endre (1925, szerk.): Katholikus Nevelés. Római Katholikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XVII. évf., 2., 4., 5-6., 7-8., 9-10.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Hamvas Endre (1927, szerk.): Katholikus Nevelés. Római Katholikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XIX. évf., 1., 3., 5., 7., 9.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Petró László (1940, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXXII. évf., 1, 3., 5., 7,. 9.,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Petró László (1942, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXXIV. évf., 2., 4., 6., 8.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Petró László (1944, szerk.): Katolikus Nevelés. Római Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete, Budapest, XXXVI. évf., 1, 3., 5., 7,. 9.,

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             Felhasznált szakirodalom:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája 1841-1958. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1987.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Dárdai Ágnes (2002): A tankönyvkutatás alapjai. Dialóg Campus, Pécs.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Blaskó Zsuzsanna (2009): Családtámogatás, gyermeknevelés, munkavállalás. In: Monostori Judit – Őri Péter – Molnár Edit, S. – Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai portré 2009. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 41-53.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Gyáni Gábor (2004): Magyarország társadalomtörténete a Horthy-korban. In: Gyáni Gábor és Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 189-381.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Hegedűs András (1971): A falusi család gazdasági funkciójában bekövetkező változások és következményeik. In: Lőcsei Pál (szerk.): Család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 104-116.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Hegedűs Mihályné – Tóthpál Józsefné (1984, összeáll.): Népiskolai tankönyvek 1867-1945. OPKM, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Horánszky Nándor (1974): Közoktatási tantervek 1868-1971. Országos Pedagógiai Könyvtár, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Kamarás Ferenc – Kapitány Balázs – Vaskovics László (2005): Fiatal házaspárok életútja Németországban és Magyarországon. KSH Népességtudományi Kutató intézet, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Kulcsár Kálmán (1971): A család helye és funkciója a modern társadalomban. In: Lőcsei Pál (szerk.): Család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 13-53.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Martin, Gary – Kats, Vladimir (2003): Families and work intransitionin 12 countries, 1980–2001. Monthly Labor Review, Vol. 126. No. 9. 3–31.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Mészáros István (1989): A tankönyvkiadás története Magyarországon. Tankönyvkiadó – Budapest-Dabasi Nyomda, Dabas.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Neményi Mária – Takács Judit (2005): Változó család – változó politikák. Szociológiai Szemle, 34. évf. 4. sz. 3-35.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tomka Béla (2000): Családfejlődés a 20. századi Magyarországon és Nyugat-Európában. Osiris Kiadó, Budapest
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Tóth Olga (2001): Értékátadási problémák a családban. Educatio, 10. évf. 3. sz. 449-460.



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              ABSTRACT

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Pálmai, Judit

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                The image of the family in the early 20th century in public education documents

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                The family and the function of the family in curricula, textbooks and professional literature during the Horthy Era

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  The following research examines the image of the family in curricula, textbooks and professional journals of education in the period between the two world wars using a complex method of document and content analysis, allowing a qualitative as well as quantitative analysis of the topic at hand. The following article relates, for matters of scope, only the most important qualitative data. The examination seeks primarily to explore and analyze family life during the Horthy Era through family functions. The research shows that family image in the analyzed publications from the period are often at odds with the reality in society.



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    JEGYZETEK

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [1] Kulcsár Kálmán (1971): A család helye és funkciója a modern társadalomban. In: Lőcsei Pál (szerk.): Család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 13-53.; Hegedűs András (1971): A falusi család gazdasági funkciójában bekövetkező változások és következményeik. In: Lőcsei Pál (szerk.): Család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 104-116.; Tóth Olga (2001): Értékátadási problémák a családban. Educatio, 10. évf. 3. sz. 449-460.; Neményi Mária – Takács Judit (2005): Változó család – változó politikák. Szociológiai Szemle, 34. évf. 4. sz. 3-35.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [2] Kamarás Ferenc – Kapitány Balázs – Vaskovics László (2005): Fiatal házaspárok életútja Németországban és Magyarországon. KSH Népességtudományi Kutató intézet, Budapest

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [3] Martin, Gary – Kats, Vladimir (2003): Families and work intransitionin 12 countries, 1980–2001. Monthly Labor Review, Vol. 126. No. 9. 3–31.; Blaskó Zsuzsanna (2009): Családtámogatás, gyermeknevelés, munkavállalás. In: Monostori Judit – Őri Péter – Molnár Edit, S. – Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai portré 2009. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest, 41-53.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [4] Dárdai Ágnes (2002): A tankönyvkutatás alapjai. Dialóg Campus, Pécs.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [5] Horánszky Nándor (1974): Közoktatási tantervek 1868-1971. Országos Pedagógiai Könyvtár, Budapest

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [6] Hegedűs Mihályné – Tóthpál Józsefné (1984, összeáll.): Népiskolai tankönyvek 1867-1945. OPKM, Budapest

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [7] Mészáros István (1989): A tankönyvkiadás története Magyarországon. Tankönyvkiadó – Budapest-Dabasi Nyomda, Dabas.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [8] Tomka Béla (2000): Családfejlődés a 20. századi Magyarországon és Nyugat-Európában. Osiris Kiadó, Budapest

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      [9] Gyáni Gábor (2004): Magyarország társadalomtörténete a Horthy-korban. In: Gyáni Gábor és Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 189-381.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        A cikk letölthető:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Ugrás a cikk elejére


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Schweininger Péter: Helytörténet hatodikban

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        (hivatkozási azonosító: 08-01-08)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Példa a helytörténeti tartalom történelemórai beemelésére egy német nemzetiségi profillal működő falusi általános iskolában


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A felismerés, hogy nemcsak az uralkodóknak és államaiknak, hanem akár a szomszéd bácsinak és az ő falujának is van története – sokszor lenyűgözi a történelmet tanuló diákokat. Talán minden gyakorló történelemtanár megtapasztalta már, hogy a tanulók rendszerint életszerűbbnek, magukhoz közelebb állónak ítélik a történelmi folyamatokat, ha saját lakhelyükhöz kapcsolódó példán keresztül (is) tárjuk eléjük azokat. Így nem véletlen, hogy a helytörténeti tartalmak történelemórai szerepeltetésének már komoly hagyományai vannak a magyar közoktatásban. A jelen dolgozat írója egy Szár községben német nemzetiségi profillal működő falusi iskolában tett eredményes kísérletet arra, hogyan lehet szűkebb környezetünk múltjának egy darabját bemutatni, közösen feldolgozni és beilleszteni történelmünk egészébe általános iskolai tanórák keretében és azon kívül is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A felismerés, hogy nemcsak az uralkodóknak és államaiknak, hanem akár a szomszéd bácsinak és az ő falujának is van története – sokszor lenyűgözi a történelmet tanuló diákokat. Talán minden gyakorló történelemtanár megtapasztalta már, hogy a tanulók rendszerint életszerűbbnek, magukhoz közelebb állónak ítélik a történelmi folyamatokat, ha saját lakhelyükhöz kapcsolódó példán keresztül (is) tárjuk eléjük azokat. Így nem véletlen, hogy a helytörténeti tartalmak történelemórai szerepeltetésének már komoly hagyományai vannak a magyar közoktatásban.[1] További térnyerését pedig elősegítheti az a hazánkban is terebélyesedni látszó mikrotörténésziskola, amely hangsúlyozza a „kicsiben az egész” megismerési lehetőségét, és színvonalas publikációk sorát jelenteti meg.[2]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A komoly helytörténeti kutatás tehát már rég nem az „írói babérokra vágyó dilettánsok és a történeti kutatást iparszerűen űzők vadászterületének számít”,[3] hanem akár a történelemtanárok eszközének a tananyag színesebbé tételéhez.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ráadásul általános iskolában a tanulók mindennapi életét keretező tér története könnyen szolgálhatja a kerettantervben meghatározott igényt, amely szerint „az 5–6. évfolyamos tanulók gondolkodása konkrét, ezért esetükben a múlt képszerű megjelenítése különös jelentőségű. Ennek érdekében a történetek megjelenítésén alapuló és tevékenység-központú feldolgozás a történelemtanítás alapelve, melynek eszközei között fontos szerepet játszik (…) az egyes korok embereinek mindennapjait bemutató életmódtörténet.”[4]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Mindezekért tarthatjuk tehát érdemesnek a szabadon tervezhető órakeret terhére helytörténeti tartalmú órák beemelését a tanmenetünkbe. Erre tettem kísérletet, amelynek tapasztalatait osztom meg az alábbiakban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A kísérlet helye és témája

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A szóban forgó történelemórai foglalkozások a Fejér megyei Szár község általános iskolájában zajlottak. A ma 1600 lelket számláló falu a török pusztítás idején teljesen elnéptelenedett. 1727-ben került a tata-gesztesi Esterházyak tulajdonába, akik német telepesekkel népesítették be.[5] A falu „sváb” identitása az 1946-os kitelepítés ellenére a mai napig megmaradt, a helyi Szári Romhányi György Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola hangsúlyozza a Pedagógiai Programjában, hogy a „kisebbségi oktatásunk célja: (…) a tanulók ismerjék meg és ápolják őseink nyelvét, kultúráját, hagyományait (…) ismerjék meg a hazánkban élő németek hagyományait, eredetét.”[6]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezért hatodik osztályban egy saját – főként történeti demográfiai módszerekkel végzett – helytörténeti kutatás alapján két történelem órát terveztem a 18. századi Szárról. A középpontban a svábok betelepítése és 18. századi életmódja állt. Ehhez pedig egy iskolán kívüli terepgyakorlatot rendeltem.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A helytörténeti kutatás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A község 18. századi múltjáról egyrészt az Esterházy-hagyaték értékes, a Magyar Nemzeti Levéltárban és a Fejér Megyei Levéltárban megtalálható anyaga (dicális összeírás,[7] canonicavisitatio,[8] urbárium[9]), másrészt a helyi plébánián fellelhető Historia Domus nyújt elsődleges forrást. Ám vizsgálódásaimhoz az egyik legegyszerűbben kutatható történeti forrást, az anyakönyveket,[10] használtam a legnagyobb mértékben. Így a születési és keresztelési adatokból leszűrhető tendenciákat felállítva foglaltam össze Szár 18. századi demográfiai viszonyainak fő vonásait: a népesség számának alakulása, a természetes szaporodás mértéke, korfa-elemzés, házasságba született gyermeke száma, halálozási életkorok, születéskor várható élettartam stb.[11]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezeket az adatsorokat folyamatosan összevetettem az ismert magyar történeti demográfusok, leginkább Faragó Tamás és Őri Péter munkáival, így mindjárt viszonyítási alapot kaptam a közeli magyarországi régiók hasonló népesedési folyamatairól. Jelen írásnak nem lehet célja a történeti demográfiai kutatás részletes bemutatása, ezért néhány táblázat, ill. ábra közlésével és hozzájuk fűzött kommentárral foglalom össze vizsgálódásaimat:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              1. táblázat: Az első szári svábok származási helye és betelepítésük éve (1729–1737)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Év Vörösvár[12] Svájc Pest megye Ausztria Német Birodalom 1729 4 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                15 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                6 fő   2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                7 fő 5 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                18 fő 1730  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          1731   1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                2 fő 2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                8 fő    

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                1732

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                8 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                2 fő   18 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                54 fő 1733   4 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                9 fő

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                1734   10 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                27 fő

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                1735 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                2 fő 2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                7 fő 1736 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                2 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                2 fő 1737 3 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                7 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                2 fő 3 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                8 fő

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A fenti táblázatot id. Laub János szári amatőr helytörténésztől „örököltem”, aki kiváló érzékkel foglalta össze a Komárom – Esztergom megyei tudományos-történeti folyóiratban megjelent betelepítési szerződések adatsoraiból a Szárra érkező családok származási helyét.[13] Jól látható a szári betelepítés sajátossága: Gróf galántai Esterházy József földesúr egyéb magyarországi birtokairól – főként Pilisvörösvárról – is telepített németajkú családokat Szárra. A község lakossága a betelepítés évszázadában rohamosan nőtt, még ha tudunk jelentős továbbvándorlásról is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. ábra: A lakosságszám alakulása[14]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az 1747. évi adatsor alapján elkészített korfa tipikus premodern társadalmi szerkezetet ábrázol, amely szerint Szár a nemek arányát és az életkori megoszlásokat tekintve megegyezik egy korabeli dunántúli magyar lakosságú faluval.[15] Abban viszont eltér tőlük, hogy alacsonyabb az egy családban született gyermekek száma,[16] ill. később házasodnak, mint a Kárpát-medencében élő magyarok vagy délszlávok.[17] Ezzel a szári svábok gyermekvállalási és házasodási magatartása is illeszkedik a korábban már feltételezett képhez, miszerint a Nyugatról érkezett svábok a John Hajnal által nyugati modellnek nevezett viselkedési mintát hozták magukkal.[18]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      2. ábra: Szár község korfája 1747-ben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A születési és halálozási adatokat egy grafikonon szemléltetve jól kirajzolódnak a telepített falu sajátos demográfiai tendenciái: az első évek alacsony születésszáma, aztán az élet vélhető viszonylagos stabilizálódásával egy rohamos születésszám-emelkedés, majd egy gyermekáldásban gazdag harmincéves időszakot követően némi konszolidálódás. A születések számát szorosan követi a halálozások száma, de néhány év kivételével nem előzi meg. A 18. században tehát Száron egy demográfiai átmenet előtt álló, természetes szaporodást produkáló, németajkú népesség él.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            3. ábra: A születések és halálozások száma Száron a 18. században

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A modernség előtti viszonyokat azért megdöbbentően támasztja alá a halálozási életkorokból kiszámolt alábbi táblázat:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2. táblázat: Egy 18. századi szári lakos esélye arra, hogy megérje a 40 éves kort
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1 év alatt 1-15 év között 16 évesen 22,84% 36,80% 61,40%

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Ezeket a kutatásokat alapul véve kíséreltem meg általános iskolai helytörténeti tananyagot létrehozni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A történeti demográfiai munka általános iskolai tananyaggá alakításának kérdései és elhelyezése a történelem tanmenetben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Nyilvánvaló, hogy egy történeti demográfiai alapú kutatás mind stílusát, mind tartalmát tekintve eltér egy általános iskolás korú gyermek érdeklődésétől. Mégis úgy gondolom, hogy az anyag fő tendenciáinak szintézisével kialakíthatunk egy olyan történelmi modellt, amely az életkori sajátosságoknak megfelelően színesítheti a diákok történelmi tudását. Ráadásul, ha gondosan feldolgozzuk a rendelkezésre álló anyagot, még a köztörténeti tananyag olyan fontos kiegészítő részei is megerősítést nyerhetnek a helytörténet útján, mint a premodern paraszti társadalom életmódja, Magyarország 18. századi népesedéstörténete vagy a jobbágy-földesúr viszony értelmezése. Ezek mind, különböző megfogalmazásban bár, de szerepelnek a kerettanterv korszakunkra vonatkozó elvárásai között is.[19]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Helytörténeti témánkat ezek alapján először bele kell helyeznünk az általános iskolai tananyag kronologikus rendjébe. Ez talán nem jelent nagy gondot, hiszen egy jól behatárolható, ráadásul anyagunk szempontjából fontos magyar köztörténeti eseményhez kapcsolódva vesszük fel a fonalat a szári svábok betelepítésével: ez a törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc lezárása.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Véleményem szerint így a „Magyarország a kora újkorban”[20] című tematikus egységnél kell tárgyalnunk Szár 18. századi helytörténeti anyagát. Ezen belül pedig a „Magyarország a Habsburg Birodalomban” című anyag után. Ennek nyomán a tanmenetben a 40. és 41. órát jelöltem meg a helytörténet oktatására, a következő címekkel: „A svábok betelepítése Szárra” és „A 18. századi Szár népesedési viszonyai”.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         3. táblázat: A tanmenetben szereplő óracímek a Magyarország a kora újkorban tematikus egységhez
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          29. A három részre szakadt ország 30. Hősök a bástyákon 31. Ágyúk, mozsarak és tarackok a végvári harcokban (Olvasmány) 32. Hitviták Magyarországon 33. Fejedelemség a hegyek között 34. Harc a kétfejű sassal 35. Zrínyi Ilona, Munkács hősnője (Olvasmány) 36. Ismétlés, gyakorlás 37. A török kiűzése Magyarországról 38. „Buzgóság a haza szabadsága iránt”: A Rákóczi-szabadságharc 39. Magyarország a Habsburg Birodalomban 40. A svábok betelepítése Szárra 41. A 18. századi Szár népesedési viszonyai 42. Boldoggá tenni Magyarországot 43. Összegzés, gyakorlás 44-45. Összefoglalás, ellenőrzés

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Persze elképzelhető más tananyag-elrendezés is. Én azért választottam ezt a rendet, mert véleményem szerint feltétlenül szükséges, hogy a tanulók a szári helytörténeti anyagban megértsék az eseményeket alakító történelmi tényezőket. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy előtte tanuljanak róla. Erre a logikára épül egyébként az egész köztörténeti anyag is, hiszen a földrajzilag tágabb egység, vagyis az egyetemes történelmi rész, mindig megelőzi a magyar történelmi anyagot, hogy az előbbi kontextusába tudják helyezni a diákok a szűkebb hazájukról tanultakat. Ilyen módon Szárt is, mint egy újonnan megjelenő harmadik történeti teret, a nagyobb egység, jelen esetben Magyarország, vonatkozó történelmének tárgyalása után helyeztem el a tanmenetben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Kérdés, hogy mit tekinthetünk „vonatkozónak” Magyarország történetéből? Az ország új állam berendezkedését mint általános történeti keretet, ill. a felszabadító háborúk utáni társadalmi állapotok tárgyalását tartottam helytörténeti témánk szempontjából igazán fontos előzménynek. Ezek után következik tanmenetemben a két helytörténeti óra. Mint ahogy azt a későbbiekben még bővebben látni fogjuk, az első egy népismereti elemekkel átszőtt jobbára eseménytörténeti, a második pedig egy forráselemzésen alapuló döntően társadalomtörténeti óra. Majd ezeket követik a megszokott sorrendben a 18. századi Magyarországra vonatkozó további témák.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A jogosan felmerülő kérdésre, hogy miért kell megszakítani a köztörténeti tartalmat, én azt tudom válaszolni, hogy véleményem szerint így a diákok szervesebben az anyagrészhez illeszkedőnek tekintik a helytörténeti anyagot, tehát komolyabban veszik azt. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy így tematikailag is jobban kapcsolódik a tanultakhoz, mint esetleg az egész köztörténeti anyagrész tárgyalása után, hiszen lényegében az ország társadalmi helyzetéről szóló óra folytatásaként is értelmezhetjük Szár demográfiáját. Harmadik érvem pedig, hogy a két helytörténeti óra kevés ahhoz, hogy esetlegesen kizökkentse a tanulókat a köztörténeti folyamatból, főleg, hogy, mint már említettük, a helytörténeti órák anyaga is szervesen kapcsolódik a köztörténethez.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A helytörténeti tananyag és tanítás jellege

