Művészeti Kar Könyvtára minden tartalma

[szerk. ... Erőss Nikolett]: Édentől keletre = east of Eden. Ludwig Múzeum, Budapest, 2012, 209 oldal
ISBN: 978-963-9537-33-0

A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum 2011 szeptemberében széles körű nemzetközi együttműködés keretében mutatja be a fotórealizmus kelet-közép európai alkotásait az ismert amerikai és nyugat-európai művekkel párhuzamba állító kiállítását. A hatvanas évek végével kibontakozó, a valóság festészeti ábrázolását a fotografikussal versenyeztető fotórealizmus jórészt amerikai és nyugat-európai alkotók és művek révén ismert. A budapesti Ludwig Múzeum kiállításának célja, hogy a korábban Bécsben (MUMOK, 2010. október 22 - 2011. február 13.) majd Aachenban (2011. március 13 - június 19.) bemutatott, a Ludwig gyűjtemények anyagára építő megközelítések mellé a kelet-közép európai régió hasonló tendenciáinak mozgósításával újakat rendeljen, a hidegháborús realizmus összetettebb értelmezéséhez kínálva így szempontokat...

Textil-irat : válogatás a Centralne Muzeum Włókiennictwa Łódz anyagából a 4. Textilművészeti Triennálé társrendezvényeként. Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2012, 48 oldal
ISBN: 978 963 8368 70 6

A 4. Textiltriennálé nagyszabású kiállításával egy időben a világhírű modern lengyel textilművészet alkotásaiból kap ízelítőt az érdeklődő a Szombathelyi Képtárban. Lódz közismerten régóta a lengyel textilipar egyik fellegvára, és a lódzi Textilmúzeum gyűjteménye nemcsak Lengyelországban egyedülálló, hanem nemzetközi szinten is a legjelentősebbek közé tartozik. Gyűjteményének kialakulása még korábban kezdődött el, mint Szombathelyen a textilművek gyűjtése. Párhuzamba állítható a két város szerepe a textilművészet támogatása terén, hiszen mindkét város az 1970-es évek óta szervez Nemzetközi Textil Biennálékat illetve Triennálékat. A lódzi Textilmúzeum gyűjteménye Szombathelyen még nem volt kiállítva. Ezért is öröm számunkra, hogy idén a 4. Textiltriennálé kísérő rendezvényeként köszönthetjük a lengyel textilművészet legjavát, az utóbbi hatvan év művészi termésének átfogó bemutatóját. Tavaly a lódzi Textilmúzeumban a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének kiemelkedő alkotásait ismerhették meg a lengyel művészetbarátok, és ennek a kiállításnak a viszonzása a 2012. évi szombathelyi tárlat. Lengyel textilművészek már eddig is szép számmal vettek részt a korábbi szombathelyi biennálékon, de ez az első alkalom, hogy átfogó képet kapjunk a lengyel textilművészet utóbbi évtizedekben megtett útjáról, művészi törekvéseiről és útkereséséről...

Jennifer Smit, Felix de Rooy: Curaçao classics : visual arts, 1900-2010 = artes plásticas, 1900-2010. Royal Tropical Institute, Amsterdam, 2012, 175 oldal
ISBN: 978 94 6022 163 7

he first Westerner ever to Curacao on his retina recorded was Alonso de Ojeda, the duality of the island described by saying: "Isla de los Gigantes" (Island of the Giants), but eventually labeled as "Isla inutile" (Idle Isle ). More than a century later acknowledged the French, the English and Dutch are the strategic importance of this useless island as a trading base for the lucrative transatlantic slave trade. This double image of the island as both a unique and also a useless island by the colonial centuries little has changed. The artists in this catalog to come to light are, first "Yu di tera" (Country Kids) and other foreign artists who are transients or migrants found their mark and left on the cultural heritage of Curaçao. The multidisciplinary diversity of Curaçao art panorama is an essential part of this event and find reflected in the selection of artists. Catalogue of the unique large-scale exhibition Antepasado di Futuro (Ancestors of the future)in the Curacao Museum.

Vojnich Erzsébet (1953-). Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2012, 2012 oldal
ISBN: 978-963-9279-93-3

Vojnich Erzsébet festészete a kortárs magyar képzőművészet élvonalába tartozik, alkotásait ismerve mégis a kevesek festőjeként aposztrofálható. Műveinek visszatérő motívuma az épített belső tér. Termek, csarnokok, lépcsők tárulnak fel előttünk sejtelmes fényben és mindig lakatlanul. A pasztellszínekben játszó, perspektivikus terekben nem tudjuk honnan és hová vezetnek a lépcsők, hová nyílnak az ajtók – egyáltalán vezetnek-e a terek valahová, vagy inkább az örökös „belső” bolyongásainkhoz szolgálnak színpad gyanánt. Vojnich termei üresek, mégsem kihaltak, vagy szorongatóan, kísértetiesen néptelenek – egyszerűen csak „állnak az időben”. Távol minden trendin harsánytól, locsi-fecsitől, pillanatnyitól. Képei, mint egy-egy monolit tömb, súlyosak, mozdulatlanok. Legújabb festményeinek tereiben medencék tűnnek fel: az eddig zártnak vélt belső terek egy újabb zárt térszakasszal bővülnek. Mintha csak azt üzennék, hogy minden megfejtett titok egy újabb titokhoz vezet, hogy a Lényeg megfejthetetlen, legfeljebb csak megsejthető, s hogy a valóság mégoly tökéletes álarca mögött is valami még mélyebb értelem, titok lappang.