Könyvajánlók

Nemere István: Műkincsrablók a kisbolygón. Budapest: Móra, 1979

Nemere István: Műkincsrablók a kisbolygón. Móra, Budapest, 1979, 186 oldal

Amikor a felkérés alapján végiggondoltam, melyik olvasmányélményemet ajánlanám szívesen mások figyelmébe, sok könyv jutott eszembe. Jó volt felidézni, hogy néhány hónapon keresztül a Jókai úti Általános Iskolában az osztályomba járó fiúk egy csoportja minden szünetben együtt olvasta Obrucsev orosz író Utazás Plutóniába című dinoszauruszos könyvét. Szeretettel gondoltam vissza középiskolai tanáromra, aki kérésem alapján elolvasta aktuálisan kedvenc könyvemet, Stephen King Christine-jét és egy irodalomórán elemezte is a művet (azóta fájó emlék, hogy éppen akkor beteg voltam). Szintén a Nagy Lajos Gimnáziumban történt, hogy valaki a padomon hagyta Raymond Smullyan: Mi a címe ennek a könyvnek című kötetét. Ezzel egy több hónapig tartó logikai feladványokkal tarkított utazásra indított, hogy végül megtudhassam: miért is van valami a semmi helyett. Illetve, hogy már túl a negyvenen mennyire elvarázsolt Paolo Coelho Alkimista című csodálatos meséje és milyen fontosnak tartottam ezt megosztani családommal.

Vásáry Tamás: A zenén túl. Budapest: Nap Kiadó, 2003

Vásáry Tamás: A zenén túl. Nap Kiadó, Budapest, 2003, 143 oldal
ISBN: 963-9402-38-9

Lehet-e kiválasztani az éjszakai égbolt legszebb csillagát? Lehet-e kiválasztani egy virágzó rét legszebb színű, illatú virágát? Lehet-e kiválasztani tengerből a legszebb vízcseppet? Lehet-e a sok-sok kedvenc könyvből csak egyet kiválasztani? Bizonyára nem. Egy kedves felkérésre most megosztom az egyik kedvencemet Önökkel. Sokat töprengtem, vajon miért száműzött sokakban az úgynevezett klasszikus zene mindennapjaikból? Miért nem kedvelik, és ha meghallják a klasszikus zene kifejezést, miért vágnak fintorokat? Hogyan lehetne jobban közkinccsé tenni, népszerűsíteni? Egy bölcs mondás szerint zene nélkül az élet sivatagi utazás. Egyetértek e gondolattal!

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Budapest: Helikon, 2011

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Helikon, Budapest, 2011, 502 oldal
ISBN: 978-963-227-257-3

Legújabban és még mindig: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. (Debrecen 2011., Heli-kon Kiadó Kft.) Benne vagyok minden ízében. Apámhoz való viszonyommal (ami minden férfiember számára meghatározó), gyermekeim szemében látva, láttatva önmagamat. Hitemben, kultúrám-ban, identitásomban és elkötelezettségemben hazám, városom iránt. Végigélem a Monarchiát, az akkori Magyarországot és az első világháború utáni Európát. A kisvárosi polgári lét gyermekkori és felnőttkori szabadságát és kötöttségeit. A tisztességet, a fegyelmet, az alázatot és a szabad lázadást. Amikor édesapánk szerint „meghúzott a tea”...

Magyar zsoltároskönyv : Szeczi Molnár Albert zsoltárfordításai a genfi zsoltárok dallamaira : először megjelent 1607-ben, Herbornban

Magyar zsoltároskönyv : Szeczi Molnár Albert zsoltárfordításai a genfi zsoltárok dallamaira : először megjelent 1607-ben, Herbornban. M. Közlöny Lap- és Kvk., Budapest, 2014, 431 oldal
ISBN: 978-963-9872-32-5

Fekete molnár Szép legény, napsütötte arca miatt a német hölgyek körében a „Fekete Molnár” nevet kapta, kacéran futkostak előtte ezen hölgyek, amíg meg nem tudták, hogy egy elhivatott tudósemberrel van dolguk. A „Molnár” név arra utal, hogy apja molnár volt, és ő maga is tíz évesen már molnárnak „vallotta magát”, a „Szenczi” pedig arra, hogy első iskoláját Szencen végezte. Ilyen egyszerű minden. Nyolc éves korában meghal édesanyja, akihez rendkívüli módon kötődik, és egyből felnő.

Spiró György: Feleségverseny. Budapest: Magvető, 2009

Spiró György: Feleségverseny. Magvető, Budapest, 2009, 337 oldal

A Feleségverseny negatív utópiaként értelmezhető szatirikus családregény. A mű az író látomása a jövőbeli Magyarország állapotáról, 2030-ban. A regény középpontjában a Vulnera család áll, hősnője pedig a malacképű, álmatag, ostoba és esetlen Vulnera Rea, aki a mű cselekményének folyama alatt tulajdonképpen azt sem tudja, mi történik vele – azt meg végképp nem, hogy mi történik körülötte. A kamatyadó bevezetése felháborodást vált ki a nép fiaiból, akiket egyszerűen leírhatunk a „hülye” jelzővel. A jövő társadalma tehát írni és olvasni alig tudó, könnyedén manipulálható barbár csőcselék.