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Mit lehet/érdemes megtanítani általános iskolában a fent közölt történeti demográfiai kutatásból? Hogyan tegyük ezt?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Meg kell keresni azt, ami érdekes és hasznos lehet egy hatodikos diáknak. Úgy vélem, meglepően sok ilyen részlet akad. Nyilván nem kell hatodik osztályban a „házas termékenység” vagy a Dupaquier-féle krízisindex kiszámításának menetét tárgyalni, de annak a szemléletmódnak az átadása például hasznos lehet, amely okokat tár fel arra vonatkozóan, hogy egy 18. századi magyarországi jobbágyasszony miért szült olyan sok gyermeket vagy miért volt védtelen a pusztító járványokkal szemben stb.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A helytörténeti tananyagot igyekeztem úgy összeállítani, hogy egyrészt új ismeretekkel bővüljön a diákok tudása lakóhelyük múltjáról, másrészt fejlődjön általános társadalom- és életmód-történeti szemléletük, amelyen keresztül szociális kompetenciájuk is erősödik.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Mindenekelőtt fontosnak tartom azokat a tényadatokat megtanítani, amelyeket a tanulók általános tájékozottságát emelik saját falujuk múltjáról, és amelyet úgy gondolom egyszerűen „illik tudni”. Az évszámokra vonatkozó adatok közül ilyen ismeretnek tartom az Esterházyak birtokvásárlását (1727), az első telepes érkezését (1729), a plébánia felállítását (1736) és a máig álló Keresztelő Szent János templom felszentelését (1757).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A megjegyzendő személyek között első helyet foglal el Gróf galánthai Esterházy József és a templom híres tervezője Fellner Jakab. Rajtuk kívül érdemesnek találom megjegyezni az első bíró, Kolm Jakab, az első Száron született személy, Volek Vilmos nevét, ill. a korszakunk plébánosainak sorát (Mulay Mihály, Léber János, Brozsek József).[21] Előbbieket „elsőségük” miatt, egyszerűen érdekességből, utóbbiakat pedig azért, mert ezzel is éreztetni lehet a tanulókkal, hogy a plébánosok, helyi értelmiség hiányában, kulcsfontosságú szerepet töltöttek be egy 18. századi falu életében.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Úgy vélem, hogy a földrajzi ismeretek is fontosak a témánk tanulmányozása szempontjából. A forrásszövegből kiemelném a Duna mint a svábok vízi útja, ill. az Esterházy-uradalom mint helytörténeti terünk egy magasabb szintje és azon belül Szár viszonylagos helyzete ismeretét. Mivel ekkor még német népismeretből sem tanulják ezt a korszakot (különösen nem a korszerű tantárgy-pedagógiai elvek szerint), ezért véleményem szerint kiemelt jelentősége van az események ilyen módon való térbeli elhelyezésének.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Eseménytörténeti szempontból a mélységelv[22] alapján részletezésre alkalmasnak tartom a svábok dunai vándorlásának gyakorlati leírását, a betelepítés menetét, a szári földek felosztását és azok feltörésének elképzeltetését, valamint Szár község közigazgatásának megszervezését.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az eseményeket alakító tényezők, az ok-okozati összefüggések feltárása elengedhetetlen. Közülük a legfontosabbak:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • összefüggés megtalálása a magyarországi török és kuruc-labanc harcok, a munkaerőhiány, a németföldi túlnépesedés, az uradalom betelepítési és a sváb telepes elköltözési szándéka között;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • okok keresése az uradalom robot- és adókedvezményére, a falu lakosságának kezdeti elvándorlására, majd nagy léptékű lakosságszám-emelkedésére, a premodern társadalom jellemzőinek kialakulására.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A történeti demográfiai elemzés részletezése nyilvánvalóan felesleges hatodik osztályban. Ehelyett inkább a következő általános népesedési tendenciák hangsúlyozását tartom lényegesnek:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • a telepes svábok fiatal házaspárokként érkeztek a Vértes aljára, ez befolyásolta a korszerkezetet;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • a maihoz képest jóval több gyermek született és halt meg már csecsemőkorban, a várható élettartam rendkívül alacsony volt, de a természetes szaporodás így is folyamatos volt;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • a svábok még így is kevesebb gyermeket vállaltak általában, mint a magyarok;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • a belső migráció jellemezte a 18. századi Magyarország sváb telepeseit is, Szár befogadó település lett az1760-as évektől;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            • Száron négy népesedési szakaszt különböztetünk meg a betelepítés után: a kevés születéssel járó első, a rohamosan növekvő születésszámú második, a stagnáló harmadik, és a kissé csökkenő negyedik szakaszt; ezeket a szakaszokat követik a halálozási számok görbéi is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Mindezek mellett pedig véleményem szerint konkrét példán keresztül térhetünk ki olyan, a köztörténetben hasznosítható (ismétlő vagy előremutató) tartalmakra, amelyek jelentősen hozzájárulnak a tanuló múltról alkotott modelljéhez. Ráadásul a maga életkori szintjén egy olyan jelentős társadalomtörténeti nézőpont részese lesz a diák, amely igen távol áll az idejétmúlt, biográfiai jellegű, királyok és arisztokraták cselekedeteinek ismertetésére szűkülő koraújkor-értelmezéstől. Ha ez a nézőpont a tanuló általános történeti szemlélődésének és modellképzésének egyik alappilléréve válik, akkor egy újabb eszköze lesz arra, hogy más korok történelmét is változatosabb perspektívából vizsgálhassa, akár ugyanezeknek a fenti kérdéseknek a feltételével.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A gyakorlati oktatás ezekhez kapcsolódó módszertani és tartalmi elveinek célkitűzéseit az alábbi pontokban foglaltam össze:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            1. Szeretném két tanórában és egy hozzájuk csatlakozó délutáni terepgyakorlaton feldolgozni a helytörténeti témánkat.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            2. Szeretném a modern történelemtanítás módszereivel úgy átadni a helytörténeti témához kapcsolódó ismereteket, hogy azok elsősorban élményt jelentsenek a diákok számára,[23] hiszen egyébként sincs kerettantervi utasítás az ismeretek számonkérésére.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            3. Ettől függetlenül szeretném elérni, hogy a tanulók ugyanolyan súllyal vegyék számításba a helytörténeti anyagot, mint a köztörténetit. Ezt egyrészt az általános érdeklődés, mint intrinzik motiváció, felkeltésével, másrészt a terepgyakorlat során adandó gyakorlati jeggyel kívánom elérni.[24]
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            4. Szeretném, ha helytörténeti óráim és a hozzájuk kapcsolódó terepgyakorlat elősegítsék a tanulók kognitív, affektív és pszichomotoros fejlődését egyaránt.[25]
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            5. Szeretném kérdéseimet, feladataimat a gondolkodásra nevelés és a cselekedtetés jegyében kiválasztani.[26]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az első helytörténeti óra: „A svábok betelepítése Szárra” (Óravázlat, 1. melléklet)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A tanulók előzetes tudásának ismeretében ennek a tanórának a célja, hogy a diákok egy részben köztörténeti keretbe ágyazott módon új ismeretekkel gazdagodjanak falujuk 18. századi felépülését illetően. Ennek alapján elérendő cél, hogy a tanulók megértsék, miért mondják ma is „sváb falunak” Szárt, és megértsék az ok-okozati összefüggést a svábok betelepítése, a délnémet területek politikai-társadalmi viszonya és a helyi földesúr szándéka között. Ezen kívül fontos, hogy képet alakítsanak ki a korabeli telepítések gyakorlati kivitelezésének módjáról, egyben a korabeli közlekedési viszonyokról.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Fontosnak tartom, hogy a diákok kialakítsanak egy történeti modellt arra vonatkozóan is, hogyan zajlott Szár község közigazgatásának, és az első sváb telepesek életének megszervezése, továbbá – a történelemoktatásban egyáltalán nem megszokott módon – egy uradalom térképén végzett topográfiai gyakorlatokon keresztül szélesítsék a történeti földrajzi spektrumukat.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezek alapján tehát az óra eleji jelentés és adminisztráció után egy szóbeli felelettel kezdtem első helytörténeti tanórámat, amellyel a 18. századi Magyarország társadalmi viszonyairól ellenőriztem a diák tudását (3. sz. melléklet). A felelést egy ismeret-előhívást segítő, rövid osztályszintű beszélgetés indította, majd felszólítottam a tanulót, akinek a feladata az volt, hogy két, az előző órán tárgyalt, forrás alapján válaszoljon arra a fő kérdésre, hogy „Hogyan változott meg Magyarország népessége?”. A szóbeli kifejtést természetesen több kisebb tanári kérdés segítette, hiszen hatodik osztályban még nem várható el az összefüggő, lehetőség szerint mindenre kiterjedő referátum. A felelet jól sikerült, külön öröm volt számomra, hogy a tanuló végig mutatta a PowerPoint segítségével kivetített térképvázlaton az egyes nemzetiségek betelepülésének irányát, letelepedésének helyét. Emellett a 16 fős osztály minden tagja csendben figyelte a felelőt, és úgy tapasztaltam, a legtöbbjük maga is tanul a feleletből, hiszen sok esetben 7-8 diák is jelentkezett, mikor a felelő elakadt mondandójában. Úgy érzem, az óra eleji számonkérés így elérte kettős célját a tudástartalom ellenőrzését és osztályszintű előhívását.[27]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezek után kezdődött az új tananyag feldolgozása, amelyet az óracím táblára írásával kezdtem. Az osztály izgatottá vált, és láthatóan érdekesnek találta a tárgyalandó témát már a cím alapján is. Jellemző, hogy az egyik gyengébb tanuló azonnal megkérdezte: „De ugye nem németül lesz!?” Ebből arra következtetek, hogy a német népismeret tantárgy helytörténeti tartalma nemcsak az esetleges módszertani hiányosságok, hanem a nyelvi korlátok miatt sem jut el a legeredményesebb formában minden tanulóhoz. Ezt támasztja alá egyébként, hogy a két helytörténeti órámon több olyan német kifejezést használtam, amelynek alapjait, egyszerű szókészletét sem értették a diákok. Egyik alkalommal sem. Még a legjobb tanulók sem.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az ezt követő megbeszélésben[28] ettől függetlenül homályosan emlékeztek arra, már tanulták, hogy a középkorban németnyelvű lakosok éltek Magyarországon. Tanári kérdések segítségével gyorsan rávezettem őket arra, hogy a szári svábok eredete sokban különbözik a már eddig tanultakról, és ezután rátértem az óra első tematikus egységének bevezetésére, amely egy általános köztörténeti oknyomozás volt a svábok betelepülésére vonatkozóan. A megbeszélés négy fő kérdés mentén zajlott: „Miért nevezik Szárt ma is sokszor sváb falunak?”; „Kik azok a svábok?”; „Miért jöttek ide?” „Ki kezdeményezte/szervezte ezt?”.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az első kérdés magával hozta az 1946-os kitelepítés témáját is. Azt gondolom, hiába nem tanulták még történelemórán a második világháború eseményeit, itt mindenképpen lehet rá hivatkozni, hiszen Hitlerről és az általa okozott borzalmakról már mindenki hallott. Így a német anyanyelvű szári lakosság „bűnösként” való megbélyegzését, egy részének kitelepítését, majd kultúrájának veszélybe kerülését különösebb történelemórai előzmény nélkül nem lehet világossá tenni. Ennek során megoldódott a diákok számára az alábbi dilemma: Miért nevezik Szárt „svábnak”, ha lakossága látszólag semmiben nem különbözik bármelyik másik magyarországi faluétól?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ennyi történeti keretként szolgáló kitérő után (egyébként a kitelepítést és a község huszadik századi történetét szintén tanítom nyolcadik osztályban) úgy vélem rátérhettünk a második kérdéskörre: itt történelmi atlasz segítségével beszéltük meg, hol volt a történelmi Svábföld, és miért maradt meg a „sváb” elnevezés a 18. században betelepített magyarországi németségre használatosan. Mindezeket követően pedig a korábbinál talán intenzívebb kérdve-kifejtős módszerrel igyekeztem felfedeztetni a tanulókkal az összefüggéseket a svábok betelepítésének ok-okozati viszonyaiban. Itt a jelentős köztörténeti kapcsolódás miatt, úgy gondolom, jelentős tananyag-megerősítést értem el. Nemcsak Magyarország 18. századi népességtörténetét, hanem a Német-római Birodalom politikai-társadalmi viszonyainak (széttagoltság, nagyhatalmú tartományurak, túlnépesedés) újbóli tárgyalását is elősegítette a téma. A negyedik kérdésnél pedig először érintettük Szár 18. századi történetét, tanári előadással bevezetve azt a fontos ismeretet, hogy a falut, mint pusztát, 1727-ben Gróf galánthai Esterházy József vette meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A megbeszélés második nagy tematikai egysége a sváb betelepítés gyakorlati megvalósításának menetéről szólt. Itt lényegében az előbbi kérdéskör miértjéről eveztünk át a hogyanjára. Ezt egy vers felolvasásával, mint hangulati felütéssel, kezdtem (4. sz. melléklet). Azért választottam a tanári felolvasást, mert tapasztalatom szerint ebben az életkorban a gyerekek még nem tudnak kifejezően, hangulatátadóan és megfelelő tempóban verset olvasni. A vers egy 18. századból fennmaradt népköltemény, amely Magyarország dicséretéről szól. Szinte paradicsomi helynek mutatja be a Kárpát-medencét, tehát lényegében propagandaanyagként szolgált az elköltözést a Német Birodalomban „reklámozó” ügynököknek. A verset Kalász Márton író-költő fordításában magyarul olvastam fel: „A Duna a tengerbe folyik”.[29]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezek után próbáltam elérni, hogy a diákok elképzeljék az ügynökök agitálását és a német parasztok motivációit, dilemmáit. Érdekes, hogy az addigi beszélgetésnek talán ez volt a legsikeresebb része. Bár az összes témánál figyelmet és interaktivitást kaptam a diákoktól, ennél a résznél rendkívüli izgalomba jött az osztály. Sikerült elérni, hogy egymással vitatkozva, érveket állítva mélyedjenek el a kérdésben. A vita tárgya az volt, hogy el lehetett-e hinni ismeretlenül az ügynököknek, hogy Magyarország tényleg „a leggazdagabb”,[30] mint ahogy a vers mondja, és érdemes ezért mindent hátrahagyva odaköltözni. Ezek után már rendkívül gyorsan szívták magukba a tanári közléssel előadott információkat a svábok származási helyéről, az utazásuk módjáról. Ehhez táblai rajzot használtam, amelynek segítségével egy diák jelölte be krétával a Dunának azt a területét, ahonnan indultak, és azt ahová érkeztek a telepesek. A többiek előtt pedig történelmi atlasz volt nyitva, ráadásul emellett egy Dunát ábrázoló PPT-térkép is megjelent a tábla másik oldalán. Majd a következő kép egy illusztráció volt a legendás „Ulmer Schachtelről”, amellyel a svábok lehajóztak a Dunán (5. és 6. sz. melléklet). Erről, az utazás viszonyairól, az utazás során őket ért kulturális hatásokról is ejtettünk szót.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Itt is felhívnám a figyelmet arra, hogy a helytörténeti anyag oktatása milyen nagymértékben elősegítheti a diákok köztörténeti műveltségének elmélyítését is. Úgy vélem, csak a fenti részanyag tárgyalása után nyert rendkívüli megerősítést nyert sok tanulóban például a propaganda mint a meggyőzés politikai eszközének használata, a jobbágy rendkívüli igénye a földbirtokra (képes érte elhagyni családját), vagy a kor utazási lehetőségeinek korlátozottsága és veszélyessége.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az új tananyag feldolgozásának harmadik tematikus egysége további megbeszéléssel kezdődött a konkrét szári betelepítés jellemzőit taglalva. Itt adtam át ismereteinket arról, hogy az első telepes 1729 augusztusában érkezett a vértesi tájra, ill. (egyelőre csak) közöltem, hogy az országon belülről is jöttek svábok Szárra. Ez utóbbi kérdéshez a kivetített, jelen tanulmányban is közölt 1. táblázatot használtuk forrásként. A tanulók kérdésemre rögtön felfedezték, hogy Vörösvár a szóban forgó település, ahonnan az első száriak egy része érkezett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezt követte egy forráskiosztás: az Esterházy-uradalom és a szári jobbágyok között 1732-ben létrejött szerződés magyar fordításának másolatát tettem a padokra, amelyet id. Laub János, bocsátott a rendelkezésemre (7. sz. melléklet). A szöveg, véleményem szerint, rendkívül precízen feldolgozott, és használható a közoktatásban is, annak ellenére, hogy egy hatodikos diák számára még nem követelmény a hosszú jogi szövegek önálló feldolgozása. Így a célom mindössze annyi volt, hogy a forráselemzés képességére való felkészítés jegyében, saját maguk fedezzék fel a szövegben az általam feltett tanári kérdésekre adandó egyszerű válaszokat, persze a kérdéseim előtt ráirányítottam figyelmüket a vonatkozó pontokra. Azért, hogy a munka gyorsabban menjen, és a tanulók egymást segítsék, páros munkában szerveztem meg ezt a feladatot, azaz minden padra csak egy példányt helyeztem a szövegből. Kérdéseim a Szárra letelepedő svábok jogi helyzetére, életkörülményeire vonatkoztak, végig az elképzeltetés eszközét használva. (Pl.: Keresd ki a szövegből, milyen anyagból építhették házaikat a telepesek!; Honnan kapták hozzá ezt az építőanyagot?; A földesúr felmentette őket a robot- és adófizetés kötelezettsége alól. Olvasd ki a szövegből, mennyi időre! Vajon miért? Mely kötelezettségeket vállalták a telepesek a részleges robot- és adómentességért cserébe? Képzeljük el, milyen lehetett feltörni az elvadult földeket! Mit érezhettek a telepesek, amikor meglátták a „paradicsomi” Magyarország helyett az élettelen vidéket?…stb.) Jellemző, hogy óra után többen odajöttek hozzám, hogy adjak nekik is egy példányt a szerződésből, mert a padtársuk eltette, így ők nem tudnak hazavinni belőle. Ez, úgy gondolom, egy újabb példa arra, hogy a diákok érdeklődése saját lakóhelyük iránt rendkívül nagy, hiszen még egy olyan jogi szöveget is érdekesnek (de talán inkább értékesnek) találtak, amelyet nyilvánvalóan nem tudnak még feldolgozni. A feladattal a képességfejlesztés mellett az volt a konkrét tartalmi célom, hogy képet alkothassanak a diákok a korabeli életviszonyokról és a jobbágy-földesúri kapcsolatról.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A tematikus egység harmadik elemeként gyors tanári közléssel szerettem volna átadni ismereteinket a korabeli Szár tisztségviselőiről, plébánosairól, templomáról. Itt a vártnál többet időztünk, hiszen beszéltünk a védőszent napja és a búcsú kapcsolatáról, a plébánosok, mint a falusi értelmiség szerepéről és a máig álló barokk templomról. Itt tettem PPT diakép segítségével említést Szár község mai címeréről, amelynek a felső felében az Esterházyak griffmotívuma, az alsó felében Árpád-sávos osztás található. A tanulók maguk jöttek rá a történeti összefüggésre a jelképeket tekintve (8. sz. melléklet).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az idő így, bár hasznosan telt, de gyorsan elszaladt, ezért már nem kezdtem bele a még ide szánt negyedik tematikus egységbe, az Esterházy-uradalom térképi elemzésébe. Ezt áttoltuk a következő helytörténeti órára.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Házi feladatként a következőt adtam: Képzeld el, hogy az első szári telepes egyikeként megérkezel a Vértes lábához. Írj egy levelet külön lapra az otthon maradt szüleidnek arról, hogy mi történt veled azóta, amióta eljöttél a hazádból! (Itt természetesen már a feladat-megjelöléskor elmondtam, hogy a valóságban ilyen levelet a fejlett postaszolgálat és a valószínűsíthető írni-olvasni tudás hiányában nem küldhettek az akkori telepesek.) A feladat célja a kor mindennapi viszonyainak elképzeltetése, rögzítése.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Összességében úgy vélem, hogy várakozásaimnak megfelelően alakultak az órai események. Az egyébként is döntően jó magaviseletű, történelem iránt érdeklődő osztály meglátásom szerint velem együtt élvezte, és hasznosnak találta a tanórát.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A második helytörténeti óra: „Szár népesedési viszonyai a 18. században” (Óravázlat, 2. sz. melléklet)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A második órát is a szokásos rövid szóbeli felelettel kezdtük, amelynek során a már sokszor tárgyalt összefüggésekre kérdeztem rá az előző óra anyagából. (Miért mondhatják Szárra azt, hogy „ez egy sváb település”?; Miért jöttek ide svábok?; Honnan és hogyan jöttek?; Ismertesd Szár újratelepítésére vonatkozó eseményeket!…stb.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Úgy vélem, fontos, hogy a történelemórákon egyébként szokásos rend a helytörténeti órákon is fennmaradjon. Ezért is szükséges a feleltetés. Ezzel a tanulók maguk is érzik, hogy a tanár komolyan gondolja a helytörténeti tartalmakat, és ugyanolyan formában kéri számon, mint más témájú óráin. Így a helytörténeti óra nem valami külön foglalkozásként, vagy ismeretterjesztő óraként jelenik meg a tanulók tudatában, hanem a történelemórák sorába szervesen illeszkedő tanóraként.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A feleltetés most is jól sikerült, az osztály aktív volt (jellemzően többen jelentkeztek egyébként felelni). A kiválasztott tanuló a viszonylag sűrű tanári kérdések által irányítottan ugyan, de minden kívánt ismeretről tanúbizonyságot téve adott számot tudásáról.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A feleltetés és az azt megelőző, ill. követő rövid beszélgetés felelevenítette az előző órai tartalmakat, majd a házi feladat beszedése után sor került a múltkor elmaradt, az Esterházy-uradalommal foglalkozó, negyedik tematikus egység tárgyalására. Ezt nagy jelentőségűnek tartom a tanulók múltra vonatkozó modellképzésének szempontjából, hiszen itt a történelmi tér egy rendkívül ritkán és többnyire felületesen érintett új szintje kerül bevezetésre: ez pedig az uradalom. Helytörténet tantervem nagyon fontos értékének tartom Angyal Bálint térképész munkáját, aki külön kérésemre egy kontúrtérképet rajzolt ehhez az órámhoz a tata-gesztesi Esterházy-uradalomról, amelynek tagja volt Szár. A térkép alapjául Szabad György uradalomról írott gazdaságtörténeti monográfiájának melléklete szolgált.[31] Véleményem szerint a térkép illeszkedik a hatodikos diákok életkori sajátosságaihoz, és térképolvasási képességeihez,[32] így remekül használható a közoktatásban (9. sz. melléklet).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezekből a térképekből kiosztottam mindenkinek egy példányt. A célom az volt, hogy képet kapjanak a tanulók egy olyan történeti földrajzi egységről, amely – mint ahogy már ők is tapasztalhatták – nagymértékben hozzájárult a jobbágy életének kereteihez, de nem illeszkedett semmilyen közigazgatási határhoz.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A diákok mindenféle utasítás nélkül nagy élvezettel vetették bele magukat a térkép tanulmányozásába. Az emiatt támadt zsibongást lecsendesítve aztán újra beszéltem pár szóban az Esterházy-birtok jelentőségéről, majd topográfiai munkáltató feladatokkal igyekeztem Szár relatív (közlekedés)földrajzi helyét pontosítani. Mindenki maga dolgozott, aki kész volt jelentkezett, ha mindenki jelentkezett, együtt megbeszéltük a megoldásokat a feltett feladatokra: Keresd meg Szárt! Jellemezd földrajzi fekvését az uradalmon belül! Mit gondolsz, hol szállhattak partra a Dunán érkező szári telepesek? Melyik magyarországi településről érkeztek még sváb telepesek Szárra? A térkép alapján indokold, hogy miért? Rajzold be a térképvázlatba az utat, amelyet megtettek idáig!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az utóbbi kérdések az előző órán már közölt Vörösvár-Szár kapcsolat ok-okozati összefüggéseire utalnak. A kérdésekkel az volt a célom, hogy felfedezzék a diákok az összefüggést a belső telepítés, és aközött, hogy Vörösvár az Esterházy-birtoktest exklávéja volt, így tehette meg a földesúr, hogy a korábban már betelepített Vörösvárról hozasson Szárra telepeseket.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ez a térképes feladat zárta le az „A svábok betelepítése Szárra” témakört, amelynek összeállítása nem volt egyszerű feladat. A legnagyobb nehézséget az okozta számomra, hogy lényegében négy különböző szintű történelmi teret, egy közép-európait (Német-római Császárság és a dunai hajóút), egy országost (Magyarország), egy uradalmit (tatai Esterházy-uradalom) és egy településszintűt (Szár) kellett folyamatosan együtt vizsgálni. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem alkalmazhattam tisztán a nagyobbtól a kisebb egység felé való haladás elvét, hiszen addig véleményem szerint értelmetlen lett volna az uradalomról beszélni, amíg Szár betelepítését nem tárgyaljuk. Ettől függetlenül, mint ahogy arra már többször utaltam, úgy gondolom, hogy sikeres volt ez az alapozónak szánt tematikus egység.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezt követően felírtam a táblára az új óracímet: „Szár népesedési viszonyai a 18. században”. Majd beszélgetéssel vezettem be a témát arról, hogy hogyan élhették mindennapjaikat az első telepesek a faluban. Ezt követte egy megdöbbentési szándékkal előadott rövid tanári monológ a koraújkori családi élet viszontagságairól: a sok gyermekről és gyermekhalandóságról, a szülők és gyermekek között valószínűsíthető hidegebb érzelmi kapcsolatról, a korban várható átlagéletkorról. Az előadás elérte célját: kikerekedett szemekkel, megdöbbenve figyeltek a tanulók. Amikor aztán egy-egy résztéma okainak tárgyalásához értünk, természetesen azonnal az osztályhoz fordultam kérdéseimmel, hogy maguk jöjjenek rá az összefüggésekre, a születésszabályozás (az ebben az életkorban meglehetősen pikánsnak számító kérdéskört különös tanulói aktivitás kísérte), vagy éppen a higiéniai viszonyok hiányosságaira. Úgy gondolom ennek a beszélgetésnek is számos, a köztörténetben később hasznosítható hozománya lesz.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ez után egy lazább tempójú, frontális munkaszervezést nélkülöző, nagyobb óraegység következett, amelyben a történeti demográfiai kutatásom főbb tendenciáinak általános iskolai szintű átadására tettem kísérletet. Ehhez a kooperatív oktatási módszerek egy fajtáját, a szakértői mozaiktanulást, alkalmaztam.[33]

