Könyvajánlók

Wehner Tibor: T. Doromby Mária. HUNGART Egyesület, Budapest, 2012, 83 oldal
ISBN: 978-963-89443-7-5

T. Doromby Mária (1949) a hagyományos textilművek és szövési technikák után az 1990-es évektől készített szabadvásznas alkotásain keresztül jutott el napjainkban is készülő térformáló, szobrászi munkáihoz. Drótból formálja legújabb plasztikáit. A drótszál hol szabadon fut, hol gombolyaggá, kusza halmazzá alakul, hol szabályos szövedékként, mintegy fém-szövetként jelenik meg. Máskor pedig az ismétlődésre alapozott rendszert fájdalmas hiányok bontják meg. A drót és a belőle szövött felület, illetve a belőle alakult-alakított tömeg a szabályos és a szabálytalan, a rend és a káosz ellentétei által kibontott, szeszélyesen alakuló tereppé, téri közeggé válik.

Radnóti Sándor: Kalmár János. HUNGART Egyesület, Budapest, 2012, 105 oldal
ISBN: 978-963-89443-5-1

Kalmár János (1952) absztrakciója nemcsak a formára vonatkozik. Alakjai nem egy embert ábrázolnak, nem férfit vagy nőt, s nem is egy típust, hanem az embert. Azok a mozdulatok, amelyeket ábrázol, teljesen általánosak: mindenki lehajtja, fölemeli a fejét, visszanéz stb. Az absztrakció vertikalizáló iránya, az alakok fölfelé nyújtózása ingatag kiszolgáltatottságot hoz létre, de ez is a legáltalánosabb antropológia: semmi mással nem áll összefüggésben, csak az emberi sorssal. A tér-jelek, amelyeket létrehoz, szándékosan nem töltik be a teret. Kalmár érett korszakának beköszöntőjeként eljutott az absztrakció végpontjáig. Az elnyújtottság e fokán az álló ember ingatag, törékeny nádszál lesz, ha gondolkodó nádszál is.

Szentkirályi Miklós: Gránátalma a szárnyasoltáron : egy restaurátorművész műhelytitkai. Kairosz , Budapest, 2012, 241 oldal
ISBN: 978-963-662-570-2

A festő-restaurátor-művész hosszú évtizedeken át végzett múzeumi munkájáról ad számot e kötetben, amelyben arról is értesülünk, hogy hazánk milyen hatalmas művészeti kincseket tudhat magáénak. Egy aranyborítású, gránátalma mintájú falikárpit részlete késztette a szinte mecénási feladatokat ellátó, ám állami szolgálatban tevékenykedő szerzőt a visszatekintésre. Szó van a könyvben a Munkácsy-trilógia megmentéséről is, valamint Leonardo és Tiziano művészetéről, a restaurátorok műhelytitkairól.

El Kazovszkij: Látáscsapda : beszélgetések El Kazovszkijjal. Magvető, Budapest, 2012, 340 oldal
ISBN: 978-963-14-3053-0

Azt látjuk-e, ami van, vagy azt, amit látni szeretnénk? Ha egy műalkotásra tekintünk, mennyiben határozza meg látásunkat a végtelenül sok kulturális beidegződés, mélyen gyökerező előítélet, felszínes pletyka? Fontos-e, hogy a képet megfestő művész kicsoda? Többek között ezek az egyszerű, mégis nehezen megválaszolható kérdések térnek vissza a Látáscsapda szövegeiben, kérdező és kérdezett egyaránt makacsul keresik rá a választ.