Utak és tanulságok : Válogatott művészettörténeti tanulmányok és műkritikák / Szabó Júlia

Szabó Júlia: Utak és tanulságok : Válogatott művészettörténeti tanulmányok és műkritikák. Balassi, Budapest, 2014, 615 oldal
ISBN: 978-963-506-921-7

Szabó Júlia művészettörténész halála (2004) után tíz évvel jelenik meg ez a válogatás kisebb írásaiból, művészettörténeti tanulmányaiból és kritikáiból. A cím – Utak és tanulságok – kettős értelemben is felfogható: az ismeretszerzés és gazdagodás fontos módjára éppúgy utal, mint a magyar témakörökből kiinduló és a (mind földrajzi, mind a hagyományos korszakolás által „régi” és „új” között megvont határok ellenére) egyetemes kulturális összefüggést kereső művészettörténész munkájának „műhelytitkaira”. Az írások előtanulmányok vagy utólagos reakciók Szabó Júlia könyvekben megjelent nagyobb kutatói vállalkozásaira: a magyar aktivizmus történetére, a 19. századi festészetre, a tájábrázolás ikonográfiájára és történetére, az őt foglalkoztató nagy művészek, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Derkovits Gyula problematikájára. Egyben utalások arra is, mit végezhetett volna még el, ha ebben korai, váratlan halála meg nem akadályozza.

A művészet anyagai : a modernség másik története / Monika Wagner

Monika Wagner: A művészet anyagai : a modernség másik története. Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Budapest, 2014, 243 oldal
ISBN: 978 615 5459 01 6 – Fordította: [ford. Nagy Edina és Nemes Márió]

Monika Wagner könyve elsőként nyújtja a huszadik századi művészet anyaghasználatának és a művészetben használt anyagok jelentésének átfogó vizsgálatát. A szerző megpróbál túllépni a művészi magánmitológiákon, és a hagyományosan művészetidegen vagy újonnan kifejlesztett anyagokat szociális vagy nemspecifikus kontextusokba helyezve értelmezi. Az anyagok jelentésének kritikai rekonstrukciójával a modern művészet megértése számára új perspektívát nyit az olvasóközönség előtt.

Hasonlóság és érintkezés : a lenyomat archeológiája, anakronizmusa és modernsége / Georges Didi-Huberman

Georges Didi-Huberman: Hasonlóság és érintkezés : a lenyomat archeológiája, anakronizmusa és modernsége. Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Budapest, 2014, 270 oldal
ISBN: 978 963 88943 7 3 – Fordította: Házas Nikoletta et al.

Georges Didi-Huberman könyve több ezer év művészetének történetét meséli el egy sajátos nézőpontból. Alaptétele a következő: a művészetre legalább a reneszánsz korszaka óta úgy szokás tekinteni, mint amelynek lényege a reprezentáció, vagyis valami távollévőnek, hiányzónak, elmúltnak a jelenbelivé tétele, életre keltése, megtestesítése; létezik azonban egy másik paradigma is, állítja Didi-Huberman, amely az előbbi fajta művészet mellett, alatt vagy annak perifériáján, mintegy búvópatakként újra és újra a felszínre bukkanva meghatározza azt: a lenyomat paradigmája, melynek lényege pontosan az előző ellentéte – a lenyomat nem egy távollét jelenlétté tétele, hanem egy valaha jelen volt dolog eltávolodása, eltűnése, amely az ott hagyott nyoma által kísérti a jelent. Didi-Huberman tétele az, hogy a modern művészeti alkotások legnagyobb részét ennek a nyomszerű hiánynak a paradox jelenléte-távolléte határozza meg, ami egy új antropológiai művészetelmélet, sőt egy új antropológia kidolgozásának szükségét hívja elő.

Ende, Michael: A végtelen történet. Budapest: Könyvbazár Kft., 2007

Ende, Michael: A végtelen történet. Könyvbazár Kft., Budapest, 2007,

Tizenéves koromban olvastam el először e csodálatos meseregényt, azóta már többször is újraolvasva mindig más és más élményeket ad Michael Ende Fantázia országa, és mindig jó érzés újra Barnabás bőrébe bújva menedéket találni e gazdag világban. Talán a legmélyebb nyomot e könyv adta nekem életem során, maga a történet egyáltalán nem öntörvényű, szórakoztató mese, hanem fogalmazhatunk úgy, az Én allegóriája. Az egyéniség keresésének egyfajta hőskölteménye. Egy kíváncsi, álmodozó, ugyanakkor magányos, a való élettől elforduló kisfiú útkeresése, aki belevész a saját maga által létrehozott fantázia országba, hogy a legvégén visszataláljon belőle a szeretet segítségével.

Goethe, J. W.: Faust. Budapest: Európa, 2006

Goethe, J. W.: Faust. Európa, Budapest,
Fordította: Jékely Zoltán, Kálnoky László

A Faustot azoknak ajánlom, akik gondolkodni szeretnének. Goethe hőse, Faust szintén gondolkodó ember és az igazság rabja. Nem éri be azzal amit hisz, ellenőrzött tudásra vágyik. Nem éri be az elméletekkel, tapasztalatra és élményekre tör. Csoda-e, hogy végül egymás oldalán találják magukat az ördöggel, s alkuval felérő fogadást kötnek egymással. Faust kalandos útját Goethe csodálatos verselése szegélyezi. A Faustban a humor, a kicsapongás, vagy akár a bujaság is remekül megfér a lét legnagyobb kérdéseinek feszegetésével és a mély bölcselettel. A mű cselekménye megzabolázhatatlanul tör utat az örök igazságok világába, függetlenül attól, hogy éppen a korabeli szatíra, a varázslat, a mitológia, a tudomány, vagy a történelem áll-e a középpontban.

Inhalt abgleichen