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A feladathoz a fent közölt demográfiai adatsorok összefoglaló táblázatai és grafikonjai szolgáltak forrásul. Ezekből válogatva nyomtattam ki három csoportnak különböző tematika szerint szerkesztett feladatlapokat. Az első csoport a népesedés üteméről és a betelepülők származási helyéről szóló feladatlapot kapott (10. sz. melléklet). A második csoport korfaelemzési feladatot kapott (11. sz. melléklet), míg a harmadik csoport a természetes szaporodást vizsgálta (12. sz. melléklet). A mindössze 16 fős osztályban ez megfelelő számú csoportot jelentett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Minden csoportnál nehéz volt problémafelvető vagy ok-okozati viszonyra utaló, gondolkodtató kérdést feltenni, de ügyeltem arra, hogy mindenképp szerepeljen ilyen típusú kérdés is a kísérőlapokon. A többi, jobbára mennyiségi adatokra vonatkozó, kérdést viszont a forráselemző képesség elmélyítésének előmozdítására tartom jó gyakorlatnak, mert ráirányítják a tanulók figyelmét a legfontosabb adatokra.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A csoportok heterogének voltak, ügyeltem, hogy mindegyikben legyen olyan tanuló, aki a haladásban még nem elöljáró társát is képes „feljebb húzni”, és tudjanak egymástól tanulni, ill. a feladatokat nagy valószínűséggel jól megoldani. A csoportok lelkesen dolgoztak a feladatlapok fölött. Úgy érzem a kiadott forrástípusok többsége ismert volt számukra, hiszen a tankönyvükben is több helyen elemeztünk már hasonlót. Mégis úgy gondolom, hogy hatodik osztályban ez egy igen nehéz feladat. Ezért volt számomra külön öröm, hogy a jó tanulók vezetésével a csoportok lényegében az összes kérdésre tudtak válaszolni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A munka során koordináló szereplőként jártam körbe az osztályban. Minden csapat munkájába belehallgattam, és örömmel érzékeltem, hogy majd’ minden tanuló kiveszi a részét a munkából. Nagyjából 7-8 perc eltelte után láttam, hogy már elkészült mindhárom csapat, egyenként ellenőriztem a válaszokat, majd a szakértői mozaik módszer értelmében a kijelöltem minden csapatban egy „szakértőt”, aki a csapatában kapott eredményeket előadta a másik csapatnak. Miután ez megtörtént, a következőképpen szerveztem a feladatot: a szakértők mindenhol elmondták saját csapatuk eredményét, ezután az egyes csapatoknak kellett az „idegen” szakértő számára elmondani, az ő feladatuk tárgyát és eredményeit. Ezután a szakértők tovább álltak a következő csoporthoz, ahol még nem jártak, és ott is megtörtént ugyanez az akció. Ügyeltem arra, hogy a szakértők a jó előadó-képességű tanulók közül kerüljenek ki, hiszen a többi csoport számára nem volt mindegy, milyen módon hallják az információkat. A csoportokban maradottak pedig úgyis egymást segíthetik az előadás közben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A feladat céljait elérte, bár messze nem sikerült tökéletesen, hiszen egy-két diák már láthatóan nem tudott odafigyelni a „szakértőre” az idő múlásával. Ez talán gyakorlással, a feladattípus többszöri alkalmazásával kiküszöbölhető lesz a jövőben. A feladat emellett remekül rögzítette Szár és a korszak demográfiai viszonyairól szóló óra eleji beszélgetés ismeretanyagát.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Egyéb foglalkozás már nem fért bele ebbe a negyvenöt percbe, de ez nem is volt cél.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A terepgyakorlat – Tanulmányi kirándulás a szári Keresztelő Szent János templomban

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A szűkös történelmi órakeret miatt nem szerettem volna újabb tanórát „feláldozni” a 18. századi Szár helytörténeti anyagára, ezért – számítva az osztály lelkes együttműködésére – egy tanítási órák utáni időpontra hirdettem meg rövid terepgyakorlatomat.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az osztállyal való egyeztetés során számításomban nem kellett csalatkoznom: minden tanuló beleegyezett abba, hogy az utolsó órájuk után átmenjünk az iskolával szemben álló templomba, ahol egy nagyjából félórás munka várt még a diákokra.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezt semmiképp sem szerettem volna kihagyni, hiszen véleményem szerint a helytörténet egyik legfontosabb és talán legizgalmasabb része, hogy a tanult elméleti tartalmak hogyan jelennek meg a valóságban.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A gyakorlatot a következőképpen szerveztem: lehetőleg azonos szellemi erővel bíró párokat alakítottam ki, azaz nagyjából minden párban volt egy jó és egy kevésbé jó tanuló. Ügyeltem továbbá arra, hogy nem katolikus vallású, vagy esetleg nem ebben a faluban élő diák mellé lehetőleg olyan tanulópárt válasszak, aki ebbe a templomba jár. Mivel kis faluról van szó, ezeket a jellemzőket ismerem a diákokról. Egy érdekes probléma viszont mégis felvetődött, mikor a sekrestyés megérkezett, hogy kinyissa a templom ajtaját. Egy rendkívül szorgalmas és jó tanuló lány elpirulva jelentette ki a küszöbnél, hogy ő vallási okokból nem szeretne a templomba belépni. Nem is firtattam tovább a kérdést, és hogy ne legyen számára az osztály előtt még kellemetlenebb, gyorsan egy feladatlapot nyomtam a kezébe, és mondtam, hogy akkor addig kint a padon válaszoljon azokra kérdésekre, amelyekre esetleg gyakorlati tapasztalás nélkül is adható válasz. A párját pedig egy másik csapathoz állítottam, akik így hárman végezték a feladatot.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A feladatlap megoldására húsz percet kaptak a csapatok. Jellemző volt sajnos, hogy többször figyelmeztetni kellett a párok kevésbé érdeklődő tagjait, hogy ne csak a társuk foglalkozzon a feladattal. Ettől függetlenül eredményesen zajlott munka.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A feladatlap kérdéseit úgy fogalmaztam meg, hogy elsősorban történelmi vonatkozásúak legyenek, de olyan általános műveltségi (építészeti, földrajzi vagy hittani) tartalmúak is szerepelnek benne, amelynek ismeretét érdekesnek és hasznosnak tartottam (13. sz. melléklet). A válaszhoz kétféle úton juthattak a diákok: vagy az órán elhangzottakon keresztül, vagy egyszerű terepi megfigyelés alapján. Ügyeltem arra, hogy ne kérdezzek olyat, amire nem lehet választ találni. (Ettől függetlenül nem volt hibátlan feladatlap.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A feladat és a terepgyakorlat sajátossága, hogy az egyes csapatok „elleshették” egymástól a vizsgálódási pontokat, hiszen egy térben dolgoztak. Ennek megakadályozására kísérletet tettem azzal, hogy félpercenként engedtem csak be a csapatokat a templomba, de be kellett látnom, hogy ez nem sokat ért. Így is egy-egy feladatnál több pár dolgozott össze, de végeredményben azt gondolom ez nem baj, hiszen a kooperatív munka így is megteremtődött.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Amikor már láttam, hogy minden csapat kész van, kértem őket, hogy üljenek le a padokba, és röviden megbeszéltük a helyes megoldásokat. A tanulók egyébként izgatottan várták ezt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Ezután még közösen körbevezettem őket a templomban: a kórusra és a szószékre is felmentünk, majd befejeztem a terepgyakorlatot.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Hogy miért éppen a templomot választottam? Nos azért mert ez az egyetlen fennmaradt tárgyi emlék Száron a 18. századból, és azt gondolom, hogy egyrészt itt számos kérdéssel újra visszautalhattam a tanult helytörténeti tartalmakra, másrészt véleményem szerint a község ékes művészeti alkotásaként és kultikus helyeként a templomról való alapismeretek még mindig elengedhetetlenek egy falusi diák számára.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A következő, immár köztörténeti óra elején aztán írásos értékeléssel ellátva osztottam ki az első helytörténeti órán beadott házi feladatokat. Aki különösen jót írt „pluszpontot” kaphatott. (Három pluszpont egy ötöst jelent.) A terepgyakorlati feladatlapokat pedig színvonaluk és az alkotók korábbi tantárgyi teljesítményei alapján viszonyítva osztályoztam. Többségében jeles érdemjegyek születtek. Ez jelentette tehát a 18. századi szári helytörténeti tudás ellenőrzését.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Összegzés

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Összességében megállapíthatjuk tehát, hogy kísérletünk pozitív eredménnyel zárult. Helytörténeti programunk – kisebb hibák és hiányosságok mellett – megfelelt a hatodikos korosztály életkori sajátosságainak, és – amit külön kiemelnék – felkeltette a legtöbb diák érdeklődését.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Úgy gondolom, tantárgy-pedagógiai szempontból számtalan fontos és örömteli hozadéka volt a helytörténeti foglalkozásoknak. Először is a diákok megértették, hogy a falujuknak is „van történelme”. Ezzel mindenképpen tágult történelmi látómezőjük, amely az egész jövőbeli történelmi modellképzésükre kiterjedhet. Ezek alapján megvan annak a lehetősége, hogy a történelem tantárgy egésze során tárgyalt vagy majdan tárgyalandó érvek és mechanizmusok által vizsgálják szűkebb környezetük társadalmi, gazdasági vagy politikai eseményeit, amely kétségtelenül hozzájárul a tudatos állampolgárrá váláshoz, vagyis szociális és állampolgári kompetenciájuk fejlődéséhez.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Emellett a téma maga rendkívüli mértékben hozzájárul a kiskamaszok identitásának erősödéséhez, elősegíti a (falu- és nemzet-)közösséghez való tartozás élményét, ezáltal úgy vélem, hogy fenti helytörténeti programunk hasznos a hazafias nevelés szempontjából is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            A csoportmunkák által a diákok kooperatív készsége mindenképpen erősítést nyert, amely során az önismeret és társas kultúra a terepmunka során pedig a megfigyelési képesség fejlesztése valósult meg.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Továbbá a történeti demográfia segítségével egy olyan nézőpontból szemlélhették a történelmet a tanulók, amelyhez egyáltalán nincsenek hozzászokva, így vizsgálódási szempontjaik színesedtek. Ezek után akár bármely más köztörténeti anyag népesedési adatsorai mögé oda tudják képzelni az emberi sorsokat, amelyekről az órán beszéltünk, és nyilvánvalóan ezek a helytörténeti órák hozzájárultak ahhoz is, hogy bármely más demográfiai adatsort biztosabban elemezzenek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Nem szabad elfelejteni a tárgyi tudást sem, amely a helytörténeti programunk során bizonyára szintén fejlődött. Jó esély van arra, hogy ezek után még a téma iránt legkevésbé érdeklődő tanuló is emlékezni fog, hogy ezt a falut németajkú telepesek építették újjá, mert a török korban elnéptelenedett. Talán senki sem felejti el, hogy régen milyen sok gyermek meghalt, mert nagyon alacsony volt az életszínvonal, vagy, hogy a búcsú napja nemcsak a műanyag hintákról és a céllövöldéről szól, hanem az egy egyházi ünnep, amelynek köze van a község legidősebb épületéhez, a katolikus templomhoz stb.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Szemléletformálás, közösségi élmény, új tantárgyi impulzus jellemezte tehát ezeket az iskolai együttléteket, amelyek után egy kis falu általános iskolájában is bizonyságot nyert: bátran fordulhatunk a helytörténethez a közoktatásban!



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              MELLÉKLETEK

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                1. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Óravázlat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Alapadatok:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A témakör megnevezése: A svábok betelepítése Szárra

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A tanítási egység címe: Magyarország a 18. században

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Óratípus: Új ismereteket feldolgozó óra

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Munkaforma: Frontális, egyéni és páros munkaforma

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Tantervi követelmények:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A tanítási óra főbb céljai:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • A tanulók előzetes középkori német népismereti tudásának pontosítása.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • Annak megértetése, hogy miért nevezi a köznyelv ma is „sváb falunak” Szárt.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • Ok-okozati összefüggések feltárása a svábok betelepítésével kapcsolatban
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • Annak megértetése, hogyan zajlott egy magyarországi jobbágyfalu újratelepítésének menete.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Oktatási követelmények:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Főbb fogalmak:
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                svábok, betelepítés, uradalom,

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Főbb személyek:
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Gróf Esterházy József, Fellner Jakab, Kolm Jakab, Volek Vilmos, Mulay Mihály, Leber János, Kummer György, Brozsek József

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Kiemelt tevékenység:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • A számítógép alkalmazása frontális munkához (PPT-vetítés)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • A frontális munkafolyamatba illeszkedő egyéni munka és eredményeinek felhasználása
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • Halmazba rendezés

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Szemléltető eszközök:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • falitérkép, történelmi atlasz, térkép a tatai Esterházy-uradalom 18. századi helyzetéről
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • számítógép, projektor
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • táblai vázlat
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • táblai rajz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • Vadalma, vadalma, magva de keserű! (Válogatta: Manherz Károly). ELTE Germanisztikai Intézet, 1995. p. 7.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                • 1732-es szerződés másolata

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Az óra vázlata:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Idő Az óra menete Eszköz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  1′ 1. Adminisztráció  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2′ 2. Az óra menetének, anyagának ismertetése – rövid ismeret-előhívás  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      6′ 3. Ellenőrzés („Társadalmi viszonyok a 18. században”)  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Szóbeli felelet: „Hogyan változott meg Magyarország népessége a török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc után?” PPT-térkép és ábra
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          35′ 4. Az új tananyag feldolgozása  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            12’ 4.1 A betelepítés ok-okozati összefüggései 3’ 4.1.1. A „svábok” eredete   1′ a.) A svábok és a középkori magyarországi németek közötti származásbeli különbség 1′ b.) Miért „sváb falu” Szár? 1′ c.) Kik azok a svábok? 3’ 4.1.2. A betelepítés egyszerű logikai keretei 2’ a.) Miért jöttek Magyarországra a svábok? 1′ b.) Ki kezdeményezte/szervezte a betelepítésüket? 6’ 4.1.3. A svábok érkezésének okai 1′ a.) A „sváb” elnevezés okai atlasz 2′ b.) A magyarországi elnéptelenedés atlasz 2′ c.) A Német-római Birodalom politikai, gazdasági és társadalmi állapota atlasz 1’ d.) Esterházy József 1727-es földvásárlása és motivációi 11’ 4.2. A betelepítés menete   1’ a.) Vers felolvasása („A Duna a tengerbe folyik”) Manherz-könyv 5’ b.) Vita: Érdemes-e Magyarországra költözni?   5’ c.) A dunai hajóút táblai rajz, PPT-ábra, atlasz 6’ 4.3. A betelepítés eseményei Száron   2’ a.) Az első telepesek származási helye PPT-táblázat 3’ b.) A telepesek jogi helyzete 1732-es szerződés másolata 1’ c.) Tisztségviselők, közigazgatás és egyház a 18. századi Száron PPT-dia 6’ 4.4 Az Esterházy-uradalom szerkezete a 18. században a.) Munkáltató feladatok Esterházy-térkép
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              1′ 5. Az óra befejezése, házi feladat kijelölése, teremrend  

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              2. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Óravázlat

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Alapadatok:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A témakör megnevezése: Szár népesedési viszonyai a 18. században

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A tanítási egység címe: Magyarország a 18. században

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Óratípus: Új ismereteket feldolgozó óra

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Munkaforma: Csoportos és frontális munka

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Tantervi követelmények:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A tanítási óra főbb céljai:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Szár község 18. századi népesedési tendenciáinak ok-okozati összefüggése megértetése.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Népesedési adatsorok elemzésének képessége előmozdítása.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • Ok-okozati összefüggések feltárása a népesedési tendenciákkal kapcsolatban
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • századi jobbágyélet megértetése

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Oktatási követelmények:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Főbb fogalmak:
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              gyermekhalandóság, halálozás, higiéniai viszonyok

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Kiemelt tevékenység:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • csoportmunka
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • mozaikmódszer

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Szemléltető eszközök:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • táblai vázlat
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • táblai rajz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              • népesedési adatsorok, ábrák

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Az óra vázlata:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Idő Az óra menete Eszköz
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                1′ 1. Adminisztráció  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  4′ 2. Az óra menetének, anyagának ismertetése, házi feladat beszedése – rövid ismeret-előhívás  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    6′ 3. Ellenőrzés („A svábok betelepítése Szárra”)  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Szóbeli felelet: „Ismertesd a svábok szári betelepítésének okait!”
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        33′ 4. Az új tananyag feldolgozása  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          4.1 Életviszonyok a 18. században 8’ 4.1.1. Általános köztörténeti megbeszélés   3′ a.) A gyermekhalandóság és okai 3′ b.) A születéskor várható élettartam 2′ c.) A szülő-gyermek viszony 25’ 4.1.2. Csoportmunka a népesedési adatokkal 2′ a.) A feladat kijelölése, megszervezése népesedési adatsorok, ábrák 9′ b.) Válaszok megfogalmazása a feladatlapokra népesedési adatsorok, ábrák 7′ c.) 1. szakértői kör népesedési adatsorok, ábrák 7’ d.) 2. szakértői kör népesedési adatsorok, ábrák
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            1′ 5. Az óra befejezése, teremrend  

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            3. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A feleltetéshez használt nemzetiségi térkép és diagram

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              4. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A Duna a tengerbe folyik

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (A Magyarországra település idejéből)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A Duna a tengerbe folyik
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              nappal meg éjszaka.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Hullám hullámot csalogat,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              egyet se látsz már soha.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A fecske tavasszal visszatér,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              gólya száll valahova,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              de aki Magyarországra ment,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Nem jön már vissza soha.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Magyarország a leggazdagabb,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                búzája, szőleje jó,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Günzburgban ez megmondatott,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                készen áll mind a hajó,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                sok ott a barom, a hal, a vad,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                szép legelő, laktató,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                aki most Magyarországba megy,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                annak lesz világa jó.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Szerencsét próbált a kedvesem,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  nem unalom vitte el,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  mielőtt a bodza hármat virít,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  elviszlek, párom leszel,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  s eltelt hét hosszú, hosszú év,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  aki megélte, tudja jól,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  most keresném a kedvesemet,
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  de a sírja sincs sehol.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    (Kalász Márton fordítása)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    5. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      A Duna-térkép

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      (www.infovilag.hu)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      6. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        UlmerSchachtel

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        (www.carlgoetz.de)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        7. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Az 1732-es szerződés (id. Laub János fordítása)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          8. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Az Árpádok címere

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            (www.vilagbiztonsag.hu)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              A galántai Esterházyak grófi címere

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              (www.wikibooks.org)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Szár címere

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                (www.nemzetijelkepek.hu)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                9. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                10. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Szár története a 18. században
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                1. feladatsor – a népesedés üteme, a betelepülők származási helye

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Források:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Az első szári svábok származási helye és betelepítésük éve (1729 – 1737.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Év Vörösvár Svájc Pest megye Ausztria Német Birodalom 1729 4 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  15 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  6 fő   2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  7 fő 5 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  18 fő 1730  
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            1731   1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2 fő 2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  8 fő    

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  1732

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  8 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2 fő   18 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  54 fő 1733   4 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  9 fő

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  1734   10 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  27 fő

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  1735 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2 fő 2 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  7 fő 1736 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2 fő 1737 3 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  7 fő 1 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  2 fő 3 család;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  8 fő

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Szár 18. századi lakosságszámának alakulása az ismert dokumentumok alapján

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Feladatok:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. Hány államból érkeztek Szárra a telepesek? Melyek voltak ezek az államok?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2. Vajon hogyan értették meg egymást?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    3. április 3-án megkeresztelték a szári Russ Margarétát. A keresztszülőket (Kemper család) viszont a 40 km-re lévő Vörösvárról hívták, pedig akkor nagyon veszélyes volt szárazföldön ekkora távot megtenni. Mégis miért csinálhatták ezt?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    4. és 1787. között eltelt kereken ötven év. Mennyivel és milyen ütemben változott Szár lakóinak száma? Mi lehetett ennek az oka?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    5. Becsüld meg, hogy a 18. század végére mennyien laktak Száron! Ma mekkora a falu lakosságszáma?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    11. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Szár története a 18. században
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2. feladatsor – korfaelemzés

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Források:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Szár község korfája 1747-ben

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Egy 18. századi szári lakos esélye arra, hogy megérje a 40 éves kort
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          1 év alatt 1-15 év között 16 évesen 22,84% 36,80% 61,40%

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          Feladatok:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            1. Öregekből vagy fiatalokból volt több Száron 1747-ben?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            2. Hány éves volt ekkor a legidősebb ember Száron? Nő volt vagy férfi?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            3. Hány éves korosztály a legnépesebb? Miért „tűnik aztán ez el”?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            4. A korfa alapján becsüld meg, mennyi lehetett a várható átlagos élettartam Száron! Azaz kb. hány éves koráig élt egy egészséges ember a 18. században?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            5. Nézd meg az 5. táblázat adatait! Ma milyen százalékszámok állnának a rubrikákban?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            6. Mi lehetett az oka annak, hogy 1747-ben ezek az „esélyek” vártak a száriakra?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            12. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Szár története a 18. században
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            3. feladatsor – természetes szaporodás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Források:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Születések és halálozások alakulása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                A születések és halálozások számának tendenciái
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    “Első 15 év” “Második 15 év” “Harmadik 30 év” “Utolsó 10 év” Születések számának átlaga (fő) 8,25 32,13 54,68 51,1  Év   1752-1768. 1769-1794. 1794-1800. Halálozások számának átlaga (fő) nincs adat 25,29 42,31 34,14

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Feladatok:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. Átlagosan hány gyermek született az 1730-as és az 1780-as években?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2. Átlagosan hányan haltak meg az 1780-as években?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    3. Mit gondolsz, az utóbbi években átlagosan hányan haltak meg, és hányan születtek Száron? Mi lehet a 18. századi és a mai adatok különbségének az oka?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    4. Látsz-e különbséget a születések és halálozások „görbéjének” futása között? Ha igen, jellemezd!
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    5. Színezd be pirossal a 3. ábrában azt a részt, amikor a születések száma meghaladta a halálozásokét! Mi lehetett ennek a következménye a lakosságszám alakulását tekintve?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    6. Keress olyan éveket, amikor kiugróan magas a halálozások száma? Mi lehetett ennek az oka?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    7. A születések és halálozások alakulásában tudsz-e valami törvényszerű tendenciát felfedezni?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    13. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. Nevezd meg, melyik felekezet temploma a szári! Honnan látható ez már a külső jegyeiben is?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2. Nevezd meg templomunk védőszentjét?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    3. Mit tudsz róla?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    4. Mi utal a templom védőszentjére az épületen belül?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    5. Mikor van a „névnapja”? Miért fontos ez az egyházi ünnepeket tekintve?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    6. Melyik évben szentelték fel, és kinek az adományából épült a templom? Mi utal erre a templom díszítésében?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    7. Ki tervezte a templomot?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    8. Hol találod a templomban az egykori szári plébánosok névsorát? Sorold fel azokat a plébánosokat, akik a 18. században tevékenykedtek Száron!
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    9. Gyűjts indokokat, hogy a 18. században miért volt rendkívül fontos egy falu életében a plébános!
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    10. Órán azt tanultuk, hogy Mulay Mihály volt az első lelkipásztor. Mit gondolsz, miért nem szerepel ő a névsorban?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    11. A listán sok német nevű plébános szerepel. Sorolj fel legalább hármat! Melyik évtől szűnik meg a német nevű papok sora? Vajon mi lehetett ennek az oka?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    12. Keress a templom díszítésében olyan szimbólumokat, amelyek a termékenységre és/vagy a paraszti munkára utalnak! Mit gondolsz, miért tehettek ilyen díszítést a templomra?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    13. Régebben egy-két padsor szélén egyházi zászló állt. Ennek ma is láthatod az emlékét ezekben a padokban. Mi utal erre?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    14. A templom járókövei olyan márványlapok, amelyben több millió éves élőlények megkövült teteme látható. Keress ilyeneket! Milyen állatok lehettek ezek?
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    15. Írd le, hogy hol van, és mi célt szolgál a szószék!
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    16. Írd le, hogy hol van, és mit szimbolizál az örökmécses!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    14. sz. MELLÉKLET

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Szakértői mozaikcsoport a 2. órán
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        Terepgyakorlat a templomban

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          ABSTRACT

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Schweininger, Péter

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Local History in the Sixth Grade

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            An example of incorporating local history content into a history lesson in a village primary school with an ethnic German profile

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Realizing that not just rulers and states, but the old man down the street and the village in which he lives, have a history is often fascinating for students learning history. Perhaps all practicing history teachers have experienced that students judge historical processes more realistic, more familiar if they explore these through examples related to their own communities (too). Thus it is not by chance that the role of local history content in history lessons now has a strong tradition in Hungarian education. The author of this paper, who teaches in a primary school with an ethnic German profile in the village of Szár, made a successful attempt to present a piece of the past of their small community, process it together and insert it into their history as a whole, both within the framework of a primary school lesson as well as without.



                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                JEGYZETEK

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [1] A helytörténet-oktatás magyarországi múltjáról lásd: Rigó Balázs (2013): Tegnap és ma. Az alsófokú helytörténeti oktatás múltja és jelene. In: Történelemtanítás – Online Történelemdidaktikai Folyóirat, Új folyam IV. évf. 1. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2013/04/rigo-balazs-tegnap-es-ma-az-alsofoku-helytorteneti-oktatas-multja-es-jelene-04-01-02/
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  (Letöltés: 2016. okt. 1.)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A helytörténet fogalmáról: Bényei Miklós (1997): Helytörténet, iskola, könyvtár. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest; A helytörténet tanításáról: Szabolcs Ottó (1997): A helytörténet tanítása állandóságának tényezői. In: Történelempedagógiai füzetek 1. évf. 2. sz. 5-21.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [2] Bővebben: Szíjártó M. István (2010): Előszó. In: Mikrotörténelem másodfokon. Szerk.: Papp Gábor, Szíjártó M. István. L’Harmattan. Budapest, 7-19.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [3] Mályusz Elemér nyilatkozott így még 1931-ben. Csorba Csaba (2000): Helytörténeti kutatás. In: Magyarország a XX. században. V. kötet. Babits Kiadó, Szekszárd, 409.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [4] Kerettanterv az általános iskola 5-8. évfolyamára, Történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek. 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet 2. melléklete
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  http://kerettanterv.ofi.hu/02_melleklet_5-8/index_alt_isk_felso.html
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  (Letöltés: 2016. okt. 10.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [5] Magyar Nemzeti Levéltár.  Az Eszterházy család tatai és csákvári levéltára. P 197 Fasc. 61.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [6] Szári Romhányi György Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola – Pedagógiai Program 2016. 7-8.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [7] FML IV.-9.-a. 1 – 344. 1. köt. Processus Bicskensi Anni 1774/75.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [8] Egy, az 1746-1747. évi canonicavisitatio anyagában lévő, lélekösszeírást teljes egészében közöl egy néprajzos igénnyel írt munka: Szekeresné Burghardt Klára (1990): Falutörténet és néphagyomány Száron. Szár, 12-21.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [9] FML IV.-3.-c Fejér Vármegye Közgyűlésének Iratai

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [10] MNL Mikrofilmtár A472, A473, A474 – Szár község keresztelési és halálozási anyakönyvei; A411 – Bicske község születési anyakönyvei (A plébániahivatal felállításáig a szomszédos Bicskén keresztelték a Száron születetteket.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [11] Bár Arthur E. Imhof megkérdőjelezi némely arányszám széleskörű alkalmazhatóságát a premodern társadalmak életmód-vizsgálatához. Lásd: Imhof, Arthur E. (1992): Elveszített világok. Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat – és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen… Akadémiai Kiadó. Budapest, 60-66.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [12] Ma Pilisvörösvár

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [13] Fatuska János – Kaptay György (1999): Hét falu telepesei 1733 1737.In: Limes 11. évf. 2. sz. 43-53.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [14] Az adatok forrásai:
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  – 1737. évi szerződés (Fatuska – Kaptay /1999/) – Csak becsült adatot tudunk megállapítani.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  – 1747. évi lélekösszeírás (Szekeresné /1990/)
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  – Az 1759. évi összeírás a helyi Keresztelő Szent János Plébánián őrzött Historia Domusban található.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  – 1787. évi II. józsefi összeírás (In: Történeti statisztikai tanulmányok.  Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz 1786-1787. /1975/.  Fel. szerk.: Dányi Dezső. KSH Könyvtár. Budapest, 32-33.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [15] vö. Benda Gyula (2005): Keszthely – egy monografikus társadalomtörténeti kutatás demográfiai tanulságai. In: Faragó Tamás (Szerk.): Bölcsőtől a koporsóig. ÚMK. Budapest, 36-50., ill. Őri Péter (2003): A demográfiai viselkedés mintái a 18. században. KSH. Budapest, 187.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [16] 1759-ben ez az érték 2,4 fő/család.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [17] A szári házasodási átlagéletkorok a 18. században: férfiaknál 25,71 év és nőknél 22,34 év. Ehhez képest a legkésőbb házasodó Pest megyei németek átlaga: férfiaknál 23 és nőknél 22 év. Vö.: Őri Péter (2007): Család és házasodás a 18–19. századi Magyarországon. Pest-Pilis-Solt-(Kiskun) megye, 1774 – 1900. In: Korall Társadalomtudományi Folyóirat. 8. évf. 30. sz.
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A Fejér megyei átlag pedig 20,46 és 21,25 év. Vö.: Faragó Tamás (2001): Különböző háztartás-keletkezési rendszerek egy országon belül – változatok John Hajnal téziseire. In: KSH NKI Történeti Demográfiai Évkönyve 2. 19–63.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [18] Hajnal, John (1965): European Marriage Patternsin Perspective. In: Populationin History. Szerk.: Glass, D. V. – Eversley, D. E. Arnold, London, 101-143.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [19] Úgy, mint „Társadalmi csoportok jellegzetességeinek felismerése, összevetése”, „Életmód-történeti ismeretek gyűjtése”, „Az ország újjáépítése, a hódoltsági területek benépesítése” vagy „Kisebbség, többség, nemzetiségek” In: Kerettanterv (2012)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [20] Borhegyi Péter – Kojanitz László és mtsai (2016): Történelem 6. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [21] Historia Domus

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [22] Katona András – SALLAI József (2002): A történelem tanítása. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 96.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [23] Lásd ehhez Katona–Sallai (2002) 96-102.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [24] Pszichológia pedagógusoknak. (2004) Szerk.: N. Kollár Katalin – Szabó Éva. Osiris Kiadó, Budapest, 186-190.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [25] Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. (2003) Szerk.: Falus Iván. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 150-157.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [26] Katona – Sallai (2002) 74-75.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [27] Didaktika (2003) 385-416.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [28] Didaktika (2003) 268-272.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [29] A Duna a tengerbe folyik (A Magyarországra település idejéből) In: Vadalma, vadalma, magva, de keserű! (1995) (Válogatta: Manherz Károly). ELTE BTK Germanisztikai Intézet, Budapest, 7.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [30] Uo.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [31] Szabad György (1957): A tatai és gesztesi Esterházy-uradalom áttérése a robot-rendszerről a tőkés gazdálkodásra. Akadémiai Kiadó, Budapest.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [32] Makádi Mariann (2007): Földönjáró. Módszertani kézikönyv. Gyakorló földrajztanárok és hallgatók részére. 2. köt. Stiefel Eurocart, Budapest, 11-23.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  [33] Didaktika (2003) 282-283.


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A cikk letölthető:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ugrás a cikk elejére


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Migráns gyerekek oktatása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. október 25. 14:17

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Vázlat a bevándorlók integrációját szolgáló oktatáspolitikai alternatívákról. Radó Péter írása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Érdemes tehát egy kicsit előre gondolkodni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ha csak a számokat nézzük, a 2015-ös menekültkrízisnek elképesztő hatást kellett volna gyakorolnia Magyarországra. Becslések szerint a Magyarországon átvezető migrációs útvonalon keresztül körülbelül 400 ezer menekült érkezett Európába. A Belügyminisztérium adatai szerint a regisztrált határátlépők száma 227.889 fő volt, közülük 173.947-en adtak be menedékkérelmet. Az EUROSTAT adatai szerint a beadott menedékkérelmek száma Németországban volt a legmagasabb (476.510 fő), a második legtöbbet Magyarországon adták be, a harmadik legtöbbet pedig Svédországban (162.450 fő). A többi európai országban a menedékkérelmek száma százezer alatt volt. Az iskoláskorú gyermekek száma a menedékkérők között ismeretlen, de tízezrekről lehet szó. Azt várhatnók, hogy ez a hatalmas tömeg hatalmas terhet jelentett a közoktatási rendszer számára, s nem kevésbé hatalmas alkalmazkodási válságot okozott, de nem ez történt. Ennek oka az, hogy a magyar kormányzat csupán 126 főt ismert el menekültnek, s további 295 főnek adott ideiglenes oltalmat. A közoktatás által ellátandó gyermekek száma tehát alig néhány tucattal nőtt a 2013/14-es tanévben az iskoláinkban tanuló 341 főhöz képest. Mindennek következtében a magyar közoktatást meg sem legyintette a menekültválság.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mivel a magyar kormányzat a végletekig szigorú jogalkotással, kerítéssel, rendőri brutalitással és migráció ellenes propagandával hatékonyan tartja távol Magyarországtól a menekülteket és általában a bevándorlókat, az integrációt szolgáló oktatás kérdése ma nem tűnik aktuálisnak. Számolnunk kell azonban azzal, hogy előbb-utóbb Magyarországnak is teljesítenie kell ezzel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit, s a magyar munkaerőpiac igényei ki fogják kényszeríteni az ország nemzetközi migrációval szembeni nyitottabb viselkedését. Érdemes tehát egy kicsit előre gondolkodni. Az alábbiakban e gondolkodás kissé elnagyolt, tömör, de talán jól orientáló kereteit szeretném felvázolni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kezdjük egy kicsit távolabbról. A migráns csoportok beilleszkedését a befogadó társadalomba általában akkulturációs problémának szokták tekinteni. A bevándorlók alkalmazkodásra való hajlandóságát John W. Berry 1997-ben két meghatározó szempont alapján elemezte: (1) mennyire erős a törekvésük eredeti kultúrájuk fenntartására, s (2) mennyire erős a törekvésük arra, hogy kapcsolatokat létesítsenek a befogadó társadalom tagjaival. A kulturális önazonosság megőrzésének és a külső kapcsolatoknak e két szempontja alapján négy különböző akkulturációs stratégiát különböztetett meg: az integrációt, a szeparációt, az asszimilációt és a marginalizációt. Ha a bevándorlók meg szeretnék őrizni eredeti kulturális identitásukat, és nem törekszenek a befogadó társadalom életébe való bekapcsolódásra, az eredmény a csoport erős elkülönülése lesz. Ha a többségi társadalomba való beilleszkedésre való törekvés az eredeti kultúrától való eltávolodással párosul, a csoport asszimilációs stratégiát követ. Végül, ha a bevándorlók elutasítják saját eredeti kultúrájukat, és nem törekszenek a befogadó társadalom tagjaival intenzív kapcsolatokra, az eredmény a csoport marginalizációja lesz. Az adaptáció e négy lehetséges stratégiájával kapcsolatban Berry tanulmányában elsősorban a bevándorló csoportokhoz tartozó egyénekre jellemző és csoportszintű pszichológiai folyamatokra, illetve az azokat meghatározó, a csoportot jellemző faktorokra koncentrál, az interetnikus kapcsolatok egészének hatását nem elemzi. (Azt Berry is jelzi, hogy a csoport tagjai által megtapasztalt előítélet és diszkrimináció erősen befolyásolja a csoport adaptációs stratégiáját.) Az alábbi, alapvetően Berry modellje által készített ábrában a négy adaptációs stratégiát az interetnikus kapcsolatok által kijelölt térrel kereteztem („többségi integrációs környezet”), ugyanis a bevándorló csoportok külső kapcsolatteremtő és saját kultúra megőrzésére irányuló törekvéseit az esetleges előítéletességen és diszkrimináción kívül a többségi intézmények „viselkedése” is erőteljesen befolyásolja. Ezek a tágan értelmezett intézményi faktorok (beleértve a különböző közpolitikákat is) tehát nem csupán közvetlenül, hanem közvetett módon, a bevándorlók által követett stratégiákon keresztül is hatnak arra, hogy e csoportok milyen adaptációs mintát követnek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Fordítsuk le mindezt az oktatás problémájára! Nyilvánvaló módon ez az egyik olyan többségi intézményrendszer, amely a legnagyobb hatást gyakorolja az interetnikus kapcsolatokra. Egy bizonyos életkorig a bevándorlók lényegében a többségétől eltérő nyelvű és kultúrájú tanulói csoportok, tehát elméletileg kiindulhatnánk a magyarországi kisebbségek oktatásában Magyarországon elterjedt modellekből. Látnunk kell azonban, hogy a nemzeti kisebbségek és bevándorlók oktatási rendszerei minden hasonlóság ellenére eltérő célokat követnek: a magyarországi nemzeti kisebbségek (németek, szlovákok, románok stb.) oktatása által követett speciális cél az asszimiláció elkerülése, pontosabban az identitásképző szerepet betöltő nyelv és kultúra oktatása, tehát a nyelvváltás és az akkulturáció elkerülése. A bevándorlók oktatásának viszont az integrációt kell szolgálnia, melynek előfeltétele a többségi nyelv és kultúra megismerése, az ahhoz történő valamilyen szintű alkalmazkodás. Ennek megfelelően a „nemzetiségi” tanulók oktatásának egyik célja anyanyelvük elsajátítása, a bevándorló tanulók esetében a cél a többségi nyelv elsajátítása. (Vannak országok, ahol ez a célrendszer nem különbözik ilyen mértékben; ilyen például az orosz nemzetiségű tanulók oktatása az észt vagy ukrán többségi nyelvi kompetenciák megszerzése céljából.) Az eltérő nyelvű és kultúrájú tanulói csoportok oktatását szolgáló programok három dimenzió mentén definiálhatók:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    1. az oktatás megszervezésének módja: integrált vagy elkülönített oktatás;
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    2. a hangsúlyozott célnyelv oktatásának intenzitása, a „nyelvi belemerítés” mértéke: a tanítás nyelve (nyelvoktató, kétnyelvű, anyanyelvű programok);
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    3. az oktatás kulturális tartalma: (1) a saját kultúra oktatása („népismeret”, eltérő vallás esetén vallásoktatás), (2) kulturális együttnevelés (interkulturális program), (3) a többségi tanulókra irányuló program egy befogadóbb környezet kialakítása érdekében (multikulturális oktatás).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mivel a bevándorlók oktatásának hangsúlyozott célja integrációjuk elősegítése, az oktatás megszervezésének módja amolyan vízválasztó. Az integrált vagy elkülönített oktatásszervezés azonban behatárolja a nyelvi belemerítés mélységét és az oktatás kulturális tartalmak közvetítésével kapcsolatos mozgásterét is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az oktatás megszervezésének módja

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A nyelvoktatás intenzitása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A többségétől eltérő kulturális tartalmak oktatása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Gyenge

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Erős

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Többségi tanulók számára

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kisebbségi tanulók számára

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Elkülönített

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Nyelvoktató program nemzeti kisebbségek számára

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Anyanyelv oktatása vasárnapi iskolában

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kétnyelvű, anyanyelvű program nemzeti kisebbségek számára

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Multikulturális program

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Népismeret tantárgy vagy népismeret közismereti tantárgyakba integrálása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kisebbségi iskola

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Integrált

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Külön nyelvórák nemzeti kisebbségek számára

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Többségi nyelvórák menekülttáborokban zajló oktatás keretében

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Többségi nyelvi bemerítés program nemzeti kisebbségek és bevándorlók számára

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Interkulturális program

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Interkulturális program

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A fenti táblázatban szereplő összefoglalás alapján a bevándorló gyerekek oktatásának ma leghatékonyabbnak tekintett, tehát integrációjukat legjobban szolgáló módja a többségi oktatásban integráltan megszervezett, többségi nyelvi bemerítéses („immerziós osztály”) interkulturális program. Egy a menekült gyerekek oktatásáról nemrég készült szóló európai összefoglaló elemzés szerint (Koehler, 2017) az integrált immerziós osztályok működtetése a leginkább széles körben elterjedt modell, a bevándorló gyerekek oktatását ily módon szervezik meg Svédországban, Finnországban, Dániában, Hollandiában, Németországban, Lengyelországban, Franciaországban, Ausztriában, Magyarországon, Olaszországban és Görögországban. (Arról nincs információnk, hogy az immerziós osztályokban mely országokban folyik interkulturális program.) Számos más országban azonban egyéves elkülönített nyelvi előkészítő osztályban való tanulás után kerülnek be a gyerekek a „fősodor” (többségi) oktatásba, ahol már a várakozások szerint együtt haladnak a többiekkel. Ebbe a csoportba tartozik például az Egyesült Királyság, Spanyolország, Szlovákia és Bulgária. A Magyarországon 2004-ben kialakított interkulturális oktatási modell, melyben a menekült gyerekek többségi általános iskolákban tanulnak – nagy általánosságban és elméletileg – jól szolgálhatja a bevándorló gyerekek integrációját.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A bevándorló gyerekek oktatásával kapcsolatos problémák egyik sajátos részhalmaza a menekült gyerekek oktatása. Esetükben például nagyon gyakori a sokszoros helyváltoztatás és az átélt traumatikus élmények által okozott bizonytalanság, aggódás és reménytelenség. Egy becslés szerint például a Szíriából menekült gyerekek nagyjából ötven százaléka szenved a poszttraumás stressz szindróma tüneteitől. A menekült gyermekeknek tehát nem csupán integrációjukat szolgáló oktatásra, de egy nagy rakás egyéb személyes támogatásra is szükségük van.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az, hogy a 2004-ben bevezetett magyarországi modell elvileg az elgondolható legjobb megoldás, messze nem jelenti azt, hogy e tekintetben nincsenek nagyon súlyos problémák. E problémák részben a magyar ellátó rendszer kapacitásainak kóros elégtelenségéből, részben pedig a többségi oktatás multikulturális jellegének kóros gyengeségéből fakadnak. Az integrációs oktatást szolgáló interkulturális modell alkalmazása csupán négy, befogadó állomások közelében működő általános iskolában történt meg, tehát a rendszer a bevándorlók oktatása helyett lényegében csupán a menekültek oktatását szolgálja, noha ők is az ország összes megyéjében szétszórva élnek. Az OFI 2015-ös kutatása szerint a menekült gyerekeket befogadó iskolákban hiányoznak a magyart idegen nyelvként tanítani képes pedagógusok, tolmácsok és pszichológusok. A rendszer működését lényegében a különböző nonprofit szervezetek tevékenysége tartja életben, melyek képzéseket tartanak, segédanyagokat fejlesztenek, tanácsadói és pszichológusi segítséget biztosítanak. Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a szükséges feltételek megteremtését és az interkulturális program alapján működő intézmények hálózatának jelentős bővítését szolgáló intenzív fejlesztés. A bevándorlók integrációjával kapcsolatos másik súlyos probléma a többségi oktatás korábban sem túl acélos multikulturális tartalmának szinte teljes leépülése. Ez azonban már egy másik írás témája kell, hogy legyen.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Hivatkozások

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Berry, John W: Immigration, Acculturation and Adaptation. In: Applied Psichology: An International Review. 1997, 46 (1)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Koehler, Claudia: Continuity of learning for newly arrived refugee children in Europe. NESET II ad hoc question No. 1/2017.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kállai Gabriella – Vadász Viola: Migráns gyerekek oktatása. (kézirat) Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2015.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A szerzőről: Radó Péter

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Társasjátékkal az élhető társadalomért

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. október 21. 14:04

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Nyirati András írása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    ...a demokratikusan működő közösségek egyik alapja, hogy közösen, optimális esetben konszenzus, vagyis mindenki egyetértése alapján, maguk alakítják ki a szabályaikat...

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    miEGYmás

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Demokrácia, aktív állampolgárság, társadalmi felelősségvállalás, szolidaritás… Gyakran használt szavak, néha elcsépeltnek tűnnek, néha hiányoznak, néha az emberek (mi) nem értik, mi közük hozzájuk. Egy csoportnyi fiatal arra kereste a választ, hogyan lehetne ezekkel szórakoztatóan, de mégis komolyan foglalkozni. Így jött létre a miEGYmás – a demokratikus közösségek társasjátéka.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A játékosok cselekvő állampolgárként néznek szembe az egész közösséget, vagy annak egy-egy tagját érintő problémákkal. Kialakítják a saját együttműködésük kereteit, érvelnek, vitatkoznak, konszenzust keresnek. Megtapasztalhatják a részvétel erejét, beláthatják a saját maguk és mások iránt vállalt felelősség fontosságát. Mindez azt eredményezi, hogy egy valódi részvételi demokráciát hoznak létre.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Háttér és környezet

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A miEGYmás társasjáték kifejlesztése meglévő társadalmi és szakmai szükségleteken alapul. A közbeszédben nagyon régóta téma a fiatalok közügyek iránti apátiája és a demokratikus rendszertől való elfordulása. Sajnos ezt a jelenséget kutatások is alátámasztják. A lokális, pécsi színtéren maradva, az Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoport 2014-es kutatásához lehet nyúlni, amely elsősorban a középiskolások demokráciához való viszonyát térképezte fel.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A politikai rendszerek közötti választás eredménye roppant tanulságos: a tanulók 26 százaléka vélekedett csak úgy, hogy a „demokrácia minden más politikai rendszernél jobb”, 21 százaléka számára bizonyos körülmények között a diktatúra elfogadható rendszer, 24 százalékuk számára pedig tulajdonképpen mindegy, hogy milyen politikai berendezkedésben élik életüket. A pécsi középiskolások döntő többsége, 79 százaléka nem elégedett a magyar demokrácia működésével.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A kutatás zárszavaként a szerzők kiemelik, hogy a pécsi középiskolások – válaszaik alapján – sokkal inkább tekinthetőek a demokratikus rend külső szemlélőinek és haszonélvezőinek, vagy éppen elszenvedőinek, mint tényleges működtetőinek. Ezek egy lokális kutatás megállapításai, így országosan nézve nem reprezentatívak, de mindenképp jelzésértékűek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Így talán nem nagy merészség kijelenteni, hogy a nevelési-oktatási rendszernek – legyen szó informális, nem-formális és formális részeiről egyaránt – van dolga ezzel a jelenséggel. Ha ehhez hozzátesszük Az emberség erejével Alapítvány által 2014 őszén Pécsen végzett, egyáltalán nem reprezentatív, de izgalmas eredményeket hozó felmérés tanulságait, akkor el is jutunk oda, hogy miért van szükség a miEGYmás társasjátékra és hasonló kezdeményezésekre. Az online kérdőívből és egy fókuszcsoportos beszélgetésből álló mini kutatás tanulsága volt többek között, hogy: 1) a pedagógusoknak a kötött tanmenet miatt nincs ideje olyan programokra, amelyek nem kapcsolódnak ehhez, 2) a demokratikus állampolgárságra nevelés speciális felkészültséget igényel és kevés az elérhető továbbképzési program, 3) a meglévő nem-formális, interaktív oktatási eszközök (el)ismertsége alacsony. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy olyan oktatási eszközökre van szükség a demokratikus állampolgárságra nevelésben (is), amelyek beilleszthetőek az iskolai keretbe, tartozik hozzájuk módszertani segédlet, és pedagógiai szempontból biztos alapokon nyugszanak, megfelelően vannak tesztelve. A miEGYmás – a demokratikus közösségek társasjátéka megfelel ezeknek a kritériumoknak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A játékfejlesztés hátterét a Nem hősök, felelősök! – társasjáték-fejlesztés önkétességről és társadalmi felelősségvállalásról című projekt adta, amely a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósult meg 2016 szeptembere és 2017 júniusa között. Ezt Az emberség erejével Alapítvány kezdeményezte, a folyamat során lelkes, elkötelezett, tehetséges fiatalok dolgoztak együtt az alapítvány munkatársaival azon, hogy létrejöjjön egy szórakoztató eszköz, ami az aktív állampolgárságot és a társadalmi felelősségvállalást népszerűsíti. A projekt tervezésekor és beadásakor még nem látszott, de a civil szervezetekről szóló törvény nemrég történt módosítása további sajátos aktualitást adott hozzá a megvalósításhoz.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Röviden a demokratikus állampolgárságra nevelésről

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A demokratikus állampolgárságra nevelés: oktatás, képzés, tudatosságnövelés, tájékoztatás, gyakorlatok és tevékenységek, amelyek célja, hogy a diákok számára átadott ismeretek, készségek és rálátás, valamint szemléletmódjuk és viselkedésük alakítása révén képessé tegyék őket a társadalomban demokratikus jogaik és kötelezettségeik gyakorlására, illetve megvédésére, a sokszínűség megbecsülésére és a demokratikus életben való aktív részvételre a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és védelme érdekében. (...) A demokratikus állampolgárságra nevelés és emberi jogi nevelés minden formájának egyik alapvető célja nemcsak az, hogy a diákokat ismeretekkel, rálátással és készségekkel ruházza fel, hanem az is, hogy megtanítsa őket készen állni arra, hogy lépéseket tegyenek a társadalomban az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelme és előmozdítása érdekében. (Az Európa Tanács chartája a demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről).

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ez tökéletesen rímel a Nemzeti alaptanterv I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok: Állampolgárságra, demokráciára nevelés című fejezetében leírtakra:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A demokratikus jogállam (...) alapja az állampolgári részvétel, amely (...) összhangot teremt az egyéni célok és a közjó között. Ezt a cselekvő állampolgári magatartást az együttélés szabályainak betartása, (...) az emberi méltóság és az emberi jogok tisztelete jellemzi. Az iskola megteremti annak lehetőségét, hogy a tanulók megismerjék a főbb állampolgári jogokat és kötelezettségeket (..). A részvétel a közügyekben megkívánja a kreatív, önálló kritikai gondolkodás, az elemzőképesség és a vitakultúra fejlesztését. A felelősség, az önálló cselekvés, a megbízhatóság, a kölcsönös elfogadás elsajátítását hatékonyan támogatják a tanulók tevékeny részvételére építő tanítás- és tanulásszervezési eljárások.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Két dolgot mindenképp fontos kiemelni az előbbiekből, azt hogy a demokratikus állampolgárságra nevelés kompetencia-keretrendszerben gondolkodik, vagyis az ismeret a képesség és az attitűd elválaszthatatlan hármasában, ahol ugyanolyan fontos a tudás, mint annak felhasználása és az azt motiváló akarat. A másik pedig, hogy a klasszikus frontális tanulásszervezési eljárások mellett szükség van olyanokra, amelyek interaktívak és tapasztalati alapúak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A miEGYmás társasjáték kooperatív, mert össze kell dolgozni a társakkal, vitázni, közösen döntéseket hozni. Stratégiai, mert eredményesen kell gazdálkodni a meglévő erőforrásokkal. Szerepjáték, mert karakterek bőrébe bújva, új nézőpontból lehet végiggondolni helyzeteket. Szimuláció, mert közösségi kihívásokkal kell szembenézni, közösségként működve. Továbbá, mivel a demokratikusan működő közösségek egyik alapja, hogy közösen, optimális esetben konszenzus, vagyis mindenki egyetértése alapján, maguk alakítják ki a szabályaikat, a miEGYmás játékban is lehetősége van erre az állampolgároknak. Vannak olyan területek, amelyekről a szabálykönyv szándékosan nem rendelkezik, biztosan olyan is van, amire egyszerűen nem gondoltak a fejlesztők, és az is előfordulhat, hogy egy meglévő szabály nem tetszik a játékosoknak, nincs értelme, unalmassá teszi a játékot. Ilyen esetekben a közösségnek joga és lehetősége van változtatni, de csak együtt!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Természetesen egy játéknak nem lehet célja, hogy megváltoztassa a világot, vagy hogy társadalmi problémákat oldjon meg. A miEGYmás sem kivétel. Kiindulásnak viszont biztosan jó ahhoz, hogy a jövő állampolgárai, akik majd talán egyszer világot is váltanak, elkezdjenek gondolkodni és tanulni, és további iskolai gyakorlati projektekkel folytassák ezt, talán a diákönkormányzatban vagy egy iskolaújság szerkesztőségében vagy egy saját kezdeményezésű közösségi szolgálatos programban. A játék mellé kiadott módszertani segédlet mind az előkészítéshez, mind a folytatáshoz ad tippeket, ötleteket.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A közösségi részvétel

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A emberek életük során rengeteg kisebb-nagyobb közösséghez tartoznak, legyen az család, iskola, munkahely, barátok, szomszédság, valamilyen sportklub, kulturális csoport, település, illetve az egész társadalom. A miEGYmás társasjáték célja, hogy a játékosok együtt egy olyan közösséget alkossanak, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, tiszteletben tartja a másikét, közösen hoznak döntéseket, mondhatni mindenki számára „élhető”.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A társasjáték során a játékosok problémákkal kerülnek szembe, amelyeket próbálnak megoldani. A szembejövő kihívások sokszínűek, jelentkezhetnek egyéni, kisközösségi és társadalmi szinten is. A készítők kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a lehetséges válaszreakciók minél szélesebb skáláját mutassák be az állampolgári aktivitásnak, illetve teret engedjenek a játékosok kreativitásának is azzal, hogy vannak helyzetek, ahol saját megoldási ötlettel kell előállniuk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A cselekvés hatására a játékosok fiktív és valós közössége is fejlődik. A fejlesztés során cél volt, hogy valahogy meg lehessen ezt mutatni, ehhez David Wilcox 1994-ben alkotott koncepcióját vették alapul a készítők (erről bővebben: Bánszegi Zsuzsa: Fiatalok társadalmi részvétele. FSZH-MOISZ, 2009, Budapest, 30. o.). A játékhoz tartozik egy skála, ami megmutatja, hogy a játékosok csapata, vagyis közössége hogyan működik a részvétel szempontjából. Mennyire van tagjainak (az állampolgároknak) motivációja és lehetősége alakítani a közösség életét, mennyire akarnak és tudnak aktívan részt venni a döntésekben, eseményeken, stb. A csoport sok-sok szituáció megoldásával, lassan fejlődik, ha pedig a játékosok egyre több problémát hagynak figyelmen kívül, akkor visszarendeződik egy korábbi állapotba, csakúgy, mint a való életben. A 20 részre osztott skála 4 nagyobb szakaszra tagolódik, a következőképp:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A közösség, ahol az emberek…

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    ...tájékozódnak: az embereket érdekli, hogy mi történik körülöttük, ezért informálódnak a közösséget érintő ügyekről (pl. újságot/híroldalakat olvasnak, tájékoztató előadásra mennek); a döntéshozók, akik a közösséget irányítják (pl. cégvezetők, vagy politikusok, attól függ, milyen közösségről van szó) optimális esetben nem akadályozzák ezt;

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    ...beleszólnak: az emberek számára fontos, hogy elmondják a közösség ügyeiről a véleményüket, és dönthessenek ezekben (pl. szavazással); optimális esetben a döntéshozók igénylik ezt (mert több szem többet lát), megkönnyítik a véleménynyilvánítás módját, és figyelembe veszik az eredményét;

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    ...együttműködnek: a megoldások kapcsán az emberek együtt gondolkodnak a döntéshozókkal (pl. egy lakossági fórumon), és együtt is dolgoznak a közös döntések megvalósításán (pl. valamilyen önkéntes tevékenység keretében); az eredményért mindenki ugyanúgy felelős;

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    ...kezdeményeznek: az emberek észreveszik a problémákat és közösen megoldásokat keresnek rá; optimális esetben a döntéshozók ezt támogatják (pl. forrásokkal), de a közösség akkor is cselekszik, ha nem, sőt akár akkor is, ha akadályozzák.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A játékfejlesztés folyamata

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A kezdeményezést Az emberség erejével Alapítvány indította a Nemzeti Tehetség Programhoz való pályázással, majd a támogató döntést követően indult a munka. Első lépés a tehetséges, aktív fiatalok bevonása volt, ők lettek a miEGYmás, akkori nevén Nem hősök, felelősök! társasjáték fejlesztői. A projektet az alapítvány által fenntartott Élmény Tár Tanoda önkéntesei, illetve a Pécsi Tudományegyetem különböző képzésein tanuló egyetemisták között hirdettük, ebből a két, egymást átfedő csoportból alakult ki a résztvevők köre.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A 2016 szeptemberében kezdődött több hónapos felkészülési szakasz során az első lépés a fejlesztő csapat összekovácsolása volt, ezt az ő szociális és állampolgári kompetenciáiknak a fejlesztése, valamint a társasjátékok sokszínűségének és pedagógiai felhasználásuk lehetőségeinek a megismerése követte. Ez a folyamat az emberi jogok világnapja alkalmából a Bártfa Utcai Általános Iskolában megvalósított élménynappal zárult, itt a csapat a gyakorlatban próbálhatta ki az együttműködést, illetve a megvalósítók is rendszerezhették meglévő tudásukat az aktív állampolgárságról.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A közös munka a vizsgaidőszak lecsengése után folytatódott, immár a saját társasjáték tervezésével, fejlesztésével. A fiatalok az alapítvány mentorainak támogatásával több műhelyalkalom során lefektették a játék kereteit: hogy milyen típusú lesz, mi lesz a pontos célja, hogyan működik majd játéktechnikailag, valamint belefogtak a jelentős mennyiségű szöveg (akció-, info- és szerencsekártyák) megírásába. A tervezési folyamat elengedhetetlen része volt a tesztelés, csak a játéktáblából négyféle verzió készült a tesztelők visszajelzéseinek és a fejlesztők tapasztalatainak hatására. A kipróbálásban sok lelkes diák vett részt, összesen 7 osztály 5 oktatási intézményből.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A miEGYmás társasjáték bemutatója, pontosabban fogalmazva nyilvános főpróbája 2017. május 23-án, az Állampolgári Részvétel Hete keretében zajlott. Ezt követően a nyár folyamán a Fishing On Orfű és az Ördögkatlan fesztiválokon bemutatásra került a miEGYmás „óriás” verziója is. A teljes folyamat a résztvevők közös értékelésével zárult.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A társasjáték letölthető az alapítvány honlapjáról.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A szerzőről: Nyirati András

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A gimnáziumok rangsoráról

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. október 19. 11:19

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Nahalka István írása

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az a bajom, hogy van az elvárt műveltségelemeknek egy mindenki számára közösen értelmezett, nem variálható, választást nem megengedő, kanonizált halmaza...

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Érdekes kérdéseket vet fel annak a kiadványnak a megjelenése, amely a HVG Kiadó jóvoltából minden évben közli a gimnáziumok egyfajta rangsorát. E listák, egyáltalán a rangsorkészítés megítélésével kapcsolatban lényegében két eltérő nézet alakult ki. Vannak a sorrendet fontosnak, hitelesnek tartók, és vannak azok, akik már az ilyen listák elkészítését is rendkívül problematikusnak ítélik. A fő vitakérdés a két tábor között az, hogy vajon hiteles lehet-e az iskolák tevékenyégének értékelése annak figyelembe vétele nélkül, hogy kiket tud magához vonzani az iskola, hogy tehát milyen szintről indulnak a „sikerek begyűjtésében” azok a gyerekek, akik az egyes iskolákba járnak. Egy a köznyelvben elitnek mondott iskola felvételiztet, válogat a gyerekek között, eleve a jobb tanulókat veszi fel, a végső eredményei is lényegesen jobbak lehetnek az átlagosaknál, már csak e szelekció miatt is. A kritizálók tábora mindig élesen veti fel annak szükségességét, hogy valamilyen módon a pedagógiai hozzáadott értéket (PHÉ) kellene mérni, azt, amit az iskola tesz hozzá ténylegesen a tanulók tudásához.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Magam is „beszálltam” ebbe a vitába, néhány éve közöltem egy olyan gimnáziumi sorrendet, ami az Országos kompetenciamérésben (OKM) meghatározható PHÉ-t veszi alapul, és összehasonlítottam az így kialakuló listát a HVG rangsorával. Nagy volt a különbség.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E mostani tanulmány részben továbbgondolása az előzőnek. Ma több mindent látok szakmailag érdekes és a folyamatokat ténylegesen befolyásoló tényezőnek, szeretnék ezekről írni. De egy másik motivációm még fontosabb volt: szeretném felülvizsgálni és módosítani bizonyos tekintetben három évvel ezelőtt kialakított álláspontomat. A szakmai mondanivaló lényege nem változott, „nem álltam át a másik oldalra”, a rangsorkészítést most sem tartom értelmes tevékenységnek, a mégis elkészült rangsorok legtöbbjét megtévesztőnek tartom (a három éve készített sajátomat is, ezt már akkor is leírtam). De azt hiszem, differenciáltabban tudom megítélni azt a „teret”, amelyben e rangsorok szerephez jutnak, így némileg másképpen látom a funkciójukat is. Vagyis e tanulmányban egy a korábbinál finomabb optikával nézek a jelenségegyüttesre, és ezzel azt is bemutatom, miképpen formálódott a saját megközelítésem.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Már a korábbi tanulmányban leírtam, hogy a sorrendek nyilván mutatnak valamit, bármilyen alapon készültek is. Ha a „naturális mutatókat” (OKM teszteredményeket – de nem PHÉ-t –, versenyeredményeket, a továbbtanulási adatokat, nyelvvizsgaeredményeket) veszi figyelembe valaki, akkor kap egy sorrendet, ami függ ugyan a meghatározásának mikéntjétől, de mégiscsak azt mutatja meg, hogy mely iskolák azok, amelyekben a tanulók a legmesszebb jutnak a felkészülésben. Ez az eredmény értékelhető úgy, hogy nem tesszük fel az okokra vonatkozó kérdéseket. Első megközelítésben nem érdekel bennünket, hogy miért lettek adott iskolákban jobbak az eredmények. Ez következetes álláspont. A kérdés csak az, hogy van-e bármilyen információtartalma így a közölt sorrendnek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Hallottam már olyan érvelést, ami szerint egy szülőt nem kell, hogy érdekeljen az, hogy miből következnek, minek köszönhetők az iskola jó eredményei. A jó eredmények azt jelzik, hogy a megcélzott iskola jó, tehát érdemes oda vinni a gyereket. Ez azonban egy a fejét a homokba dugó strucc álláspontja. Ezt most megpróbálom egy nagyon egyszerű módon bemutatni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A szülők nagy részét, akiknek gyereke gimnáziumban tanul tovább, nyilván az érdekli, hogy ha egy adott iskolába bekerül a gyerek, milyen sikerrel aspirálhat majd a felsőoktatásba való bejutásra. A siker két egymással összeadódó „hatáson” múlik, pontosabban az egyik egy állapot, a másik igazán a hatás. Az egyik „összeadandó” a gyerek tudásszintje a gimnáziumba való bekerüléskor, a másik az, amit az iskola ehhez hozzá tud tenni, vagyis a PHÉ. Már ebből is látszik, hogy elvileg a szülőt kellene, hogy érdekelje a PHÉ. Sőt, ennél többet mondhatunk: elvileg, ha a felsőoktatásba való bekerülés a mindent meghatározó cél, akkor a PHÉ-ígéret az egyetlen fontos tényező. Ugyanis a gyerek a felvételi jelentkezési döntéskor már elfoglal egy helyet a „tudáshierarchiában”, vagyis az már adott, hogy milyen bázisról indulhat majd. Innentől valóban csak az adott iskolát jellemző PHÉ az, amely meghatározza, sikerrel indulhat-e majd a gyerek a felvételért zajló versenyben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ez a logika egyáltalán nincs benne a közgondolkodásban. Ugyanis a hétköznapi döntések legtöbbje – figyelmen kívül hagyva most az egyéb megfontolásokat, hiszen azok is vannak – úgy szól: „Ez egy jó iskola, a sorrendek is ezt mutatják, és az emberek is ezt mondják róla, híres iskola, nagy múltú iskola, elit iskola, ebben nyilván több esélye van a gyereknek, mint egy másikban”. Ez hibás logika, és ezt a legjobban talán egy példán lehet megmutatni. Vegyünk két 8. osztályos diákot. Az egyik valamivel jobb tanuló, legyen ő Ági, és valamivel gyengébb Áron. Ági a szüleivel elhatározza, hogy egy nagyon jónak tartott iskolában szeretne továbbtanulni, olyanban, amilyet az előbb írtam le, benne van az iskola a HVG rangsor első ötjében. Áronnak eleve „alább kell adni az aspirációit”, hiszen eredményei alapján bizonytalan, hogy bekerülhet egy olyan iskolába, mint Ági, ezért még mindig viszonylag jónak tekintett, de nem az élvonalba tartozó (legalábbis a HVG rangsorban nem éllovas) iskolát választ a szüleivel. A kutatók azonban tudják, hogy ennek a második iskolának stabilan jobbak a PHÉ adatai. Valami miatt ott nagyobb mértékben képesek a tanárok növelni a gyerekek tudását.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ki jár jobban? Elég nyilvánvaló, hogy Áron. Akár még az is előfordulhat (ez csak a konkrét adatokon múlik), hogy Áron bejut egy jobb egyetemre, míg Ági nem, mondjuk, legföljebb egy másodrangú felsőoktatási intézménybe. És ez csak azon múlott, hogy a „kevésbé elit” iskola jobb, eredményesebb pedagógiát működtet.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Bármennyire is logikus ez a gondolatmenet, felmerül egy rendkívül nyugtalanító kérdés: az OKM-ben meghatározható PHÉ tényleg azt a „valamit” méri, ami a felsőoktatási sikerességhez való hozzájárulást jelenti?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A PHÉ-t többféleképpen lehet számolni (valójában többféle PHÉ létezik). Nem sorolom a szakmai részleteket (az értelmezésekről, azok tudományos alapjairól kiváló összefoglalót írt a Magyar Pedagógiában Balázsi Ildikó). Én – alapos, itt nem részletezendő szakmai indokok alapján – két teszteredmény (pontszámok) különbségével számolom a PHÉ-t. Van a gyerekeknek egy tizedikes matematika teszteredményük, előtte, a többségnek két évvel korábban volt egy nyolcadikos teszteredménye, a tizedikesből kivonom a nyolcadikost. A szövegértés esetében ugyanígy. Ez az a mérték, ami megadja, hány ponttal járult hozzá az iskola a tanuló mérhető tudásához. Matematikából és a szövegértésből is átlagosan 20-40 ponttal szokott nőni 8. és 10. osztály között a tanulók teljesítménye. Ez bizony nem nagy érték, tekintve, hogy az átlag pontszámok 1600 körül vannak, e pontszámok szórása 200 pont körüli, és magának a PHÉ-nak is még nagy a szórása, általában 120 ponthoz közeli érték. A HVG rangsorában élen szereplő iskolák döntő többsége nincs a legjobbak között, ha egy így számolt PHÉ szerint rangsorolunk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A kompetenciamérés során a tanulók matematikai feladatok megoldása során, illetve a szövegértésükben érvényesülő kompetenciáinak fejlettségét mérik, a PHÉ-k nyilván e fejlettségek növekedését jellemzik. Bennünket az a fejlődés érdekel, ami 9. és 10. osztályban következik be. De vajon zajlik-e még kompetenciafejlesztés ezeken az évfolyamokon? Ez egy kritikus kérdés, amit az OKM-ekről szóló jelentések is minden évben felvetnek (legutóbb 2017-ben a 2016-os méréssel kapcsolatban). 6. és 8. osztály között a gyerekek pontszámai átlagosan 100-110 ponttal nőnek mindkét tesztben, igencsak figyelmeztető, hogy a 9. és 10. osztályban jellemző növekedés már csak 20-40 pont. A leginkább elfogadott magyarázat az, hogy középfokon már nem a kompetenciák fejlesztése a legfőbb feladat. Ha nem az, akkor mi? Jól van ez így? Használható-e bármire ilyen körülmények között a 10. évfolyamon meghatározható PHÉ?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Nyugtalanító kérdések, amelyekre nyilván szakmailag hiteles válaszokat kell adni. Mit jelent az, hogy 9. és 10. évfolyamon már kevésbé a kompetenciafejlesztés a feladat? Ennek ellentmondani látszik, hogy az érettségi viszont kompetencia-központú, tehát – elvileg – a fejlesztésnek még a középfokon is alapvetően a kompetenciákra kellene irányulni. Az érettségin van viszonylag sok olyan feladat matematikából – és szövegértésből is ez a helyzet – amelyet a tanulók egy valamekkora része „csuklóból megold”, valójában már 8. osztályban is képesek erre. Éppen ők azok elsősorban, akik az úgynevezett „jobb gimnáziumokba” kerülnek. Egy Fazekasban, egy Radnótiban (legyen budapesti vagy szegedi), egy Eötvösben, egy Földesben (elnézést kérek a példák kiválasztásának véletlenszerű voltáért) már nem kell túl sokat foglalkozni viszonylag egyszerűbb, mondjuk százalékszámításra épülő, vagy elemi szövegértési feladatokkal. Amennyire szükséges, a más jellegű tanulási tevékenységeik során is fejlődik majd annyira a gyerekek ilyen feladatok megoldása során mutatott felkészültsége, hogy az érettségin játszva jutnak majd túl a legkevesebb pontszámot érő feladatokon.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ez logikus érvelés, és adaptívnak tűnik annak magyarázatában, hogy a leginkább kiemelkedő gimnáziumok miért nem kerülnek az élre, amikor a PHÉ átlagukat vetjük össze a többiekével. Az a sokak által hangoztatott érv, hogy az elit gimnáziumokban már annyira magas szinten állnak a gyerekek, hogy rendkívül nehéz növelni a kompetenciáik fejlettségét, nem állja meg a helyét. Az érv a szokásos magyarázatokban a plafonhatásnak nevezett jelenségre épít. Ha egy fejlesztésnek van valamilyen természetes határa, akkor a határ közelében lévők ugyanolyan mértékben való fejlesztése sokkal nehezebb, mint azoké, akik a skálán lejjebb helyezkednek el. Ez azért hibás érvelés, mert a kompetenciák fejlettségének abban az értelemben nincs felső határa, hogy bárkinek végtelen számban adhatók a fejlettségét meghaladó nehézségű feladatok (amelyek megoldásának valószínűsége számukra is kisebb, mint 50%). Ez persze azokra az esetekre igaz, amelyekben valóban van végtelen sok feladat, de a matematika és a szövegértés ilyen. Csak az a kérdés, hogy a tesztelés technológiája valóban alkalmas-e arra, hogy hitelesen mérjen a skála bármely részén. Sőt, a tesztelés technológiájának „tudnia” kell, hogy a 100 pontos fejlődés a skála minden részén, vagyis a 2000 pontos, az 1300 pontos és az „átlagos” gyerekeknél is egy jól meghatározott értelemben ugyanazt jelentse. Abban az értelemben is, hogy e fejlődéshez ugyanakkora tanulói, és ugyanakkora pedagógusi erőfeszítésre van szükség. A modern tesztelmélet, amely a hazai OKM méréseknek is az alapja, matematikailag bizonyíthatóan „tudja” ezt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Plafonhatás tehát nincs, ám a fentebb leírt érvelés azzal kapcsolatban, hogy miért nem kiemelkedők a „szuper gimnáziumok” a PHÉ tekintetében, mégis érvényes. Az az érvelés nem hivatkozik a plafonhatásra. Nem azért nem magasan kiemelkedő az átlagos PHÉ ezen iskolák nagy többségében, mert már „annyira okosak a gyerekek”, hogy nem is lehet növelni a kompetenciáik fejlettségét, hanem azért, mert nincs értelme már jelentősen növelni, az érettségi és a felvételi szempontjából e tevékenységnek már kicsi a hozadéka.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E megfontolás alapján akár az is állítható, hogy minden eddigi megnyilvánulásom (tanulmányok, TV-, rádióriportok), amelyekben támadtam a naturális mutatókra alapozott sorrendeket, és előnyben részesítettem a PHÉ figyelembe vételét, semmisnek tekinthető. Nem gondolom, hogy ez így van, bár igaz, érvelésemet némileg át kell alakítanom.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Tényleg fölösleges-e a gyerekek egy része esetében fejleszteni azt, amit az OKM mér? Egyértelmű igen a válasz, ha csak arra figyelünk, hogy mi hasznos a gyerek felsőoktatásba való bejutása szempontjából. Éppen ezért a mai magyar helyzetben a szülőket, gyermekeiket nem nagyon kell, hogy érdekelje az OKM eredmény, a PHÉ különösen. A HVG rangsorában elől elhelyezkedő iskolákban ott vannak azok a tanulók, akiknek a matematika, illetve szövegértés kompetenciája már eleve nagyon fejlett, az érettségi feladatok egy részét – ebben megbízhatnak az iskolák – jól fogják megoldani, lehet összpontosítani más jellegű fejlesztésekre. Egyrészt lehet több időt szánni azon tudáselemek elsajátítására, amelyek olyan feladatok megoldásához szükségesek, amelyek már e gyerekek számára is nehezebbek lesznek az érettségin, és lehet olyan fejlesztésre is jobban koncentrálni, amely a felsőoktatásban való beválást segíti.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    E fejlesztési feladatok már egyfajta „speciális szaktudás” elsajátítására vonatkoznak. A fogalom idézőjelek közé tett megnevezése nem túl szerencsés (egyelőre nem találtam jobbat), mert valójában nem valamilyen szakmá(k)hoz kötődő tudáselemekről van itt szó, hanem olyan akadémikus tudásról, amely valóban egy műveltségközpontú érettségi letétele szempontjából fontos, ahol nagy szerepet kap még ma is az általános kompetenciák működtetésén túl a specifikus ismeretelemek birtoklása, a specifikus feladatmegoldó algoritmusok elsajátításának, begyakorlottságának mértéke. Karcos a fogalmazás, de vállalom: az érettségire nagyon sok olyan ismeretet kell birtokolni, nagyon sok olyan készségnek, képességnek kell magas szinten fejlettnek lenni, amit aztán majd az életünk során egyáltalán nem fogunk használni. Nem elsősorban az a baj, hogy ilyesmikkel foglalkoznak a gyerekek a tanulásuk során. Nem a gyerekekben kialakuló műveltség „tömegével” van bajom, én soha nem tartottam rossz elvárásnak azt, hogy egy ember igenis rendelkezzék a számára fontos területeken nagy tömegű tudással. Az a bajom, hogy van az elvárt műveltségelemeknek egy mindenki számára közösen értelmezett, nem variálható, választást nem megengedő, kanonizált halmaza, amely mint közösként elvárt műveltség túl nagy, mert a döntő többség számára tartósan és mélyen elsajátíthatatlan, és túlságosan megnyomorítja az egyéni érdeklődés és törekvések érvényesülését. Ennek a műveltségnek a megformálásában (tanulókba való „begyömöszölésében”?) „jók” elsősorban az úgymond elit iskolák.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Vagyis azt állítom, hogy a magyar oktatásnak jelentős problémája, hogy nem adaptív módon, a kompetenciafejlesztés felé való elmozdulás ellenére is még mindig egy nagy tömegű, kanonizált közös műveltség elsajátítására összpontosít, ez az a bizonyos „specifikus szaktudás” a nem túl jó megnevezést használva. Az OKM valóban nem ennek fejlettségét méri, ezért az adatokból számítható PHÉ csak korlátozottan ad információkat a tényleges feladat, a felvételhez való eljuttatás várható sikerességéről.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ugyanakkor a kritikám alapgondolatát még így is jogosnak tartom. Ha a gimnáziumok sikeressége azon múlik, hogy mit tesznek e bizonyos közös, nagy tömegű, kanonizált műveltség elsajátítása érdekében, akkor e tekintetben kellene megmérni a PHÉ-t. Lehet, hogy a kompetenciateszt PHÉ-ja nem sokat mond a gimnáziumok alapfeladatával, a tevékenységük sikerességével kapcsolatban, de a hozzáadott érték a valóságos funkciójuk tekintetében viszont fontos lenne a tanulók és a szülők számára. De ugye világos: én alapvetően nem értek egyet a valóságosan érvényesülő, és itt is vázlatosan leírt céllal, ezért nyilván nem javaslom, hogy alakítsuk át a kompetenciamérést „műveltségméréssé”, vagy „kánonméréssé”. Ha valaki ezt mégis megtenné, akkor – elvileg legalábbis, hiszen a mérések más problémái ezt erősen kérdésessé teszik – lehetne mérni „releváns PHÉ-t”. Ez a bizonyos másik PHÉ valóban fontos lenne még ezen általam nem elfogadott cél szempontjából is.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Általánosan elfogadott, hogy a PISA mérés erősen kötődik a modern társadalmakban a jövőben jól felhasználható tudás fejlettségének vizsgálatához. Elvileg az OKM is ilyen tudást vizsgál, de mint láttuk, hazai, közvetlen adaptivitását megkérdőjelezi az a helyzet, hogy a felsőoktatásba való bekerülés szempontjából nem nyújt eléggé használható információt. E tényhez nyilván többféleképpen lehet viszonyulni, nyilván lehet azt mondani, hogy „Mit érdekel engem a kompetencia, ha egyszer az érettségin az szerepel jól, illetve az jut be a felsőoktatásba, aki magasabb szinten birtokolja a „specializált szaktudást”. De vajon milyen következményei vannak annak, hogy így teszünk? A PISA felmérésben elért eredményeink azt mutatják, hogy a jövő feladataira való felkészítés tekintetében nem állunk túl jól. Vagyis megkérdőjelezhető, hogy vajon a hazai oktatás fent jellemzett alapvonása, a nagy tömegű, közös, kanonizált műveltség kialakítása kellően adaptív-e. Határozottan az a véleményem, hogy nem adaptív, és gazdasági, társadalmi fejlődésünkben mutatkozó elmaradásainkat elsősorban ennek köszönhetjük. Lehet, hogy az OKM mérés a mai viszonyok között nem szolgáltat – a felsőoktatásban való továbbtanulás szempontjából – adaptív információkkal, de pestiesen szólva, annál rosszabb nekünk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Vagyis nem kell teljes egészében revideálnom nézeteimet. A PHÉ igenis alapvető jelentőséggel bír, de természetesen mindenkit a saját jól felfogott érdekének megfelelő teljesítményben tapasztalható PHÉ érdekelne. Amit a mai magyar középiskolák formálnak, mint műveltség, sajnos nem felel meg annak, amit a modern társadalmak elvárnának tagjaiktól, viszont megszerzése feltétele annak, hogy jól érettségizz és továbbtanulhass. Olyasmiben mérünk PHÉ-t (az általános kompetenciák, a jövő feladataira való felkészültség), ami ebben a pillanatban nem sokakat érdekel.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Persze, ha iskolák teljesítményét, eredményességét valami olyasmivel mérjük, ami a kutyát sem érdekli, akkor az adott helyzetben ez céltalan vállalkozás. És nem csak azért, mert nem az embereket (szülőket, tanítványainkat) érdeklő teljesítményt vizsgáljuk, hanem azért is, mert amit mér az OKM, abban az úgymond elit iskolák visszafogják magukat, mert amúgy érthető módon nem akarnak valami olyasmire összpontosítani, ami nem kamatozódik közvetlenül. Vagyis az egész probléma mögött a magyar oktatás céljainak eltévesztése áll, egy olyan cél követése, ami nem felel meg a modern társadalom fejlődése által támasztott igényeknek, és ami ráadásul erősen növeli az esélyegyenlőtlenséget. Mert ne legyenek kétségeink, a mindenben közös, nagy mennyiségű, kanonizált műveltséganyag elsajátítása, az iskola erre való berendezkedése a magasabb társadalmi presztízzsel rendelkező csoportokhoz tartozóknak kedvez.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Tudom, hogy sokakban megfogalmazódik a felvetés, hogy mi van akkor, ha éppen, hogy nekünk van igazunk, és igenis a túlnyomórészt közös, kanonizált, akadémikus, magas műveltség elsajátítása az adaptív, legföljebb most nem tűnik annak. Sokan vannak, akik a magyar oktatás egyik meghatározó értékének tartják azt a szellemiséget, a magas műveltséghez való tradicionális magyar viszonyt, amelyet éppen az úgymond „jó” iskolák építettek ki a pedagógiai kultúrájukban, ezt a hozzáállást sokan nem szeretnék elveszíteni. Szeretném még egyszer leszögezni, hogy nem a nagy műveltség ellen vagyok, hanem az ellen, hogy ennek oly mértékben közösnek és kanonizáltnak kell lenni, mint amilyen ma. Tanítsunk sokat, tanítsunk nagyon magas színvonalon, de ne kényszerítsük rá minden tanulóra ugyanazt a nagy mennyiségű, és valóban roppant sok elemében sokak számára fölösleges tudást.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az átfogó kompetenciák fejlesztésének kérdését pedig gondoljuk át újra és újra. A világ – még ha ez is ma az egyik leginkább banális közhely – rendkívül gyorsan változik, jól kell tudnunk meghatározni, mik azok a kompetenciák (ismeretek, képességek, készségek, attitűdök), amelyeknek a fejlesztése valóban mindenki számára üdvös, és valóban felkészülést jelent a jövő feladataira. És ha ezt nagyon magas színvonalon tesszük, és az oktatási rendszerben való előrehaladás valóban e kompetenciák fejlettségén múlik majd, akkor az úgymond elit iskolák is beláthatják, hogy saját jól felfogott érdekükben át kell formálniuk pedagógiai gyakorlatukat.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Megfontolandónak tartom, hogy a tanítás tartalma legyen nagyon erősen differenciált a magas műveltség formálásában (is). Mindenkit az általa preferált területen, területeken kell elsősorban nagyon magas szintre fejleszteni. Ha lemondunk arról, hogy minden területen (legalábbis nagyon sok területen) adjuk mindenkinek ugyanazt a nagyon magas színvonalú, akadémikus műveltséget, és e tevékenységünket tanulónként eltérő egy-két területre koncentráljuk, akkor ezzel időt szabadítunk fel, amit egy a mainál is szélesebb alapú, közös tartalmú kompetenciafejlesztésre fordíthatunk. De az már ne legyen a „specifikus szaktudás” elsajátításának színtere! Szolgálja elsősorban a problémamegoldó, kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kommunikáció, az együttműködés fejlesztését. Gondoljunk a gyerekek mainál sokkal erősebb fejlesztésére a közéletben való részvétel, a társadalmi szolidaritás, a hétköznapi életben való boldogulás, a digitális kor „teremtményeinek” értelmes használata, vagy az idegen nyelvek birtoklása terén.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Műveletlenebbek lesznek így a jövőbeli gyerekeink, mint a mostaniak? Nem hiszem. Ma műveltek lesznek a gyerekek az iskolában? A motivációk nélkül, csak a megméretésekre (dolgozatok, témazárók, érettségi) „feltuningolt”, majd rövid idő alatt elvesző, mert nem mélyen elsajátított tudásból nem lesz műveltség. És ez a motiválatlan, nem értelmes tanulás arra kondicionál, hogy magát a tanulást egy nemszeretem kötelességnek tartsák a gyerekeink. Szinte tudatosan romboljuk a tanulásképüket, és amikor éppen az egész életen át tartó tanulásra kellene őket felkészítenünk, mi szembe megyünk ezzel az elvárással.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Egy az alapcélokat az itt jelzett módon átalakító oktatás még a közös műveltség bővülésében, akár még az akadémikus műveltség színvonalának javulásában is eredményeket hozhatna. A felszabadult, nem kínkeserves, az egyéni törekvésekhez, érdeklődéshez jobban igazodó tanítás-tanulás közelebb hozná gyermekeinket a műveltség tiszteletéhez, sok alkalmat kínálna további tudáselemek elsajátítására, akár spontán módon is, például azokban a tevékenységekben, amelyekben nem szorosan vett ismeretanyag elsajátítás zajlik, hanem általánosabb készség‑ és képességfejlesztés.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az egyetemek sem panaszkodnának, ha sikerrel tudnánk egy ilyen változtatást véghezvinni. A „specifikus szaktudás” megszerzése nem szenvedne csorbát, hiszen a tanulók mélyen, az adott irányban nem specializálódó társaikhoz képest sokkal magasabb színvonalon sajátíthatnának el olyan tudást, ami a felsőoktatásban való továbbtanuláshoz kell, vagy – és erről se feledkezzünk meg – ami majd egy érettségi utáni szakmatanuláshoz jön jól.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Igazán nagyszerű, izgalmas pedagógiai feladatról van szó: alakítsunk ki egy olyan oktatást, amely képes ezt a differenciáltságot produkálni, amely motiválttá teszi a gyerekeket a tanulásban, amely egyszerre biztosít egy-két területen kimagasló tudást és ugyanakkor mindenki számára a társadalmi életben szükséges kompetenciákat, amely képes éppen a megváltozó pedagógiai kultúra működésének hatásaként a társadalom általános műveltségi szintjét is felemelni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Bármit is állítanak mások, egy ilyen szellemű átalakítás feltételei megvannak a magyar oktatás rendszerében. A gimnáziumi tanárok nagy része ma is szenved attól, hogy tantárgyában mindenkit egy magas szintű akadémiai műveltséghez kell eljuttatnia, és jól látja, hogy ez nem megy. Ha megtehetné, hogy a mindenki számára kötelezőt jelentős mértékben redukálja, és létrejönnének annak feltételei, hogy néhány speciális érdeklődésű tanulót akár még a mainál is sokkal messzebb juttasson, akkor maga is sokkal nagyobb megelégedéssel végezhetné a munkáját. És erre szinte mindenki képes lenne. Természetesen ez nem megy a mai NAT-tal és kerettantervekkel, és nagyon valószínű, hogy igazán a tanítás-tanulás tantárgyakba való szervezésével sem megy. A tanóra és az iskolai osztály is valószínűleg túl merev kereteket jelentenek. Egyébként is tudjuk, ha nem is azonnal, az iskolának fokozatosan, de jelentős mértékben át kell alakulnia. Nem kezdhetnénk bele máris? (Félek, hogy nem, de ez már nem ennek az írásnak a témája.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A szerző fotóját Ercse Kriszta készítette.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A szerzőről: Nahalka István

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kovács Lajos: Szülő felügyelők

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    nevelestortenet-tani-tani.info - 2017. október 12. 20:10

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Megjelent a szerző Nyolcadikba járni áprilisi tréfa című novelláskötetében 1981-ben a Móra Kiadónál

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Kovács Lajos tanárember volt, Dorog hű polgára, növendékei szerették, kísérte őket táborba, a Kincskereső folyóirat egykoron szervezte táborainak kedvelt szakvezetője volt, részese kecskeméti gyerekfesztiváloknak. A napokban – 68 évesen – elvitte a halál.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Hiteles, ironikus, önironikus novelláskötete a nyolcvanas évek iskolájának világát idézi meg. Emlékezésül álljon itt egy elbeszélés a kötetből! (Trencsényi László)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Eldőlt a kérdés: bár a nyolcadikosokkal általában már nem érdemes év végén semmit kezdeni, Baba néni nagyon remélte, hogy mi kivételek leszünk, s nem azzal tesszük nevezetessé utolsó együttlétünket, hogy elrettentő példával szolgálunk. Tehát megrendezzük az osztálykirándulást, ahogy eddig minden alkalommal történt. Amint hazavittük az üzenetet, kezdődtek a viták.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Miért éppen az ország déli részére kell mennetek, mikor északon sokkal több a látnivaló? – kérdezte Pétertől az anyukája. Péternek fogalma nem volt, mit feleljen.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Szerintem két nap alatt csak rohantok, és semmit sem láttok – vélte Jutka anyja, aki már sok kirándulást megszervezett életében, de még soha egyszer sem jött el velünk. – Menjetek három napra!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Szerintem jobb lenne, ha nem pocsékolnátok el az osztálypénzeteket ilyen drága útra, inkább valami emlékezetes ballagási bankettet kellene csapni belőle – hadonászott Géza apja.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nekünk sajnos nem lesz ennyi pénzünk – mondták három-négy családban rövid számolgatás után.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Én akkor is több zsebpénzt adok a gyereknek, ha megtiltják – hadakozott Baba nénivel más három-négy család.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Nem irigyeltük az osztályfőnököt. De ő türelmesen bánt mindenkivel, elvégre a szakmájához tartozik a türelem. Régen megszokta már, hogy a harminc-negyven gyerek és azok hatvan-hetven anyja-apja, százhúsz-százötven nagyanyjanagyapja állandóan és homlokegyenest ellentmondjanak egymásnak. Még szerencse, hogy osztályfőnök csak egy van, az pedig akkor is meg tud nyerni egy csatát, ha egész hadsereg akarja más belátásra téríteni. És azt el kell ismerni: Baba néni módszere eredményes, ravasz, ügyes módszer volt. Péterrel, a nagyokossal kezdte.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nagyon csodálkozom, Péterkém, hogy éppen te vagy ilyen feledékeny. Hol voltunk ötödikben?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – A közvetlen környezetünkben, vagyis az ország közepén – szedte össze emlékeit az eminens.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Hatodikban?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nyugati országrészben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Hetedikben?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Északon.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Akkor most hogy mehetnénk megint oda?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Péter még aznap este eljátszotta ugyanezt a türelemjátékot anyjával, s bár a családi összejövetelek nem olyan demokratikusak, mint az osztályfőnöki órák, végül is nyert.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Mennyibe került egy kétnapos kirándulás tavaly? – kérdezte Jutkát Baba néni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Majdnem háromszázba.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Mennyire futotta az osztálypénztárból?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Éppen elég volt, nem vittünk, csak zsebpénzt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – És ha három napra mennénk? – Jutka már nem is válaszolt, tudta, hogy estére otthon Baba néni követeként fog érvelni és győzni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Miért nem rendezünk vajon bankettet? – gondolkodott hangosan Baba néni Géza felé fordulva.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Én, tanár néni kérem, tudom, hogy semmi értelme – mentegetőzött a barátom. – A fiúk majd délután négytől hétig állnak a sarokban, a lányok csak egymással táncolnak, és persze mindenki akkor akarja magát nagyon jól érezni, amikor elhangzik a záróra!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Kitűnő megfigyelő vagy, Géza – intette le a folytatást az osztályfőnök. – Azt már hozzá sem teszem, hogy közben beszivárogna ide néhány nagy zsebű, nagymellényű kamasz, amiért a fiúk megsértődnének, a lányok pedig… no, de ezt hagyjuk. Röhögcsélés, fintorgás lett belőle.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – A zsebpénz kérdésében pedig nem vagyok hajlandó engedni – folytatta a rendkívüli szülői értekezleten Baba néni a vitát a szüleinkkel.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Tavaly egy ötvenest engedélyeztünk. Mi történt? A fél osztály betartotta az utasítást, s ezek fájó szívvel látták, hogy egyesek százasokkal futkosnak bazártól bazárig, összevásárolnak minden ízléstelen szamárságot, ha állandóan fagylaltozni akarnak, pedig már hangjuk sincs a sok jégtől, és a világért sem takarítanának meg egyetlen fillért sem, hiszen a zsebpénz arra való, hogy elverjük. A szülők egy része helyeselte, mások morgolódtak. Baba néni nem zavartatta magát.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Ebben a kérdésben hajthatatlan leszek. Akinél egy százasnál több pénzt találok, elkobzom, és csak itthon adom vissza.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Kamatostul? – akart valaki szellemeskedni az apukák közül, de csak néhányan nevettek vele.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Más bajom is van, s én ezért hívtam önöket egybe – folytatta az osztályfőnök szemrebbenés nélkül. – Nyolcadik év végén kirándulást szervezni nem kis vállalkozás. Sajnos, ilyenkor már mindig akad olyan erős gyerek, aki úgy gondolja, hogy kötelességünk elvinni őt, sőt az kötelességünk, hogy elviseljük a szeszélyeit; szemtelenségeit. Évek óta mindig gondot okoznak nekünk az ilyen tanulók. Megint zúgolódás, hangzavar követte a hosszú mondatot. Baba néni türelemmel kivárta a csendet, hogy aztán a fő kérdést a szüleink mellének szegezhesse:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – A harminc gyerekhez három felnőtt kísérőnek kell tartoznia. Mivel néhányan a testvérüket is elhozzák, leszünk harmincöten. Én mégis úgy látom, ha két vállalkozó apuka vagy anyuka velünk jönne, nagyon jól sikerülhetne a kirándulás. Két okom van ilyet kérni: egyrészt szeretném, ha látnák, milyenek ezek a gyerekek együtt az iskolán kívül. Másrészt pedig a gyerekek jobban megértenék egy kirándulás lényegét, ha a szülők segítségét is megkapnánk a megvalósításhoz.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Most aztán hosszú zúgás, tanakodás következett. Az első szülő, aki szólásra jelentkezett, nem is kertelt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Az én fiam a legrosszabbak közül való. Én bizony örülök, ha nincs otthon. Nem akarok én még utazgatás közben is pofozkodni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Nagy nevetés követte az őszinte, de nem valami kedvező választ.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Valaki így folytatta:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nekünk, kérem, ez a szabadságunkba kerül, márpedig csak menjenek a szabad idejükben a tanárok a gyerekekkel. Én azért nem áldozok fel három értékes napot.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Én elmennék – óvatoskodott valaki más –, de hát nem értek én a gyerekekhez, meg a más gyerekére úgyse merek rászólni. A múltkor is, kérem, mikor az utcán szóltam valamelyik büdös kölkének, hogy letöröm a derekát, ha még egyszer az én járdámon fociznak, ha azt hallották volna, amit vissza mertek ezek beszélni, kérem tisztelettel, hát ha el nem szaladnak, én becsukatom magam a börtönbe, úgy elláttam volna a bajukat.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Bizony…

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Ugyan, kérem!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Van ilyen!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nem jellemző – röpködtek a vitázó megjegyzések.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Végre valaki vállalkozott.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Én abban az időben éppen ráérek – állt fel Jutka anyja, aki eddig csak szervezett –, úgyis régen készülök már ilyesmire. Tessék csak nyugodtan rám bízni a lányokat, ellátom én a bajukat, ha arról lesz szó, nem vagyok szívbajos!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Baba néni köszönömfélét rebegett, mert közben azon gondolkodott, hogy ilyesmit kért-e ő az előbb. De nem maradt ideje a morfondírozásra. Karcsi szigorú apja felpattant.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Látom, sokan csak a saját előnyüket nézik. Hát én feláldozom a szabadságomat. Mert szerintem elég lesz oda a szigorú férfiszó, aztán rendet lehet tartani. Mert én úgy gondolom, az iskolában néha azért nincs rend, mert olyan kevés a tanárember. Ugyebár.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Baba néni már egészen lehervadt. Hát ennyire félre lehet érteni egy kérést? Szerette volna azt mondani, hogy ő nem rendőröket és mumusokat akart segítségül hívni, csak néhány olyan szülőt, akikre majd lehet számítani, ha ezt a harminc gyereket kísérik, meg magyarázni kell nekik, vagy ha valamiről meg kell őket győzni. De emberi hangon ám!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Több jelentkező nem lévén, mégis kénytelen volt megköszönni a két kedves szülőnek a vállalkozást, s ígérte, hogy hamarosan összejönnek a részletes program megbeszélésére. Májusban már minden el volt rendezve. Baba néni kész forgatókönyvet terjesztett a két szülő elé. Azok figyelmesen elolvasták, aztán Karcsi bácsi bólogatott.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Én, ugye, nem nagyon értek az ilyesmihez, meg hát a szervezést rábíznám az iskolára. Csak tessék szólni, mit csináljak, a többi úgyis a tanárnő dolga. Baba néninek azonban ennél több kellett volna.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Kedves Rónai bácsi, én azt szeretném, ha ebben úgy is segítene, hogy ötleteket adna, mit hogyan csináljunk. Vagy ha van valami más javaslata, csak mondja meg bátran. Én sem vagyok mindentudó.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    De Karcsi bácsi csak rázta a fejét.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – A tanárok biztosan jobban ismerik már az ilyesmit. A rendet, azt csak tessék rám bízni. A többit meg majd tessék mondani.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Baba néni azonban nem ért rá keseregni, mert Jutka néni annál gyorsabban talált kifogásolnivalót.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Én úgy látom, hogy sok a várlátogatás. Ez persze nem hiba, ugye, de hát ezek szerintem gyerekek, akik szórakozni akarnak, és azért azt is be lehetne tervezni, hogy hol és mikor fagylaltozzunk egy félórácskát, meg talán strandolni is kellene, vagy mondjuk ebbe a barlangba én el se mennék, tavaly mondták a lányok, hogy a fiúk csak ijesztgették őket a sötétben, a lényeget meg úgysem nézték.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Baba néni a fejét vakarta.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – És a barlang helyett mit javasolna?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Emléktárgyvásárlást.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Az osztályfőnök haja ilyenkor mindig égnek mered.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Nem lenne jobb, ha csak egy képeslappal emlékeztetnék szüleiket a gyerekek erre a szép útra?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – A szülők, tetszik tudni, hogy van ez, nagyon elvárják ám, hogy kapjanak valamit, mikor a gyerekek hazaérnek a hosszú útról – magyarázott lelkesen Jutka néni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Meg az úgy illik. Csak igenis gondoljanak ránk, úgyis elég hálátlanok. És én például nagyon tudnék örülni innen délről egy olyan kis különleges üvegnek, amit csak itt árulnak, mert gyűjtöm az ilyesmiket… Szóval kell időt hagyni a vásárlásra!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Jó – bólintott megadóan Baba néni, s valami áthidaló megoldást javasolt. – A barlanglátogatás majd egy félórával rövidebb lesz, és akkor vásárolhatunk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Na, tetszik látni, meg tudunk mi egyezni mindenben – örvendezett Jutka néni, s átírta a forgatókönyvet.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – A fürdést pedig feltétlenül be kell iktatni! – kardoskodott tovább.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – De lehet, hogy az idő nem kedvez hozzá – próbált védekezni Baba néni. – Eshet az eső.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Esőben várost sem lehet nézni. Majd fedett uszodába megyünk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Nem, a strandra nem jut idő – állt a sarkára az osztályfőnök. – Egy kiránduláson, ami ilyen rövid, szerintem nem szabad olyasmivel tölteni az időt, amit otthon is megcsinálhatnánk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Jutka néni érezhetően megsértődött, de nem szólt semmit. Egy fél délután megegyeztek a kétnapos programban. Mikor aztán útnak indultunk volna, kiderült, hogy a nyolcadikkal tényleg nagyon nehéz év végén valamit kezdeni. Egy fiú nem jött el, mert nem vették fel oda, ahová jelentkezett. Így akarta megbosszulni. Viszont egy lány elhozta a kisebbik testvérét, hiszen van hely bőven a buszon. Egyesek kis csomaggal érkeztek, mások hatalmas bőrönddel. Az anyukák némelyike olyan könnyezéssel búcsúzott tőlünk, mintha a Holdba készültünk volna. Még el sem indult a busz, már a fél osztály evett. Egy óra múlva a rosszullét kerülgette a legmohóbbakat. Miattuk máris csúszott a műsor.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Azonnal kiderült, hogy a százforintos határt senki sem vette komolyan, Baba néni elkezdte könyörtelenül a begyűjtést, ám olyan lassan haladtak Karcsi bácsival, hogy a busz végén, Jutka néni tanácsára többen titkos rekeszekbe rejtették feleslegeiket.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ha aztán Géza elkiáltotta magát, hogy: – Tessék a mozgó buszban leülni, ne mászkáljunk annyit, mint egy futóbolond! – akkor Jutka néni egy percen belül odahívott maga mellé két-három gyereket, s valami halaszthatatlan dologról kezdett velük beszélni:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Igaz, hogy nálatok albérlők is laknak?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    vagy:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Az anyukád még mindig abban a vacak boltban dolgozik? Miért nem mondja meg a véleményét a feletteseinek?

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Csupa nagyon fontos dolog! És Jutka néni olyan tájékozott volt az osztály gondjairól, mintha mindenki rokona lett volna.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Már félúton hangosan megkérdezte:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Ugye, gyerekek, meg kellene állni egy élelmiszerbolt előtt, egy kis édesség nem ártana senkinek? Természetesen harsány helyesléssel találkozott az ötlete. Baba néni kényszeredetten bólintott, a sofőr egykedvűen leparkolt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – De azt megmondom, hogy aki tíz perc múlva nem lesz itt, azt a fülénél fogva hozom a helyére – fenyegetőzött Karcsi bácsi.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A fiúk a legközelebbi boltba mertek csak beosonni, s rohantak vissza, ahogy a tüdejük bírta. Ám Jutka néni rögtön belátta, hogy nem a legjobb üzlet előtt parkolunk, s kissé távolabb is körülnéztek, hátha arrafelé nagyobb a választék nápolyiban és savanyú cukorkában.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Jutka nénit mégsem lehet a fülénél fogva visszahozni! A fiúk unatkoztak a buszban, a lányok komótosan körbejárták a főutcát, dugipénzüket máris alaposan szétszórták.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ám alig indultunk tovább, azonnal kiderült, hogy mindent meggondoltunk, csak egyet nem. S ez egy út menti, árva autócsárda láttán a lányoknak eszükbe jutott.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Menjünk vécére!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Ráadásul, amíg a gyerekek elvégzik dolgukat, javasolta Jutka néni az osztályfőnöknek és a sofőrnek, ők megkávézhatnának. Ilyen meghívást pedig elutasítani nem lehet.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A fiúk, félve, hogy a fülüket a zsebükbe teszi Karcsi bácsi, hamar végeztek. A leleményesebb lányok viszont felfedezték, hogy itt fagyizni lehet, sőt azt is pontosan tudták, hogy a buszon viszont nem lehet, tehát újabb félórát késtünk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mire a városba értünk, már rohannunk kellett ebédelni. S amíg Baba néni a számlázással volt elfoglalva, Jutka néni néhány leánykával ismételten eltűnt, nem is jöttek meg, csak egy óra múlva, viszont mindenkin egy cuki kis trikó feszült, nagyon édes és olcsó darab, a bolondnak is megéri, de a többiek irigykedjenek, mert nincs több a piacon, ezek voltak az utolsók.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Miből vettétek? – fogott gyanút Baba néni, de Jutka néni elterelő manőverbe kezdett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Azt hiszem, mennünk kell; mert a múzeum már csak két órán át tart nyitva.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A múzeum bejáratánál rögtön képeslapvásárlásba kezdtünk. Karcsi bácsi ugyan ijesztgetett megint bennünket, de most már mi sem vettük egészen komolyan a forgatókönyvet. Nem is értünk a kiállítás végére, zárórát kiáltoztak utánunk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Akkor fölbuszoztunk a hegyre, és a tévétorony tetejéről gyönyörködtünk a felhősödő panorámában. S bár előre megegyeztünk, hogy csak körülnézünk, s már megyünk is, nem tudtunk ellenállni a pazar fotelek csábításának, szalmaszállal üdítőt ittunk, tetszett, hogy olyan drága minden, mint milyen elegáns. Nagyon nehezen értünk vissza a buszhoz.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A vacsora után már kezdődtek a pénzügyi tárgyalások, mert néhányan rosszul gazdálkodtak, s tartalékjaik kimerülőben voltak. Baba néni úgy gondolta, hogy túl korán keltünk, tehát jó lenne, ha mielőbb kipihennénk fáradalmainkat, ám Jutka néni nagyon csodálkozott:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Egy kirándulás csak egyszer van, igazán kibírják már ezek a nagy szamarak, hogy megnézzék a tévében a folytatást. – És ettől nagyon népszerű lett megint.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nincs itt tévé – ijedezett Baba néni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – A társalgóban van – nyugtatta meg Jutka, aki éppen olyan határozott fellépésű, mint az édesanyja. – Én már kinyomoztam.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – De a hét végén otthon is megnézhetitek délelőtt az ismétlést – próbálkozott idegesen az osztályfőnök.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Tudja, kedves tanárnő, hogy az nem ugyanaz – hajolt bizalmasan Baba nénihez a kedves anyuka. – Elvégre azzal dicsekedni lehet, hogy mi a kirándulás közben még tévét is néztünk. Ismerjük mi a gyerekeket – kacsintott hozzá, mintha Baba néni pontosan ugyanúgy gondolkodna.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mi tagadás, becsülettel végigásítoztuk a történetet. A lányok pedig még ezzel sem akartak megelégedni, azt az őrültséget találták ki, hogy nézzük meg a fényesen kivilágított várost, van-e olyan szép, mint a miénk otthon. De ezt már az osztályfőnök nem tűrte el. Ágyba parancsolta a durcás osztályt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     – Tényleg nem érdemes kirándulni menni, az ember csak szaladgál, aztán ami érdekli, azt meg se nézheti – dünnyögött Erzsi álmosan.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mikor elcsendesedtünk, jól hallottuk, hogy a másik szobából a lányok átvihogtak, átpufogtak a párnadobálással, sőt énekelgettek, mi pedig nagyon szívesen kártyáztunk volna egyet, de Karcsi bácsi jelenlétében említeni se mertük.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Reggel megint sokáig kellett várni a lányokra. Nehezen ébredtek, Baba néni szeme alatt karikázni látszott a sok elvesztegetett idő, csak Jutka néni volt eleven, friss, mintha nem is egy szobában lakott volna a társasággal. Rögtön bejelentette, hogy mivel kissé megkéstünk, ő azt javasolja, ne menjünk el abba a közeli várba, amit terveztünk, várat már úgyis láttunk tavaly eleget, inkább nézzük meg a sétálóutcát, ott rengeteg bolt van, és műemlék jellegű házat is látott, azt meg lehet csodálni. Baba néni ugyan azt mondta, hogy előbb egy templomot feltétlenül látnunk kell, de Jutka néni szerint az is arrafelé van valahol, majd átruccanunk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A sétálóutcát megtaláltuk, vásároltunk ész nélkül, egy műemlék jellegű házat is láttunk, de semmi különlegeset nem fedeztünk fel rajta, viszont a templomról kiderült, hogy mégsem arrafelé építették, ezért visszaballagtunk a buszhoz, sokáig kerestük a sofőrt, és a műemlékre már alig maradt pár percünk.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Gyönyörű idő van – sóhajtott a teraszon ebédelve Jutka néni. – Igazi kánikula. Az ember legszívesebben csak víz mellett hűsölne.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Erre még Karcsi bácsi is felkapta a fejét. Baba nénivel egyszerre értették meg, hogy a mai nap sorsa végleg eldőlt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Menjünk strandra! – kezdték kórusban kérni előbb Jutka néni körül, aztán mindig nagyobb sugarú körben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Hiszen megbeszéltük, hogy nem megyünk uszodába! – kiáltott Karcsi bácsi, hogy segítsen az osztályfőnökön.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nem is hoztunk fürdőruhát! – érvelt még hangosabban Baba néni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Az nem gond – legyintett Jutka néni. – Hiszen van kölcsönző. De én például a biztonság kedvéért hoztam kettőt, bizonyára jó a méret a kedves osztályfőnöknek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    És Jutka néni, ki tudja már hányadszor, nyert. Diadalüvöltéssel buszoztunk a strandig, ahol már Karcsi bácsi szerepe következett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Senki nem mehet az engedélyem nélkül a vízbe! – kezdte a házirendet. – Csak egy körzetben bóklászhattok. Négykor mindenki elindul átöltözni, hogy még időben hazaindulhassunk. Fél ötkor indulás. Aki lemarad, jöhet vonattal.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Tíz percen belül mindenki elveszett, akinek elég bátorsága volt hozzá. A stréberek és a gyávák ugyan néhányan ott sültek vörösre a felnőttek körül, de a többséget nem lehetett négykor megtalálni. Fél ötig csak hatan jöttek össze a busznál. A hangosbemondóval kellett összekiabálni a csoportot.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Baba néni fehér volt az idegességtől, mert állandóan azokat kereste tekintetével, akikről tudta, hogy az úszás nem az erősségük. Ketten nem tudták kifizetni a kölcsönnadrágot, azokat úgy kellett kiváltani. Gizi levelezőpartnereket gyűjtögetett a medence körül, egész úton hazafelé ezeket osztogatta a buszban. Karcsi bácsi addig szaladgált a hatalmas strand területén utánunk, amíg teljesen eltévedt. Jutka néni pedig azokat ápolgatta, akik vigyázatlanul zászló-pirosra égtek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Ha nem ragaszkodnánk a főúthoz, hanem néhány bekötőúttal levágnánk a kanyarokat, akkor behozhatnánk a lemaradást – fordult a türelmes sofőrhöz, akit nem nagyon érdekelt, hogy mikor és merre megyünk haza.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – A kijelölt úton megyünk és punktum – jelentette ki nyersen Baba néni, s ez megint rosszul esett Jutka néninek.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Látod? – suttogta foghegyről a lányának a félig sötét buszban –, ezt kapja az ember, amiért feláldoztam a szabadidőmet, és idegeskedtem veletek két napig. De megnézhetitek, mikor megyek én még egyszer gyerekekkel meg pedagógusokkal valahova.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Már tizenegy felé járt éjjel az idő, mire megláthattuk volna városunk fényeit. De a csoport egyik része aludt, a kisebbek kimerülten nyafogtak, a gyorsnapozók pedig lázasan vacogtak a leégett bőrükben.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Persze, ha a program nem jó, sajnos így jár az ember – keltegette Karcsi bácsit Jutka néni ingerülten. – Ilyen későn hazacsámborogni! Kíváncsi vagyok, mit mondanak a szülők!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    No, azok nagyon türelmetlenül toporogtak már az iskola előtt.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Mindig így volt ez eddig is, de ilyen idegesek még sosem voltak. Baba néni nem győzte a kifogásokat keresni, s ha eddig nem bánta meg, hogy a nyolcadik a-sok osztályfőnöke volt, most alighanem elgondolkodott rajta, nem kellene-e pihennie egy évet, mielőtt új osztályt kezdene patronálni.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Udvariasan megköszönte a két felügyelő szülőnek a segítségét, aztán fáradtan kullogni kezdett mögöttünk hazafelé. S a sarkon még hallotta, amint a fiúk háborogtak:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Bezzeg nekünk most sem volt szabad semmit csinálnunk, mert a legmérgesebb felügyelőt kaptuk!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    És a másik oldalon a lányok nyafogtak:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – A pénzünket is elvették, aztán még egy rendes várat sem láttunk útközben!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    De Baba néninek talán eszébe jutott ez az egész nagy melák társaság, és ha egy kicsit igazságos akart lenni velünk, akkor még talán visszaemlékezett a többi, jobban sikerült kirándulásra, meg arra, hogy azért ettől az évtől mégsem kellett volna sokkal többet várnia, mint a többitől, mert így is éppen elég mozgalmas és eredményes és emlékezetes és NYOLCADIKOS év marad. Mert úgyis csak az marad meg belőle, amit az ember sohasem akar elfelejteni. Történet pedig mindenkiről marad, csak rá kell nézni néha a tablónkra, hogy megelevenedjünk egymás számára.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    És akkor már az sem fog senki eszébe jutni, amit szerencsére Baba néni sem hallhatott, mert elalvás előtt jegyezte meg Karcsi bácsi:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Hiába no, a szigorú férfiszó nélkül nem lehet köztetek rendet tartani. Csak az ilyen Jutka néni-félék ne lazítanák a fegyelmet!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    És Jutka néninek is valami ilyesmi járt a fejében, mikor lányához fordulva ezt ásította:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    – Nem lett volna rossz ez a kirándulás, csak ez a Karcsi bácsi fékezte volna magát némileg. Ha ott nem vagyok veletek, vigyázzmenetben közlekedhettetek volna városszerte.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Jutka pedig nem merte kimondani azt, amit már az első este gondolt az egész útról, mert azt talán egyedül Baba nénivel lehetett volna megbeszélni:

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    „Miért nem tudhattunk mi már jó előre a programról? Hátha nem lett volna annyi buta ötletünk útközben?”

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    De hát Jutka ezt csak nekem merte másnap elmondani, és én sajnos még nem vagyok tanár, hogy őszintén igazat adhassak neki.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    A szerzőről: Kovács LajosTrencsényi László
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                    Tartalom átvétel